Földbe esett gabonamag
<HR width="100%">
"Jézus pedig felele nékik mondván: Eljött az óra, hogy megdicsôíttessék az Embernek Fia. Bizony, bizony mondom néktek, ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem." János 12,23-24
<HR width="100%">
Úr Jézus, hálát adunk Neked azért, hogy világ világosságává akarsz tenni. Köszönjük Neked, hogy olyan emberekké szeretnél formálni, akiken keresztül látni lehet a Krisztust. Áldunk Téged ezért a hihetetlen nagy megbízatásért. Könyörülj rajtunk, hogy lehessünk azzá, amivé tettél. Kérünk áldd meg számunkra az Igét és beszélj velünk tovább Szentlelked által. Ámen.
Az elozo 20-23 versekben beszéltünk a pogányoknak, a világnak, itt a görögöknek arról az igényérol, hogy látni szeretnék a Krisztust. Arról volt szó, hol lehet ôt látni. Emlékezzünk a válaszra: az övéiben, és sehol másutt.
Most egy másik kérdésre szeretnénk választ kapni ebben az igerészben: hogyan lehet ôt látni? errôl beszél mostani igeszakaszunk, amikor Jézus azt mondja: Eljött az óra, hogy megdicsôíttessék az embernek Fia." Mi azt mondtuk, azért élünk ezen a földön, hogy az Úr Jézus rajtunk keresztül dicsôíttessék meg. Megmondja hogyan: Bizony bizony mondom néktek, ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem." Tehát úgy dicsôíttetik meg Jézus az életünkben, ha a gabonamag beleesik a földbe.
Mi a föld számunkra? Azok a körülmények, az a helyzet, az a család, az a munkahely, amibe Isten belevetett. Jó volna mindig tudni azt, hogy nem véletlenül vagyunk ott, ahol vagyunk. Nem véletlenül születtünk bele abba a családba, amelyikbe beleszülettünk. Talán sokszor gondoltunk már arra, hogy mennyivel jobb lett volna máshová kerülni. Nem véletlen az a falu, azok a körülmények, az a helyzet, amibe kerültünk. Egy biztos kéz vetett bele.
De most az a kérdés, hogy te, mint gabonamag beleestél-e abba a földbe, amibe Isten belevetett? Elofordulhat az, hogy egy mag nem esik bele a földbe? Elofordulhat, hiszen tudjuk azt, hogy sokszor ott marad a föld tetején, elkapkodják a madarak, vagy valami lesz vele, de gyümölcsöt nem terem.
Lehet, hogy egy embert Isten helyezett bizonyos körülmények közé, és nem esik abba mégse bele. Így szeretném mondani nem fogadja el, nem vállalja, végig lázad ellene, folyton úgy van vele, hogy miért? Egyszeruen nem adja bele magát abba, amibe került. Mindig úgy érzi, nem lehet kibírni ezt az egész borzalmas, kellemetlen helyzetet. Lázad ellene nem akarja.
Elégedetlen vagy a földdel, amibe belevetett Isten? Ez az elégedetlenség már annyit jelent, hogy nem akarok belehullani a földbe.
Sokszor azok ellen az emberek ellen is lehet lázadni, akik körülöttem vannak. Ezt jelzi az is, hogy elégedetlen vagyok velük. A szüleimmel, a házastársammal, a gyerekkel, a fonökkel, a munkatársammal, a szomszéddal. Nagyon jó lenne megnézni azt a helyet, ahová Isten belevetett, és megkérdezni beleestem én abba a földbe? Elfogadtam csendben, lázadás nélkül? Az Isten kezébol fogadtam? Mindig addig van baj, míg el nem tudjuk fogadni ezt. Sokszor voltak nagyon nehéz dolgok életemben, de mindig addig volt a rossz, amíg harcoltam vele. Amikor megadtam magam, és azt mondtam, hadd jöjjön amit az Úr nekem szánt, akkor már félig meg is oldódott minden.
Szeretném megkérdezni tôled, elfogadtad-e Istentol azt a területet, azt a helyzetet, ami körülötted van? Az embereket, úgy ahogy vannak? Nem akarod mindenáron megváltoztatni oket? Mert úgy gondolod, csak akkor lesznek elviselhetok, ha mások lesznek. Isten úgy dicsôíttetik meg, ez a módja és hogyanja, hogy a gabonamag beleesik a földbe. Elfogadja, elvállalja a földet, mert tudja, hogy azért esik bele, hogy elhaljon. Ez a cél. Jézus, az Istentol küldött gabonamag beleesett abba a földbe, aki én vagyok. Abban, hogy az Úr Jézus látható legyen rajtam keresztül, abban óriási akadály lehetek, a külso életem, a belso életem, önmagam.
Gondoljunk a gabonamagra ahhoz hogy élet lehessen, gyümölcs lehessen, a buroknak rothadni, pusztulni kell. A külso és belso buroknak tönkre kell meni, meg kell semmisülnie. Isten azért vetett így az élo maggal, a benned lakozó Krisztussal bele a körülményeidbe, hogy engedd, hogy mindaz pusztuljon, ami akadályozza Jézust abban, hogy látható legyen az életedben.
Gondoljunk csak a tavaszi vetésre. Úgy örülök, amikor a magvetésrol beszélhetek, és a magvetést végezhetem. Belekerül a mag a földbe, és ott elkezdodik a munka. A föld nedvessége, és sok minden ami abban a földben van, elkezdi támadni a belso magot. Nem mondod, hogy mindenki engem támad, minden ellenemre van körülöttem?" Mennyi kellemetlen dolog vesz körül. Amint körülményeimet az Isten kezébol tudom elfogadni, abban a pillanatban kezdodik bennem a jó munka. Nem állok már ellent, nem akarok mindenképpen a föld színére kerülni, ellenkezni azzal ami történik, hanem tudok igent mondani erre a munkára. Te földbe esett gabonamag vagy? Vagy az a baj, hogy nem estél bele?
A következo amit az Ige mond, hogy a gabonamag elhal. Hát hogy kellene elhalni, mire nézve kellene elhalni? Lehet hogy az igazamnak kellene elhalni, mert még mindig annyira igazam van. A jogaimnak kellene elhalnia. Mert azért annyit én is megkövetelhetek, hogy egy kis csend legyen néha körülöttem. Vannak még jogaid, a többiekkel szemben támasztott igényeid? Ha vannak, még nem haltak el. Elhalt-e már a hiúságod? Mi nem tudjuk, hogy milyen mérhetetlen hiúak vagyunk, és hogy milyen pillanatok alatt kiugrik a dicsôségvágy, a dicsekedés belolünk. Onnan tudom, hogy valami még nem halt meg, ha megmozdult. Ha halott volna nem mozdult volna meg. Jézus akkor látszana meg, abban ragyoghatna azÔtisztasága és szeretete át az életeden, ha nem mozdulna újra a sértodékenységed. Valaki így mondta, nem szólok én egy szót sem de itt belül. Mindegy hogy szólsz, vagy nem szólsz, megmozdult. Istennek az a célja velünk, hogy Jézus látható legyen a mi halandó testünkben. Ezért vetett azok közé a körülmények közé ahol élsz, ahol minden embert megtervezett számodra, akik körülötted vannak. Te nem vetted még ezt észre? Annyiszor tapasztaltam, hogy senki más nem tud úgy bosszantani, csak pont az aki mellettem él. Meg van tervezve számomra.
Nézz most a körülményekre, az emberekre, akik körülötted vannak, és fogadd el, hogy a legjobbat munkálják benned a halált. Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad." Láttunk már olyan kukorica szemet, vagy borsót, hogy kívül maradt a földön, és míg a többi csírázott és kikelt, addig az ott feküdt egyedül.
Vajon nem ilyen a te életed? Nem teremsz gyümölcsöt, csak egymagad vagy. Egymaga marad." Az önzo élet gyümölcstelen élet. Nem akarja feladni magát, az egyéniségét, önmagát. Elszakad az emberektôl, és elszakad az Istentol. Milyen rettenetes lenne így jutni az életem végére, hogy egymagam maradtam. Így fogsz bemenni az Isten országába, egymagad? Mi lesz a szeretteiddel, akikért annyit imádkoztál? Testvér elhalni kellene. Még a sok imádság sem segít, ha nem akarsz elhalni. Mi lesz azokkal, akiket Isten a szívedre helyezett? Mi lesz a gyermekeiddel? Nézz ma komolyan bele ebbe az Igébe, ha el nem halsz egymagad maradsz. A családban is egészen egyedül.
Ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem." Így mondja Jézus, azt a szolovesszot amelyik gyümölcsöt terem megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Mert az az Isten akarata, hogy sok gyümölcsöt teremjen az életünk. Egyetlen feltétele ez: ha pedig elhal."
Szeretném ha most egy percig Jézust néznénk. HiszenÔelsosorban önmagáról beszél, a földbe esett gabonamagról, a saját életérol. Isten vetette bele azok közé a körülmények közé ahol élt. Nem voltak könnyu körülmények. Nem volt könnyebb, mint a tiéd. Ézsaiás 53. fejezetében így mondja: mint gyökér a száraz földbol". Nagyon rossz volt az a föld, senki nem értette, a család sem, a papi fejedelmek sem, a világ sem. És látod?Ômégis engedelmes volt, elhalt. Egyre teljesebben elhalt, egészen a kereszthalálig. Milyen jó volna ma így felnézni Rá a kereszten.
A földbe esett gabonamag elhal, és sok gyümölcsöt terem. Te, meg én azÔgyümölcsei vagyunk. De a gyümölcs nem olyan mint a fa. Gondoljunk csak egy almára, vagy bármilyen gyümölcsre ami leesik a fáról. Amikor leesik olyan mint a fa? Csak ha belekerül a földbe és elhal. Akkor ugyanolyan lesz. Akkor ott a fa mellett egy kis almafa fog növekedni. Ugyanolyan lesz mint a fa. De elôbb a leesett magnak ugyanazt át kellett élnie.
Testvér ha te Jézusból való vagy, ugyanaz az utad. Beleesni a körülményeidbe és ott elhalni. Akkor terem majd sok gyümölcsöt az életed. És akkor mit látnak- az almát? Nem! Jézust!
A kérés amivel kezdtük így hangzott: látni akarjuk a Jézust. Mi az útja annak hogy rajtad keresztül látni lehessen Jézust? Beleesni a földbe, a körülményeidbe, amelyek minden részletében arra adattak, hogy belehaljál, és Hozzá hasonlóvá legyél.
Szeretném megkérdezni testvér: akarod? Nem könnyu ez a világítás. Minden élet halálon megy át. Így mondja Pál apostol a 2 Kor 4,l2-ben: Azért a halál mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek."
Hagyod-e munkálkodni magadban a halált? Csak akkor fog másokban munkálkodni az élet. Ne higgyétek, hogy olcsó dolog az, hogy emberek felébredjenek körülöttünk. Nem olcsó dolog az, hogy emberek Jézushoz kerüljenek. ott valakiben mindig munkálkodik a halál.
Egyszer így olvastam Illéssel kapcsolatban nincs mennyei tuz, ha nincs az oltáron áldozat. Vajon akarsz-e az oltáron áldozat lenni, hajlandó vagy-e magadat feladni, hogy mások élhessenek körülötted?
A kérés így hangzik: Uram látni akarjuk a Jézust." A válasz: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem."
Imádkozzunk: Uram, tudod, hogy sokszor kibírhatatlannak tartottam azokat a körülményeket amibe belevetettél. Sokszor voltam úgy, hogy ezt nem lehet tovább bírni. Áldalak Téged azért, hogy célirányosan volt így minden. Köszönöm Neked Úr Jézus, hogy a Te akaratod az, hogy minden ami belolünk való belekerüljön a halálba, de minden ami Beloled való megvalósuljon, és láthatóvá legyen. Kérlek Uram, add meg ennek a világnak amire olyan nagy szüksége van, hogy a Tieidben meglássa Krisztust. Könyörülj meg rajtunk Urunk, hogy hajlandók legyünk kis és nagy dolgokban megfizetni ennek az árát, hogy dicsôíttessék a Te neved a földön. Ámen.
