Ha bensőd tartalmait elrendezed; ha különválasztod magadban személyed
változó múló elemeit és lényed változatlan, örök világát: a múló elemek
úgyszólván tárgyakként, nővényekként, álatokként mutatkoznak előtted, s
az örök világ tényezőivel érintkezni tudsz. Egyszer csak észreveszed magányodban,
hogy száj és fül használata nélkül valakitől tanulsz; és eleinte
nem tudod, hogy képzelődsz-e, vagy egy testtelen lény ereszkedett le hozzád.
Láthatatlan tanítód nem káprázat, nem is hozzád-ereszkedett szellem,
hanem a személyed alatt rejlő végtelen áramok valamelyike. A végtelen
áramok a személyiség formálói és vezetői melyek a személyiség áttörése
után hozzáférhetők és kikérdezhetők. Bárki érintkezhet velük, csak nem
mindenki tud erről; az intuíció, az előzmény-nélküli hirtelen felismerés,
mindig a végtelen áramok valamelyikének sugallata.
A személyiség-mögötti végtelen áramokat a keresztények angyaloknak,
az ógörög Isteneknek, az indek déváknak nevezik. Kifélék ezek az angyalok,
istenek, dévák? Nem személyek; a mindenséget átható lélek-erők; nem is
saját lényünkön kívül levő és hozzánk leereszkedő szellemek, de nem is
saját lényünk alkatrészei, hanem a személyiség burka alól feltáruló meztelen lélek erői; a léleké, mely nem „az én lelkem” s nem „külön lélek”, hanem
a „lélek”, határtalanul.
Az egyéniségbe-süppedt mai ember elvesztette az angyalokról való tudást;
nem hisz a levegőből leereszkedő láthatatlan szárnyasokban és ebben
igaza is van. Csakhogy nem tud arról, hogy személyisége és lelke nem azonos;
arról, hogy időbeli személyisége mögött rejlik a nem-időbeli lélek, mely
nem valakinek a lelke, hanem tagolatlan, határtalan; s a léleknek különféle
megnyilvánulásai az angyalok; úgy rejlenek benne, mint a színek sokasága
a színtelen napsugárban. S aki múló személye alá hatol; érintkezésbe lép az
angyalokkal, ahogy a börtönablakot kitörő rab érintkezésbe kerül a tiszta
levegővel.
Vannak másfajta angyalok is: egy táj, egy család, egy nemzet angyala és
még sokféle. S vannak ördögök is. Az angyal, vagy ördög nem személy, de
nem is jelkép. Ha bármely megnyilvánulásodban észreveszed azt, ami benne
nem időbeli, nem zárt, nem saját: ez az angyal, vagy az ördög.
Egy-egy általános-emberi gyarlóság: a kapzsiság, könnyelműség, fösvénység,
stb. éppúgy nem zárt és nem egyéni, akár a lélek. Pazarlótól pazarlóig,
fösvénytől fösvényig láthatatlan áram vezet, nem térben, mégis
szinte kitapinthatóan: ez az áram az ördög. Angyal és ördög közt éppúgy nem lehet éles határt vonni, mint jó és
rossz ember közt. A személyiséged mögötti végtelen áramok, ha hozzájuk
férkőzöl, angyalként, ha az élet salakjait föléljük halmozod, ördögként viselkednek.