<HR width="100%">
"És ha ezt mondják tinéktek: Tudakozzatok a halottidézoktol és a jövendomondóktól, akik sipognak és suttognak: hát nem Istenétol tudakozódik-é a nép? Az élokért a holtaktól kell-é tudakozódni? A tanításra és a bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnalok: Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé. És aztán a földre tekint és immár mindenütt nyomor és sötétség és a szorongattatásnak éjszakája, o pedig a suru sötétben elhagyatva.
De nem lesz mindig sötét ott, ahol most szorongatás van: eloször megalázta Zebulon és Nafthali földjét és azután megdicsoíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát. A nép, amely sötétségben jár, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel felettük. Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk és az uralom az O vállán lesz." Ézs 8,l9-22. 9,1. 6a
<HR width="100%">
Uram benne vagyunk és ezért nem látjuk a suru sötétet. Úgy megszoktuk már gyerek korunktól kezdve. Hadd kiáltsunk most Hozzád, könyörülj rajtunk, adj egy kicsi világosságot, hogy lássunk. Lássuk a kivezeto utat. Áldd meg így ezt a délelottöt. Ámen.
Amikor ezt az Igét elolvastam, egy pszichológussal való beszélgetésem jutott eszembe. O azt mondta, hogy az ember egy eros valaki, aki dönteni tud, aki határozatképes, aki tudja, hogy mit akar. Azt válaszoltam: az ember egy eltévedt kisgyermek, aki élete dönto pillanataiban sírni szeretne, mert nem tudja mit csináljon és hova forduljon.
A kérdésem az, hiszed-e testvérem, hogy eros, határozatképes ember vagy, aki mindig tudja, hogy mit akar? Aki meg is találja mindig a helyes utat. Vagy ráébredtél már arra, hogy eltévedtem. Milyen felfedezés, amikor életem egy dönto órájában rájövök, hogy Istenem eltévedtem és mi lesz most már velem? Lehet vannak közöttünk olyanok, akik még nem élték át ezt a pillanatot, de akkor még elotted van, egyszer rá fogsz jönni, hogy eltévedtem.
Emlékszem amikor a Börzsönyben tévedtünk el. Ketten mentünk és beszélgettünk, emlékszel, hát itt jöttünk. Emlékszem erre a fára, meg útkeresztezodésre. Mindig nyugtattam magam, de azért csendben már tudtam, hogy valami nem stimmel. Mert az után az útkeresztezodés után egy forrás jött és itt most nincs forrás. Kezdett gyanús lenni, hogy nem jó úton járok. De nekem az egyik rossz tulajdonságom a sok között, hogy nem szeretek kérdezni. Idonként szembejöttek emberek, de túl büszke voltam ahhoz, hogy kérdezzek. Inkább elmentem mellettük, hogy majd csak megtaláljuk.
Most az Ige azt mondja: tudakozzatok. Más fordítás szerint így mondja: kérdezzetek. A másik eltévedésemkor arra emlékszem, hogy reggel azzal az Igével indultam valahonnan: "Így szólt az Úr: Álljatok az utakra és nézzetek szét és kérdezosködjetek a régi ösvények felol, melyik a jó út és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk! Orállókat is rendeltem föléjük, mondván: Figyeljetek a kürtnek szavára! És azt mondták; Nem figyelünk! (Jer 6,16-17). Így mentem el, hogy nem szeretek kérdezni és emlékszem arra az eltévedésre is, szinte mind a ketto életveszélyessé vált, - de nem kérdeztem.
Isten azt mondja a mai napon itt mindnyájunknak: kérdezosködjetek. Testvér, kérdezz! Az a kérdés, hogy kit kérdezzek? Ez az igerész ezt a két lehetoséget mutatja meg, hogy kit lehet kérdezni. Akik egy kicsit ismerjük már a Bibliát, tudjuk, hogy csak két szellemi hatalmasság van, ahol kérdezni lehet. Egyik Isten, a másik a Sátán, a sötét hatalom. Embereket kérdezünk talán, de ne felejtsd el, hogy minden ember mögött vagy az egyik, vagy a másik áll. Bárkit kérdezel, valahonnan választ kapsz, csak az a kérdés honnan?
A tanács amit az Ige itt elmond így hangzik: "A tanításra és a bizonyságtételre hallgassatok." Az Istentol való útmutatásra. Hallgatok-e az Igére, Isten tanítására és a bizonyságtételére. Vajon hallgatok-e az Igére? Ugye mondtam, hogy én nem hallgattam a reggeli igére és mikor a harmadik, negyedik bajban voltam, folyton újra eszembe jutott: nem megmondta az Úr, hogy kérdezosködj a régi ösvények felol? Ti azt mondtátok, hogy nem kérdezosködünk. Nagyon sokszor az ember a maga kárán jön rá, hogy nem kérdezosködött idoben.
Azt mondtam, Istentol lehet kérdezni. De itt van a másik hatalom, ezzel kezdodött az Igénk: Ezt mondják ti néktek: "Tudakozzatok a halottidézoktol és a jövendomondóktól, akik sipognak és suttognak, hát nem Istenétol tudakozódik-é a nép?“ A másik forrás. Azt mondja: tudakozzatok, kérdezzetek, - miért nem az Istentol?
Nem olyan régen megdöbbenve álltam szembe Saullal; az eltévedt emberrel. Aki emlékszik arra, hogyan indult el Saul az Úrral, hogy csodálta mindenki, egy fejjel nagyobb mindenkinél. A Szentlélek volt rajta és szólt rajta keresztül. Egy Istentol rendelt király, - hát hogy tévedhet el egy ember? Nem tudom valaha megrendültél-e azon, amikor olvastad a történetet, hogy én is lehetek ez az ember, ha nem kérdezek, ha nem tudakozom, nem keresem Isten útját.
Biztosan ismeritek jól Sámuel könyvét, ahol nagyon világosan elmondja az Ige, hogy ez az ember engedetlen volt. Isten mondott neki valamit és o engedetlen volt Isten szavával, parancsával szemben. Mert volt egy másik isten az életében. Látjátok ezt mondja a pszichológus, hogy az ember maga egy kis-isten, tud az maga dönteni, miért kell az embernek Isten, vagy bármilyen hatalom, mikor maga is tud dönteni. Látjátok Saul eldöntött valamit és ezt a mondatot kapta, amit szeretném, ha nagyon mélyen a szívetekbe maradna: "Mint a varázslásnak bune olyan az engedetlenség." (1Sám 15,23). Saul nem akkor követte el eloször a varázslás bunét, amikor elment az endori halottidézo asszonyhoz, - sokkal elobb. Amikor engedett, amikor o döntött, amikor azt mondta, hogy nem kérdezek és nem hallgatok arra amit az Isten mond. A tanításra és a bizonyságtételre nem hallgatok. A bálványozás, - mondja ugyanebben a versben: "bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés." A kis isten, amelyik elég eros, elég nagy, elég határozott, képes arra, hogy o maga döntsön. Nem szorulok rá Istenre.
Ez volt a kezdet, itt tévedt el, itt nem figyelt az útjelzokre. Már az elso lépések után sejtette, hogy az út nem jó, mert jön hozzá Sámuel és megmondja neki, de Saul megy tovább. A figyelmeztetések után továbbmegy. Istenem, hova jut?
Vajon magadra ismersz-e ebben a pillanatban, hogy Uram mondták nekem, hogy nem jó, az Igébol is megértettem, de arra gondoltam, majd csak lesz valahogy. Majd csak kiigazodik valahogy az életem. Megy tovább és az a rettenetes mondat, hogy az Isten Lelke eltávozott tole. Tudta-e vajon ezt a pillanatot? Észrevette-e abban a pillanatban, hogy valami nincs már. Nem vetted még észre, hogy volt valamim, ami most nincs. Volt örömöm, békességem, szeretetem, - nincs már. Vajon nem veszed észre? Ez a mai nap hadd kiáltsa bele a szívedbe, hogy rossz az út - eltévedtél, hogy ne kelljen odaérned, mint ez az ember a végállomáshoz.
Egy pár fejezettel késobb 1Sám 28. részben olvassuk: "Amint azonban Saul meglátta a filiszteusok táborát, megfélemlék és a szíve nagyon megrémült. És megkérdezte Saul az Urat, de az Úr nem felelt neki sem álomlátás, sem az Urim, sem a próféták által." (1Sám 28,5-6). Jaj ha van köztünk valaki, akinek már Isten nem felel! Olvasom az Igét, de mintha semmi sem volna. Nem szól hozzám, nem kapok tanácsot, nem kapok vezetést. Egy eltévedt ember. Szegény Saul! Jaj csak ne volna köztünk senki, aki tudja, hogy nekem Isten már nem felel.
"Akkor monda Saul az o szolgáinak: Keressetek nekem egy halottidézo asszonyt, hogy elmenjek hozzá és megkérdezzem ot. Szolgái pedig mondának néki: Ímé, Endorban van egy halottidézo asszony." (1Sám 28,7). Nem olvasom tovább ezt a rettenetes történetet, hiszen ismerjük. Amikor valóban eljön Sámuel és amikor ott esik arcra ijedtében, mikor megmondja neki a mondatot: holnap velem lesztek a halottak birodalmában.
Nagyon kérlek, vigyázz, kérdezosködj, de nem mindegy, hogy hol, nem mindegy, hogy kitol. Saulnak is ez volt a baja és úgy félek, hogy nekünk is ez a bajunk, aki nem kap választ. Az Istennel való kapcsolathoz teljes megtérés kell. Saul mondja Sámuelnek: vétkeztem, - de, de, de. De a a nép! De becsülj meg engem, de senki meg ne tudja. Maradjon titok.
Teljes megtérés, teljes bunbánat, teljes megalázkodás. Ha most ez az állapotod, hogy nem felel az Isten és nem szól hozzád, nincs Vele kapcsolatod. Valamid volt, ami elveszett. Olyan helyes volt egy kislány amikor arról beszéltünk: Buzgóbb lon az O szerelme az O népe iránt. Arról beszéltünk, hogy belül van egy forrás, amelyik sokszor úgy buzog, hogy az ember nem tudja, mit csináljon vele. Beszélni kell, mondani kell, mert úgy érzem túl buzdul rajtam az örömforrás, a szeretet forrás, amelyik a szívedben buzdul fel. Egyszer csak megszólal egy kislány: nekem is volt egyszer egy ilyen forrásom. Úgy voltam, hogy nem tudtam hallgatni az örömtol. Nekem is volt. Most nincs. Próbálj legalább magadhoz oszinte lenni most.
Testvér vigyázz, így kezdodik. Aztán nem felel az Isten, aztán az eltévedt gyerek egy rettenetes helyzetbe kerül, valamit csinálni kell, itt dönteni kell. Isten nem felel és jön a rettenetes tanács: kérdezosködj. Idoben nem kérdezosködtél az Istentol, most kérdezosködj. Így mondta Igénk: "Tudakozódjatok a halottidézoktol, a jövendomondóktól, akik sipognak és suttognak: Hát nem Istenétol tudakozódik-é e nép?" Tudakozódna talán már, de nincs kapcsolat, valamit elvesztettem. Most már tenni kell valamit, már késo.
Egy percig gondolkozzunk azon, nincsenek-e ilyenek az életünkben, amikor ilyen helyrol tudakozódtunk, talán egy haláleset után. Idejében nem tettél neki bizonyságot és most ez a kérdés, hogy hol van? Istenem hol van? Hogy tudnám meg, hogy üdvözült-e vagy a kárhozatban van. Valaki mondta: meghalt az anyám és rettenetes, hogy nem tudom hol van. Mindig ez gyötör. Látjátok milyen rettenetes, amikor már késo! Valaki öngyilkos lett a családban. Azt kérdezte valaki: mondd meg miért tette? Hát mindene megvolt, hát szerettük. Ki mondja meg nekem, hogy miért volt? Éjszakákat forgolódok az ágyban, - miért tette? Megint jön a tanács a másik oldalról: tudakozz, valaki meg tudja neked mondani. Talán elmondja, én is beszéltem a halottammal, azt mondta, jó helyen van. Azóta megnyugodtam. Így mondja az alulról jövo tanács: Tudakozzatok a halottidézoktol. Ide visz a nyugtalan lelkiismeret, a félelem. Hányszor mondták el, hogy mindig lépteket hallok mióta meghalt az anyám. Valami megzörren a szobában, mit gondolsz o az?
A nyugtalan lelkiismeret, a félelem, nem vitt olyan helyre, ahova nem lett volna szabad soha menni? Talán volt aki tanácsolt: a jövendomondókat kérdezzétek. Talán életed egy pillanatában, amikor nem felelt az Úr. Hozzá menjek, ne menjek, jó lesz ez a házasság? Talán a kártya, - úgy emlékszem egy nagyon komoly valakire, mindig a passziánt kérdezte, pedig templomba járt, istenhívo, imádkozó. De ugye a kártya válaszol. Talán a jós, - milyen rettenetes testvér, hogy magad tudsz jövendot mondani magadnak a különbözo babonákon keresztül. Most nem megyek el, mert nem lesz szerencsém. Most nem tudok semmi dologba kezdeni, péntek van. Mondod a jövendot, ez nem lesz jó, nem fog sikerülni. Talán rosszat álmodtam és akkor nem fog sikerülni. A tanácsok, a jövendo, a halottak. Mi gyötri a szívedet?
Miért adta Isten mára ezt az Igét nekünk? Állj már meg! Ha voltál, ha menni akarsz, állj meg, amíg nem késo! Annyi embert tudnék elmondani, aki itt tette tönkre az életét ezen a ponton. Aztán már hiába akart volna, nem tudott. Nem tudott az Úrhoz találni a súlyos kötelékek miatt. Olyan világosan elmondja itt a következményeket: "ekként szólnak, akiknek nincs hajnaluk". Hallod ezt a rettenetes mondatot? Nincs hajnaluk! "Bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve. És lesz, hogy amikor felgerjed, megátkozza királyát és Istenét." Rettenetes következmény, bolyongás, szorongás, félelem, belso nyugtalanság nincs az életedben? Depresszió, sötét gondolatok, látod a következményeket? A Biblia olyan világosan beszél.
A másik óriási baja ennek a nemzedéknek, amiben élünk, hogy éhes Isten szeretete után. Örömre éhes és belekerül az élvezetekbe, a mámorba. A legrettenetesebb az alkohol mámora. Éhes emberek vannak benne. A cigaretta. Különféle mámor. Nyugtató, altató, valaki így mondta, a legelokelobb mámor, nem is lehet észrevenni, hogy mi van. Egy ki nem elégített ember mindenbe belekerülhet. Egy ember, akinek nincs igazi békessége, boldogsága, mindenbe belefut. Aztán jön a harag, az indulat kitörések, teljesen ok nélkül. Sokszor nem értem, hogy mit csinálok.
Egy férfi mondta, egy ilyen pillanatomban váratlanul letéptem az ingem gallérját. És akkor ott álltam az inggel és gallérral; ez én voltam? Látod a következményeket, düh kitörések, indulatok. Átkozódik, megátkozza királyát és Istenét. És néz fölfelé, aztán a földre tekint és ímé mindenütt nyomor, sötétség, szorongásnak éjszakája. O pedig a suru sötétségben elhagyatva.
Érezted-e már, hogy milyen mérhetetlenül egyedül vagy? Hogy tulajdonképpen senki nem ért meg? Senki nem ismer és senki nem szeret? Suru sötétben - elhagyatva. Látod a képet és magadat? Hol tartasz? Így mondja az Ige: "De nem lesz mindig sötét ott". Úgy szeretem a Bibliát, hogy mindig megmondja, nemcsak a diagnózist, a terápiát is. A gyógymód is megvan írva rögtön. Senkinek nem kell úgy hazamenni, hogy tényleg nincs kiút. Nem lesz mindig sötétség!
S olyan megdöbbento még az az egy kép, amit itt a végén leír: "A nép, amely sötétségben járt, lát nagy világosságot, akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel felettük." A halál árnyékának földje. Tudod, hogy mindnyájan a halál árnyékában élünk? Születésed pillanatától belekerültél a halál árnyékába. Ahogy múlik az ido egyre jobban, egyre hosszabbra nyúlik az árnyék. Egyre közelebb kerül hozzád. Ne mond, hogy ezzel nem foglalkozol. Merj vele foglalkozni. Minden nappal közelebb jön hozzád a halál árnyéka. Ezen a mai napon is. Testvér most kezdtük a napot, nem érzed, hogy milyen kegyetlen az ido? Mindjárt haza fogsz menni.
Még csinálhatsz mindent, de jön egy nap, amikor már csak ülni tudsz, amikor már csak feküdni, valakirol kérdeztem, mi volt halálának oka? Végelgyengülés. Az ido! A halál árnyékában járunk. Nem érzed, hogy milyen életveszélyes az állapotod?
Azt mondja az Ige: "Akik lakoznak a halál árnyékának földjében fény ragyog fel fölöttük." Van valami, ami be kell hogy ragyogja az egész szívünket: Gyermek született nékünk! Karácsonykor a kicsi fény megjelent, a karácsonyi csillag. Láttad valaha Jézust, a Gyermeket? Amikor megjelent Betlehemben világos lett minden, az istálló, a környék. Fény ragyog! Valaha felragyogott már neked úgy, hogy hátha ez a megoldás? Hátha tényleg Jézus? Azt mondja az Igénk, ebbol a fénybol lett nagy világosság. Ott a Golgotán már a nagy világosság van. Már nemcsak a kicsi fény. Ott már a kereszt ragyog az egész emberi nemzetségnek. Sehol nincs nagyobb világosság. "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az O Egyszülött Fiát adta." (Jn 3,16). Felragyogott-e már neked ez a mondat?
Valakitol azt kérdezték, mit jelent ez, hogy "úgy"? Nem tudta másképp megmagyarázni, mint hogy van otthon egy kicsi lányom, mikor hazaérek, a nyakamba ugrik és nagyon szorít: édesapa úgy szeretlek! Úgy, hogy kimondhatatlanul, hogy nem lehet szavakban kifejezni. Isten szeretetét nem lehet szavakban kifejezni. Sokszor próbáltam és megint belesültem, megint nem tudtam elmondani. Halálosan szerette Isten e világot. Ma is vár két ölelo karja. A kereszten kitárva vár a karja.
Az Atya a szívére akar szorítani, hogy átéld a halálos szeretetét, hogy aztán majd ragyoghasson rajtad keresztül szerteszét. Ma ezért jöttél ide. Ismeri mindnyájunk útját, hogy hol tévedtél el. Vár a nagy világosság, mert egy Gyermek születik nékünk, - neked is, ott belül a szívedben egy új élet, amelyik elkezd ragyogni. Szeretnél-e csillag lenni, aki sokakat az igazságra vezet? Istennek ez a célja veled és velem. Hallgass hát a tanításra, a bizonyságtételre. Ma hallgass!
Imádkozzunk: Köszönöm Uram, hogy amikor eltévedek, mindig utánam jössz. Köszönöm a pásztor kezedet és a pásztor szívedet. Köszönöm a megszakadt pásztor szívet. Segíts Uram, hogy ebbol a sötétségbol egy kicsit kilássunk ma. És megtegyük az elso tántorgó lépést feléd. Hadd áldjunk, hogy minden tékozló fiúnak elé szaladsz. Dicsérünk ezért a szeretetért. Olyan jó volna, ha ma este mindnyájan e közt a két kar között aludnánk el. Ámen.
1985. augusztus 4
