Megfordulok az ágyban, hátha még eljön a jótékony álom. Mosolygok a gondolaton, mert tudom, régen elszállt már. Hallgatom a csendet, amelyet időről időre megszakít a mellettem alvó lélegzetvétele. Megsimogatom a fejét, megfogom a kezét, de vigyázok, hogy ne ébredjen fel.
A szavak mellett fontosak a tapintások, simogatások, ölelések, cirógatások. Emlékszem egy fiatal nőnemű illetőre (aki hagyja magát legyőzni a félelmei által, az megszűnik nőnek vagy férfinak lenni, és csak a neme marad meg), akit egyszer megkértem, hogy soroljon fel egy pár intimitási formát. Kérdezte, mit soroljon fel. Amit a szüleitől rendszeresen látott annak idején, folytattam. Csak hallgatott és pislogott, mint béka a kocsonyában. Erre én: „Tudja: ölelés, simogatás, csók, puszi..." Azt válaszolta, hogy ilyet ő nem látott a szüleinél. És az ő párkapcsolatában sincsenek ilyenek.