Irodalom gyöngyszemei -versek,idézetek,tanmesék

"Nem az a dolgunk, hogy megtanítsuk gyermekeinket szembenézni egy kegyetlen és szívtelen világgal.
Az a dolgunk, hogy olyan gyerekeket neveljünk, akik kevésbé kegyetlenné és szívtelenné változtatják a világot. "
(L. R. Knost)

"Az emberek tudatlannak születnek, nem ostobának; ostobává az oktatás teszi őket."
(Bertrand Russell)

"A személyes fejlődés folyamata nem mindig könnyű. Szembe kell néznünk saját rondaságainkkal.

Gyakran fájdalmas módon kell tudatára ébrednünk egy nem működő mintának, mielőtt hajlandóak vagyunk elengedni azt. Tulajdonképpen, sokszor úgy tűnik, az életünk nem jobbra, hanem rosszabbra fordul, amikor elkezdünk igazán mélyen dolgozni magunkon."
(Marianne Williamson)

Kire hatnak az átkok?

Élt egyszer egy idős zen mester, aki nemcsak a meditációban, hanem a harcokban is jeleskedett. Már öreg volt, de mégis le tudta győzni a kihívóit. Híre elterjedt messzi földön és sok tanítvány jött hozzá.
Egy nap egy kételyes hírű, dölyfös, fiatal, erős harcos érkezett a mester falujába és azzal kérkedett, hogy Ő majd legyőzi az idős zen mestert.

A fiatal harcos általában megvárta, hogy az ellenfele tegye meg az első lépést és megfigyelte támadója harcmodorát, gyengeségeit és aztán kegyetlenül kihasználva ellenfele gyenge pontját villámgyorsan lecsapott. Eddig minden párviadalból győztesen került ki.

Az idős mester elfogadta a kihívást a harcra. Ott álltak egymással szemben és a fiatal harcos sértéseket és gúnyolódásokat vágott az idős mester fejéhez.
A zen mester csak állt csendesen és tekintetét a gőgös harcosra szegezte szelíden.
Amikor a fiatal látta, hogy sértegetéssel nem ér el semmit köpködni kezdett, majd pedig átkozódni.
Az idős bölcs meg sem moccant csak állt türelmesen. Órák teltek el így. Végül a harcos semmi újat nem tudott kitalálni és megsemmisülten állt a zen mester előtt. Érezte, hogy alul maradt és elismerte a vereséget.
A „harc” végezetével a tanítványai körbevették az idős mestert és így kérdezték?
– Mester, hogy tudtad elviselni ezt a sok gúnyt, sértegetést és átkozódást?
Erre a Mester így felelt:
– Ha valaki ajándékot hoz, amit nem fogadok el, vajon kié marad az ajándék?

"A hit sohasem hiszékenység, hanem energia, amelyből egy mustármagnyi hegyeket mozdíthat meg, feltéve, hogy akiben felfénylik, a szívével is gondolkodik és az agyával is érez."
/Szepesi Mária/

Egy pszichológus gondolatai:
Ha valaki túl sokat nevet buta dolgokon is, akkor az az ember magányos….
Ha valaki túl sokat alszik, akkor szomorú…
Ha valaki keveset beszél, de azt gyorsan teszi, akkor titkai vannak…
Ha valaki nem tud sírni gyenge…
Ha valaki étkezése eltér a normálistól, akkor ő feszült…
Ha valaki kis dolgoktól elsírja magát, akkor ő ártatlan és lágyszívű…
Ha valaki kis dolgokon felbosszantja magát, dühös lesz, az azt jelenti, hogy szüksége van szeretetre….
…Igyekezzünk megérteni embertársainkat….

"Akkor kell felugrani a szerencse vonatára, amikor éppen elrohan melletted, mindegy, hogy merre visz, mert egy elhibázott, elhabozott ugrás, és egész életeden át hiába vársz másik vonatra."
(Rejtő Jenő)

"Sok angyal van közöttünk, aki nem csupán álruhát öltött, de a születése pillanatában odafenn hagyta az angyal-múltjára való emlékezetét is.
Ő maga sem tudja, hogy angyal. Nem emlékszik rá. Csak érzékenyebb. Finomabb.

S bármilyen sötét és mélyre süllyedt gengsztervilágban élünk, ő úgy érzi, hogy mégsem tehet meg mindent. Neki nem szabad.
Mindenki lop, neki nem lehet. Mindenki megbízhatatlan, link, ő nem lehet az. Mindenki gátlástalanul hazudik, ő elpirul.
Nem engedi hazudni a "származása".

Egyszerű, romlatlan Lelkű emberek; jók, tiszták és becsületesek. Rengetegen vannak. Ezekre mondjuk, hogy rendes emberek. "Nem idevalók."
Emlékeznek még egy Erkölcsre, amit ma már régóta nem tanítanak. Hozzák magukkal. Bár nem tanulták, nem is tapasztalhatták sehol - a vérükbe van írva.

Tudják, hogy másokhoz jónak kell lenni, s bár roppant hátrányos manapság: tisztességesnek kell maradni. (Hogy Országunk nem omlott még össze, csakis miattuk van.)

Hogy angyallal beszélsz, azt onnan tudod megállapítani, hogy felelősséget érez érted.
Nem prófétálni kezd, hanem vállal Téged - mert el kell számolnia Veled. Fontos vagy neki. Akkor is, ha egyszer lát az életében.
S azt szeretné, ha ő is fontos lenne neked - akárcsak egy futó pillanatig."
(Müller Péter)

Domonkos Jolán:Az életed olyan, amilyennek éled...

A szeretet ott van
minden egyes szóban,
hallgasd meg a szavam,
én most hozzád szóltam!
Az élet nem sótlan,
keserű, vagy édes.
Az életed olyan,
amilyennek éled.
Választhatsz könnyűnek,
vagy nehéznek érzed,
Te döntöd el ezt is,
egyszerű a képlet.
Mikor negatív vagy
gondolataidban,
megérkezik a baj
bizony nagyon hamar.
Ha csak szépre gondolsz,
és a jót keresed,
bekopog ajtódon
az életszeretet.
Megérted majd akkor,
hogy ilyen az élet.
Megérted és akkor
gyönyörűnek érzed.
A szeretet voltam,
most csak hozzád szóltam.
Fogadd meg a szavam!
Én jót tanácsoltam..."

Aranyosi Ervin: A szívek szabója

Élt egy szabómester, szíveket foltozott.
Hozzá a sok ember, sok-sok munkát hozott.
Mert a szép szívüket sok sérelem érte,
s bár a szabó bérét vastagon megkérte,
ki sem látszott sajnos, a temérdek munkából,
s a szabóműhelytől egy nap sem volt távol.
Nagyon unta pedig e monoton munkát.
Mindig csak ugyanaz! Hidd el, te is unnád!

Kíváncsi lett tehát, a szívet mi bántja,
mi okozza vesztét, mért romlik el pántja?
Hová lesz belőle a sok tiszta érzés,
mért ül ki színére megszakadás, vérzés.
Miért változik meg mesés dobbanása,
s amikor kiürül, a csend koppanása
mért okoz fájdalmat, úgy hogy belé szakad,
ez a sok fájdalom, vajon miből fakad?

Egy napon úgy döntött, utána jár végre,
miért fáj a sok szív, miért hullik vére.
Letette a munkát, bezárta a boltot,
s indult, hogy megnézze, a szív mért nem boldog.
Álruhában járta végig a világot,
feljegyezte sorban, amit útján látott.
Sok magányos szívvel hozta össze sorsa,
amiből hiányzott a szeretetmorzsa.

A hit, a bizalom elfogyott belőlük,
szeretetlenséget láthatott csak tőlük.
Haraggal és dühvel, méreggel bélelték,
nem csoda, párjukat sehogyan sem lelték.
Irigység és önzés, félsz uralta őket,
látott férfiakat, hitet vesztett nőket,
a szívük mélyéről, a szeretet hiányzott,
szomorúság, bánat mételye virágzott.

Mind a pénzt hajszolta, s jónak lenni féltek,
bezárták szívüket, s mind maguknak éltek.
Kedves ölelésben sohasem volt részük,
elromlott motorjuk, legfontosabb részük.
És a szabó tudta, szükségük van másra,
nem csak szívcserére, vagy kijavításra:
a sok embert inkább tanítani kéne,
a szeretet tudása mindükre ráférne.

Nem aludt éjszaka, s mit hozott a reggel?
Körülvette magát sok-sok kisgyerekkel.
Árva kis lelkeket fogadott magához,
és ekképpen kezdett újra a dolgához.
Minden megfoltozott szívhez járt egy gyermek,
aki akkor boldog, ha reá figyelnek.
Hitte hogy a jó szív csak azon fog múlni,
képes-e gazdája a gyermektől tanulni.

Mert a kisgyerekek tiszta szívvel élnek,
szeretetet adnak, ölelést cserélnek,
mosollyal, hálával gyógyítják a szívet,
tőlük lesz boldogabb, nyíltabb a tekintet.
És Ők nem csak adnak, szeretetet várnak!
Otthonban, és szívben meleget csinálnak.
Örömmel lelkedet szép fehérre festik,
s meggyógyul a szíved, ha figyelsz rá estig.

Mert, ha az emberek megtanulnak adni,
és begyógyult szívük képes befogadni,
mikor egész évben van öröm-ajándék,
s nem csak karácsonykor ébred fel a szándék,
akkor szív-szabóra soha nem lesz szükség,
szeretettel telve a szép szívek büszkék.
Végre, a jósággal telik meg világunk,
mikor egész évben csupa jót kívánunk!

Seneca: Erkölcsi levelek (2. levél)

Mindabból, amit írsz, és mindabból, amit hallok, jó reményt táplálok felőled: nem futkosol összevissza, s nem zaklatod magad helyváltoztatással.

Beteg lélekre vall az a sürgés-forgás!

Szerintem a kiegyensúlyozott kedélyállapot első ismertetőjele, ha valaki képes megpihenni és elmúlatni magában.

Ámde arra ügyelj, hogy a sok szerző s a mindenféle-fajta könyv olvasása ne legyen csapongó álihatatlansággá: bizonyos szellemeknél el kell időzni, s meg kell őket emészteni, ha úgy akarsz magaddal vinni valamit, hogy az hűségesen megüljön lelkedben.

Aki mindenütt ott van, sehol nincs.

Ha az életet vándorúton töltjük, a végén sok a vendéglátónk, de nincs barátunk.

Szükségképpen ugyanez következik be, ha senkihez sem kötődünk meghitten szelleméhez, hanem szaporán, futólépésben haladunk át mindenen.

Nem használ a táplálék, s nem válik vérré, ha amint elfogyasztották, nyomban ki is adják; semmi sem gátolja úgy a gyógyulást, mint az orvosságok sűrű váltogatása; nem heged be a seb, amelyen mindenféle írt próbálgatnak; nem kap erőre a növény, ha unos-untalan átültetik; semmi sem olyan hasznos, hogy átmeneti állapotában hasznunkra lehessen.

Szétforgácsol a könyvek sokasága.

Tehát ha nem tudsz elolvasni mindent, ami birtokodban van, elég, ha annyid van, amennyit el is olvasol. “De hát hol ebbe a könyvbe akarok belekukkantani, hol abba” – mondod.

Finnyáskodó gyomorra vall sok mindenbe belekóstolni; s ha változatos ez a sok minden és egy-mással ellenkezik, csak beszennyezi a gyomrot, nem táplálja.

Olvasd hát mindig azt, ami már bevált, és ha kedvet kapsz is olykor másokhoz, ismét térj ehhez vissza.

Naponta szerezz valamicske erősítést a szegénység ellen, a halál ellen, meg a különféle nyavalyák ellen, s mikor sok mindenen átszaladsz, egyet szemelj ki, és aznap emészd meg.

Magam is ezt teszem; elolvasok többfélét, s valamit kiragadok belőlük.

A mai gondolatra Epikurosznál tettem szert, hisz át szoktam én menni a más táborába is, nem mint katonaszökevény, hanem mint felderítő.

Ezt mondja: „Tisztes dolog a vidám szegénység.” Pedig már nem is szegénység a szegénység, ha vidám.

Nem az szegény, akinek csak kevese van, hanem aki többre vágyik!

Hisz mit számít, mennyi hever a pénzes ládájában, mennyi a raktárában, mekkora nyájat legeltet, vagy mennyit ad kölcsön kamatra, ha a máséra tör, ha nem a megszerzett vagyont veszi számba, hanem a megszerzendőt?

“Mi szabjon hát a gazdagságnak határt?” – kérded. Először legyen meg a szükséges, azután mindjárt az elégséges. Élj egészségben!

"Ha valakit elveszítettünk, akit szerettünk, a lélek azonosulással gyógyul.
Egyszer csak észrevesszük, hogy bizonyos tulajdonságait, mozdulatait öntudatlanul is átvettük annak, akit nehéz elengedni.
Valami apró gesztust, hangsúlyt vagy mindennapi szokást. Például úgy terítünk, úgy hajtjuk össze a szalvétát, ahogy az elhunyt édesanyánk tette.
Valamit föltámasztunk abból, aki elment.

A pszichológia ma már tudja: akkor ér véget a gyász időszaka, az elengedés folyamata, amikor az ember azt veszi észre magán, hogy valamit pont úgy csinál, ahogy a számára fontos, általa elveszített személy annak idején, és ráeszmél arra, hogy egy darabkát belőle beépített az énjébe.
Őt már nem kapja vissza, de valamit belőle mégis megőrizhet haláláig.
Így folyamatosan össze vagyunk kötve mindazokkal, akiket valaha szerettünk, mert a lelkünkben ott van az emlékük, és a viselkedésünkben néhány motívum, amiről tán magunk se tudunk, mert nem tudatosítottuk ezeket.
De ha megfigyeljük, rájöhetünk, hogy mit támasztottunk fel azokból, akiket elveszítettünk és megsirattunk."
/Bagdy Emőke/

"Egyedül vagyunk az érzéseinkkel, és egyedül is maradunk. Még a legközelebb állók is csak sejthetik, mi játszódik le bennünk."
/Lőrincz L. László/

“Ahogy emelkedik a rezgésszint, úgy növekszik a stressz, feszültség az emberek között.
Vannak emberek, akik nem ...akarják a változásokat és nem képesek ezeket az új rezgéseket befogadni.
Ők maradnak a saját rezgés szintjükön, viszont azok, akik emelkednek, már nem tudják elviselni a durva energiákat.
Ilyenkor a két tábor energiája egymásnak feszül.
Sokszor tapasztalhatjuk, hogy régi barátok, ismerősök maradnak el mellőlünk és új ismeretségek születnek.
A hazugságok, önáltatások ideje lejárt.
Mindenkinek szembe kell néznie saját félelmeivel, megoldatlan ügyeivel.
Mindenki saját magáért felelős, persze útmutatást kérhetünk, de az úton egyedül kell végig mennünk.
Nem szabad elfelejtenünk, sose vagyunk egyedül!
Aki megtalálta “középpontját” , messzire sugárzik!
Hívójele bejárja a világot, és akinek szól, meghallja s válaszol.
Rokon lelkek, ha tiszták, állandó adásban-vételben vannak.
Ne félj, hogy társtalan maradsz.
Szíved adásban van és megtalálod a veled “egyívásút”.
Minden az “adó” erején és tisztaságán múlik.
Ha csillagodat követed, életed is megváltozik.
Régi szokások, szemléletek és társak is elmaradnak.
Mások jönnek helyettük…”
/Müller Péter/

"A múlt már nincs. A jövő még nincs. Egyetlen valóság: a jelen."
/Zen/

GÓTH LÁSZLÓ:KÖTÉLTÁNC

Apró rezdülések. Másnak észrevétlen.
Így táncolunk mi, ketten egy kötélen.
A mélység nem rémít. Miénk a magasság.
Jelzéseinket ott lent meg ne lássák,
mert akkor kiderülhet a nagy titok -
ha elvéted, utánad zuhanok.

"Az anya szíve egy mély szakadék, aminek az alján mindig megtalálható a megbocsátás."
/Honoré de Balzac/

"Egy ember életében olykor a legenyhébb remegésekből lesznek a földrengésszerű változások."
/Kenneth Rijock/