E
elke
Vendég
Müller Péter gondolatai: http://www.youtube.com/watch?v=YmfHF-dM3f0
Úgy gondolom,hogy teljes mértékben kiiktatni nem lehet,de nem is érdemes.Sok meditációval lehet,hagyni kell a gondolatokat lassan elengedni.
O
oliyboty
Vendég
Sikerült majdnem belekeverjem magam egy ego csatába... Wáááhhh
Csak tudnám miért ilyen csőlátásúak az emberek? :23: Komolyan, itt van olyan, aki nem isteníti annyira az orvosokat? Ettől megőrülök, egyre többen úgy tekintenek az orvosokra, mint valami kiválasztottakra, mintha az orvosok nélkül senki nem tudná megoldani a problémákat...
Csak tudnám miért ilyen csőlátásúak az emberek? :23: Komolyan, itt van olyan, aki nem isteníti annyira az orvosokat? Ettől megőrülök, egyre többen úgy tekintenek az orvosokra, mint valami kiválasztottakra, mintha az orvosok nélkül senki nem tudná megoldani a problémákat... 
Sziasztok!
Tegnap elolvastam a fórumot, több gondolatot is ébresztett bennem.....
November végén szakítottam, 8 hónap után. Ez alatt az idő alatt nagy változáson estem át, sajnos nem jó irányba. Alapvetően egy pozitív ember vagyok, de ekkorra olyan mélyen voltam a negatív érzésekben, hogy nem is értettem ez hogy lehetséges. Rájöttem, hogy az alapok nem voltak stabilak. Már korábban is érdekelt az intuíció és akarat kapcsolata/kapcsolása.
Azt vettem észre, hogy meg van a belső vágy, tudatosítom, bevonzom, amint megkapom, jön az ego elkezd bombázni negatív gondolatokkal, érzelmekkel, lehúz a mélybe, elromlik minden. Ez a munkámra és párkapcsolataimra egyaránt jellemző. Mindig ua a forgatókönyv.
Minap kellett rájönnöm arra, hogy ezt a mintát beidegződést sajna hozom magammal, emiatt is jöttem el otthonról. Sose volt jó amit tettem, nem voltam elég csinos okos egészen kicsi koromtól kezdve. Az én anyám már csak ilyen. A baj csak az, hogy azzal hogy eljöttem, nem oldódott meg semmi, ezt hoztam magammal. Semmi nem változott egészen eddig. Az, hogy mit láttam régen, mi a beidegződött gondolat, még nem jogosít fel arra, hogy mást hibáztassak, mert az én tetteimért én vagyok a felelős, vállalom a következményeket, és képes vagyok változtatni is rajta.
Nagyon sok tudatosságra „nevelő” (?) könyvet olvastam, ami segített is 1-2 dologban, DE egy alapvető problémával nem foglalkozik, ami számomra nagyon fontos, még pedig az önismerettel. Ennek a fontosságát nem emelik ki sehol sem. Pedig minek az eljárás, gondolkodás, a meditáció, ha nem vagyunk tisztában azzal kik is vagyunk mi az ami minket boldoggá tesz. Mert lehet hogy azt a mintát hozom magammal, hogy párkapcsolat család fix munka nagy ház kis kutya, DE ez engem mégsem érdekel. Sokáig bűntudatom volt, mert úgy éreztem nem csinálom jól a dolgaimat, de úgy gondolom csak az értékrendemet kell egy kicsit átalakítani, nem gyökerestől, de bizony átvizsgálni mindet.
Egyik hozzászólásban azt olvastam, ami nagyon tetszett, hogy ha elkezded az egodat nyirbálni azt tudatosságnak hívjuk. Ma úgy gondolom, hogy a belső én, az intuíció valamint az ego és akart barátságát hívom tudatosságnak. Mindig az egonkkal leszünk, vele együtt fogunk meghalni is. Ugyanez igaz a belső énünkre is, mind a 3nak a legjobb barátnak kell lenniük, ahol bizony én lavírozok, amit csak okosan érdemes mert bután már sokan csinálják J
Beidézek egy cikket ide, akit érdekel, olvassa végig, tanulságos.
„Mit is jelent a tanulás? Az NLP-nek erre is van egy nagyszerű modellje, amely a tanulást négy különböző szinten jeleníti meg. Akár tudásbeli képességekről, akár cselekvéskészségről van szó, mindegyik ezen a négy különböző szinten létezhet bennünk.
Tekintsünk egy hétköznapi példát, hogy jobban megérthessük ezeket a szinteket. Legyen az, mondjuk... az autóvezetés! Vannak dolgok, amelyekről azt sem tudjuk, hogy léteznek. Kicsi korunkban a tudattalan hozzá-nem-értés (inkompetencia) (nem tudom, hogy nem tudom) szintjén voltunk az autóvezetés képességében, amíg meg nem láttunk életünkben először egy autót. Amint megláttuk, hogy apa vezeti az autót, már a tudatos hozzá-nem-értés (tudom, hogy nem tudom) szintjére kerültünk: Jé, apa autót vezet. Én hiába könyörgöm be magam az ölébe és csavargatom a kormányt, nem tudom elindítani. De tudom, hogy van, aki tudja, és hiszem, hogy én is fogom tudni, ha nagy leszek!!!
Amikor végre eljutok az autós iskolába, felkészülök az elméleti vizsgára, akkor tudatos elméleti hozzáértést, azaz kompetenciát szerzek (tudom, hogy tudom). Ha már a gyakorlati oktatáson is túl vagyok, és nagyon–nagyon odafigyelek, tudom vezetni az autót – ez a cselekvési képesség kialakulásában a tudatos hozzáértés szintje. Ilyenkor még nagyon kell figyelnem rá, hogyan kezelem a gázpedált és a kuplungot, na meg ott van még az irányjelző, tükör, kormányzás, ablaktörlő, hogy a biciklis postást ne is említsük, ráadásul valaki beült mellénk, és folyton mindenbe beleszól.
A legmagasabb szint pedig az, amikor vezetek Győrtől Egerig, és sokszor nem tudom, hol váltottam sebességet, mikor fékeztem vagy indexeltem, melyik kezemmel és hogyan kormányoztam – de azt láttam, hogy gyönyörű a táj, és hallottam, hogy jó zene szólt a kocsiban, és még egy almát is megettem. Ez a tudattalan hozzáértés (nem tudom, hogy tudom), a kiválóság, a cselekvési kompetencia művészi tökélyre vitt szintje: a készség automatizmussá válik. A tudatos irányítás helyét átvették a tudattalan folyamatok.”
Tegnap elolvastam a fórumot, több gondolatot is ébresztett bennem.....
November végén szakítottam, 8 hónap után. Ez alatt az idő alatt nagy változáson estem át, sajnos nem jó irányba. Alapvetően egy pozitív ember vagyok, de ekkorra olyan mélyen voltam a negatív érzésekben, hogy nem is értettem ez hogy lehetséges. Rájöttem, hogy az alapok nem voltak stabilak. Már korábban is érdekelt az intuíció és akarat kapcsolata/kapcsolása.
Azt vettem észre, hogy meg van a belső vágy, tudatosítom, bevonzom, amint megkapom, jön az ego elkezd bombázni negatív gondolatokkal, érzelmekkel, lehúz a mélybe, elromlik minden. Ez a munkámra és párkapcsolataimra egyaránt jellemző. Mindig ua a forgatókönyv.
Minap kellett rájönnöm arra, hogy ezt a mintát beidegződést sajna hozom magammal, emiatt is jöttem el otthonról. Sose volt jó amit tettem, nem voltam elég csinos okos egészen kicsi koromtól kezdve. Az én anyám már csak ilyen. A baj csak az, hogy azzal hogy eljöttem, nem oldódott meg semmi, ezt hoztam magammal. Semmi nem változott egészen eddig. Az, hogy mit láttam régen, mi a beidegződött gondolat, még nem jogosít fel arra, hogy mást hibáztassak, mert az én tetteimért én vagyok a felelős, vállalom a következményeket, és képes vagyok változtatni is rajta.
Nagyon sok tudatosságra „nevelő” (?) könyvet olvastam, ami segített is 1-2 dologban, DE egy alapvető problémával nem foglalkozik, ami számomra nagyon fontos, még pedig az önismerettel. Ennek a fontosságát nem emelik ki sehol sem. Pedig minek az eljárás, gondolkodás, a meditáció, ha nem vagyunk tisztában azzal kik is vagyunk mi az ami minket boldoggá tesz. Mert lehet hogy azt a mintát hozom magammal, hogy párkapcsolat család fix munka nagy ház kis kutya, DE ez engem mégsem érdekel. Sokáig bűntudatom volt, mert úgy éreztem nem csinálom jól a dolgaimat, de úgy gondolom csak az értékrendemet kell egy kicsit átalakítani, nem gyökerestől, de bizony átvizsgálni mindet.
Egyik hozzászólásban azt olvastam, ami nagyon tetszett, hogy ha elkezded az egodat nyirbálni azt tudatosságnak hívjuk. Ma úgy gondolom, hogy a belső én, az intuíció valamint az ego és akart barátságát hívom tudatosságnak. Mindig az egonkkal leszünk, vele együtt fogunk meghalni is. Ugyanez igaz a belső énünkre is, mind a 3nak a legjobb barátnak kell lenniük, ahol bizony én lavírozok, amit csak okosan érdemes mert bután már sokan csinálják J
Beidézek egy cikket ide, akit érdekel, olvassa végig, tanulságos.
„Mit is jelent a tanulás? Az NLP-nek erre is van egy nagyszerű modellje, amely a tanulást négy különböző szinten jeleníti meg. Akár tudásbeli képességekről, akár cselekvéskészségről van szó, mindegyik ezen a négy különböző szinten létezhet bennünk.
4. Tudattalan hozzáértés
(Nem tudom, hogy tudom)
3. Tudatos hozzáértés
(Tudom, hogy tudom)
2. Tudatos hozzá-nem-értés
(Tudom, hogy nem tudom)
1.Tudattalan hozzá-nem-értés
(Nem tudom, hogy nem tudom)
(Nem tudom, hogy tudom)
3. Tudatos hozzáértés
(Tudom, hogy tudom)
2. Tudatos hozzá-nem-értés
(Tudom, hogy nem tudom)
1.Tudattalan hozzá-nem-értés
(Nem tudom, hogy nem tudom)
Amikor végre eljutok az autós iskolába, felkészülök az elméleti vizsgára, akkor tudatos elméleti hozzáértést, azaz kompetenciát szerzek (tudom, hogy tudom). Ha már a gyakorlati oktatáson is túl vagyok, és nagyon–nagyon odafigyelek, tudom vezetni az autót – ez a cselekvési képesség kialakulásában a tudatos hozzáértés szintje. Ilyenkor még nagyon kell figyelnem rá, hogyan kezelem a gázpedált és a kuplungot, na meg ott van még az irányjelző, tükör, kormányzás, ablaktörlő, hogy a biciklis postást ne is említsük, ráadásul valaki beült mellénk, és folyton mindenbe beleszól.
A legmagasabb szint pedig az, amikor vezetek Győrtől Egerig, és sokszor nem tudom, hol váltottam sebességet, mikor fékeztem vagy indexeltem, melyik kezemmel és hogyan kormányoztam – de azt láttam, hogy gyönyörű a táj, és hallottam, hogy jó zene szólt a kocsiban, és még egy almát is megettem. Ez a tudattalan hozzáértés (nem tudom, hogy tudom), a kiválóság, a cselekvési kompetencia művészi tökélyre vitt szintje: a készség automatizmussá válik. A tudatos irányítás helyét átvették a tudattalan folyamatok.”
E
elke
Vendég
Sikerült majdnem belekeverjem magam egy ego csatába... Wáááhhh
Nos tudjuk az elme teremt az elme gyógyít és mindenért ami történik mi (elménk)vagyunk a felelősek. Ám e hatalmas fejlődésben én magam megrekedtem bizonyos dolgoknál segítségre van szükségen egy embertársamtól talán azért hogy megtanuljak valamit, talán azért hogy ő addhasson ő tanuljon. Sokszor elönt a hála az alázat a szeretet érzése miközben olvasgatom gondolataitokat és megértem tanításaitokat, befogadom ajándékaitokat. Így vagyok az orvosokkal is. Társként tekintek rájuk akik segítenek hol így hol úgy fejlődnöm, megtapasztalnom a belső utam járnom.Mint Te most Oli. Köszönöm Neked:656:
O
oliyboty
Vendég
Amióta megismerkedtem a spiritualitással, a parapszcihológiával, azóta tudom, hogy mi magunk képesek vagyunk saját magunkat gyógyítani, és nem kellenek ide orvosok, mert ők csak teletömnek gyógyszerekkel, és esetleg még félre is kezelnek... Rájöttem arra, hogy NINCS gyógyíthatatlan betegség, NINCS agydaganat, NINCS rák, NINCS olyan, hogy betegség. Ezeket csak mi magunk produkáljuk a lelki világunkból adódóan. Ha a lelki világunk rendbe lenne, ha törekednénk arra, hogy a fizikai testünket tisztán tartsuk, és ha azon lennénk, hogy minél több magas rezgés szintű energia vegyen minket körbe, akkor nem lennének problémák. De az a gond, hogy szerintem ezt nehéz kicsit kivitelezni. Mert hiába hisszük azt, hogy megoldottuk a problémát -nem emlékszünk rá, elfelejtjük- a tudatalattinkból sajnos nem törlődik csak úgy. Amint jön egy olyan helyzet, ami emlékeztethet minket arra a dologra, egyből aktiválódik ez az érzés a tudatalattinkban és kezdődik minden elölről (ezért nem tudnak az orvosok segíteni, pl. dili dokik, pszcihiáterek, stb...). Úgyhogy ez egy ördögi kör, de mindenki tud ezen javítani, csak akarni kell és figyelni a gondolatainkra és próbálni nem alacsony rezgés szintre lemenni. Úgy hiszem és úgy vélem, hogy energetikával, spiritualitással képesek vagyunk önmagunkat meggyógyítani és másokon is "segíteni". Ezért csodálatos a spiritualitás és az, hogy mi emberi lények (akik szintén spirituális lények vagyunk) tanulhatjuk ezt, fejlődhetünk. Ez csodálatos dolog, és aki kicsit is "okos", aki kicsit is törődik magával, idejében felébredt, az gondolkodás nélkül él a lehetőséggel és megtesz mindent annak érdekében, hogy fejlődhessen spirituálisan, tapasztalhasson, stb...
O
oliyboty
Vendég
Asszem tudnám pár emberkének (nem CH-s tagok) javasolni eme csodás topicot, ami kimondottan csak az egó kérdésével foglalkozik... Lehet lesnének nagyokat... bár lehet nem jutna el a tudatukig ... Tudom, tudom, nem minősítünk, de néha muszáj
Lehet lesnének nagyokat... bár lehet nem jutna el a tudatukig ... Tudom, tudom, nem minősítünk, de néha muszáj
E
elke
Vendég
csilipaprika humorral leöntve
I
ionon
Vendég
Sajnos azt kell mondanom minden van a betegségek a rák a daganat bele értve (nem vita kedvéért mondom) ezek benned vannak ha olyan gondolkodásba helyezed magadat vagy cselekvések garmadájába vagy az ágyad hol található vagy a munkahelyeden hol tartózkodol állandó jelleggel mindezek okozzák a betegséget benned. Kedves Olyboty ha szervezeted ley-vonalban tartózkodik éjjelente biztosan állíthatom rettenetes betegségekben lesz részed a többi erős energia sugárzásokkal együtt érted.
Amióta megismerkedtem a spiritualitással, a parapszcihológiával, azóta tudom, hogy mi magunk képesek vagyunk saját magunkat gyógyítani, és nem kellenek ide orvosok, mert ők csak teletömnek gyógyszerekkel, és esetleg még félre is kezelnek... Rájöttem arra, hogy NINCS gyógyíthatatlan betegség, NINCS agydaganat, NINCS rák, NINCS olyan, hogy betegség. Ezeket csak mi magunk produkáljuk a lelki világunkból adódóan. Ha a lelki világunk rendbe lenne, ha törekednénk arra, hogy a fizikai testünket tisztán tartsuk, és ha azon lennénk, hogy minél több magas rezgés szintű energia vegyen minket körbe, akkor nem lennének problémák. De az a gond, hogy szerintem ezt nehéz kicsit kivitelezni. Mert hiába hisszük azt, hogy megoldottuk a problémát -nem emlékszünk rá, elfelejtjük- a tudatalattinkból sajnos nem törlődik csak úgy. Amint jön egy olyan helyzet, ami emlékeztethet minket arra a dologra, egyből aktiválódik ez az érzés a tudatalattinkban és kezdődik minden elölről (ezért nem tudnak az orvosok segíteni, pl. dili dokik, pszcihiáterek, stb...). Úgyhogy ez egy ördögi kör, de mindenki tud ezen javítani, csak akarni kell és figyelni a gondolatainkra és próbálni nem alacsony rezgés szintre lemenni. Úgy hiszem és úgy vélem, hogy energetikával, spiritualitással képesek vagyunk önmagunkat meggyógyítani és másokon is "segíteni". Ezért csodálatos a spiritualitás és az, hogy mi emberi lények (akik szintén spirituális lények vagyunk) tanulhatjuk ezt, fejlődhetünk. Ez csodálatos dolog, és aki kicsit is "okos", aki kicsit is törődik magával, idejében felébredt, az gondolkodás nélkül él a lehetőséggel és megtesz mindent annak érdekében, hogy fejlődhessen spirituálisan, tapasztalhasson, stb...
Kellene még ezt a gondolatot továbbvinni kicsit
O
oliyboty
Vendég
Pedig nincs olyan, hogy betegség.
Tök mindegy milyen vonalban van a szervezetem, biztos, hogy nem lesznek rettenetes betegségeim. Mellesleg tudok ezek ellen tenni, tudom, hogyan tudom megszüntetni a problémát,mivel a betegségek kiváltó okai, lelki eredetűek. Ezen pedig lehet segíteni. Ha pedig tapasztalunk betegséget magunkon (pl. orrfolyás, tüdőgyulladás, stb...) ezeknek örülni kell, hiszen pont ekkor állít helyre a szervezetünk, a biológiánk. Úgyhogy az ilyennek csak örülni kell, mivel helyreállítási szakaszba kerülsz és ha gondolatban nem viszed magad vissza abba az állapotba amiben voltál, akkor minden okés lesz (Új germán orvostudomány).
O
oliyboty
Vendég
Mától kezdve, nincs több kontroll, se falak körülöttem... Kiadtam a legnagyobb félelmemet, ezáltal a kontrollt is "elvesztettem"... nincs tovább erőm harcolni, belefáradtam ebbe az egészbe...
E
elke
Vendég
Miért kell harcolni?
O
oliyboty
Vendég
Ez egy kicsit bonyolult nálam... Ilyen automatikus védekezés, hogy mindent kézben tartsak, ne érjen meglepetés, mindenfajta lehetséges variáció végig gondolása, lepörgetése, hogy a kontroll az én kezemben legyen... Csak aztán van 1-2 kiskapu, amivel nem számolok, ha nem úgy jönnének össze a dolgok, és akkor borul az egész rendszer. Szóval ebbe fáradtam bele, és most már nem akarok kontrollt. Legyen minden úgy, ahogy lennie kell, legyen természetes lefolyása, stb....
E
elke
Vendég
Mi az ami ekkora félelmet okoz?
Kedves Oli!
Ne harcolj Önmagad ellen! Fogad el aki vagy és a történések végét ne akard mindenáron meghatározni! Tökéletes akarsz lenni, erősnek látszani mindenkor...A legszigorúbb feltételeid ha nem tévedek önmagaddal szemben vannak és persze azért másokkal szemben is vannak elvárásaid! Mi ez ha nem az EGO? És nem az EGO mondatja veled, hogy ne tovább..
Szerintem a legjobb védekezés az EGO-val szemben az "önismeret" nemcsak testileg, lelkileg is! Számos ilyen módszer van..és a másik amit említettem már Neked! A csakráid állapotát nézd meg, tenni való lesz szerintem a szívcsakra, torokcsakra környékén!Elérzékenyülsz hamar, a félelmek...nyitni kell és elengedni dolgokat!
Elnézést ha sarkosan fogalmaztam ez saját tapasztalatom miatt van! Volt amikor az EGO irányított nagyobb arányba és bizony megmondta milyen szerveim fájnak, uralkodott az érzelmeim felett és BIZONY mondom nekem nehéz út kijutni a "burokból" amit létrehozott!
Kis Sarkcsillag
Ne harcolj Önmagad ellen! Fogad el aki vagy és a történések végét ne akard mindenáron meghatározni! Tökéletes akarsz lenni, erősnek látszani mindenkor...A legszigorúbb feltételeid ha nem tévedek önmagaddal szemben vannak és persze azért másokkal szemben is vannak elvárásaid! Mi ez ha nem az EGO? És nem az EGO mondatja veled, hogy ne tovább..
Szerintem a legjobb védekezés az EGO-val szemben az "önismeret" nemcsak testileg, lelkileg is! Számos ilyen módszer van..és a másik amit említettem már Neked! A csakráid állapotát nézd meg, tenni való lesz szerintem a szívcsakra, torokcsakra környékén!Elérzékenyülsz hamar, a félelmek...nyitni kell és elengedni dolgokat!
Elnézést ha sarkosan fogalmaztam ez saját tapasztalatom miatt van! Volt amikor az EGO irányított nagyobb arányba és bizony megmondta milyen szerveim fájnak, uralkodott az érzelmeim felett és BIZONY mondom nekem nehéz út kijutni a "burokból" amit létrehozott!
Kis Sarkcsillag
O
oliyboty
Vendég
Most már nincsen bennem az a félelem amitől rettegtem és védtem magam, hogy ne csalódjak, kiadtam magamból és jobban vagyok, és Ő is tudja nagyjából most már, mit és hogyan érzek. Már nem félek, sodródok most már csak... Aztán kezdek szerintem barátkozni az egómmal is. Most készülök egy olyan lehetőséget visszautasítani, ami az egómnak nagyon fájna, de a belsőmre hallgatok és az alapján hozom meg a döntésemet, bár nagy dilemmában vagyok, röviden arról van szó, hogy Párizsba kellene kimennem modellkedni 3 hónapra (egyszer sem jöhetek haza, hétfőtől vasárnapig megállás nélkül munka, stb...), casting nélkül kiválasztott a külföldi partnerügynökség és még arra is hajlandóak, hogy hozzám alkalmazkodnak (külföldön nincs olyan, hogy a modellhez alkalmazkodnak és várnak rá)... Kb. 10.800.000 ft-ot keresnék erre az időszakra (persze ebből levonnák a repjegyet, szállást, de tisztán maradna nálam kb. 7-8 millió), később pedig nagyobb munkák és euroban a fizetés, stb... De nem vállalom el, lemondok róla... Úgyhogy ennek az egóm nagyon nem örül most, és dilemmázom rendesen mi legyen, de legbelül én ezt nem akarom egyáltalán és most egyszer az életben a belső hangom alapján szeretnék dönteni... Hülye vagyok tudom, de ez van...
furrier75
Kitiltott (BANned)
Hülye vagyok tudom, de ez van...
Hát ez nem kifejezés...kiss
Gondold át alaposan pro, és kontra mielőtt döntést hozol!
"Az a pénz, amely a tiéd, a szabadságod eszköze, míg az a pénz, amelyet hajszolsz, a szolgájává tesz."
E
elke
Vendég
inkább nem mennél? Mi az amiben ennyire nem bízol? Vagy KI?
Hasonló témák
