Hadd idézzek ide be egy írást, amit én is nagyon a szívügyemnek tekintek.
Rendszerrombolás: az Indigók és az oktatási rendszer
A közösségi élet területe, melyre az Indigók a legnagyobb hatással vannak, az oktatási rendszer. Ahogy már korábban említettük, az Indigók jobb agyféltekés beállítottságúak, akik energikusak és aktívak. Irtóznak attól, hogy hosszú időn keresztül ülve kelljen maradniuk, ahol megmondják nekik, mit csináljanak, és ismétlődő feladatokkal untassák őket, melyek nem jelentenek kihívást számukra. Mivel általában ezek jellemzik az iskolai tapasztalatokat, nyilvánvaló, hogy az Indigóknak problémáik lesznek és problémákat fognak okozni.
A jobb agyféltekés beállítottság azt jelenti, hogy sok Indigó küzd azzal, hogy fenntartsa az érdeklődését és koncentrálni tudjon egy olyan iskolai tananyagra, amit bal agyféltekés tevékenységekre találtak ki. A szükségük, hogy az energiáikat mozgásban fejezzék ki, és hogy enyhítsék az unalmukat, oda vezet, hogy nyugtalanok lesznek és bomlasztóak lehetnek. Ha kezdenek "lemaradni" a társaik mögött, akkor feszültté és nyugtalanná válhatnak.
Az Indigókat gyakran diagnosztizálják ADD-vel (figyelemzavaros rendellenesség) vagy ADHD-val (hiperaktivitással társuló figyelemzavaros rendellenesség), amit az orvosok "minimális agyi működési zavar" típusú rendellenességnek tekintenek. A szülőnek választania kell, hogy a gyermekére ráaggaszt egy orvosi címkét, vagy elfogadja, hogy a gyermeke az emberiség fejlődésének következő lépcsőfokát képviseli, és nincs szüksége arra, és nem is akar napi 6-7 órát egy iskolapadban ülve eltölteni, ahol megmondják neki, mit gondoljon.
Nézzünk szembe vele - az oktatási rendszer elavult és rosszul működik. Az iskolákat eredetileg a felsőbb társadalmi osztályok gyermekei számára találták ki, akiknek elég pénze és ideje volt arra, hogy mentális tevékenységekkel foglalkozzanak, ami szintén felsőbbségük jele volt. Fokozatosan, a 19. században és a 20. század elején az oktatás általánossá vált.
Ám valójában mire jó az oktatási rendszer? A legtöbb Indigó egyetért azzal, hogy az iskolában tanultaknak alig van valami köze a valós élethez. Az iskola mentális, "fej" gyakorlatokra korlátozza őket, ám az Indigók többsége azt szeretné, ha valós élettapasztalatokon keresztül tanulnának.
Ehhez hozzájön, hogy az iskolapadban való 6-7 óra ücsörgést nem nagyon tekintik másnak, mint trenírozni arra, hogy napi 8 vagy több órát eltöltsenek egy munkahelyi asztal mellett ülve, ám a legtöbb Indigót abszolút nem érdekli egy ilyen életforma.
Dél-Afrikában a modern iskolai osztályok általában kb. 30 gyerekből és egy tanárból állnak. A rendszer működik, mivel a gyermekek hagyják, hogy a tanár irányítsa őket. Ám ahogy egyre több és több Indigó mond nemet, a rendszer kezd szétesni.
Talán az Indigók arra tanítanak minket, hogy a tanulásnak jobb formái is vannak. Talán napi pár óra elemi műveltségi ismeretek és számtan mellett a jövő gyermeke olyan projektekben fog részt venni, amit közösen végeznek a szülők vagy a tanárok felügyelete mellett. Ezek a projektek "valós életre" orientáltak lesznek, ami hasznos lehet mind a tanulók, mind a közösség számára.
Addig is, egyre több és több Indigó mond nemet a hagyományos iskolai oktatásra.
