Kakasos nyalóka, ragacsos vattacukor – május elseje gyerekszemmel

Melitta témája a 'Hírek' fórumban , 2013 Május 1.

Melitta - 2013 Május 1, 14:07
  1. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

    lufi.jpg

    A retro zsáneréhez tartoznak a néhai május 1-jei felvonulások relikviái: nyuszis lufi, üveges kóla, "sej! a mi lobogónkat..." Kellemes a nosztalgia, vagy a gyerekeket sem lehetett becsapni, hogy a kényszeres felvonulás életidegen?



    Sivár és fullasztó – a legtöbb mai harmincas fiatal így emlékszik vissza gyerekkora május 1-jén tartott felvonulásokra. A száraz pogácsa, a vakító, UV-gazdag napsütés sem vígasztalt senkit, pedig aznap elmaradtt a suli is. Az oviból is maradtak élmények, akkor még nem az osztállyal vonultunk, hanem szüleink munkahelyén kellett összegyűlni, és a felnőttek fogták a kezünket, a szerencsésebbeket pedig nyakba vették.


    A fullasztó pogácsát Pepsivel próbáltuk lecsúsztatni a torkunkon. Akkoriban még (azaz már) betétdíjas üvegben osztogatták, a dombornyomott flaskára ki tudja milyen eljárással rávasalt piros-kék logó mindig megkopott állapotban jutott el hozzánk, srácokhoz, eszünkbe sem jutott, hogy a gyártósorról nem így kerül le, és valahol forgalomban lehet olyan, amelyen még szép fényes és csillogó a címke.


    A kupakja a világ legidegesítőbb zárszerkezetei versenyben biztos dobogós. A gyülekezőponton, ahol minden asztalra piros szalvétára halmozták a pogácsát és fémtálcára az üdítőt, nem jutott minden rakás mellé üvegnyitó, ezért sorba kellett állni, hogy a zsinórra rögzített eszközzel lepattintsuk a recés szélű kupakot. A nyitó használata nehézkes volt, gyerekként külön kihívás, komplexusos kölykök rémálma: most akkor mindenki szeme láttára bénázzak, vagy kérjek meg egy felnőttet, hogy segítsen? Egy-egy vagányabb apuka azonban nem szórakozott a sorbanállásal, gyakorlottan az asztal peremével lepattintotta a fémfedőt, repült a kupak, a gyerek meg gyorsan utána, hogy kikaparja belőle azt a kis fura műanyag korongot.





    A retro zsáneréhez tartoznak a néhai május 1-jei felvonulások relikviái: nyuszis lufi, üveges kóla, sej a mi lobogónkat. Kellemes a nosztalgia vagy még a gyerekeket sem lehetett becsapni, hogy a kényszeres felvonulás természetellenes?


    Hiába a nyelvet megsebesítő és émelyítően édes kakasos nyalóka, a vízfestékkel, hurkapálcából összetákolt trikolor plusz vörös zászló, a fáradtolajszagú lángos és a vattacukortól összeragadó rózsaszín praclik, mely kellemes nosztalgiával gazdagíthatná a május elsejei felvonulások emlékét: kötelező volt, erőltetett, és hamis.


    Egy NDK-s kortársunkat is megkérdeztük, hátha neki szebb emlékei maradtak fenn.


    Ő is utálta. Nekik csak Bockwurst (hurka) és piros szegfű járt, se kóla, se vatta, se technocol rapidtól szagló hurkapálcazászlók, csak transzparensek és lobogók, amíg Drezdában a szem ellátott. „Az emlékezetem szerint ez nem egy népünnepély volt, nem örültünk neki, és semmi különlegeset nem is kaptunk enni. Két órán át masíroztunk – azaz azt a katonák csinálták, mi csak csoszogtunk a felnőttek oldalán, később az osztályunkkal. Vártuk, hogy vége legyen, és akkor kezdődhetett a szabadnap.”


    Még egy különbség volt, meséli a bajtársnő, ők nem azt énekelték, hogy "Sej, a mi lobogónkat...", hanem azt, hogy "Wann wir schreiten Seit' an Seit'", magyarul: "Amikor egymás mellett lépdelünk." A dalt az SPD (Német Szocialista Párt) még mindig használja.






    A Családi tűzfészek című filmet nagyjából akkor forgatták, amikor születtünk, vagyis a 70-es évek közepén, végén, azóta is képes megidézni az emlékeket: ahogy Laci, a leszerelt katona, eloldalog a családtól, hogy elmenjen hányni a sok sör és ringlispíl után. A szájpadlást maró savat a kóla-pogácsa elegye is előidézi egyébként, főleg, ha a tavaszi hőséget izzadó embertömegben két felnőtt kezébe csimpaszkodva elemelkedik a gyerek a földtől, azok meg meglendítik.






    Ha tovább kutatunk, végre találhatunk valakit, aki nosztalgiával gondol vissza a majálisra: „Május 1-je fantasztikus volt, imádtam a felvonulást, mert olyankor kaptam lufit, lehetőleg nyuszi formájút az Állatkerti körútról. Már az önmagában egy csoda volt, hogy elérhető közelségbe került a Vidámpark. Néha szerintem be is mentünk. Szintén ritkán fordult elő máskor, hogy a magas, erős apukám a nyakába vett, május 1-jén viszont mindig. Jó érzés még visszagondolni a hurkapálcikás papírzászlóra is, mindig volt egy magyar meg egy piros. A csúcspont a kimért édesség volt a kirakodóvásárokról. Ja és még egy: a troli, az egyetlen tömegközlekedési eszköz, ahol az ülések elhelyezésénél a gyerekekre is gondoltak, az egyetlen, amiből tisztességesen kiláttam, ha a kakasülőre ültem” – írta Vanda, aki most 33 éves.


    Lehet, hogy Budapesten kellemesebb volt, a szovjet troli (melyekből a legutolsókat 2012 végén vonták ki a forgalomból) és a vidámpark miatt mint egy vidéki felvonuláson? Vagy talán a vidéki apukák vállai kevésbé erősek? A legtöbb szülő nem mesélt a rendszerről, és nem politizált az asztalnál, nem is panaszkodtak, de nem is éljeneztek, nem tömték a gyerekek fejét eszmékkel és elleneszmékkel, előítéletekkel vagy propagandával. Mitől érzi egy gyerek ennek ellenére, hogy minden, ami körülötte történik természetellenes és életidegen?


    Szerző: Lukács Andrea
     

Hozzászólás

Melitta témája a 'Hírek' fórumban , 2013 Május 1.

    1. zelinum
      zelinum
      Hmmm, május elseje... az egyik kimondottan emlékezetessé vált számomra. A gyülekező hely jó messzi esett a fő felvonulási helyszíntől, de már ott példás rendbe fel kellett sorakozni, no eddig rendben is lett volna, de már vagy 2 órával (!) előtte és 15 percenként jött egy szervező, mindig egy másik persze és hol jobbra kellett igazodnunk pár méternyit, hol balra, hol előre, hol hátra...tolongás lökdösődés, egymás lábára lépés keretében, mindezt szakadó esőben. Nagyon dühös lettem, mintha nem lett volna tökéletesen mindegy, hisz senki se látta, hogy honnan indulunk konkrétan, mert az éljenző tömeg :S pár utcányira a Széchenyi téren várt minket, a különböző szocialista brigádok, intézmények, iskolák felvonulóit... várt a frászt...igazándiból mindenki azt várta, hogy vége legyen ennek a majomparádénak:hogy a beszédek, majd a felvonulók sora után végre az addig lezárt hídon át lehessen sétálni Újszegedre, a Népligetbe, ahol a Laci konyhák kínálata, sör, édességek, kirakodóvásárok, vidámparki szórakozások várták a kilátogatókat...
    2. zelinum
      zelinum
      Egy muris emlékkép: a fentebb említett Laci konyhákban sokszor lehetett kapni nem túl friss és jó minőségű ételeket, aminek, és az elfogyasztott sör mennyiségének köszönhetően fel kellett keresni egy bizonyos helyet. Igen ám, de akkoriban nemigen helyeztek ki se Toitoi se más mobil wc-ket, az emberáradat így bokrokat keresett fel többnyire...(ősember filing).
      Egyik ismerősünk, aki egy nagyon nyugodt, és nem kimondottan gyors léptű ember, a kiszemelt bokorhoz érve, egy villámgyors félköríves perdületet tett hirtelen, ugyanis nem látott mást, mint egy pórul járt mamika csupasz hátsóját és egy méternyi sugárban spriccelő tápcsatornán átszaladó tartalmat amitől meg kellett óvnia galambszürke öltönyét (merthogy akkoriban öltönyben kiöltözve mentek legtöbben)... mondanom se kell baráti körben micsoda derültséget okozott ez a sztori...
      imrucika kedveli ezt.
    3. Jaszladany
      Jaszladany
      Nekem "felejthetetlen" emlék a felfújható strandlabdás bemutató, amit több ezer középiskolással együtt kellett prezentálnunk a Dózsa György úton. Addig nem is volt semmi gond, amíg csak emelgetni kellett föl-le, jobbra-balra a zene ütemére a labdát, csakhogy eljött a pillanat, amikor fel kellett dobni. Na és erősen fújt a szél... :)
      El lehet képzelni, mi lett a hónapokon át gondosan begyakorolt (minden tornaórán) díszbemutatóból. Mindenki kusza összevisszaságban, fejvesztve futkosott a labdája után. Közvetítette a tévé is...:)
    4. Jaszladany
      Jaszladany
      Na és az élőképes bemutatóra emlékszik valaki? Kaptunk egy kb. 50x50 cm-es textiltáblát, aminek egyik fele fehér volt, a másik meg piros. Egy kóddal jelezték, mikor a piros, mikor a fehér felét kell felmutatni, hogy a tribünön álló kedves vezetők számára kirajzolódjon egy óriási mozaikkép.
      Csakhogy szakadt az eső.
      Na és a nem túl színtartó textília mindkét oldala egykettőre rózsaszínű lett. :)

      Szerencsére az élőképes látványossággal hamar felhagytak, mert a hónapokon át tartó előzetes gyakorlás ellenére is eltévesztették egyes diákok a kódokat (vagy el akarták téveszteni) és Lenin, Marx és más szentek homlokán vagy szakállán élénk kék-zöld, piros és egyéb foltok éktelenkedtek. És akkor már színesek voltak a tévék...
    5. egyúrazűrből
      egyúrazűrből
      megszűnt a kötelező felvonulás, az ingyen virsli. Talán jobb is így
    6. yeti108
      yeti108
      Nekünk, fiúknak, piros zászlókkal kellett bohóckodni, a lányoknak meg, azt hiszem, kendővel....
    7. ÁrbócRudi
      ÁrbócRudi
      Ebben az új Rákosi-korszakban lehet hogy megint bevezetik.
    8. felelf
      felelf
      Nem tudom a cikk írója miért haragszik a május elsejékre. Legalább akkor ihatott kólát, mert máskor nemigen lehetett kapni. Én speciel a traubit szerettem és a meggymárkát. Nálunk nem adtak soha száraz pogácsát, hanem virsli és kenyér volt, meg pacalpörkölt. Ma is ugyanolyan kakasos nyalókát és ragadós vattacukrot kapni, ami cukorból lévén most is jól olvad a kézben. A különbség szerintem csak annyi, hogy most nem kell felvonulni, de a politikai agymosásról sajnos most sem tudnak lemondani a majális alatt.
    9. Rozsa Vargane
      Rozsa Vargane
      Kakasos nyalóka, ragacsos vattacukorka, török méz, kenyérlángos, cola, sör stb - ma sem tudnak mást kitalálni csak most nem a május 1.-e felvonuláson kaphatók e finomságok, hanem a kirakodó vásárokon ...
    10. fradibaba
    11. Anyusz
      Anyusz
      a vattacukor minden fesztiválhoz hozzátartozik...
    12. Moholy42
      Moholy42
      A pepsis üveg azért volt karcos, mert "újratölthető"=>"visszaváltható" volt. Az üveg, akár 100-150-szer is újra tölthető. Ó, azok a régi szép idők.. (amikor az üdítős palackokat gondosan visszaváltottuk, nem pedig az árokba dobtuk egyszeri használat után).
    13. imrucika
      imrucika
      Számomra a régmúlt május elsejéi kifejezetten szép emlékeket idéznek fel.Jó volt,szép volt,igaz volt........A politikai töltettől akkor és most sem lehet megszabadulni,ez részint természetes is.Viszont meggyőződésem,hogy az emberek tömegei akkoriban gondtalanabbul tudtak ünnepelni,mint napjainkban........De...távozz...politika...!
      Üdv.

Megosztás