Küldetéses Gyermekek: Autisták és Indigók

dreamaya

dreamaya

Kitiltott (BANned)
Az Autisták Országos Szövetségének közleménye ​

Kedves Szülők!
Néhány napja az interneten megjelent egy hír, mely szerint dr .Tinus Smits holland homeopata orvos tart előadást és tanfolyamot az oltási károsodásokról és az autizmusról.
Az előadás 3000 Ft, a 2,5 napos szeminárium 50 000 Ft-ba kerül. Smits dr állítása szerint több mint 200 viselkedészavarral küzdő és autista gyermeket kezelt, és súlyosságtól függetlenül " 2-3 év alatt 10 esetből 9-nél nem csak valamilyen mértékű javulás, hanem gyógyulás érhető el..." módszerével.

[FONT=Arial,Helvetica]Az Autisták Országos Szövetségének elnöksége a következőkre hívja fel a figyelmet: [/FONT]
[FONT=Arial,Helvetica]:confused: 1. Nemzetközi szinten elfogadott tény, hogy az autizmus a tudomány jelenlegi ismeretei szerint nem gyógyítható. [/FONT]
[FONT=Arial,Helvetica]:confused: :confused: 2. Kétségtelen, hogy a védóoltások okozhatnak károsodást, szövődményt, de vezető tudósok által végzett széleskörű vizsgálatok nem bizonyították a kapcsolatot az autizmus és a védőoltások között. [/FONT]
[FONT=Arial,Helvetica]:confused: :confused: :confused: 3. Nem azonosak az okai és a terápiája a viselkedészavarnak és az autizmusnak, illetve az autizmus következményeként megjelenő viselkedészavarnak, ezért nem mindegy, hogy az állított 90 %-os gyógyulás melyik csoportra vonatkozik. [/FONT]
[FONT=Arial,Helvetica]:confused: :confused: :confused: :confused:4. A jelzett rendkívül magas gyógyulási arány ellenére sem találtunk a szenzációról szóló híradást sem a magyar, sem a külföldi hírügynökségek, tudományos folyóiratok oldalain. [/FONT]
[FONT=Arial,Helvetica]:confused: :confused: :confused: :confused: :confused: 5. Elítélünk és veszélyesnek tartunk minden olyan - tudományosan nem megalapozott, nem bizonyított - megnyilvánulást, amely a gyógyulás ígéretével hiú reményeket kelt és erejüket meghaladó anyagi áldozatok vállalására készteti a gyermekükért minden áldozatot meghozni kész szülőket .[/FONT]
2008.04.25.
 
dreamaya

dreamaya

Kitiltott (BANned)
OLIMPIA MAGÁNYA​

A nevem Habus Tímea, az írói álnevem Olimpia.
Már negyedik éve írom a naplómat a számítógépemen. Lehet, hogy egyszer önéletrajz lesz majd belőle. Mindennap írok jó pár oldalt, amiről gondolkodom, amiről álmodtam, amit fölvettem diktafonra, meg az érzéseimről.

1985. február 22-én, a hetedik hónapra születtem a Halak jegyében, Halak aszcendenssel és Kos holddal. Gyenge, elégtelen tüdővel születtem, koraszülöttként. Négy kórházban voltam és 1985. április 22-én jöhettem haza.

Először Biatorbágyon éltünk hároméves koromig, utána apa otthonába, Csepelre kerültünk, és ott is élek Szigetszentmiklós határán.
A nagyapám már 16 éves koromban meghalt, így már csak nagymamám, nagybátyám, anya, apa és a bátyám él. Így vagyunk egy család. Én félig vagyok magyar, a mai napig bajom van a nyelvvel, szórendileg inkább. Magyar, sváb, szlovén és román-cigány vagyok - bár ez nem látszik rajtam. Kertes házban lakunk, az előző is az volt. Anya sírt, amikor a nagymamánkat, aki az ő édesanyja, elhagyta költözéskor.

Történt egy másik dráma, ötéves koromban kiderült, hogy autista vagyok, járni hároméves koromba tanultam meg.
Itt kezdődtek a félelmeim!

Rossz, horrorisztikus álmok.
Mindennap mereven ülök, ha csinálok valamit.
Nem szeretek tévét nézni, nem értem a rossz filmeket.
Félek, ha lefagy a számítógépem.
Félek a kicsúfolástól.
Nem szeretem a zajokat meg a kiabálást.
Félek a betegségektől, és nem tudok idegen helyen pisilni.
Félek attól, hogy egyedül maradok az életemben.

Hétéves koromtól kezdve erős bélrenyheségem van, utána jöttek a szívproblémák - vegetatív palpitáció - ezzel kapcsolatban várjuk a leletet, ami hamarosan megérkezik (aritmia).
Torokallergiám is van, a bátyám meg a veséjével, néha meg a náthával küszködik.
Az iskoláimat is ugyan félelemmel vittem, jártam végig, de voltak sikereim, jól tudok angolul - kivéve a nyelvtant - és zongorázom is. Zenei iskolába jártam, az énektanárnő küszködött velem, de hamar megtanultam az órai anyagot egy nagyon kedves tanárnőnél, akinél énekkaros lettem.
Felsős osztályfőnököm, akinek szintén a szívével volt baj, ajánlott egy jó matektanárnőt, akinek autista volt a középső gyermeke, és ő korrepetált engem diszkalkuliám miatt.

Így végeztem el az általános iskolát.

Utána Pesterzsébetre - a Pöltenberg utcai Esély alapítványi szakiskolába jártam.
Mindkét intézményt csendesen és mereven jártam végig, mintha büntetés lenne, vagy mintha "templomi hívő" lennék.
Sosem játszottam a többi gyerekkel, barátom nem volt, és evés után is ösztönösen kezet mostam.
A szakiskola jól ment, de annak 60%-a kisebbségi volt. A kilencedik és tizedik osztályt jártam itt ki, szakmát nem tudtam tanulni.

Jártam ez után az ADU szakközépiskolába esti tagozaton két hónapig, utána ECDL tanfolyamot kezdtem el, de csak a szövegszerkesztés vizsga sikerült. Jártam angol tanfolyamra, meg tavaly magántanárhoz, aki teljesen vakon született és a családi házukba jártam órákra.
Jól összebarátkoztunk ugyan, de semmi eredménye nem lett, ami jó lett volna a nyelvtanulásban, csak a szókincsem volt jó.
Miután szakmám még mindig nem lett, ezek után mentünk felülvizsgálatra.
Az autizmussal 100%-ra leszázalékoltak 2005. év elején. Az elmebeli pervazív zavarral illettek engem. Sok zárójelentésem van, jártunk a Heim Pál kórházban CT vizsgálaton, voltunk a Bethesda kórházban EEG vizsgálaton, jártunk magánpszichológushoz és a kerületi ideggondozóba is.
A mai napig autista szülők leveleit olvasom az interneten, jártunk egy aspergeres klubba, ahol táncszereplésem is volt, ez nagyon sikeres volt, oklevelet is kaptam.
Ide mindig az édesanyámmal mentünk, mert a város másik végén volt. Csak Csepelen szoktam önállóan közlekedni, a Boráros térig.

Szeretünk a Művészetek Palotájába járni koncertekre, zongorázni is szoktam a mai napig, régebben két-három órát játszottam folyamatosan, de csak kottából. Zeneszerzéssel is próbálkoztam, de nem sikerült eligazodni a negyedek között.
A családom nehezen viseli a problémáimat, főleg a fiúk - apa és a bátyám - ők nem értik a problémáimat, pedig apa volt az, aki mindig tudni akarta a diagnózisomat. Pedig sokat voltunk együtt, kiskoromban mindig ő kísért iskolába, úszni meg zongoraórára is.
Mindig túl sokat várt el tőlem és nem érti meg, hogy nem vagyok képes arra, amit ő képzelne a gyerekéről.
Sajnos a bátyámtól, apámtól tartok, mert "őrjöngenek" egymással, és ez felborítja a napi nyugalmamat.
Ők ketten nem értik az autista zavaromat, csak anya.
Én szelíd vagyok, csak mostanában olyan furcsa érzet van bennem, nem illek bele ebbe a társadalomba, nincs különösebb szerepem.
Szóval, szeretem a békét, mert ha ez nincs, átveszem mások feszültségét.
Ilyenkor ég a gyomrom, és gyorsabban ver a szívem. Csináltattunk rizikófaktor-szűrést, ahol kiderült, hogy sinus aritmiám van, és nem ártana vigyázni magamra.

Anya azt mondta nekem, hogy jobb, ha itthon vagyok, mert itt védett helyen vagyok.
Nem kell járműveken, az utcán meg esetleg munkahelyen mások megjegyzéseitől félreértett helyzetektől tartanom.
Nekem még apa meg Lali is sok. Apa is rokkantnyugdíjas, a bátyám meg munkanélküli, ezért ők is itthon vannak sokat.
Anyát Máriának hívják, mint a megözvegyült, cukorbeteg nagymamámat.
Csak anya jár dolgozni, és ő van a legkevesebbet velem. Mondta anya, hogy ne őrüljek meg, mert nem szabad. Autista "hobbiként" szeretek a kezeimmel röpködni, meg ugrálni.
Van, amikor a kezeimet nézem.
Esténként mindent megigazítok, a helyére rakok, kiegyenesítek, megszagolok, ez egy szertartás lefekvés előtt.

Az a jó, hogy nagyon jó a humorom, és szeretek jó dolgokkal foglalkozni.
Szeretek olvasni, vannak könyveim Donna Williamstől, Seth F. Henriettől, Varnus Xavertól, és szeretek Karinthy novellákat is olvasni.
Kedvencem az Epepe, mert sokszor volt gondom az epeműködésemmel is. Zongorázás mellett szeretek rejtvényt fejteni, és a cicámmal játszani.
Most egy ELO tanfolyamon grafológiát tanulok, érdekelne a rádiózás, de az elég fiús dolog, és sok műszaki érzék kell hozzá.

Munkahelyet sajnos nem találtunk, a Salva Vita Alapítvány ajánlott lepedőhajtogatást meg mosogatást, a Motiváció Alapítvány meg Gödöllőre tudott volna küldeni. Ez nagyon messze van Csepeltől.
Nem tudom, hogy mit tudnék egyáltalán csinálni, amiért fizetnének is, és nekem is tetszene.
Négyórás állást még talán el tudnék látni, de az se biztos.
A napközit is megnéztük, de ott ijesztően súlyos emberek voltak. Nagy zaj volt és meleg.
Nem érezném ilyen helyen biztonságban magam. Az értelmi fogyatékosok napközije ez, autistáknak nincs ilyen ellátás, sajnos.

Nem értem a mostani társadalmat, minden a pénz, nem értékelik a jó dolgokat, nem foglalkoznak egymással az emberek, csak érdekből. A
nya mondta, hogy nekem csak az a bajom, hogy túl "normális" vagyok, és hiába várnám ezt el mástól is! Pedig én szeretnék beilleszkedni, és találni valakit, és megtalálni a helyemet.
Gyerekem nem valószínű, hogy lesz, de szeretnék egy társat, aki megértő és türelmes velem, és örül az én "csodabogárságomnak".
*

Kedves Esőemberek, ez lehet, hogy nem is igazi novella, de egyelőre ennyi a történetem.
Habus Tímea Olimpia​


(Tímea írása a VI. Autizmus Napra kiírt pályázatra érkezett.)
 
sirkan49

sirkan49

Kitiltott (BANned)
Dreamaya

Kedves Dreamaya! Ha tudod ennek a kislánynak a címét,légyszíves mond meg neki,ha szomorú menjen ki a szabadba,a rétre,és lássa meg,mennyi gyönyörű virág van ott.Pipacsok,margaréták,búzavirág....Ha csak egyik is eltünne,üres lenne nélküle a világ! Így vagyunk mi is szépek egy csokorban,velünk,s vele együtt kerek a világ. Szeretettel:sirkán.
 
dreamaya

dreamaya

Kitiltott (BANned)
sirkan49 írta:
Kedves Dreamaya! Ha tudod ennek a kislánynak a címét,légyszíves mond meg neki,ha szomorú menjen ki a szabadba,a rétre,és lássa meg,mennyi gyönyörű virág van ott.Pipacsok,margaréták,búzavirág....Ha csak egyik is eltünne,üres lenne nélküle a világ! Így vagyunk mi is szépek egy csokorban,velünk,s vele együtt kerek a világ. Szeretettel:sirkán.
Kattints a kibontásához...
Kedves Sirkan :)
Nagyon szíven ütöttél ezzel: köszönöm szépen kiss
Dogozni fogok rajta, hogy megkapja a kislány a TE ÜZENETEDET.
Szeretettel dreamaya :)
 
dreamaya

dreamaya

Kitiltott (BANned)
Túrmezei Erzsébet:
Ma! ​

Holnap talán az ajkam néma.
Hogy ne maradjak
szerető szóval
senki adósa;
úgy szóljak még ma. ​

Holnap talán merev a lábam.
Segíts, Megváltóm,
hűséges szívvel
szüntelen veled
járni a mában. ​

Holnap talán karom se mozdul.
Ma szent örömmel
úgy tegye dolgát,
mint a Te szolgád
itt s a síron túl. ​

Holnap tán a szívem is hallgat.
De ma hirdesse
minden verése:
Áldom, Megváltóm,
mentő hatalmad. ​

A tegnapot befödte véred.
Tied a holnap.
Nekem csak mám van.
Segíts hűséggel
ebben a mában szolgálni néked!​

 
dreamaya

dreamaya

Kitiltott (BANned)
Szendi Gábor:
Einstein, az autista​

Az autizmus tudományos karrierje a múlt század negyvenes éveiben kezdődött, amikor Leo Kanner Amerikában és tőle függetlenül Hans Asperger Ausztriában, leírták e betegség elkülönítő tüneteit.
A kutatás kezdetben csak az értelmi fogyatékosok egy sajátos, érzelmileg kötődni képtelen, különös magányba süppedt csoportját vizsgálta. Mára, e kutatások melléktermékeként, egy sajátos zsenielmélet is kezd kibontakozni.

Az autizmus igazi lényegét olyan embereken lehet tanulmányozni, akik nem szenvednek az autizmussal gyakran velejáró egyéb agysérülések következményeitől, hanem csak tisztán autisták.

Vannak ilyenek, ők az Asperger szindrómások.
Míg Leo Kanner elsősorban az értelmi fogyatékossággal sújtott autistákat tanulmányozta, Asperger-t olyan betegekkel hozta össze a sors, akik kiemelkedően intelligensek voltak, szociálisan is látszólag jól funkcionáltak, de…de mégis volt valami furcsa, valami zavaró bennük.
Például nem ismerik a tekintet-kommunikációt, nem néznek beszédpartnerük szemébe, vagy csak meredten bámulják.

Az Asperger szindrómások mozgása ügyetlen, szociálisan gátoltak, rossz társalkodók (hacsak nem mániájukról beszélhetnek), szeretik a magányt és a magányos elfoglaltságokat, nehezen alkalmazkodnak a szociális elvárásokhoz, ettől excentrikusak, különcök, emberi kapcsolataikban merevek, kerülik az intimitást, mániákus szenvedélyességgel vonzódnak általában a természettudományokhoz, vagy valami elvont dologhoz, és rendkívül naiv, olykor nevetséges, olykor idealisztikus igazságérzet hajtja őket.

Mivel rendkívül okosak, életük során rengeteg megfigyelést tesznek az emberek viselkedéséről, és bár ők is nagyjában-egészében híján vannak az "implicit tudatelméletnek", a fejükben őrzött egyfajta viselkedéses példatár alapján felnőttkorukra már viszonylag eligazodnak szociális helyzetekben, persze olykor az "elefánt a porcelánboltban" benyomást keltve, ugyanis az emberi kommunikáció rendkívül összetettségét és sokértelműségét a legjobb megfigyelő képességgel sem lehet empátia és intuíció nélkül igazán megérteni.
Ezért általában nincs humorérzékük, mindent "szó szerint" értenek, sokszor bajban vannak a metaforákkal és az átvitt értelmű fogalmakkal.

Az Asperger szindrómások igen sokat szoktak tépelődni olyan szavakon, mint "magasztos", "szerelem", "megindító"; szótárakban keresgélnek, ill. próbálják megfejteni, mit érezhetnek az emberek, amikor e szavakat használják.
Amikor Oliver Sacks, a híres neurológus író megkérdezte egy csodás táj kapcsán Temple Grandin-t, korunk egyik híres Asperger szindrómását, hogy átérzi-e a táj fennköltségét, Temple őszintén azt válaszolta, hogy nem érzi, de megérti, hogy mások ezt nevezik fennköltnek.
Mikor azt kérdezte tőle Sacks, szerinte milyen lehet a szerelem, Temple azt felelte, szerinte az olyan lehet, mint az elájulás. Temple Grandin egyébként professzorként kutat és oktat egy amerikai egyetemen.

Albert Einstein a magányos utas
Íme egy jellegzetes Asperger szindrómás vallomás az emberi kapcsolatokról és igazságról:
"Szenvedélyes szociális igazságérzetem és felelősségtudatom mindig különös ellentétben állt azzal, hogy kifejezetten hiányzik belőlem a vágy a más emberi lényekkel, vagy közösségekkel való közvetlen kapcsolatra. Igazi "magányos utas" vagyok, és soha nem tartoztam tiszta szívemből sem hazámhoz, sem otthonomhoz, sem barátaimhoz, vagy akárcsak közvetlen családomhoz; s e kötelékek közt is, soha nem veszítettem el a távolság érzését és a magányosság iránti vágyamat."

E fenti találó sorokat Albert Einstein írta, akivel kapcsolatban egyre több az érv arra, hogy valójában egy zseniális autista volt. Érzelmi elköteleződési problémáira utal, hogy Einstein nem mutatott különösebb felelősségérzetet közvetlen családja iránt, bár egész életében az emberiségért dobogott a szíve.

Nem foglalkoztatta házasságon kívül, későbbi feleségétől, Mileva Maric-tól született gyermeke sorsa, akit Mileva Szerbiába visszavonulva szült meg, és adott örökbe.
A dolog annál is furcsább, mert a kislány 1902-ben született, s Einstein pedig 1903-ban elvette Milevat.
De ez a házasság sem valami vak szerelem szülötte volt, sokak szerint feleségét is azért "szerette meg", mert évfolyamtársak voltak a főiskolán, és vele éjt-nappallá téve lehetett a fizikáról beszélgetni.

Levelezésük alapján feltételezik, feleségének nem kis szerepe lehetett a relativitáselmélet kidolgozásában, s talán ezért is adta neki oda Einstein válásukkor a Nobel díj teljes összegét. Einstein, ahogy kezdett befutott híresség lenni, felesége és két fia nem sokat látták odahaza.

Később, válásuk után Einstein feleségül vette elsőfokú unokatestvérét, Elsa Lowenthal-t.
Állítólag nagy volt a szerelem, amit Elsa több éves odaadó betegápolásával ért el, de sem a szerelem, sem a hála nem gátolta meg Einsteint abban, hogy rendre meg ne csalja feleségét. Mindez persze lehetne bohémság is, de más szempontból az érzelmi elköteleződés hiányát jelzi.

Felnőttkorában emberi kapcsolataiban kifejezetten ügyetlen volt, nyers, szókimondó, tapintatlan, amit a zseni különcségének számlájára írtak.
Barátaival mindig tudományos eszmecseréket folytatott, s nem intimitásokról beszélgettek.
Einstein nem tudott "csak fecsegni", ez általában nehézséget jelent az Asperger szindrómásoknak, mert nem értik, mire jó ez.
Philipp Frank barátja és életrajzírója írta róla, hogy "szenvedélyesen érdekelte minden idegen sorsa, de egyből visszahúzódott kagylóhéjába, ha a kapcsolat intimmé kezdett válni."

Einstein gyermekkorában magányos volt, kortársaival nem barátkozott, egyedül építgetett otthon 14 emeletes kártyavárakat, vagy fel-alá masírozva dobolt játékdobján.
Kortársai kinevették, csúfolták, lökött fickónak tartották.
Tanulási és beilleszkedési nehézségei miatt éveken át magántanulóként végezte az elemit, a gimnáziumból meg kibukott.
Később főiskolai felvételije sem sikerült, úgyhogy csak egy év múlva kezdhette el tanulmányait.

Mindez a szociális alkalmazkodás zavarára és az egyenetlen szellemi fejlődésre vall.
Az Asperger szindrómásokra jellemző felfokozott és gyerekes igazságérzet őt is jellemezte, már gyermekkorában is vég nélkül vitatkozott tanáraival, s részben ezért is tanácsolták, hogy inkább legyen magántanuló.

Életében 195 politikai kiáltványt írt, mindig felemelte szavát minden szabadságjogot érintő kérdésben, küzdött az atombombáért, majd az atombomba ellen, a zsidóság felszabadításáért, a négerek jogaiért, de sokszor rossz helyen, rossz időben nyilatkozott, ami viszont láthatóan nem érdekelte. Az FBI mindenesetre vaskos dossziét vezetett róla, mint megbízhatatlan kommunista szimpatizánsról, hírneve azonban megvédte a közvetlen támadásoktól.

Forrás:
www.tenyek-tevhitek.hu
 
dreamaya

dreamaya

Kitiltott (BANned)
Tíz lépcső ​

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad ​

 
dreamaya

dreamaya

Kitiltott (BANned)
Egyszer már elkezdtem a védőoltások témáról írni, de félúton abbahagytam.
Ez amiatt nehéz téma, mert eleve már a vírusokról nagyon manipulatív információkat ültetnek el bennünk.

Előszöris komoly érvek szólnak amellett, hogy a vírusoknak szerepe lehetett az élet keletkezésében.
Tetejébe én azzal az elvvel értek egyet, hogy léteznek ugyan indifferens mikroentitások, de ezeket mi hangoljuk át kórokozókká.
Mi képezzük ki őket hadsereggé.

Vagyis az egész virológia, védőoltás téma az ellenségképre, az erőszakra épül.
Ez érvényes az immunrendszerről alkotott hipotézisre is, de arra is, hogy milyen következményeknek néz elébe pl. jogi szempontból Magyarországon az a szülő, aki a kötelező oltásokat elvből nem adatja be a gyerekének.
Vagyis tetszik vagy nem tetszik: a védőoltás a valóságban hatalmi kérdés.
A támasztott virológia pedig kiválóan alkalmas megtévesztésre.

Vegyük pl. a madárinfluenzát.
Valójában csak 1 madárvonulási térképet kell megnézni és időben követni a megbetegedések, az elhullott állatok számát a lappangási időt is figyelembe véve.
És mindezt grafitceruzával feljegyezni 1 noteszlapra.

A valódi adatok azt fogják tükrözni, hogy a fertőzés terjedési iránya éppen fordított, mint amit kommunikálnak felénk.
Vagyis a közelészakeurópai baromfi-keltető telepekről indulhatott ki feltehetőleg a fertőzés, ahol a zsúfoltság, a mesterséges fény stb. miatt a szárnyasok legyengültek.
És mind spirituális, mind hétköznapi szinten óriási probléma ott a kannibalizmus (mint bizonyára tudjátok: valójában a kergemarhakór elterjedése is ennek köszönhető).

A költözőmadarak meg szoktak pihenni azokon a helyeken, ahol ilyen neveltetés folyik, mert ezek a baromfigyárak nem mindenütt zárt rendszerűek.
És valóban előfordulhatott, hogy elvitték a gyári pipik vírusait Afrikába, Ázsiába stb. a vonulásuk során; ott érintkeztek helyi madarakkal és már 1 mutánst, megváltozott vírust hozhattak vissza Európába...

Vagy vegyük az AIDS-t, amit még nyomatékosabban próbáltak felhasználni 1 bizonyos csoport: a melegek ellen (a madárinfluenzának is volt már eleve 1 rassz színezete!).
Ilyen mérvű robbanás a hatás szintjén csakis géntechnológiai beavatkozás következménye lehet: vagyis nekem meggyőződésem, hogy az AIDS 1 szerencsétlen kimenetelű titkos biológiai kísérlet eredménye.

De a régi nagy civilizációk is amiatt pusztulhattak el, mert a genetikai módosításaik balul ütöttek ki (most a Nagy Járványok spirituális tartamára nem térnék ki).

Mindezt amiatt seherezádéltam el, hogy nagyon - nagyon nehéz dönteni laikusként arról: most akkor szükséges-e a védőoltás a gyerekemnek vagy nem?

Megfigyeltem, hogy azok az emberek alkotnak erről szélsőséges véleményt, akiknek nincs kiskorú gyermeke!
Így bizony könnyű hepciáskodni; egyetemesen elutasítani a védőoltást...!

Kételkedve fogadom azokat az eredményeket, amik pl. az autizmust a védőoltások higanytartalmára igyekeznek kenni.
És nem ösztönösen teszem ezt: kifigyeltem, hogy ezeknél az értékeléseknél nem szűrik ki azokat az okokat, amik ugyanerre a diagnózisra vezethetnek!
Emiatt én nem tekintem a statisztika törvényei alapján megalapozottnak ezeket.

Bizonyos értelemben van összefüggés a védőoltás és az autizmus között.
A hirtelen, erősen fellépő gyermekbetegségeknek ugyanis van 1 fázisváltó, fejlődést elősegítő funkciója!
Ebben a lázas forrongásban átalakul a személyiség; szinte újra kristályosodik és pl. megtanul különbséget tenni az én és a ti között; le tudja választani magát az egyetemes közös lélekről.

De ha védőoltásokkal elnyomják a kisgyermek immunrendszerét, akkor elzárják ettől a fejlődési lehetőségtől és megragadhat 1 olyan állapotban, amikor nem tudja tisztán defineálni önmagát és autistává válik!
 
dreamaya

dreamaya

Kitiltott (BANned)
<TABLE cellSpacing=10 cellPadding=3 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD>[FONT=Arial,Helvetica]Az autista gyermeket nevelő családokról[/FONT]


</TD></TR></TBODY></TABLE>​


<CENTER><TABLE cellSpacing=10 cellPadding=3 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD>[FONT=Arial,Helvetica]Az alábbiakban egy szakdolgozat rövid áttekintését olvashatják. Szarvasi Zsuzsa szakdolgozata elkészítéséhez segítséget kapott Kocsis Alajostól, és az Alf levelező lista tagjaitól, a www.esoember.hu Fórum rovatának résztvevőitől, és magától az egyesülettől (ma már szövetség), hiszen kérdőívét eljuttatták a szülőkhöz is. Van egy sérült kislánya, ő művelődésszervező szakra járt, és andragógiából, felnőttképzésből írta szakdolgozatát. [/FONT]

[FONT=Arial,Helvetica]A majd 73 ezer karaktert kitevő szakdolgozat terjedelme meghaladja az Esőember lehetőségeit. Az alábbi ismertetőt "kedvcsinálóként" közöljük, a későbbiekben honlapunkon olvasható íráshoz. [/FONT]
[FONT=Arial,Helvetica]*[/FONT] ​


[FONT=Arial,Helvetica]A sok kiküldött kérdőívből 25 érkezett vissza: 21 nő, 4 férfi. (Az is vizsgálódás tárgya lehetne, hogy miért csak ennyien érezték fontosnak, hogy az autizmussal kapcsolatos tapasztalataikról beszámoljanak.) Jelen írásban A sérült gyermekek élet- és személyiségformáló hatása a szülőkre c. dolgozat általános alapvetéseit ismertetjük, amelyekben Szarvasi Zsuzsa saját tapasztalatait és a szakirodalom tényeit összegzi. Kutatásának kiindulópontját így határozta meg: [/FONT]
[FONT=Arial,Helvetica]"A cél bemutatni, hogy más szülők hogyan küzdöttek meg, hogyan lettek felvilágosítva, megkaptak-e minden anyagi-lelki segítséget. [/FONT]​

[FONT=Arial,Helvetica]A cél megismerni, hogyan tudják egyensúlyban tartani lelki-testi épségüket, együtt tudnak-e maradni a szülők a nehézségben is? [/FONT]​

[FONT=Arial,Helvetica]Hogyan változott meg életük, milyen lelki átalakuláson mentek keresztül, milyen lelki vívódásokkal kellett megküzdeniük? [/FONT]​

[FONT=Arial,Helvetica]Megismertek e hasonló sorsú szülőket, a barátok, ismerősök megmaradtak-e?[/FONT] [FONT=Arial,Helvetica]Elfogadták-e ezt az élethelyzetet? Megváltoztatnák-e a megváltoztathatatlant?"[/FONT]​


[FONT=Arial,Helvetica]Az egész szakdolgozatot áthatja a személyesség. Nem egyes szám harmadik személyben, hanem többes szám első személyben ír, hiszen mindjárt a dolgozat elején a saját életükből veszi a példákat, levonva a konklúziót: az ő életük megváltozott, s ebben a változásban nem a negatívumot, hanem a pozitívumot emeli ki:[/FONT]
[FONT=Arial,Helvetica]"Nem kétséges, hogy az életünk utazásból és állandó harcból áll. Voltak hónapok, mikor hetente kb. 400 km-t utaztunk egy páréves gyerekkel. A napi átlag 80 km volt. A benzin árának a 60%-át téríti a tb1, a többit nekünk kell kifizetni.[/FONT] ​

[FONT=Arial,Helvetica]Az egri fejlesztést a miskolci óvoda finanszírozta, ami csak a vezetőn múlott. Ha ő úgy döntött volna, hogy nem csoportosít át oda Dórika fejkvótájából, akkor azért is súlyos összeget kellett volna kicsengetni. A Petőért 4 hétre 60 000 Ft-ot kell fizetni + az utazás + az étkezés. Körülbelül 120 000 Ft-ra jön ki.[/FONT] ​

[FONT=Arial,Helvetica]Az úszás hetente 1000 Ft, a lovaglás ingyenes, csak ajándékot vittünk alkalmanként, mert ismerőshöz járunk. Megjegyzem, ha nem lett volna az, 45 percért 5000 Ft-ot kellett volna fizetnünk! Az óvodáért csak a szokásos havi tisztasági csomagot és az étkezést kell kifizetni.[/FONT] [FONT=Arial,Helvetica]..Hatalmas változáson mentünk keresztül, hatalmas emberismeretre tettünk szert, és elfogadtuk ezt az életformát. Sőt, tanítómesteremnek tekintem a gyermekem, mert ilyen rövid idő alatt ennyi bölcsességet és szeretet, nem tapasztaltam volna meg egy emberöltő alatt sem. Problémamegoldó képességem hatványozódott, minden helyzetben meg tudom találni a jót, és bármi is történik velünk, nem a véletlennek tulajdonítjuk. Ha nehézségekbe ütközünk, feladatnak tekintjük, és nem kesergünk már mint azelőtt."[/FONT]​
[FONT=Arial,Helvetica]A szembesüléstől az elfogadásig hosszú út vezet, ennek stációit Kálmán Zsófia könyvei alapján (Bánatkő; A Taigetosztól az Esélyegyenlőségig - Könczei Györggyel közös mű) alapján írja le. A feldolgozás, elfogadás nagyon sok mindentől függ: a gyermek sérülésének súlyosságától, a szülők életkorától, az hogy hányadik gyermeknek született, de befolyásolja a (nagy)család struktúrája, létszáma, a család iskolázottsága, az információk elérhetősége, hogy csak néhányat soroljunk fel. (Amit hiányolunk: az is fontos tényező, hogy valaki hol lakik. Budapesten könnyebb a fejlesztés, az oktatási intézmények elérése, mint például egy kis szabolcsi faluból.)[/FONT]
[FONT=Arial,Helvetica]A kérdőíves felmérés bemutatja az első érzésektől (megdöbbenés, nem elfogadás, a hitetlenkedés, aztán magány, elszigetelődés) a bizonytalanságon át, (mi lesz vele, mi várható?), az okok kereséséig (bűntudat, harag, bűnbak keresése) az érzelmi elfogadásig vezető utat. (Az el nem fogadásról nem esik szó. Hogy erről a szülők nem beszélnek, noha ilyen is van, az is megérdemelne egy szakdolgozatot.) [/FONT]​


[FONT=Arial,Helvetica]Édesanyák önmegvalósítása - így szól a következő alcím, ami ilyen összefüggésben elég meghökkentően hat. Pedig ha jól belegondolunk, nem is olyan lehetetlen. [/FONT]
[FONT=Arial,Helvetica]"Az édesanyák életútja nagyon megváltozik a sérült gyermek születése vagy diagnózisának kiderülése után. Az embernek, mikor fiatal, vannak álmai arról, miként éli meg felnőttkorát, milyen anyagi, családi javakra tesz szert, hogyan fog megöregedn... Ha azonban sérült gyermeket hoz a világra, vagy az, az élet egy későbbi pontján, őrá szorul, az álmodott önmegvalósításokról le kell mondania, vagy módosítania kell... Az életút erőszakos megváltozására többnyire két fő reakciómóddal válaszolnak az anyák...[/FONT] [FONT=Arial,Helvetica]Többféle út lehet. Az egyik, amikor az anya teljesen feladja eredeti elképzeléseit és a saját életét a gyermeknek szenteli: "A tökéletes gyógytornász- logopédus- konduktor- ápolónő- gyógypedagógus- masszőrré képződő tréner anya." [/FONT]​
[FONT=Arial,Helvetica]A dolgozat írója szerint ez nem jó út, sem a gyermeknek, sem az anyának. A nagyobb gyermek már nem akarja teljesíteni a napi tréningeket, az anya meg akkor sem tudja elengedni gyermekét, amikor arra szükség lenne, hogy a gyermek tovább fejlődhessen. [/FONT]
[FONT=Arial,Helvetica]A másik út: a probléma "bekebelezése". Az anya szakértő lesz, tanul, új karriert épít. "Sok anya egyesületet, iskolát, óvodát, intézetet alapít, módszereket, technikákat fejleszt ki, tankönyvet ír, szülői magazint szerkeszt", és vannak, akik ebben a szerepben talán nagyobb sikereket érnek el, mint akár választott szakmájuk névtelen művelőjeként. Szarvasi Zsuzsa nem titkolja, ezt tartja követendőnek: "Ha a hozzáállásban egyaránt fellelhető az értő, empátiás szülő és a tájékozott higgadt szakember attitűdje, kiváló modell lehet hasonló helyzetben lévő szülők, mind pedig a szakemberek részére."[/FONT]
[FONT=Arial,Helvetica]A harmadik és nagyon kivételes út azoké, akik folytatni tudják eredeti szakmájukat. Ők a kivételek, akik erősítik a szabályt.[/FONT]
[FONT=Arial,Helvetica]Az Édesapák önmegvalósítása alcím csak azért meglepő, mert ha sérült gyerekről van szó, többnyire az anyáról esik szó, hiszen ő az, aki otthagyja a munkahelyét, és a gyerekkel otthon marad. Azt talán nem is meglepő, hogy a sérült gyermeket nevelő családok körében a hazai átlagnál is gyakoribb a válás. Ezt az aspektust nem vizsgálja a szakdolgozat (bár később jelzi, mint problémát), de úgy véli, hogy az apák nem végzik el azt a "gyászmunkát", amelynek stációit az anyák az elfogadás útján végigjárnak. Véleménye szerint: "megfelelő segítséggel az apák megtalálhatják helyüket és gondozhatják gyermeküket az első naptól kezdve. Segítség nélkül időre és szerencsére van szükség, hogy az apa--gyermek kapcsolat kialakuljon."[/FONT]
[FONT=Arial,Helvetica]Egyébként az apáknak csak 2%-a nem tudta a munkáját folytatni. Viszont vannak olyan apák, akik szintén a gyermek sérülésével kapcsolatos területen érnek el eredményeket: "Sok speciális eszköz (féllábas síléc, ’beszélőgép’, ’etetőgép’, végtaghiányos gyermekek úszásoktatására kifejlesztett és tökéletesített eszköz stb.) köszönheti megszületését annak a kihívásnak, amelyet egy-egy sérült gyermek problémája jelentett apja számára."[/FONT] ​


[FONT=Arial,Helvetica]Érdekes része a dolgozatnak a társadalmi elfogadásról szóló fejezet, főleg azoknak a hamis "mítoszoknak" (vagy inkább vélekedéseknek) a csokorba gyűjtése, amivel lépten-nyomon találkozunk még ma is, amikor pedig erőteljes társadalmi nyomás van az elfogadásra (esélyegyenlőségi törvény, Egyenlő Bánásmód Hatóság stb.). Néhány ilyen mítosz: [/FONT]
[FONT=Arial,Helvetica]A fogyatékosok csak egymás közt érzik jól magukat.[/FONT] ​

[FONT=Arial,Helvetica]Ők egész másképp éreznek, mint a normális emberek.[/FONT] ​

[FONT=Arial,Helvetica]Annyira megszokták, hogy olyanok, amilyenek, hogy zavarná is őket, ha mások lennének.[/FONT] ​

[FONT=Arial,Helvetica]A sérültek képtelenek bármilyen önálló döntés meghozatalára.[/FONT] [FONT=Arial,Helvetica]A legtöbbjük, ha akarna sem lenne képes úgy dolgozni, mint egy normál ember.[/FONT]​
[FONT=Arial,Helvetica]Ennyi talán elég is a sztereotípiákból.[/FONT] ​


[FONT=Arial,Helvetica]A szakdolgozat hátralévő része a kérdőív feldolgozásával foglalkozik. Sajnos, a 25 ember nem elég arra, hogy azt mondhassuk: ismerjük az autista gyermeket nevelő családok életét. De jelzésre mindenképpen alkalmas például az, hogy a probléma felismerése után (a gyerek más mint a többi) a háziorvostól csak ketten kaptak felvilágosítást, 7-en hiányos, 26-an pedig semmilyen felvilágosítást nem kaptak. Csak egyet tudunk érteni Szarvasi Zsuzsa megállapításával: "Rendkívül fontos a háziorvosok felkészültsége, mert gyermeki sorsok dőlhetnek el a körültekintés hiányában. Fontos fejlesztésekről, lehetőségekről maradhatnak le, ha nincs időben hasznukra az információ. Az anyagi juttatásokról nem is beszélve."[/FONT]
[FONT=Arial,Helvetica]Szarvasi Zsuzsanna[/FONT]​





</TD></TR></TBODY></TABLE></CENTER>
 
stee

stee

Állandó Tag
Állandó Tag
dreamaya írta:
<table border="0" cellpadding="3" cellspacing="10" width="100%"><tbody><tr><td>[FONT=Arial,Helvetica]Az autista gyermeket nevelő családokról[/FONT]
</td></tr></tbody></table>​
Kattints a kibontásához...

Köszönöm, hogy megosztottad velünk!!kiss
Nagyon érdekes és tanulságos tanulmány, szeretném az egészet elolvasni
 
dreamaya

dreamaya

Kitiltott (BANned)
stee írta:
Köszönöm, hogy megosztottad velünk!!kiss
Nagyon érdekes és tanulságos tanulmány, szeretném az egészet elolvasni
Kattints a kibontásához...
Szívesen :)
Megpróbálom ezt is megszerezni.
Döbbenetes különben, hogy mennyire kevés hasznosítható anyag van ebben a témában a neten.
Repkedő mozgás ügyben odáig jutottam el pár hét alatt, hogy a Kapocs Kiadó 2 autistákról szóló könyvében talán találok információt erről...:o
 
dreamaya

dreamaya

Kitiltott (BANned)
B. RADÓ LILI:
Ünnep​

Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,
hogy szíved bíborborával vársz reám
és ó-ezüsttel terítesz miattam;
s hogy el ne fussak előled riadtan,
lelked titkos, százegyedik szobáját
virággal díszíted fel énnekem. ​

Tiéd minden ujjongó énekem,
Tiéd lelkem szivárványos zománca,
Tiéd a derű, mely rólam szerteárad,
nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat,
örömnek jövök, sohase verlek láncra,
ünnep leszek, mert ünnepként fogadtál. ​

 
Kicsi Fecske

Kicsi Fecske

Állandó Tag
Állandó Tag
dreamaya írta:
Egyszer már elkezdtem a védőoltások témáról írni, de félúton abbahagytam.
Ez amiatt nehéz téma, mert eleve már a vírusokról nagyon manipulatív információkat ültetnek el bennünk.

Előszöris komoly érvek szólnak amellett, hogy a vírusoknak szerepe lehetett az élet keletkezésében.
Tetejébe én azzal az elvvel értek egyet, hogy léteznek ugyan indifferens mikroentitások, de ezeket mi hangoljuk át kórokozókká.
Mi képezzük ki őket hadsereggé.

Vagyis az egész virológia, védőoltás téma az ellenségképre, az erőszakra épül.
Ez érvényes az immunrendszerről alkotott hipotézisre is, de arra is, hogy milyen következményeknek néz elébe pl. jogi szempontból Magyarországon az a szülő, aki a kötelező oltásokat elvből nem adatja be a gyerekének.
Vagyis tetszik vagy nem tetszik: a védőoltás a valóságban hatalmi kérdés.
A támasztott virológia pedig kiválóan alkalmas megtévesztésre.

Vegyük pl. a madárinfluenzát.
Valójában csak 1 madárvonulási térképet kell megnézni és időben követni a megbetegedések, az elhullott állatok számát a lappangási időt is figyelembe véve.
És mindezt grafitceruzával feljegyezni 1 noteszlapra.

A valódi adatok azt fogják tükrözni, hogy a fertőzés terjedési iránya éppen fordított, mint amit kommunikálnak felénk.
Vagyis a közelészakeurópai baromfi-keltető telepekről indulhatott ki feltehetőleg a fertőzés, ahol a zsúfoltság, a mesterséges fény stb. miatt a szárnyasok legyengültek.
És mind spirituális, mind hétköznapi szinten óriási probléma ott a kannibalizmus (mint bizonyára tudjátok: valójában a kergemarhakór elterjedése is ennek köszönhető).

A költözőmadarak meg szoktak pihenni azokon a helyeken, ahol ilyen neveltetés folyik, mert ezek a baromfigyárak nem mindenütt zárt rendszerűek.
És valóban előfordulhatott, hogy elvitték a gyári pipik vírusait Afrikába, Ázsiába stb. a vonulásuk során; ott érintkeztek helyi madarakkal és már 1 mutánst, megváltozott vírust hozhattak vissza Európába...

Vagy vegyük az AIDS-t, amit még nyomatékosabban próbáltak felhasználni 1 bizonyos csoport: a melegek ellen (a madárinfluenzának is volt már eleve 1 rassz színezete!).
Ilyen mérvű robbanás a hatás szintjén csakis géntechnológiai beavatkozás következménye lehet: vagyis nekem meggyőződésem, hogy az AIDS 1 szerencsétlen kimenetelű titkos biológiai kísérlet eredménye.

De a régi nagy civilizációk is amiatt pusztulhattak el, mert a genetikai módosításaik balul ütöttek ki (most a Nagy Járványok spirituális tartamára nem térnék ki).

Mindezt amiatt seherezádéltam el, hogy nagyon - nagyon nehéz dönteni laikusként arról: most akkor szükséges-e a védőoltás a gyerekemnek vagy nem?

Megfigyeltem, hogy azok az emberek alkotnak erről szélsőséges véleményt, akiknek nincs kiskorú gyermeke!
Így bizony könnyű hepciáskodni; egyetemesen elutasítani a védőoltást...!

Kételkedve fogadom azokat az eredményeket, amik pl. az autizmust a védőoltások higanytartalmára igyekeznek kenni.
És nem ösztönösen teszem ezt: kifigyeltem, hogy ezeknél az értékeléseknél nem szűrik ki azokat az okokat, amik ugyanerre a diagnózisra vezethetnek!
Emiatt én nem tekintem a statisztika törvényei alapján megalapozottnak ezeket.

Bizonyos értelemben van összefüggés a védőoltás és az autizmus között.
A hirtelen, erősen fellépő gyermekbetegségeknek ugyanis van 1 fázisváltó, fejlődést elősegítő funkciója!
Ebben a lázas forrongásban átalakul a személyiség; szinte újra kristályosodik és pl. megtanul különbséget tenni az én és a ti között; le tudja választani magát az egyetemes közös lélekről.

De ha védőoltásokkal elnyomják a kisgyermek immunrendszerét, akkor elzárják ettől a fejlődési lehetőségtől és megragadhat 1 olyan állapotban, amikor nem tudja tisztán defineálni önmagát és autistává válik!
Kattints a kibontásához...
Nagyon tanulságos az írásod. Én is sokat gondolkodtam már azon, hogy van-e valóság alapja a madárinfluenza emberre történő veszélyének. Amint figyeltem a tv-ben, általában ott terjedt el, ahol nyersen eszik meg a baromfihúst, és alacsonyak a higiénés szabályok, egy helyiségben élnek a baromfiakkal.
Másik nagyon lényeges dologra is figyelmes lettem. Állandóan azt adják a tv-ben, hogy ilyen, meg olyan beteg lehet az ember. A gyógyszergyártók programozzák az embereket arra, hogy legyenek betegek. Prosztata reklám, fiatal nő megy be a patikába férfi vágyserkentő gyógyszerért. Itt fáj, ott fáj, ezt a gyógyszert vedd meg hozzá, azt a gyógyszert vedd meg hozzá. Szerintem, ha nem kerítenének ekkora feneket ennek a dolognak, sokkal kevesebben lennének betegek. Döbbenetes számomra, hogy ennyiféle betegséget így nyíltan lehet reklámozni. Mert szerintem nem csak a gyógyszert, hanem a betegséget is terjesztik ezáltal. "Hé emberek! Ha megakartok betegedni, hát rajta! Ilyen fajta betegek is lehettek! De mi csak a tüneteiteket fogjuk gyógyítani, mert különben nem csörög a pénzetek a zsebünkbe!" Bocs ha egy kicsit elragadtattam magam, de engem felháborítanak ezek a dolgok. Mikor a gyerekeimet voltam szülni a kórházban, nem kezeltek minket emberszámban. Egyeske, ketteske, jobb esetben. Még ha valaki éppenséggel ápolónő, védőnő, orvos is volt közülünk a civil életben, nem érthetett hozzá, míg bent tartózkodott. Énbennem kórházalergia alakult ki a sok vizittől, és a nagy dózisban adott vérnyomáscsökkentő gyógyszerektől. Az is mutatja, hogy csak addig kellettek, míg bent tartózkodtam. Mikor elértem, hogy jóval kevesebbet adjanak, ez a tünet is enyhült.
Ahogy látom, te nagyon tájékozott vagy egészségügyben. A madarak influenzája, hogyan tud átterjedni az emberekre, ha sem nyersen nem fogyasztja ezeket az élőlényeket, és nem is él velük egy fedél alatt. Személy szerint én semmilyen húst nem fogyasztok. A médiákban mégis azt lehet hallani, hogy ránk nézve is veszélyt jelent. Mi az igazság ebből? Én az egészségügyből nagyon kivagyok ábrándulva. Jó lenne már világosan látni, mi az igazság. És jó lenne, ha egészként kezelnék az embereket, nem csak a tüneteiket kezelnék. Nem rekesztenék ki a saját gyógyításukból, hiszen csak saját magát tudja meggyógyítani, az orvos csak aszisztáni tud hozzá.
Mi a véleményed erről?
Előre is köszönöm.kiss
 
sirkan49

sirkan49

Kitiltott (BANned)
Kicsi Fecske írta:
Nagyon tanulságos az írásod. Én is sokat gondolkodtam már azon, hogy van-e valóság alapja a madárinfluenza emberre történő veszélyének. Amint figyeltem a tv-ben, általában ott terjedt el, ahol nyersen eszik meg a baromfihúst, és alacsonyak a higiénés szabályok, egy helyiségben élnek a baromfiakkal.
Másik nagyon lényeges dologra is figyelmes lettem. Állandóan azt adják a tv-ben, hogy ilyen, meg olyan beteg lehet az ember. A gyógyszergyártók programozzák az embereket arra, hogy legyenek betegek. Prosztata reklám, fiatal nő megy be a patikába férfi vágyserkentő gyógyszerért. Itt fáj, ott fáj, ezt a gyógyszert vedd meg hozzá, azt a gyógyszert vedd meg hozzá. Szerintem, ha nem kerítenének ekkora feneket ennek a dolognak, sokkal kevesebben lennének betegek. Döbbenetes számomra, hogy ennyiféle betegséget így nyíltan lehet reklámozni. Mert szerintem nem csak a gyógyszert, hanem a betegséget is terjesztik ezáltal. "Hé emberek! Ha megakartok betegedni, hát rajta! Ilyen fajta betegek is lehettek! De mi csak a tüneteiteket fogjuk gyógyítani, mert különben nem csörög a pénzetek a zsebünkbe!" Bocs ha egy kicsit elragadtattam magam, de engem felháborítanak ezek a dolgok. Mikor a gyerekeimet voltam szülni a kórházban, nem kezeltek minket emberszámban. Egyeske, ketteske, jobb esetben. Még ha valaki éppenséggel ápolónő, védőnő, orvos is volt közülünk a civil életben, nem érthetett hozzá, míg bent tartózkodott. Énbennem kórházalergia alakult ki a sok vizittől, és a nagy dózisban adott vérnyomáscsökkentő gyógyszerektől. Az is mutatja, hogy csak addig kellettek, míg bent tartózkodtam. Mikor elértem, hogy jóval kevesebbet adjanak, ez a tünet is enyhült.
Ahogy látom, te nagyon tájékozott vagy egészségügyben. A madarak influenzája, hogyan tud átterjedni az emberekre, ha sem nyersen nem fogyasztja ezeket az élőlényeket, és nem is él velük egy fedél alatt. Személy szerint én semmilyen húst nem fogyasztok. A médiákban mégis azt lehet hallani, hogy ránk nézve is veszélyt jelent. Mi az igazság ebből? Én az egészségügyből nagyon kivagyok ábrándulva. Jó lenne már világosan látni, mi az igazság. És jó lenne, ha egészként kezelnék az embereket, nem csak a tüneteiket kezelnék. Nem rekesztenék ki a saját gyógyításukból, hiszen csak saját magát tudja meggyógyítani, az orvos csak aszisztáni tud hozzá.
Mi a véleményed erről?
Előre is köszönöm.kiss
Kattints a kibontásához...

Szia Kicsi Fecske! Bár nem engem kérderdeztél,azért ennyit én is hozzáfűznék: az élet nagyon gazdag energiában és nagyon erős.Mindannyiunknak megvan a védelmünk a negatív szuggesztiók ellen (gyógyszer reklámok,stb.),és meg kell bíznunk saját védettségünkben.Csak olyan szuggesztióra reagálunk,amilyen a lelki beállítódásunk.Ha igazán spontán módon élnénk,természetünkből fakadóan lennénk egészségesek.(Most karma,és egyébb veleszületett dolgok félretéve).
Szeretettel:sirkán
 
R

ruscus

Állandó Tag
Állandó Tag
Könyv

Kedves Dreamaya, köszönet, a sok érdekes és hasznos írásért, talán nem csinálok nagyon rosszat, ha megpróbálom felrakni Bánki Róza és Borzák Tibor könyvét.. szakemberek, szülők, gyerekekek szólalnak meg..
 
A válaszhoz kattints ide és lépj be Facebook-al, Gmail-el stb.
Oldal tetejére