Nekem is zavaros minden.Úgy mint a múlt
Nekem is zavaros minden.Úgy mint a múlt
Ki érti ezt?
Tehát… Igenis, a sárga drótüveg. A hazalopott autóbuszroncs, ablakaiban muskátlival. Meló inaszakadtáig, rogyásig. Lada Bólogató kutyus. Cascomatrica, ötletesen összevágva: Csao. Bajtárs szelet. És bizony! A ceruzalábú fotel. A ceruzalábú fotel mindenekfelett!. Betonsiló. Lakáskiutalás. Szövetkezet. Téeszcsé. Aktíva. Pártaktíva. Május elseje. Termelési riport hát az… Metlachi. Egy vonat, erre, mifelénk. Az, Halák úr, hogy az Elbától keletre tíz- és tízmilliók csak a klozet mellett tudták a dolgukat elvégezni… Na, az volt És el ne feledkezzünk a limóporról! Ezért mondjuk ki jó hangosan: limópor! Ha tudtuk volna, hogy egyszer vége lesz, bizony, el kellett volna tennünk egy zacskó limóport. Kockaházak. Egy falusi kocsma 1979-ben. És Kádár János. És Biszku Béla. És Papp János. És Czinege Lajos. És Apró Antal. Ezek. EZEK! Ez a névsor – és még ezrek és ezrek, Halák úr, hogy világos legyen. Pedzegeti már? Autógumit félig földbe ásni csak olyan országban lehet, ahol Biszku Béla egzisztál… Párttitkárfrizura, bizony. Virsliujj. Hónaljszag. Zsibongó és forradalmi ifjúsági napok. Forró Tamás. Lánchíd konyak. Tablettás bor. A meggymagos ember. Meggymagos ember a börtönben. Szabó László. Kék fény. (Szabó Lászlón keresztül meg lehetne írni a huszadik századi kommunizmusok teljes történetét, húsz kötetben.) Olefinprogram. Zenés ajándékkosár az NDK-ból. NDK! Honecker és Brezsnyev csókja. Fal. Falak. Millió fal – egy ott, odakint, a többi mind-mind itt belül. Szakszervezet. Gáspár Sándor. Szakszervezeti értekezlet. Vállalati buli. SZOT-üdülõ. Beton pingpongasztal. Forgó. Zöld mackó. Kinizsi sör. Lecsószag. Otthonka. NájlonUramisten – azok hogy úszhatták meg?! Ifjú Gárda. KISZ. KISZ-titkár. Hangulatjelentés. Diadal mozi. Szovjet laktanyák. Szovjet katonák, szovjet tisztek. Tányérsapka. Ellenforradalom. ELLENFORRADALOM – hogy dögöltek volna meg! B lista. Lista. Három per három. Három per négy, öt, hat. Belügyminisztérium. Útlevélosztály. Háromévente. Húsz dollár. Nyugati ablak. Kérvény. Kérelem, jellemrajz a házmestertõl. Önkéntes rendõr. Március 15-e – akkoriban. Lánchídi csata. Október 23-a – akkoriban. Pfuj! Szürkeség. Por. Rombolás. Közért. Kosz. Parizervég – a kabarétréfák legfõbb motívuma, mert mi megmondhatjuk. Határsáv, szögesdrót. Disszidens. Osztályharc. Karl Marx, Friedrich Engels. Híradó, fél nyolckor. A Hét. Gedeon Pál. Avar János. Hajdú János. „Elvtársak! Begyûrûzött…” „Majd jövõre…” Aztán el is suhan így negyven év… Eladósodás. Külföldi hitel. Hogy a gazemberek még néhány évig uralkodhassanak. Elzálogosított jövõ. Hitelbõl lesz a hideg virsli meg a langyos sör – aztán lehúzzuk a budin. 1968. És bevonulunk. Mi, 1956 hazája bevonul. Legkésõbb akkor kellett volna mindnek megdöglenie. És kútmérgezés. „A lengyelek azért, mert nem dolgoznak…” – okádékország lettünk. Nem is köpet, Halák úr, hanem okádék… Berecz János. Tollal és fegyverrel. MSZMP. AZ MSZMP kongresszusa. Kongresszusai. Kádár csippent a szemével. Otthon meg grízes tésztát zabál kopott láboskából, hokedlin ülve. A puritán gyilkos. Az egyszerû hazaáruló. A történelemkönyvek. Pozsony, Szabadka, Nagyvárad nincsen. Bratislava van. Nehogy megsértsük az elvtársakat. Nehogy megsértsük a testvéri internacionalizmust. Ha azt hallom, internacionalizmus, azonnal a revolveremhez kapok… Határon túli magyarok meg nincsenek. Persze. Akkor sem voltak… De volt pörkölt. Jó paprikás döfi. Pörc. Tokaszalonna. Gulyáskommunizmus. Legvidámabb barakk. Bajtárs szelet még egyszer. Úttörõvasút szelet. Terv szivarka. Ötéves terv. Trapper farmer. Tisza cipõ. Alföldi bakancs. Gránáthajítás. Kislabdadobás. Tornaóra a büdös osztálytermekben. Elvtársak! Itt hozom a klozetpapírt! A Regnum Marianum helyén… Elvtársak. Internacionálé. KGST. Tervgazdálkodás. Vas és acél országa. Koksz. Brikett. Tatabánya. Harsogó surmóság. Személyi igazolvány. Igazoltatás. Nov. hét. NOSZF. Ságvári Endre. Most jött vissza. Kun Béla. Tiétek. Mindjárt rosszul leszek… Trianon? Arról kuss! Az nincsen. Zánkai úttörőváros van. Hajtogassunk szolidaritáshajót a kubai pajtásoknak! Amihez csak nyúltak, szarrá vált a kezük alatt, Halák úr. Hát ezért. A szépen kicsinosított autóbuszroncsokért. S hogy azt kellett hinni itt sokáig, túl sokáig: ez az élet… Persze, Halák úr, mindezek ellenére, az õ ellenükre, maguk ellenére azért lehetett itt élni. De köpetország voltunk. Lumpenproliköpet. És a kommunizmus – hát az, bizony, lelkiállapot. Kiheverhetetlen. És itt van ma is. Olvasom a hírt: „A nemzetpolitika szempontjából én végül is ezt a helyzetet sikeresnek tekintem, mert végre elvált a szar a értékelte Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának alelnöke a pénteki Máért-ülésen történteket a Kossuth rádióban.” Na ja! Duray megírta a Kutyaszorítóban-t, aztán ezért börtönbe vitték, s a mûhöz írt elõszóért Csoóri Sándor szilenciumot kapott. Hogy kiktõl? Éppen azoktól, akik ma a nem mellett ágálnak. Mégis mit gondol, Halák úr, mit kellene Duraynak mondania? Aztán olvasom tovább a hírt: „Az MSZP elutasítja ezt a megosztó politikát – reagált erre Vadai Ágnes, az MSZP elnökségi tagja.” Önismeretbõl jeles! Ez van, Halák úr. S csak egy kérdés még. Ha önöknek csak kommersz öreg szekrények voltak otthon, Halák úr, és szertelen örömmel fogadták annak idején a pozdorjabútorokat, s miképpen nagyon rosszul megírt mûvébõl kiviláglik, ön nagy rajongója volt annak a Kádár-féle köpetországnak, akkor ugyan mit szeret a Halák úr a tudjuk, hogyan milliárdossá lett Gyurcsányban? Miért nincs ön, Halák úr, a Munkáspárt soraiban? Mert tudja, Halák úr, akik ma ott vannak, azokban legalább lehet tisztelni az elvhûséget. Azok az öreg szakik nem loptak semmit. Hitték, hogy a létezõ világok legjobbikában élnek. De akkor most mit hisz kend, Halák úr? Bayer Zsolt\" Jó kis \"visszhang\"! Néhány \" dögölnéteket\" leszámítva, legalább egy Trabantot hozzáadva... Tényleg jó! <!-- / message --><!-- sig -->