Jelenléti iv
- Téma inditó karak
- Kezdés dátuma
- Státusza
Az egyik színtársulat művésznője gyermekkori élményeiről tart előadást:
- Már ötéves kislány koromban is szerettem lovagolni. Folyton a kis pónilovamon nyargalásztam.
- Figyeld - súgja oda ellenlábasa szomszédjának - már megint fiatalítja magát.
- Miért?
- Pónilovat mondott mammut helyett.
- Már ötéves kislány koromban is szerettem lovagolni. Folyton a kis pónilovamon nyargalásztam.
- Figyeld - súgja oda ellenlábasa szomszédjának - már megint fiatalítja magát.
- Miért?
- Pónilovat mondott mammut helyett.
Aki tanult latinul, és hozzászokott a ragozásokhoz, az könnyen elsajátíthatja a német nyelvet. Az első órán a tanár rögtön az elején elkezdi magyarázni:
- Der, des, dem, den, die. És utána... csak így tovább.
Pofonegyszerű!
Hogy meggyőzzelek, vegyünk egy egyszerű példát. Először is fogunk egy német könyvet, egy csodálatos dortmundi kiadású, textilkötéses darabot, ami a hottentották (németül Hottentotten) szokásait tárgyalja. Ebből megtudhatjuk, hogy a kengurukat (Beutelratten) elfogják, és bezárják őket olyan ketrecekbe (Kotter), amiket ponyva (Lattengitter) fed, hogy megvédjék őket az időjárás viszontagságaitól. Egy ilyen ketrecnek az a neve, hogy ponyvával lefedett ketrec (Lattengitterkotter), és amikor a kenguru is benne van, azt úgy hívják, hogy Lattengitterkotterbeutelratten, azaz kenguru a ponyvával lefedett ketrecben.
Egy napon a hottentották őrizetbe vettek egy gyilkos (Attentäter), azzal a váddal, hogy megölt egy anyukát (Mutter), aki hottentotta volt (Hottentottenmutter), és akinek a fia buta és dadogós volt (stottertrottel). Ezt az anyukát németül úgy hívják, hogy Hottentottenstottertrottemutter, a gyilkosa pedig Hottentottenstottertrottemutterattentäter. Becsukták egy egy kenguruketrecbe (Beutelrattenlattengitterkotter), de a fogoly sajnálatos módon megszökött.
Amint ezt észrevették, el is kezdték felkutatni, és hamarosan rohant a becsületes megtaláló (egy hottentotta katona), hogy ezt ordítva közölje főnökével:
- Elfogtam a gyilkost! (Attentäter)
- Melyiket? - kérdezi a főnök.
- Lattengitterkotterbeutelrattenattentäter-t! - válaszolja a katona.
- Hogyhogy a gyilkost, akit a kenguruketrecbe zártak?
- Hát - válaszolja kicsit nehézkesen a legény - Hottentottenstottertrottemutterattentäter-t. - Ó, Scheisse, mondhattad volna az elején, hogy elfogtad a Hottentottenstottertrottemutterlattengitterkotterbeutelrattenattentäter-t!
Amint az szabad szemmel is látható, a német nyelv igazán egyszerű...
- Der, des, dem, den, die. És utána... csak így tovább.
Pofonegyszerű!
Hogy meggyőzzelek, vegyünk egy egyszerű példát. Először is fogunk egy német könyvet, egy csodálatos dortmundi kiadású, textilkötéses darabot, ami a hottentották (németül Hottentotten) szokásait tárgyalja. Ebből megtudhatjuk, hogy a kengurukat (Beutelratten) elfogják, és bezárják őket olyan ketrecekbe (Kotter), amiket ponyva (Lattengitter) fed, hogy megvédjék őket az időjárás viszontagságaitól. Egy ilyen ketrecnek az a neve, hogy ponyvával lefedett ketrec (Lattengitterkotter), és amikor a kenguru is benne van, azt úgy hívják, hogy Lattengitterkotterbeutelratten, azaz kenguru a ponyvával lefedett ketrecben.
Egy napon a hottentották őrizetbe vettek egy gyilkos (Attentäter), azzal a váddal, hogy megölt egy anyukát (Mutter), aki hottentotta volt (Hottentottenmutter), és akinek a fia buta és dadogós volt (stottertrottel). Ezt az anyukát németül úgy hívják, hogy Hottentottenstottertrottemutter, a gyilkosa pedig Hottentottenstottertrottemutterattentäter. Becsukták egy egy kenguruketrecbe (Beutelrattenlattengitterkotter), de a fogoly sajnálatos módon megszökött.
Amint ezt észrevették, el is kezdték felkutatni, és hamarosan rohant a becsületes megtaláló (egy hottentotta katona), hogy ezt ordítva közölje főnökével:
- Elfogtam a gyilkost! (Attentäter)
- Melyiket? - kérdezi a főnök.
- Lattengitterkotterbeutelrattenattentäter-t! - válaszolja a katona.
- Hogyhogy a gyilkost, akit a kenguruketrecbe zártak?
- Hát - válaszolja kicsit nehézkesen a legény - Hottentottenstottertrottemutterattentäter-t. - Ó, Scheisse, mondhattad volna az elején, hogy elfogtad a Hottentottenstottertrottemutterlattengitterkotterbeutelrattenattentäter-t!
Amint az szabad szemmel is látható, a német nyelv igazán egyszerű...
Három turista felmászik Londonban a Big Ben tetejére, és fogadást kötnek, ki tudja úgy ledobni a karóráját a torony tetejéről, hogy leérve a lépcsőn el is kapja azt.
Az első férfi le is dobja az óráját, gyorsan elindul lefelé, de már a harmadik lépcsőfoknál hallja, hogy az óra koppant a földön. A második is próbálkozik, ő még két fokot sem tud megtenni, mire az órája leesik. A harmadik turista ledobja a karórát, lemegy a lépcsőkön, a sarki kávézóban iszik egy kávét, majd szép komótosan odasétál a torony tövébe, és elkapja az éppen leeső óráját.
- Ezt hogy csináltad? - kérdezik tőle a társai.
- Ja, az én órám húsz percet késik!
Az első férfi le is dobja az óráját, gyorsan elindul lefelé, de már a harmadik lépcsőfoknál hallja, hogy az óra koppant a földön. A második is próbálkozik, ő még két fokot sem tud megtenni, mire az órája leesik. A harmadik turista ledobja a karórát, lemegy a lépcsőkön, a sarki kávézóban iszik egy kávét, majd szép komótosan odasétál a torony tövébe, és elkapja az éppen leeső óráját.
- Ezt hogy csináltad? - kérdezik tőle a társai.
- Ja, az én órám húsz percet késik!
- Státusza
Hasonló témák
