Irodalom gyöngyszemei -versek,idézetek,tanmesék

"Sohasem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük. Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak.”
(Helen Keller)

"Hiába tanulunk meg beszélni, nem tudjuk kimondani, ami a lelkünket nyomja. Ha nagy nehezen sikerül: a másik nem érti meg."

Mikor sikerült kimondanod, ami fájt? Mikor hallgatott meg valaki? Mikor tudtál úgy beszélni, hogy nem panaszkodtál, hanem megosztottad a környezeteddel azt, ami igazán bántott?
És mikor figyelt rád valaki úgy, hogy közben nem magára gondolt, hanem minden szeretetével, segítő szándékával feléd fordult? És tudta, hogy segít neked, már azzal is, hogy meghallgat? Ha az ember valakit meghallgat: könnyít rajta.

Izraelben van egy panaszfal. A siratófal. Az is elég néha, ha a köveknek elmondhatjuk a bajainkat.
Ha elképzeljük, hogy ezek a kövek - mivel egy ősi templom romjai - Isten kövei. Nincs szívszorítóbb látvány, mint amikor valaki a kövekkel beszél. A kövektől kér. A köveknek sírja el a bánatát.
még mindig jobb, mintha egy embernek mondaná, mert mi, mai emberek, érzéketlenebbek vagyunk, mint a kövek.
A fal legalább nem szól bele. Hallgat. S ki tudja? Talán figyel is néha. Jobban, mint a férjed, a feleséged, mint a barátod. A Siratófal a lelketlenné váló emberiség tragikomikus szimbóluma. "Mintha a falnak beszélnék!" - szoktuk mondani a közönyös embernek.

Lám, manapság mégis a bajban lévő emberek a falhoz fordulnak, és elpanaszolják neki a bánatukat.
Mivel föltételezik, hogy a fal is süket, mint az emberek, bedugdosnak a réseibe kis cetliket. Legalább olvassa el, ha nem hallja.

Volt, hogy valaki meghallgatott? Ugye, milyen csodálatos?
Nem ő szónokolt - hanem téged hallgatott. És jobb volt utána. Megkönnyebbültél. Felemelte a lelkedet.
/Müller Péter/

A költészet minden tudások közül a legelső és a legutolsó – épp oly halhatatlan, mint az emberi szív.
William Wordsworth

"Lányomnak, Leonorának, akinek lankadatlan együttérzése és bátorítása nélkül e könyvet fele annyi idő alatt írtam volna meg." (P.G.Wodehouse)

"Gyermekeink életének elso évét azzal töltjük, hogy járni és beszélni tanítjuk őket, a következő tizenkettőt pedig azzal, hogy üljenek már le végre, és fogják be a szájukat." (Phyllis Diller)

"Minden egyénnek tudatosnak, ébernek és figyelmesnek kell lennie, kísérleteznie kell az élettel, hogy rájöjjön, mi a jó neki.

Minden, ami békét, nyugalmat, üdvöt ad, közelebb visz a létezéshez és annak végtelen harmóniájához - az jó.

És minden, ami konfliktust, boldogtalanságot, fájdalmat okoz - az rossz.
Ebben senki sem dönthet helyetted, mert minden egyénnek megvan a saját világa, a saját érzékenysége. Egyediek vagyunk. Ezrét a formulák nem fognak működni. Az egész világ ezt bizonyítja.

Soha ne kérdezd senkitől, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Az élet egy kísérlet, magadnak kell felfedezned, mi a helyes és mi a helytelen.

Megeshet, hogy helytelenül cselekszel, de szert teszel a tapasztalatra, ami tudatosítja benned, mit kell kerülnöd.

Megeshet, hogy valami jót teszel, és azonnal kiélvezheted az áldásait. A jutalom nem ezen az életen túl, nem a mennyországban és a pokolban vár. Hanem itt és most.

Minden tett azonnali eredményt hoz. Csak légy éber, és figyelj.
Az érett emberek azok, akik megfigyelték és felfedezték maguknak, mi helyes és mi helytelen, mi jó és mi rossz.
És azáltal, hogy ezt felfedezték a maguk számára, mérhetetlen belső tartásra tettek szert.
Ha az egész világ mást gondolna, számukra az is közömbös. Megvan a saját tapasztalatuk, ami vezeti őket, és ez elég"
/Osho/

"A kísértés sosem a külvilágból származik; a kísértés az elnyomott indulatokból, az elnyomott szexualitásból, az elnyomott mohóságból táplálkozik.
A kísértés belőled származik, semmi köze a külvilághoz.
Nem arról van szó, hogy jön az ördög és megkísért – saját, elnyomott, ördögi elméd az, amely kísértésbe hoz, mert bosszút akar állni. /Osho/

"Egyike az elme nagy ellentmondásainak: bármi, amit elérsz, idővel unalmassá válik, és bármi, amit nem érsz el, kívánatos marad. "
/Osho/

"Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod... "
/Márai Sándor/

"A vita nem mindenki számára jelenti ugyanazt. A kiművelt, higgadt elmék számára izgalmas játék, melynek célja az igazság feltárása, a kusza és fegyelmezetlen elmék számára csata, amit meg kell nyerni, még ha az igazság bele is pusztul."
/Frank Crane/

"A bölcs embert a legjobb pillanataiban is elfoghatja a kétség.
A kételkedés szabadsága az ember biztonságának az alapja. Az igazi hitet mindig a kétség kíséri. Ha nem kételkedhetnénk, akkor nem hinnénk."
/Thoreau/

"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani.
Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó.

A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőkként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el.
S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz.
És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen."
/Stephen King/

"Akkora üresség van bennem. Nem tudtam, hogy létezik ilyen üresség, és attól félek, elnyel."
/Stephen King/

"Tisztában van-e vele egyáltalán az emberiség, milyen csodálatos dolog egymás karjába bújni és egyhuzamban akár órákig is ott időzni a meleg fészekben?
Egyesek bizonyára tudják ezt, de ők vannak kisebbségben.
Az ölelkezés titkát csak az érti igazán, akinek hosszú ideig nélkülöznie kellett ezt az élményt."
/Stephen King/

"Amikor egy férfinak a büszkesége és a felelősség között kell választania, csaknem mindig a büszkeséget választja - ha a felelősség elrabolja a férfiasságát."
/Stephen King/

"Meg kell értened, hogy vannak dolgok... amiket nehéz elfelejteni."
/Stephen King/

"A világ általában olyan, mint egy kegyetlen sivatag, s ilyen szélsőséges körülmények között szinte lehetetlen virágokat találni."
/Stephen King/

"Ha ma senki iránt nem érzel szeretetet, legalább ne is bánts senkit."
/Stephen King/

"Eljön a perc, amikor az ember felismeri, hogy nincs értelme tovább vándorolni.
Akárhova megyünk, magunkat úgyis magunkkal visszük."
/Stephen King/