Irodalom gyöngyszemei -versek,idézetek,tanmesék

livingstons

Állandó Tag
Állandó Tag
Nem mi változtattuk meg az ünnepet, és ő sem változott volna magától. Üzleti érdekek alakították át, s mert ettől meg szétfoszlott varázsa, cukormázat parancsoltak rá, hogy kaszálhassanak.
/Vavyan Fable/
 

livingstons

Állandó Tag
Állandó Tag
Sokkal értékesebb a magad alkotta ajándék. - Amíg készíted, mindig arra gondolsz, akié lesz. Nem egy pillanat csak, amíg megveszed, hanem hosszú órák, esték, amíg elkészülsz. Ezalatt beépül az ajándékba a szereteted is.
/Kálnay Adél /
 

livingstons

Állandó Tag
Állandó Tag
"Nem az a gyengéd ünnep értelme, hogy betérsz egy üzletbe, ahol már sokan tolonganak, előveszel egy bankjegyet s becsomagoltatsz, kínos sietséggel, egy tárgyat, amely neked nem tetszik ugyan, de pontosan elfér teli kabátod zsebében.
Nem ilyen egyszerű szeretni egymást, és kifejezést adni érzelmeinknek!... Aki jól ajándékoz, az jól szeret.
/Márai Sándor/
 

livingstons

Állandó Tag
Állandó Tag

Márai Sándor: Négy évszak – December

Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött.

Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letöröltük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni.

A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról.
Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszabbakat mondanak a darabról.
Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot.
Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almásrétes és diadal összes ellenségeim fölött.

Most, hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még mindig várnék valamire
E napokban megesik, hogy elindulok az utcákon, megállok a kirakatok előtt, nézelődöm. Öngyújtó nem kell. Fényképezőgép, Victor Hugo összes művei, bőrben, zsebkés, melynek gyöngyház tokjában ötféle penge van, továbbá dugóhúzó, körömtisztító és pipaszurkáló is, nem kell.
Semmiféle tárgy nem kell már, s ha jól meggondolom, lemondok Indiáról, Ausztráliáról és a Marsról is, ellenségeim cikkeit érdeklődéssel olvasom, s színházba lehetőleg egyáltalán nem járok.

Mégis, valamit várok még.
Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok, a férfikor delén, őszülő fejjel, tele kötelezettséggel és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna már beváltani; s még mindig várok valamire.
Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja.
Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretet kifejezni. A költőknek nem sikerült, soha, a költőknek, akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát rögzíteni tudják szavaikban.
A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek.
Tartalmát nem lehet szavakban közölni; ha kimondják, már hazugság.
A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben. Szerves lény talán nem is élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben.
/Márai Sándor/

Mindezt tudva, az egyre zavartabb és bizonyosabb tudásban, nem tehetek mást, mint sorra járni az üzleteket, s vásárolni öngyújtót, illatszert, nyakkendőt és jegylyukasztót, gőzvasutat és Victor Hugo összes műveit. Tudom, hogy mindez reménytelen. Mit csináljak? Az ember azt adja, amit tud.
 

kiskalap

Állandó Tag
Állandó Tag
Karácsonyi kismadár
üldögél az ágon;
karácsonyi muzsika:
szél zenél a fákon.
Könnyed röptű hópihék
pillangóként szállnak,
ünnepváró pásztorok
köszönteni járnak.
Közeleg az este is:
hótiszta az álom;
angyal szavú szózatod
igaz szívvel várom.

Devecsery László: Karácsonyi pillangók
 

livingstons

Állandó Tag
Állandó Tag
"Ne zsúfoljátok tele lelketeket haszontalan gondolatokkal. Minek rágódni a múlton, elébe menni a jövönek? Maradjatok a jelen pillanat egyszerűségében."
/Buddha/
 

livingstons

Állandó Tag
Állandó Tag
"Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy továbbadni azokat, akkor azok birtokolnak téged.
Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod, eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad."
/Buddha/
 

kiskalap

Állandó Tag
Állandó Tag
"A mennyet s poklot is magadban hordozod,
Bármelyiket kívánd, mindehol azt kapod."
Angelus Silesius: Kerubi vándor
 

eddy56

Állandó Tag
Állandó Tag
"
És akkor Almitra szólott újra, és azt mondá: És a Házasság, Mester?
És ő így válaszolt:

Együtt születtetek, és együtt is maradtok mindörökre.
Együtt lesztek akkor is, amikor a halál fehér szárnyai szétszórják napjaitokat.
Bizony mondom, együtt lesztek, még az Isten csöndes emlékezetében is.
De együttlétetekben legyenek távolságok.
És a mennyek szellői táncoljanak kettőtök között.

Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék:
Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között.
Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegből.
Kínáljátok egymást kenyeretekből, de ne ugyanazt a cipót egyétek.
Daloljatok, táncoljatok együtt, és vigadjatok, de engedjetek egymásnak egyedüllétet.
Miként a lant húrjai egyedül vannak, habár ugyanarra a dallamra rezdülnek.

Adjátok át szíveteket, de ne őrizzétek egymás szívét.
Mert szíveteket csak az Élet keze fogadhatja be.
És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel:
Mert a templom oszlopai távol állanak egymástól,
És a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik."

Kahil Gibran: A próféta
 

livingstons

Állandó Tag
Állandó Tag
Horváth-Szabó Katalin:Bűntudat - bűnbánat


A bűntudat és a lelkiismeret összefüggéseinek feltárásához szükség van a morális érzelmek, a bűntudat és a bűnbánat megértésére.

A megkülönböztetés szempontja: az érzelmi és értelmi összetevők aránya.Számít van-e annyi értelem,hogy felfogjam a súlyát a tettnek.
Bűntudat,lelkiismeretfurdalás,Szégyen,Pszichológiai bűntudat, Empátiás bűntudat,Morális bűntudat,Bűnbakképzés, Bűntudati feszültség

Minél több normát szeg valaki ,annál mélyebbre kerül hiszen viselkedése nem felel meg az önmagáról kialakított ideális, másoknak bemutatni kívánt képnek, az én-ideálnak.
Ilyenek a hazugságok,ígéretek megszegése,titkolózás,-gyötrő, fájdalmas, nyugtalanító érzelem.

A bűntudat , amelyek kiemelik az embert az állati létből, sajátos személyi méltósággal ruházzák fel, és lehetővé teszik önmaga meghaladását.
A bűntudat komplex érzelem.
Ahhoz, hogy a fejlődő ember bűntudatot éljen át, a személyiség olyan összetevőinek bizonyos szintű fejlettségére van szükség.
Több elkülöníthető bűntudati forma különböztethető meg. Meghatározza az érzelmi és értelmi összetevők aránya is.



Pszichológiai bűntudat :Az ideális ént és a lelkiismeretet, amelyek a szégyen és a bűntudat kiváltásában jelentős szerepet játszanak.
A szégyen és a bűntudat egyaránt gyötrő, fájdalmas, nyugtalanító érzelem.

-A szégyenérzet akkor merül fel, amikor az ember viselkedése nem felel meg az önmagáról kialakított ideális, másoknak bemutatni kívánt képnek, az én-ideálnak.
A szégyenérzet kiváltódásánál nagy szerepe van a tanúknak.Más is tud róla.

A pszichológiai bűntudat megéléséhez sokszor még az „áldozat” szenvedésének látványa sem szükséges, elég a másik szenvedésének tudata is

Pszichológiai bűntudat viszont akkor váltódik ki, amikor az ember megszegi az emberi együttélésre vonatkozó szabályokat, megsért valakit, testi vagy lelki fájdalmat okoz valakinek, elmulaszt megtenni valamit, megszegi az ígéretét, elfelejt valamit, ami a másiknak fontos..

A felelősség is különböző mértékben jelenik meg a bűntudatban és a szégyenben.

A bűntudat, akár mulasztás, akár bántás, sérülés okozása következtében merül fel, elfogadott felelősséggel jár.

A szégyenérzet pedig független a felelősségtől.

Bűntudat és a szégyen az én, az önmagamról való tudás kialakulásához kötött.

A szégyen azonban inkább a felszínesebb külső viselkedésbeli jellemzőkre vonatkozik (illem, modor, ),
A bűntudat inkább pszichológia jellemzőkhöz kötődik (felelősség, az emberi kapcsolatokra vonatkozó szabályok fontosságának megértése, a másik ember iránti fejlettebb empátia).

Empátiás bűntudat akkor jelenik meg, amikor a személy úgy véli, hogy valamiképpen a másik ember szenvedésének okozója.
Elég annak tudata, hogy egy aktuális cselekvés vagy mulasztás másik embernek fájdalmat okoz.


A morális bűntudat gyötrő érzelme ráébreszti az embert arra, hogy letért vagy letérni szándékozik arról az útról, amelyet a maga számára helyesnek ismer el.
Akkor éli meg az ember, ha morális törvényeket szeg meg, ha morális értékekkel ellentétesen viselkedik, ha morális bűnt követ el.

A lelkiismeret morális bűntudat kiváltódásának további fontos feltétele az önreflexió, az önmegítélés folyamatának és a megítélés mércéjének, a lelkiismeretnek a működése.
Saját emberi természetünk, saját küldetésünk átélésére épül.
Lelkiismeret az erkölcsi szabályok, értékek , érzelmi tartalmát a morális érzelmek (bűntudat, bűnbánat) jelentik, a szabályozó funkciót pedig a felelősségtudat .

A bűntudat fókuszában a személy felelősségérzete van.
Az önmagára vonatkoztatható , de háríthatja is a felelősséget.

A bűntudat negatív érzelemhez harag, szégyen.

A morális bűntudat esetében egyetemes, szinte minden emberi közösségre érvényes,
Esetleg csak két ember kapcsolatára vonatkoznak. Ezek a szabályok elsősorban az emberi együttélés módjára vonatkoznak és a viselkedés egységesítésére törekszenek.
Megszegésük elsődlegesen az közvetlen személyes kapcsolatokra hat.
Másik ember jó közérzetéért, pszichés állapotáért érzett felelősség kapcsolódik hozzá.

Bűnbakképzés folyamata, amikor a felelősségét egy másik emberre hárítjuk és haragszunk rá.Legsúlyosabb és leginkább romboló hatású feszültségoldási mód a lelkiismeret hangjának elnémítása
/-Cserélnél-e a bűnbakoddal ,ha megtehetnéd? Próbáld letölteni néhány percre az ö sors-ingét Milyen ember válna-válhatna ekként belőled? / Csomagban kell nézni,azt is ahonnan ő jött.
A feszültség csökkenéséhez nem a hibáztatáson keresztül vezet az út, hanem a saját cselekedetekért való felelősség felvállalásán.


A szégyen bevallása a másiknak lehetőséget ad nagylelkű, empatikus reakcióra, a szégyent megélő fél pedig megértheti, hogy kudarcaival együtt elfogadják, hogy nem kell sem viselkedésben, sem intellektuális területen „tökéletesnek” lennie ahhoz, hogy szeressék.
Bűntudat feloldásának legtermészetesebb útja a bocsánatkérés és a kiengesztelés.
A rutinból származó vagy a pro-forma bocsánatkérés azonban nem oszlatja el a megbántott másik rossz érzéseit.

A bocsánatkérésnek őszintének kell lennie, tartalmaznia kell a megélt bűntudati feszültség jeleit, a jóvátétel valamilyen formáját és annak az ígéretét, hogy bántó viselkedés többé nem fordul elő.
A bocsánatkérés-megbocsátás a sok szálból szövődő emberi kapcsolatok szövedékében egy-egy szilárdságot erősítő csomópont, amely egymásban egymás fontosságának tudatát erősíti meg.

A bűntudati feszültség azonban a megbántott személy, illetve a hozzá fűződő kapcsolat jelentőségének leértékelésével,
A másik túlérzékenységének kárhoztatásával, a kapcsolatot szabályozó rejtett vagy nyílt előírások fontosságának csökkentésével is.

Megállapíthatjuk, a szégyen érzelme arról tájékoztat bennünket, hogy „nem olyanok vagyunk, amilyenek lenni szeretnénk”,
/Horváth-Szabó Katalin: Bűntudat - bűnbánat/
 

livingstons

Állandó Tag
Állandó Tag
Jó ideje szinte egyik krízisből esünk át a másikba. A világban súlyos, életfenyegető dolgok történnek, és mindnyájan a bizonytalanság alapélményét éljük át.

Mint amikor egy hullámvasút utasának kinyíló táskájából szerte szóródnak az értékei, és ő azok után kapva vissza akarja nyerni, ami széthullott, ami fontos.
Keressük tetteink célját, értelmét.
Miben bízzunk? Hol itt a segítség? Hol van a remény?

Nehéz időket élünk az emberi kapcsolatok viszonylatában is. Értékkrízisben dagonyázik a világ, letapossa a megtartó éltetőt, és felemeli a szennyet, a pusztítót.

Ám nem az a célom, hogy a negatívumokat hangsúlyozzam, hanem éppen az, hogy az ellenszerek lehetőségére, a rehumanizálásra, újra építkezésre hívjam fel a figyelmet, mert erre egyre nagyobb szükségünk van és lesz is a jövőben.


Szükségünk van olyan erőre, belső parancsra, amely felemeli a fejünket, hogy tekintsünk előre.

Akárcsak egy alpinista, akinek hosszú és fáradságos útján, lavinaveszélyek közepette az előre haladás lépésenkénti feladatával kell megküzdenie, mi magunk is erőtöltésre szorulunk, energiák pótlására, hogy a belső küzdőerők ne szegényedjenek el és a célok elérését szolgálják.

Az az erő, amely felemel, átemel, tovább lendít, segít, támogat és az eleséstől véd, előre csalogat a cél elérésének ígéretével, maga a REMÉNY.

Végül pedig igyekszem átadni, hogy születetten és mindörökre társas lények vagyunk – ahhoz, hogy létünk fontosságot nyerjen, ne éljünk hiába, kell, hogy tudjunk kit szeretni és viszont, legyen célunk valakiért-valamiért élni, és belássuk, hogy az individuum gőgjében maradva „egyedül nem megy!”.
/Bagdy Emőke /
 

eddy56

Állandó Tag
Állandó Tag
Jó ideje szinte egyik krízisből esünk át a másikba. A világban súlyos, életfenyegető dolgok történnek, és mindnyájan a bizonytalanság alapélményét éljük át.

Mint amikor egy hullámvasút utasának kinyíló táskájából szerte szóródnak az értékei, és ő azok után kapva vissza akarja nyerni, ami széthullott, ami fontos.
Keressük tetteink célját, értelmét.
Miben bízzunk? Hol itt a segítség? Hol van a remény?

Nehéz időket élünk az emberi kapcsolatok viszonylatában is. Értékkrízisben dagonyázik a világ, letapossa a megtartó éltetőt, és felemeli a szennyet, a pusztítót.

Ám nem az a célom, hogy a negatívumokat hangsúlyozzam, hanem éppen az, hogy az ellenszerek lehetőségére, a rehumanizálásra, újra építkezésre hívjam fel a figyelmet, mert erre egyre nagyobb szükségünk van és lesz is a jövőben.


Szükségünk van olyan erőre, belső parancsra, amely felemeli a fejünket, hogy tekintsünk előre.

Akárcsak egy alpinista, akinek hosszú és fáradságos útján, lavinaveszélyek közepette az előre haladás lépésenkénti feladatával kell megküzdenie, mi magunk is erőtöltésre szorulunk, energiák pótlására, hogy a belső küzdőerők ne szegényedjenek el és a célok elérését szolgálják.

Az az erő, amely felemel, átemel, tovább lendít, segít, támogat és az eleséstől véd, előre csalogat a cél elérésének ígéretével, maga a REMÉNY.

Végül pedig igyekszem átadni, hogy születetten és mindörökre társas lények vagyunk – ahhoz, hogy létünk fontosságot nyerjen, ne éljünk hiába, kell, hogy tudjunk kit szeretni és viszont, legyen célunk valakiért-valamiért élni, és belássuk, hogy az individuum gőgjében maradva „egyedül nem megy!”.
/Bagdy Emőke /
"Az embert el lehet pusztitani, de nem lehet legyozni..." Hemingway
 
Oldal tetejére