Vén vagyok.de megéltem...ha,ha,ha,
Én még emlékszem,gyerekkoromban annyi volt a csimasz,hogy csak fel kellett tartani a seprűt a a magasba rajzáskor és meg volt a tyukok vacsorája.
Emlékszem a környék (Tatabánya) tele volt kristálytiszta vizű bányatavakkal,hegesztőszemüvegben búvárkodtunk(nem volt még akkor búvárszemüveg) és saját készítésű mogyorófa horgászbotunk volt.
Az orsót is magunk készítettük abból a műanyag zsinórtartóból amire
a horgászzsinórt csévélték a gyárban.A tavak tele voltak hallal.
Volt a gőrdeszka elődje a sajátkészitésű csapágyaskocsi (a csapágyat lopni kellett hozzá a bánya melletti szállítópályáknál megküzdve az őrkutyákkal és bakterokkal.)De volt saját fegyverünk,csúzli ólomgaluskával,
rakétánk(kb 15-20 cs hosszí erős vékony ágdarab,végében két helyen kettévágva,ez adta meg hogy dobás után egyenesen repüljön,végén
különböző méretű szeg rádrótozva).Amennyiben a fiaim csak fele annyit csináltak volna mint mi megőrültem volna helyben semmi perc alatt.
Nem bírom abbahagyani,úgyhogy abbahagyom,lefekszem emlékezni.
Szép volt,de igaz volt.Tocsek