Az meglehet, bár a visszajövetel nem éppen leányálom, de legalább bizonyságot kap az ember... s már nem csak hiszi, hanem tudja is...!
Ezért inkább Pató Pál szavait idézném: ,,Ejh, ráérünk arra még..." :11:
Huszonegy gramm csupán a lélek?
- Téma inditó Efike
- Kezdés dátuma
Az meglehet, bár a visszajövetel nem éppen leányálom, de legalább bizonyságot kap az ember... s már nem csak hiszi, hanem tudja is...!
Ezért inkább Pató Pál szavait idézném: ,,Ejh, ráérünk arra még..." :11:
Karsay István
Kitiltott (BANned)
Valóban a viszajövetel kellemetlenebb, de ezt te honnan tudod?
csak nem te is ????
csak nem te is ????
Bizony én is...
Én csak ,,meghívott" lehettem, mivel sem beteg nem voltam, sem klinikai halott. Tehát amolyan ,,elhívatás-szerű" esemény, mint a sámánoknál egykoron. Voltam a fehér fényben és találkoztam 3 fénytestű emberrel. Amikor visszajöttem, a plafonon álltam, de az volt a talaj és az ágy volt fenn. Azon meg én....
Én csak ,,meghívott" lehettem, mivel sem beteg nem voltam, sem klinikai halott. Tehát amolyan ,,elhívatás-szerű" esemény, mint a sámánoknál egykoron. Voltam a fehér fényben és találkoztam 3 fénytestű emberrel. Amikor visszajöttem, a plafonon álltam, de az volt a talaj és az ágy volt fenn. Azon meg én....
Karsay István
Kitiltott (BANned)
Én baleset miatt 2 x voltam odaát, és kétszer éltem át baleset nélkül a halálközeli élményt testelhagyásos állapotban, gondolom ilyen lehetet a Te élményed is!
Ha ezt a Csocsi meg az Efi megtuggya bajod is lehet belole....
Valóban, a halálközeli élmény típusa hasonló lehet, a testelhagyás és visszatérés is. Viszont az ,,odaát" tapasztalt esemény bizonyára más és más. Tehát mindenki számára különböző... :..:
Karsay István
Kitiltott (BANned)
Szia!
azért kell visszajönni, mert egyszer réges régen, messzi galaxisokban ( ) amikor még Isteni (szellemi) síkon éltünk a szellemek egy része szabad akarattól vezérelve kilépett az Isteni rendből, és szembefordulva a teremtőjével lebukott a fizikai sikra.
akkor tudunk csak visszamenni, ha a fizikai sikon elvégezzük azt a tisztulási folyamatot, ami ujra segit nekünk a felemelkedéshez.
Halálunk után a lelkünk az asztrálsikra megy, ott kiértékeli az elmúlt életét, majd egy másik élethelyzetbe visszaszületve ujabb próbáknak veti magát alá.
És addig tart ez a körforgás, mig el nem végezzük karmmikus munkánkat!
és sokan ezért is mennek még itt az "életben" vissza egy baleset esetén, mert még van munkájuk a mostani életben, és Isteni kegyelem hatására nem engedik meghalni, de ez lehet beavatás is, mint pl. az én esetemben!
szeretettel.
István
azért kell visszajönni, mert egyszer réges régen, messzi galaxisokban (
) amikor még Isteni (szellemi) síkon éltünk a szellemek egy része szabad akarattól vezérelve kilépett az Isteni rendből, és szembefordulva a teremtőjével lebukott a fizikai sikra.akkor tudunk csak visszamenni, ha a fizikai sikon elvégezzük azt a tisztulási folyamatot, ami ujra segit nekünk a felemelkedéshez.
Halálunk után a lelkünk az asztrálsikra megy, ott kiértékeli az elmúlt életét, majd egy másik élethelyzetbe visszaszületve ujabb próbáknak veti magát alá.
És addig tart ez a körforgás, mig el nem végezzük karmmikus munkánkat!
és sokan ezért is mennek még itt az "életben" vissza egy baleset esetén, mert még van munkájuk a mostani életben, és Isteni kegyelem hatására nem engedik meghalni, de ez lehet beavatás is, mint pl. az én esetemben!
szeretettel.
István
Karsay István
Kitiltott (BANned)
Szia!
Két komoly beavatás történt az életemben.
A halálközeli élményem csak hab volt a tortán, itt a testenkivüliséget tapasztaltam meg, és sok érdekes dolgot, ami ehhez tartozik.
Az első, komolyabb élményem akkor volt amikor életemben előszőr imádkoztam egy templomban, és amikor kijöttem szinte megállt a világ, és egy pillanat alatt "visszakaptam" egy csomó tudást, és mire magamhoz tértem már tisztában voltam Isten fogalmával, a Kozmosz létezésével, és még egy csomó dolggal, és azóta járom az utamat, és már nem Isten keresésével, hanem szolgálattal töltöm az időmet.
Tudok szerezni jó könyveket ha kell, de ha letöltöd az előadásaim anyagát, akkor nem kell kiadni külön pénzt, mert azokban mindent megtalálsz!
http://www.karsayalarm.hu/?Ezoterika_oldal
De ha kell tudok ajánlani könyvet is, és szerezni különlegességeket!
Két komoly beavatás történt az életemben.
A halálközeli élményem csak hab volt a tortán, itt a testenkivüliséget tapasztaltam meg, és sok érdekes dolgot, ami ehhez tartozik.
Az első, komolyabb élményem akkor volt amikor életemben előszőr imádkoztam egy templomban, és amikor kijöttem szinte megállt a világ, és egy pillanat alatt "visszakaptam" egy csomó tudást, és mire magamhoz tértem már tisztában voltam Isten fogalmával, a Kozmosz létezésével, és még egy csomó dolggal, és azóta járom az utamat, és már nem Isten keresésével, hanem szolgálattal töltöm az időmet.
Tudok szerezni jó könyveket ha kell, de ha letöltöd az előadásaim anyagát, akkor nem kell kiadni külön pénzt, mert azokban mindent megtalálsz!
http://www.karsayalarm.hu/?Ezoterika_oldal
De ha kell tudok ajánlani könyvet is, és szerezni különlegességeket!
Szia Karsay István!
Érdekes, amiket olvastam rólad! Gondolom, már elmesélted azt, hogy miképp kerültél halálközelbe, de megérdemelné, hogy még1x leírd. Érdekel a téma?!
Érdekes, amiket olvastam rólad! Gondolom, már elmesélted azt, hogy miképp kerültél halálközelbe, de megérdemelné, hogy még1x leírd. Érdekel a téma?!
Hat Istvan, tudod hogy en is vallom a reinkarnaciot a karmat es minden ilyen jo dolgot.azért kell visszajönni, mert egyszer réges régen, messzi galaxisokban (
Amit itt irtal az mar regota foglalkoztat es kulombozo kerdesek merulnek fel, mint peldaul "miert"?
Ha ez igy van ahogy irtad akkor mindjart felmerul a kerdes: Miert?
Miert fordultunk szembe? Ha a szellemi sik jobb akkor mit szorakozunk itt? Buntetve vagyunk?
Megkerlek ha valaszolsz akkor csak ugy a sajat szavaiddal egyszeruen mindenfele idezetek nelkul........Kosz.
Karsay István
Kitiltott (BANned)
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
fficeffice" /><o> </o>
A Halálközeli élmények a 60-as évek óta vannak a köztudatban. Amióta az orvostudomány olyan szintre fejlődött, hogy egyre több embert tudnak visszahozni az életbe a klinikai halálból, sok ember kezdett el beszélni a halál kapujában átélt élményeiről. Nem kívánok sok esetet elmesélni, mert erre nagyon sok irodalom a rendelkezésünkre áll, csak egy is ízelítőt adok a másik világ rejtelmeiről. Annyit azért előrebocsátok, hogy a történéseket nagyon nehéz szavakkal elmesélni, mert a lejátszódó érzések elmondhatatlanok.<o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Motorbaleset<o></o>
1989-90 években történt egy motorbalesetem. Főútvonalon közlekedtem a belvárosban, a barátom lemaradva mögöttem jött. Egy lámpánál szokás szerint „kilőttem” és száguldottam az úton. Szerintem 80 km-es sebességgel mehettem, amikor jobbról egy zárt Zsuk típusú autó nem adott elsőbbséget és féktávolságon belül elém vágott. Érdekes módon utólag nem emlékeztem semmire, az egész olyan volt, mintha már a baleset előtt egy másodperccel nem lettem volna a testemben. Nem éreztem a csattanást, pedig belefejeltem az autó falába. Szerencsére volt rajtam bukósisak. A következő emlékem az volt, hogy a testem fölött lebegek. Láttam, ahogy a tömeg körbeállt és a mentősök szóltak nekik, hogy menjenek messzebb. Láttam, ahogy fölém hajolva valamit csináltak velem, gondolom élesztgettek, de eltakarták a testem. Motoros barátom utólagos elbeszélése alapján feküdtem a földön, az orromból és a fülemből folyt a vér, el voltam ájulva.
<o> </o>
Én ezzel szinte egyidőben hallottam, hogy egy öreg néni imádkozik értem. Érdekes volt fentről szemlélni az eseményeket, de azt, hogy mennyi ideig tartott az egész, azt szinte nem is érzékeltem. A második emeleti ablakból is kihajolt egy ember, az volt a furcsa benne, hogy szinte derékig kilógott az ablakból és nem vette észre, hogy mellette vagyok.
<o> </o>
Érdekes volt átélni ezt a helyzetet, és ami még feltűnt nekem így utólag is visszaemlékezve, hogy amikor kiléptem a testemből teljesen más törvény, a „Természettörvény” lett érvényes a számomra. Teljesen természetes volt, hogy látom magamat, és kiléptem a testemből, egy kellemes szeretet érzés járta át a „testemet”, érzéseimet, ekkor megértettem, ha meghalunk egy olyan tudatállapotba kerülünk, ami abban a pillanatban természetes lesz a számunkra, hiszen „hazaérkeztünk”!
<o> </o>
Ekkor egy maghatározhatatlan kedves hang megszólalt: „nem jött el még a te időd. Ez egy véletlen baleset volt. Kelj fel, nincs semmi bajod, meg vagy gyógyulva”
Ekkor hatalmas fájdalmat éreztem, és visszakerültem a testembe! És érzetem testem minden porcikájának fájdalmát.
<o> </o>
A mentőautóban magamhoz tértem fel akartam ülni a hordágyon. A mentősök visszafektettek mosolyogva a kezükkel, hogy azért ezt nem kellene felkelni, az előbb még meg akartam halni. Közöltem velük, hogy semmi bajom. Mikor megérkezett a mentő és amikor kinyitották az ajtaját fel keltem minden tiltakozásuk ellenére. Fájt és sajgott minden porcikám, az ő segítségükkel szálltam ki a mentőautóból, elutasítottam a hordágyat. Az orvos nagyon meglepődött és beültetett egy kezelőbe. Pár perc múlva teljesen magamhoz tértem. A tiszta tudatommal és beszédemmel annyira megzavartam az orvost, hogy olyan egyszerű az alapvető vizsgálatokat is elmulasztotta, mint koponyaröntgen. Csak annyit látott, hogy jól vagyok. Közölte, hogy megfigyelésre bent kellene maradni egy pár napig. A gyerekkori mandulaműtétem kivételével és a látogatásokat leszámítva soha sem voltam korházban, most sem akartam ott maradni. Kérdeztem az orvost, hogy miképpen tudnám ezt elkerülni. Rám mosolygott és rámutatott a hátsó kijáratra. Közölte, hogy most valamiért fel kell mennie az emeletre, he én közben eltűnök a rendelőből akkor ő már nem tehet semmit. Elbúcsúztunk egymástól és én „véletlenül” eltűntem a hátsó kijáraton.
A mögöttem jövő motoros barátom közben végig szemlélte a balesetet.
A motorom roncsait a közelben lévő irodám mellett lévő garázsba tolta, majd miután a mentősöktől megtudta, hogy hol vagyok, értesítette a családomat, majd üdítőkkel felfegyverkezve bejött hozzám a kórházba, ahol közölték a legnagyobb meglepetésre, hogy eltűntem. Visszajött az irodába, ahol megtalálta a „nyomaimat”, majd rövid gondolkodás után a sarki kocsmába bement, ahol éppen magamban ünnepeltem egy nagy korsó sör társaságában a fura balesetet.
<o> </o>
Az élményeimről nem beszéltem senkinek, legalább nyolc év telt el, mire elmertem mondani, pontosabban leírni és beszélni mertem róla, de addigra már olvastam a témáról könyvet, és a helyére tudtam tenni az eseményeket. Annyi még hozzá tartozik a dologhoz, hogy évek múlva álmomban „levetítették” a balesetet és szinte minden szögből végig kísérhettem az egész eseményt. Másnap felhívtam telefonon a barátomat és elmeséltem az álombeli eseményeket. Megdöbbenve hallgatta, mert olyan dolgokat mondtam el, amit csak egy kívülálló láthatott. Fontos momentum az is és itt volt jelentősége az elmaradt koponyaröntgennek, hogy egy év után megfájdult a bölcsességfogam, megröntgenezték, és kiderült, hogy az elmúlt időszakban volt egy álkapocs repedésem és nem vettem észre.
Ez most fontos volt, mert a bölcsességfogam a balesetben hosszában kettétört és nehéz volt kivésni, mert fent állt a veszély, hogy újra eltörik, így fogsebészeti eljárás keretén belül óvatosan véste ki egy orvos barátom azzal a lehetőséggel, hogy esetleg egy rossz ütés miatt össze kell drótozni az álkapcsom. Szerencsére nem kellett.
<o> </o>
Találkoztam a motoros barátommal 10 év múlva és szóba jött az eset. Újra rákérdeztem, hogy mesélje el pontosabban azt, amit látott. Elmesélte, hogy a baleset után kb. 20 percet feküdtem ájultan a földön, a fülemből és az orromból folyt a vér. Valaki megnézett a járókelők közül és észrevette, hogy nem lélegzem és megpróbáltak mesterséges légzéssel éleszteni. Mikor kb. 20 perc eltelt, a mentőautó szirénájával egyidőben felültem egy pillanat alatt és közöltem az ott lévőkkel a legnagyobb megrökönyödésükre, hogy nincs semmi bajom és fel akartam kelni.
Ez persze azért nem sikerült olyan egyszerűen!
<o> </o>
Volt egy érdekes része annak, amikor álmomban levetítették a balesetet előttem, hogy egy másik részében az „álmom mozinak” visszavittek egy 1980-as furcsa balesetemhez.
<o> </o>
<o> </o>
Itt a következő történt:<o></o>
<o> </o>
<o> </o>
Hajdúszoboszlón volt egy „kis Béke” nevezetű üdülő, ami magas szintű kormányvendégeknek volt fenntartva, és nem volt nagy, és az év nagy részében kihasználatlan volt. Én tűzjelzőt mentem ellenőrizni a barátommal, és ott aludtunk az üdülőben. Az üdülő üres volt, a barátom elment egy ismerőséhez, én meg „élveztem”, hogy egyedül vagyok egy medencés üdülőben, fejest ugrottam a vízbe, és… elájultam!
Ugyanis a medencének volt egy olyan kiépítése – gondolom az idősebb vendégek miatt – hogy az egyik felén 2 méter mély volt, de a másik felén csak térdig ért. És én itt ugrottam fejest!
<o> </o>
Azt, hogy hogyan kerültem ki a vízből, nem tudtam, a medence partján voltam, és vizet hánytam. Nem értettem, hogy hogyan kerültem ki a vízből!
Lefeküdtem aludni, másnap szédültem, agyrázkódás utáni állapotot éltem át, a homlokom szemmel láthatóan be volt horpadva.
<o> </o>
Majdnem 10 év után, a levetített „moziban” láttam magam kívülről vissza, amint egy láthatatlan erő hatására testem felemelkedik, és szinte kidobódik a partra!
Egy láthatatlan ERŐ megmentett.
<o> </o>
<o> </o>
<o> </o>
<o> </o>
<o> </o>
Második komolyabb élményem egy barátomhoz fűződik. A barátom regressziós hipnózist alkalmazott abban az időben gyógyításaihoz kísérletképpen. Sikerrel működött hipnózis alkalmazása. Ez emlékeim szerint 1997 évében lehetett, január havában. Baráti látogatáson voltam nála. Kipróbálta rajtam is a hipnózist, de a visszavezetésnél, az anyaméh emléknél megálltam. Rövid lényege a hipnózisnak, hogy az életet visszapörgetve egy előző életbe visszatérve az esetleges mostani betegség okát meg lehet találni, és ha nem karmikus eredetű a betegség, akkor fel lehet oldani. Én előtte olvastam, hogy nem jó minden áron visszamenni az előző életbe, nem ok nélkül takarja a feledés fátyla az előző élet emlékeit. Nem is sikerült, megmakacsolta magát a tudatom. Mindenesetre a születésem körülményeiről olyan információkat mondott, amit csak én tudhattam egyedül. Ez visszaigazolásként megnyugtató volt a számomra. Utána következett egy érdekes dolog. Előrevitt az életembe, egy érdekes helyre kerültem.
<o> </o>
<o> </o>
<o> </o>
<o> </o>
Egy patak partján találtam magam. Én baloldalon álltam, és sötét volt az én oldalamon.
A másik oldalon egy gyönyörű aranyszínű köd volt, mást nem lehetett látni. Pár méterrel arrébb láttam egy HIDAT. Megkérdeztem barátomat, hogy rámehetek-e a Hidra. Azt válaszolta, hogy igen, de ne menjek át a Hídon. Ahogy ráléptem, egy különleges dolog történt velem. Teljesen súlytalan lettem (136 kg voltam akkor!), egy csodálatos boldogság érzés járt át és megéreztem valami megfoghatatlan csodálatos dolgot. A Híd közepéről áttekintve egy csodálatos szempárt láttam, amiből sugárzott a melegség és valami megfoghatatlan érzés járt át. A barátom rám szólt, hogy nem menjek tovább, de nem hallgattam rá és elindultam a Hídon, nem volt kedvem visszafordulni. Erre hangosan rám kiabált, hogy azonnal jöjjek vissza! Bánatos és fájó szívvel, de engedelmeskedtem neki és visszajöttem. Mikor leléptem a Hídról, újra éreztem a testem, visszakerültem a valós világba.
Utána kiértékeltük a helyzetet. Kiderült, hogy az életet és a halált elválasztó Hídon voltam. Ezért éreztem ezt a különleges érzést. Mellettem volt a gyermekem és érdekes módon még hozzá sem akartam visszatérni. A többiek, akik nézték a hipnózist, később elmesélték, hogy szinte nem is lélegeztem, azt hitték, hogy meghaltam. A barátom elmesélte, hogy a Hídra történő progressziós előrevezetést el tudta végezni, de ha a Hídon átmentem volna, már nem tudott volna visszahozni! Mert most történt ilyen első alkalommal vele is, hogy sikerült előremenni, illetve egy testelhagyást létrehozni külső módszerrel. Ezért kiabált rám.
<o> </o>
<o> </o>
Utána napokig lelki beteg voltam, mert olyan jó érzés volt ott lenni, hogy szinte bántam, hogy visszajöttem. Később elmúlt ez az érzés, de minden halálfélelem megszűnt bennem. Azóta teljesen máshogy látom a világot!
szeretettel:
István
UI: ezt a most elkészített Halálközeli Élmények előadás anyagomból tettem be, kb. két hét múlva fent lesz a honlapom ezo részlében az egész anyag, de még most készítek két komolyabb anyagot, és együtt akarom feltenni őket!
<o> </o>
fficeffice" /><o> </o>Élet az élet után.<o></o>
></o><o> </o>
> </o><o> </o>
> </o><o> </o>
> </o>></o><o
> </o><o> </o>
> </o><o> </o>
> </o><o> </o>
> </o>¤¤¤¤¤¤
<o> </o>
> </o><o> </o>
> </o>> </o>Motorbaleset<o
></o><o> </o>
> </o><o
> </o>Én ezzel szinte egyidőben hallottam, hogy egy öreg néni imádkozik értem. Érdekes volt fentről szemlélni az eseményeket, de azt, hogy mennyi ideig tartott az egész, azt szinte nem is érzékeltem. A második emeleti ablakból is kihajolt egy ember, az volt a furcsa benne, hogy szinte derékig kilógott az ablakból és nem vette észre, hogy mellette vagyok.
<o
> </o>Érdekes volt átélni ezt a helyzetet, és ami még feltűnt nekem így utólag is visszaemlékezve, hogy amikor kiléptem a testemből teljesen más törvény, a „Természettörvény” lett érvényes a számomra. Teljesen természetes volt, hogy látom magamat, és kiléptem a testemből, egy kellemes szeretet érzés járta át a „testemet”, érzéseimet, ekkor megértettem, ha meghalunk egy olyan tudatállapotba kerülünk, ami abban a pillanatban természetes lesz a számunkra, hiszen „hazaérkeztünk”!
<o
> </o>Ekkor egy maghatározhatatlan kedves hang megszólalt: „nem jött el még a te időd. Ez egy véletlen baleset volt. Kelj fel, nincs semmi bajod, meg vagy gyógyulva”
Ekkor hatalmas fájdalmat éreztem, és visszakerültem a testembe! És érzetem testem minden porcikájának fájdalmát.
<o
> </o>A mentőautóban magamhoz tértem fel akartam ülni a hordágyon. A mentősök visszafektettek mosolyogva a kezükkel, hogy azért ezt nem kellene felkelni, az előbb még meg akartam halni. Közöltem velük, hogy semmi bajom. Mikor megérkezett a mentő és amikor kinyitották az ajtaját fel keltem minden tiltakozásuk ellenére. Fájt és sajgott minden porcikám, az ő segítségükkel szálltam ki a mentőautóból, elutasítottam a hordágyat. Az orvos nagyon meglepődött és beültetett egy kezelőbe. Pár perc múlva teljesen magamhoz tértem. A tiszta tudatommal és beszédemmel annyira megzavartam az orvost, hogy olyan egyszerű az alapvető vizsgálatokat is elmulasztotta, mint koponyaröntgen. Csak annyit látott, hogy jól vagyok. Közölte, hogy megfigyelésre bent kellene maradni egy pár napig. A gyerekkori mandulaműtétem kivételével és a látogatásokat leszámítva soha sem voltam korházban, most sem akartam ott maradni. Kérdeztem az orvost, hogy miképpen tudnám ezt elkerülni. Rám mosolygott és rámutatott a hátsó kijáratra. Közölte, hogy most valamiért fel kell mennie az emeletre, he én közben eltűnök a rendelőből akkor ő már nem tehet semmit. Elbúcsúztunk egymástól és én „véletlenül” eltűntem a hátsó kijáraton.
A mögöttem jövő motoros barátom közben végig szemlélte a balesetet.
A motorom roncsait a közelben lévő irodám mellett lévő garázsba tolta, majd miután a mentősöktől megtudta, hogy hol vagyok, értesítette a családomat, majd üdítőkkel felfegyverkezve bejött hozzám a kórházba, ahol közölték a legnagyobb meglepetésre, hogy eltűntem. Visszajött az irodába, ahol megtalálta a „nyomaimat”, majd rövid gondolkodás után a sarki kocsmába bement, ahol éppen magamban ünnepeltem egy nagy korsó sör társaságában a fura balesetet.
<o
> </o>Az élményeimről nem beszéltem senkinek, legalább nyolc év telt el, mire elmertem mondani, pontosabban leírni és beszélni mertem róla, de addigra már olvastam a témáról könyvet, és a helyére tudtam tenni az eseményeket. Annyi még hozzá tartozik a dologhoz, hogy évek múlva álmomban „levetítették” a balesetet és szinte minden szögből végig kísérhettem az egész eseményt. Másnap felhívtam telefonon a barátomat és elmeséltem az álombeli eseményeket. Megdöbbenve hallgatta, mert olyan dolgokat mondtam el, amit csak egy kívülálló láthatott. Fontos momentum az is és itt volt jelentősége az elmaradt koponyaröntgennek, hogy egy év után megfájdult a bölcsességfogam, megröntgenezték, és kiderült, hogy az elmúlt időszakban volt egy álkapocs repedésem és nem vettem észre.
Ez most fontos volt, mert a bölcsességfogam a balesetben hosszában kettétört és nehéz volt kivésni, mert fent állt a veszély, hogy újra eltörik, így fogsebészeti eljárás keretén belül óvatosan véste ki egy orvos barátom azzal a lehetőséggel, hogy esetleg egy rossz ütés miatt össze kell drótozni az álkapcsom. Szerencsére nem kellett.
<o
> </o>Találkoztam a motoros barátommal 10 év múlva és szóba jött az eset. Újra rákérdeztem, hogy mesélje el pontosabban azt, amit látott. Elmesélte, hogy a baleset után kb. 20 percet feküdtem ájultan a földön, a fülemből és az orromból folyt a vér. Valaki megnézett a járókelők közül és észrevette, hogy nem lélegzem és megpróbáltak mesterséges légzéssel éleszteni. Mikor kb. 20 perc eltelt, a mentőautó szirénájával egyidőben felültem egy pillanat alatt és közöltem az ott lévőkkel a legnagyobb megrökönyödésükre, hogy nincs semmi bajom és fel akartam kelni.
Ez persze azért nem sikerült olyan egyszerűen!
<o
> </o>Volt egy érdekes része annak, amikor álmomban levetítették a balesetet előttem, hogy egy másik részében az „álmom mozinak” visszavittek egy 1980-as furcsa balesetemhez.
<o
> </o><o
> </o>Itt a következő történt:<o
></o><o
> </o><o
> </o>Hajdúszoboszlón volt egy „kis Béke” nevezetű üdülő, ami magas szintű kormányvendégeknek volt fenntartva, és nem volt nagy, és az év nagy részében kihasználatlan volt. Én tűzjelzőt mentem ellenőrizni a barátommal, és ott aludtunk az üdülőben. Az üdülő üres volt, a barátom elment egy ismerőséhez, én meg „élveztem”, hogy egyedül vagyok egy medencés üdülőben, fejest ugrottam a vízbe, és… elájultam!
Ugyanis a medencének volt egy olyan kiépítése – gondolom az idősebb vendégek miatt – hogy az egyik felén 2 méter mély volt, de a másik felén csak térdig ért. És én itt ugrottam fejest!
<o
> </o>Azt, hogy hogyan kerültem ki a vízből, nem tudtam, a medence partján voltam, és vizet hánytam. Nem értettem, hogy hogyan kerültem ki a vízből!
Lefeküdtem aludni, másnap szédültem, agyrázkódás utáni állapotot éltem át, a homlokom szemmel láthatóan be volt horpadva.
<o
> </o>Majdnem 10 év után, a levetített „moziban” láttam magam kívülről vissza, amint egy láthatatlan erő hatására testem felemelkedik, és szinte kidobódik a partra!
Egy láthatatlan ERŐ megmentett.
<o
> </o><o
> </o><o
> </o><o> </o>
> </o>Progressziós hipnózis<o></o>
></o>> </o><o
> </o>Második komolyabb élményem egy barátomhoz fűződik. A barátom regressziós hipnózist alkalmazott abban az időben gyógyításaihoz kísérletképpen. Sikerrel működött hipnózis alkalmazása. Ez emlékeim szerint 1997 évében lehetett, január havában. Baráti látogatáson voltam nála. Kipróbálta rajtam is a hipnózist, de a visszavezetésnél, az anyaméh emléknél megálltam. Rövid lényege a hipnózisnak, hogy az életet visszapörgetve egy előző életbe visszatérve az esetleges mostani betegség okát meg lehet találni, és ha nem karmikus eredetű a betegség, akkor fel lehet oldani. Én előtte olvastam, hogy nem jó minden áron visszamenni az előző életbe, nem ok nélkül takarja a feledés fátyla az előző élet emlékeit. Nem is sikerült, megmakacsolta magát a tudatom. Mindenesetre a születésem körülményeiről olyan információkat mondott, amit csak én tudhattam egyedül. Ez visszaigazolásként megnyugtató volt a számomra. Utána következett egy érdekes dolog. Előrevitt az életembe, egy érdekes helyre kerültem.
<o
> </o><o
> </o><o
> </o><o
> </o>Egy patak partján találtam magam. Én baloldalon álltam, és sötét volt az én oldalamon.
A másik oldalon egy gyönyörű aranyszínű köd volt, mást nem lehetett látni. Pár méterrel arrébb láttam egy HIDAT. Megkérdeztem barátomat, hogy rámehetek-e a Hidra. Azt válaszolta, hogy igen, de ne menjek át a Hídon. Ahogy ráléptem, egy különleges dolog történt velem. Teljesen súlytalan lettem (136 kg voltam akkor!), egy csodálatos boldogság érzés járt át és megéreztem valami megfoghatatlan csodálatos dolgot. A Híd közepéről áttekintve egy csodálatos szempárt láttam, amiből sugárzott a melegség és valami megfoghatatlan érzés járt át. A barátom rám szólt, hogy nem menjek tovább, de nem hallgattam rá és elindultam a Hídon, nem volt kedvem visszafordulni. Erre hangosan rám kiabált, hogy azonnal jöjjek vissza! Bánatos és fájó szívvel, de engedelmeskedtem neki és visszajöttem. Mikor leléptem a Hídról, újra éreztem a testem, visszakerültem a valós világba.
Utána kiértékeltük a helyzetet. Kiderült, hogy az életet és a halált elválasztó Hídon voltam. Ezért éreztem ezt a különleges érzést. Mellettem volt a gyermekem és érdekes módon még hozzá sem akartam visszatérni. A többiek, akik nézték a hipnózist, később elmesélték, hogy szinte nem is lélegeztem, azt hitték, hogy meghaltam. A barátom elmesélte, hogy a Hídra történő progressziós előrevezetést el tudta végezni, de ha a Hídon átmentem volna, már nem tudott volna visszahozni! Mert most történt ilyen első alkalommal vele is, hogy sikerült előremenni, illetve egy testelhagyást létrehozni külső módszerrel. Ezért kiabált rám.
<o
> </o><o
> </o>Utána napokig lelki beteg voltam, mert olyan jó érzés volt ott lenni, hogy szinte bántam, hogy visszajöttem. Később elmúlt ez az érzés, de minden halálfélelem megszűnt bennem. Azóta teljesen máshogy látom a világot!
szeretettel:
István
UI: ezt a most elkészített Halálközeli Élmények előadás anyagomból tettem be, kb. két hét múlva fent lesz a honlapom ezo részlében az egész anyag, de még most készítek két komolyabb anyagot, és együtt akarom feltenni őket!
<o
> </o>
Karsay István
Kitiltott (BANned)
Szia, elmondom nagyon röviden olyan "karsaypistikésen"!
szóval a nagy lényeg, hogy Isten minden szellemet egyéni névvel és feladattal teremtett, de a szellemek egy része szembefordult a teremtőjével, beintett neki, és élve a szabad akarat adta lehetőséggel elindult egy szellemi vándorútra. De miután a Teremtő fent van, így mi csal lefelé mehettünk, és addig vándoroltunk évmilliárdok alatt, és rosszalkodtunk, hogy belesürüsödtünk az anyagba!
sőt nem elég, hogy belesürüsödtünk, hanem le is kötötte minden erőnket.
istenke elkezdett gondolkodni, és azt mondta:
én nagyon szeretlek benneteket, azt szeretném, ha a szeretet erejével visszajönnétek hozzám, és felébresztett minket a "mély álomból", ami az anyagba történt sürüsödést jelentette.
De... itt csak mint szellemi energiák voltunk ekkor még jelen, szó se volt a Földről és a fizikai sikon történő megjelenésről.
Isten törte a fejét, hogy hogyan lehetne a legjobban megnevelni ezeket a rakoncátlan szellemeket, és megfalkotta a fizikai sikot, az aztrálsikot is mellé, és kitalálta, hogy a fizikai sikon kemény munkával megtapasztalhatjuk a jó és rossz müködését, és mintegy "iskola", elkezdünt bejárni a suliba tanulni, ami azt jelentette, hogy amikor bementünk a suliba akkor leszülettünk a földre, amikor hazamentünk az asztrálsikra (szellemvilág) akkor itt meghaltunk.
Fejlődni igaziból csak a fizikai sikon lehet, mert itt vannak összezárva különböző érettségű szellemek, itt kirabolnak, leköpnek, megölnek, minden gonoszságot, keserüséget megtapasztalunk a saját bőrünkön, és itt tudjuk megtapasztalni a szeretet müködését, a megbocsátás erejét.
A szellemvilágban nem lehet megtérni Istenhez, csak a fizikai sikon, ahol a lelkünkbe iródik minden!
A szellemvilágban az azonosak vannak együtt, ott a bünözők a bünözökkel 8ez a pokol, üst nincs, képzeld el, hogy milyen, amikor össze vannak zárva a bünözők a cellába, na most ez el kell képzelni pár száz évig!)
Igy kimondható, hogy a szellemvilágban bizonyos szempontból jobb, mert nem kell füteni, nem kell kaja miatt dolgozni....mindig jó idő van...de....!
A szellemek itt felismerik, hogy neki az igazi, tiszta szellemvilágban a jó, a mentális sikon, mert most az azstrális sikon tartózkodunk még, és vágyva végynak arra, hogy minél hamarabb fejlődjenek, és a tiszta szellemvilágba feljussanak.
Na most a bukásunk 15 milliárd éve történt, és ebből 10 milliárd évig tartott, míg lebuktunk a fizikai sikra, és 5 milliárd éve tarta felébresztésünk, és visszamenetelünk a tiszta szellemvilágba (kauzális sik), és még nagyon az elején tartunk, nagy eséllyel legalább 20-30 milliárd évig tart az exodus vissza!
Igy igaz, hogy kényelmes az azstrálsikon, de amikor meghalunk visszavágyunk, mert fejlődni szeretnénk! De nagyon..
És ami rossz, hogy sok ember attól szenved, hogy valamilyen szenvedélybetegség kisérti, és nem tud elszakadni a Fizikai siktól..
nagyon nagy fejlődés az életünkben, ha már nem érzünk kötödést a fizikai sikhoz, mert az azt jelenti, hogy már nem vonz semmi se, se a bűn kiélése, se a vágyódás, hanem tiszta szívvel már a felső világokba vágyunk, és ekkor egy idő után el tudunk szakadni a föld-től végre, és csak ritka alkalomkor kell visszaszületni (vállalás), és a végén már nem is kell visszaszületni, mert elértünk egy olyan szellemi érettségi fokot, ami segít a felemelkedéshez.
Ha itt a földön megéljük illetve kiéljük a vágyainkat - mert addig amig bármilyen vágy van bennünk nem tudunk felemelkedni - akkor egy olyan világba kerülünk amire nincs emberi szó.
Olyan szinek, hangok és érzések vannak ott, amit az emberi értelem nem is tud felfogni..
de ehhez előbb fejlődni kell, letenni minden rossz tulajdonságunkat!
Amikor a jónak szémitó asztrálsikra megyünka halálunk után, akkor belső késztetésből vágyunk vissza, hogy tudjunk dolgozni, és igy hamarabb megszabaduljunk az alsó szellemi sikoktól.
A szellemvilág 7 sikból áll, az 1, sik a bünti, a pokol sik, itt vannak a bünözök, anarhisták, öngyilkosok stb..
a 2, sik megfelel a mostani fizikai sik tükörképének, itt van az emberiség 84%-a, a 3. sik már csodálatos, és a 4.sik számunkra az igaz mennyország, innen már nem kötelező a testetöltés...
Remélem édes Piiti sikerült válaszolnom a kérdésedre érthetően minden idézet nélkül..
szeretettel:
István
Koszi Istvan. Szinte mindenben egyetertunk amit leirtal. Az en kerdesem arra vonatkozik amit nem irtal le, ez pedig:
Miert?
Szoval en erre a "miertre" keresem a valaszt. Mi volt az oka, hogy beintettunk az Oregnek?
Tudsz errol valamit?8) Ez engem kisse idegesit ugyanis ha meggondolom hogy a 80-as evek elejen elegem lett a kommunista diktaturabol, beintettem nekik es elve a szabad akaratommal elindultam egy szellemi vandorutra (nagyon sok mas szellemmel egyutt).
Szellemi vandorut fizikai buktatokkal
Szia Pitti
,reg nem lattalak,de lehet azert mert te mas müszakban vagy a CH-on..
Minden O.K..?
Hasonló témák
