Paszternák Alfréd:
HOLOKAUSZT ÉS BIOETIKA
(részletek)
"A német orvostársadalom aktív politikai szereplésében mérföldkövet jelentett az eutanáziaprogram elindítása 1939-ben. Az eutanázia elméleti alapjai 1920-ig nyúlnak vissza. Ekkor jelent meg két eminens német professzor: Karl Binding és Alfred Hoche elhíresült könyve: Az életre érdemtelenek megsemmisítésének szükségessége címmel. Munkájukban kifejtették, hogy a gyógyíthatatlan betegek, elmebetegek, szellemileg visszamaradt vagy deformáltan született gyerekek orvosi segítséggel való meggyilkolása kívánatos, mivel mind az egyéneket, mind az államot nagy tehertételtől szabadítja meg.
Hitler kezdetektől felkarolta az elgondolást. Azok megsemmisítése, akik eltértek a felsőbbrendű faj kívánatos ismérveitől, politikai programjának fontos része lett. Utasítására 1939 májusában Karl Brandt vezetésével bizottság alakult – idézem – a súlyos genetikai betegségek tudományos – ismétlem: tudományos – kezelésére. Feladata volt a retardált vagy deformált csecsemők megsemmisítése. Az orvosoknak az általuk szült vagy kezelésük alatt állt gyermekekről jelentést kellett készíteni, amit három orvosból álló bizottság bírált el. Az ún. „kiválasztottak” arra kijelölt kórházakba kerültek, ahol szájon át vagy injekcióval adott méreggel megölték őket. A szülőknek hamis halotti bizonyítványt küldtek, és értesítést, hogy a gyermeket közegészségügyi érdekből elhamvasztották."
"A kísérletek egy része a hadsereg részére történt: ezek közé sorolhatók a malária, tífusz, hipotermia stb. kísérletek. Ideológiai célokat szolgáltak a különböző sterilizációs kísérletek, antropológiai vizsgálatok, s nem utolsó sorban a hírhedt auschwitzi tábororvos, Jozef Mengele, ikreken végzett vizsgálatai. Végül egyes náci orvosok „tudományos” érdeklődését kielégítő, egyéni, ún. kísérleteit is ide sorolhatjuk. Az egyik náci orvos például meztelenre vetkőztetett, éhező foglyokon a tűző nap tartós hatását vizsgálta. Egy másik orvos, a fokozatos vérveszteség vizsgálatára vénákat nyitott meg foglyokon, és megvárta, mérte a halál bekövetkeztét. Mások egyes endokrin mirigyek átültetésévei a homoszexualitás gyógyításán kísérleteztek."
"Robert H. Jackson amerikai bíró a vád nevében a következőket mondta: „A bűnök, amiket elbírálnunk és büntetnünk vagyunk hivatva, oly ördögien kiterveltek, megfogalmazottak, oly gyűlöletesek és pusztítóak voltak, hogy civilizációnk nem engedheti meg azok ignorálását, mert megismétlődésüket nem élné túl”. Az első tárgyaláson huszonhárom vádlott állott a bíróság előtt. Tizenhatot találtak bűnösnek, hetet halálra, ötöt életfogytiglani, kettőt huszonöt évi, egyet tizenöt évi és egyet tízévi börtönre ítéltek."