A halálbüntetésről nem lehet sokat mondani, azért, mert mint tudjuk, szeretni kell, főleg az ellenségünket. Igen. Az okosság, óvatosság és a Belé vetett bizalom szent hármassága képessé tesz bennünket arra, hogy bárányként tudjuk leélni rövid földi életünket a farkasok között is. Most furcsa dolgot mondok. Ha belegondolunk, hogy azok a vezetők, akik nem tiltják a hadba-vonulást, végeredményben ezzel a halálbüntetés mellett szavaznak, mivel egy katona a hábóruban csak úgy tudja büntetni az ellenséget, ha rálő, és nem vaktában, hanem igyekszik el is találni azt. Az most más kérdés, hogy ez mennyire tudatos bennük, tehát, e téren mennyire beszámíthatók. A halálbüntetés feltétlenül csökkentené a bűnözők számát. Annyival mindenképpen, amennyit halálra ítélnek. Hogyha szavazni kellene a halálbüntetés mellett vagy ellen, akkor tennénk a legjobban, ha tartózkodnánk a szávazástól, mert teljesen illetéktelenek vagyunk e téren. A hóhérmunkát hagyjuk a hóhérokra! Azt, hogy mit csináljon az egyik farkas a másikkal, azt bízzuk a farkasokra. Mi mutassuk be a bárányéletet, s ne akarjuk, hogy a farkasok farkasokként bárány-viselkedést mutasanak néha, s ezzel próbálják önmaguk előtt feledtetni vagy legalább elviselhetővé tenni a valóságot,vagyis hogy ők a farkasok.
