Mi van akkor, ha valakit maga a szellemvilág tanítja?
Akkor, ha nem vigyáz, úgy jár mint Strohm úr (a RAI alapítója).
Az már nem is számít, csak az, ha fizikai testben lévő valakihez jár, aki lehet, hogy az alany szintjét sem éri el?
Itt most kisé megzavarodtam Erzsikém, mint vasorrú bába a mikró közelében.
Ki is az az alany? Akihez jár vagy aki jár?
Mert az első esetben nincs értelme a kérdésnek (legalábbis én nem tudom értelmezni), a másik esetben viszont a diák általában (mondom általában) soha nem éri el a(z igazi) tanító szintjét.
No igen, és a rengeteg pénz, amit követel, hogy fizess neki azért, amit ingyen és bérmentve kapott a szellemvilágtól...
Én ezt egy picit más oldalról közelíteném meg.
Felteszem zömmel a nyugati és nem az ázsiai mentalitás jellemzi azon tagjainkat, akik ezt a témát (is) olvassák.
Már pediglen a nyugati gondolkodásmód annyira eltérő az ázsiaitól, hogy még Usuinak is (meg persze Tanakának is) módosítania kellett a Reiki hátterén, hogy el/befogadják.
Nálunk sajnos vagy szerencsére -ki-ki ítélje meg maga - a legtöbb dolgot pénzben mérik.
Magam is többször tapasztaltam, hogy az ingyen dolgokat nem becsüljük meg (még a kéregető sem becsüli a pénzt amit kapott általában, mert rögtön elkölti).
Tehát a mi általános gondolkodásmódunkban minél többe kerül valami, annál nagyobb az "értéke". Egyrészt ez is motiválja a nyugati "keletoktatókat" (bocs a szóviccért, ha nem érthető kifejtem).
Másrészt nálunk, ha valaki életvitelszerűen akar foglalkozni a bioenergetikával, mert egyezzünk meg abban, hogy óta ez az összefoglaló neve a fentebb említett irányzatoknak,de még a kézrátételnek is (kivéve, a a szülői szigor meg nem engedett fizikális kifejezéséről van szó), - akkor annak bizony kemény költségei is vannak. Ilyenek pl a helybérlés, az állam által kirótt adók (amibe beleértendők a kötelező tagságok, továbbképzések ... stb díjai), de még az olyan hétköznapi dolgok is, mint pl a szappan, a WC papír vagy a mosdóban elhelyezett törölköző mosási költsége is.
Ha tetszik, ha nem, a mai világban sajnos nem lehet ingyen ilyen tevékenységet (meg egy csomó másfélét sem) komolyan végezni.
Az persze már más kérdés, hogy reálisan miért , mennyit lehet kérni,illetve egyáltalán mire van kereslet.
Ha azt mondom, hogy trombitaoktatást vállalok, de csak azt mutatom meg, hogy a trombita melyik végét kell fújni, akkor ugyan tanítottam, de kérdés, hogy milyen hatékonyan és mennyi ideig tudok oktatni.
A bioenergetikában,még, ha létezik is belőle ETI vizsga, még ennyire sem lehet az oktatás hatékonyságát kimutatni.
Van néhány - akár nemzetközileg is elismert - személy (Béky, Kun, Petrezselyem...), akit esetleg lehet mérceként venni, de - és ez szigorúan a magánvéleményem - az igazi mesterek mindig meghúzódnak a háttérben és csak kevés számú tanítvánnyal foglalkoznak.
Hogy miért?
Mert sok ember között megosztani a figyelmet, egy bizonyos szintig lehet.
Mert csak azokat vállalják el, akiket úgy érzik, hogy tudnak valamire tanítani.
Mert az igazi tanítás nem egy-két hétvégére/napra korlátozódik, hanem akár egy egész életre.
És folytathatnám, de úgy vélem, hogy már ennyi is elég.
Mielőtt bárki is megkritizálna, szerintem ez annyira komoly dolog, hogy én nem merném/merem felvállalni a tanítását, pedig majd 20 éves a tapasztalatom (ezen a téren) és oktatni is oktattam már főiskolán is.
Persze ettől még lehet vitatni az én véleményem, de félek, hogy logikus elenérvekre nem nagyon lehet találni, pedig ahogy írtam én majd 20 éve rágódom ezen
Legyen nagyon szép, és vidám napotok, vasárnapotok!
Plagizálunk, plagizálunk Erzsikém?
Ilyen esetekben nagyon helyes.