Egészen pontosan a világ végére kellett mennünk a Karsay Pityuhoz,
de ha már a végéhez értünk, ott......a tábla jelezte, hogy Bp vége,....ahonnnnnnan még balra kellett fordulni és mégegyszer balra, hogy lene csússzunk a széléről. Ott aztán integetett serényen, hogy ide....ide...ide....gyere, mert itt vannak a jó emberek. Ha nem integetett volna, akkor is oda lehetett volna találni, csak bele kellett szagolni a levegőben. Bográcsgujás illata .......sültkolbászok illata....... lacipecsenyék illatat.......mind tisztán érezhető volt már két kilkométerről Éhes kutyák......inyenckereső pasik azonnal vették a szagot és csk menni kellett a szagok irányába.
Mercike lányom fitos orral mondta......apu már közel járunk, már ötmásodpercenként nyelem a nyálam.!!!!...
Mikor már mindenütt csak az illatokat éreztük, akkor láttuk meg a Pistánkat integetni, aki nem a példabeszédek cd tárát tartotta kezében, hanem a fakanalat. Ehunn ni.....mondtam a lányomnak......ez az ember
nem csak dumálni tud, hanem a csalogatáshoz megvannak a csábító eszközei is. Mikor bementünk ott már mindenki ült csevegett és végül láthattam is amit, már régebbről még az útról éreztem szemem előtt volta Lukullusi lakoma. Ha erről van szó rám mindég lehet számítani, mert ilyen tevékenységet mindég a legkomojabb hozzáállásal kezdek el.
A társaság többi tagja sem lacifacázott......... és elkezdödött a rágóizmok komoly igénybevétele, de csak nem fogyott, mert mindég volt valami és csak ettünk, meg habzsoltunk, de a Karsayék mosolyogva hárotották a lendületes támadásainkat.
Kérödzö nagy szusszanások közepette be kellett látnunk, hogy nem tudtuk kienni őket a vagyonukból. Utánna már csak lihegve nevetgéltünk cseverésztünk és örülgettünk egymásnak,,,,,,,,de amikor szüneteltünk, akkor meg a jó öreg szerszám került elötérbe és a Pityu soha nem látott virtuozitással dobálta fel a frissen elkészült képeket, hogy lássátok Ti is, ha már nem lehettek közöttünk. Pista mondta a köszöntö szószt és valamennyiünket köszöntve (képzeljétek csak röviden amit még tőle nem tapasztaltunk) emelte a pezsgöspoharát és itta ki egyhajtókára.
Vettem a bátorságot és viszonzásképpen e kedves család felé nevetekbe-nevünkbe mondtam a következö szószt.-ÖRÜLTÜNK, HOGY ELJÖHETTÜNK, DE AZ IS BIZTOS, HOGY LELÉPÜNK, DE KÖZBEN ÉS A BÚCSÚZÁSUNKOR A SZERETRETÜNKBÖL SOKAT ITTHAGYVA....... ÉS A SZÍVÜNK CSÜCSKÉBEN A IGAZ SZIVETEK EMLÉKÉT MAGUNKAL VISSZÜK !