Épp most olvastam végig fórumot az elejétől, és nagyon elgondolkoztató volt. Egyrészt jól mutatja, hogy mennyire változik körülöttünk az anyagi világ, mennyire mások a körülmények, és e miatt mások lettek a szokásos emberi reakciók. (Csak egy gyors példa: ez előtt 15-20 évvel a magában beszélő embert nem nagyon tudtuk volna hova tenni, de nem tartottuk volna normálisnak Budapesten, ma meg nem is törődünk vele, mert biztosra vesszük, hogy mobilozik. Bár ettól még lehet nem normális... Bocsi a csapongó stílusért!) Szóval emberi reakciók, emberi hozzáállás: viszont az emberek alapjában nem változtak, csak mindig új és új generációk is színre lépnek, akik már más környezethez alkalmazkodnak, mint amihez az időseknek kellett (kiváló példa erre b.p. hozzászólása Ur városáról...) A trükk talán ott lenne, hogy miként őrizzük meg és adjuk át azt, amit értékesnek vélünk, és miként fogadjuk be, ami jó újítást, ötletet a fiatalabbak létrehoztak. És hogy ez nem is olyan könnyű, azt jól példázza a világirodalom: a "ma emberének" az Iliászban és az Oduszeiában leírtakhoz bizony nagyon hasonló problémákkal kell megküzdenie. Mintha csak egyénileg tudnánk fejlődni, és sose tanulnánk semmit közösségi szinten...
