Idézetek

Szeretem a könyvet, és úgy nézek rá mindig, mint a csodára. Mint elmúlt vagy élő lelkek néma- vagy hangosfilmjére, titkos jelekbe zárt örömére vagy fájdalmára.

Fekete István
 
Én mindig először megszagolom a könyvet, beszívom a képeket és a betűket, aztán úgy érzem: én vagyok a mese és a könyv az olvasó.

Ágai Ágnes
 
Nagyon jó azoknak, akik látják, amit olvasnak. Persze a film is jó, csak éppen nem a te szereplőd játszik benne, hanem amilyet a rendező gondol. A könyvben az a legjobb, hogy te vagy a rendező.

Kálnay Adél
 
Az embernek mindig óvatosan kell bánnia a könyvekkel, meg azzal, ami bennük van. (...) A szavak képesek megváltoztatni bennünket.
Cassnadra Clare
 
Ízek, imák, szerelmek
Sikerült megértenem, hogy nyitottnak kell lenni a változásra. Jobbat érdemlünk annál, mintsem azért maradjunk együtt, mert félünk attól, mi lesz velünk, ha elválunk.
 
Egy dolog tudni, hogy a halál vad, megállíthatatlan sebességgel közeleg, s más látni, ahogy lecsap.
-Stephanie Meyer-
 
Hiszek abban, hogy sokkal több energiánk van, mint amennyit használunk, csak tudni kell előhívni, életben tartani.
-Péterfy Bori-
 
Tengermoraj dúdolja álmodat,
Hogy szerelmet vártál, halálosat,
Hogy voltál tettes is, és néha áldozat,
S hogy ember nem lehet magányosabb.
-Ákos-
 
A zene még a legrosszabb pillanatokban se szabad, hogy bántó legyen a fülnek; ellenben védenie és kényeztetnie kell azt. Így a zene örökké zene marad.
W.A.Mozart
 
Akard a hitet magadban, ami megtart, ha zuhannál - akard az erőt, ami megteremti azt. Ha nincs, kérd, hogy megkaphasd.
Oravecz Nóra
 
Mire már azt hittük, hogy végre megérkeztünk, jön egy újabb kanyar,
És az a mihaszna szürke felhő fenn az égen vajon tőlünk mit akar?
Napunk eltakarva vannak, langyos eső mossa szennyesét,
Ilyenkor a világon mindig valaki elhagyja a kedvesét.
Quimby
 
Néha megtámadták mélyről jövő, ismeretlen érzések, és tépték, szaggatták a szívét... mert ilyenkor ő is érezte, hogy van szíve, ami érez, szenved és fáj... ilyenkor végtelenül egyedül érezte magát, és nagyon, nagyon üresnek... úgy érezte ilyenkor, mintha el lenne különítve a világtól, a boldog emberek boldog világától, mint aki nem ad semmit és nem is kap semmit, mert nincs a lelkében semmi, amit adjon, és nincsen senkije, senkije, akitől kapjon. /Wass Albert/
 
A magány sosem szül szerelmet - csak szükséget. A szerelem pedig nem egy szükség. Akkor mi a szerelem? A szerelem luxus. Az egyedüllétből születik, amikor mérhetetlenül egyedül vagy és boldog vagy, és örülsz, és ünnepelsz, és hatalmas energia gyűlik össze benned. Senkire sincs szükséged. Abban a pillanatban az energia olyan sok benned, hogy meg kell osztanod. Akkor adsz... Adsz, mert neked olyan sok van, és anélkül adsz, hogy bármit is kérnél cserébe - ez a szerelem." /Osho/
 
A válaszhoz kattints ide és lépj be Facebook-al, Gmail-el stb.
Oldal tetejére