Jelenléti iv

Megpillantottuk a gátat.És azt is,hogy több helyen már folyik át a víz.Ez így távolról nagyon érdekes volt.A hosszú zöld sáv a gát,amely lezárta a látóhatárt és nem lehetett tudni mennyi víz van mögötte.Csak azokról a fóliacsíkszerű átfolyásokról lehetett sejteni,hogy a tetejéig ér.Azt lehetett volna hinni,hogy tényleg több fóliacsíkot terítettek oda,úgy csillogott távolról a napfényben.Csakhogy ezek mozgásban voltak és ahogy közeledtünk felismertem,hogy patakokként csordogáló átfolyások.Tehát a víz a túloldalon biztos,hogy elérte a gát felső szintjét.Nagyon félelmetes jelenség.Visszanéztem,mögöttünk a kétéltű(rocsó)mintha minket üldözne.Katonai járgány hatalmas platóval,lánctalpakkal,valójában egy hatalmas csónak amely szárazföldön is tud közlekedni.Mindenesetre megnyugató volt hogy itt a hadsereg is.Az asszonyok,öregek és gyerekek már elmentek az autóbuszokkal.Évivel nem is sikerült találkoznom,de mégis szerencsénk volt egy integetés erejéig.Megláttam az egyik elrobogó busz ablakában,ő is észrevett engem.Neki még a nagymamájáékról is gondoskodni kellett,elszorult a torkom,amint riadt,komoly tekintetét,libbenő szőke copfját megláttam.Talán nekem könnyebb dolgom van.Nekünk férfiaknak dolgozni kell,tehetünk valamit a baj ellen,de nekik nőknek az aggódás,a tehetetlen várakozás marad.
Ehhez képest elég sokáig vártunk járműre a tanácsháza előtt,többnyire a gyáriak és néhány Falumbeli.A helység szinte elnéptelenedett volna,ha nem telepítik be 2-3 teherautó rakomány munkásőrrel és rendőrrel.Nagysokára végre jött egy pótkocsis MTZ.(A pótkocsis traktor csodálatos személyszállítóeszköz)
Most pedig itt forgolódott a gáttól nem messze,de megközelíteni csak mindenféle manőverrel lehetett annyira felázott a talaj a szivárgásoktól.A csorgásoknál hatalmas tócsák keletkeztek.Katasztrofális volt a helyzet.A Kocsihídra nem lehetett felmenni.Keresztbe hajtott hát a gáttal párhuzamosan,míg el nem értük a vasút helyét.Valamikor az 50-es években kisvasút kötötte össze a Falumat és Békést.A vasutat már rég felszedték,de a helye megmaradt.Nagyon jól járható finomszemű salakút lett belőle,amelyen még esőzések után is lehetett közlekedni.Ez volt a legrövidebb út a két település között.Motorral 10 perc alatt a munkahelyen voltam,elég gyakran jártam így dolgozni.Egy hátránya(előnye)volt csak: autó már nem fért el rajta,hisz csupán egy ösvény volt kétoldalt sűrű kökény és galagonya bokrokkal.
Végre sikerült a traktornak felhajtani a Vasúthíd rámpájára.A híd előtt megállt.Döbbenten néztük az elénk táruló látványt.A túloldali rámpa a vízbe vezetett. - úristen - suttogta valaki.Nemcsak a salakút szűnt meg,hanem minden.Egy tenger partján álltunk.Délnek,keletnek,nyugatnak víz.Tenger.És ez a tenger Északnak ki akart önteni.A falunk felé.Nyugatról-Keletre a láthatárig egy törékeny vonal állta az útját: a kanális jobboldali gátja.A csatornából sebes,örvénylő vizű folyam lett...döbbenet:visszafelé folyt.És a gáton alig lézengtek az emberek.Dehát hol a fenében vannak,hiszen mi egy pótkocsiravalóan talán az utolsónak jöttünk el.És hol van az a sok kurva munkásőr?Itt nem lehetett látni egyet sem.A falu bezzeg tele van velük.Csodálkoztam is,hogy mindegyiknek puskája van,nekünk meg lapáttal kellett jönni.Biztos ők a hátvéd - gondoltam - ha mi nem tudjuk megállítani a vizet lapáttal,majd ők megállítják a falu előtt puskával: állj,vagy lövök!De ezt bizony nem találtam humorosnak,ez volt az első érthetetlen dolog amit tapasztaltam.A túloldalon a rámpa tövében a gátőrház.A vízben.Meg is jelent fogadásunkra a gátőr,ő volt ennek a szakasznak a felügyelője.Nagy önuralommal viselte az őt ért csapást - azt,hogy kimosta a víz az otthonából családostól,jószágostól.A helyén kellett maradnia,az arcáról nem lehetett leolvasni semmit.
- Az a helyzet emberek,hogy nincs még sem homok,sem homokzsák,de várjuk.Addig se nézhetjük tétlenül,hogy folyik át a víz - mondta -ásóval,lapáttal faragják meg a gát külső részét és a földet rakják a csorgások útjába.Meg kell akadályozni,hogy az átfolyások eláztassák a gátat.Nem tudok jobbat. - ez tényleg annyit érhetett,mint halottnak a csók,de hozzáfogtunk a kubikoláshoz,és hamarosan magasabbrangú,de későnjövő szakemberek le is barnítottak bennünket,hogy gyengítjük a gátat.De hát akkor mit csináljunk,igyunk le a vízből?Csak azt nem(sem)értettem,ha reggel szakadt ki a Körös gátja és most 13 óra van,akkor miért nincs itt még semmi?
Még egy óra beletelt mire megjött az első IFA homok és egy másik,mire a zsákok is.Azt mondták,szinte megközelíthetetlen a gát,csak a Vasúthídnál lehet feljönni.Időközben mégis felszaporodtunk,jöttek még valahonnan emberek,beindult a burtyelás teljes gőzzel.Nyúlgátat kellett építeni,méghozzá a teljes szakaszon,mert a víz áradt.A Körös 9 méter magas vízoszlopa még mindig zúdult lefelé és még azt is fogja tenni sokáig.

A gát tetején cuppogott a sár,nekem meg nem volt gumicsizmám.Egy hosszúszárú topis bakancsot rántottam fel amikor jönni kellett.Annyira vékony bőrből készült,hogy pillanatok alatt átázott.Cipeltem a megtöltött zsákokat a rendeltetési helyükre.Ekkor még senki nem tudta mennyit kell tölteni a zsákokba,így jól megdübbentették és az ember majd beszart,mire tíz méternyire elvitte.Csakhogy leginkább messzebb kellett vinni.A gátőr mellé hamarosan kerültek kijelölt,vagy önjelölt főnökök.Ezeket az embereket az egyszerű "irányító"titulussal illették alulról és felülről is.Ehhez a pozícióhoz mindenekelőtt jó beszédkészség(nagy duma)szükségeltetett,minimális erkölcsi érzék,főleg,ha "önjelölt" az illető.Azért minimális erkölcsi érzék,hogy ne legyen túl nagy lelkiismeretfurdalása,ha lustaságból kifolyólag nem dolgozik.Mert irányítani is és dolgozni is egyszerre lehetetlen.Az árvíz időszaka alatt nagyon sok ilyen irányító került,ki gondolta volna,hogy ennyi tehetséges koordinátor él közöttünk felfedezetlenül.Meg hogy ennyi lusta disznó,más nyakán élősködő,drámai helyzeteket kihasználó,embertársait szívató szemét.Én rühelltem a munkahelyem,a munkám és sokan mások is az óramutatót lesték,mikor telik le a munkaidő.De ez itt más helyzet volt.Itt érezte aki ember,hogy oda kell tennie magát,mert nagy baj van.Nem örömmel,hanem egy belső kényszer hatására,hiszen itt az élet,a lét forgott kockán.De mindig van olyan szarágyú akinek az az elve,hogy "inkább te dobd be magad,ha lehet,mint én".Később ilyenek voltak a faluban az "etetősök" akik az aprójószágot - kacsa,liba,anyámtyúkja - etették a gazda távollétében.Több kárt csináltak,mint hasznot.A takarmányt szétszórták,a jószágok elkódorogtak,ők pedig részegeskedtek a munkásőrökkel,rendőrökkel együtt.Haverok is voltak köztük,egyikük nekem is intézett volna ilyen "beosztást",de valahogy nem volt gyomrom hozzá.Aztán akiket kiállítottak jelzőtábláknak.Mivelhogy "helyismerettel" rendelkeztek és eligazították az idegen járművezetőket,hogy merre kell menni a csatorna felé.Igen fontos pozíció volt,de talán okosabb lett volna valódi jelzőtáblákat csinálni.A legrosszabb,hogy nem lett senki felelősségre vonva a végén aki ilyen ocsmány módon viselkedett,sem elismerve az,aki keményen dolgozott mindvégig.Nyugodtan heverészhettem volna szobában az ágyamon,az égvilágon senki sem keresett volna.A szervezés úgy működött,hogy "azt a lovat üsd,amelyik húz".Ráadásul az emberekben benne volt a birkaszellem,szükségük volt rá,hogy irányítsák őket.Sokakban fel sem merült,hogy ő esetleg jobb irányító lehetne,tette a dolgát,ment amerre küldték.Egy-egy gúnyos megjegyzést azért lehetett hallani - na mi van komám te is erányzó lettél? - esetleg köpött egyet hozzá és el sem taposta.Tehát általában tudatukban volt az embereknek ez a jelenség a lógósokról,gúnyolódás és közmegvetés tárgyát képezték az ilyenek,mégsem tettek ellene.Én is úgy gondoltam egyszerűbb megfogni a lapát nyelét,vagy cipelni a homokzsákokat,mintsem balhézni.A jobb érzésűek és én ide sorolom magamat,úgy gondolkodnak,hogy sokszor célszerűbb a munka nehezebbik részét választani,így tiszta marad az ember lelkiismerete.De lehet,hogy csak balfékek vagyunk.
Azóta én is elgondolkodtam rajta nem lett volna jobb mégis etetősnek,vagy útjelzőtáblának lenni?Hiszen mondom,senkit nem ért retorzió.Ráadásul a vezetés a dolgozó embereket nézte balekoknak,hiszen a fegyveres erők(a katonák kivételével)nagy létszámban a farkukat verték.Most én is dicsekedhetnék,mint egyesek,hogy milyen jókat buliztunk,míg a többi balfék a gáton haburcolt...
Vissza a haburcoláshoz - ezt a hatalmas tengert elnézve kételkedni kezdett az ember a Kecskési-domb és a békési templomtoronyelméletben és kétségbeesetten tömte a gátat.Lassan ránk esteledett és meg sem álltunk még.Mostmár aránylag szervezetten folyt a munka,a homokzsákok már hosszan elhúzódó nyúlgátakat alkottak a kritikus pontokon.Csakhogy egyre több kritikus pont lett,a víz könyörtelenül emelkedett.A gát tövében két tanya állt nem messze egymástól,ezeket elöntötte az átcsorgó víz.Vályogházak voltak,csak idő kérdése volt,hogy összedőljön mindkettő.Aztán az egyik helyen jobban kezdett buzogni a víz.A gát tövében egyre nagyobb tócsa lett. - ide emberek - ordította valaki.A nyúlgát tetején patakként bukott át a víz.A sok ember betömte a rést,de a gát itt nagyon átázott.Az egyik vízügyes szerint megtámasztó bordát kell csinálni.Kézről-kézre adogattuk a homokzsákokat.Ráadásul mostmár a gát rézsűjén kellett közlekedni,ezt már nem bírta a szétázott topis rockerbakancsom,a bal lábamon szétmállott,mint a vizes papír.Rettenetes volt sántikálva dolgozni a 45 fokos ferde talajon.A homokzsákokat a gát tövénél kezdve egymásra raktuk több sorban,így haladtunk felfelé.Ránksötétedett,viharlámpákat hoztak,a pislákoló fényben dolgoztunk tovább.A nagy víz felől motorzúgás hallatszott,fényszórók pásztáztak: a kétéltű rocsók cirkáltak,mentették ami még menthető - az elöntött tanyákból bútort,talán embert?Kétségbeesetten fuldokló vadakat.Éppen velünk szemben,a fényektől,hangoktól riadva úszott csobogva egy őz a nagy víz irányába.A halálba.
Éjfélfelé leültünk néhányan egy zsákkupacra enni.Még jó hogy előrelátóan hoztunk magunkkal kaját,mert erre nem gondolt a szakvezetés.Aztán egyszerűen nem bírtunk volna felállni.12 órája dolgoztunk pihenés nélkül.Az "irányítók" bíztattak,hogy hajnalban jön a váltás.Újrakezdtük.Azt hiszem ez volt az a holtpont,amin vagy átbillen az ember és megy tovább,vagy összeomlik.A szétmállott cipőm miatt csak vánszorogtam,ennél talán még mezítláb is jobb lett volna,de nem akartam levenni,a talpa aránylag ép volt,csak minduntalan kicsúszott belőle a lábam.Pillanatnyilag egyetlen vágyálom lebegett a szemem előtt: egy pár jó nagy gumicsizma.Valahogy végigkinlódtam az éjszakát a többiekkel együtt és a virradat első fényei ugyanolyan szivárgásokat világítottak meg,mint tegnap délben.Csakhogy mostmár a magasított gáton,a homokzsákok tetején csordogált át a víz.Most a Kocsihídnál dolgoztunk,itt volt a legrosszabb a helyzet.Emeltük is,meg szélesítettük is a nyúlgátat,megtapostuk,hogy jól illeszkedjenek.A sár, a csúszkálás rettenetes volt.Mivel a csatorna vize most visszafelé folyt,hajnalban egy Warinsky-markológéppel átvágták a híd tövében a túlparti gátat.Ugyanis az a helyzet alakult ki,hogy az alsó folyásnál(az "eredeti"alsó folyásnál)kapta a vízutánpótlást.Arrafelé vagy alacsonyabb lehetett a balparti gát,vagy egyszerűen átszakadt.Az átvágott résen kifelé zubogott a kanális vize a nagy tengerre és hamarosan valamelyest csökkentette a telítettségét.9 óra felé úgy-ahogy stabilizálódott a helyzet.A szivárgások megszűntek,végre akadt lélegzetvételnyi időnk pihenni,bámészkodni.Felsántikáltam a Kocsihídra.Sík víz mindenfelé.A víz fölött köd,vagy pára,az idő is borult volt.Esőre állt.Na még csak ez hiányzik.A váltás nem jött,kaját sem hoztak.Már több,mint 24 órája talpon voltam,úgy közlekedtem,mint egy fóka.A cigim is elfogyott,amelyre egyetlen éjszaka visszaszoktam.Vajon mi lehet Éváékkal,anyámékkal?Vésztő vajon biztonságos?Hisz Ökrös azt mondta,a Sebes is kiöntött.Hihetetlen,hogy tegnapelőtt még gondtalanul csatangoltunk Szegeden az IFI napok forgatagában.Most pedig itt állok egy furcsa hídon amely a semmibe vezet...
Aztán az emberek elindultak hazafelé.Most,hogy lazítás volt felbomlott a munkafegyelem.Az önfegyelem.Azonkívül mindenki becsapottnak érezte magát egy szörnyű nap és egy még szörnyűbb éjszaka után.Nem jött a beigért váltás,pedig már 10 óra felé járt az idő.Nem törődtek velünk,magunkra hagytak,se ennivalót,se vizet nem hoztak.Mi is szedtük a sátorfánkat Daniékkal.A gyáriak többé-kevésbé együtt dolgoztak az éjjel.
Már a sárosi majornál jártunk,amikor egy kék-fehér színű helikopter kezdett el körözni felettünk.Az egyik vízügyes lélekszakadva rohant utánunk adó-vevővel.Nem is tudtam hogy ilyen modern eszközök is vannak itt kint,ezen akár kaját,vizet és még több viharlámpát is intézhetett volna ez a jóember az éjszaka folyamán. - azt mondják egyáltalán nem lehet hazamenni! - kiabálta. - ki mondják? - kérdezte valaki.A vízügyes felfelé mutogatott.Először azt gondoltam,valami magasabb helyről utasítgatnak,de kiderült csak a helikopterre utalt,amelyben rendőrök ültek és a VB titkár.Mi azt hittük,a vizet figyelik.Lóf*szt.Minket figyeltek,hogy dolgozunk-e.Továbbra sem értettem,ha ilyen közvetlen kapcsolatban vannak egymással a vezetés és a gáton dolgozók főnökei,akkor miért nem intézték a fent említett dolgokat,miért nem mondták meg mit csináljunk,kell-e még magasítani a nyúlgátat,hiszen már egy órája mindenki csak lézengett.Most viszont,hogy szétszéledni látszott a csapat,azonnal kapcsolatba tudtak lépni velünk.
Az emberek legyintgettek és mindenki folytatta az utat hazafelé.A birkaszellem visszaütött...csak nem lőnek tán le bennünket...a vízügyes tovább konzultált a mindenható VB titkárral,majd utánunk szólt - azt mondják jön a váltás.Menjenek haza,pihenjenek - mi már ekkor egy éppen a falu felé induló MTZ pótkocsijára másztunk fel.Eszembe jutott Holzer utolsó utasítása,hogy a vidékiek hazamehetnek.Elmosolyodtam.A seggfejek mindenhol megtalálhatók...

Haho!

4

5

Szép napot mindenkinek,
Köszönöm az első üzenetet és a lehetőséget a 20 gyors hozzászólás mielöbbi eléréséhez.

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

2. Hogy ne csak életjelet küldjek, íme a mai napi egyik kedvenc idézetem:
"A szabadság felelősséget jelent, a legtöbb ember ezért retteg tőle"
G.B.Shaw

3,
"A fiatal szem élesebben lát, az idősebb szem mélyebbre"
I.Erzsébet

4,
A mai napi idézetek Vavyan Fable Csontfuvola c. könyvének fejezetek elötti gyöngyszemei. Imádom az írónő könyveit mosolycsalogató, szívederítő irományok.