Tudom, hogy elvagyok tűnve és ritkábban nézek ide fel. Figyelgetve önmagam az elmúlt napokban (még ha nem is tudatosan mindig, de mikor tudatosan figyeltem és felismerem magamban dolgokat) rájöttem arra, hogy a valódi énem és a hamis énem csap össze egymással. Sokszor megjelenik a hamis én, próbál kétségeket, kételkedéseket elszórni, amelyet szeretne újból táplálni, de ugyanakkor tudom azt, hogy megint próbál rávenni az azonosulásra, próbál foggal körömmel kizökkenteni abból az állapotból, ami az alaptermészetem..., s ez olykor sikerül is neki, kizökkent, belém próbálja ültetni az elmebeli negatív érzelmi mintákat, hogy összezavarjon és bizonytalan legyek az úton és viszakozzam, kérdőjelezzek meg dolgokat..., de tudom, hogy ezek mind csak gondolatok és figyelmet követel magának ismét. Ugyanakkor itt van jelen a valódi énem is, az éber figyelem és a szeretet, mely bennem lakozik, melyben feloldódik a hamis énem megint... Olyan, mint mikor 2 én van jelen benned egyszerre, a valódi és a hamis és nem tudod mit tegyél, nem tudod mi a helyes, mi a helytelen, össze vagy zavarodva teljesen..., csaponganak benned a lényedből áradó mély és igazi, valódi érzelmek és az elmebelis érzelmek..., s tudod, ismered, mely az igaz, az örökkévaló ezek közül, de ugyanakkor úgy érzed, hogy megdermedtél, nem tudsz mozdulni, bár szeretnél, csak oly nehéz, mert próbál valami visszahúzni, aztán ez eltűnik, s majd megint megjelenik és azon van, hogy visszahúzzon..., hol erősebb, hol gyengébb, de próbál jelen lenni..., ugyanakkor itt van benned az üresség állapota, mintha semmilyen érzelmi hatás nem hatna rád, minden lepereg, semmi sem marad meg benned, de ott mélyen legbelül rád tör néha a fájdalom, a szenvedés, a szíved egész mélye csak úgy ordít és nem érti mi történik, közben meg a lényed legmélyéből árad a nyugalom és békesség, miközben az üresség állapotában vagy..., s hánykolódsz, mert kezded látni, felismerni azt, hogy az egyik érzet, ami benned van, az nem igazi..., az csak múlandó, de igyekszik benned jelen maradni, hogy erősödjön, erősebb legyen nálad, átvegye az irányítást, káoszt eredményezzen és elbizonytalanítson önmagadban..., a hitedben..., s te csak mélyen legbelül mosolyogsz, mert tudod, hogy ez a hamis éned, ami ezt műveli veled, ugyanakkor mégis kicsit boldogtalanná válsz, mert megjelent a fájdalom, a szenvedés..., és tehetetlen vagy, mert 2 érzet közt csapongsz és nem tudod mit csináljál, mit tegyél, mert össze vagy zavarodva, hiába tudod, ismered mi az igazi lényed alaptermészete, ki is vagy te valójában...
,hogy úgy mondjam.Ez saját tapasztalat.
