Hogyan iktassuk ki az egónkat?!

V.T. írta:

Igenigen , sok tipusu kereso letezik Minden "szakkonyv" ami erre a bizonyos utra tereli a eltevedt baranykakat mindig hangoztatja a pozitiv gondolkodast.Ugye ez az alap.Ha ugy tetszik az alapjarat.Aztan jon a tobbi "tuti" megoldas ezt es ezt csinald.De mivel az ember ehes es kivan szomjazva erre a hudefrankoleszekigy allapotra ezert ahogy meghallja ezt a pozitiv gondolkodast es elolvassa majd kitartoan haromnapig csak a "jora" gondolt es akkor jon okee ez pipa ez mukodik de csuda klassz es keres ujabb konyvet hogy most akkor mit is kell csinalnom tovabb hogy ugy vilagitson a fenyem mas is lassa.Aztan meg egy aztan meg egy es kesobb fog ra jonni--( ha rajon egyaltalan - egy marha nagy homlok csapassal hogy batyameg de hule vagyok - --- Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot. eede forumtasunk alairasa ------De ha visszaugrunk a pozitiv gondolkodasra es valoban megertjuk hogy mit is jelent akkor nem is veszel tobb "szakkonyvet" hiszen ahogy letisztul a gondolkodasod es ezt eszre is veszed automatice elkezded figyelni magad. Es nem a szomszedot vagy a kollegadat mit is csinal az eloleptetese erdekebe stb.... hanem csak magadat ami ugye elkezdi generalni azt a vagyat amitol eljutsz az onismeretig.

Kattints a kibontásához...

kiss
Természetesen mindenkinek van mit a tejbe aprítani a "testre szabott" dolgaival, megvannak a különféle mumusok, amelyek keserűvé teszik a szájunk ízét.
Oly jól esik azt "hinni", h a cselszövő "banditák" másoknál is épp úgy, épp akkor, épp olyan mértékben mételyezik a tisztánlátást, és közös, frappáns módszerekkel láthatatlanná szublimálhatjuk a legtöbbször nagyon is valóságosnak látszó agyszüleményeket.
Az a mókamanó hit!!! Csalfa, vak remény (Csokonai után)
Mikor e témában a bilibe ér a kezünk, és ezzel paralel épp kellő bátorsággal rendelkezünk, na akkor leeshet a tantusz... az egyedileg összehozott mumus, saját alkotás, és az "önerőből" létre hívatott, bizony csak "önerőből" tisztíttatik ki...
Teret biztosítunk magunknak, h magunkra maradjunk magunkkal, és jöhet a szamárlétra ... a kvantum ugrás felejtős ... a lépcsőfok, az lépcsőfok...
Azáldóját az a "szamárlétra" meg égig ér ?

ölel h

Az a fránya EGO!!!

Nem adom fel, míg egy darabban látsz

Nem adom fel, míg életb.en találszkiss


Bizony nem! Rá kellett jönnöm valamire, mégpedig arra, hogy a mai ember számára az EGO talán a legfontosabb... a folyamatos bizonyítás, hogy ő valaki! Már ez is sántít, hiszen a világ nem csak magunkról szól, hanem mindenkiről, a minket körbevevő emberekről, szeretteinkről. Amikor valaki felnőtté válik, rájön, hogy adni sokkal jobb mint kapni. Az EGO viszont azt parancsolja, hogy csak kapni, kapni, és kapni... Továbbá azt parancsolja, hogy megfelelni, megfeleni, megfelelni... Node nem mindegy. hogy kinek és minek! Mert én a mai média által sugalmazott értékeknek nem akarok megfelelni! Magamnak annál inkább ! Ami persze sokkal nehezebb, mert milyen egyszerű lenne semmi mással nem törődni mint, hogy kondi terembe járjak, ha valami nem tetszik magamon, akkor azt átoperáltassam, és csak vásároljak, és vásároljak... ruhát, csili vili dolgokat, verdákat. Na persze ezekre most pénzem sem lenne, de ha lenne akkor sem hiszem, hogy ebből kelljen álljon az életem! Mert ugye az a fránya felelősség szeretteinkért, barátainkért, minket körűl vevő világért! Asszem ez sokkal komolyabb kihívás...

Nem adom fel!

"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit, aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. DE TÚLÉLETEM!!!! És még most is ÉLEK! !!Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. ÉLJ!!!! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon".kiss

Aariella írta:

Az a fránya EGO!!!

Nem adom fel, míg egy darabban látsz

Nem adom fel, míg életb.en találszkiss


Bizony nem! Rá kellett jönnöm valamire, mégpedig arra, hogy a mai ember számára az EGO talán a legfontosabb... a folyamatos bizonyítás, hogy ő valaki! Már ez is sántít, hiszen a világ nem csak magunkról szól, hanem mindenkiről, a minket körbevevő emberekről, szeretteinkről. Amikor valaki felnőtté válik, rájön, hogy adni sokkal jobb mint kapni. Az EGO viszont azt parancsolja, hogy csak kapni, kapni, és kapni... Továbbá azt parancsolja, hogy megfelelni, megfeleni, megfelelni... Node nem mindegy. hogy kinek és minek! Mert én a mai média által sugalmazott értékeknek nem akarok megfelelni! Magamnak annál inkább ! Ami persze sokkal nehezebb, mert milyen egyszerű lenne semmi mással nem törődni mint, hogy kondi terembe járjak, ha valami nem tetszik magamon, akkor azt átoperáltassam, és csak vásároljak, és vásároljak... ruhát, csili vili dolgokat, verdákat. Na persze ezekre most pénzem sem lenne, de ha lenne akkor sem hiszem, hogy ebből kelljen álljon az életem! Mert ugye az a fránya felelősség szeretteinkért, barátainkért, minket körűl vevő világért! Asszem ez sokkal komolyabb kihívás...

Nem adom fel!

"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit, aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. DE TÚLÉLETEM!!!! És még most is ÉLEK! !!Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. ÉLJ!!!! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon".kiss

Kattints a kibontásához...

kiss

Aariella írta:

Mert ugye az a fránya felelősség szeretteinkért, barátainkért, minket körűl vevő világért! Asszem ez sokkal komolyabb kihívás

Kattints a kibontásához...

Elég ha magunkért vállaljuk a felelősséget. Mindig magunkkal kell kezdenünk, ugyanis, minél jobban szeretjük magunkat, annál jobban szeretünk mást. Minél több felelősséget vállalunk, minél könnyebben bocsátunk meg, és nem neheztelünk, annál jobban fejlődnek a kapcsolataink. Minél inkább csak a jót keressük az emberekben, annál jobban jövünk ki önmagunkkal és velük.
Mivel a külvilágunk megfelel a belső világunknak, ezért mindig olyan embereket vonzunk magunkhoz, akik nagyon hasonlítanak hozzánk, belül. És, ha meg akarjuk változtatni kapcsolatainkat, első lépés az, hogy változtassuk meg kapcsolatunkat magunkkal. A külső kapcsolatok ezt "tükrözni" fogják.

tibya írta:

Elég ha magunkért vállaljuk a felelősséget. Mindig magunkkal kell kezdenünk, ugyanis, minél jobban szeretjük magunkat, annál jobban szeretünk mást. Minél több felelősséget vállalunk, minél könnyebben bocsátunk meg, és nem neheztelünk, annál jobban fejlődnek a kapcsolataink. Minél inkább csak a jót keressük az emberekben, annál jobban jövünk ki önmagunkkal és velük.
Mivel a külvilágunk megfelel a belső világunknak, ezért mindig olyan embereket vonzunk magunkhoz, akik nagyon hasonlítanak hozzánk, belül. És, ha meg akarjuk változtatni kapcsolatainkat, első lépés az, hogy változtassuk meg kapcsolatunkat magunkkal. A külső kapcsolatok ezt "tükrözni" fogják.kiss

Kattints a kibontásához...

És nem csak hogy tükrözni, de a saját változásodnak a jelét is mutatni fogják.

V.T. írta:

de hule vagyok - --- Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot. eede forumtasunk alairasa -----

Kattints a kibontásához...

Miből következtetsz arra, hogy Isten a hátunk mögött áll ?

tibya írta:

Miből következtetsz arra, hogy Isten a hátunk mögött áll ?

Kattints a kibontásához...

Ugy dontottem nem segitekTessek elmelyedni ennek a mondatnak az ertelmebe es minden kitisztul

Egyebkent Jozsef Attila idezet.....

Minden ami létezik az Isten, hisz minden ő belőle van. Mi elvileg Isten gyermekei vagyunk és az igazi énünk, bennünk van elrejtve. Egyszóval mindannyian tesók vagyunk.

tibya írta:

Miből következtetsz arra, hogy Isten a hátunk mögött áll ?

Kattints a kibontásához...

...ajánlom figyelmedbe a harmadik és negyedik sorokat....:wink:

"József Attila: (Az Isten itt állt a hátam mögött…)

Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
……………………………………………
……………………………………………

Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.

Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.

Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.

1937. okt."

tibya írta:

Miből következtetsz arra, hogy Isten a hátunk mögött áll ?

Kattints a kibontásához...

Következtetni? Hinni? Csodálkozni?Életedet élni?Irni? ..Igen,ez a napi dolgunk.
Mindenki ír. Még te is....Nem is veszed észre,de folyamatosan,percről,percre irod az életed...Valahol a sorsod meg van irva,te pedig szépen végig mégy azon az uton.Nem biztos,hogy igy van..én sem tudhatom,de te sem,senki sem.Valaki mindig állit valamit....Azután..jönnek a többiek és egész másképp látnak mindent.Igy is lesz ez mig forog a FÖLD...s legalább két ember lesz még rajta.

Az életed írod, ami nem homokba rajzolt kép, melyet elfúj a szél,hanem kőbe vésett regény. Ám nem megmásíthatatlan. Minden percnek súlya van, minden szónak szerepe, akkor is, ha az idő folyama elmossa emlékét. De ne hagyd, hogy az évek tömege rád nehezedjen, mert van, aki ezt elbírja helyetted, és kijavítja az elrontott strófákat.​

​

Mit is modjak még?Olyan életre vágyok,ami igazi. Most nem a rohanó stresszes és kapkodós mindennapokra gondolok, amiben az embernek szusszanni sincs ideje, hanem arra az életre, amire valami hív. Arra az életre, ami nem e világhoz igazodik, és nem önmagamról szól.Hogy ezt merre és hogy ..hát ebben van a rejtély,hogy el hiszed-e áll-e mögötted valaki ,vagy nem..??

Soma nagyon szép ez a vers,köszi!!!

V.T. írta:

Egyebkent Jozsef Attila idezet.....

Kattints a kibontásához...

Ja már értem, akkor ez valami metafora lehet (átvitt értelem). Azt hittem valami saját tapasztalat.

tibya írta:

Ja már értem, akkor ez valami metafora lehet (átvitt értelem). Azt hittem valami saját tapasztalat.

Kattints a kibontásához...

Igazabol ez nem metafora hanem Igazsag
Ami szemelyes tapasztalatot illeti igen tapasztaltam mar ezt az allapotot.Amikor keresed mit az allat hol is lehet konyv konyv utan valasz meg van pipa aztan jon egy ujabb jee ezt is megtalaltam de akkor mi is lehet ezzel jeee tenyleg ez is megvan aztan jon a hatalmas botutes - Somat idezve - amit Papaji mond HAGYD ABBA A KERESEST!es akkor az elobbi idezetem pontosan ide illikMelyedj magadba es megtalalsz mindent.Egy jopar nappal ezelott megtalaltam a szent gralt marmint nekem azt jelentette.A "gondolkodasomba" bevontam a szivemet is es egy kicsit kinyilt a vilag most Tomika szamara.Aminek marhara orulok mert igy megertettem hogy rengeteget gorcsoltem pedig az akkori fejemmel nem is gondoltam volna.Na mar megint azok a franya gondolatok.....A lenyeg az hogy csak ugy hullanak le a maszkok szepen sorba es mellette az azonosulasok is amikre az ember ha rajon igen mellbe vagoak!!!Most kezdem erezni igazabol hogy a Vilag milyen tagas!!!!Dobbenet!Es ennek az utjaban csak is a gondolatok es a hozzajukvalo simulekonysagunk all.

Soma77 írta:

...ajánlom figyelmedbe a harmadik és negyedik sorokat....:wink:

"József Attila: (Az Isten itt állt a hátam mögött…)

Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot
……………………………………………
……………………………………………

Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.

Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.

Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon.

1937. okt."

Kattints a kibontásához...

koszi Teso) Az egyik kedvenc versem.Sosem tudom megunni pedig mar igen sokat olvastam)

V.T. írta:

Igazabol ez nem metafora hanem Igazsag

Kattints a kibontásához...

Végül is van benne igazság, de mondhatom ugyanúgy azt is ,hogy Isten előttem van, ez ugyanúgy érvényes mint a hátam mögött van. Ahogy Jézus mondta: "Isten országa bennetek van, s körülöttetek."

tibya írta:

Végül is van benne igazság, de mondhatom ugyanúgy azt is ,hogy Isten előttem van, ez ugyanúgy érvényes mint a hátam mögött van. Ahogy Jézus mondta: "Isten országa bennetek van, s körülöttetek."

Kattints a kibontásához...

Okes legyen akkor ugy ahogy Te szeretned legyen alljon elottem es ne mogottem de szamomra ugyanazt jelenti igy is
Igazabol nem szoktam es nem is nagyon szeretem Jezus szavait idezgetni mivel azt nem olvasas utjan erti meg az ember.Mint Tolle szavait sem vagy Papaji szavait sem vagy akar Balogh Bela szavait sem stb..Amit olvasol merd megtapasztalni probald megelni es ha megvan akkor pacsi mert akkor az tenyleg valoban a tied.

Aariella írta:

Mit is modjak még?Olyan életre vágyok,ami igazi. Most nem a rohanó stresszes és kapkodós mindennapokra gondolok, amiben az embernek szusszanni sincs ideje, hanem arra az életre, amire valami hív. Arra az életre, ami nem e világhoz igazodik, és nem önmagamról szól.Hogy ezt merre és hogy ..hát ebben van a rejtély,hogy el hiszed-e áll-e mögötted valaki ,vagy nem..??

Kattints a kibontásához...

:wink:...drága Aariella...amit keresel, itt van, már most is...ott van a rohanó, stresszes mindennapok mögött...de ott van a felkelő nap sugarai között is, minde reggel...benne van mindenben, ami körülvesz bennünket...mi is benne vagyunk...nyakig...és mégis azt hisszük, hogy kívül vagyunk rajta... ha megállsz egy pillanatra, és elfelejtesz minden jelzőt, amit az életről gondolsz, minden emléket, amit valaha átéltél, minden aggodalmat, ami a következő mozdulataidat gúsba köti...megtapasztalhatod azt, amit keresel...mindig itt volt, és mindig itt lesz...tágas, végtelen, csendes, békés...de ezek is csak jelzők semmitmodóak...dobd el őket, és merül el abban, ami VAN...kövesd ezt az érzést addig a pontig, ahol nem lesz többé mit követni, és nem lesz ott senki, aki követhetne bármit is...

V.T. írta:

Amit olvasol merd megtapasztalni probald megelni es ha megvan akkor pacsi mert akkor az tenyleg valoban a tied.

Kattints a kibontásához...

Szerintem is. Oké, akkor legyen ez a záró szó. kiss

tibya írta:

Szerintem is. Oké, akkor legyen ez a záró szó. kiss

Kattints a kibontásához...

Okes legyen igy

Végül is nem azt kell megélni amit olvasol, hanem azt ami éppen történik. Na jó, akkor most ez legyen.

V.T. írta:

Most kezdem erezni igazabol hogy a Vilag milyen tagas!!!!Dobbenet!

Kattints a kibontásához...

mert nincsenek is határok....csak odaképzeltük őket...:ugras: