Abból, amit Pál mond Péterről, sokkal inkább Pált ismerjük meg, mint Pétert.
Spinoza
Spinoza
Idézetek
- Téma inditó öveg
- Kezdés dátuma
A tapasztalat tehát éppoly világosan tanítja, mint az ész, hogy az emberek csakis azért hiszik magukat szabadoknak, mert cselekedeteiknek tudatában vannak ugyan, de nem ismerik az okokat, amelyek determinálják őket.
Spinoza
Spinoza
"Hirtelen rádöbbentem, hogy testem molekuláit csillagok egy ősi generációja hozta létre és ez egycsapásra személyessé és zsigerivé vált, nem intellektuálissá, ilyet még soha nem tapasztaltam. A felismerést olyan boldogság és önkívület követte, amilyenben még nem volt részem. Később - hogy az amúgy hosszú történetet rövidre zárjam - a houstoni Rice Egyetem tudósainak segítségével ősi írásokban felfedeztem ezt a fajta élményt, egy transzformációs és transzcendentális érzést, amikor a dolgokat úgy látjuk ahogy felfogjuk, egyszerre érezve zsigerileg és érzelmileg, ezt nevezik samadhinak. További kutatásokkal rájöttem, hogy ez minden kultúrában megtalálható a Földön. Ennek az érzetnek a politikai és kulturális kifejezése a vallás."
Edgar Mitchell
Edgar Mitchell
ÍSA-UPANISAD
16. Legszebb alakodban látlak meg én,
a Napban az Ember, az vagyok Én!
Sóhaj az örök szélbe szállj,
itteni test véges porba omolj!
OM
17. Emlékezz művem, emlékezz a tettre!
Emlékezz művem, emlékezz a tettre!
18. Tűz, segíts meg minket jó utakkal,
ösvények tudója, vigyél sikerre!
Téríts le a bűn ferde útjairól,
néked szentelődünk a legszebb szavakkal!
OM
Teljes az Ott, és teljes ez Itt.
Teljesből teljes felemelkedik.
Teljes a teljestől elszakad.
Teljesen mégis megmarad.
Béke! Béke! Béke!
16. Legszebb alakodban látlak meg én,
a Napban az Ember, az vagyok Én!
Sóhaj az örök szélbe szállj,
itteni test véges porba omolj!
OM
17. Emlékezz művem, emlékezz a tettre!
Emlékezz művem, emlékezz a tettre!
18. Tűz, segíts meg minket jó utakkal,
ösvények tudója, vigyél sikerre!
Téríts le a bűn ferde útjairól,
néked szentelődünk a legszebb szavakkal!
OM
Teljes az Ott, és teljes ez Itt.
Teljesből teljes felemelkedik.
Teljes a teljestől elszakad.
Teljesen mégis megmarad.
Béke! Béke! Béke!
"Nem vagyok és nem leszek,
Nincs semmim és nem is lesz."
Rémül ettől az éretlen,
S tűnik félelme a bölcsnek.
Nincs semmim és nem is lesz."
Rémül ettől az éretlen,
S tűnik félelme a bölcsnek.
Francois Villon: Apró képek balladája
Tudom, mi a tejben a légy,
Tudom, ruha teszi az embert,
Tudom, az új tavasz mi szép,
Tudom, mely gyümölcs merre termett,
Tudom, mely fán mily gyanta serked,
Tudom, hogy minden egy dolog,
Tudom a munkát, lusta kedvet;
Csak azt nem tudom, ki vagyok.
Tudom az urak nyakdíszét,
Tudom, melyik ruha mi szerzet,
Tudom, ki gazdag, ki cseléd,
Tudom, mily fátyolt kik viselnek,
Tudom a tolvaj- s kártyanyelvet,
Tudom, tortán él sok piszok,
Tudom, mely csap mily bort ereszthet,
Csak azt nem tudom, ki vagyok.
Tudom ló s öszvér erejét,
Tudom, mit érnek, mit cipelnek,
Tudom, pénz szava szép beszéd,
Tudom, hol mérik a szerelmet,
Tudom, mit higgyek a szememnek,
Tudom, Róma mit alkotott,
Tudom, hogy a cseh mért eretnek,
Csak azt nem tudom, ki vagyok.
Ajánlás
Mindent tudok hát, drága herceg,
Tudom, mi sápadt s mi ragyog,
Tudom, hogy a férgek megesznek,
Csak azt nem tudom, ki vagyok.
(Szabó Lőrinc fordítása)
Tudom, mi a tejben a légy,
Tudom, ruha teszi az embert,
Tudom, az új tavasz mi szép,
Tudom, mely gyümölcs merre termett,
Tudom, mely fán mily gyanta serked,
Tudom, hogy minden egy dolog,
Tudom a munkát, lusta kedvet;
Csak azt nem tudom, ki vagyok.
Tudom az urak nyakdíszét,
Tudom, melyik ruha mi szerzet,
Tudom, ki gazdag, ki cseléd,
Tudom, mily fátyolt kik viselnek,
Tudom a tolvaj- s kártyanyelvet,
Tudom, tortán él sok piszok,
Tudom, mely csap mily bort ereszthet,
Csak azt nem tudom, ki vagyok.
Tudom ló s öszvér erejét,
Tudom, mit érnek, mit cipelnek,
Tudom, pénz szava szép beszéd,
Tudom, hol mérik a szerelmet,
Tudom, mit higgyek a szememnek,
Tudom, Róma mit alkotott,
Tudom, hogy a cseh mért eretnek,
Csak azt nem tudom, ki vagyok.
Ajánlás
Mindent tudok hát, drága herceg,
Tudom, mi sápadt s mi ragyog,
Tudom, hogy a férgek megesznek,
Csak azt nem tudom, ki vagyok.
(Szabó Lőrinc fordítása)
Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni. Joanne Kathleen Rowling
MEGVILÁGOSODÁS..
Ha képes vagy rá, hogy a napodat kávé és más izgatószerek nélkül kezdd,
ha vidám tudsz lenni, fittyet hányva fájdalmaidra,
ha meg tudod tenni, hogy nem panaszkodsz,
s nem untatsz másokat a problémáiddal,
ha nap mint nap meg tudod enni ugyanazt az ételt,
s még hálás is vagy érte,
ha meg tudod érteni, hogy szeretteidnek sokszor nincs idejük rád,
ha képes vagy felülemelkedni azon,
hogy az emberek néha rajtad töltik ki haragjukat amiatt,
hogy valami nem sikerült nekik,
ha harag nélkül viseled, hogy kritizálnak és hibáztatnak téged,
ha képes vagy elfogadni a világot annak összes hazugságával
és álságával együtt,
ha a feszültséget képes vagy gyógyszer nélkül levezetni,
ha el tudsz lazulni alkohol nélkül is...
Ha minderre képes vagy, akkor...
..alighanem te vagy a család kutyája.
Ha képes vagy rá, hogy a napodat kávé és más izgatószerek nélkül kezdd,
ha vidám tudsz lenni, fittyet hányva fájdalmaidra,
ha meg tudod tenni, hogy nem panaszkodsz,
s nem untatsz másokat a problémáiddal,
ha nap mint nap meg tudod enni ugyanazt az ételt,
s még hálás is vagy érte,
ha meg tudod érteni, hogy szeretteidnek sokszor nincs idejük rád,
ha képes vagy felülemelkedni azon,
hogy az emberek néha rajtad töltik ki haragjukat amiatt,
hogy valami nem sikerült nekik,
ha harag nélkül viseled, hogy kritizálnak és hibáztatnak téged,
ha képes vagy elfogadni a világot annak összes hazugságával
és álságával együtt,
ha a feszültséget képes vagy gyógyszer nélkül levezetni,
ha el tudsz lazulni alkohol nélkül is...
Ha minderre képes vagy, akkor...
..alighanem te vagy a család kutyája.
BALLADA A SENKI FIÁRÓL
Mint nagy kalap, borult reám a kék ég,
és hű barátom egy akadt: a köd.
Rakott tálak között kivert az éhség,
s halálra fáztam rőt kályhák előtt.
Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak,
s szájam széléig áradt már a sár,
utam mellett a rózsák elpusztultak
s lehelletemtől megfakult a nyár,
csodálom szinte már a napvilágot,
hogy néha még rongyos vállamra süt,
én, ki megjártam mind a hat világot,
megáldva és leköpve mindenütt.
Fagyos mezőkön birkóztam a széllel,
ruhám csupán egy fügefalevél,
mi sem tisztább számomra, mint az éjjel,
mi sem sötétebb nékem, mint a dél.
A matrózkocsmák mélyén felzokogtam,
ahogy a temetőkben nevetek,
enyém csak az, amit a sárba dobtam,
s mindent megöltem, amit szeretek.
Fehér derével lángveres hajamra
s halántékomra már az ősz feküdt,
s így megyek, fütyülve egymagamban,
megáldva és leköpve mindenütt.
A győztes ég fektette rám a sátrát,
a harmattól kék lett a homlokom
s így kergettem a Istent, aki hátrált,
s a jövendőt, amely az otthonom.
A hegytetőkön órákig pihentem,
s megbámultam az izzadt kőtörőt,
de a dómok mellett fütyülve mentem,
s kinevettem a cifra püspököt:
s ezért csak csók és korbács hullott árva
testemre, mely oly egyformán feküdt
csipkés párnák között és utcasárban,
megáldva és leköpve mindenütt.
S bár nincs hazám, borom, se feleségem
és lábaim között a szél fütyül:
lesz még pénzem és biztosan remélem,
hogy egy nap nékem minden sikerül.
S ha meguntam, hogy aranytálból éljek,
a palotákat megint otthagyom,
hasamért kánkánt járnak már a férgek,
és valahol az őszi avaron,
egy vén tövisbokor aljában, melyre
csak egy rossz csillag sanda fénye süt:
maradok egyszer, François Villon, fekve,
megáldva és leköpve mindenütt.
Francois Villon
Mint nagy kalap, borult reám a kék ég,
és hű barátom egy akadt: a köd.
Rakott tálak között kivert az éhség,
s halálra fáztam rőt kályhák előtt.
Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak,
s szájam széléig áradt már a sár,
utam mellett a rózsák elpusztultak
s lehelletemtől megfakult a nyár,
csodálom szinte már a napvilágot,
hogy néha még rongyos vállamra süt,
én, ki megjártam mind a hat világot,
megáldva és leköpve mindenütt.
Fagyos mezőkön birkóztam a széllel,
ruhám csupán egy fügefalevél,
mi sem tisztább számomra, mint az éjjel,
mi sem sötétebb nékem, mint a dél.
A matrózkocsmák mélyén felzokogtam,
ahogy a temetőkben nevetek,
enyém csak az, amit a sárba dobtam,
s mindent megöltem, amit szeretek.
Fehér derével lángveres hajamra
s halántékomra már az ősz feküdt,
s így megyek, fütyülve egymagamban,
megáldva és leköpve mindenütt.
A győztes ég fektette rám a sátrát,
a harmattól kék lett a homlokom
s így kergettem a Istent, aki hátrált,
s a jövendőt, amely az otthonom.
A hegytetőkön órákig pihentem,
s megbámultam az izzadt kőtörőt,
de a dómok mellett fütyülve mentem,
s kinevettem a cifra püspököt:
s ezért csak csók és korbács hullott árva
testemre, mely oly egyformán feküdt
csipkés párnák között és utcasárban,
megáldva és leköpve mindenütt.
S bár nincs hazám, borom, se feleségem
és lábaim között a szél fütyül:
lesz még pénzem és biztosan remélem,
hogy egy nap nékem minden sikerül.
S ha meguntam, hogy aranytálból éljek,
a palotákat megint otthagyom,
hasamért kánkánt járnak már a férgek,
és valahol az őszi avaron,
egy vén tövisbokor aljában, melyre
csak egy rossz csillag sanda fénye süt:
maradok egyszer, François Villon, fekve,
megáldva és leköpve mindenütt.
Francois Villon
Oklevél az önfeledt játszáshoz
Tudattassék minden érdekelttel
„A Gyermekies Lelkületű Személyek Társasága”
körének életre szóló tagja és jogosult, hogy:
Sétáljon esőben, pocsolyákba ugráljon, szivárványt gyűjtsön, virágokat szagolgasson, buborékokat fújjon, megálldogáljon itt-ott, homokvárat építsen, naplementében és csillagos holdfényben gyönyörködjön, üdvözöljön mindenkit, mezítláb mászkáljon, merész vállalkozásokban vegyen részt, énekeljen a zuhanyozóban, boldog szívet élvezzen, olvasson gyerek-könyveket, hülyéskedjen, habfürdőben lustálkodjon, vásároljon új tornacipőt, kéz a kézben sétáljon valakivel, kedvére ölelkezzen és puszilkodjon, táncoljon, sárkányt eregessen, nevessen és sírjon saját egészsége érdekében.
Kódorogjon, érezzen félelmet, szomorúságot, mérget, örömet. Mondjon IGEN-t, NEM-et, hagyjon fel aggódással, bűntudattal és szégyen-érzettel. Mondja a mágikus szavakat, érdeklődjön szabadon, biciklizzen, rajzoljon és fessen, legyen egyéni meglátása, essen el és ugorjon talpra megint, beszélgessen az állatokkal, tekintsen az égre.
Bízzon a világegyetemben, sokáig maradjon fenn, fákra másszon, szunyókáljon, tétlenkedjen, ábrándozzon, játékszerekkel játsszon, párna csatákban vegyen részt, tanuljon új dolgokat, jöjjön izgalomba bármitől, bohóckodjon, örüljön testének, zenét hallgasson, keresse a dolgok rugóit, csináljon új szabályokat, meséljen.
Mentse meg a világot, barátkozzon a környék gyerekeivel és tegyen bármi mást, ami hozhat további boldogságot, ünneplést, nyugalmat, érintkezést másokkal, egészséget, örömet, szeretetet, alkotó képességet, élvezetet, bőséget, erős önbizalmat, bátorságot, egyensúlyt, természetességet, indulatot, szépséget, békességet és életerőt a fentnevezett tag és bolygónk többi halandói számára.
Továbbá, a fent nevezett tag hivatalos felhatalmazással bír: látogatni „vurstli”-kat, strandokat, mezőket, hegytetőket, úszómedencéket, erdőket, játszótereket, piknik helyeket, nyári táborokat, születésnapi partikat, cirkuszokat, cukrászdákat, fagyi árusokat, színházakat, akváriumokat, múzeumokat, planetáriumokat, játékboltokat, ünnepi játékokat és egyéb olyan helyeket, ahol kor nélküli gyerekek játszadoznak.
Legyen ez állandó ösztönzés „A Gyermekes Lelkületű Személyek Társasága” jeligéjének szem előtt tartására, hogy:
„Sohase késő megélni egy boldog gyerekkort”
Tudattassék minden érdekelttel
„A Gyermekies Lelkületű Személyek Társasága”
körének életre szóló tagja és jogosult, hogy:
Sétáljon esőben, pocsolyákba ugráljon, szivárványt gyűjtsön, virágokat szagolgasson, buborékokat fújjon, megálldogáljon itt-ott, homokvárat építsen, naplementében és csillagos holdfényben gyönyörködjön, üdvözöljön mindenkit, mezítláb mászkáljon, merész vállalkozásokban vegyen részt, énekeljen a zuhanyozóban, boldog szívet élvezzen, olvasson gyerek-könyveket, hülyéskedjen, habfürdőben lustálkodjon, vásároljon új tornacipőt, kéz a kézben sétáljon valakivel, kedvére ölelkezzen és puszilkodjon, táncoljon, sárkányt eregessen, nevessen és sírjon saját egészsége érdekében.
Kódorogjon, érezzen félelmet, szomorúságot, mérget, örömet. Mondjon IGEN-t, NEM-et, hagyjon fel aggódással, bűntudattal és szégyen-érzettel. Mondja a mágikus szavakat, érdeklődjön szabadon, biciklizzen, rajzoljon és fessen, legyen egyéni meglátása, essen el és ugorjon talpra megint, beszélgessen az állatokkal, tekintsen az égre.
Bízzon a világegyetemben, sokáig maradjon fenn, fákra másszon, szunyókáljon, tétlenkedjen, ábrándozzon, játékszerekkel játsszon, párna csatákban vegyen részt, tanuljon új dolgokat, jöjjön izgalomba bármitől, bohóckodjon, örüljön testének, zenét hallgasson, keresse a dolgok rugóit, csináljon új szabályokat, meséljen.
Mentse meg a világot, barátkozzon a környék gyerekeivel és tegyen bármi mást, ami hozhat további boldogságot, ünneplést, nyugalmat, érintkezést másokkal, egészséget, örömet, szeretetet, alkotó képességet, élvezetet, bőséget, erős önbizalmat, bátorságot, egyensúlyt, természetességet, indulatot, szépséget, békességet és életerőt a fentnevezett tag és bolygónk többi halandói számára.
Továbbá, a fent nevezett tag hivatalos felhatalmazással bír: látogatni „vurstli”-kat, strandokat, mezőket, hegytetőket, úszómedencéket, erdőket, játszótereket, piknik helyeket, nyári táborokat, születésnapi partikat, cirkuszokat, cukrászdákat, fagyi árusokat, színházakat, akváriumokat, múzeumokat, planetáriumokat, játékboltokat, ünnepi játékokat és egyéb olyan helyeket, ahol kor nélküli gyerekek játszadoznak.
Legyen ez állandó ösztönzés „A Gyermekes Lelkületű Személyek Társasága” jeligéjének szem előtt tartására, hogy:
„Sohase késő megélni egy boldog gyerekkort”
JÁZMIN ÉS OLAJ.
Gyermekkoromtól az egész évet szerettem volna egyszer úgy eltölteni, hogy a természet mozgásából, a rügyezéstől a lombullásig, egyetlen mozdulatot se mulasszak el. Amit láttam, a csupasz ág és mire Újra odanéztem, a bimbó kifakadt, mire megint, már nagy volt a levél és rajta a gyümölcs. Szerettem volna fákat és ágakat, növényeket és domboldalakat mindennap, sőt reggel, délben, este megnézni, a rügyek fakadását, a legelső zöld csíkot, ahogy a bimbó nyílik, fakad, a szirom lehull, egész addig, amíg a gyümölcs megérett, a levél lassan rnegsötétedik, aztán októberben vörösödik, sárgul, dohánybarna lesz és lehull.
Most láthattam és látom. Az első tapasztalatom különös volt. Azt hittem, a kertész és a földművelő a természetet jobban ismeri. Erről szó sincs. A természetből a legtöbbet a művész látja. A kertész nem is a fát nézi, hanem a termést. A paradicsomot, a tököt, az uborkát, a szőlőt észre se veszi. Nem a lény a fontos, hanem a haszon. Egyetlen földművelővel se találkoztam, aki a növényt ne úgy nézte volna, hogy a kizsákmányolásra neki szánt alany és ő, persze, mindent elkövet, hogy azt ki is zsákmányolja. Igazán nem jobb, mint bármelyik kapitalista.
Második tapasztalatom, hogy időszámításom megváltozott. A valódi naptár szerint kezdtem gondolkozni. A valódi naptárt pedig a napnak az állatkör jegyeiben való vándorlása teremti. Tavaszkezdet március huszonegy. Minden lényeges változás huszonegyedike körül van. És, amikor a nap az állatkör jegyének a közepén üli, nyolcadika körül. Március nyolc, a rigók fütyülni kezdenek. Április nyolc, a fülemüle énekelni kezd, a mandula virágzik. Június nyolc, Medárd, a nyári esőkorszak kezdete. Augusztus nyolc, a kánikula kulminál, a régiek népünnepei. Szeptember nyolc, a fecskék elköltöznek. Október nyolc, a tücskök elhallgatnak. A Gergelynaptár érvénytelen. A természet a hagyomány naptára szerint él.
A Kos jegyében vetni kell. A Bika jegyében ültetni kell. Az Ikrek jegyében nevelni kell. Az erdő a Rák elején eléri a legnagyobb lombsűrűséget. Július elején a levél megsötétedik. A Rák és az Oroszlán az érlelő.
A tavasz a Bika végén tetőre ér. A jázmin és az olaj virágzik. Minden lény közül eredeti lényéből a legtöbbet a növény mentett meg. Enélkül a virágot és illatot egyáltalán nem is lehet megérteni. A jázmin a Paradicsom illatából valami. Mi az, ha valami nyílik? Ha megnyílik. Ha az, ami a legmélyén van, bent, az egyszerre kívül megjelenik. Ha a misztérium látvánnyá lesz. Megvalósul. Ha a rejtély megnyilatkozik. Ez a virág. A növény misztériuma. A teremtett világ legmélyebb titka. A legbelső, ami most itt kint van, egészen kint az ágak hegyén. A megfoghatatlan, amit most letéphetek, és illatát szívhatom. Az első asszonynak biztosan jázminfehér bőre volt és jázminillata. Ahogy aranysárga porzóival a májusi harmattól duzzadt zöld gailyakon sűrűn nyílik, fehér és fehér, ez a szűziesség illata. boldogság illata, amiben semmi homály, semmi megtört, semmi keserű, semmi szenny. A jázmin az a Virág. Az olaj más. Ha ezt mondom, hogy mámor, az olajra gondolok. Illatának édes és nehéz sűrűsége. Altat. A jázmin a paradicsomi szűzleány szépsége. Az olaj hús és vér, csók, fullasztó, mert az ember torkán akad. Az olaj illata részegítő. Virága kicsinyke, kívül ezüst, belül arany tölcsér. Nektár van benne. Ha a jázmin számunkra megmentette a Paradicsom illatának egy részét, az olaj meg fogja menteni a földi szerelem illatát, az ittas olvadást, az önkívületet. A világot csak akkor értem, ha ettől a csodától reszketek.
Mit nevezek csodának? Ha a természetfölötti a természetet felülről és belülről áttöri. Ha a transzcendens a szükségszerűség világába betör. Nem tudom, hogy a határon túl mi történik, észfölötti. Érteni nem, csak átélni lehet. A csoda-atmoszféra. A határon túl az enyémnél mérhetetlenül erősebb létezés. De tudom, hogy a magasabb, a nálam erősebb létezésnek, a csodának is van logikája. S ez a logika, ha megérint, önkívületbe esem, esetleg énekelek, vagy látomásom van, költeményt írok, vagy réten táncolni kezdek a rezgőfüvek között. Mert a mítosz és a zene a csodát a legjobban érti. A jázmin és az olaj virágzásának ideje, a csoda- atmoszféra pillanatnyi megnyilatkozása, a mágia és a logika együtt, az, amit idillnek hívnak, das Ali stehet im Wunder. Kevesen, de vannak idillikus emberek. Akik tudnak nyugodtan ülni, bor vagy tea mellett, nem sietnek, a fűbe hevernek, és semmit nem akarnak. De az idill maga más. Képesség arra, hogy az ember hallgasson, hogy üldögéljen, hogy várjon. A Bika jegyének végén a természet minden évben újra néhány napig a csoda jegyében van, a valóság küszöbén, Pünkösd táján, amikor a személyfölötti szellem a földön megjelenik és megnyilatkozik, a mérhetetlenül erősebb létezés határán, a jázmin és az olaj virágzik.
Részlet Hamvas Béla Silentium című írásából.
Gyermekkoromtól az egész évet szerettem volna egyszer úgy eltölteni, hogy a természet mozgásából, a rügyezéstől a lombullásig, egyetlen mozdulatot se mulasszak el. Amit láttam, a csupasz ág és mire Újra odanéztem, a bimbó kifakadt, mire megint, már nagy volt a levél és rajta a gyümölcs. Szerettem volna fákat és ágakat, növényeket és domboldalakat mindennap, sőt reggel, délben, este megnézni, a rügyek fakadását, a legelső zöld csíkot, ahogy a bimbó nyílik, fakad, a szirom lehull, egész addig, amíg a gyümölcs megérett, a levél lassan rnegsötétedik, aztán októberben vörösödik, sárgul, dohánybarna lesz és lehull.
Most láthattam és látom. Az első tapasztalatom különös volt. Azt hittem, a kertész és a földművelő a természetet jobban ismeri. Erről szó sincs. A természetből a legtöbbet a művész látja. A kertész nem is a fát nézi, hanem a termést. A paradicsomot, a tököt, az uborkát, a szőlőt észre se veszi. Nem a lény a fontos, hanem a haszon. Egyetlen földművelővel se találkoztam, aki a növényt ne úgy nézte volna, hogy a kizsákmányolásra neki szánt alany és ő, persze, mindent elkövet, hogy azt ki is zsákmányolja. Igazán nem jobb, mint bármelyik kapitalista.
Második tapasztalatom, hogy időszámításom megváltozott. A valódi naptár szerint kezdtem gondolkozni. A valódi naptárt pedig a napnak az állatkör jegyeiben való vándorlása teremti. Tavaszkezdet március huszonegy. Minden lényeges változás huszonegyedike körül van. És, amikor a nap az állatkör jegyének a közepén üli, nyolcadika körül. Március nyolc, a rigók fütyülni kezdenek. Április nyolc, a fülemüle énekelni kezd, a mandula virágzik. Június nyolc, Medárd, a nyári esőkorszak kezdete. Augusztus nyolc, a kánikula kulminál, a régiek népünnepei. Szeptember nyolc, a fecskék elköltöznek. Október nyolc, a tücskök elhallgatnak. A Gergelynaptár érvénytelen. A természet a hagyomány naptára szerint él.
A Kos jegyében vetni kell. A Bika jegyében ültetni kell. Az Ikrek jegyében nevelni kell. Az erdő a Rák elején eléri a legnagyobb lombsűrűséget. Július elején a levél megsötétedik. A Rák és az Oroszlán az érlelő.
A tavasz a Bika végén tetőre ér. A jázmin és az olaj virágzik. Minden lény közül eredeti lényéből a legtöbbet a növény mentett meg. Enélkül a virágot és illatot egyáltalán nem is lehet megérteni. A jázmin a Paradicsom illatából valami. Mi az, ha valami nyílik? Ha megnyílik. Ha az, ami a legmélyén van, bent, az egyszerre kívül megjelenik. Ha a misztérium látvánnyá lesz. Megvalósul. Ha a rejtély megnyilatkozik. Ez a virág. A növény misztériuma. A teremtett világ legmélyebb titka. A legbelső, ami most itt kint van, egészen kint az ágak hegyén. A megfoghatatlan, amit most letéphetek, és illatát szívhatom. Az első asszonynak biztosan jázminfehér bőre volt és jázminillata. Ahogy aranysárga porzóival a májusi harmattól duzzadt zöld gailyakon sűrűn nyílik, fehér és fehér, ez a szűziesség illata. boldogság illata, amiben semmi homály, semmi megtört, semmi keserű, semmi szenny. A jázmin az a Virág. Az olaj más. Ha ezt mondom, hogy mámor, az olajra gondolok. Illatának édes és nehéz sűrűsége. Altat. A jázmin a paradicsomi szűzleány szépsége. Az olaj hús és vér, csók, fullasztó, mert az ember torkán akad. Az olaj illata részegítő. Virága kicsinyke, kívül ezüst, belül arany tölcsér. Nektár van benne. Ha a jázmin számunkra megmentette a Paradicsom illatának egy részét, az olaj meg fogja menteni a földi szerelem illatát, az ittas olvadást, az önkívületet. A világot csak akkor értem, ha ettől a csodától reszketek.
Mit nevezek csodának? Ha a természetfölötti a természetet felülről és belülről áttöri. Ha a transzcendens a szükségszerűség világába betör. Nem tudom, hogy a határon túl mi történik, észfölötti. Érteni nem, csak átélni lehet. A csoda-atmoszféra. A határon túl az enyémnél mérhetetlenül erősebb létezés. De tudom, hogy a magasabb, a nálam erősebb létezésnek, a csodának is van logikája. S ez a logika, ha megérint, önkívületbe esem, esetleg énekelek, vagy látomásom van, költeményt írok, vagy réten táncolni kezdek a rezgőfüvek között. Mert a mítosz és a zene a csodát a legjobban érti. A jázmin és az olaj virágzásának ideje, a csoda- atmoszféra pillanatnyi megnyilatkozása, a mágia és a logika együtt, az, amit idillnek hívnak, das Ali stehet im Wunder. Kevesen, de vannak idillikus emberek. Akik tudnak nyugodtan ülni, bor vagy tea mellett, nem sietnek, a fűbe hevernek, és semmit nem akarnak. De az idill maga más. Képesség arra, hogy az ember hallgasson, hogy üldögéljen, hogy várjon. A Bika jegyének végén a természet minden évben újra néhány napig a csoda jegyében van, a valóság küszöbén, Pünkösd táján, amikor a személyfölötti szellem a földön megjelenik és megnyilatkozik, a mérhetetlenül erősebb létezés határán, a jázmin és az olaj virágzik.
Részlet Hamvas Béla Silentium című írásából.
Az ember, aki alaposan meggyőződött az okság törvényének egyetemes működéséről, egy pillanatra sem tudja elfogadni egy létező gondolatát, aki beleavatkozik az események folyamába.
Számára nincs értelme a félelem vallásának, és ugyanilyen kicsi a társadalmi és erkölcsi vallásnak.
Egy Isten, aki jutalmaz és büntet, elképzelhetetlen számára annál az egyszerű oknál fogva, mivel az emberi cselekedeteket külső és belső szükségletek határozzák meg, így Isten szemében az ember nem tehető felelőssé jobban, mint amennyire egy élettelen tárgy felelős azokért a mozgásokért, amelyeket végez...
Egy ember erkölcsi magatartása rokonszenven, neveltetésen és szociális kapcsolatokon és szükségszerűségeken kell hogy alapuljon; semmi vallásos alap nem szükséges.
Albert Einstein
Számára nincs értelme a félelem vallásának, és ugyanilyen kicsi a társadalmi és erkölcsi vallásnak.
Egy Isten, aki jutalmaz és büntet, elképzelhetetlen számára annál az egyszerű oknál fogva, mivel az emberi cselekedeteket külső és belső szükségletek határozzák meg, így Isten szemében az ember nem tehető felelőssé jobban, mint amennyire egy élettelen tárgy felelős azokért a mozgásokért, amelyeket végez...
Egy ember erkölcsi magatartása rokonszenven, neveltetésen és szociális kapcsolatokon és szükségszerűségeken kell hogy alapuljon; semmi vallásos alap nem szükséges.
Albert Einstein
"... az, hogy én ki vagyok, attól függ, hogy te minek akarsz látni engem."