Egyébként a szeretet nem irányítható én nem tőlünk indul ki...
Ha megnyitjuk magunkat a világnak, akkor a szeretet beárad hozzánk.
Ehhez viszont megfelelő állapotba kell hozni magunkat, tudatunkat...
[FONT="]Ezt megtehetjük úgy , hogy felidézzük, milyen érzés volt a múltban a szeretet és megpróbáljuk átélni.[/FONT]
Keressük a szépet a környezetünkben... így beáramolhat a szeretet...
Nem erőltetni kell a szeretet érzését és nem is hozzuk létre mesterségesen. Nem belőlünk áramlik ki pedig sokszor ezt gondoljuk...
PL: Egy virág szépségét megfigyelve megnyitjuk magunkat a szeretetnek...
Ilyenkor a virág elkezdi küldeni felénk az energiát....
Így mivel megfigyeljük a szépségét ezáltal megnyitottuk magunkat és elkezd beáramlani az energia...
Ez olyan szinten fokozódik, annyira feltöltődünk belőle, hogy elkezdjük érezni a szeretetet...
Ez után mi magunk dönthetünk róla, hogy ezt viszonozzuk és visszaküldjük...
Így működik a szeretet...
gemhand!
Sajnos nem, értek egyet. A szeretet, mindig belőlünk indul ki és ez nem más, mint a mi önzetlen lelki odaadásunk. Szeretetet csak az tud adni, aki lelkileg harmonikus önmagával.
A szeretet mindig úgy alakul ki, hogy az már eleve célirányzattal rendelkezik. Saját magától nem tud kialakulni, mert nincs meg az ok. A szeretet mint köszönetforma csak úgy tud létezni, ha eleve megvan hogy kinek és miért adod. Tehát eleve úgy alakítod ki.
Idézlek.: "Ha megnyitjuk magunkat a világnak, akkor a szeretet beárad hozzánk."
Csak akkor tudod teljesen megnyitni magadat a világ felé, ha már képes vagy elfogadni önmagad (azaz békében vagy önmagaddal) és lelkileg+szeretetileg, már elértél egy bizonyos szintet. Csakis akkor nyílj meg a világ felé, ha már készen állsz rá!
Fontos hogy ne azért nyílj meg a világ felé hogy szeretetet kapjál, hanem hogy szeretetet adjál.
Idézlek.: "Keressük a szépet a környezetünkben... így beáramolhat a szeretet..."
Fontos hogy csak akkor keresd a szépet, ha tudod értékelni is, máskülönben a szeretet, nemfog az életedbe beáramolni.
Kérdeznék valamit!
Ha a szeretet nem általunk jön létre, akkor honnan származik? Illetve akinek valóban szüksége lenne a szeretetre és nem kapja meg, akkor az miért?
Nem gondolod hogy ha a szeretet az emberbe áramlik be, akkor az onnan is indul ki?
Idézlek.: "Így mivel megfigyeljük a szépségét ezáltal megnyitottuk magunkat és elkezd beáramlani az energia..."
Attól hogy megfigyeled valaminek a szépségét, még nem leszel nyitott a világra (nyitottabbá válsz, de nem leszel nyitott). Ez kevés ahhoz, ehhez még ösztönzésre is szükség van.
A szeretet csak akkor fog megmutatkozni benned, ha te feltétel nélkül segítesz másoknak és nem attól, hogy valaminek látod a szépségét. Ebben az esetben, csak felidéződik benned a mások iránti szereteted. Vagyis a dolog szépségében, az önmagad valódi énképét látod meg. A dolgok szépségét, viszont csak akkor vagy képes látni, ha szeretetileg képes vagy átszellemülni, vagyis ha képes vagy a dolgok valódi értékét felismerni. Ez valóban felerősíti az embert.