sirkan49
Kitiltott (BANned)
Szia Cathy! Én meg ugy gondolom elég ha "látod" a gondolatát,és annak megfelelően cselekszel.
Szeretettel:sirkán
Küldetéses Gyermekek: Autisták és Indigók
- Téma inditó dreamaya
- Kezdés dátuma
Szia Cathy! Én meg ugy gondolom elég ha "látod" a gondolatát,és annak megfelelően cselekszel.
Szeretettel:sirkán
dreamaya
Kitiltott (BANned)
Bár ezt a kommunikáció topikban szerettem volna eredetileg megkérdezni: mit tudtok az NLP-ről; a neuro-lingvisztikus programozásról?
Ezúttal válaszolok is Cathy 1 régebbi kérdésére, hogy mi a különbség az asszertív és a manipulatív kommunikáció között.
Az asszertív kommunikációnál maximális hatásfokkal adom önmagamat: jó értelemben önérvényesítek úgy, hogy a másik elméjébe nem vájkálok bele.
Ebben az esetben a bizalomnak esélye van arra, hogy kölcsönösen megszülethessen a felekben.
Ellenben a manipulatív kommunikációnál beavatkozom valamilyen trükkel a másik fél elméjébe!
Pl. leutánozom a gesztusait, visszhangozom a szófordulatait: mintegy tükörként az ő személyiségének jellemzőit mímelem.
Ettől ő rokon léleknek érez, meghatódik és ezt a szimpátiahullámot meglovagolva rákényszeríthetem az akaratomat.
A bizalmába FÉRKŐZÖK!
Csodálatos nyelv a magyar, mert kifejezi a különbséget, hogy beférek valahová - tehát próbálkozom és lehet: összejön - vagy pedig szándékoltan művelem ezt: férkőzök, helyezkedek.
Vagyis az utóbbi nyilván jelez 1 kis lopakodó erőszakot.
sirkan49
Kitiltott (BANned)
Szia! Nekem most muszáj írnom,lehet,hogy nem vagyok elég bölcs,de nem tudok csendben maradni! Annyi mindenről beszélgettek írogattok ezeken az oldalakon,hogy alig győzőm követni.Gondolatolvasás,álomfejtés,autisták különleges viselkedése,válaszok és kérdések,miértek és hogyanok....
Erre a honlapra a barátnőm kérésére regiztem be,nem szoktam ilyen helyeken
"kóborolni".Bocsánatot kérek mindenkitől,de nem találtam semmi olyant,ami engem is érdekelne. Akkor kértem,és megadatott:az Úr idevarázsolta,megteremtette nekem (nekünk) DREAMAYÁT!
Minden amire kíváncsi vagyok,itt van előttem az Ő jóvoltából:hálás vagyok érte,még egyszer köszönöm.
Mi "lusták" így is működönk:ülünk csendben,rágondolunk és türelmesen várunk.
Szóval működnek ezek a dolgok,higgyetek benne.
Ha rosszat és rossz helyre írtam:bocsánat,szeretettel:sirkán
nekem van az NLP-ről egy anyagom, nagyon jó, leckékre bontva, bárki elmélyedhet benne...
tanfolyamon nem voltam, ilyen tapasztalataim nincsenek...
egyetértek veled, én is nagyon örülök dreamaya írásainak
dreamaya
Kitiltott (BANned)
Kedves Sirkan és Mirjam: köszönöm szépen mindkettőtöknek a kedves sorokategyetértek veled, én is nagyon örülök dreamaya írásainak
A doksit is köszi :idea:
Nekem van 1 NLP - kézikönyvem: mostanában szeretnék majd benne búvárkodni :-D
Hello!
<o></o>
Sajnos nem szeretem a különleges cimkéket egy gyermekre, vagy felnőttre nézve.
Megkisérlem elmondani miért nem.
Röviden azért mert a feléjük fordulásunk, a velük „együtt levésünk” során befolyásol bennünket az, hogy Ő indigó vagy autista vagy akármilyen .
A nyitottságunkat vesztjük el a fogalmak és a tünetleirások által.
Mert mi alkottuk a fogalmakat és köré felépítünk tünet együtteseket, képzelt vagy valós tulajdonságokat.
Valamikor nem tudtuk mit jelent az, hogy autizmus, vagy indigó stb.
Nyitottabbak voltunk.
<o></o>
Lehetséges –e megismerni valakit, hogy tudom azt róla hogy Ő indigó stb.?
Lehetséges talán , de szerintem a címke elzár bennünket a teljes megismeréstől.
Mert már mi tudjuk, hogy akivel együtt vagyunk egy térbe annak mi a „baja” vagy a „különlegesége”.
És akkor már nem úgy tudok-tudunk vele lenni, mint ahogy akkor lennék ha nem tudnám az Ő különlegességét.
Előitéleteim lesznek vagy már voltak, mégha azok pozitivak is vagy bármilyen „előjelüek”.
<o></o>
A gyermekek szeretik( vagy nem szeretik), és megismerik egymást attól függetlenül, hogy tudnák a másik „problémáját”.
Egy gyermekk nem tudja mi az autizmus, mi a dawn szindróma stb. és ez a játékban nem zavarja ,hogy ha kistársa más mint Ő.
Mert még nincs fogalma a „normális”-ról.
Mi felnőttek majd szépen megtanítjuk Neki sajnos.
Szerintem az is veszélyeket rejt magában, hogyha egy gyerek Tudja magáról, hogy Indigó(ha van ilyen), Ő különleges és ezáltal kialakul benne a küldetéstudat. Mi felnőttek kialakítottuk Benne.
<o></o>
Szerintem jó lenne minden gyerekkel csak Lenni, Megismerni és csak Szeretni Őket.
Szerintem nem kell se több se kevesebb ez is néha embertpróbáló.
Szerintem ha meg akarom ismerni a másikat, és szeretni akarom akkor el kell felejtenem az Ő valamilyenségét, el kell felejtenem a cimkét Vele kapcsolatban.
Hagynom kell Lenni.
Akkor talán kialakul Bennem a Másikról egy Benyomás, egy Érzés amit nem befolyásol más.Csak én alakítom. Az a kérdés mennyire vagyok nyitott minderre.
Azt hiszem mindez ez Felnőttek világra is igaz.Legalábbis számomra.
<o></o>
<o></o>
Üdv:shanti
<o></o>
Sajnos nem szeretem a különleges cimkéket egy gyermekre, vagy felnőttre nézve.
Megkisérlem elmondani miért nem.
Röviden azért mert a feléjük fordulásunk, a velük „együtt levésünk” során befolyásol bennünket az, hogy Ő indigó vagy autista vagy akármilyen .
A nyitottságunkat vesztjük el a fogalmak és a tünetleirások által.
Mert mi alkottuk a fogalmakat és köré felépítünk tünet együtteseket, képzelt vagy valós tulajdonságokat.
Valamikor nem tudtuk mit jelent az, hogy autizmus, vagy indigó stb.
Nyitottabbak voltunk.
<o></o>
Lehetséges –e megismerni valakit, hogy tudom azt róla hogy Ő indigó stb.?
Lehetséges talán , de szerintem a címke elzár bennünket a teljes megismeréstől.
Mert már mi tudjuk, hogy akivel együtt vagyunk egy térbe annak mi a „baja” vagy a „különlegesége”.
És akkor már nem úgy tudok-tudunk vele lenni, mint ahogy akkor lennék ha nem tudnám az Ő különlegességét.
Előitéleteim lesznek vagy már voltak, mégha azok pozitivak is vagy bármilyen „előjelüek”.
<o></o>
A gyermekek szeretik( vagy nem szeretik), és megismerik egymást attól függetlenül, hogy tudnák a másik „problémáját”.
Egy gyermekk nem tudja mi az autizmus, mi a dawn szindróma stb. és ez a játékban nem zavarja ,hogy ha kistársa más mint Ő.
Mert még nincs fogalma a „normális”-ról.
Mi felnőttek majd szépen megtanítjuk Neki sajnos.
Szerintem az is veszélyeket rejt magában, hogyha egy gyerek Tudja magáról, hogy Indigó(ha van ilyen), Ő különleges és ezáltal kialakul benne a küldetéstudat. Mi felnőttek kialakítottuk Benne.
<o></o>
Szerintem jó lenne minden gyerekkel csak Lenni, Megismerni és csak Szeretni Őket.
Szerintem nem kell se több se kevesebb ez is néha embertpróbáló.
Szerintem ha meg akarom ismerni a másikat, és szeretni akarom akkor el kell felejtenem az Ő valamilyenségét, el kell felejtenem a cimkét Vele kapcsolatban.
Hagynom kell Lenni.
Akkor talán kialakul Bennem a Másikról egy Benyomás, egy Érzés amit nem befolyásol más.Csak én alakítom. Az a kérdés mennyire vagyok nyitott minderre.
Azt hiszem mindez ez Felnőttek világra is igaz.Legalábbis számomra.
<o></o>
<o></o>
Üdv:shanti
a topik címe Küldetéses gyerekek és nem különleges gyerekek
amugy egy indigóra, vagy kristályra még a különleges jelző is illene éppenséggel, hiszen a különleges = nem megszokottat jelent....
szerinted nem különlegesek?
persze hogy mindenkit úgy kell elfogadni és szeretni, amilyen, de akkor sem ők vannak többen, tehát nem megszokott...
ettől még hagyjuk őket lenni...
csak nem árt a szülőknek is tudni, hogy a gyermekük miért olyan, amilyen...
ha tudod, hogy mik a kristály-átalakulás tünetei, akkor nem rohansz kétségbeesetten orvoshoz, hogy mi lehet a bajod...
dreamaya
Kitiltott (BANned)
Egyszer az egyik sógornőmmel arról beszélgettünk, hogy milyen bizarr intézmény is ez az életbiztosítás.Hello!
<O></O>
Sajnos nem szeretem a különleges cimkéket egy gyermekre, vagy felnőttre nézve.
Megkisérlem elmondani miért nem.
Röviden azért mert a feléjük fordulásunk, a velük „együtt levésünk” során befolyásol bennünket az, hogy Ő indigó vagy autista vagy akármilyen .
A nyitottságunkat vesztjük el a fogalmak és a tünetleirások által.
Mert mi alkottuk a fogalmakat és köré felépítünk tünet együtteseket, képzelt vagy valós tulajdonságokat.
Valamikor nem tudtuk mit jelent az, hogy autizmus, vagy indigó stb.
Nyitottabbak voltunk. Hagytuk a másikat lenni.
<O></O>
Lehetséges –e úgy lenni valakivel, és megismerni valakit, hogy tudom azt róla hogy Ő indigó stb.?
Lehetséges talán , de szerintem a címke elzár bennünket a teljes megismeréstől.
Mert már mi tudjuk, hogy akivel együtt vagyunk egy térbe annak mi a „baja” vagy a „különlegesége”.
És akkor már nem úgy tudok-tudunk vele lenni, mint ahogy akkor lennék ha nem tudnám az Ő különlegességét.
Előitéleteim lesznek vagy már voltak, mégha azok pozitivak is vagy bármilyen „előjelüek”.
<O></O>
A gyermekek szeretik( vagy nem szeretik), és megismerik egymást attól függetlenül, hogy tudnák a másik „problémáját”.
Egy gyermekk nem tudja mi az autizmus, mi a dawn szindróma stb. és ez a játékban nem zavarja ,hogy ha kistársa más mint Ő.
Mert még nincs fogalma a „normális”-ról.
Mi felnőttek majd szépen megtanítjuk Neki sajnos.
Szerintem az is veszélyeket rejt magában, hogyha egy gyerek Tudja magáról, hogy Indigó(ha van ilyen), Ő különleges és ezáltal kialakul benne a küldetéstudat. Mi felnőttek kialakítottuk Benne.
<O></O>
Szerintem jó lenne minden gyerekkel csak Lenni, Megismerni és csak Szeretni Őket.
Szerintem nem kell se több se kevesebb ez is néha embertpróbáló.
Szerintem ha meg akarom ismerni a másikat, és szeretni akarom akkor el kell felejtenem az Ő valamilyenségét, el kell felejtenem a cimkét Vele kapcsolatban.
Hagynom kell Lenni.
Akkor talán kialakul Bennem a Másikról egy Benyomás, egy Érzés amit nem befolyásol más.Csak én alakítom. Az a kérdés mennyire vagyok nyitott minderre.
Azt hiszem mindez ez Felnőttek világra is igaz.Legalábbis számomra.
<O></O>
<O></O>
Üdv:shanti
Amikor ezzel foglalkozom: szinte beprogramozom magamba a halált.
És az is fura, hogy ennek majdani bekövetkezéséből más profitál.
Mégis nagycsaládos révén foglalkoztam ezzel a témával, mert úgy éreztem: az is az én felelősségem, hogy 1 váratlan helyzet ne okozzon gondot a szeretteimnek...
A sógornőm nagyon okosan azt mondta: ezen nem kell rágódni.
Egyszer elő kell venni a témát és dönteni kell; utána fátylat borítani rá.
Ha különleges&küldetéses gyermekem van, akkor is legalább 1x szembe kell néznem ezzel :idea:
Ha homokba dugom a fejemet, ha az életvitelünket nem igazítom hozzá, ha nem segítek neki a másság minél kevesebb sérüléssel történő megélésében: akkor milyen szülő vagyok én?
Az én családomban nincs egyetlen autista sem: nem is ismerek ilyen gyermeket.
Viszont emlékszem arra, hogy amikor kisgyerek voltam, akkor a templomos nénik a fejem fölött így beszélgettek: de kár érte
Olyan szép kislány TEKERGETTEM A FEJEMET JOBBRA -BALRA, HOGY KI HALT MEG? KIRŐL LEHET VAJON SZÓ?
RÓLAM!
Akkoriban mozgáskorlátozottságom miatt térdig érő járógépben jártam...
A kómás betegek és az autisták előtt is szerintem elképesztő, leíró jellegű kommunikációt engednek meg maguknak némelyek.
És én ezzel nem értek egyet és szóvá teszem; információval igyekszem segíteni.
Ilyen egyszerű ez.
Ha vetted volna a fáradságot és elolvastad volna az indigó gyerekekről szóló cikkemet, akkor nem tetted volna szóvá ezt a kultusz témát, mert ott kifejtettem a véleményemet, ami egyezik a Tiéddel :idea:
Mérges vagyok, mert nem szeretem, ha valaki csak úgy csípőből, kötözködésből szól hozzá valamihez anélkül, hogy előzőleg tájékozódna.
sirkan49
Kitiltott (BANned)
Szia! ezt sajnos nem értem,nem tudom mi az a programozás amiről írsz.De azt tudom,ha valakiket játékra hívsz,mármint a gondolatolvasás terén akkor saját magad hagyod,hogy bárki(?) belelásson a gondolataidba,és esetleg azt is meglássa,amit Te nem szeretnél.
Szeretettel:sirkán
Hello Mirjam!
Mindenki szerintem küldetéses és Önmagában különleges.
Szerintem külön "kreált" küldetésük nincs.
Csak egy újabb csoportot hoztunk létre.
Egyébként az indigó könyv(Lee Caroll)szerint létrehozott csoportokba majd minden gyerek besorolható.
Szerinted vannak különlegesebbek a különlegesek között?
Egyenlőbbek az egyenlők között?
Szerintem csak felhúztuk a paravánokat.
Teljesen szerintem nem.
Csak attól óvnék mindenkit, hogy elintézze a problémákat -örömöket azáltal hogy a gyermeke indigó.
Mert ha belegondolsz nincs ilyen csak általunk lett.
A szülőnek szeretnie kell, hagyni lenni a gyereket,és a testi épségét óvni valamint a "vadhajtásokat" lenyesegetni.
A szülőnek fontos feladata hogy Ő maga ébredjen fel a világba és akkor tudja hogy mikor kell orvoshoz rohanni és mikor nem.
Ha egy gyereket a pszichológushoz rángatnak akkor ott először a családba kell körülnézni.Magunkba kell nézni ha megy.
A gyerek tükör.
Amikor a gyerek olyan amilyen akkor vajon a Szülő magába néz - e hogy nem-e miattam olyan a gyerekem?
Hogy a tér amit létrehozok a Gyermekemnek az jó-e?
Szeretem-e és türelmes vagyok vele?Persze nem elfojtás "jellegű" türelemre gondolok.
Mert abba a Szülő belebetegszik.
Nem tudom hogy az autistákkal mi van. Küldetésesek -e vagy nem?
De ha megakarok ismerni egy gyereket aki az orvosi diagnózis szerint autista akkor nem akarom tudni hogy Ő autista.
Megismerni szeretném és szerintem a fogalom elzár engem a Teljes megismeréstől.
Mert lehet hogy az Ő autizmusa más, mint a másik autistáé.
Mert Ő más mint a Másik.
"Segiteni" is csak úgy lehet, hogyha megismertem.
De az én megismerésem az valószínüleg nem egyezik a másik megismerésével.
üdv:shanti
Valóban. Olyan nagy különbséget nem érzek.a topik címe Küldetéses gyerekek és nem különleges gyerekek
Mindenki szerintem küldetéses és Önmagában különleges.Szerintem külön "kreált" küldetésük nincs.
Csak egy újabb csoportot hoztunk létre.
Egyébként az indigó könyv(Lee Caroll)szerint létrehozott csoportokba majd minden gyerek besorolható.
De igen. Mindenki az. Nincs különállás szerintem.
Szerinted vannak különlegesebbek a különlegesek között?
Egyenlőbbek az egyenlők között?
Szerintem csak felhúztuk a paravánokat.
Akkor jó.És valóban igy van-e?
Teljesen szerintem nem.
Csak attól óvnék mindenkit, hogy elintézze a problémákat -örömöket azáltal hogy a gyermeke indigó.
Szerintem egy szülőnek ezt nem kell tudnia.(kristály -folyamat).
Mert ha belegondolsz nincs ilyen csak általunk lett.
A szülőnek szeretnie kell, hagyni lenni a gyereket,és a testi épségét óvni valamint a "vadhajtásokat" lenyesegetni.
A szülőnek fontos feladata hogy Ő maga ébredjen fel a világba és akkor tudja hogy mikor kell orvoshoz rohanni és mikor nem.
Ha egy gyereket a pszichológushoz rángatnak akkor ott először a családba kell körülnézni.Magunkba kell nézni ha megy.
A gyerek tükör.
Amikor a gyerek olyan amilyen akkor vajon a Szülő magába néz - e hogy nem-e miattam olyan a gyerekem?
Hogy a tér amit létrehozok a Gyermekemnek az jó-e?
Szeretem-e és türelmes vagyok vele?Persze nem elfojtás "jellegű" türelemre gondolok.
Mert abba a Szülő belebetegszik.
Nem tudom hogy az autistákkal mi van. Küldetésesek -e vagy nem?
De ha megakarok ismerni egy gyereket aki az orvosi diagnózis szerint autista akkor nem akarom tudni hogy Ő autista.
Megismerni szeretném és szerintem a fogalom elzár engem a Teljes megismeréstől.
Mert lehet hogy az Ő autizmusa más, mint a másik autistáé.
Mert Ő más mint a Másik.
"Segiteni" is csak úgy lehet, hogyha megismertem.
De az én megismerésem az valószínüleg nem egyezik a másik megismerésével.
üdv:shanti
sirkan49
Kitiltott (BANned)
Egyszer az egyik sógornőmmel arról beszélgettünk, hogy milyen bizarr intézmény is ez az életbiztosítás.
Amikor ezzel foglalkozom: szinte beprogramozom magamba a halált.
És az is fura, hogy ennek majdani bekövetkezéséből más profitál.
Mégis nagycsaládos révén foglalkoztam ezzel a témával, mert úgy éreztem: az is az én felelősségem, hogy 1 váratlan helyzet ne okozzon gondot a szeretteimnek...
A sógornőm nagyon okosan azt mondta: ezen nem kell rágódni.
Egyszer elő kell venni a témát és dönteni kell; utána fátylat borítani rá.
Ha különleges&küldetéses gyermekem van, akkor is legalább 1x szembe kell néznem ezzel :idea:
Ha homokba dugom a fejemet, ha az életvitelünket nem igazítom hozzá, ha nem segítek neki a másság minél kevesebb sérüléssel történő megélésében: akkor milyen szülő vagyok én?
Az én családomban nincs egyetlen autista sem: nem is ismerek ilyen gyermeket.
Viszont emlékszem arra, hogy amikor kisgyerek voltam, akkor a templomos nénik a fejem fölött így beszélgettek: de kár érte
TEKERGETTEM A FEJEMET JOBBRA -BALRA, HOGY KI HALT MEG? KIRŐL LEHET VAJON SZÓ?
RÓLAM!
Akkoriban mozgáskorlátozottságom miatt térdig érő járógépben jártam...
A kómás betegek és az autisták előtt is szerintem elképesztő, leíró jellegű kommunikációt engednek meg maguknak némelyek.
És én ezzel nem értek egyet és szóvá teszem; információval igyekszem segíteni.
Ilyen egyszerű ez.
Ha vetted volna a fáradságot és elolvastad volna az indigó gyerekekről szóló cikkemet, akkor nem tetted volna szóvá ezt a kultusz témát, mert ott kifejtettem a véleményemet, ami egyezik a Tiéddel :idea:
Mérges vagyok, mert nem szeretem, ha valaki csak úgy csípőből, kötözködésből szól hozzá valamihez anélkül, hogy előzőleg tájékozódna.
Szia! hát nem jó dolog a kötözködés annyi szent.Mielőtt mérges leszel,előbb ismerd meg,lehet,hogy csak eltévedt az oldalakon,és nem találta az előzményeket,úgy,mint néha én. De legalább megnyiltál és most már tudom mi volt a betegséged.Remélem nem baj hogy ezt is ideírtam.
Szeretettel:sirkán
dreamaya
Kitiltott (BANned)
Ehhez majd priviben küldök linket.
Hello!
Ez az én véleményem.Valamikor komolyan foglakoztatott hogy a gyermekem pl indigó-e.
Hát most itt tartok.
Valóban nem olvastam az összes hozzászólást de megpróbáltam.
Nem tudom miért kell támadásnak venni ha az ember nem úgy lát dolgokat mint ahogy azt topikindító gondolja.
Nem említettem kultuszt, csak azt ahogy Én gondolom az emberek-gyermekek felé történő közeledést.
üdv:shanti
Nem csipőböl tettem, és kötözködésnek sem szántam. Te veszed úgy.
Ez az én véleményem.Valamikor komolyan foglakoztatott hogy a gyermekem pl indigó-e.
Hát most itt tartok.
Valóban nem olvastam az összes hozzászólást de megpróbáltam.
Nem tudom miért kell támadásnak venni ha az ember nem úgy lát dolgokat mint ahogy azt topikindító gondolja.
Nem említettem kultuszt, csak azt ahogy Én gondolom az emberek-gyermekek felé történő közeledést.
üdv:shanti
Sziasztok!
Hozzászólnék én is egy kicsit az előbbi eszmecseréhez. Véleményem szerint nem szabad tudomást sem venni arról, ha egy gyereknek küldetése van, illetve más, mint a többi. Épp ez a baj, sokan próbálják beskatulyázni őket, egy kalap alá venni. Az iskolában "kinézik", ha nem olyan, mint bármelyik gyerek. És mint szülőnek, szerintem nekünk kötelességünk az ő javát szolgálni, nem ráerőszakolni a mi rendszerünket. Igazán boldog és teljes ember csak akkor lehet belőle, ha az ő útját, az ő küldetését segítjük, és fogadjuk el, nem a többivel beskatulyázva, azokat a nevelési elveket erőszakoljuk rá. /Bocsánat, lehet, kicsit durván fogalmaztam./
Én mélyen hiszek abban, hogy az ilyen gyerekek, /indigók, kristályok, vagy autisták/ olyan csodát képesek tenni ezzel a borzalmas világgal, amit egy "normális" gyerek nem biztos. És NEKÜNK szükségünk van rájuk, arra a mérhetetlen szeretetre, amit ők fognak átadni a világnak. Ezek a gyermekek fognak bennünket megtanítani szeretni.
Hozzászólnék én is egy kicsit az előbbi eszmecseréhez. Véleményem szerint nem szabad tudomást sem venni arról, ha egy gyereknek küldetése van, illetve más, mint a többi. Épp ez a baj, sokan próbálják beskatulyázni őket, egy kalap alá venni. Az iskolában "kinézik", ha nem olyan, mint bármelyik gyerek. És mint szülőnek, szerintem nekünk kötelességünk az ő javát szolgálni, nem ráerőszakolni a mi rendszerünket. Igazán boldog és teljes ember csak akkor lehet belőle, ha az ő útját, az ő küldetését segítjük, és fogadjuk el, nem a többivel beskatulyázva, azokat a nevelési elveket erőszakoljuk rá. /Bocsánat, lehet, kicsit durván fogalmaztam./
Én mélyen hiszek abban, hogy az ilyen gyerekek, /indigók, kristályok, vagy autisták/ olyan csodát képesek tenni ezzel a borzalmas világgal, amit egy "normális" gyerek nem biztos. És NEKÜNK szükségünk van rájuk, arra a mérhetetlen szeretetre, amit ők fognak átadni a világnak. Ezek a gyermekek fognak bennünket megtanítani szeretni.
sirkan49
Kitiltott (BANned)
dreamaya
Kitiltott (BANned)
Igen: igazad van a mérgelődést illetően.
Energiapazarlás ezzel foglalkozni.
A betegség és az állapot nem ugyanaz a fogalom.
És nem minősíti a leírtak igazságtartalmát az, ha valaki agyegérrel írta azt le
Célzok ezzel kedvencedre: Stephen Hawkingra :lol:
szerintem meg egy szülőnek nagyon sokmindent KELL tudnia és nem azért, hogy tudja a betegség vagy állapot nevét, hanem azért, hogy a hasonló problémákkal küszködő szülőtársaktól segítséget kapjon...Hello Mirjam!
Valóban. Olyan nagy különbséget nem érzek.
Szerintem külön "kreált" küldetésük nincs.
Csak egy újabb csoportot hoztunk létre.
Egyébként az indigó könyv(Lee Caroll)szerint létrehozott csoportokba majd minden gyerek besorolható.
De igen. Mindenki az. Nincs különállás szerintem.
Szerinted vannak különlegesebbek a különlegesek között?
Egyenlőbbek az egyenlők között?
Szerintem csak felhúztuk a paravánokat.
Akkor jó.És valóban igy van-e?
Teljesen szerintem nem.
Csak attól óvnék mindenkit, hogy elintézze a problémákat -örömöket azáltal hogy a gyermeke indigó.
Szerintem egy szülőnek ezt nem kell tudnia.(kristály -folyamat).
Mert ha belegondolsz nincs ilyen csak általunk lett.
A szülőnek szeretnie kell, hagyni lenni a gyereket,és a testi épségét óvni valamint a "vadhajtásokat" lenyesegetni.
A szülőnek fontos feladata hogy Ő maga ébredjen fel a világba és akkor tudja hogy mikor kell orvoshoz rohanni és mikor nem.
Ha egy gyereket a pszichológushoz rángatnak akkor ott először a családba kell körülnézni.Magunkba kell nézni ha megy.
A gyerek tükör.
Amikor a gyerek olyan amilyen akkor vajon a Szülő magába néz - e hogy nem-e miattam olyan a gyerekem?
Hogy a tér amit létrehozok a Gyermekemnek az jó-e?
Szeretem-e és türelmes vagyok vele?Persze nem elfojtás "jellegű" türelemre gondolok.
Mert abba a Szülő belebetegszik.
Nem tudom hogy az autistákkal mi van. Küldetésesek -e vagy nem?
De ha megakarok ismerni egy gyereket aki az orvosi diagnózis szerint autista akkor nem akarom tudni hogy Ő autista.
Megismerni szeretném és szerintem a fogalom elzár engem a Teljes megismeréstől.
Mert lehet hogy az Ő autizmusa más, mint a másik autistáé.
Mert Ő más mint a Másik.
"Segiteni" is csak úgy lehet, hogyha megismertem.
De az én megismerésem az valószínüleg nem egyezik a másik megismerésével.
üdv:shanti
meg másért is...
én védőnő vagyok és amikor még családokat látogattam, volt fogyatékkal élő "gyerekem" is.
nagyon várták a segítséget, a jó szót ezek a szülők, ha belegondolsz egy szellemi fogyatékkal élő gyermek mennyi energiát követel a családtól...
még hogy a szülőnek nem kell ezt tudni...
az indigók nagy része is hyperaktív, ma még ezt betegségnek gondolják sokan...gond van az óvodában, gond van az iskolában, ha a szülőt nem világosítod fel, hogy ez természetes velejárója ennek az állapotnak, kétségbeesik...
a másik, ami még eszembe jutott: a társadalom fogadja el nehezen ezeket a gyerekeket és nem mi...
mi csak beszélgetünk róluk és akinek van tudása róla, az megteheti ezen a fórumon...
nagyon sokat tudtam meg én is pl. az autistákról, még a mi időnkben nem tanultunk róla semmit...
ez miért baj?
igen, én is így gondolom...és igenis hogy mások, mint a többség....a hétvégén wellnessezni voltunk a párommal és volt ott a szállodában 2 kislány, aki tuti, hogy kristálygyermek volt...
azt a tekintetet látnotok kellett volna...
mint aki mindent tud...
na azért ne mondja azt nekem senki, hogy minden gyermeknek olyan tiszta a szeme és hófehér az aurája...
vannak olyan sötét emberek, akik a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetők különlegesnek...
hacsak nem az a különlegességük, hogy primitívek...
szerintem az emberiség nem egy rezonancián rezeg...igenis vannak magasabb frekvencián rezgő lelkek...
Hello Kmaro!
Valamint annak hiánya hogy nem látjuk meg a másik személyiségének végtelen összetettségét.
Mindenkit valamilyen "masszához" tartozónak vélünk, és a tapasztalatinkat is e szerint szürjük.
A massza lehet osztály, vallási csoport, politikai párt...stb.
Minden pillanatban Bennünk is ott a lehetőség hogy jobbá tegyük ezt a "borzalmas" világot.
Végül is az emberek teszik borzalmassá ill. olyaná amilyen.
üdv:shanti
És ki hitelesíti az Ő küldetését?
Sajnos ez a rossz pedagógus felelőssége és az iskolarendszeré és a társadalomé amit létrehoztunk.
Valamint annak hiánya hogy nem látjuk meg a másik személyiségének végtelen összetettségét.
Mindenkit valamilyen "masszához" tartozónak vélünk, és a tapasztalatinkat is e szerint szürjük.
A massza lehet osztály, vallási csoport, politikai párt...stb.
Nem kell az Ő felelősségüket, lehetőségüket növelni és várni valami szebbre jobbra.
Minden pillanatban Bennünk is ott a lehetőség hogy jobbá tegyük ezt a "borzalmas" világot.
Végül is az emberek teszik borzalmassá ill. olyaná amilyen.
Ez a lehetőség bennünk is megvan. csak fel kell ismerni.Csak feltételezel egy szebb jövőt ami nem biztos hogy lesz.Viszont a következő pillanatban .....Most tehetsz érte.
üdv:shanti