Keresztenyzene ,vers, hit, Biblia

Kicsi Fecske · 2008 December 12

Mi módon jöttél ide?

"Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt mennyegzoi ruhája. És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen mennyegzoi ruhád? Az pedig hallgatott. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit és vigyétek és vessétek ôt a külso sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak a hivatalosok és kevesen a választottak." Máté 22,11-14

<HR width="100%">

Délelott beszéltünk arról, hogy a király aki ebben a példázatban maga az Isten fiának mennyegzot szerzett, és azt mondtuk, hogy ez a menynyegzo a boldogság, az üdvösség, az Istennel való kapcsolat. Akik a meghívót megkapták, azok nagy többségben elsorolták, hogy mi a dolguk: földet vettem, kereskedésbe kell mennem, vagyis egy mondattal így mondottuk: nem akartak menni.

Nézzük meg mit vált ki a királyból ez a rettenetes nemtörodömség, visszautasítás. Meglátjuk, hogy milyen fájdalmas dolog, mikor valaki mindent elkészít és visszautasítják. Mi volna most itt, ha erre a csendesnapra nem jön el senki, és itt a háziak hiába dolgoztak napokig. Nem tudom mit csináltak volna, talán leültek volna sírni, vagy azt mondták volna ilyet sem csinálunk többet, elég volt, egyszersmindenkorra becsukjuk az ajtót. Mi ezt csinálnánk, haragudnánk, és bevágnánk az ajtót örökre.

Milyen érdekes, Isten egészen más. Kinyitja az ajtót még jobban. Eddig csak a hivatalosokat hívta, most azt mondta, hogy mindenki jöjjön. Nem azt mondta, hogy meguntam az egészet, csalódtam az emberben, most már ne jöjjön senki. Egyszeruen nagyobbra nyitja az ajtót, újra küldi a szolgákat és azt mondja: Menjetek azért a keresztutakra, és akiket csak találtok, hívjátok be a mennyegzobe." Nem tudom megértjük-e, hogy az Istenbôl még nagyobb szeretetet vált ki a visszautasítás. Mert ahol a bûn megnövekedik, ott a kegyelem sokkal inkább bovölködik. Egy nagyobb kaput tár ki Isten. Miután a hivatalosak, a választottak Izráel visszadobta az üdvösséget, Isten válasza ez volt: jöjjenek a pogányok is, jöjjön minden nép, minden ember. Menjetek ki a keresztutakra és hívjatok be mindenkit. A szolgák begyujtöttek mindenkit. Aztán amikor a király megtekintette oket, látott egyet, akin nem volt mennyegzoi ruha. Megmondom oszintén, ez az a ruha, amit én a legkevésbé értettem. Ezen úgy felháborodtam. Gondoljátok el, az utcáról behívnak egy embert hát hol volt annak ideje már átöltözni, és a végénÔlett az oka, hogy nem volt mennyegzoi ruhája? Tehet arról a szerencsétlen ember? És mégis kiviszik a külso sötétségre. Ugye ti is együtt éreztetek ezzel az emberrel, és mondtátok, hogy micsoda igazságtalanság?

Addig a pillanatig nem volt számomra értheto, amig meg nem tudtam, hogy ez a keleti mennyegzokre vonatkozott. ott a mennyegzoi ruhát is a király adja. Tehát nekik nem a saját ruhájukban kellett bemenni, mert maga a király készíttette el a ruhát számukra, és akik beléptek a kapun azokat felöltöztették, és úgy mentek be mennyegzoi díszben. A király nem azt kérdezi, hogy miért ilyen ruhában jöttél ide, hanem mimódon, hogyan? Nem a kapun keresztül jöttél ide, hát hol jöttél ide? Rögtön kiderült, hogy ez az ember nem a kapun keresztül jött be akkor felöltöztették volna, akkor rajta lenne a mennyegzoi ruha. Mi az Isten országának a kapuja? Jézus Krisztus. Jézus a szoros kapu. Vannak emberek, akik máshonnan hágnak be. Úgy gondolják, hogy nekik megtérés nélkül, átöltözés nélkül is be lehet jönni.

Olyan megdöbbento nekem ez, hogy jöjjön be mindenki. Begyujtöttek mindenkit, jót és rosszakat egyaránt. Úgy gondolom, hogy ez az ember akin nem volt mennyegzoi ruha, nyilván a jók közé tartozott. MertÔúgy gondolta, neki nincs szüksége átöltözésre. Elég jó emberÔahhoz, hogy megállhasson az Isten színe elott is. Így mondta nekem valaki olyan életet éltem, hogy bármelyik pillanatban nyugodtan megállok az Isten színe elott. Megremegett bennem a lélek, és azt mondtam, én nem. Nem tudnék megállni a magam életével ma sem. Látjátok hány ember van, aki azt hiszi magáról, hogy olyan rendes vagyok, nem loptam, nem csaltam, igyekeztem Isten szerint élni, nyugodtan meghalhatok, nekem nem kell átöltözni, hogy az Isten országában megjelenhessek.

Szeretnék elmondani egy gyerek történetet. Egy kisfiúról, Marciról szól, aki a nagyanyjával élt együtt, aki sokat beszélt neki Jézusról. Ez a gyerek a többiekkel kint játszott az utcán. A faluban volt egy idôs, púpos asszony, Mariska néni. A gyerekek csak úgy csúfolták: púpos Marcsa. Persze csak a háta mögött. Ahogy ott játszanak az utcán, egyszer csak arra jött Mariska néni, és az összes gyerek elkezdett kiáltozni, hogy púpos Marcsa!" Mariska néni dühös lett, fogta a botját, és elindult feléjük, a gyerekek elszaladtak, csak Marci maradt ott, annyira megijedt, hogy mozdulni sem tudott. Odament hozzá és megfogta a két vállát, Marci azt hitte, most nagyon megveri a botjával. De csak azt mondta: Marci, csúnya fekete foltok vannak a szíveden és az Úr Jézus nem szeret. Ezzel elment. Bánom is én, mik vannak a szívemen mondta Marci, az a fontos, hogy nem vert meg. Szaladt tovább. Este mikor imádkozni akart, nem tudott. Nagymama odament az ágyához, hogy együtt imádkozzanak, de Marci befordult a fal felé, és szuszogott mintha aludt volna. Úgy gondolta a nagymama majd holnap. De másnap ugyanúgy járt, és harmadnap megint. Akkor már megrázta Marcit és azt mondta: Marcikám három napja nem imádkoztál, mi van veled? Marci szemébol kipottyant a könny és azt mondta: nagymama, csúnya fekete foltok vannak a szívemen, és az Úr Jézus nem szeret, és nem tudok imádkozni. Elmondta, hogy mi történt. Nagymama így felelt: Marcikám ez igaz, de az Úr Jézusnak egy csepp piros vére ha kéred lemossa a csúnya fekete foltokat. A kis Marci elmondta élete elso igazi imáját: Úr Jézus véreddel mosd le a csúnya fekete foltokat szívemrol. A következo pillanatban nyakába ugrott a nagymamának és azt mondta: olyan boldog vagyok, nézd lemosta! Ez a gyerek a kapun ment be. Átöltözött! 11 éves korában belépett az Isten országába. Ilyen egyszeru. Minden kész! Jézus Krisztus megáldoztatott. AzÔbûntörlo vére elfolyt a Golgotán. Tudod-e testvér, hogy csúnya fekete folt van a szíveden? Tudod-e azt, hogy irigykedésed, veszekedésed, haragod mind rajta van, hogy a kritizálásod, mind csúnya fekete folt? Vajon átmentél-e a kapun, Jézus Krisztus vére megtisztíthatott-e?

A Jelenések 7,l3-l4-bol olvastuk ma: Ezek, akik fehér ruhákba vannak öltözve kik és honnan jöttek? És mondék néki: Uram te tudod. És monda nékem: Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták azÔruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében." Megmostad és megfehérítetted lelkedet ma az Úr Jézus vérében? Ez történik a kapuban, ez történik azokkal, akik bemennek a kapun. Isten Jézus Krisztus által megmos és megfehérít, és akkor nem kell félned a mennyegzoben, hogy elotted megáll Jézus, és azt mondja barátom, te hogy jöttél ide?

A legkomolyabb kérdés a ruha kérdés. Mert a meghívó megvan. Lehet hogy te is olyan vagy, aki meghívót már kapott és ruhát? A királynál készen van számodra, megkaphatod. A kérdés így hangzott: Barátom mi módon jöttél ide, holott nincs mennyegzoi ruhád?" Ez a ruha az Úr Jézus Krisztus életébe került. Neki kellett levetnie azÔtiszta fehér életét, hogy te fölvehesd azt. Neki kellett levetkozni a végsokig a Golgotán, még az emberi méltóságát is le kellett tennie. Nyomorulttá, bûnössé, megvetetté, szenvedové, meggyalázottá kellett lennie, hogy nekünk fehér ruhánk legyen.

Így mondja az Ige: Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek ôt a külso sötétségre, ott lészen sírás és fogcsikorgatás." Ilyen rettenetes az, ha valakinek lejár a kegyelmi ideje. Most már nincs más, kötözzétek meg.

Nyilván sokan tudjátok már azt, hogy az Úr szabadulást ad a megkötözöttségbôl. De mi történik akkor, ha az Úr kötözött meg valakit? Mi történik akkor, ha valakinek már lejárt a kegyelmi ideje, és nincs többé szabadulás? Maga az Isten adta ki a parancsot: kötözzétek meg és vessétek a külso sötététségre! Nem tudom, hogy komoly-e most ez az Ige számotokra, gondoltatok-e már arra, hogy lejárhat a kegyelmi idô? Isten hív, és újra hív. Megtesz mindent, küld szolgákat és más" szolgákat. Mindent megtett érted.

Így mondta egyszer valaki nem tartom az Isten kegyelmével összeegyeztethetonek, hogy van kárhozat. Így írta le saját maga, hogy évek folyamán mikor közelebbrol megismertem a keresztet, mikor igazán átéltem, mit tett Isten érettem a Golgotán, akkor azt mondtam kevés a kárhozat. Kevés a kárhozat annak, aki ezt a kegyelmet és szeretetet viszszautasítja. Aki nem törodik ekkora üdvösséggel. Aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, amellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza." (Zsid 10,29.) Vigyázz testvér vigyázz! Isten mérhetetlenül türelmes, hív és újra hív, megtesz érted mindent. De hadd mondjam, hogy ennek a kegyelemnek van vége kötözzétek meg és vessétek a külso sötétségre.

Hadd mondjam a teljes evangéliumot: Istennek mérhetetlen nagy a kegyelme de van ítélet. Valaki azt mondta egyszer egy evangélistáról: nem kívánom, hogy a városunkba jöjjön. Megkérdezték, hogy miért? Azért, mert a kárhozatról fog beszélni. Az evangélista azt mondta igen, fogok beszélni a kárhozatról. Mindig azt érzem testvérek, hamis bizonyságtevoje lennék az Istennek, ha nem beszélnék a kárhozatról.

Egyetlen példázata van a Bibliának, ahol Isten nagyon világosan beszél errôl, hogy mi lesz a halál után. Ez a példázat a gazdag és Lázár története. Egy perccel a halál után a gazdag kinyitja szemét a pokolban. Nincs ott közbeeso hely. Nem tudom melyik szekta tanítja, hogy mennyi idô telik el, és közben mi van a lélekkel. Jézus nagyon világosan beszél a gazdag becsukta szemét a földön és abban a pillanatban kinyitotta a pokolban, a gyötrelemben. Nem teltek ott el évek, vagy évszázadok, nem vártak vele a feltámadásig.

Testvér amint lecsukod szemed, vége a kegyelmi idônek. Újra hadd mondjam, hogy világosan tudd mi van ott. Az elso amit kér a gazdag, hogy küldd ide Lázárt, hogy enyhítse meg nyelvemet egy kis vízzel, mert gyötörtetem a lángokban. GyötörtetettÔmár itt a földön is, csak itt szedte a fájdalomcsillapítókat: a szórakozást, az örömöket, az evésivást, ez volt a fájdalomcsillapító a pokolban nincs. ott nincs munka, nem lehet jönni-menni, ott be van zárva az ember a lelki gyötrelembe.

Azt is tudjuk, mi van még a pokolban. Többek között van emlékezés. Olyan sokszor megkérdezik emberek, és fogunk mi akkor ott emlékezni? fogunk! Nézd a gazdag világosan elmondja: van öt testvérem. Küldd el hozzájuk Lázárt, hogy ide ne jussanak. Emlékezik az otthonra, a családjára, a testvéreire. Egyetlen vágya az, hogy ide ne jussanak. Most már mindent megtenne értük. Van emlékezés! Gondoljunk csak arra, hogy milyen rettenetes lesz majd neked emlékezni erre a délutánra, hogy Isten meghívót küldött neked, hogy felkínálta a kegyelmet, hogy fehér ruhát készített és nem kellett. Neked nem kellett! Itt már nincs tovább kössétek meg a kezét és lábát, vessétek a külso sötétségre, ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Az Isten nem ezt akarja veled. Olyan megdöbbento, egy másik helyen ahol az ítéletrol beszél az Ige, azt mondja: Jertek én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta." (Máté 25,34.) Az elkárhozottaknak pedig ezt mondja: Távozzatok tolem ti átkozottak az örök tuzre, amely az ördögnek és azÔangyalainak készíttetett." (Máté 25,41.) Az Isten nem készített nekünk kárhozatot, de ha akarsz odajuthatsz. ott lesz sírás és fogcsikorgatás. Ez nem az a sírás, amire az Ige azt mondja, hogy az Isten eltöröl minden könnyet. Ez a késoi sírás!

Hadd mondjam meg nektek még azt testvérek, hogy egyszer mindenki megtér. A gazdag is megtért csak késon. Egyszer minden nyelv vallani fogja, hogy Jézus Krisztus Úr. Egyszer minden térd meghajlik elotte még a tied is. Csak késon! Jó volna ma, idejében elfogadni a meghívást, bemenni azon a kapun, hogy Isten rád adhassa a fehér ruhát és elkezdodjön az üdvösség már itt ezen a földön. Isten nem kényszerít, csak hív. Ha akarod elfogadhatod.

Imádkozzunk: Uram hálát adok Neked a szélesre tárt kapuért. Köszönöm Úr Jézus, hogy nyitva van elottem az ajtó. Köszönöm hogy véreden szerezted az utat, a fehér ruhát és az üdvösséget. Köszönöm hogy újra mondhatom és hirdethetem nagy örömmel: ímé minden kész. Segíts Uram, hogy tudjunk hinni, hogy tudjuk elmondani azt az egy kicsi mondatot, amit soha senki nem fog elmondani helyettünk. Kérlek segíts megtenni azt az egy lépést, amit soha senki helyettünk nem tehet meg. Könyörülj meg rajtunk, akik megértettük szavadat. Segíts Uram cselekedni Igéd szerint, nevedért. Ámen.

kata53 · 2008 December 12

kerersztenyzene, vers, Hit , Biblia

Kedves Gabi! Névnapod alkalmából Szeretettel köszöntelek<o></o>
Áldjon az Úr Jézus, Szeretette<o>l</o>
Kata

<o></o>

kata53 · 2008 December 12

kerersztenyzene, vers, Hit , Biblia

NAPI ÁHÍTAT

Ézsaiás, 63
Ma 2008 december 12. péntek, Gabriella napja van.<o></o>
Köszöntöm a Névnaposokat Szeretettel<o></o>

SZEMÉLYISÉG<o></o>

"...hogy egyek legyenek, mint mi egy vagyunk" (Jn 17,22).<o></o>
A személyiség az a sajátos, kiszámíthatatlan valami, amiről úgy beszélünk, mint ami mindenki mástól megkülönböztet minket. Személyiségünk mindig túlságosan szétágazó ahhoz, hogy át tudjuk fogni. Lehetséges, hogy az a sziget, amit a tengerben látunk, egy mélybe rejtett nagy hegynek a csúcsa. A személyiség ilyen sziget, mit sem tudunk a lent rejtőző nagy mélységekről, ennek következtében nem tudjuk önmagunkat felbecsülni, megismerni. Először ugyan azt gondoljuk, hogy igen, később azonban ráébredünk, hogy csak egy valaki van, aki megért minket, és ez a Teremtőnk.<o></o>
A személyiség a szellemi ember jellemzője, az egyéniség a természeti emberé. Urunkat nem lehet az egyéniségre és a függetlenségre jellemző megállapításokkal leírnunk. Őt csak a személyiség vonásaival nevezhetjük meg: "Én és az Atya egy vagyunk." A személyiség bele tud merülni a másikba. Csak akkor találsz rá önmagadra, amikor eggyé válsz egy másik személyiséggel. Amikor a szeretet, vagy Isten Szelleme megragad egy embert, mássá alakul, nem ragaszkodik többé független egyéniségéhez. Urunk soha nem használ az egyéniségre vonatkozó kifejezéseket, nem beszél arról, hogy valaki "könyököl", nem beszél elszigetelt helyzetéről, hanem a személyiségre jellemző dolgokról: "Hogy egyek legyenek, mint mi egy vagyunk." Ha teljesen kiszolgáltatod Istennek a magadhoz való jogodat, személyiséged igazi volta tüstént egyezik Istennel. Jézus Krisztus felszabadítja a személyiséget, így az egyéniség átváltozik. Az átváltoztató erő a szeretet, személyes odaszentelődés Jézusnak. A szeretet a személyiség túláradása egy másik személyiséggel való közösségben.<o></o>

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből<o></o>

<o></o>
[FONT=&quot]NYOMKERESÉS [/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Az eke szarvára vetettem kezem,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]és nem kívánok hátranézni, Uram,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]csak előre, a barázdák során,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]hogy a nyomodon vezessen utam.<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Ha kell, sírva is vetni a magot,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]hogy vigadozással arassak majd,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]de azt se bánni, hogyha más arat,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]és megelőzni mosollyal a bajt...<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Szeretném meglátogatni a foglyokat,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]és fölvidítani a betegeket,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]hogy azt mondjad Te ama nagy napon Uram,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]hogy mindezt megtettem - Veled!<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot] Lukátsi Vilma<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
<o></o>

EPk, Siloám

kata53 · 2008 December 12

kerersztenyzene, vers, Hit , Biblia

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Hegyek Jézus Krisztus életében[/FONT]

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A Biblia szerint Isten egyszülött Fia gyakran tartózkodott különböző hegyeken, földi életének fontos eseményei köthetők Galilea és Júdea magaslataihoz. Ezt már eddig is több hegy kapcsán megemlítettem, az alábbiakban csupán összefoglalom a Názáreti életében a hegyekhez kapcsolódó eseményeket.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Az időben első két "hegyes" esemény Jézus megkísértéseihez kötődik. A sátán előbb a jeruzsálemi Sion hegyén álló Templom párkányára állította Jézust, és arra buzdította: vesse le magát, hiszen Isten Fia lévén nem eshet bántódása. Ezt a próbát Jézus istenkísértésnek nyilvánította, és megtagadta (Máté 4:5-7, Lukács 4:9-13). Ezt követően a kísértő egy magas hegyre vitte fel Jézust, hogy a világ minden országának dicsőségét megmutatva saját imádására csábítsa őt (Máté 4:8, Lukács 4:5). A hegy a hatalom helyét jelképezte, ahonnan lenéz az ember, és mindent lát. Ahogyan Ábrahám látta a földet, és az neki adatott örökségül (1Mózes 13:15), úgy Jézusnak is látta a világ összes országát, amit a sátán felkínált számára. Ám az Úr tisztában volt, mit jelentene az alku elfogadása, és kategorikusan nemet mondott: "Távozz tőlem, sátán!", magyarul "Takarodj!" (Máté 4:10, Lukács 4:[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif](A VII. századig visszanyúló hagyomány szerint a megkísértés hegye az újszövetségi Jerikó mellett fekvő, rendkívül meredek falú Dzsebel-Kuruntul nevű hegy volt. Bár egyes kézirat-változatok szerint az ördög az űrbe ragadta el Jézust, hiszen csak onnan látható a föld összes országa, ám a legmegbízhatóbb források az 'orosz (hegy) szót használják. A Lukácsnál szereplő "egy szempillantásban" kifejezés is valamilyen[/FONT][FONT=Arial, Helvetica, sans-serif] szellemi megnyilatkozásra utalhat, és nem pusztán fizikai látványra, így a fenti eseménynél nem a színhely volt a legfontosabb tényező.)[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A harmadik hegyekhez kötődő esemény szintén az ördög tevékenységéhez kötődik: a feldühödött vallásos názáretiek egy városuk melletti szakadékba akarták lökni Jézust, miután ő bejelentette, hogy "ma teljesedett be az Írás a ti fületek hallására" (Lukács 4:29). Ezek az igék nyilvánvalóvá teszik, hogy a sátán a természet más jelenségeihez hasonlóan (pl. villámlás, viharos szél, áradás) a hegyeket is fel tudja használni gonosz munkája során.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Amikor Jézus Júdeából Galileába tartott, Sikem közelében, Jákob kútjánál beszédbe elegyedett egy szamariai asszonnyal. Miután leleplezte az asszony szívének titkait, ő - felnézve a mellettük magasodó Garizim-hegyre - felvetette a kor kedvelt teológiai kérdését: ezen a hegyen vagy Jeruzsálemben kell-e imádni az élő Istent (János 4:20). Jézus válaszában rádöbbentette őt arra, hogy alapvetően nem a földrajzi helyszín számít, hanem az, hogy az imádás szellemben és igazságban történik-e. Más bűneik mellett a szamaritánusoknak valószínűleg a Garizim-hegy tiszteletéből is meg kellett térniük.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Jézus még szolgálatának elején egész éjszakát töltött magányos imádkozással egy meg nem nevezett galileai hegyen (Lukács 6:12). Reggel felhívta magához követőit, és a hegyen választotta ki közülük a tizenkét apostolt (Márk 3:13). Már korábban is látható, hogy Jézus magányos helyre vonult félre - "kora reggel, még szürkületkor felkelve kiment, és elment egy puszta helyre, hogy ott imádkozzon" (Márk 1:35) -, ám az apostolok kiválasztásánál még többet időzött az Atya jelenlétében. Erre egy magányos, a civilizált világtól távol eső hegycsúcs volt a legalkalmasabb helyszín.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif] Valószínűleg szolgálatának második részében hangzott el a híres Hegyi beszéd (Máté 5:1,8:1), a "Hattin szarvainak" is nevezett Boldogmondások-hegyén, a Genezáreti-tó északi partján. Ez a helyszín az Úr kedvelt tartózkodási helye lehetett, ahol ideális külső körülmények között taníthatta a tömegeket. A hegy oldalának formája ugyanis leginkább egy római amfiteátrumhoz hasonlítható: a természetes ív mögött a Genezáreti-tó vize felerősíti a hegytetőn beszélő személy hangját, ami így nagy távolságból is hallható.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Az akusztikai hatás mellett valószínűleg szellemi-lelki szempontok is vezérelték Jézust, amikor Isten királyságának "alkotmányát" egy hegyről hirdette ki tanítványainak. Ez a tette párhuzamba állítható a Sínai-hegyi törvényadással: "a Törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által lett" (János 1:17). "A helyszínen a zarándokok nagy részét ma is csodálatos érzelmi felemelkedettség ragadja magával, különösen, amikor először állnak meg ezen a helyen. A szemlélő úgy érzi, mintha a föld és az ég atmoszférája, s a hárfaalakú tenger víztükre megőrzött volna valami izgalmas hangulatot Jézus életéből" (Németh Sándor: A keresztény hit szülőföldje, Galilea).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A hegyek nemcsak helyszínként, hanem jelképként is szerepet kaptak Jézus Krisztus tanításaiban és próféciáiban. Követőinek közösségét, az Egyházat hegyen épült városhoz hasonlította (Máté 5:14), Isten beszédének megcselekedését pedig a kősziklán való építkezéshez (Máté 7:24-25, Lukács 6:47-4 Több alkalommal beszélt tanítványainak a hegyeket mozgató hitről is (Máté 17:20,21:21, Márk 11:23). Használta az Ószövetségben gyakran megjelenő, hegyek között elveszett juh szimbólumát (Máté 18:12). Eszkatologikus tanításaiban pedig a hegyek közé menekülés idejéről szólt, egyrészt tanítványainak (Máté 24:16, Márk 13:14, Lukács 21:21), másrészt az őt sirató jeruzsálemi asszonyoknak (Lukács 23:30).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

János apostol számol be Jézus egyik legnagyobb csodájának, az első kenyérszaporításnak a helyszínéről: "felment pedig Jézus a hegyre, és leült ott tanítványaival" (János 6:3). Minderre a Genezáreti-tó partján került sor, a hagyomány szerint a Tabgának nevezett helyen. A vele levő ötezer férfi és családjaik fáradtak voltak és éhesek. Az öt kenyér és a két hal megszaporítása és a tömeg jóllakatása akkora csodálatot váltott ki az emberekből, hogy Jézust azonnal királlyá akarták tenni. Ezt látva Jézus utasította tanítványait, hogy szálljanak hajóba és evezzenek át a túlsó partra, ő pedig egymagában felmászott a hegyre, hogy ismét imádkozzon (Máté 14:23, Márk 6:46, János 6:15). Miután beesteledett, a hegyről Jézus látta a tó közepén a szembe fújó széllel vesződő tanítványait, majd lejöve a hegyről hozzájuk ment a vízen járva. Ezt a természetfeletti tettet Jézus életében ismét több órás ima előzte meg egy hegyen.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Máté apostol feljegyzi, hogy a második kenyérszaporításra is egy a Genezáreti-tó partján fekvő hegyen került sor (Máté 15:29), elképzelhető, hogy ugyanott vagy nem messze, mint az első alkalommal. Jézus ezúttal 4000 férfit és családját lakatta jól hét kenyérből és néhány halból.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A gadarénus megszabadítása a Genezáreti-tó keleti partján található egyik hegyen történt. Ez az ember "éjjel-nappal mindig a hegyeken és sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdalva" (Márk 5:5), démonizáltsága olyan fokú volt, hogy elkergették a lakott helyekről. Amikor Jézus teljhatalommal kiűzte belőle a több ezer gonosz szellemet, valószínűleg azért engedte meg, hogy azok a hegyen legelő disznókba menjenek, nehogy széttépjék a szerencsétlen férfit szabadulása közben (Márk 5:11, Lukács 8:32).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Jézus színeváltozására is egy "magas" és "szent" hegyen került sor (Máté 17:1, Márk 9:2, Lukács 9:28, 1Péter 1:1. (A hagyomány szerint a Tábor-hegyen, az újabb kutatások alapján a Hermon térségében.) Ettől a természetfeletti eseménytől kezdve szolgálatában irányváltás történt: a Jeruzsálemben beteljesedett engesztelés és a megváltás került előtérbe. Ezen a távoli, északi hegyen tehát ismét nagyon fontos kijelentést kapott Atyjától, illetve Mózestől és Illéstől.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Az Olajfák-hegyéhez több fontos esemény is kötődik: Jézus többször éjszakázott itt jeruzsálemi látogatásai idején (Lukács 21:17, János 8:1), innen küldte el tanítványait, hogy szamarat hozzanak neki Zakariás próféciájának betöltéséhez (Máté 21:1, Márk 11:1, Lukács 19:29), és innen vonult be dicsőségesen Jeruzsálembe (Lukács 19:37-3 Az Olajfák-hegyén hangzottak el az utolsó időkre vonatkozó tanításai (Máté 24:3, Márk 13:3, Lukács 22:39), és a közös dicséreténeklést követően az Olajfák-hegyének tövében gyötrődött vércseppeket verejtékezve (Máté 26:30, Márk 14:26). Feltámadását követően pedig erről a hegyről ment fel a mennybe (Apostolok Cselekedetei 1:12).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Jézus gyermekkorától kezdve feljárt Jeruzsálembe a vallási ünnepekre. A Messiás lába sokszor érintette a Sion hegyét, ahol az egybegyűlteknek többször kijelentette, hogy ki Ő valójában, és több nagy csodát is tett. Jézus Krisztus keresztre feszítése és halála szintén egy magaslaton, a Golgotán történt, nem messze attól a helytől, ahol Ábrahám kész volt feláldozni legkedvesebb fiát.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Jézus feltámadását követően egy angyal azt közölte tanítványaival: "Íme, előttetek megy Galileába, ott meglátjátok őt" (Máté 28:7). A tizenegy tanítvány el is ment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. (Bár az Ige nem közli azt, hogy ez melyik hegy volt, egyes Biblia-kutatók szerint a Boldogmondások hegye lehetett a Genezáreti tó partján.) Jézus Krisztus, a menny és föld Ura erről a hegyről hirdette ki a "Nagy küldetés" parancsát az apostoloknak (Máté 28:16-20). Bár ezt követően még többször találkoztak, és mennybemenetelének is szemtanúi voltak, Máté apostol mégis ezzel a hegyi eseménnyel zárta evangéliumát. Az Apostolok Cselekedeteiben ugyanis a Galilea hegyén elhangzott Nagy küldetés beteljesedésének kezdetéről olvashatunk.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif] Ahogy Mózes életében is sorsdöntő történések kapcsolódtak hegyekhez, úgy Jézus is hegyeken kapott kijelentést az Atyától, egy hegyen proklamálta Isten királyságának alkotmányát (Hegyi beszéd), hegyeken tett számos nem közönséges csodát, egy hegyen változott el Isten dicsőségétől, számos alkalommal hegyeken és hegyekről tanított, egy magaslaton halt meg, egy hegyről küldte el követőit, hogy folytassák Isten tervének végrehajtását, és egy hegyről költözött fel a mennybe. Mindezt nem önkényesen tette, hisz mindig, mindenben Isten akaratát követte. Az Atya úgy látta jónak, hogy ezekre a fontos eseményekre Galilea és Júdea hegyein kerüljön sor. A Messiás életével, halálával és feltámadásával, illetve a Sion hegyének i.sz. 70-ben bekövetkezett pusztulásával Isten Izrael földjére és hegyeire vonatkozó tervének első szakasza lezárult. De csak az első szakasza.[/FONT]

kata53 · 2008 December 12

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Ararát[/FONT]

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Az Ararát az első név szerint említett hegy a Bibliában. A Szentírás beszámolója szerint öt hónapos és közel 1500 km-es hánykolódás után itt állapodott meg Noé bárkája. Ez a világ újranépesülésének centruma, a hely, ahol Isten kijelentette: "Szövetséget kötök veletek, hogy soha sem lesz többé özönvíz a föld elvesztésére" (1Mózes 9:11).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Az Ige nem csak az Ararát hegyéről, hanem az Ararát földjéről is beszél, ahová Adramélek és Sarézer, Sénakhérib asszír király fiai menekültek miután megölték apjukat (2Királyok 19:37, Ésaiás 37:1. Asszír források szerint Ararát (akkád formája: Urartu) földjén az i.e. IX. században kisebb királyságok konföderációja létezett, amely Asszíria fő riválisává nőtte ki magát. Később azonban a kimmerek és a szkíták inváziója miatt meggyengült, míg végül i.e. 612-ben a médek bekebelezték.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A Biblia szövegéből nem derül ki, hogy az Ararát hegyes vidékének pontosan melyik csúcsán állt meg Noé bárkája. Az egyes népeknek különböző tradícióik vannak ezzel kapcsolatban, ám a legmegbízhatóbb hagyomány és a modernkori kutatások szerint a mai Törökország legmagasabb csúcsáról, a törökül Ăgri-dagi-nak nevezett hegyről van szó. Ez a hegy a török-örmény határon található, a Kaukázus vulkanikus láncának déli részét alkotó kis-ázsiai Taurus-hegység tagja. Két csúcsa van, a nagyobbik 5165 m, a kisebbik 3841 m magas. A hegy oldalában egy hatalmas vulkáni kráter található, a tetejét pedig állandó jég- és hósapka borítja, amely kb. 4000 méteren kezdődik, és tizenkét gleccsert hozott létre.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A hegy környékén számos természeti jelenség és hagyomány őrzi az Özönvíz emlékét. Például a hegytől nem messze található, 1974 m magasan fekvő Van-tó és a mai Irán területén 1715 m magasan fekvő Urmia-tó vize sós (az utóbbié 23 százalékos). Mindkét tavat magas hegyek veszik körül, sem a Fekete-, sem a Kaszpi-tengerhez nincs kivezetésük. A bennük levő heringek az Atlanti-óceán északi részének uralkodó halai. E jelenségre az egykori Özönvíz ésszerű magyarázatot adhat.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A hegy körüli települések nevei szintén beszédesek: Nahicseván - "az első tartózkodási hely", Temanin - "a nyolcak helye", Erivan - "az első megjelenés", Tabriz - "hajó", Sarnah - "Noé faluja", Arghuri - "a szőlő elültetése", Seron - "a szétszóródás helye" (részletesen lásd: Balsiger - Sellier: Noé bárkája nyomában, Új Vénusz Kiadó, Budapest, 1991).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A bibliai beszámoló (1Mózes szerint a bárka Noé életének 600. esztendejében, a hetedik hónap 17. napján, vagyis pontosan 150 napnyi sodródás után feneklett meg az Ararát hegyének oldalában, a mai kutatások szerint kb. 4200 m-es magasságban. (Az, hogy a bárka az Eufrátesz vidékéről észak, és nem dél felé sodródott, a tudósok szerint az Özönvíz globális voltának bizonyítéka.) A megfeneklést követően kb. két és fél hónappal a környező, jóval kisebb csúcsok is kilátszottak már a vízből. Újabb negyven nap elteltével Noé előbb egy hollót, majd egy galambot engedett ki a bárkából, ám azok még nem jeleztek életet. Hét nap elteltével ismét egy galambot bocsátott ki, ami friss olajfa-hajtással érkezett vissza, ami jelezte: a Föld ismét termőképessé vált. A következő galamb már nem is tért vissza a bárkához, a földfelszín tehát addigra felszikkadt. 85 nappal később az Úr szólt Noéhoz, hogy lépjen ki a bárkából az Ararátra.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Noé első dolga az volt a hegyen, hogy oltárt építsen az Úrnak, és minden tiszta állatból áldozatot mutasson be Istennek. Isten elfogadta Noé tiszteletét, és ígéretet tett arra, hogy soha többé nem lesz világméretű özönvíz a földön; majd megáldotta Noét és fiait, és szövetséget kötött velük, melynek a jele a mai napig látható a felhők között - ez a szivárvány (1Mózes 9:1-17).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A tradíciók szerint Noé ezután az Ararát lábánál telepedett le, szőlőművelésbe fogott (1Mózes 9:11), utódai pedig erről a helyről rajzottak ki a világ minden része felé. A hegyen levő bárka (melyet az elmúlt századokban számos kutató megtalálni vélt) tehát egyfajta "második Édenkertnek" tekinthető, ahonnan az élet ismét kiáramlott a földre. Az Özönvíz óta a szivárvány és az Ararát impozáns, hófödte csúcsa is Isten megtartó kegyelmére és gondoskodására emlékezteti a hívő embert.[/FONT]

kata53 · 2008 December 12

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Szeir[/FONT]

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A Holt-tengertől az Akabai-öbölig húzódó Hasadék-völgy keleti szélén húzódó, kb. 180 km hosszú hegylánc. A keleti oldalán, kb. 1000 méter magasan egy fennsík terül el, melynek éghajlati jellemzői sokban hasonlítanak egyes európai tájakéra, és az ókorban ligetszerűen örökzöld tölgyesek borították. Erre utalhat a szeir név is, mely héberül "hajas"-t jelent. A hegyláncot a Záred-pataktól délre haladva több időszakos vízfolyás völgye szabdalta fel több részre. Északon a legmagasabb pontja 1284 méter, délen, Petra közelében pedig 1854 méter. A Szeir határhegység volt: Izrael negev-jét választotta el a kietlen sivatagtól és az azon túl lakó folyami népektől.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A Szeir-hegységet a Biblia beszámolója alapján eredetileg horeusok lakták, akik már a Szentírásban említett első háborúban is részt vettek (1Mózes 14:5-6). Alapító atyjuknak, Szeirnek hét fia volt, akiket a Biblia fejedelmeknek nevez (1Mózes 36:20-21,29-30). Később Izsák nagyobbik fia, Ézsau telepedett le a földjükön, mivel Jákobnak és neki túl sok jószáguk volt ahhoz, hogy Kánaán földjén lakhassanak (1Mózes 36:7). A Szentírás beszámol arról, hogy Ézsau letelepedése - Izraeléhez hasonlóan - valójában háborús honfoglalás volt, amelyben Ábrahám és Izsák Istene segítette őt (lásd az 5Mózes 2:12 és 5Mózes 2:21-22 igehelyeknél).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A horeusokat a kánaáni népekhez hasonlóan maga Isten űzte el Ézsau és fiai elől, akik megalapították az Edomita királyságot. (Edom korai fejedelmeinek részletesen listája az 1Mózes 36. és az 1Krónikák 1. fejezetében található.) A királyság az Akabai-öböl városaitól - Elat, Ecion-Gáber - egészen Moáb pusztájáig húzódott (5Mózes 2:[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Az ókori történelem folyamán Edom népe és a Szeir hegység neve annyira egybefonódott, hogy a Szentírás rendszerint "Ézsau hegyeként" utal az edomita királyságra. (A Szeirnek mint jelképnek jelentősége kitűnik Abdiás próféta ítéletet hirdető rövid írásából is, ahol az "Ézsau hegye" kifejezés négyszer szerepel, lásd Abdiás 1:8-9,19,21.)[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Izrael fiai először a pusztai vándorlás során kerültek kapcsolatba Edommal. Miután az Emoreusok hegyénél meghátráltak ellenségeik elől, Mózes vezetésével visszafordultak az Akabai-öböl felé vezető úton, és "kerülgették a Szeir hegyét sok ideig" (5Mózes 2:1). Közben úgy tűnik, megpróbáltak átkelni a Szeir-hegységen, de Edom háborúval fenyegetőzött, így elálltak tervüktől (4Mózes 20:14-21). A kijelölt negyven év elteltével Isten megparancsolta a népnek, hogy induljanak észak - vagyis az Ígéret Földje - felé, ám tartsák tiszteletben Edom határait, mert "Ézsaunak adtam a Szeir hegyét örökségül" (5Mózes 2:5). Izrael így is cselekedett, békében vonult el a Szeir hegység keleti oldalán Mobáig, az ennivalót és a vizet is pénzért vásárolta az edomitáktól (5Mózes 2:2[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Ugyanakkor Izsák és Bálám korábbi próféciái alapján sejthető volt, hogy a két nép viszonya nem lesz mindig ilyen harmonikus. Miután Jákob elvette Ézsau elsőszülötti áldását, Izsák ezt prófétálta Ézsau számára: "fegyvered után élsz, és öcsédet szolgálod. De amikor ellene támadsz, letöröd igáját nyakadról" (1Mózes 27:40). Bálám, a "megnyílt szemű ember" pedig így látta a jövőt: "Csillag származik Jákobból, és királyi pálca támad Izraelből… És Edom más birtoka lesz, Szeir az ő ellensége is másnak birtoka lesz; de hatalmasan cselekszik Izrael" (4Mózes 24:17-1[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Ezek a próféciák Dávid és Salamon idejében teljesedtek be először. A bibliai feljegyzések szerint Izrael fiai Joáb vezetésével megtámadták Edomot, és fél évig harcoltak ellene (1Királyok 11:16). Győzelme után Dávid megszállta a Szeir hegységet, Ézsau fiai az alattvalói lettek (2Sámuel 8:14). Az edomi király fiát, Hadádot a szolgái menekítették ki Egyiptomba (1Királyok 11:17). Dávid és Joáb halála után azonban Hadád visszatért szülőföldjére, és fellázította Edomot Salamon ellen.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A két nép között a következő háború Asa király fiának, Josafátnak az idejében bontakozott ki, aki ellen hatalmas transzjordániai koalíció támadt. Josafát kétségbeesésében az Úrhoz fordult, emlékeztetve őt a honfoglalás idejére, amikor Izrael fiai - Isten parancsának engedelmeskedve - békében vonultak el a Szeir hegye mellett (2Krónikák 20:9-10). Az Úr megválaszolta a király imáját: "Ne féljetek, mert nem ti harcoltok velük, hanem az Isten!" A híres csatában, melyben Izrael nem a harcosait, hanem az énekeseket küldte az első sorba, az Úr nagy győzelmet aratott. Az ellenséges koalíció szövetségesei egymást pusztították el (2Krónikák 20:22-23), a Szeir hegység pedig ismét Júda fennhatósága alá került.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Josafát fia, Jórám idejében viszont Edom elszakadt Júdától, ami nem csoda: Jórám Jézabel lányát vette feleségül, és sok gonosz dolgot művelt. Edom fellázadt, és ismét királyt választott magának (2Krónikák 21:4- A lázadást csak Jórám dédunokája, Amásia tudta letörni: megvert tízezer edomita harcost a Sós-völgyben, és a Szeir hegység fővárosát, Szelát is bevette ostrommal (2Királyok 14:7). Ám ezt követően a hadizsákmányként elhurcolt bálványokat kezdte imádni, és miután az Úr hiába figyelmeztette őt egy próféta által, végül egy összesküvés miatt vesztette életét (2Krónikák 25).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A két nép közti ellenséges viszony tovább folytatódott az istentelen Akház király életében is (2Krónikák 28:17). Ezekből az igékből kitűnik, hogy valahányszor Isten népe eltávozott az Úr követésétől, ellenséges nemzetek sora lázadt fel ellene. Az istenfélő Ezékiás idejében viszont a simeoniták arattak nagy győzelmet a Szeir hegyén, igaz, nem az edomiták, hanem az ott lakó amalekiták felett (1Krónikák 4:42).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

A hosszú évszázadokon át tartó ellentét után nem meglepő, hogy Ézsau fiai nagy ünnepet tartottak, amikor a babiloniak Sedékiás idejében lerombolták Jeruzsálemet. Erről számol be az elhurcolt zsidók éneke is: "Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, akik ezt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!" (Zsoltárok 137:7). Gyűlölködésük miatt a próféták súlyos ítéletet mondtak ki Edom fiaira. A legkeményebben Ezékiel próféta fogalmazott, aki a következőket emelte ki az edomitákról: örökös gyűlölettel viszonyulnak Isten népe felé, fegyverrel támadtak ellene, vért ontottak közöttük, és a babiloni fogság alatt el akarták foglalni Izrael földjét (részletesen lásd: Ezékiel 35:3-7,12,15).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]"A déliek örökség szerint bírják az Ézsau hegyét" - mondta ki az ítéletet Abdiás próféta is (Abdiás 1:19). Ezt a próféciát a délről beáramló, arab kötődésű nabateus törzsek teljesítették be, akik valamikor az i.e. V-VI. század környékén lerombolták az edomita városokat, és elűzték Ézsau utódait földjükről. Malakiás próféta már erről az eseményről számol be: "Ézsaut ellenben gyűlöltem, és az ő hegyeit pusztává tettem, örökségét pedig pusztai sakálokévá" (Malakiás 1:3).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Az újszövetségi időkben az edomiták maradéka már Júdea déli részén, Hebron és Beérseba térségében élt, ahova a nabateusok elől menekültek. A Hasmoneusok idejétől felvették a zsidó vallást is. A Heródes-dinasztia is edomi származású volt. Nagy Heródes valószínűleg azért építtette át grandiózus módon a jeruzsálemi Templom-hegy környékét, hogy az edomitákat megvető zsidók tetszését elnyerje. A Szeir hegység új urával, a nabateusok királyával, Aretásszal az Újszövetségben találkozunk: Pál damaszkuszi prédikálása nyomán az ő helytartója próbálta letartóztatni az apostolt, ám végül Pál a tanítványok segítségével megmenekült (Apostolok Cselekedetei 9:24-25, 2Korinthus 11:32-33).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A Szeir hegyének, és az azon letelepedett edomiták sorsa azt példázza, mikor valaki valamit "szellemben kezd el, és testben fejezi be". Ezt a népet is az Úr vitte be a saját hegyére, de istentelen és gyűlölködő élete miatt nem bizonyult méltónak rá, így a több évszázados próféciáknak megfelelően végül kiűzetett onnan.[/FONT]

kata53 · 2008 December 12

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Sínai-hegy[/FONT]

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif] A Sínai-hegy, amelyet a Biblia "Isten hegyének" is nevez, az Ószövetség központi jelentőségű eseményének, a törvényadásnak színhelye, s mint ilyen, rendkívül fontos szerepet játszik nem csak Izrael, hanem az egész emberiség történelmében.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif] Elhelyezkedése[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A hegy pontos helyével kapcsolatban az elmúlt évszázadokban jó néhány változat látott napvilágot. A legrégibb és legelterjedtebb hagyomány a Dzsebel Musza-val (arabul "Mózes-hegy") azonosítja a helyet, amely a Sínai-félsziget déli részén fekvő gránit hegycsoport tagja, magassága 2285 méter. A tradíció története egészen Nagy Konstantin koráig (i.sz. IV. század) nyomozható vissza, amikor a sivatagi szerzetesek ennél a hegynél építettek maguknak monostort, mert a hagyomány szerint Mózes itt hallotta Isten szavát az égő bokorból. (Ezt az érvelést alátámasztja, hogy már az i.sz. II. században keletkezett rabbinikus iratok is 36 mérföldben határozták meg a Párán pusztája és a Sínai közötti távolságot.) Arra is vannak bizonyítékok, hogy az I. század végén zsidó zarándokok is felkeresték a törvényadás helyének tartott Dzsebel Muszát.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Néhányan a Sínai-félsziget északi részén fekvő hegyek valamelyikét gondolják a Sínainak a pusztai fürjek vonulási útvonala és az amalekitákkal való harc miatt. Ám az égből hulló fürjek csodája bárhol megtörténhetett, az amalekitákról pedig csak annyit tudunk, hogy a Negev-sivatagban élő törzs volt, amely nomád állattenyésztő jellegénél fogva ide-oda vándorolt. A harmadik igen elterjedt alternatíva a mai Szaúd-Arábia északnyugati csücskében, az Akabai-öböllel átellenben lévő vulkanikus területen fekvő, 2580 méter magas Dzsebel-al-Lóz hegye. A hegy az ősi Midián földjén található, és amatőr kutatók megtalálni vélték rajta nem csak az Isten tüzétől megperzselődött sziklákat, de Mózes oltárát, a tizenkét zsidó törzset jelképező oszlopokat és az aranyborjú talapzatául szolgáló kőrakást is.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Tény, hogy Mózes áldása összekapcsolja a Sínai-hegyet az Arabá völgyön túl fekvő Szeir térségével (5Mózes 33:2), és Pál apostol megjegyzése ("a Sínai-hegy Arábiában" - Galaták 4:25) is azt a feltételezést erősíti, hogy a Sínai az arab félszigeten feküdt. Pál egy további utalásából egyesek azt is feltételezik, hogy amikor Pál a damaszkuszi úton Jézussal történt drámai találkozása után nem sokkal "Arábiába ment" (Galaták 1:17), akkor a pusztában Mózes és Illés nyomdokait követve a Dzsebel-al-Lóz vidékén időzött. A Sínai-hegy helyének arábiai azonosítása ugyanakkor ellentétben áll a Biblia leírásával, amely szerint a vörös-tengeri átkelés a kivonulás után néhány nappal történt, a törvényadás pedig ötven nappal az exodust követően ment végbe. Így a szenzációsnak beharangozott felfedezések ellenére a szakemberek többsége továbbra is a Sínai-félszigeten fekvő Dzsebel Muszát tekinti az "igazi" Sínainak.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Nevei[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A hegyre a Biblia számos néven utal. A leggyakrabban Sínai-hegy-ként szerepel, például a 2Mózes 19,24,31,34 fejezeteiben a törvényadáskor, illetve Mózes áldásában (5Mózes 33:2). Az Isten hegye kifejezés Mózes és Áron (2Mózes 4:27) vagy Mózes és Jethró (2Mózes 18:5) találkozásakor utal rá. Isten hegye Hórebnél a neve, amikor Isten megszólította Mózest (2Mózes 3:1) és Illést (1Királyok 19: A Hóreb-hegy kifejezés szó szerint csak egyszer szerepel az Igében (2Mózes 33:6). A hegy Hórebnél elnevezés viszont gyakori, ez szerepel az 5Mózes 1,4,5,9 és 18 fejezeteiben.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

A horeb szó tizenhétszer jelenik meg a Bibliában, a hrb gyökből származik, ami a szárazságra utal. A vitatott etimológiájú szinaj szóval harmincötször találkozunk az Igében, ebből huszonegyszer magára a hegyre, tizennégyszer pedig a hegyet körülvevő pusztára vonatkozik. Elképzelhető, hogy a két név eredetileg két különböző hegyre utalt, vagy két csúcsra egy helyen, esetleg a Hóreb jelölte a térséget, és a Sínai magát a hegyet. Mivel a két nevet a Biblia felváltva használja ugyanannak az eseménynek a leírásánál (pl. a 2Mózes 19:17-18-ben és az 5Mózes 4:10-ben), és a későbbi zsidó tradíció is egymás szinonimájaként kezeli őket, ezért az alábbiakban nem teszek közöttük különbséget. A hegy négy helyen az Újszövetségben is szerepel Szina néven.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Bibliai események[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A Hóreb a Bibliában először a 2Mózes elején jelenik meg, és azonnal úgy, mint Isten hegye: "Mózes pedig őrizte az ő apósának, Jethrónak, a Midián papjának juhait, és hajtotta a juhokat a pusztán túl, és jutott az Isten hegyéhez, Hórebhez." (2Mózes 3:1).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif] Nagy kérdés, hogy mikor és mitől lett a Hóreb Isten hegye?! Erre alapvetően három magyarázat ismert. Lehetséges, hogy Isten már korábban is megjelent a hegyen, bár erre a tényre semmi sem utal a Bibliában. (Van olyan elképzelés - ami például a Tízparancsolat c. filmben is megjelenik -, hogy Isten rendszeresen leszállt a Sínai-hegyre az ott lakó midianita törzsek, Ábrahám leszármazottai szeme láttára, és ők nevezték el a hegyet "Isten hegyének". Ebben az esetben a Sínai hasonlítana Melkisédekhez, aki a magasságos Isten papja volt, noha szinte semmit sem tudunk róla - lásd Zsidók 7:1-7.) Az is egy lehetőség, hogy a korabeli hiedelemvilág tartotta a hegyet Isten hegyének, ahol rendszeres áldozatot mutattak be. Végül elképzelhető, hogy csak a Tízparancsolat átadását követően kezdték el a hegyet "Isten hegyének" nevezni, és a történetet lejegyző Mózes már utólag utal rá ezen a néven.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Az Úr ezen a hegyen szólította meg Mózest egy égő bokor lángjából. A teofánia nyomán Mózes ekkor kapott először empirikus kijelentést arról, hogy az élő Isten "megemésztő tűz". Az Úr a Hórebről küldte őt vissza Egyiptomba, hogy Izraelt megszabadítsa. Már ekkor bejelentette neki, hogy "mikor kihozod a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni az Istennek" (2Mózes 3:12). Mózes vonakodása nyomán az Úr Áront jelölte ki mellé segítőül, a két testvér sok-sok év után szintén az Úr hegyénél találkozott először (2Mózes 4:27).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Az Egyiptomból való dicsőséges kivonulás után Izrael népe a hegy lábánál táborozott, a harmadik hónaptól kezdve a második év második hónapjának huszadik napjáig (2Mózes 19:1-4Mózes 10:11). (Ha az egyes bibliai események fontosságát a Szentírás által nekik szánt terjedelemmel mérjük, akkor elmondható, hogy 59 fejezetnyi leírásával ez volt a legfontosabb év az Ószövetség történelmében.) Ebben az időszakban adta Isten Mózesen keresztül a népének sorsát évezredeken át meghatározó Törvényt, amely a Tízparancsolat kinyilatkoztatásával kezdődött.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Az újabb, félelmetesen látványos teofániáról a Tóra két helyen, egy történeti leírásban és egy több szakaszból álló visszaemlékezésben számol be részletesen. "És harmadik napon virradatkor mennydörgések, villámlások és sűrű felhő lett a hegyen és igen erős kürtzengés. És kivezette Mózes a népet a táborból az Isten elé, és megálltak a hegy alatt. Az egész Sínai-hegy pedig füstölgött, mivelhogy leszállt arra az Úr tűzben, és felment annak füstje, mint a kemencének a füstje; és az egész hegy nagyon rengett. És a kürt szava mindinkább erősödött; Mózes beszélt, és az Isten felelt neki hangosan" (2Mózes 19:16-19). "El ne felejtkezzél a napról, amelyen az Úr előtt, a te Istened előtt álltál a Hóreben, amikor azt mondta nékem az Úr: Gyűjtsd egybe nekem a népet, hogy hallassam vele beszédeimet, hogy tanuljanak félni engem minden időben, amíg e földön élnek, és tanítsák meg fiaikat is. És előjárultatok, és megálltatok a hegy alatt; a hegy pedig tűzben égett mind az ég közepéig, mindamellett sötétség, köd és homályosság volt. És szólt az Úr nektek a tűz közepéből" (5Mózes 4:10-12).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Elmondható, hogy a világtörténelem egyik legfantasztikusabb eseménysorozata zajlott le a Sínai-hegyen. Isten megjelenését természetfeletti jelek kísérték, a látvány összességében félelmetes volt. "Izrael fiai érzékszerveik által tapasztalták meg, hogy Isten elhagyta mennyei trónszékét, belépett a látható világba, és leszállt a Sínai-hegy tetejére… A teofániára azért is volt szükség, hogy az Istennel való szerződésre meghívást kapott nép megismerje a szövetséget adó valóságát, hatalmát, dicsőségét, hogy e megtapasztalás révén bizalmát, életét Istennek adja, és szövetségi formában elkötelezze magát mellette" (Németh Sándor: Tízparancsolat).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A Mindenható megjelenésének két leírása közötti különbségekből egyes szerzők arra következtetnek, hogy Mózes ötödik könyve - a másodikkal szemben - az Izraelt addigra már megfertőzött Baál-kultusz miatt nem hangsúlyozza Isten alászállását a Mennyből. (A korabeli ugariti kőtáblákon ugyanis találhatóak olyan leírások, melyek Baált egy hegy tetején, felhőben ülve ábrázolják.) Ugyanakkor a két ószövetségi leírás szembeállítása, illetve az első beszámoló hitelességének kétségbevonása bibliai szempontból elfogadhatatlan.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A Sínai-hegyen lezajlott teofánia során "Isten átadta a névjegyét Izraelnek." Ezzel elérte célját: a fizikai szövetségkötés mellett Izrael fiainak a szíve is az Úr felé fordult (5Mózes 5:24-27). A tűzben égő hegy látványa, valamint az azt kísérő jelenségek (mennydörgés, villámok, földrengés, kürtszó) istenfélelmet hozott létre a nép szívében, ami Isten egyértelmű dicséretét váltotta ki: "Hallottam e nép beszédének szavát, amint beszéltek hozzád; mind jó, amit beszéltek. Vajha így maradna az ő szívük, hogy félnének engem…" (5Mózes 5:28-29).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A törvényadást követően Mózes oltárt épített a hegy lábánál, és tizenkét darab - Izrael törzseit jelképező - oszlopot állított fel. Miután a nép szíve jó irányba változott, Isten felszólította magához Mózest, Áront, Áron két fiát, valamint Izrael vénjei közül hetvenet, akik "látták Izrael Istenét, és annak lábai alatt valami zafír fényű tárgy volt, és olyan tiszta, mint maga az ég" (2Mózes 24:10).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Mindezen események után az Úr harmadszor is felhívta Mózest a Sínai-hegyre: "Akkor felment Mózes a hegyre; és felhő borította el a hegyet. És az Úr dicsősége szállt alá a Sínai-hegyre, és felhő borította azt hat napon át; a hetedik napon pedig szólította Mózest a felhő közepéből. Az Úr dicsőségének jelensége pedig olyan volt Izrael fiainak szeme előtt, mint emésztő tűz, a hegy tetején. És bement Mózes a felhő közepébe, és felment a hegyre, és negyven nap és negyven éjjel volt Mózes a hegyen" (2Mózes 24:15-1. Ebben az igeszakaszban azt látjuk, hogy Isten ismét alászáll dicsőségben az egekből a Sínaira. Bár a zsidó hagyomány utal arra, hogy Mózes, Énokhoz hasonlóan felragadtatott a mennybe, és ott kapta Istentől a kijelentés-sorozatot, ezt a tradíciót a Biblia nem támasztja alá. Maga Mózes is arról számol be, hogy "a hegyen maradtam negyven nap és negyven éjjel" (5Móz 9:9). Ez az időszak nem egy előre eltervezett negyven napos böjt volt számára, végig Isten dicsőségében tartózkodott.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif] Ám a nép ezalatt a várakozást elunva aranyborjút készíttetett Áronnal, és áldozatokat mutatott be előtte. Az Úr el akarta pusztítani Izraelt, mire Mózes a hegyen közbenjáró imába kezdett, és az ősatyáknak tett ígéretekre hivatkozva elfordította Isten haragját. A néphez visszatérve az elkeseredett vezető összetörte a Tízparancsolatot tartalmazó két kőtáblát, majd Lévi fiai segítségével kiirtotta a lázadókat (5Mózes 32).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Ezután következett Mózes negyedik, utolsó, és talán legizgalmasabb hegymászása a Sínai-hegyre. Az erős szívű próféta ugyanis azt kérte az Úrtól, hogy mutassa meg neki az Ő dicsőségét. Isten pozitív választ adott neki, azzal a kikötéssel, hogy az arcát nem láthatja (2Mózes 33:18-23). Mózes az általa vágott új kőtáblákkal felmászott a hegy csúcsára, "ráállt a kősziklára", majd az Úr elvonult előtte teljes dicsőségében. Mózes leborulva imádta Őt, majd ismét negyven napot töltött a hegyen, "kenyeret nem evett, vizet sem ivott" (2Mózes 34:2 Mikor lejött a hegyről, az arca sugárzott Isten jelenlététől, annyira, hogy lepellel kellett eltakarnia.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Ezek után az izraeliták elkészítették, majd felszentelték a Sátort, kihirdették és bevezették az Úrtól kapott teljes törvényt, megszámlálták a nép felnőtt férfiait, majd közel egy éves táborozás után, a sors- és történelemfordító eseményeket követően Izrael elindult a Sínai-hegytől az Ígéret Földje felé (4Mózes 10:11).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

A Bibliában ezután már csak egy konkrét esemény kötődik a hegyhez. Illés próféta az Úr angyalától kapott pogácsa erejével negyven nap alatt gyalogolt le a Hórebig, ahol egy barlangban - látványos természeti jelenségek után - az Úr szelíd és halk hangon szólt hozzá (1Királyok 19:8-12). Isten ezen a hegyen mutatta meg a próféta szolgálatának végső célját: Jéhu, Hazáel és Elizeus felkenését, illetve Izrael maradékának megtérését.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Néhány évvel később Mózeshez hasonlóan Illés is testben költözött fel a mennybe. Elmondható, hogy Izrael két legnagyobb prófétája a Sínai-hegyen kapta küldetését, hogy aztán még magasabbra emelkedjen. Az Ószövetség utolsó igéi is összekapcsolják Mózes, Illés és a Hóreb nevét: Isten emlékezteti népét a Mózes által a hegyen kapott törvényre, majd megígéri, hogy "az Úr nagy és félelmetes napjának" eljövetele előtt elküldi Illést, hogy "az atyák szívét a fiakhoz, a fiak szívét pedig az atyákhoz fordítsa" (Malakiás 4:4-6).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Összegzés[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A Szentírás szereplői és szerzői számos más helyen is megemlékeznek a Sínai-hegyen történtekről, az események más és más aspektusát emelve ki. Érezhető, hogy a Sínai-hegyen történt események mennyire befolyásolták Isten embereinek gondolkodását, mennyire inspirálták szellemüket. A teljesség igénye nélkül néhány fontosabb igehely: Mózes áldása (5Mózes 33:2), Debora éneke (Bírák 5:4-5), a léviták imája (Nehémiás 9:13), Dávid zsoltára (Zsoltárok 68:8-9), István védőbeszéde (Apostolok Cselekedetei 7:3, Pál tanítása (Zsidók 12:18-21).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Összefoglalva elmondható, hogy a bibliai hegyek közül - a Sion hegye után - a Sínai-hegy kapta a legfontosabb szerepet. Ezt a hegyet nem emberek, hanem az élő Isten választotta ki magának. A Sínai meredek, égbe nyúló csúcsán meg nem ismételhető természetfeletti események történtek, melyek megváltoztatták egy nép, és rajta keresztül az egész emberiség történelmét.[/FONT]

kata53 · 2008 December 12

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Hór és Nébó[/FONT]

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif] Két hegy, melyek egy testvérpár haláláról vált híressé. A 123 éves Áron és a 120 éves Mózes, Izrael két szellemi vezetője halálának helyét és idejét maga a Mindenható jelölte ki. Egymás utáni gyors elköltözésük oka az volt, hogy a 40 éves pusztai vándorlás vége felé közeledve Mózes és Áron a nép panasza nyomán másodszor is vizet fakasztottak egy kősziklából. Bár ezt a cselekedetüket is Isten jóváhagyásával hajtották végre, úgy tűnik, tettüket harag és hitetlenség kísérte: egyrészt kihívóan szóltak a néphez, másrészt kétszer ütötték meg a sziklát. Azonnal kimondatott az ítélet: nem mennek be az Ígéret Földjére (4Mózes 20:2-12).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Isten eredeti terve feltételezhetően az volt, hogy Mózes és Áron vezesse be a népet a kívánatos földre. Ám az Úr a történtek után másképp döntött, és megállította a Kádesből a Hór hegyéhez érkezett népet. Mózes, Áron és legidősebb fia, Eleázár felmásztak a hegyre, a csúcson Eleázár magára öltötte a főpapi ruhát, majd Mózessel kettesben leballagtak a hegyről. Áron - az Úr végzésének megfelelően - meghalt a hegy tetején (4Mózes 20:23-2[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Az esemény színhelyéül szolgáló Hór hegyét egyesek a Kádestől északra fekvő, 451 méter magas Dzsebel-esz-Szabha nevű magányos heggyel azonosítják, mások a tőle 8 km-re keletre levő Imaret-el-Horeisa-ra gondolnak. De vannak, akik az előbbi hegyektől 50 km-re keletre található, 286 méter tengerszint feletti magasságot elérő Cin-hegyet vélik Áron halála helyének, mivel ez fekszik "Edom földjének határán". Akármelyik hegyen is történt az esemény, Áron elszólítása (akárcsak elhívása és felkenetése) különleges módon következett be.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Bár Mózes tudta, hogy rá is ez a sors vár, szívéből könyörgött az Úrhoz, hogy hadd láthassa "azt a jó földet és azt a jó hegyet és a Libanont" (5Mózes 3:25). Isten azt még megengedte prófétájának, hogy láthassa a földet, de bemenni ő sem mehetett oda (4Mózes 27:12-14). Így szólt Mózeshez: "Menj fel ebbe az Abarim-hegységbe, a Nébó hegyére, amely Moáb földén van, éspedig Jerikóval átellenben; és nézd meg a Kánaán földét, amelyet én Izrael fiainak adok örökségül. És halj meg a hegyen, amelyre felmész, és takaríttassál a te népedhez, amiképpen meghalt Áron, a te testvéred a Hór hegyén, és takaríttatott az ő népeihez" (5Mózes 32:49-50).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Az Abarim-hegység a Holt-tenger északkeleti sarkában húzódó, Moáb földjéhez tartozó hegylánc. Ennek egyik kimagasló hegye a Nébó, amit a ma Dzsebel-en-Neba néven ismert 1230 méter magas heggyel azonosítanak. Ennek egyik csúcsára, a Piszgára kellett felmásznia Mózesnek.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A Piszga már korábban szerepet kapott Izrael sorsában: miután a nép ennek tövében táborozott le (4Mózes 21:20), Moáb királya, Bálák másodjára ide hozatta Bálámot, hogy átkozza meg Izraelt (4Móz 23:14). Bálám ekkor sem teljesítette a parancsot, sőt kijelentette: "Nem fog varázslás Jákobon, sem jövendőmondás Izraelen!" (4Mózes 23:23).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Ahogy akkor Bálám, úgy Mózes is engedelmeskedett Istennek. Utolsó hegymászásán a 120 éves próféta felment a Nébó hegyére, a Piszga tetejére. A kilátópontról az Úr megmutatta neki az egész földet: Transzjordániát Gileádtól Dánig, Naftalit (Galileát), Efraim és Manassé földjét (Szamariát), valamint Júda egész földjét a Földközi-tengerig. Mózes elköltözése előtt ismét megbizonyosodhatott arról, hogy az Úr betartja Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak tett ígéretét (5Mózes 34:4).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Mózes a hegyen halt meg, és maga az Úr temette el őt a Moáb földjén. A Biblia feljegyzi, hogy később Mihály, Izrael angyali fejedelme magával az ördöggel vetekedett Izrael legnagyobb vezetőjének testéért (Júdás 1:9), amiből a kutatók arra következtetnek, hogy Énokhoz és a másik nagy prófétához, Illéshez hasonlóan Mózes is testben került fel a mennybe.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Mózes, Isten szolgája több tekintetben is Jézus Krisztus előképe volt. Csendes, magányos évek során készült fel szolgálatára, lemondott a világ dicsőségéről, az Ige szerint a legszelídebb ember volt a földön, közbenjáró szolgálatot folytatott, különleges közösségben élt Istennel, és elvégezte szolgálatát - népét elvezette az ígéret helyéig. Életének három kiemelkedő eseménye hegyekhez kötődött: a Hóreben kapta elhívását, a Sínain vette át a Törvényt, és a Nébó-Piszgáról tekintette meg az Ígéret Földjét. Elmondható, hogy a Biblia legnagyobb "hegymászója" volt, ám ezt a tevékenységet soha nem öncélúan művelte: az Úr vezette magas helyekre, Isten állította lábát a Kősziklára. [/FONT]

kata53 · 2008 December 12

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Garizim és Ebál[/FONT]

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif] Az ősi Sikem városa egy völgyben fekszik Szamariában. A kb. 200 m mély völgytől délre található a Garizim hegy (881 m), héberül har Gerizim, északra pedig az Ebál hegy (940 m) héberül har Ebal. A Garizim hegy oldalában összesen 10 forrás fakad, melyek a termékeny völgyet öntözik. A völgyön vezet keresztül a kevés számú kelet-nyugati izraeli kereskedelmi útvonalak egyike.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Mindkét hegy Mózes 5. könyvében jelenik meg először: "És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened arra a földre, amelyre te bemész, hogy bírjad azt: akkor mondd el az áldást a Garizim hegyén, az átkot pedig az Ebál hegyén. Nemde azok túl vannak a Jordánon, a napnyugati út mögött, a Kananeusok földjén, akik a síkságon laknak Gilgállal átellenben, a Móré tölgyei mellett?!" (5Mózes 11:29-30).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A hegyek pontos helyének meghatározás okozott némi problémát a történelem folyamán, de ennek elsősorban a szamaritánusokkal folytatott teológiai vita volt az oka, és nem a fenti ige. A későbbi cselekményből egyértelműen kiderül, hogy a két hegy Sikem mellett található, s az 5Mózes 11:30-ban olvasható leírás csak a hegyek felé vezető irányt jelzi, és nem állítja, hogy azok a Gilgál melletti síkságon lennének.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Mózes e hegyekhez kötődő parancsairól részletesen csak később, az 5Mózes 27-ben olvasunk. A népnek, miután átkelt a Jordánon, egy kőoltárt kellett építenie az Ebál hegyén. Az oltár köveire fel kellett írniuk a törvény minden igéjét, majd égő- és hálaáldozatot kellett áldozniuk az Úrnak (5Mózes 27:1- Ezután Lea és Ráhel fiai közül hat törzsnek (Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár, József és Benjámin) áldást kellett kiáltania a Garizim hegye felé, a Bilha, Zilpa és Lea többi fiától származó törzseknek (Rúben, Gád, Áser, Zebulon, Dán, Nafthali) pedig átkot az Ebál hegye felé. (Elgondolkodtató, hogy Izsakhár valószínűleg az elsőszülött Rúbent helyettesítette az áldást mondók között. Ebből a cseréből is látszik, hogy Rúben vérfertőző paráznasága (1Mózes 35:22) mennyire befolyásolta az ágyékából származók sorsát (1Mózes 49:4).) Bár az 5Mózes szövegeiből arra is következtethetnénk, hogy a törzseknek a hegyről kellett az áldást és az átkot kimondaniuk, a későbbi történésekből kiderül, hogy az Úr frigyládája mellől, a hegyek felé hirdették ki az áldást és az átkot.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Józsué könyvének 8. fejezetéből megtudjuk, hogy Izrael fiai pontosan betartották az utasítást: Jerikó és Ai elfoglalása után oltárt állítottak az Ebál hegyén, égő- és hálaáldozatot áldoztak az Úrnak, felírták a kövekre a Törvény mását, majd felálltak a Mózes által rendelt módon. "Az egész Izrael, és az ő vénjei, vezérei és bírái ott álltak kétfelől a láda mellett, a Lévita papok előtt, akik az Úr frigyládáját hordozták, úgy a jövevény, mint a bennszülött, fele a Garizim hegye felé, fele pedig az Ebál hegye felé, amint megparancsolta Mózes, az Úr szolgája, hogy megáldaná az Izrael népét először. Azután pedig felolvasta a törvény minden igéjét, az áldást és az átkot, mind úgy, amint meg van írva a törvény könyvében" (Józsué 8:33-34).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Ez egy nagy szellemi jelentőséggel bíró szimbolikus cselekedet volt. Izrael első győzelmei után szükség volt arra, hogy a nép figyelmét ismét ráirányítsák: sikere, élete az Úrral és az Úr Igéjével való kapcsolatától függ. Ettől kezdve, ha a távolból megpillantották a két hegyet, eszükbe jutott a szövetség megújításának, az áldás és az átok kihirdetésének napja, és megemlékeztek arról, hogy az Ígéret Földjét Isten adta nekik, és nem saját karjuk erejével szerezték.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]E fontos esemény kapcsán érdemes megemlíteni egy nagyon érdekes földrajzi jelenséget. Bár mindkét hegy anyaga oolitikus mészkő, vízrajzuk és növényzetük teljesen eltérő. Az Ebál hegyének Sikem felé néző oldalán egyetlen egy forrás fakad, az is csak a délkeleti szélén, így a rajta található vegetáció minimális, a hegy kopár. Ezzel szemben a Garizim hegyet az aljától a gerincéig dús növényzet borítja, mivel a hegyoldalt számos forrás öntözi. A két hegy közötti éles kontrasztot már egy középkori történet is az átok és az áldás hatásával magyarázta.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

A Garizim hegy a Bírák korában is szerepet kapott. Miután Gedeon ágyastól született fia, Abimélek megölte 69 féltestvérét, és Sikem népe éppen királlyá kente őt a völgyben, az egyedül életben maradt fiatal Jóthám felmászott a Garizim hegyre, és egy mesét mondott el kiáltva az alatta levőknek. A közismert történetben a délceg fák (cédrusok) egy csenevész, szúrós galagonyabokrot választanak királyuknak. Jóthám ezzel a nyilvánvalóan igazságtalan és nevetséges választással illusztrálta a sikemiek és Abimélek szövetségét, majd átkot mondott rájuk: "Jöjjön tűz ki a galagonyabokorból, és égesse meg a Libanon cédrusait!" (Bírák 9:15). [/FONT][FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Az átok félelmetes módon beteljesedett: miután egy gonosz szellem megosztotta őket, a korábbi szövetségesek egymás ellen támadtak. A végkifejletben Sikem közel ezer lakosa halt szörnyű tűzhalált (Bírák 9:49), Abimélek szégyenteljes végzete pedig még évtizedek múlva is szóbeszéd tárgya volt Izraelben (Bírák 9:53, 2Sámuel 11:21).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A Garizim hegy az Újszövetségben is megjelenik. A Jákob kútjánál megpihenő Jézus beszédbe elegyedett egy szamaritánus asszonnyal, aki hamarosan rátért a fő teológiai kérdésre: a Garizim vagy a Sion hegyén kell-e imádni az Istent. A szamaritánusok ugyanis még Nagy Sándor engedélyével i.e. 332-ben a Garizim hegyre építették saját templomukat, amit később János Hürkanosz zsidó király lerombolt. Ám a Garizim hegy továbbra is a szamaritánus vallás központi kultuszhelye maradt. (Többek között abban is hittek, hogy a Garizim hegyre nem csak számos pátriárka lett eltemetve, hanem Isten ide rejtette a frigyládát és a szent edényeket is még Éli főpap idején. Erről a kérdésről sokszor vitatkoztak a velük szóba álló zsidókkal.)[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Jézus válasza nem egyszerűen a szamariai teológiát korrigálta, hanem új szellemi dimenziókat nyitott a zsidók által megvetett, de az Úrra nyitott szamariaiak előtt. (Ennek később, az apostolok működése idején értek be a szellemi gyümölcsei.) "Mondta neki Jézus: Asszony, hidd el nekem, hogy eljön az óra, amikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek; mi azt imádjuk, akit ismerünk: mert az üdvösség a zsidók közül támadt. De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádók szellemben és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres az ő imádóiul" (Jn 4:21-23). [/FONT]

kata53 · 2008 December 12

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Tábor-hegy[/FONT]

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A három törzs - Isakhár, Zebulon és Naftáli - határán magányosan álló 563 méter magas, kupola alakú Tábor-hegy minden irányból impozáns látványt nyújt. Alsó-Galilea középső részén fekszik, Názárettől 9 km-re keletre.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A hegy neve héberül tábór, melynek jelentése: kőbánya, törés. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a Tábor az Atabyrios névből származik, ami egy semita istennév görög átirata volt. A hegy tetején ugyanis régi pogány szentély maradványaira bukkantak. Talán Mózes is erről szólt énekében, amikor Zebulon és Isakhár kapcsán igaz istentiszteletet említ: "népeket hívogatnak a hegyre, igaz áldozattal áldoznak ott" (5Mózes 33:19). Sajnos úgy tűnik, néhány évszázaddal később Izrael fiai felújították a bálványimádás gyakorlatát e hegyen, kiváltva ezzel Hóseás próféta haragját (Hóseás 5:1).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A Tábor-hegy először Józsué könyvében jelenik meg: a hegy közelében fekvő Kiszlót-Tábor nevű település Zebulon törzsi határát jelölte ki (Józsué 19:12). Későbbi feljegyzések szerint a Tábor környéki legelők a zebulonita Mérári fiainak jutottak (1Krónikák 6:77). Így amikor a bírák korában Jábin, kánaáni király és hadvezére, Sisera ellen fellázadtak az izraeliek, Debóra prófétaasszony a következő felhívást intézte Bárákhoz, Abinoám fiához: "Avagy nem parancsolta-e meg az Úr, Izraelnek Istene: Menj és vonulj fel a Tábor-hegyére, és végy magadhoz tízezer embert a Naftáli és a Zebulon fiai közül? És teellened kihozom a Kison patakjához Siserát, Jábin hadvezérét, az ő szekereit és seregét, és kezedbe adom őt" (Bírák 4:6-7).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Bárák engedelmeskedve az Úr parancsának felvonult seregével a messziről látszó gyülekezési helyre. Amikor ezt hírül vitték Siserának, azonnal egybegyűjtötte félelmetesen felfegyverzett hadseregét (a kilencszáz vasszekér a kor csúcstechnikáját képviselte), és megindult az izraeli hadsereg ellen a Karmel hegy lábánál fekvő Harósetből (Bírák 4:13). Debora így buzdította Bárákot: "Kelj fel, mert ez a nap az, amelyen kezedbe adja az Úr Siserát! Hisz maga az Úr vezet téged!" Bárák serege leviharzott a Tábor-hegyről, az Úr pedig megrettentette előttük a kánaáni hadat. Sisera leugrott szekeréről, és gyalog menekült, seregét tönkreverték, a harcosok maradékát pedig a felduzzadt Kison patakja söpörte el (Bírák 5:21). Sisera később Jáhel, a keneus Héber felesége kezei által esett el, ami különösen nagy szégyennek számított. Miután Isten így megalázta Jábint, Izrael fiai végül a kánaáni királyt is teljesen legyőzték (Bírák 4:24).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Debóra és Bárák eksztatikus hálaadó énekkel magasztalta Istent a győzelemért, amellyel egy húsz esztendeig tartó diktatúrát sikerült elsöpörniük. A dicséretben a szellemi harc is megjelenik: "Az égből harcoltak, a csillagok az ő helyükből vívtak Siserával!" (Bírák 5:20). A Tábor-hegyénél tehát nem csak Izrael fiai, hanem az Úr angyalai is összegyűltek, és a kor egyik legnagyobb győzelmét aratták ellenségeik fölött. A győzelem gyümölcse nagy békesség lett: "És megnyugodott a föld negyven esztendőig."[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A Tábor-hegy a következő nagy háború idején is szóba került. Amikor Izrael bírája, Gedeon elfogta a midianiták két királyát, Zébát és Sálmunáht, rákérdezett egy korábbi kegyetlen tettükre, amikor a Tábor-hegyen izraeli férfiakat gyilkoltak le. A két király elismerte bűnösségét, ami után Gedeon kivégezte őket (Bírák 8:18-21).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A Biblia két másik helyen szól még a Tábor-hegyről. A Zsoltárok könyvében Ethán így dicséri Istent: "Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad. Az északot és a delet te teremtetted, a Tábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek!" (Zsoltárok 89:13). Jeremiás pedig a Tábor mozdíthatatlanságát, különleges elhelyezkedését emeli ki, és a közeli Karmellel hozza párhuzamba (Jeremiás 46:1[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

A Tábor-hegy az Újszövetségben - talán a már említett bálványimádás miatt - nem jelenik meg. Bár a keresztény hagyomány évszázadokon át a Tábor-hegy csúcsát tartotta Jézus Krisztus színeváltozása helyének, az újabb kutatások ezt inkább az északra fekvő, Caesaera Philippihez közelebb eső Hermon térségéhez kötik. "Péter hitvallása és Jézus Krisztus színeváltozása között hat nap telt el. Ennyi idő alatt Észak-Galileából a Názáret közelében található Tábor-hegyéig ugyan eljuthattak a tanítványok, de ez a hegy Baál kultuszának helye volt Jézus Krisztus kora előtt. Nem valószínű, hogy ez a hegy lett volna Mózes és Illés megjelenésének helyszíne" (Németh Sándor: A hit szülőföldje, Galilea).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Akárhogy is történt, a Tábor-hegy Izrael küzdelmekkel teli történelmében dicsőséges szerepet játszott, amire a zsidóság mindig büszkén emlékezett vissza. A hegy a győzelem jelképévé vált, és amikor az izraeli hadsereg 1948. május 15-én végleg visszafoglalta, nagy örömujjongás tört ki egész Izraelben.[/FONT]

kata53 · 2008 December 12

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Gilboa-hegység[/FONT]

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Kb. 17 km hosszú hegyvonulat a Szamariai hegyektől északkeletre, a Jezréel-síkság délkeleti szélén. Hegyei ívet alkotnak, melynek északi és keleti oldalai meredeken ereszkednek le a Haród-patak és a Jordán folyó völgyébe. Mivel a Jordán azon a helyen 200 méterrel folyik a tengerszint alatt, így partjáról nézve a Gilboa központi tömbje (melynek legmagasabb pontja 538 méterrel van a tengerszint felett) igen magasnak látszik. A hegység délen egészen a Szamariai-hegyekig nyúlik.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

A hegylánc neve héberül gilboa, melynek jelentése: buzogó forrás, szökőkút. Nevét nem véletlenül kapta: a hegység keleti lábánál bővizű források törnek fel, melyek a mai napig gazdag vegetációnak biztosítanak kedvező életfeltételeket.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Amilyen szép a környezete, olyan szomorú a hozzá kapcsolódó történet. A Gilboa-hegység egy tragikus ütközet színtere volt Izrael történelmében. Az izraeliták és a nyugatról betelepült filiszteusok közötti hosszú évszázadokig tartó háborúk itt érték el tetőpontjukat. Saul, Izrael első királya Jezréel keresztútjainál harcolt utoljára.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Az izraeli területekre betörő filiszteusok elsődleges célja az lehetett, hogy a Jezréel-völgy elfoglalásával a galieai zsidó törzseket elvágják a Szamarai-hegységben lakó testvéreiktől. Miután a Sáron-síkságon, Afeknál gyülekeztek, a filiszteusok felvonultak a Móré dombja mellett fekvő Sunemig (1Sámuel 28:4). Ekkor Saul és Izrael serege "tábort járt" a Gilboa-hegységben, majd a Jezréel melletti forrásnál sátorozott le. A csata előtti éjszakán a vesztét érző király egy endori halottidéző asszonynál próbált kijelentést venni, ahol a megjelenő Sámuel be is jelentette: másnap fiaival együtt meghal.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A próféta szava beteljesedett. A Gilboa-hegyi ütközetben sok izraeli harcos mellett Saul király és fiai: Jonatán, Abinádáb és Malkisua is elestek (1Sámuel 31). Ezt látva a Jezréel-völgyben lakó izraeliták elmenekültek házaikból, a filiszteusok pedig elfoglalták a völgy legtöbb városát. Saul fegyvereit Astarót templomában állították ki, holttestét a Gilboa-hegység keleti lejtőin fekvő Bét-Seán falán tették közszemlére. A hírt megtudva Dávid sírásban tört ki, és egy keserű gyászéneket szerzett, amiben megátkozta Saul halálának helyszínét: "Gilboa hegyei, se harmat, se eső tirátok ne szálljon, és mezőtök ne teremjen semmi áldozatra valót; mert ott hányatott el az erős vitézek pajzsa, Saul pajzsa, mintha meg nem kenettetett volna olajjal" (2Sámuel 1:21).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Ezen a hegyen teljesedett be tehát Izrael első, tragikus életű királyának sorsa. Fontos momentum, hogy a babiloni fogságból visszatérő zsidók számára Ezsdrás pap - a nemzetségtáblázatokat követően - ezzel az intő eseménnyel kezdi a Krónikák könyvének elbeszéléseit (1Krónikák 10). Saul halála és Gilboa hegye egyaránt arra emlékeztette Izrael népét, hogy "mint a varázslás bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés" (1Sámuel 15:23).[/FONT]

kata53 · 2008 December 12

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Libanon[/FONT]

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Izrael északi határát jelző hegyvonulat, amely 150 km hosszan húzódik északkeleti irányban a szíriai tengerpart mentén, Tírusztól Arvadig. Legmagasabb pontjai a Dzsebel Makmal és Kurnat-esz-Szauda nevű csúcsok, melyek 3100 méter magasra nyúlnak. Télen a Libanont hó borítja (Jeremiás 18:14), héber nevének - löbanon - jelentése: a fehér hegy. A Szentírás szövege összesen hetvenegyszer említi.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Az ókorban a hegységet sűrű erdők borították, különösen híres volt cédrusfáiról, melyek már az egyiptomi fáraók érdeklődését felkeltették, akik kikötőket is létesíttek a hegység tövében. 1500 éven át a Libanon látta el Egyiptomot a hajó- és templomépítéshez, valamint a különböző asztalosmunkákhoz szükséges cédrusfával. Az i.e. XII. századtól kezdve az asszírok is nekifogtak a fakitermelésnek. Sénakherib asszír király cédrus- és ciprusirtásairól még a Biblia is megemlékezik (2Királyok 19:23). Ésaiás próféta pedig arról ír, hogy a Libanon fái örvendeztek Szargon király halálán: "Mióta te megdőltél, nem jön favágó ellenünk!" (Ésaiás 14:[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A Szentírásban a hegység Mózes 5. könyvében és Józsué könyvében szerepel először: Izrael földjének Istentől kijelölt északi határát jelezte (5Mózes 1:7,11:24, Józsué 1:4). Mózes külön is kiemelte, amikor látni akarta az Ígéret Földjét (5Mózes 3:25). Az Ige beszél a mellette fekvő völgyről is - ez a mai Beqa-völgy (Józsué 11:17,12:7). A Libanonon khivveusok laktak. Bár Isten jelezte Józsuénak, hogy ez a föld is elfoglalni való terület (Józsué 13:5-6), végül az Úr még sem űzte ki a khivveusokat Izrael fiai elől, hogy általuk próbálja meg népét (Bírák 3:3-4). Így a Libanon hegye a történelem folyamán általában a pogány nemzetek uralma alatt maradt.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

A hegység leghíresebb szimbóluma a libanoni cédrus [Cedrus libani]. Ez a jelképes fa először Jótám példázatában tűnik fel, amit Abiméleknek és a sikemieknek mondott (Bírák 9:15). Később Joás, Izrael királya is a libanoni cédrust állította szembe a tövissel (2Királyok 14:9). Az Ige Salamonról is feljegyzi, hogy példabeszédeiben "szólott a fákról, a Libanon cédrusfájáról" (1Királyok 4:33).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Ezt azért is tudta megtenni a bölcs király, mert Izrael addigi legnagyobb szabású építkezésébe fogott, amikor az Úrnak és saját magának házat épített. Hírám, Tírusz királya már apjának Dávidnak is küldött cédrusfákat a palotájához (1Krónikák 14:1), így Salamon bátran fordult hozzá kérésével (lásd 2Krónikák 2:4-5,8-9). A következő fejezetekből kiderül, hogy Hírám készségesen segített Salamonnak az építkezésben, és a Libanonon óriási mértékű fakitermelés indult meg. Salamon havonta tízezer favágót küldött a hegyre, emellett hetvenezer teherhordója és nyolcvanezer kővágója volt a helyszínen (2Krónikák 2:1 A kivágott cédrusokat tengeri úton juttatták el Joppéig, onnan szekereken fuvarozták fel Jeruzsálembe.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Salamon először az Úr házát építtette fel a Mórija hegyén hét év alatt (1Királyok 6:3, majd ezt követően saját és felesége palotáit - többek között a cédrusoszlopai és gerendái után a Libanon-erdő házának nevezett csarnokot - építtette tizenhárom esztendőn át (1Királyok 7:1). Ezek az építkezések óriási famennyiséget igényeltek, ám a Libanon kiterjedt erdőségei ki tudták elégíteni az igényeket. Jellemző, hogy Salamon még a hálóágyát is libanoni cédrusból készíttette (Énekek Éneke 3:9).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A babiloni fogságból való hazatérést követően Zorobábel és Jésua főpap, Círusz perzsa király engedélyével szintén a Libanonról hozatott cédrusokat második templom építéséhez (Ezsdrás 3:7).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Isten háza a Sion hegyén tehát mindkét alkalommal egy másik hegy, a Libanon "hozzájárulásával" épült fel. Talán épp ezért a Biblia szerzői általában rendkívül pozitívan viszonyulnak ehhez a hegyhez, sokszor kiemelik szépségét, ékességét. A vőlegény a Libanonról hívja kedvesét (Énekek Éneke 4:, a zsoltárok áldásaiban pedig azt olvassuk, hogy "rengjen gyümölcse, mint a Libanon" (Zsoltárok 72:16), "az igaz növekedik, mint a cédrus a Libanonon" (Zsoltárok 92:13), és "megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libanon cédrusai, melyeket plántált" (Zsoltárok 104:16). Az Énekek Éneke a Libanon illatáról (4:11) és üdítő vizet adó forrásairól (4:15) szól, Ésaiás próféta a Libanon dicsőségéről (35:2) és ékességéről (60:13) beszél, Ezékiel próféta pedig Libanon szépségét és javát emeli ki (Ezékiel 31:16).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A heggyel kapcsolatban vannak ítéletet jelképező kijelentések is. "Az Úr szava ugrándoztatja a Libanont és a Szirjónt (vagyis a Hermont), mint a bivalyfiakat" - mondja Dávid (Zsoltárok 29:6), és az Úr ellene megy "a Libanon minden cédrusának, amelyek magasak és felemelkedettek" (Ésaiás 2:13). Az Úr haragja nyomán "a Libanon megszégyenül, ellankad" (Ésaiás 33:9), "a Libanon virága elfonnyad" (Náhum 1:4), és "tűz emészt cédrusai között" (Zakariás 11:1). Az Úr kijelentette Júda királyának, hogy az igazság nélkül mit sem ér a szépség: "Ha Gileád volnál nekem és a Libanon feje, mégis elpusztítlak téged!" (Jeremiás 22:6).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Ugyanakkor Hóseás és Zakariás próféta gyönyörű képekben beszéli el Izrael helyreállítását, amelyben a Libanon egyrészt visszatérési célpontként - "behozom őket Gileád és Libanon földjére, és elég sem lesz nekik" (Zakariás 10:10) -, másrészt központi jelképként jelenik meg: "Olyanná leszek Izraelnek, mint a harmat. Virágozni fog, mint a liliom, és gyökeret ver, mint a Libanon. Kiterjednek az ő ágai, és olyan lesz az ő ékessége, mint az olajfáé, illata pedig, mint a Libanoné. Visszatérnek az ő árnyékában lakók, és felelevenednek, mint a búzamag, és virágoznak, mint a szőlőtő; híre olyan lesz, mint a Libanon boráé" (Hóseás 14:6-.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A Libanon hegye és a rajta található természeti kincsek - vizek, fák, virágok, vadak - tehát a dicsőséghez, szépséghez kapcsolódnak Izrael ószövetségi történelmében. Bár ezen a hegyen nem történtek sorsfordító események, a Szentírás mégis nagy figyelmet szentel neki, s rendkívül szép és gazdag szimbólumvilág kapcsolódik hozzá.[/FONT]

kata53 · 2008 December 12

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Karmel[/FONT]

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Markáns formakincsű hegylánc Izrael északnyugati részén. Kb. 45 km hosszú gerince 548 méteren éri el legnagyobb magasságát. Héberül: har ha-Karmel, azaz "a Karmel hegye". Nevének jelentése: termékeny, gyümölcsöskert, ültetvény, amely mezőgazdasági jelentőségére utal.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

A "tenger között álló" Karmel (Jeremiás 46:1szirtje mélyen benyúlik a Földközi tengerbe, emiatt a fő izraeli közlekedési útvonalak nem a tenger partján, hanem a Jokneám és Megiddó városa feletti hágókon át vezetettek. A két hágó három részre osztja a Karmel-hegyláncot. Az északi rész keleti oldala meredeken emelkedik a Kison-patak fölé, míg a nyugati lejtők szelíden ereszkednek le a tengerpart felé. A hegy délkeleti felén emelkedik a 482 m-es Karmel szarva (Muhráta), ahol a hagyomány szerint Illés szembeszállt Baál prófétáival.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A hegylánc második részét Manassé-magaslatoknak nevezik. Kb. 18x12 km területet foglal el, lágy mészkő borítja. Mezőgazdaságilag jobban kihasználható a hegység más részeinél, ráadásul a déli határán haladt a "Via Maris", az ókor egyik nemzetközi főútvonala. Számos település maradványait tárták fel rajta. A Karmel-hegylánc harmadik, délen fekvő része viszont (melyet az ókorban Vas-hegységnek is neveztek) ritkán lakott volt.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A Karmel Józsué könyvében tűnik fel először, miután Izrael fiai a hegység délkeleti sarkán fekvő Jokneám városát is meghódították (Józsué 12:22). Később a föld felosztásakor a hegylánc Áser törzsének délnyugati határát jelölte (Józsué 19:26).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

A hegy következő megjelenése Izrael történetének egyik szellemi fordulópontját jelzi. Illés próféta szolgálatáról van szó, amely a legsötétebb bálványimádás korszakára esett. Akháb király és felesége, Jézabel tevékenysége a pusztulás felé sodorta az országot. Ekkor "lőn az Úr beszéde Illéshez, mondván: Mutasd meg magadat Akhábnak!" (1Királyok 18:1). Illés engedelmeskedett, és ezt az üzenetet adta át a királynak: "Most azért küldj el, gyűjtsd hozzám az egész Izraelt a Karmel hegyre, és a Baál négyszázötven prófétáját, és az Aserának négyszáz prófétáját, akik Jézabel asztaláról élnek" (1Királyok 18:19).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Az összegyűlt népet a próféta döntés elé állította ("Meddig sántikáltok még kétfelé?"), a bálványpapokat pedig szellemi párbajra hívta ki. Mindkét fél érezte: élet-halál kérdése a győzelem. Baál papjai egészen estig próbálkoztak tüzet hozni az égből, "de nem jött se szó, se felelet" (1Királyok 18:29). Ezután Illés tizenkét kőből oltárt épített, feltette rá az áldozatot, lelocsoltatta vízzel, majd egy erőteljes imában Izrael Istenéhez kiáltott. Az Úr tüze - a Sínaihoz és a Templom-hegyhez hasonlóan - leszállt a Karmel tetejére, és megemésztette az áldozatot. A sokaság arcra borulva imádta az Urat. Baál papjait azonnal megölték a hegy alatt folyó Kison-patak partján, az Úr pedig három év után végre esőt küldött a kiszáradt földre (1Királyok 18:45). Isten tehát ismét egy hegyen mutatta be dicsőségét és hatalmát, megváltoztatva ezzel népe szívét és sorsát.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Illés életében még két másik fontos hegyi esemény történt: az egyik az Úr megjelenése a Hóreben, a másik pedig az Úr haragja tüzének többszöri leszállása és ellenségeinek megégetése (2Királyok 1). (Ez utóbbi eseményre gondolt Jakab és János, amikor tüzet akartak kérni a szamaritánusok ellen (Lukács 9:54).) Elképzelhető, hogy Illés akkor is a Karmel hegyén tartózkodott.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Illés tanítványa és utóda, Elizeus is ezt a hegyet választotta "székhelyéül". Mestere mennybe ragadtatása után Elizeus előbb Jerikóba ment, majd Bételen keresztül a Karmel hegyére tért vissza (2Királyok 2:25). Később, amikor a súnemi asszony egyetlen fia meghalt, az asszony azonnal tudta, hol kell keresni az Isten emberét: a Karmelen (2Királyok 4:25). Amikor pedig a szíriai király megpróbálta elfogni Elizeust, kémei megjelentették neki, hogy a próféta a Karmel-hegylánc és a Szamariai-hegyek között fekvő Dótán városában tartózkodik. Itt láthatott bele a próféta szolgája a szellemvilágba: "Íme a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül" (2Királyok 6:17). Ahogy Mózes, úgy Elizeus is tudta, hogy a hegyeken nem csak fizikai hadseregek csapnak össze.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Izrael két nagy prófétája mellett a Biblia több szerzője is írt a Karmelről. Salamon a menyasszony fejének szépségét hasonlította a Karmelhez (Énekek Éneke 7:5), Ésaiás próféta a viruló föld karmeli ékességéről beszélt (Ésaiás 35:2), Jeremiás próféta pedig az öröm és vígasság helyének nevezte Kamelt (Jeremiás 48:33). Ez a hegy tehát a szépség, ékesség és egyfajta nőiség szimbóluma a Bibliában. A lombtalanná vált, kiszáradt és elfonnyadt növényzetű Karmel viszont az ítélet szomorú jelképévé vált (Ésaiás 33:9, Ámós 1:2, Náhum 1:4).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Ám szerencsére nem ez volt az utolsó szó a heggyel kapcsolatban. Izrael Istene ígéretet tett: a fogság után visszaviszi juhait az ő lakhelyükre, a Karmelen fognak legelni, és megelégszik a lelkük (Jeremiás 50:19).[/FONT]

kata53 · 2008 December 12

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Hermon[/FONT]

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A Hermon hegység az Antilibanon vonulat déli részén, Transzjordánia észak-nyugati határán található (ma Libanon, Szíria és Izrael hármas határánál fekszik). Délen a Golán-fennsík bazalttáblája, nyugaton a Senir-folyó völgye, északon a Párpár-folyó (2Királyok 5:12), keleten pedig a Damaszkuszi-tábla határolja. A hegylánc hossza kb. 45 km, legnagyobb szélessége 25 km. Keleti és délkeleti lejtői jóval meredekebbek a nyugatiaknál. Az éves csapadékmennyiség - harmat, eső, hó formájában - a magasabb régiókban elérheti az 1500 mm-t. A hegység impozáns, 2814 m magas főcsúcsa tiszta időben akár 100 km-es távolságból is látható.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

A Hermon hegyének jelentései: szent hegy, felszentelt, hozzáférhetetlen, kiemelkedő. A Biblia rendszerint a har Hermón kifejezéssel jelöli. A hegyet a szidoniak Szirjonnak, az emoreusok pedig Szenirnek hívták (5Mózes 3:9), illetve Sionnak is nevezték (5Mózes 4:4, de lehetséges, hogy a hegylánc különböző csúcsairól van szó. Az Ószövetségben összesen húsz helyen szerepel, és elképzelhető, hogy az Újszövetség is erre a hegyre utal két helyen ("egy magas hegy" - Máté 17:1, "a szent hegy" - 2Péter 1:1[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A Hermonnal a Bibliában először az 5Mózes 3:8-ban találkozunk: a Jordánon túli területek északi határát jelölte ki. Izrael fiai az emoreus királyok legyőzésével jutottak el először a hegyhez (Józsué 12:1). Az emoreusok mellett khivveusok laktak még a környékén (Józsué 11:3). A hegy kezdetben Manassé fél törzsének északi határát képezte (Józsué 13:11). Később Dán törzse telepedett le a lábánál, amikor új központi területet keresve északra vonultak (Józsué 19:47).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Több magas hegyhez hasonlóan a Hermon környékén is kialakultak kultuszhelyek, erre utal a Baál-Hermon kifejezés (Bírák 3:3). Emiatt egyes kutatók szerint a hegy az hithű izraeliták számára tisztátalannak számított, különösen azután, hogy Dán fiai egy bálványszobrot is felállítottak a lábánál (Bírák 18:30-31). Ugyanakkor az Ószövetség bölcseleti és prófétai könyveiben szereplő igék általában pozitívan viszonyulnak a hegyhez.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

A 29. zsoltár a Hermont a közeli Libanonnal állítja párhuzamba: az Úr szava mindkét óriás hegyláncot képes megrengetni. A 42. zsoltár a Jordán és a Hermon földjét együtt sorolja fel, mint ahonnan a zsoltáros szíve Istenhez vágyott. A 133. zsoltárban a Hermon (Sion) hegyére leszálló harmat az Áron szakálláról aláfolyó olajhoz hasonlóan az Úr áldását jelképezi. (Az itt szereplő Sion nem a jeruzsálemi Sion-hegyet jelöli - lásd 5Mózes 4:48.) Az Énekek Éneke 4:8-ban a vőlegény a Szenir és Hermon csúcsára hívja kedvesét. Ezékiel próféta pedig Szenir ciprusairól, Libanon cédrusairól és Básán tölgyeiről szól elismerően (Ez 27:5-6). (Ez utóbbi ige alapján a Hermon a ciprusairól volt híres, mivel a másik két hegységhez egyértelműen a cédrus és a tölgy kötődik.)[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A korai egyházatya, Jeromos megemlíti, hogy az első-második században egy keresztény templom állt a hegyen, egy a csúcs közelében talált görög nyelvű felirat szerint pedig attól a helytől csak "az esküt tevők" folytathatták útjukat a csúcsig. Mindez azért érdekes, mert bár a keresztény tradíció a IV. századtól a Tábor-hegyét tartotta Jézus színeváltozása (transzfigurációja) helyének, az újabb kutatások szerint erre az eseményre nem ott, hanem a Hermon térségében került sor. (Ezt a nézetet képviselik többek között a Kézikönyv a Bibliához, illetve A bibliai világ atlasza szerzői is.)[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A szinoptikus evangéliumok szerint Jézus - Simon Péter Cézárea Filippinél tett megvallása után hat-nyolc nappal - magához vette Pétert, Jakabot és Jánost és felvitte őket "egy magas hegyre". A hegyen Jézus imádkozni kezdett, miközben tanítványai elaludtak. Imádkozás közben Jézus átváltozott - az arca ragyogni kezdett, a ruhája fehérré vált -, majd megjelent neki Mózes és Illés, akikkel közeli jeruzsálemi halálról beszélt. Végül az Atya szózata jött hozzá és addigra felébredt tanítványaihoz, akik igen megrémültek, és arccal a földre estek. [/FONT][FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Péter annyira megzavarodott, hogy azt sem tudta, mit beszél. (Elképzelhető, hogy Jézus imája a késő estébe nyúlt (vö. Lukács 9:37), és így aludtak el tanítványai. Ebben az esetben a megdicsőülés és a két próféta megjelenése még félelmetesebb látványt nyújthatott.) Az eseményeket követő napon a hegyről lefelé jövet Jézus megparancsolta nekik, hogy a feltámadásáig ne beszéljenek arról, amit láttak (Máté 17:1-9, Márk 9:2-9, Lukács 9:28-36).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Péter apostol élete vége felé így számol be követőinek erről az eseményről: "Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint akik szemlélői voltunk az ő nagyságának. Mert amikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott: "Ez az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm" - ezt az égből jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen" (2Péter 1:16-1.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A "szent hegy" kifejezés talán szintén arra utal, hogy az átváltozásra a Hermon hegyén került sor, hiszen a hegy neve az egyik magyarázat szerint a hrm (szent) gyökből származik. Persze ezt megkérdőjelezi a korábban említett bálványimádás problémája, ám az 1Krónikák 5:23 alapján a Baál-Hermon, a Szenir és a Hermon akár a hegység három különböző csúcsának neve is lehetett. Így maga a Hermon nem feltétlenül vált tisztátalanná a történelem viharai során. (Ahogy az Olajfák hegyének egész tömbje sem lett tiszt[/FONT][FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]átalan Salamon bálványtemplomai miatt.)[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Akár a Hermon volt a megdicsőülés színhelye, akár nem, a[/FONT][FONT=Arial, Helvetica, sans-serif] fenti igében ismét egy nagyszerű példát látunk arra, hogy a magas, nehezen megközelíthető hegyek hogyan szolgálhatják Isten céljait. A megdicsőülés hegye ilyen szempontból a Sínai-heggyel rokonítható. Isten nagy "hegymászóihoz", Mózeshez és Illéshez hasonlóan Jézus Krisztus is egy távoli hegycsúcsra vonult el, hogy mennyei kijelentésben részesüljön. Mivel Jézus mindig az Atya akaratát cselekedte (János 5:30), a helyszín ezúttal is Isten választása volt. A szent hegy betöltötte küldetését.[/FONT]

kata53 · 2008 December 12

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Sion hegye[/FONT]

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Sion hegye a leghíresebb és a legszentebb a Biblia hegyei között. A Szentírás szerint Isten ezt a hegyet választotta ki magának, hogy állandó lakozást vegyen a Földön. Hogy miért éppen ezt a hegyet?! Ezt csak Ő tudja. Mint ahogy Izraelt sem azért választotta, mert nagy és erős nép lenne (5Mózes 7:7), úgy a Siont sem azért, mert különösebben magas vagy látványos hegy lenne. Elmondható, hogy Isten szeretetét szuverén kiválasztás jellemzi, de általános alapelve, hogy a kevélyeknek ellene áll, és az alázatosokat emeli fel. Izrael kis nép volt, a Sion hegye pedig egy félreeső határhegy mindaddig, amíg Isten rámutatott: itt lesz az én lakóhelyem.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Neve, elhelyezkedése[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Az Ószövetségben százötvennégyszer szerepel a héber cijjon szó, az Újszövetség görög szövegében pedig hétszer találkozunk vele Szión néven. A név etimológiája vitatott, az egyik magyarázat szerint a jelentése kiváló, kiemelkedő, egy másik szerint ragyogó, napos hely.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A Sion kezdetben csak az Ófel dombtól és a Templomhegytől délkeletre eső hegyhátat jelentette, ahová Dávid városa épült. Később már az Ófel is a része lett, és egy idő után a Templom-hegyet (Mórija hegyét) is beleértették, amikor a Sionra gondoltak (a továbbiakban a három magaslatot én is egységben kezelem). Sion egyben Jeruzsálemnek a szimbólumává is vált, a próféták gyakran így szólították a várost: Sion leánya.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A Sion hegye Dávid király óta Izrael szellemi-lelki központja. Zsidó és keresztény emberek, fiatalok és öregek, szegények és gazdagok annyi dicséretet zengtek róla, annyi imába szőtték bele nevét, hogy az alábbiakban csak a legfontosabb bibliai kijelentéseket tudom összegezni.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Kiválasztása[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Bár a Sion név csak Sámuel próféta 2. könyvében jelenik meg, kiválasztásának története jóval korábbra nyúlik vissza. A Szentírás azt állítja, hogy Salamon a Templomot a Mórija hegyén kezdte el építeni (2Krónikák 3:1). Azon a hegyen, amit Isten választott ki, és mutatott meg Ábrahámnak. Mózes első könyvében a következőt olvassuk: "És monda Isten: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égőáldozatul a hegyek közül egyen, amelyet mondok neked. És nevezte Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-Jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés." (1Mózes 22:2,14).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif](Egyes vélemények szerint, ha a pátriárkák korabeli Sálem megegyezik Jeruzsálemmel, akkor Mórija hegye nehezen azonosítható a Templom-heggyel, hiszen akkor Ábrahámnak egy város közvetlen közelében kellett volna feláldoznia fiát. Ez a feltevés azonban figyelmen kívül hagyja a 2Krónikák 3:1 kijelentését.)[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A Biblia szerint az Isten jelenlétét őrző Templom azon a hegyen épült fel, ahol Ábrahám élete legnagyobb hitpróbája során kész volt feláldozni szeretett fiát. Ezt a hegyet Ábrahám Jahve-Jire-nek nevezte el. A Jahve-Jire kifejezés jelentése: az Úr lát vagy látni fog. Lát, kiszemeli magának az áldozatot, tehát ellát. A héberben a gondviselés gondolata ugyanis a látás jelentéskörébe tartozik. "Az Úr majd gondoskodik bárányról" - szó szerint néz magának, kiszemel magának, utánanéz majd a maga számára. Az eredeti szöveg szó szerinti fordítása tehát ez: "És nevezte Ábrahám annak a helynek nevét 'Az Úr lát'-nak. Azért mondják ma is: 'Az Úr kijelenti magát a hegyén' (láthatóvá válik, látszik, látható az ő hegyén)" (Kevin Conner: Isten nevei az Ószövetségben).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Emiatt a két esemény - Ábrahám áldozata és Isten megjelenése - nem csak földrajzilag, hanem szellemileg is összekapcsolódik. Ábrahám prófétált: az Úr a kb. ezer évvel később épült Templomban kezdett ezen a hegyen gondot viselni népéről, kijelentette magát, láthatóvá vált. (Az Isten népéről való gondoskodás teljesen áthatja Salamon templomi felszentelő imáját is.)[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Az Úr már Mózesnek megígérte, hogy "az én hajlékomat közétek helyezem, és meg nem utál titeket az én lelkem. És közöttetek járok, és a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek" (3Mózes 26:11-12). Isten szolgája a Vörös-tengeren való átkelés után így prófétált: "beviszed, s megtelepíted őket örökséged hegyén, melyet Uram, lakhelyül magadnak készítettél, szentségedbe Uram, melyet kezed épített" (2Mózes 15:17).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif] Ahhoz azonban, hogy Isten a Sionon valóban lakozást vehessen, kellett egy személy, aki felismerte az Úr akaratát. Ez a személy Dávid volt. Dávid királyságának első hét évében a déli Hebronban uralkodott, ám miután egész Izrael felkente őt királyának, egy északabbra fekvő fővárost kellett választania. Dávid Jeruzsálemet választotta, és döntéséről elmondható, hogy az egész Biblia legfontosabb földrajzi vonatkozású eseménye. (Érdekes momentum, hogy Dávid már jóval korábban, Góliát legyőzésekor Jeruzsálembe vitette fel ellenfele fegyvereit (1Sámuel 17:54). Lehet, hogy már tinédzserkorában volt látása a jövendő fővárosról.)[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Dávid annak ellenére választotta a Siont, hogy a hegy nem a lehető legjobb adottságokkal rendelkezett egy város számára (a közeli Gibeon például - ahol a Templom felépüléséig a legnagyobb áldozó magaslat is állt - sokkal vonzóbb földrajzi lehetőségeket kínált volna). Igaz ugyan, hogy a Sion hegyét három oldalról mély völgyek védelmezték, ám az északi oldalán fölé magasodott a vízválasztó gerinc, és vízellátását mindössze két forrás, a hegyoldalban fakadó Gihon és a távolabbi Rógel biztosította. [/FONT][FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Ráadásul Sion lakói annyira megerősítették a várost, hogy gúnyolódni mertek Dávid támadásán. Ám az ifjú király "bevette a Sion várát, ami Dávid városa lett" (2Sámuel 5:7). Ezután ide hozatta fel a frigyládát Obed-Edom házából, és miután Isten kijelentette számára, hogy majd csak a fia fog számára templomot építeni, egy sátorban, "Dávid sátrában" helyezte el azt (2Sámuel 7:2). Ugyanakkor az Úr sátra, melyet Mózes készített a pusztában, és az égőáldozati oltár a gibeoni áldozóhalmon maradtak (1Krónikák 21:29).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Később "a Sátán Izrael ellen támadt", és rávette Dávidot, hogy számlálja meg az Úr népét (1Krónikák 21:1). Isten büntetésül egy pusztító angyalt engedett Izraelre. Az angyal Jeruzsálemben is ölni kezdett, de ekkor az Úr így szólt: "Elég!" Az angyal kivont karddal a jebuzeus Ornán szérűje felett lebegett, amikor Isten Gád prófétán keresztül kijelentette a királynak, hogy ott kell oltárt építenie számára. Dávid megvette a területet 600 arany siklusért, oltárt épített, áldozatokat mutatott be, és Istenhez kiáltott, aki meghallgatta őt, és a mennyből tüzet bocsátott az oltárra (1Krónikák 21:26). Dávid kijelentette: "ez az Úr Istennek háza", vagyis felismerte, hogy ezen a helyen fog állni a templom.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Izrael királya rögtön hozzá is kezdett az építőanyagok összegyűjtéséhez, fiát, Salamont pedig felkészítette az Úr házának építésére (1Krónikák 22). Később nagyszabású gyűjtést és imaalkalmat is rendezett, mely során Izrael fejedelmei és elöljárói nagy mennyiségű aranyat, ezüstöt és vasat adtak a templom építéséhez (1Krónikák 28-29). Isai fiának ez volt az utolsó nagy tette, melyet a Biblia megörökített. Jól látszik, mennyire szívén viselte az Úr házának ügyét. Élete végéig "Isten szíve szerint való férfiú" maradt.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A Templom felépítése[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Miután Isten Gibeonban megjelent Salamonnak, ő "elvégezte magában, hogy az Úr nevének házat épít" (2Krónikák 2:1). Beszerezte a szükséges mennyiségű építőfát és követ, illetve aranyat, ezüstöt, rezet és vasat, munkás- és mesterembereket fogadott, majd királyságának negyedik esztendejében "elkezdte építeni az Úr házát Jeruzsálemben, a Mórija hegyén, mely Dávidnak, az ő atyjának megmutattatott, a jebuzeus Ornán szérűjén" (2Krónikák 3:1). A nagyszerű alkotás végül hét év alatt, i.e. 955 körül épült fel.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Salamon összegyűjtötte a nép véneit és fejedelmeit, felvitték a frigyládát Sionba (2Krónikák 5:2), majd a király csodálatos, Jeruzsálem és Izrael sorsát évszázadokon át befolyásoló felszentelő imádsága után az Úr birtokba vette hajlékát. "És mikor Salamon elvégezte a könyörgést, tűz szállt le az égből, és megemésztette az egészen égőáldozatot és a véres áldozatot, és az Úr dicsősége megtöltötte a házat, annyira, hogy még a papok sem mehettek be az Úr házába; mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr házát" (2Krónikák 7:1-2).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Ez volt talán a legfontosabb hegyhez kötődő esemény a Bibliában. A Sínai-heggyel szemben (ahol hasonló jelenetek játszódtak le) a Sion hegyén Isten maradandó lakozást vett, ahol és ahonnan - ígérete szerint - örökre gondot visel népére. Izrael fővárosának és szellemi életének középpontjába az Úr hegye került. Bár nyilvánvaló, hogy a hegyet nem önmaga, hanem az Úr jelenléte tette szellemi központtá, Isten dicsősége, a sekina Sion környezetének "atmoszféráját" is megváltoztatta.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Pusztulás és helyreállítás[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Azt azonban Isten jelenléte sem akadályozhatta meg, hogy Izrael szellemi megromlása nyomán a templomot és Jeruzsálemet többször is elpusztítsa az ellenség a történelem folyamán. Salamon idejében ugyan Jeruzsálem nagyon meggazdagodott, és nyugatra és északra terjeszkedett, ám ennek a vidéki zsidóság elégedetlensége volt az ára. Salamon feleségeinek bálványimádó gyakorlata és fia, Roboám pökhendisége miatt az ország kettészakadt, és az addig középen elhelyezkedő Jeruzsálem hirtelen Júda északi fővárosa lett.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

A városra i.e. 924 körül támadt először nagyobb had: Sesonk (Sisák) fáraó serege. Az egyiptomi király "elvitte az Úr házának kincseit és a király házának kincseit" (1Királyok 14:25-26). Az aranypajzsok helyett Roboám rézpajzsokat készíttetett, ami a bekövetkezett értékvesztő tendenciát jelezte. A legközelebbi fontosabb esemény Ezékiás királyhoz kapcsolódik. Az asszír hódítások miatt Ezékiás megerősítette Jeruzsálemet: új falakat építtetett, elzárta a kinti források nyílásait, a Gihon-forráshoz pedig egy 535 méter hosszú alagutat fúratott (2Krónikák 32:3-5), ami még ma is megvan. Ezékiás uralkodásának tizennegyedik évében fel is jött Júda ellen Sénakhérib asszír király serege, és elfoglalták a megerősített városokat (Lákis elfoglalását Sénakhérib híres domborművein örökítették meg). Később Sénakhérib felküldte Jeruzsálem ellen hadvezérét, Rabsakét, aki gőgösen kiáltva megadásra szólította fel a várost (2Királyok 18:19-35).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Ezékiás király Izrael Istenéhez kiáltott, aki Ésaiás próféta száján keresztül üzente meg, hogy Asszíriát "megcsúfolja Sion szűz leánya", Júda pedig ismét benépesül: "Jeruzsálemből fog származni a maradék, és a megszabadultak a Sion hegyéről; a Seregek Urának buzgó szerelme cselekszi ezt!" Az Úr angyala katasztrofális pusztítást okozott az asszír seregben, Sénakhérib megszégyenülten tért vissza Ninivébe (2Királyok 19).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Ezékiás fia, Manassé 55 évig uralkodott Jeruzsálemben. Ő volt Júda leggonoszabb királya, és bár élete végén megtért, Isten megelégelte népe csalárdságát. A prófétákon keresztül bejelentette ítéletét: "Íme én oly veszedelmet hozok Jeruzsálemre és Júdára, hogy mindenkinek, aki azt hallja, megcsendül benne mind a két füle. És elhagyom az én örökségem maradékát, és adom őt ellenségei kezébe, és zsákmánya és ragadománya lesz minden ellenségeinek" (2Királyok 22:13-14). Bár Manassé unokája, Jósiás átfogó vallási reformot vezetett be, és az összes magaslatot leromboltatta az országban, Isten ítéletét elfordítani már nem tudta.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]I.e. 597-ben, Joákin király uralkodása idején feljött Nabukodonozor babiloni király, és elfoglalta Jeruzsálemet. A királyt előkelőivel, a hadsereg parancsnokaival és mesteremberekkel, összesen legalább tízezer emberrel együtt száműzte Babilonba. A Templom aranyedényeit összevagdalták, és szintén elvitték (2Királyok 24:10-16). Az új király Joákin nagybátyja, Sedékiás lett. Őt hamis próféták, köztük Hanániás azzal bátorították, hogy két éven belül véget ér a babiloni fogság, és Júda foglyai hazatérhetnek (Jeremiás 28:1-4). A szintén Jeruzsálemben tartózkodó Jeremiás viszont arról kapott kijelentést, hogy a száműzetés 70 évig fog tartani, és erről írt a foglyoknak Babilonba (Jeremiás 29:1-14).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Uralkodásának kilencedik évében Sedékiás fellázadt a babiloni uralom ellen. Megtorlásul Nabukodonozor ismét ostrom alá vette a várost. Bár Jeremiás azt hangoztatta, hogy ne küzdjenek Isten ítélete ellen, nem hallgattak rá, sőt, kis híján megölték (Jeremiás 37-3. A több éves ostromot követően, i.e. 586-ban a kiéheztetett város már nem bírta tovább a nyomást, védői feladták a küzdelmet. A babiloniak elfoglalták egész Júdát, Sedékiás királyt elfogták és megvakították, fiait megölték. Az Úr Templomát a többi házzal együtt lerombolták, a megmaradt lakosságot deportálták (2Királyok 25).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Jeremiás siralmaiban gyászolta "a nagy népű várost, amely árvává lett". A próféta keservesen sírt Sion leányának romlása felett, de pontosan tudta, hogy az miért következett be: "megteljesítette az Úr az ő búsulását, kiöntötte az ő felgerjedt haragját, és tüzet gyújtott a Sionban, és megemésztette annak fundamentumait" (Jeremiás Siralmai 4:11). De a gyászének végén a reményteljes vigasztalás szava is felcsendül: "eltöröltetik a te álnokságod, oh Sion leánya, nem fog téged száműzni többé!" (Jeremiás Siralmai 4:22).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A prófécia 70 évvel később teljesedett be: a Babilonból visszatért maradék hosszú küzdelem után i.e. 516-ban fejezte be és szentelte fel a második templomot a Sionon (Ezsdrás 6:15-22), a hegy körül lerombolt városfalakat pedig Nehémiás építtette fel 445-ben. Ezt követően a papok Ezsdrás vezetésével megújították az Istennel kötött szövetséget, és Izrael fiai - Józsué kora óta első ízben - nagy öröm és vígasság közepette megtartották a Sátorok ünnepét (Nehémiás A templomról csodálatos próféciák hangzottak el akkoriban. Aggeus próféta ezt jövendölte: "nagyobb lesz e második ház dicsősége az elsőnél, azt mondja a Seregek Ura, és e helyen adok békességet" (Aggeus 2:9). Malakiás pedig bejelentette: "eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek, és a szövetség követe, aki ti kívántok; íme eljön, azt mondja a Seregek Ura" (Malakiás 3:1). Ezek a próféciák már Isten egyszülött Fiának közeli érkezésére utaltak.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Jézus szolgálata a Sion-hegyen[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Jézus Krisztus koráig 400 év telt el, melyről nem számol be a Biblia. Az első esemény, amelyre már az evangéliumok is utalnak, a Templom felújítása és a hegy környékének rendezése volt, melyet Nagy Heródes végeztetett el, összesen 46 év alatt (János 2:20).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Heródes magas támfalakat építtetett a Templom körül, a hegy és a falak teteje között kialakuló rést pedig kőtömbökkel töltette fel. Így a Templom körül egy kb. 480x300 méteres vízszintes tér jött létre, amely Jézus korában a jeruzsálemi társadalmi élet fő színtere lett. A sík kőlapokkal fedett teret Templomtérnek nevezték, de Pogányok Udvarának is hívták, mivel ide nem zsidók is beléphettek. A teret szegélyező támfalak tetején hatalmas oszlopcsarnokok épültek, ezekben zajlott az Ige tanítása.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A jeruzsálemi Templomban jelent meg Gábriel arkangyal Zakariásnak, hogy bejelentse Keresztelő János születését (Lukács 1:5-22). A Názáreti Jézus megszületése után ugyancsak itt mutatta be Mária és József a megtisztulási áldozatot, és itt prófétált a Messiás felől Simeon és Anna (Lukács 2:22-3. József családja ide járt fel minden húsvétkor Názáretből, és amikor Jézus 12 éves, azaz szellemében felnőtt lett, itt beszélgetett az írástudókkal három napon át (Lukács 2:41-49).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A sátán is jól ismerte ezt a helyet: harmadik kísértésekor megragadta Jézust, elrepítette Jeruzsálembe, és a Templom párkányára állította őt. Majd a 91. zsoltárra hivatkozva arra buzdította, hogy vesse le magát, úgy sem lesz baja. Jézus az 5Mózes 6:16 rhémájával vágott vissza, majd a Szellem erejével tért vissza Galileába, az ördög pedig ezután egy ideig nem kísértette őt (Máté 4:5-7, Lukács 4:9-13).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Jézus Krisztus jeruzsálemi szolgálatairól János apostol számol be evangéliumában. Az Úr már szolgálatának legelején megtisztította a Templomteret a pénzváltóktól és galambárusoktól, mivel "az Atyja házához való féltő szeretet emésztette őt" (Zsoltárok 69:10). Azt is bejelentette, hogy három nap alatt felépíti az új templomot, ami az ő Teste (János 2:19). Később valahol Jeruzsálemben beszélt vele titokban Nikodémus (János 3).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Legközelebb egy meg nem nevezett ünnepen járt Jézus a Sion-hegyen, ekkor gyógyította meg szombaton a Templom-hegy északi támfala mellett fekvő Bethesda-tónál a 38 éve beteg férfit (János 5:1-9). Miután ennek híre ment, a vallásos júdeaiak meg akarták ölni Jézust, egyrészt a szombat megsértése miatt, másrészt azért, mert Istent saját Atyjának nevezte. Jézus bátran vitába szállt velük, és kijelentette: "aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt" (Jánosn 5:23).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Ezután egy sátoros ünnep alkalmával jött fel Jézus Jeruzsálembe. Az ünnep közepén bement a Templomba, és tanítani kezdett. Az utolsó, "nagy" napon felállva jelentette be, hogy aki szomjazik, jöjjön hozzá, és igyon (János 7:10-37). Ezután kísértették ők az írástudók és farizeusok a házasságtörésen kapott asszony esetével, majd ismét a Templomtéren vitázott az egybegyűltekkel. Itt jelentette be egyértelműen, hogy Ő Isten: "Bizony, bizony mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett, én vagyok" (János 8:5. Jézus a testté lett Jahve-Jire, aki láthatóvá vált az ő hegyén! Bejelentését követően rögtön igazolta is isteni mivoltát: teremtő csoda keretében meggyógyított egy születésétől fogva vak embert, amiből - szombat lévén - ismét nagy botrány kerekedett (János 9). Ezután arról tanított, hogy Ő a Jó Pásztor, aki életét adja juhaiért (János 10:1-21).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Az utolsó előtti ünnep, amire Jézus felment Jeruzsálembe, a december végi Templomszentelés ünnepe (Chanukka) volt. Ekkor ismét a Salamon tornácának nevezett oszlopcsarnokban tanított. Újra bejelentette: "én és az Atya egy vagyunk". Erre a júdeaiak megint csak meg akarták kövezni őt, ám ő kisiklott a kezükből, és elment a Jordánon túlra (János 10:22-40).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Ezután már csak egy húsvéti feljövetelről olvasunk az evangéliumokban. Az utolsó héten Jézus ismét megtisztította a Templomot az árusoktól, majd a nyilvánvaló életveszély ellenére minden nap tanított a téren. Szolgálatának végéhez közeledve Jézus így kiáltott fel: "Atyám, dicsőítsd meg a nevedet!" A kérésre isteni szózat válaszolt a mennyből, ami után sokan hittek Őbenne, de félelemből nem merték ezt bevallani (János 12:28-43). Ezután Jézus kiáltva elmondott szavakkal fejezte be a Templom-hegyi szolgálatát: "Aki hisz énbennem, abban hisz, aki elküldött engem; aki engem lát, azt látja, aki elküldött engem!" (János 12:44).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Jézus elfogására, kihallgatására, megostorozására és utolsó útjára mind Jeruzsálem környékén került sor. Megfeszítése a nyugati városfalakon kívül fekvő Golgota dombján történt, sírja pedig egy közeli sziklában nyílt. Bár a vallási tradíció mindezen események feltételezett helyén emléktemplomot emelt, a cselekmények pontos helye általában nem ismert. Egy eseményé azonban igen: Jézus halálakor a Templom kárpitja felülről lefelé kettéhasadt (Máté 27:51, Márk 15:38, Lukács 23:45), jelezve, hogy Isten Bárányának áldozatával immár szabad az út az igazi Szentek Szentjébe.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Feltámadása után Jézus először Jeruzsálemben jelent meg tanítványainak, és csak azután mutatkozott több mint 500 ember előtt, feltehetően már Galileában (1Korinthus 15:6). Az Olajfák-hegyén történt mennybemenetele után tanítványai továbbra is Jeruzsálemben tartózkodtak, itt szállt rájuk a Szent Szellem Pünkösdkor, itt kezdődött el az Egyház építése (Apostolok Cselekedetei 2:1-41). A tanítványok még jóval Pünkösd után is a Templomtéren gyűltek össze, Salamon tornácában zajlottak az összejöveteleik, ott tanítottak és gyógyítottak (Apostolok Cselekedetei 2:46, 3:1, 5:12). "Rendkívül fontos teljes mélységében megértenünk, hogy a jeruzsálemi zsidó-keresztény ébredés Júdea legfrekventáltabb helyén, a szellemi és intellektuális élet és a közigazgatás centrumában bontakozott ki, és nem valami eldugott zugban!" (Ruff Tibor - Surjányi Csaba: Bevezetés az Újszövetségbe). Ebben az időben már a Templomban szolgáló papok közül is sokan Jézus követőivé lettek (Apostolok Cselekedetei 6:7).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]István megkövezését követően az ősgyülekezet szétszóródott Júdeában, de néhány évvel később már ismét létezett nagy gyülekezet Jeruzsálemben, melynek Jézus féltestvére, Jakab volt a pásztora. Azt nem lehet tudni, hogy a gyülekezet hol tartotta összejöveteleit, de a templomi istentiszteletet lelkiismeretesen végezték (Apostolok Cselekedetei 21:20-24). Minden ellenkező híreszteléssel szemben Pál apostol is a Törvényhez hűen viszonyult a Templomhoz. Magát a szolgálatra való elhívást is a Templomban kapta Jézustól egy látomás formájában (Apostolok Cselekedetei 22:17-1, és fogságba is áldozatbemutatás közben, a mózesi megtisztulási szertartás elvégzését követően került (Apostolok Cselekedetei 21:26-30).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Elmondható tehát, hogy Galilea mellett a Sion hegye volt az a hely, ahol Jézus és követőinek legfontosabb tanításai elhangzottak, miközben több nagy csodát is tettek. Jézus és tanítványai nem utasították el a Templomot és a templomi szolgálatot, ám előre látva közeli pusztulását a hitből való megigazulásra tették a hangsúlyt. Miután i.sz. 70-ben a rómaiak lerombolták a második templomot, a zsidóság számára sem maradt más lehetőség, mint hogy imában, hit által közeledjen a Mindenhatóhoz.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Az Izraelt Isten népeként elutasító személyek számára azonban intő jel, hogy a Sion hegye a Biblia legvégén ismét megjelenik: "És láttam, és íme egy Bárány állt a Sion hegyén, és ővele száznegyvennégyezren, akiknek homlokán írva volt az ő Atyjának neve" (Jelenések 14:1). A Nagy Nyomorúság végétől ismét a Sion hegy kerül a középpontba, Isten oda helyezi királyiszékét, és onnan uralkodik a földön.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A hegy a bibliai próféciákban[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Sion történetének felvázolása után megpróbálom összefoglalni a hegy bibliai jelentőségét tükröző legszebb és legfontosabb kijelentéseket. (Részletes elemzésre a bibliai igehelyek bősége miatt nem vállalkozhatok, hiszen csak Ésaiás próféta negyvenhét helyen beszél Sionról. A Zsoltárok könyvében szintén nagyon sokszor, összesen harmincnyolc alkalommal találkozunk vele. Jeremiás próféta harminckétszer utal a hegyre. A "kispróféták" közül Jóel, Mikeás és Zakariás összesen huszonnégy helyen szóltak a Sionról.)[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A Zsoltárok könyvében szinte kizárólag emelkedett hangvételű, eksztatikus kijelentéseket olvasunk Sionnal kapcsolatban. Sok ige szól a Sion hegyén zajló dicséretről és imádásról (Zsoltárok 9:15, 48:12, 65:2, 97:8, 99:9, 102:2, 135:21, 147:12, 149:2). A zsoltáros "az egész föld örömének" nevezi a Siont (Zsoltárok 48:3), melynek "szépsége tökéletes" (Zsoltárok 50:2). Az Úr szereti ezt a hegyet (Zsoltárok 78:68, 87:2), maga szerezte az ő jobb kezével (Zsoltárok 78:54), ott lakik (Zsoltárok 9:12, 74:22, 76:3, 99:2), és ott kente fel királyát is (Zsoltárok 2:6). A Szentírás kijelenti, hogy a Sion hegyét választotta ki magának az Úr, ott uralkodik örökké (Zsoltárok 132:13-14, 146:10, 110:2). Ezért Isten emberei ezt az áldást mondják: "A Sionból támogasson és áldjon meg téged az Úr!" (Zsoltárok 20:3, 128:5, 134:3). Dávid két helyen részletesen kifejti, hogy csak az igazak mehetnek fel az Úr hegyére, csak a tiszta szívűek állhatnak meg az Ő szent hegyén (Zsoltárok 15:1-5, 24:3-6).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A fogságba vitt foglyok Babilon folyóvizeinél sírva emlékeztek meg Sionról (Zsoltárok 137:1,3), és helyreállításáért könyörögtek (Zsoltárok 51:20, 102:14). A próféták őket buzdítva kijelentették: eljön Sionból a szabadítás, az Úr visszahozza a száműzetésből népét (Zsoltárok 14:7, 53:7 69:36, 126:1). Isten Igéje felhívja a figyelmet arra, hogy akik gyűlölik Siont, megszégyenülnek (Zsoltárok 129:5), de akik szeretik, azok erőről erőre jutnak, míg megjelennek Isten előtt (Zsoltárok 84: Mert "akik bíznak az Úrban, azok olyanok, mint a Sion hegye, amely meg nem inog, örökké megáll" (Zsoltárok 125:1).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Ésaiásnál a dicsőséges jövő játssza a főszerepet. A próféta már könyve elején kijelenti, hogy Sion jogosság által fog megváltatni, és megtérői igazság által (Ésaiás 1:27). A következő fejezetben az utolsó időkről szól, amikor Úr házának hegye felülemeltetik minden hegyen és halmon, és a nemzetek a Sionhoz mennek (Ésaiás 2:2-3). Ennek előzménye is lesz: "ha elmosta az Úr Sion leányainak undokságát az ítélet szellemével, a megégetés szellemével, akkor teremteni fog az Úr Sion hegyének minden helye fölé nappal felhőt és ködöt és lángoló tűznek fényességét éjjel" (Ésaiás 4:3-4). Az Úrnak Sionban lesz szabadítása, és Izraelen dicsősége (Ésaiás 46:13). "Eljön Sionnak a megváltó és azoknak, akik Jákobban megtérnek hamisságokból, szól az Úr" (Ésaiás 59:20).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Isten Sionért nem hallgat, és Jeruzsálemért nem nyugszik, míg földerül az Ő igazsága és szabadulása (Ésaiás 62:1). Az Úr bosszút áll Sion ügyéért (Ésaiás 34:, és alászáll, hogy hadakozzék szent hegyén (Ésaiás 31:4). Azok, akik Sion ellen támadnak, nagyot fognak csalódni, mint aki álomból ébredt (Ésaiás 29:. Isten minden ellensége elfut, a gonoszok megrettennek az Úr emésztő tüzétől, amely Sionban lesz (Ésaiás 31:9, 33:14).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A Sionban lakó nép nem fog sírni többé, mert könyörül rajta az Úr (Ésaiás 30:19). Megvigasztalja az Úr Sion minden romjait, öröm és vigasság találtatik abban (Ésaiás 51:3). "Az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek, örök öröm lesz fejükön, vígasságot és örömöt találnak, és eltűnik a fájdalom és sóhaj" (Ésaiás 35:10, 51:11). Az Úr Sion gyászolóira ékességet ad hamu helyett, öröm kenetét a gyász helyett, dicsőség palástját a csüggedt lélek helyett (Ésaiás 61:3). Ezért a próféta így buzdítja Isten népét: "Kiálts és örvendj, Sionnak lakosa, mert nagy közötted Izraelnek Szentje!" (Ésaiás 12:6). És így: "Serkenj föl, serkenj föl, öltözd fel erősségedet, Sion, öltözzél fel ékességed ruháiba, Jeruzsálem, szent város, mert nem lép te beléd többé körülmetéletlen, tisztátalan!" (Ésaiás 52:1).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Amikor az Úr uralkodni kezd a Sionon, még a hold is elpirul, a nap pedig megszégyenül (Ésaiás 24:33). A Mindenható betölti Siont ítélettel és igazsággal (Ésaiás 33:5), és egy drága szegletkövet tesz le Sionba, erős alappal - aki benne hisz, az nem fut (Ésaiás 28:16). "Ünnepeink városa, a nyugalom hajléka", Sion olyan lesz, mint egy szilárd sátor, amelynek szegei soha ki nem húzatnak, és kötelei soha el nem szakadnak (Ésaiás 33:20). Az Úr minden idegent, aki Neki szolgál, szereti az Ő nevét, és szövetségéhez ragaszkodik, felvisz az Ő szent hegyére, mert háza "imádság házának hívattatik minden nemzet számára" (Ésaiás 56:6-7).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Ésaiás kortársa, Mikeás próféta először Sion lakóinak bűnösségére mutatott rá (Mikeás 1:13, 3:10), és pusztulását hirdette (Mikeás 3:12, 4:10), de végül ő is csodálatos jövőképet festett Sion elé: "A sántát maradékká teszem, az elszélesztettet pedig erős nemzetté, és az Úr uralkodik rajtok a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké!" (Mikeás 4:7) - egy diadalmas, győztes nép képét (Mikeás 4:2,13).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Jeremiásnál a pusztulás szomorú eseményei (Jeremiás 4:31, 6:23, 9:19, 14:9) mellett szintén megjelenik a dicső jövő. Ezt Isten népének megtérése előzi meg: Izrael és Júda fiai együtt jönnek, keresik az Urat, a Sion felől érdeklődnek, és odaadják magukat örök szövetségre (Jeremiás 50:4-5). Isten visszahozza Izrael fiait a fogságból, akik "énekelnek a Sion ormán, és futnak az Úr javaihoz, búza, bor, olaj, juhok és barmok nyája felé, az ő lelkük olyan lesz, mint a megöntözött kert, és nem bánkódnak többé" (Jeremiás 31:12). Miután Isten bosszút állt Babilonon minden Sion ellen elkövetett bűnéért (Jeremiás 50:28, 51:24,35), újra e szavakat mondják Júda földjén: "Áldjon meg téged az Úr, igazság háza, szent hegy!" (Jeremiás 31:23).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Jóel próféta ugyancsak Sion jövőjéről szól: "Az Úr pedig megharsan a Sionról, és megzendül Jeruzsálemből, és megrendülnek az egek és a föld!" (Jóel 3:16). "De mindaz, aki az Úr nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a szabadulás" (Jóel 2:32). Az Úr ismét Sionon fog lakozni, az ő szent hegyén (Jóel 3:17, 21).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Hasonló dicsőséges képeket használ Ezékiel (Ezékiel 20:40), Abdiás (Abdiás 1:17,21) és Sofóniás próféta is (Sofóniás 3:14,16). A babiloni fogság után prófétáló Zakariásnál már nem jelenik meg a bűnös múlt, hiszen a nép letöltötte büntetését. Csak a jelent és jövő reménységét láthatjuk: "Ezt mondja a Seregeknek Ura: szeretem Jeruzsálemet és a Siont nagy szeretettel!" (Zakariás 1:14). Az Úr megvigasztalja Siont, és magáévá fogadja Jeruzsálemet (Zakariás 1:17), megtér a Sionhoz, és Jeruzsálem közepén lakik; Jeruzsálemet az igazság városának hívják, a Siont pedig szent hegynek (Zakariás 2:10, 8:3). Zakariás végül egy messiási próféciát intéz a néphez: "Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Íme, jön neked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstény szamárnak vemhén" (Zakariás 9:9).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Az Újszövetség már ennek az igének a beteljesüléséről tudósít. Amikor Jézus és tanítványai közeledtek Jeruzsálemhez, a Messiás egy szamár hátára ült fel. "Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjen a próféta mondása, aki így szólt: Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jön neked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordó szamárnak vemhén" (Máté 21:4-5, János 12:14-15).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében Ésaiás két messiási próféciáját idézi Sionnal kapcsolatban. Először az Ésaiás 28:16-ban szereplő "beleütközés kövére" és "megbotránkozás sziklájára" hivatkozik (Róma 9:33), másodszor pedig az Ésaiás 59:20-ban szereplő, Sionból eljövő Szabadítóra, "aki elfordítja Jákobtól a gonoszságokat" (Róma 11:26). Péter apostol szintén az Ésaiás 28:16-ot idézi levelében (1Péter 2:6). Ezeket az igéket is Jézus Krisztus, a Kőszikla, a Szabadító teljesítette be.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Végül a zsidókhoz írt levél szembeállítja a törvényadás földi színhelyét, a Sínai-hegyet a Sion hegyével és az élő Isten városával, a mennyei Jeruzsálemmel (Zsidók 12:22). Ez a Sion az örökkévalóság Sionja, az a hely, ahova a mennyei Jeruzsálem leszáll, és ahonnan az egész földön uralkodik majd a Mindenható.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Összefoglalás[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A felsorolt igékből, azt gondolom, kiderült, hogy a biblia szerint a Sion nem csak Izrael történelmének, hanem az egész emberi történelemnek a legfontosabb hegye, bár az elmúlt két évezredben a világ nem sokat foglalkozott vele.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

A Sion név csak a XX. század nagy honépítő mozgalma, a cionizmus által került be újra a köztudatba. Bár sokan gyűlölik a cionizmus eszméjét, magukat a cionistákat pedig világi nacionalistáknak vagy rosszabb esetben rasszistáknak tartják, a Sion hegyről szóló bibliai igehelyek vizsgálata után fontos leszögezni, hogy a legnagyobb "cionista" - azaz Sion-centrikus - személy maga a Mindenható Isten.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]1948, és különösen 1967 óta a jeruzsálemi Sion hegye (Templom-hegy) egyre sűrűbben szerepel a híradásokban, és a bibliai próféciák alapján hamarosan ismét főszereplővé fog előlépni. Az Úr a történelem végén mindenki számára nyilvánvalóvá teszi, hogy Sion szerelmeseinek vagy a Siont gyűlölőknek van-e igazuk.[/FONT]

kata53 · 2008 December 12

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Az Olajfák hegye[/FONT]

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Az Olajfák hegye Jeruzsálemtől keletre, a Kidron-patakon túl fekszik. Gerincén három csúcs található, melyek 826 méter, 814 méter, illetve 816 méter magasak. Mivel a hegygerinc kb. 100 méterrel fekszik a Kidron-patak felett, így látszólag magasabb, mint más Jeruzsálem környéki hegyek.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Az Olajfák hegye az Ószövetségben kétféle alakban jelenik meg, kezdetben mint maaleh ha-Zeitim, azaz Olajfák emelkedője, Zakariásnál pedig már a ma is használt nevén: har ha-Zeitim. A hegy nevének görög alakja: orosz tón Elaión, az evangéliumokban és az Apostolok Cselekedeteiben összesen tizenkétszer szerepel, ezzel a leggyakrabban említett hegy az Újszövetségben.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Az Olajfák hegye először Sámuel 2. könyvében jelenik meg: "Dávid pedig felment az Olajfák hegyén, mentében sírva, fejét beborítva, saru nélkül ment, és az egész nép, mely vele volt, ki-ki beborította fejét, és mentükben sírtak… És amint feljutott Dávid a hegy tetejére, hogy ott imádkozzék az Istennek, íme eleibe jött az Árkeából való Khúsai, ki ruháját megszaggatta, és földet hintett fejére… Mikor pedig Dávid egy kevéssé alább ment a hegy tetejéről, eleibe jött Siba, a Mefibóset szolgája, két megnyergelt szamárral..." (2Sámuel 15:30,32;16:1).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Dávid fia, Absolon lázadása miatt menekült kelet felé Jeruzsálemből. A gyász jeleként beborította a fejét, sírt, és mezítláb ballagott a hegyre felfelé. A hegy tetejére érve megállt, és imádkozott (a hegyek tetején való imádkozás a Szentírás számos történetében visszatérő motívum). Ekkor látta meg barátját, Khúsait, és ekkor született meg benne a terv, hogy az ő visszaküldésével hiúsítsa meg Akhitófel tanácsait. Később ez a döntése kulcsfontosságú volt a győzelem kivívásában. Barátja megbízása után, a hegy túloldali, Betániába vezető lejtőjén Sibával találkozott, aki felajánlotta számára segítségét.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Elmondható tehát, hogy az Olajfák hegye első megjelenésekor a problémák, nehézségek legyőzését szimbolizálja: felfelé még a nyomorúság dominált, a hegytetőn megszületett a reménység, a túloldalon pedig már a segítség várt.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

A hegy Dávid király fia, Salamon életében is szerepet kapott, ám sajnos negatívat: a király szívét idős korában elhajtották feleségei, és idegen isteneknek épített templomot és magaslatokat az Olajfák hegyén (1Királyok 11:7). Háromszáz évvel később Jósiás király ezeket a bálványáldozati helyeket is lerombolta. A feljegyzések alapján az Astóret, Kámós és Milkóm pogány isteneknek épített magaslatok nem a hegy tetején, hanem a hegynyúlvány déli oldalán, a főcsúcsoktól jóval lejjebb épültek (2Királyok 23:13). Ez az ige megmagyarázza, hogy a hegy központi része miért nem lett tisztátalanná - mint például a Hinnom fiainak völgye -, és az Úr dicsősége miért választhatta ki később ezt a helyet magának.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A babiloni fogság idején Ezékiel próféta csodálatos kijelentéseket kapott Izrael jövőjéről. Miután szellemben Jeruzsálembe utazott, Isten megmutatta neki, hogyan fogja népét egybegyűjteni a nemzetek közül, hogy újra nekik adja az ígéret földjét. Ráadásul Isten új szövetséget: egy szívet és egy lelket ígért népének, ami már a messiási korszakra vonatkozott (vö. Jeremiás 32:39-40, ahol egy örökkévaló szövetség tartalmát jelenti ki az Úr).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Ezek után Ezékiel azt látta, hogy az Úr dicsősége felszállt a város közepéből, és az Olajfák-hegyén nyugodott meg (Ezékiel 11:23). Elképzelhető, hogy az Úr dicsőségének leszállása a hegyre előre jelezte a Messiás eljövetelének helyét, hiszen az esemény előtt éppen erre a korra vonatkozó igék hangzottak el. Konkrét kijelentést erről azonban csak Zakariás próféta kapott: "Mert eljön az Úr, és harcol azok ellen a népek ellen, amint harcolt ama napon, a harcnak napján. És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, amely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák hegye közepén kettéválik kelet felé és nyugat felé, igen nagy völggyé, és a hegynek fele észak felé, fele pedig dél felé szakad. És az én hegyem völgyébe futtok… Bizony eljön az Úr, az én Istenem, és minden szent vele" (Zakariás 14:3-5).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Az Úr napján, a Messiás második eljövetele során erre a hegyre érkezik vissza, hogy harcoljon népe ellenségeivel. Az óriási kataklizma során szó az Olajfák hegye szó szerint kettéhasad, hogy a menekülő Izrael számára út nyíljon a Jordán felé keletre. Az Olajfák hegye tehát eszkatologikus főszerepet kap a Mindenható tervében.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

A prófétai kinyilatkoztatásokat követően, a második Templom idején az Olajfák hegyén égették el a Törvényben szereplő vörös tehenet, a hamvait pedig egy a Kidron felett épített kőhídon át vitték fel a templomhoz. Az Olajfák hegye volt a Babilonig tartó jelzőtűz-rendszer első állomása is, a Szanhedrin parancsára meggyújtott, az újholdat és más ünnepeket jelző tüzet még a Jordán folyó völgyénél is látni lehetett.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A hegy Jézus és az apostolok életében is fontos szerepet játszott. Úgy tűnik, hogy Jézus, ha nem valamelyik közelben lakó tanítványánál szállt meg (például Lázár családjánál Betániában), akkor vagy az Olajfák hegyén vagy a hegy nyugati lábánál található Gecsemáné (Olajprés) kertben éjszakázott, amikor feljött egy-egy jeruzsálemi ünnepre (az első erre vonatkozó feljegyzés a János 8:1-ban, a Sátorok ünnepénél szerepel). Lukácsnál azt olvassuk, hogy "szokása szerint" kiment az Olajfák hegyére (Lukács 22:39), Jánosnál pedig azt, hogy "gyakran gyűlt ott össze" a tanítványaival (János 18:2).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Miért választotta Jézus ezt a helyet? Ennek több oka is lehetett. Egyrészt Jeruzsálemben minden lépését figyelték (többször az élete is veszélyben forgott), míg a hegyen teljesen szabadon tudott közösségben lenni tanítványaival, és nyíltan taníthatta őket. Másrészt a hegyről rálátott a városra és különösen a Templomra, szeretett Atyjának házára. És természetesen ismerte Zakariás hegyre vonatkozó messiási próféciáját is.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Az utolsó Pészahra való felmenetel során Jézus az Olajfák hegyéhez közeledve küldte el két tanítványát, hogy a legközelebbi faluból (Betániából vagy Bétfagéból) egy szamarat hozzanak a számára. A hegyen átvezető hágóra már a szamár hátán érkezett meg a Messiás (Zakariás 9:9), akit lefelé méltó módon köszöntött népe: "Áldott a Király, ki jön az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!" (Lukács 19:3[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Innen, az Olajfák hegyéről látta meg Jézus Jeruzsálemet, és tudva, mi vár a szeretett városra, hangosan sírva prófétált felőle (Lukács 19:41-44). Az utolsó időkre vonatkozó fontos tanításait is az Olajfák hegyén mondta el tanítványainak (Máté 24:3, Márk 13:3). Itt beszélt többek között arról, hogy a nagy nyomorúság idején "akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre". Két nap múlva pedig, az utolsó vacsorát követően a tanítványokkal együtt dicséreteket énekelve ment ki az Olajfák hegyére (Máté 26:30, Márk 14:26). A Gecsemáné kertben gyötrődve imádkozott, miközben tanítványai - akárcsak a megdicsőülés hegyén - elaludtak (Lukács 22:39). Később itt talált rá Júdás, aki jól ismerte a helyet korábbról.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Feltámadása után negyven nappal Jézus az Olajfák hegyén mondta el legutolsó üzenetét tanítványainak ("Vesztek erőt, és lesztek nekem tanúim" - Apostolok Cselekedetei 1:, megáldotta őket, majd a szemük láttára felemeltetett a mennybe, amíg csak egy felhő el nem takarta (Lukács 24:50-51). A megdöbbent tanítványokat két angyal vigasztalta azzal, hogy Jézus akképpen jön majd vissza, amint elment (Apostolok Cselekedetei 1:10-11). Zakariás próféciája alapján hozzátehetjük: nem csak akképpen, hanem ugyanoda is![/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Összefoglalásként elmondható, hogy az Olajfák hegyének Dávidtól kezdve Jézus Krisztusig különleges szerep jut a Bibliában. Isten kiválasztotta ezt a hegyet, hogy nagy dolgokat mutasson be rajta, és ez a szerep a Messiás visszatérésében fog kicsúcsosodni. A zsoltáros szerint az Úr szeretetének és védelmének jelképeként "Jeruzsálemet hegyek veszik körül" (Zsoltárok 125:2). A legfontosabb ezek közül kétségtelenül az Olajfák hegye.[/FONT]

kata53 · 2008 December 12

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Szamaria hegye[/FONT]

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Az északi királyság fővárosa, Szamaria - Izrael számos megerősített településéhez hasonlóan - hegyen épített város volt. A Sikemi-völgyben a tengerpartra vezető út mellett egy nagy kerek hegyen feküdt, melynek magassága eléri a 463 métert, és a környező vidékkel csak a keleti oldalon érintkezik. Neve héberül har somrón, jelentése: őrtorony, őrhegy, őrséghez tartozó, amely szellemi szerepére is utalt. A hegyen épült várost Omri király alapította i.e. 880-ban, miután a korábbi fővárosban, Tirsában hat éven át uralkodott: "Asának a Júdabeli királynak harmincegyedik esztendejében uralkodott Omri Izraelben tizenkét esztendeig. Tirsában uralkodott hat esztendeig, és megvette áron a Szamaria hegyét Sémertől két talentum ezüstön; és épített a hegyre, és nevezte a várost, amelyet épített, Sémernek, a hegy urának nevéről, Szamariának" (1Királyok 16:23-24).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Mivel Tirsa egy völgyben helyezkedett el, a kitűnő fekvésű Szamaria kijelölése valóban ésszerű döntés volt Omri részéről. (A főváros áttelepítésében talán az is szerepet játszhatott, hogy jobban hasonlítson a hegyen épített Jeruzsálemre.) A masszív falakkal körülvett Szamaria több mint 150 évig, az asszírok i.e. 721-es győzelméig volt Izrael fővárosa.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Omri fia, Akháb idejében zajlott az új főváros első ostroma, amikor Ben-Hadád, Szíria királya koalíciós hadseregével körbezárta a várost (1Királyok 20:1-12). Akhábon ekkor egy meg nem nevezett próféta segített, aki bejelentette, hogy az Úr segítségével le fogják győzni a szíriaiakat. Így is történt: az elbizakodott és részeg Ben-Hadádot és seregét csúnyán megfutamították (1Királyok 20:16-21). A szíriai király szolgái így magyarázták a kudarcot: "A hegyek istenei az ő isteneik, azért győztek le bennünket, de vívjunk meg csak velük a síkon, és meglátod, ha le nem győzzük-e őket!" (1Királyok 20:23).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Izrael Istene határozottan cáfolta a szíriaiak teológiai elképzeléseit: egy év múlva a part menti síkságon, Afeknál vívott csatában a szíriaiak egy nap alatt százezer gyalogost vesztettek (1Királyok 20:29). Bár az Úr Akháb kezébe adta Ben-Hadádot is, ő nem csak megkímélte ellensége életét, hanem még testvérének is nevezte. Az akkor működő prófétaiskola egyik prófétája ezért bejelentette a király közeli halálát. Akháb elbúsulva ment vissza Szamaria hegyére (1Királyok 20:42-43).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A prófécia három évvel később teljesült be. Akháb és Júda királya, Josafát haditanácsot tartottak Szamariában, hogy visszaszerezzék a szíriaiaktól Rámót-Gileád városát (1Királyok 22:1-4). Bár Mikeás próféta kijelentette, hogy a hamis prófétálás szelleme áll a terv mögött, Akháb nem hallgatott rá, sőt, a prófétát egy szamariai börtönbe záratta. Természetesen az Úrnak lett igaza, Akháb halálosan megsebesült a csatában (1Királyok 22:34-35). Izrael ellentmondásos, gyenge szívű uralkodóját Szamariában temették el.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Akháb elsőszülött fiának, Akháziának balesete után öccse, Jórám lépett trónra. Az ő idejében zajlott Szamaria második nagy ostroma: ismét szíriaiak zárták körül a várost. A valószínűleg több hónapon át tartó ostromzár miatt az éhező lakosság kannibalizmusra vetemedett (2Királyok 6:29). Az elkeseredett királyt ebben az esetben is az Úr prófétája, Elizeus biztatta: az Úr másnapra megszabadítja őket. Így is történt. A szíriaiak lovak dobogását hallva arra a következtetésre jutottak, hogy Izrael Egyiptommal és a hitteusokkal szövetkezett ellenük, és a képzelt túlerő elől rémülten futottak vissza hazájukba (2Királyok 7). Szamaria ismét megmenekült.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Miután Izrael következő királya, Jéhu betöltötte Illés próféciáját, és kiirtotta Akháb egész családját (2Királyok 9-10), az országban szellemi megújulás kezdődött, ám ez nem volt tartós. Ezt jelzi, hogy dinasztiák sora követte egymást a trónon, melyek általában véres puccsokkal váltották egymást. Bár II. Jeroboám idején Izrael gazdasági fellendülés élt át, egyik dinasztia sem tudott elszakadni a bálványimásától, ami miatt a próféták egyre keményebben ostorozták őket. Hóseás próféta "Szamaria gonoszságáról" beszélt, és arról, hogy "forgáccsá lesz Szamaria borjúja" (Hóseás 7:1, 8:6). Ámós próféta a Szamária hegyén lakók társadalmi igazságtalanságait rótta fel (Ámós 4:1). Mikeás pedig már a pusztulást hirdette: "Olyanná teszem Szamariát, mint a mezőben való kőrakás, szőlőplánták helyévé; és lezúdítom a völgybe az ő köveit, és még fundamentumait is kimutatom. Faragott képei mind összetöretnek, és minden ajándékát tűz égeti meg" (Mikeás 1:6-7).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Az Istentől elfordult vezetők minden tekintetben bűnös életmódja csak egyetlen, tragikus végkifejletet eredményezhetett. Hóseás király idejében, i.e. 724-ben eljött az új pogány birodalom, Asszíria királya, és ostrom alá vonta Szamariát. Az izraeli főváros kedvező földrajzi pozícióját bizonyítja, hogy ellensége három éven át harcolt ellene, míg végül sikerült bevennie. Szamaria kőfalait lerombolták, népét fogságba hurcolták. Isten Igéje hosszan ecseteli azokat a bűnöket, amik Izrael szégyenteljes bukásához vezettek (2Királyok 17:5-23).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Az elnéptelenedett városokba Szalmanasszár asszír király pogány népeket telepített le. Szamaria az asszír birodalom egyik tartományi fővárosa lett. A betelepített népeknek bálványimádásuk miatt kezdetben "gondjaik voltak" a vadállatokkal, így megpróbálták Izrael Istenét is imádni (2Királyok 17:26-41). Próbálkozásukból sajátos, szinkretista vallás és nép keletkezett, a szamaritánusoké, akik évszázadokon át ellenséges viszonyban voltak a hithű zsidókkal. Nehémiás idejében például Szamaria kormányzója, Szanballat hevesen ellenezte Jeruzsálem újjáépítését, nehogy az ő hatalma és tekintélye csökkenjen (Nehémiás 2:10,19, 4:1, 6:1).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]I.sz. 6-tól egész Izrael földje a római helytartók fennhatósága alá került. Az északi terület fővárosa a Szebaszte névre átkeresztelt és Nagy Heródes által újjáépített Szamaria volt. A szamaritánusok azonban ekkor már a közeli Sikemben éltek, lerombolt garizim-hegyi templomuk közelében. A zsidók megvetették őket, Galileából Jeruzsálembe menet általában elkerülték Szamaria tartományát, és inkább a Jordán völgyében vivő utat használták.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A két nemzet közötti válaszfal lerombolását, Szamaria és Júdea népeinek szellemi egybeszerkesztését Jézus Krisztus kezdte meg, amikor a vallási előítéleteket félretéve a szamaritánusoknak is hirdette az Örömhírt (János 4:4-42). Pünkösd után apostolai folytatták a munkát (Apostolok Cselekedetei 8:1-25). Az örökkévalóságban már senki között nem lesz vita arról, melyik hegyen kell imádni az élő Istent.[/FONT]

kata53 · 2008 December 12

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Egyéb bibliai hegyek[/FONT]

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Amana: hegy a Libanon és a Hermon hegylánca között, ahová a Salamon által megénekelt vőlegény hívja kedvesét (Énekek Éneke 4:[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

[/FONT][FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Armageddon: héberül Har Megiddó, vagyis Megiddó hegye. Ősi rétegdomb (tell) az egykori Via Maris mentén, amelynek húsz feltárt rétege tizennégy település emlékét őrzi. A Jelenések Könyve szerint a Nagy Nyomorúság végén e hegy mellett, Jezréel-síkságán kerül sor az antikrisztusi erők és az Úr seregeinek végső összecsapására (Jelenések 16:16).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Baala: Júda törzsének határhegye a síkságon, Jabnéel mellett (Józsué 15:11).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif] Baál magas hegye: erre a Piszgától nem messze fekvő kilátópontra vitte fel Bálák, Moáb királya először Bálámot, hogy átkozza meg Izraelt (4Mózes 22:41).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Básán: Izraelt földjétől északkeletre fekvő hegy, pogány nevének jelentése "az isten dombja" vagy "nagy domb". Szépségét a Biblia is elismeri, ám hozzáteszi, hogy hiába "sok halmú": Isten a Sion hegyét választotta vele szemben (Zsoltárok 68:16-17).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif] Bocéc: hegyes szikla Géba mellett, Jonatán és fegyverhordozója itt diadalmaskodtak a filiszteusokkal szemben (1Sámuel 14:4-5).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Efron: Júda nemzetségének határát jelző hegység Jeruzsálemtől mintegy 9 kilométerre északkeletre (Józsué 15:9).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Emoreusok hegye: a dél-hebroni hegyvidék Horma közelében, ahol a vakmerően előretörő izraeliták vereséget szenvedtek az ott lakó kánaáni népektől (5Mózes 1:19-20,41-44).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Gaas hegye: hegy Efraim hegységében Gaas és Timnát-Héresz települések között, amelynek közelében Józsuét eltemették (Józsué 24:30).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Garéb: hegy Jeruzsálem közelében, amely az Úr szent helyének határát jelzi az eljövendő világkorszakban (Jeremiás 31:39).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Gibeón hegye: itt akasztották fel engesztelésül a gibeoniak Saul hét unokáját (2Sámuel 21:9). Valószínűleg a Gibeóntól délkeleti irányban fekvő Nebi Szamuil nevű hegyről van szó. Azt nem lehet tudni, hogy ez a hegy-e "a nagy magaslat", ahol Salamon áldozott az Úrnak, és ahol csodálatos kijelentést kapott Tőle (1Királyok 3:4-14).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Gileád hegye: ezen a transzjordániai hegyvidéken érte utol egy hetes üldözést követően Lábán a tőle elszökő Jákobot (1Mózes 31:21-25). Isten figyelmeztetését követően a két férfi kibékült, és szövetséget kötött a hegyen. Erre valószínűleg valahol Jarmuk és a Jabbók-patak között került sor. Gedeon is a Gileád hegyén toborozta hadseregét a midianiták ellen. Isten kérdése nyomán 22 ezer ember innen tért vissza otthonába (Bírák 7:3).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Golgota: szó szerint a "Koponyák helye". A kutatások szerint kivégzésekre szolgáló magaslat volt a Jézus korabeli jeruzsálemi városfalakon kívül, a Templom-hegytől kb. 500 méterre nyugatra (Máté 27:33, Márk 15:22, Lukács 23:33, János 19:17).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Hakila: hegy Zif pusztájában, ahol Dávid kétszer is elrejtőzött Saul elől, ám Zif lakói mindkétszer elárulták (1Sámuel 23:19, 26:1).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Halach (Kopasz) hegy: a Szeir hegylánc közelében fekvő jellegzetes hegyvonulat, amely Józsué hódításainak déli határát jelzi (Józsué 11:17,12:7).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Hánes: hegység Egyiptomban, ide érkeztek Izrael követei, amikor segítséget kértek a fáraótól Asszíria ellen (Ésaiás 30:4).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Hattin szarvai: kb. 350 m magas ikercsúcsos kiemelkedés a Genezáreti-tó partján, a hagyomány szerint Jézus "boldogmondásainak" a helyszíne. Észak felé a Hermon hegyre, keletre pedig a Genezáreti-tóra nyílik róla feledhetetlen kilátás.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Héresz: hegyvonulat az Ajjalon-völgye mentén, ahonnan Izrael fiai nem tudták kiszorítani az emoreusokat, bár később adófizetőkké tették őket (Bírák 1:35).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Hór II.: hegy Izrael földjének északi határán, pontos helye ismeretlen (4Mózes 34:7-. [/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Jeárim: Júda törzsének északi határát jelző hegygerinc (Józsué 15:10).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Menekülés kősziklája: sziklaorom Máon pusztájában, ahol Saul katonái majdnem elfogták Dávidot, amikor a filiszteusok betöréséről szóló hír visszafordulásra késztette őket (1Sámuel 23:2[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Micár: hegy Izrael északi határán a Hermon közelében, a zsoltáros szíve innen is Istenhez vágyott Jeruzsálembe (Zsoltárok 42:7).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Móré: más néven Kis-Hermon. Galilea legdélibb részén, a Jezréel-síkság mellett fekvő 571 méter magas hegy. Itt gyűltek össze a midianiták, amikor Gedeon a közeli Haród-pataknál sereget toborzott (Bírák 7:1). A Zsoltárok könyve a tőle északra fekvő Tábor-heggyel együtt említi (Zsoltárok 89:13).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Párán: hegy Párán pusztájában, közel a Sínaihoz. A Biblia Isten dicsőségével hozza kapcsolatba (5Mózes 33:2, Habakuk 3:3).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Peor: hegy Moáb területén, Bet-Peor városa közelében, Bálám innen áldotta meg harmadszor Izrael táborát (4Mózes 23:2[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Perázim: hegy a Refaim-völgy mentén Baál-Perázimnál, ahol Dávid szétszórta a filiszteusokat (2Sámuel 5:20, Ésais 28:21).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Sálmon: erdővel borított hegy Sikem közelében. Itt vágott fát magának Abimélek és hadserege, amellyel később felégették Sikemet (Bírák 9:4[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Salmoné: előhegység Kréta szigetének keleti felén, Pál apostol római hajóútja során érintette (Apostolok Cselekedetei 27:7).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Séfer: hegy a Negev-sivatagban Kehélát és Harada között, Izrael fiai a pusztai vándorlás során ütöttek tábort mellette (4Mózes 33:23-24).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Semaraim: határhegy Júda és Izrael királysága között, Bétel közelében. Abija ennek csúcsáról kiáltott az Úrhoz, aki megfutamította Jeroboám seregeit (2Krónikák 13:4).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif] Sené: hegyes szikla, Mikmástól 5 km-re délkeletre, Jonatán és fegyverhordozója itt diadalmaskodtak a filiszteusokkal szemben (1Sámuel 14:4-5).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Szeir II.: hegy Júda törzsének határán, Kirját-Jeárimtól délnyugatra (Józsué 15:10).[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif] Vadkecskék kősziklái: hegycsoport En-Gedi oázisa mellett, egyik barlangjában rejtőzött Dávid, ahova Saul is betért. Dávid itt kímélte meg először a király életét (1Sámuel 24:3-[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Zohélet: sziklacsoport Rógel forrásánál, Jeruzsálemtől délkeletre, itt kenték királlyá Adóniát, Dávid fiát (1Királyok 1:9).

Forrás:http://koszikla.hit.hu/gyalogt/biblia/jezus&hegyek.html
[/FONT]

kata53 · 2008 December 12

kerersztenyzene, vers, Hit , Biblia

<table id="enek"><tbody><tr><td class="enek">Gyerekeknek

Jöjj, az Úr vár reád</td><td>

</td><td>

</td></tr></tbody></table>Heltai Gáspár: A lóról és a szamárról

<table border="0" cellspacing="0" width="100%" height="10"><tbody><tr><td align="right" valign="bottom"> </td></tr><tr></tr></tbody></table>
<table border="0" cellspacing="2" width="100%"><tbody><tr> <td align="left" valign="top">

Egy szép kövér ló, szép aranyozott nyereggel, aranyozott fékkel és bársonyos takaróval, találkozott egy megterhelt és fáradt szegény szamárral egy keskeny úton. És mivel a szamár a terhe és fáradsága miatt nem tudott időben kitérni előle, elkezdte rugdosni, és a sárba taszította. Szegény szamár alázatosan szólt a lóhoz:
- Mién teszed ezt velem? Hál nem látod, hogy teljesen kifáradtam! Bizony nem kellene ezt tenned velem! Hiszen engem is ugyanaz az Isten teremtett, mint téged.
A szép és kövér ló így felelt:
- Helyes volt, amit tettem, rút, undok barom. Nem látod, hogy ki vagyok én? Nem látod, milyen drága felszerelésem van? Majd most megtanulod, hogy figyelj oda, ha felsőbbrendűt látsz, és takarodj azonnal az útból.
A szegény szamár nem szólt többet, hanem csendben hallgatott, hálát adva Istennek.
Nem sok idő múlva a ló gazdája berúgott. Felült lovára, és árkon-bokron keresztül hajtotta, ütötte, hogy minél gyorsabban száguldozzanak. De a ló egy ugrásnál megbotlott, úgy megsérült, hogy lesántult. A gazda nemsokára megunta sánta lovát, és odaadta a szolgáinak, hogy használják a szekerei elé. A szolgák száraz szalmával etették, és nem ápolták. Érmek eredményeként úgy lefogyott, hogy már csak csont és bor volt.
Amikor a szolga befogta a szekér elé, sokszor megütötte az ostorral, mert már nem bírta húzni a terhet. Egy ilyen alkalommal meglátta a szamár a legelőről, és így szólt:
- Nézzenek oda, csak nem te vagy az a szép, kövér ló? Hova lett a szép aranyozott nyerged, aranyozott féked és bársonyos takaród? Mire jó már büszkeséged és rátartiságod? Lenéztél engem szegény nyomorultat, megvertél és a sárba löktél; de úgy látszik az Isten megfizet most neked miattam. Bár szegény; megnyomorodott teherhordó állat vagyok, de ugyan nem cserélnék veled. Most hitvány és értéktelen állat vagy a birtokon. Igy még sokáig így folytatod, nem használ más, csak a tímár a bőröd miatt, és a szitakészítő a farkadat.
Tanulság:
E fabula arra inti az embereket, hogy senki el ne bízza magát, és senkit meg ne utáljon szépségéért, se szerencséjéért, se jó egészségéért, se gazdagságáért, se egyéb különbségem. Hanem tudjuk, hogy a szerencse forgandó, Egyszer fenn, egyszer lenn. Mi keresztények vagyunk és nekünk nincsen szerencsénk. Mert pogány szó a szerencse. Hanem Istenünk van, ki gondot visel mindnyájunkról. Semmi sem történik szerencséből. Mert a mi Istenünk bölcs és mindenható, gondviselő és mindent elrendelő. Amikor látja, hogy a kevély ember túllő a célon, és megutálja felebarátját, elveszi tőle a gazdagságát, és eltapossa, semmivé teszi. Akkor ügy jár, mint a szép és kövér ló. Mert akinek kiváltsága vagy gazdagsága van, és nem jól él vele, elveszti azt. Ugyanúgy, aki elbízza magát az Úrtól kapott ajándékai miatt, és azokat gonoszul használja, mind Isten és embertársa ellen, azt az Űr megbünteti és elveszi attól, szégyenben hagyja, mint a délceg lovat. A Biblia is azt mondja:
"...Jobb türelmesnek lenni, mint kevélynek." Préd 7:8; "Ha jön a kevélység, jön a szégyen is," Péld. 11,2
</td></tr><tr><td height="10"></td></tr><tr><td height="10">

</td></tr></tbody></table>

biro402 · 2008 December 12

Mindazt, akit szeretek, korholom es megfenyitem. Buzduly fol es tarts bunbanatot! Nezd az ajtoban allok es zorgetek. Aki meghallja szavamat es kinyitja az ajtot, ahhoz bemegyek es vele etkezem, o meg velem." Jel.3-4 Kellemes hetveget.

Keresztenyzene ,vers, hit, Biblia

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák