Karinthy Frigyes

Karinthy Frigyes: Nem mondhatom el senkinek


Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek
Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.
A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.
A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,
A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a félúton.
Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.
A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.
Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.
De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,
Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,
Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,
Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanúskodom a napról, hogy ragyog.
Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.
Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,
Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.
Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyújtsatok kezet.
Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.
A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.
Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.
Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.
Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.
Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.

Ez az egyik kedvencem nekem is tőle!

Könyvajánló IS

Karinthy Frigyes legismertebb, legnépszerűbb műve mindmáig az Így írtok ti.
Ez a mű hozta meg számára az ismertséget, ezzel a könyvével aratta első igazi, nagy sikerét.

A kávéházi játékokból, nemzedéktársainak kigúnyolásából alakult karikatúrasorozat idővel tudatos enciklopédiává bővült, s nemcsak a magyar szerzők arcképcsarnoka teljesedett ki, hanem világirodalmi és műfaji tematikával is gazdagodott. Máig ható sikerének titka, hogy Karinthy a célba vett írói egyéniség egész karakterét, az alkotói modor és modorosság torzképét rajzolta meg.
A kötet a korabeli lapokban megjelent közlések legjobb gúnyrajzait is tartalmazza.Karinthyt az Így írtok ti egy csapásra híressé teszi. Ezekben a parodizált versekben és prózákban találó kritikát mond az egyes költők és írók stílusáról, módszereiről. Egyszerre szatírák és műelemzések, az életművek jellemzései nagyon mulatságosan.A paródiát azonban mellékesnek tartotta munkásságában, de az igények folytán mindhalálig folytatta.
Később már irodalmi kitüntetésnek számított, ha Karinthy valakit kiparodizál. Ilyen módon eleve elkönyvelték humoristának, és ő vállalta is, mert összehasonlíthatatlan humora volt, de azért is, mert ebből meg lehetett élni.

Igy írtok TI - Válogatás / KEDVENC

<center style="color: rgb(0, 0, 0); font-family: 'Times New Roman'; font-size: medium;">[SIZE=+1]AZ EMBERKE TRAGÉDIÁJA[/SIZE]</center>

Madách Imrike után Istenkéről, Ádámkáról és Luci Ferkóról​

​

​

A versikéket írta Karinthy Fricike​

BEVEZETÉS

---

Én még régebben olvastam 1 hálózatokról szóló előadás anyagában,
hogy Karinthy Frigyes 1 kevésbé ismert aspektusból is milyen zseniális koponya volt

Stanley Milgram, Duncan Watts és sok más kutató vizsgálatok egész sorával igazolta,
hogy bármilyen valószínűtlenül ismeretlen is a célszemély,
hat barát láncolatán át eljuthatunk hozzá.
A Föld egy kisvilág, ahol mindenki átlagosan hat lépés távolságra van bárki mástól.

A "kisvilágság" megsejtésében a magyarok világcsúcstartók.
A hatlépésnyi távolságot (ahogy arra Braun Tibor barátom nemrég rámutatott)
Karinthy Frigyes már 1929-ben, negyven évvel Milgram híres kísérlete előtt leírta.
A „hat lépés távolság” a közbeszéd része lett.

Karinthy Frigyes 1929-es írása: a kisvilágság első említése.

Braun Tibor (2004) hívta fel a figyelmet arra,
hogy a kicsiny világokat először Karinthy Frigyes fedezte fel 1929-ben.

Karinthy a “Minden másképpen van” című tárcagyűjteményének
“Láncszemek” című fejezetében a következőket írta:

“Annak bizonyításául, hogy a Földgolyó lakossága sokkal közelebb van egymáshoz,
mindenféle tekintetben, mint ahogy valaha is volt, próbát ajánlott fel a társaság egyik tagja.

Tessék egy akármilyen meghatározható egyént kijelölni
a Föld másfél milliárd lakója közül, bármelyik pontján a Földnek
- ő fogadást ajánl, hogy legföljebb öt más egyénen keresztül,
kik közül az egyik neki személyes ismerőse,
kapcsolatot tud létesíteni az illetővel, csupa közvetlen - ismeretség alapon,
mint ahogy mondani szokták:
Kérlek, te ismered X. Y.-t, szólj neki, hogy szóljon Z. V.-nek, aki neki ismerőse… stb.

- Na erre kíváncsi vagyok - mondta valaki;
- hát kérem, mondjuk… mondjuk, Lagerlöff Zelma.
- Lagerlöff Zelma - mondta barátunk, mi sem könnyebb ennél.
Két másodpercig gondolkodott csak, már kész is volt.

Hát kérem, Lagerlöff Zelma, mint a Nobel-díj nyertese,
nyilván személyesen ismeri Gusztáv svéd királyt,
hiszen az adta át neki a díjat, az előírás szerint.
Márpedig Gusztáv svéd király szenvedélyes teniszjátékos,
részt vesz a nemzetközi nagyversenyeken is, játszott Kehrlinggel,
akit kétségkívül kegyel, és jól ismer,
Kehrlinget pedig én magam (barátunk szintén erős teniszjátékos) nagyon jól ismerem.
Íme a lánc, - csak két láncszem kellett hozzá a maximális öt pontból,
ami természetes is, hiszen a világ nagyhírű és népszerű embereihez könnyebb
kapcsolatot találni, mint a jelentéktelenséghez, lévén előbbieknek rengeteg ismerőse.

Tessék nehezebb feladatot adni.
A nehezebb feladatot: egy szögecselő munkást a Ford-művek műhelyéből,
ezek után magam vállaltam, és négy láncszemmel szerencsésen meg is oldottam.
A munkás ismeri műhelyfőnökét, műhelyfőnöke magát Fordot,
Ford jóban van a Hearst-lapok vezérigazgatójával,
a Hearst-lapok vezérigazgatójával tavaly alaposan összeismerkedett
Pásztor Árpád úr, aki nekem nemcsak ismerősöm, de tudtommal kitűnő barátom
- csak egy szavamba kerül, hogy sürgönyözzön a vezérigazgatónak,
hogy szóljon Fordnak, hogy Ford szóljon a műhelyfőnöknek,
hogy a szögecselő munkás sürgősen szögecseljen nekem össze egy autót,
éppen szükségem lenne rá.

Így folyt a játék és barátunknak igaza lett
- soha nem kellett ötnél több láncszem ahhoz,
hogy a Földkerekség bármelyik lakosával, csupa személyes ismeretség
révén, összeköttetésbe kerüljön a társaság bármelyik tagja.”

Karinthy (1929) hihetetlen előrelátását,
amellyel az “hat lépés távolságot” globális méretekben megjósolta,
a tudományos kutatásoknak csak évtizedekkel később sikerült bebizonyítani:
Milgram, 1967; Dodds és mtsai stb.

FORRÁS:
- Internet
- Mindentudás Egyeteme / Csermely Péter / Hálózatok sejtjeinkben és körülöttünk

HTML:

http://mindentudas.hu/elodasok-cikkek/item/113-h%C3%A1l%C3%B3zatok-sejtjeinkben-%C3%A9s-k%C3%B6r%C3%BCl%C3%B6tt%C3%BCnk.html

Karinthy témában az unoka, Karinthy Márton: Ördöggörcs c. művét tudom ajánlani. Főként a könyv első felében található sok adat, olykor korabeli pletykák , információk Karinthyról.
Például megtudhatjuk, hogy Micimackó magyar fordításban a nevét Karinthy Mici nevű nagynénjéről kapta, aki a Karinthy fordító irodát vezette.
Szívből tudom ajánlani mindenkinek, akit érdekel a család története!

Az iskolapenzt visszakerem

Az iskolapenzt visszakerem

Mindig erkölcstelen az amire a test viszi rá a lelket, még ha aszkézisnek hívják is - és soha nem erkölcstelen, amire a lélek viszi rá a testet, még ha testi kéjnek minősíti is a durva és esztelen anyagiasság.

(Karinthy Frigyes)

[h=1]Karinthy Frigyes:[/h] [h=1]Előszó[/h]
Nem mondhatom el senkinek,
elmondom hát mindenkinek

Próbáltam súgni, szájon és fülöm,
mindnyájotoknak, egyenként, külön.

A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy megy egy.

A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,

A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a félúton.

Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.

A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

A harmadik csak rámnézett hitetlen,
nevetni kezdett és én is nevettem.

Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.

De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,

Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott rá, hogy őt higgyem.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak,
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,

Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,

Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanúskodom a napról, hogy ragyog.

Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,

Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem, s dadog a szám.

Elmondanám, az út hova vezet,
Segítsetek hát, nyújtsatok kezet.

Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.

A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.

Egy láb a mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.

Egy szószéket a sok közül kibérelek,
Engedjetek fel a lépcsőjére, kérlek.

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit elmondok mindenkinek.

Karinthy Frigyes:

Előszó


Nem mondhatom el senkinek,
elmondom hát mindenkinek

Próbáltam súgni, szájon és fülöm,
mindnyájotoknak, egyenként, külön.

A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy megy egy.

A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,

A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a félúton.

Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.

A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

A harmadik csak rámnézett hitetlen,
nevetni kezdett és én is nevettem.

Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.

De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,

Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott rá, hogy őt higgyem.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak,
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,

Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,

Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanúskodom a napról, hogy ragyog.

Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,

Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem, s dadog a szám.

Elmondanám, az út hova vezet,
Segítsetek hát, nyújtsatok kezet.

Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.

A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.

Egy láb a mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.

Egy szószéket a sok közül kibérelek,
Engedjetek fel a lépcsőjére, kérlek.

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit elmondok mindenkinek.

Karinthy kiállítás



"Bevallom és már csak magamnak dúdolok néha szórakozottan
Este az Üllői úton ha várni kell a gyéren járó ötösre
Magamat mulattatom holmi elméleti kérdés egyenletével
Hogy megtaláljam benne az ismeretlen kibontakozást
Ami úgyse kell senkinek minél nagyobb szükség volna rá annál kevésbé
Mert hisz a mai Európa nem élni hanem mindenáron megdögleni óhajt"

(...)

"Voltam szerelmes egyszer kétszer de csak úgy fogadtam el a szerelmet
Ha hittem vagy elhitették velem hogy jól esett adni belőle"

(Számadás a tálentomról)
http://mek.oszk.hu/00700/00718/00718.htm#27

http://www.orientpress.hu/111479

„Kit engedjek el hát közülük, Barabbást, a gyilkost, vagy a názáretit?” (Karinthy Frigyes - Barabbás)