Áldott Húsvétot !
Nagyon boldog és áldott húsvétot kívánok minden fórumos társamnak !
Nagyon boldog és áldott húsvétot kívánok minden fórumos társamnak !
Keresztenyzene ,vers, hit, Biblia
- Téma inditó kata53
- Kezdés dátuma
afca
Kitiltott (BANned)
Híres Mária-jelenések
Már az ókeresztény hívek is kiemelkedő tiszteletben részesítették Jézus édesanyját, s azóta is sokan fordulnak hozzá imáikkal. Számunkra, magyarok számára különösen fontos ő, hiszen Szent István hazánkat Mária gondviselésébe ajánlotta. A 19. század közepétől Mária több országban megjelent a hívek előtt, az örök létezés bizonyítékául.
Lourdes
A franciaországi Lourdes a Pireneusok között, a spanyol határ mentén fekszik, közel a Földközi-tengerhez. Három gyermek, Bernadette és Maria Soubirous, a helyi szegény molnár lányai, és Janka Abadie 1858. február 11-én fát szedegettek a Massabielle-szikla környékén. A malompatakon átgázoltak, de a 14 éves, beteges Bernadett elmarad társaitól. Váratlanul erős szélzúgásra figyelt fel, és feltekintve egy sziklahasadékban a Szent Szüzet pillantotta meg.
A jelenés asszonya fénytől övezve, gyönyörű fehér ruhában tűnt fel, derekát kék öv fonta körül, fejéről dús fátyol omlott alá. Imádságra kulcsolt kezében hófehér rózsafűzért tartott, amelynek szemeit aranylánc fogta egybe. Bátorítólag rámosolygott Bernadettre, lassan keresztet vetett, de nem szól semmit. A következő napokban a jelenés többször megismétlődött. A harmadik jelenés napján (február 18.) Mária először szólt Bernadetthez, és arra kérte, hogy két héten át mindennap jöjjön el a jelenés helyére, mert sok embert szeretne látni.
<TABLE height=304 cellSpacing=0 cellPadding=0 width=200 background=lapokkepek/cikkek/84000/84927_3.jpg border=0><TBODY><TR><TD><!--
--></TD></TR></TBODY></TABLE>A kilencedik jelenés (február 25.) napján, amikor már 350 ember jött el, a Szűz a következőket mondta: „Igyál és mosdjál meg a forrásból és egyél a füvekből, melyek ott teremnek”.Bernadett a jelzett helyre ment, s kézzel kaparni kezdte a földet a barlang egyik száraz szögletében, ahol nemsokára víz jelent meg. Undorát legyőzve ivott a sáros vízből, megmosakodott, és evett a fűből is. Ezután a forrás vize egyre bőségesebben áradt, elhagyta a barlangot, és vize letisztult.
Az első csodás gyógyulások már a jelenések napjaiban bekövetkeztek, ennek ellenére hadjárat indult Bernadett és a forrás ellen: rendőrségi eljárások, a barlang betömése, korlátok felállítása, tiltások következtek. A forrás és a csodás gyógyulások nem győzték meg az emberek nagy részét, és a plébánost sem. A Lourdes-i Boldogasszony 18 alkalommal jelent meg Bernadettnek. Az utolsó jelenésre a barlang előtt április 7-én, Mária búcsúlátogatására pedig július 16-án került sor.
A lourdes-i forrás vize ma is buzog, és gyógyít. A víz összetételét már sokszor megvizsgálták, és az eredmény mindig ugyanaz: normális ivóvíz. Az elmúlt 150 év alatt Lourdes-ban mégis 6-7 ezer ember gyógyult meg. Jellemző az egyházi vizsgálat szigorúságára, hogy e gyógyulások közül alig 60-at ismert el csodálatosnak. Lourdes-ot évente 3-4 millió zarándok és sok százezer beteg keresi fel. A betegekről, a gyógyulásokról a Lourdes-ban működő Nemzetközi Orvosi Iroda készít feljegyzéseket. A lourdes-i gyógyulások sora világos jele és igazolása Bernadett hitelének.
Bernadett 13 évig volt szerzetes, és a megaláztatások, a szenvedések élete végéig elkísérték. 1879. április 16-án halt meg Neversben. 1925-ben boldoggá avatásakor exhumálták, és holttestét 46 év után épségben találták. 1933. december 8-án XI. Pius pápa avatta szentté. Bernadett holtteste ma a nevers-i kolostorkápolnában látható.
Az Egyház 1993-tól az első lourdes-i jelenés napján, február 11-én ünnepli a Betegek Világnapját.
Dömös
1885. májusának első vasárnapján történt, hogy a Dömös háta mögött levő gyönyörű völgyben, a patak partján két libapásztor lányka egy bükkfa alatt üldögélve reggelizett. Ekkor egyszerre kék fényesség támadt fölöttük. A kislányok ijedten tekintettek föl a fára, és csodák-csodája, a fa derekán tündöklő fényesség közepében Szűz Mária képét látták ragyogni, jobb karján a kisded Jézust tartva, fényes koronával a fejükön.
A kislányok elmondták, hogy mit láttak. Erre több asszony kiment a csoda helyszínére, és ők is látták a fényességet több ízben megjelenni Szűz Mária képével, jobbján a kisded Jézust tartva. Ezután a dömösiek és a környékbeliek rendszeresen kijártak a szent fához imádkozni, sőt, később búcsújáró hellyé vált a Simon-völgy.
Fátima
A fátimai jelenések – számszerűen hat – 1917-ben történtek a portugáliai Fátima kisváros közelében. A római katolikus egyház által elfogadott álláspont szerint a Szűzanya valóban megjelent a három pásztorgyereknek. A hatodik jelenés, a napcsoda, 1917. október 13-án történt, és a becslésektől függően 30-70 000 ember látta.
1917. május 13-án három gyermek nyájat őrzött Fátima kisváros mellett. A gyermekek neve: Lúcia de Jesus dos Santos (ekkor 10 éves, élt 2005-ig), Francisco Marto (ekkor 9 éves, élt 1919-ig), Jacinta Marto (ekkor 7 éves, élt 1920-ig). Hirtelen sugárzó fényt láttak, melyet villámnak véltek. Elhatározták, hogy hazamennek, de rögtön egy második villám világította meg a helyet kissé távolabb, és egy kis tölgyfabokor felett – ahol ma a jelenési kápolna áll – láttak egy hölgyet, aki elmondásuk szerint ragyogóbb volt a Napnál és kezei között rózsafüzért tartott. A hölgy azt mondta a három pásztorgyermeknek, hogy sokat kell imádkozniuk, és meghívta őket, hogy 5 egymást követő hónap 13. napján ugyanazon órában ismét jöjjenek el. A gyermekek így is tettek, és a hölgy mind az ötször eljött hozzájuk. A megjelenő hölgy azt mondta, ő a Rózsafüzér Királynője, és ezen a helyen állítsanak kápolnát a tiszteletére. A jelenés végén mindenki láthatta a csodát: a Nap egy ezüstkoronghoz vált hasonlóvá, szabad szemmel is lehetett szemlélni, saját tengelye körül forgott, mint egy tűzkerék, majd úgy tűnt, mintha a földre zuhanna (napcsoda).
A három gyerek közül kettő spanyolnáthában meghalt (Francisco 1919-ben, Jacinta 1920-ban). Az egyedüli túlélőnek, Luciának, aki először Dorottya-rendi, majd karmelita apáca lett, ismét megjelent a Szűzanya Spanyolországban, 1925. december 10-én, és 1926. február 15-én Pontevedrában, majd 1929. június 13-án Tuy-ban, a rendházban. Ezt a látogatást az 1917. július 13-i jelenés előre megmondta az egyik ún. fátimai titokban. Évente kb. 5 millióan keresik fel a szent helyet.
<TABLE height=304 cellSpacing=0 cellPadding=0 width=200 background=lapokkepek/cikkek/84000/84928_4.jpg border=0><TBODY><TR><TD><!--
--></TD></TR></TBODY></TABLE>
Medzsugorje
1981. június 24-én két leány – a 15 éves Ivanka Ivanković és a 16 éves Mirjana Dragičević - a nyugat-hercegovinai Bijakovići faluból délutáni sétára indult a nagy hőségben. Visszafelé jövet Ivanka felpillantott a Podbrdo hegyre, s egy fényben ragyogó, fiatal nő alakjára lett figyelmes. Mirjana megjegyezte, hogy a ruhája nem ebből a korból való s, hogy gyermeket tart a karjában. Ivanka már ekkor biztos volt benne, hogy a Szűzanya áll előttük. Miközben a hölgyet figyelték, megérkezett Vicka – a 17 éves Vida Ivanković –, és ő is tisztán látta a nőalakot, aki ezüstös szürke ruhában égszínkék szemekkel, kicsi szív alakú szájjal, fehér fátyollal állt, mely alól fekete hajtincsek bukkantak elő. Arca szabályos rózsaszín volt, a feje körül 12 csillagból álló „korona” lebegett, gyermekét pedig fátylával takarta. Lábát hosszú ruha fedte, s puha felhőn állt, mely kicsivel a föld felett lebegett. A gyerekek szerint a Szűzanya 20 évesnek tűnt, nyúlánk, arányos testalkatú, szépségét pedig nem lehetett szavakba foglalni. Hangja olyan csengő hangzású volt, hogy nehéz elmondani annak, aki nem hallotta. Szeme olyan kék árnyalatú volt, amilyet még sohasem láttak.
Az elkövetkező időszakban mindennap újra megjelent a Szűzanya. Többen látták a Križevácon a hatalmas fogadalmi keresztet a tengelye körül forogni. Egy vak idős bácsi visszanyerte a látását. Egyik este, alkonyatkor a Križevac felett az égen megjelent egy nagy felirat: MIR (béke). Ezt a faluban sokan világosan látták, és további száz ember tíz kilométer körzetben Medzsugorje környékén. A plébános is szemtanúja volt a jelenségnek.
A nyári esték egyikén a Szűzanya azt mondta a gyermekeknek, hogy jöjjenek valamivel éjfél előtt egy meghatározott helyre a Podbrdón. Teljesítették is a kí¬vánságot, mintegy negyven családtag és barát kíséretében. Amikor odaértek, letérdeltek, és elkezdtek imád¬kozni. Egyszerre csak megnyílt az ég, nagy fényesség áradt az egész hegyre, a gyermekek irányába pedig egy gömb ereszkedett lefelé, ami sok ezer apró csillagra hullott szét, mi¬előtt a földet érintette volna. A világosságot sokan látták, még a falu másik szélén is. Ez az éjszakai jelenés negyven percig tartott.
Egy másik alkalommal a késő délutáni órákban a za¬rándokok százai néztek szabad szemmel a napba, amely sokkal nagyobb volt a szokásosnál, teljesen fehér, és a saját tengelye körül forgott. Azután fényhullámok törtek ki belőle, amelyek egyre szélesedtek. Utána fényes fehér sugarak jelentek meg, amelyek fokozatosan hosszabbodtak. A sugarak egy része eltűnt az égen, másik részük a föld felé irányult, de mielőtt földet ért volna, megtört, és egyenesen a templom felé haladt. Ezek után már csak a nap látszott, amelyet vörös gyűrű vett körül, s amely néhány pillanat múlva arany gyűrűvé vált. Mihelyt megszűnt a vízió, a križevac-i kereszt körül vöröses köd gomolygott, amely szív alakúvá vált, s a közepén látszott a kereszt. Ez a piros szív lassan leereszkedett a keresztről a hegy tövébe, majd újra felemelkedett, és átkarolta a keresztet. Néhány másodperc múlva a szív a Szűzanya alakját vette fel, aki széttárt karokkal, kissé meghajolva állt. Az egybegyűltek mellett ezt Stanko Vasilj és Janko Bubalo, két idős ferences is látta, s erről írásos jelentést is tettek.
A különféle jelek, fényjelenségek az ezredforduló után sem szűntek meg. Akik elzarándokolnak Medzsugorjéba, ma is látható jeleket tapasztalhatnak. 2000. március 25-én a templom Lourdes-i Szűzanya szobra hullajtott könnyeket. A korábbi években a napcsoda volt igen gyakori. A napba lehetett nézni és különféle jelek (pl. kereszt) jelent meg benne. Sokszor furcsán forgott és fényeket lövellt ki magából.
Már az ókeresztény hívek is kiemelkedő tiszteletben részesítették Jézus édesanyját, s azóta is sokan fordulnak hozzá imáikkal. Számunkra, magyarok számára különösen fontos ő, hiszen Szent István hazánkat Mária gondviselésébe ajánlotta. A 19. század közepétől Mária több országban megjelent a hívek előtt, az örök létezés bizonyítékául.
Lourdes
A franciaországi Lourdes a Pireneusok között, a spanyol határ mentén fekszik, közel a Földközi-tengerhez. Három gyermek, Bernadette és Maria Soubirous, a helyi szegény molnár lányai, és Janka Abadie 1858. február 11-én fát szedegettek a Massabielle-szikla környékén. A malompatakon átgázoltak, de a 14 éves, beteges Bernadett elmarad társaitól. Váratlanul erős szélzúgásra figyelt fel, és feltekintve egy sziklahasadékban a Szent Szüzet pillantotta meg.
A jelenés asszonya fénytől övezve, gyönyörű fehér ruhában tűnt fel, derekát kék öv fonta körül, fejéről dús fátyol omlott alá. Imádságra kulcsolt kezében hófehér rózsafűzért tartott, amelynek szemeit aranylánc fogta egybe. Bátorítólag rámosolygott Bernadettre, lassan keresztet vetett, de nem szól semmit. A következő napokban a jelenés többször megismétlődött. A harmadik jelenés napján (február 18.) Mária először szólt Bernadetthez, és arra kérte, hogy két héten át mindennap jöjjön el a jelenés helyére, mert sok embert szeretne látni.
<TABLE height=304 cellSpacing=0 cellPadding=0 width=200 background=lapokkepek/cikkek/84000/84927_3.jpg border=0><TBODY><TR><TD><!--
Az első csodás gyógyulások már a jelenések napjaiban bekövetkeztek, ennek ellenére hadjárat indult Bernadett és a forrás ellen: rendőrségi eljárások, a barlang betömése, korlátok felállítása, tiltások következtek. A forrás és a csodás gyógyulások nem győzték meg az emberek nagy részét, és a plébánost sem. A Lourdes-i Boldogasszony 18 alkalommal jelent meg Bernadettnek. Az utolsó jelenésre a barlang előtt április 7-én, Mária búcsúlátogatására pedig július 16-án került sor.
A lourdes-i forrás vize ma is buzog, és gyógyít. A víz összetételét már sokszor megvizsgálták, és az eredmény mindig ugyanaz: normális ivóvíz. Az elmúlt 150 év alatt Lourdes-ban mégis 6-7 ezer ember gyógyult meg. Jellemző az egyházi vizsgálat szigorúságára, hogy e gyógyulások közül alig 60-at ismert el csodálatosnak. Lourdes-ot évente 3-4 millió zarándok és sok százezer beteg keresi fel. A betegekről, a gyógyulásokról a Lourdes-ban működő Nemzetközi Orvosi Iroda készít feljegyzéseket. A lourdes-i gyógyulások sora világos jele és igazolása Bernadett hitelének.
Bernadett 13 évig volt szerzetes, és a megaláztatások, a szenvedések élete végéig elkísérték. 1879. április 16-án halt meg Neversben. 1925-ben boldoggá avatásakor exhumálták, és holttestét 46 év után épségben találták. 1933. december 8-án XI. Pius pápa avatta szentté. Bernadett holtteste ma a nevers-i kolostorkápolnában látható.
Az Egyház 1993-tól az első lourdes-i jelenés napján, február 11-én ünnepli a Betegek Világnapját.
Dömös
1885. májusának első vasárnapján történt, hogy a Dömös háta mögött levő gyönyörű völgyben, a patak partján két libapásztor lányka egy bükkfa alatt üldögélve reggelizett. Ekkor egyszerre kék fényesség támadt fölöttük. A kislányok ijedten tekintettek föl a fára, és csodák-csodája, a fa derekán tündöklő fényesség közepében Szűz Mária képét látták ragyogni, jobb karján a kisded Jézust tartva, fényes koronával a fejükön.
A kislányok elmondták, hogy mit láttak. Erre több asszony kiment a csoda helyszínére, és ők is látták a fényességet több ízben megjelenni Szűz Mária képével, jobbján a kisded Jézust tartva. Ezután a dömösiek és a környékbeliek rendszeresen kijártak a szent fához imádkozni, sőt, később búcsújáró hellyé vált a Simon-völgy.
Fátima
A fátimai jelenések – számszerűen hat – 1917-ben történtek a portugáliai Fátima kisváros közelében. A római katolikus egyház által elfogadott álláspont szerint a Szűzanya valóban megjelent a három pásztorgyereknek. A hatodik jelenés, a napcsoda, 1917. október 13-án történt, és a becslésektől függően 30-70 000 ember látta.
1917. május 13-án három gyermek nyájat őrzött Fátima kisváros mellett. A gyermekek neve: Lúcia de Jesus dos Santos (ekkor 10 éves, élt 2005-ig), Francisco Marto (ekkor 9 éves, élt 1919-ig), Jacinta Marto (ekkor 7 éves, élt 1920-ig). Hirtelen sugárzó fényt láttak, melyet villámnak véltek. Elhatározták, hogy hazamennek, de rögtön egy második villám világította meg a helyet kissé távolabb, és egy kis tölgyfabokor felett – ahol ma a jelenési kápolna áll – láttak egy hölgyet, aki elmondásuk szerint ragyogóbb volt a Napnál és kezei között rózsafüzért tartott. A hölgy azt mondta a három pásztorgyermeknek, hogy sokat kell imádkozniuk, és meghívta őket, hogy 5 egymást követő hónap 13. napján ugyanazon órában ismét jöjjenek el. A gyermekek így is tettek, és a hölgy mind az ötször eljött hozzájuk. A megjelenő hölgy azt mondta, ő a Rózsafüzér Királynője, és ezen a helyen állítsanak kápolnát a tiszteletére. A jelenés végén mindenki láthatta a csodát: a Nap egy ezüstkoronghoz vált hasonlóvá, szabad szemmel is lehetett szemlélni, saját tengelye körül forgott, mint egy tűzkerék, majd úgy tűnt, mintha a földre zuhanna (napcsoda).
A három gyerek közül kettő spanyolnáthában meghalt (Francisco 1919-ben, Jacinta 1920-ban). Az egyedüli túlélőnek, Luciának, aki először Dorottya-rendi, majd karmelita apáca lett, ismét megjelent a Szűzanya Spanyolországban, 1925. december 10-én, és 1926. február 15-én Pontevedrában, majd 1929. június 13-án Tuy-ban, a rendházban. Ezt a látogatást az 1917. július 13-i jelenés előre megmondta az egyik ún. fátimai titokban. Évente kb. 5 millióan keresik fel a szent helyet.
<TABLE height=304 cellSpacing=0 cellPadding=0 width=200 background=lapokkepek/cikkek/84000/84928_4.jpg border=0><TBODY><TR><TD><!--
Medzsugorje
1981. június 24-én két leány – a 15 éves Ivanka Ivanković és a 16 éves Mirjana Dragičević - a nyugat-hercegovinai Bijakovići faluból délutáni sétára indult a nagy hőségben. Visszafelé jövet Ivanka felpillantott a Podbrdo hegyre, s egy fényben ragyogó, fiatal nő alakjára lett figyelmes. Mirjana megjegyezte, hogy a ruhája nem ebből a korból való s, hogy gyermeket tart a karjában. Ivanka már ekkor biztos volt benne, hogy a Szűzanya áll előttük. Miközben a hölgyet figyelték, megérkezett Vicka – a 17 éves Vida Ivanković –, és ő is tisztán látta a nőalakot, aki ezüstös szürke ruhában égszínkék szemekkel, kicsi szív alakú szájjal, fehér fátyollal állt, mely alól fekete hajtincsek bukkantak elő. Arca szabályos rózsaszín volt, a feje körül 12 csillagból álló „korona” lebegett, gyermekét pedig fátylával takarta. Lábát hosszú ruha fedte, s puha felhőn állt, mely kicsivel a föld felett lebegett. A gyerekek szerint a Szűzanya 20 évesnek tűnt, nyúlánk, arányos testalkatú, szépségét pedig nem lehetett szavakba foglalni. Hangja olyan csengő hangzású volt, hogy nehéz elmondani annak, aki nem hallotta. Szeme olyan kék árnyalatú volt, amilyet még sohasem láttak.
Az elkövetkező időszakban mindennap újra megjelent a Szűzanya. Többen látták a Križevácon a hatalmas fogadalmi keresztet a tengelye körül forogni. Egy vak idős bácsi visszanyerte a látását. Egyik este, alkonyatkor a Križevac felett az égen megjelent egy nagy felirat: MIR (béke). Ezt a faluban sokan világosan látták, és további száz ember tíz kilométer körzetben Medzsugorje környékén. A plébános is szemtanúja volt a jelenségnek.
A nyári esték egyikén a Szűzanya azt mondta a gyermekeknek, hogy jöjjenek valamivel éjfél előtt egy meghatározott helyre a Podbrdón. Teljesítették is a kí¬vánságot, mintegy negyven családtag és barát kíséretében. Amikor odaértek, letérdeltek, és elkezdtek imád¬kozni. Egyszerre csak megnyílt az ég, nagy fényesség áradt az egész hegyre, a gyermekek irányába pedig egy gömb ereszkedett lefelé, ami sok ezer apró csillagra hullott szét, mi¬előtt a földet érintette volna. A világosságot sokan látták, még a falu másik szélén is. Ez az éjszakai jelenés negyven percig tartott.
Egy másik alkalommal a késő délutáni órákban a za¬rándokok százai néztek szabad szemmel a napba, amely sokkal nagyobb volt a szokásosnál, teljesen fehér, és a saját tengelye körül forgott. Azután fényhullámok törtek ki belőle, amelyek egyre szélesedtek. Utána fényes fehér sugarak jelentek meg, amelyek fokozatosan hosszabbodtak. A sugarak egy része eltűnt az égen, másik részük a föld felé irányult, de mielőtt földet ért volna, megtört, és egyenesen a templom felé haladt. Ezek után már csak a nap látszott, amelyet vörös gyűrű vett körül, s amely néhány pillanat múlva arany gyűrűvé vált. Mihelyt megszűnt a vízió, a križevac-i kereszt körül vöröses köd gomolygott, amely szív alakúvá vált, s a közepén látszott a kereszt. Ez a piros szív lassan leereszkedett a keresztről a hegy tövébe, majd újra felemelkedett, és átkarolta a keresztet. Néhány másodperc múlva a szív a Szűzanya alakját vette fel, aki széttárt karokkal, kissé meghajolva állt. Az egybegyűltek mellett ezt Stanko Vasilj és Janko Bubalo, két idős ferences is látta, s erről írásos jelentést is tettek.
A különféle jelek, fényjelenségek az ezredforduló után sem szűntek meg. Akik elzarándokolnak Medzsugorjéba, ma is látható jeleket tapasztalhatnak. 2000. március 25-én a templom Lourdes-i Szűzanya szobra hullajtott könnyeket. A korábbi években a napcsoda volt igen gyakori. A napba lehetett nézni és különféle jelek (pl. kereszt) jelent meg benne. Sokszor furcsán forgott és fényeket lövellt ki magából.
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width=818 border=0><TBODY><TR><TD vAlign=top align=middle width=486> <TABLE cellSpacing=0 borderColorDark=#513015 cellPadding=0 width=364 bgColor=#683f1c borderColorLight=#996633 border=5><TBODY><TR><TD width=352>
Régóta ismerlek már Istenem,
S egyre halkulnak bennem a "miért"-ek.
De homályos elmém bárhogy derül is,
valamit most sem értek.
Tudom, szereted minden művedet,
mert minden műved nagyszerű, remek.
Szereted a virágot, hisz színében
a mennynek színei tündökölnek.
Szereted a csillagot: tiszta, fényes.
A követ is: ház lesz, véd, menhelyet, ád;
a harmatot, a forrást: makulátlan,
s mert szótlanul terem, a füvet, s a fát.
Az állatot, mert törvényed szerint él,
s mint az ember, testvérbe nem harap;
a szitakötot, fecskét sast, galambot,
méhet és minden zümmögő bogarat,
Mik a szivárvány száz színét ragyogják,
s himporuk, pelyhük, tolluk lágy, puha;
szereted a gyermeket, mert arcán
az ártatlanság égi mosolya.
Szép minden műved, hát hogyne szeretnéd,
Gyönyörködsz benne, mind, mind értem ezt!
De engem, aki szégyenedre válok,
ezt nem értem, hogy engem miért szeretsz?!<CENTER>
</CENTER></TD></TR></TBODY></TABLE></TD><TD vAlign=top align=left width=328>
</TD></TR></TBODY></TABLE>
VALAMIT NEM ÉRTEK
Bódás János
<CENTER></CENTER>Bódás János
Régóta ismerlek már Istenem,
S egyre halkulnak bennem a "miért"-ek.
De homályos elmém bárhogy derül is,
valamit most sem értek.
Tudom, szereted minden művedet,
mert minden műved nagyszerű, remek.
Szereted a virágot, hisz színében
a mennynek színei tündökölnek.
Szereted a csillagot: tiszta, fényes.
A követ is: ház lesz, véd, menhelyet, ád;
a harmatot, a forrást: makulátlan,
s mert szótlanul terem, a füvet, s a fát.
Az állatot, mert törvényed szerint él,
s mint az ember, testvérbe nem harap;
a szitakötot, fecskét sast, galambot,
méhet és minden zümmögő bogarat,
Mik a szivárvány száz színét ragyogják,
s himporuk, pelyhük, tolluk lágy, puha;
szereted a gyermeket, mert arcán
az ártatlanság égi mosolya.
Szép minden műved, hát hogyne szeretnéd,
Gyönyörködsz benne, mind, mind értem ezt!
De engem, aki szégyenedre válok,
ezt nem értem, hogy engem miért szeretsz?!
</CENTER></TD></TR></TBODY></TABLE></TD><TD vAlign=top align=left width=328>
</TD></TR></TBODY></TABLE>
Biblia
Kedves mikvik08!
Az este épp, hogy szakitottam egy kis időt.
A 139 zsoltár az amit kérsz fogadd nagy szeretettel hangban és énekben
Kata
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 border=0><TBODY><TR><TD></TD></TR><TR><TD vAlign=top><CENTER><!--<a href="" title="">-->
</CENTER></TD></TR></TBODY></TABLE>
<TABLE class=MsoNormalTable style="WIDTH: 416.25pt; mso-cellspacing: 0cm; mso-padding-alt: 0cm 0cm 0cm 0cm" cellSpacing=0 cellPadding=0 width=555 border=0><TBODY><TR style="mso-yfti-irow: 0; mso-yfti-firstrow: yes; mso-yfti-lastrow: yes"><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: #ece9d8; WIDTH: 18.75pt; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width=25><O
</O
</TD><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: #ece9d8; WIDTH: 397.5pt; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width=530><TABLE class=MsoNormalTable style="WIDTH: 397.5pt; mso-cellspacing: 0cm; mso-padding-alt: 0cm 0cm 0cm 0cm" cellSpacing=0 cellPadding=0 width=530 border=0><TBODY><TR style="HEIGHT: 18.75pt; mso-yfti-irow: 0; mso-yfti-firstrow: yes"><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: #ece9d8; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; HEIGHT: 18.75pt; BACKGROUND-COLOR: transparent"><O</O
</TD></TR><TR style="mso-yfti-irow: 1; mso-yfti-lastrow: yes"><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: #ece9d8; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent">139.Zsoltár
1. fejezet
Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.
2. fejezet
Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek? Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az ÚR ellen és felkentje ellen: Dobjuk le magunkról bilincseiket,
3. fejezet
Dávid zsoltára, abból az időből, amikor fia, Absolon elől menekült. URam, mily sok ellenségem van, mily sokan támadnak rám! Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! (Szela.) De te, URam,
4. fejezet
A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid zsoltára. Hallgass meg, ha hozzád kiáltok, igazságos Istenem! Szorult helyzetemből adj nekem kiutat, könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat! Ti emberek!
5. fejezet
A karmesternek: Fúvós hangszerre. Dávid zsoltára. Figyelj beszédemre, URam, vedd észre sóhajtozásomat! Figyelj hangos kiáltozásomra, Istenem, királyom, mert hozzád imádkozom!
6. fejezet
A karmesternek: Mélyhangú húros hangszerre. Dávid zsoltára. URam, ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban! Kegyelmezz, URam, mert elcsüggedtem, gyógyíts meg, URam, mert reszketnek tagjaim!
7. fejezet
Dávid éneke, amelyet a benjámini Kús miatt énekelt az ÚRnak. URam, Istenem, hozzád menekülök! Szabadíts meg üldözőimtől, és ments meg engem, hogy szét ne tépjenek, mint az oroszlán,
8. fejezet
A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet! >>
9. fejezet
A karmesternek: "A fiú halála" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. Hálát adok az ÚRnak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet. Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó Felséges! >>
10. fejezet
URam, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején? A bűnösök gőgjükben üldözik a nyomorultat, de saját ármánykodásuk ejti el őket. Dicsekszik kapzsiságával a bűnös, >>
11. fejezet
A karmesternek: Dávidé. Az Úrhoz menekülök. Hogyan mondhatjátok nekem: Menekülj a hegyre, mint a madár! Mert a bűnösök már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, >>
12. fejezet
A karmesternek: Mély hangra. Dávid zsoltára. Segíts, URam, mert elfogytak a kegyesek, eltűntek a hívek az emberek közül. Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek. >>
13. fejezet
A karmesternek: Dávid zsoltára. Meddig tart ez, URam? Végképp megfeledkeztél rólam? Meddig rejted el orcádat előlem? Meddig kell magamban tanakodnom, és bánkódnom szívemben naponként? >>
14. fejezet
A karmesternek: Dávidé. Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót. Az ÚR letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, >>
15. fejezet
Dávid zsoltára. URam, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden? Az, aki feddhetetlenül él, törekszik az igazságra, és szíve szerint igazat szól; nyelvével nem rágalmaz, >>
16. fejezet
Dávid bizonyságtétele. Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem! Ezt mondom az ÚRnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem. A szentekben, akik a földön élnek, >>
17. fejezet
Dávid imádsága. URam, hallgasd meg igaz ügyemet, figyelj esedezésemre! Ügyelj imádságomra, mert ajkam nem csalárd. Tőled jön felmentő ítéletem, hiszen látja szemed az igazságot. Megvizsgáltad szívemet, >>
18. fejezet
A karmesternek: Dávidé, az ÚR szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az ÚRnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az ÚR. Ezt mondta: Szeretlek, >>
19. fejezet
A karmesternek: Dávid zsoltára. Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny. Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul. Nincs szó és nincs beszéd, >>
20. fejezet
A karmesternek: Dávid zsoltára. Hallgasson meg téged az ÚR a veszedelem napján, legyen oltalmad Jákób Istenének neve! Küldjön neked segítséget szentélyéből, erősítsen a Sionról! >>
21. fejezet
A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, a te erődnek örül a király. Mennyire ujjong, hogy megsegítetted! Megadtad neki szíve kívánságát, ajka óhajtását nem tagadtad meg. (Szela.) >>
22. fejezet
A karmesternek: "A hajnali szarvas" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok! Istenem! Hívlak nappal, >>
23. fejezet
Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. >>
24. fejezet
Dávid zsoltára. Az ÚRé a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók. Mert ő vetette meg alapját a tengereken, ő rögzítette a folyókon. Ki mehet föl az ÚR hegyére, >>
25. fejezet
Dávidé. URam, hozzád emelkedem lélekben! Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne nevessenek ki ellenségeim! Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, >>
26. fejezet
Dávidé. URam, szolgáltass nekem igazságot, mert feddhetetlenül éltem, az ÚRban bíztam ingadozás nélkül! Vizsgálj meg, URam, és próbálj meg, kutasd át szívemet-lelkemet! Mert hűséged szemem előtt van, >>
27. fejezet
Dávidé. Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék? Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, >>
28. fejezet
Dávidé. Téged hívlak, URam, kősziklám, ne fordulj el tőlem némán! Mert ha némán elfordulsz, hasonló leszek a sírba roskadókhoz. Halld meg esedező hangomat, amikor segítségért kiáltok, >>
29. fejezet
Dávid zsoltára. Magasztaljátok az URat, ti mennyei lények, magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát! Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, boruljatok le az ÚR előtt szent öltözetben! >>
30. fejezet
Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé. Magasztallak, URam, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon. URam, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem. URam, >>
31. fejezet
A karmesternek: Dávid zsoltára. Hozzád menekülök, URam, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg engem irgalmasan! Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! Légy erős kősziklám, erős váram, >>
32. fejezet
Dávid tanítókölteménye. Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. Míg hallgattam, >>
33. fejezet
Vigadjatok az ÚRban, ti igazak! Az igaz emberekhez illik a dicséret. Adjatok hálát az ÚRnak citeraszóval, tízhúrú lanttal zengjetek neki! Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek! >>
34. fejezet
Dávidé, abból az időből, amikor eszelősnek tettette magát Abimeleknél, aki aztán elkergette, ő pedig elment. Áldom az URat mindenkor, állandóan őt dicséri szám. Az ÚRral dicsekszik lelkem. >>
35. fejezet
Dávidé. Perelj, URam, a velem perlőkkel, harcolj az ellenem harcolókkal! Ragadj pajzsot, vértet, és siess segítségemre! Végy elő lándzsát, csatabárdot üldözőim ellen! Szólj így hozzám: >>
36. fejezet
A karmesternek: Az ÚR szolgájáé, Dávidé. A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem, sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani. >>
37. fejezet
Dávidé. Ne indulj haragra a gonoszok miatt, ne irigykedj a cselszövőkre! Mert hamar elhervadnak, mint a fű, elfonnyadnak, mint a zöld növények. Bízzál az ÚRban, és tégy jót, >>
38. fejezet
Dávid zsoltára. Emlékeztetőül. URam, ne feddj meg felindulásodban, ne ostorozz lángoló haragodban! Mert nyilaid belém hatoltak, és rám nehezedett kezed. Nincs ép hely testemen sújtó haragod miatt, >>
39. fejezet
A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára. Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel, megzabolázom számat, ha gonosz ember kerül elém. Néma voltam, szótalan, hallgattam, >>
40. fejezet
A karmesternek: Dávid zsoltára. Várva vártam az URat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, >>
41. fejezet
A karmesternek: Dávid zsoltára. Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az ÚR. Az ÚR megőrzi, és életben tartja, boldog lesz a földön; nem engedi át ellenségei dühének. >>
42. fejezet
A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye. Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, >>
43. fejezet
Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, és pereld peremet a hűtlen néppel szemben! Az alattomos és álnok emberektől ments meg engem! Hiszen te vagy oltalmazó Istenem, miért taszítottál el engem? >>
44. fejezet
A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye. Isten, saját fülünkkel hallottuk, elbeszélték nekünk apáink, mit vittél véghez napjaikban, a régi időkben. Kezeddel népeket űztél el, >>
45. fejezet
A karmesternek: "A liliomok" kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak tanítókölteménye. A szeretet éneke. Szívem zsong a szép szavaktól, művemet a királynak mondom el, nyelvem gyors, mint az írnok tolla. >>
46. fejezet
A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra. Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; >>
47. fejezet
A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára. Ti népek, mind tapsoljatok, harsogó hangon ujjongjatok Isten előtt! Mert a felséges ÚR félelmetes, nagy király az egész földön. Népeket vet alánk, >>
48. fejezet
Ének. Kórah fiainak zsoltára. Nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék Istenünk városában, szent hegyén. Szépen emelkedik a Sion hegye az egész ország örömére az északi oldalon; a nagy király városa, >>
49. fejezet
A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára. Halljátok ezt mind, ti népek, figyeljen a világ minden lakója, közemberek és előkelők, gazdag és szegény egyaránt! Bölcs dolgokat beszél majd szám, >>
50. fejezet
Ászáf zsoltára. A hatalmas Isten, az ÚR szól, és hívja a földet napkelettől napnyugatig. A tökéletes szépségű Sionon ragyogva jelenik meg Isten. Jön a mi Istenünk, nem hallgat. Előtte emésztő tűz, >>
51. fejezet
A karmesternek: Dávid zsoltára, abból az időből, mikor nála járt Nátán próféta, mert bement Dávid Betsabéhoz. Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! >>
52. fejezet
A karmesternek: Dávid tanítókölteménye, abból az időből, amikor az edómi Dóég Saulhoz ment, és jelentette neki, hogy Dávid Ahimelek házába érkezett. Mit dicsekszel gonoszságoddal, te nagy hős? >>
53. fejezet
A karmesternek: "A betegség" kezdetű ének dallamára. Dávid tanítókölteménye. Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót. >>
54. fejezet
A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid tanítókölteménye, abból az időből, amikor a zífiek Saulhoz mentek és ezt mondták neki: Nem tudod, hogy Dávid nálunk rejtőzködik? Istenem, segíts meg neveddel, >>
55. fejezet
A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid tanítókölteménye. Istenem, figyelj imádságomra, ne zárkózz el könyörgésem elől! Figyelj rám, hallgass meg engem! Bánatomban bolyongok, >>
56. fejezet
A karmesternek: "A messzi fák galambja" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor a filiszteusok elfogták Gátban. Légy kegyelmes hozzám, Istenem, >>
57. fejezet
A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült. Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, >>
58. fejezet
A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele. Valóban igazat beszéltek, ti hatalmasok, és pártatlanul ítélkeztek az emberek fölött? Hiszen álnokságon jár az eszetek, >>
59. fejezet
A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul embereket küldött, hogy tartsák szemmel a házát, és öljék meg. Ments meg ellenségeimtől, >>
60. fejezet
A karmesternek: A "Liliomok" kezdetű ének dallamára. Intelem, Dávid tanító bizonyságtétele abból az időből, amikor a naharaimi és a cóbai arámok ellen harcolt, Jóáb pedig visszafordult, >>
61. fejezet
A karmesternek: Húros hangszerre. Dávidé. Hallgasd meg panaszomat, Istenem, figyelj imádságomra! A föld végéről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem. Vezess el engem a kősziklára, >>
62. fejezet
A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára. Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig. >>
63. fejezet
Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt. Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. >>
64. fejezet
A karmesternek: Dávid zsoltára. Hallgasd meg, Istenem, panaszkodó szavamat! Óvd meg életemet, mert ellenség rettent! Védj meg a gonoszok ármánykodásától, a gonosztevők dühöngésétől! Élesítik nyelvüket, >>
65. fejezet
A karmesternek: Dávid zsoltáréneke. Téged illet a dicséret, ó Isten, a Sionon! Neked teljesítik a fogadalmakat. Te hallgatod meg az imádságot, hozzád fordul minden ember. Erőt vettek rajtunk a bűnök, >>
66. fejezet
A karmesternek: Zsoltárének. Örvendj, egész föld, az Istennek! Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét! Mondjátok Istennek: Milyen félelmesek tetteid! Nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid. >>
67. fejezet
A karmesternek: Húros hangszerre. Zsoltárének. Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját! (Szela.) Ismerjék meg utadat a földön, >>
68. fejezet
A karmesternek: Dávid zsoltáréneke. Fölkel az Isten! Szétszóródnak ellenségei, elfutnak előle gyűlölői. Ahogyan a füst eloszlik, ha ráfújnak, ahogyan a viasz megolvad a tűztől, >>
69. fejezet
A karmesternek: A "Liliomok" kezdetű ének dallamára. Dávidé. Segíts meg, Istenem, mert nyakamig érnek a vizek! Feneketlen iszapba süllyedtem, nincs hol megállnom. Örvénylő vizekbe estem, >>
70. fejezet
A karmesternek: Dávidé, emlékeztetőül. Istenem, ments meg engem, URam, siess segítségemre! Szégyenkezzenek és piruljanak, akik életemre törnek! Riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, >>
71. fejezet
Hozzád menekülök, URam, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg, szabadíts meg irgalmasan! Fordítsd felém füledet, és segíts meg! Légy erős kősziklám, ahova mindig mehetek, melyet segítségemre rendeltél, >>
72. fejezet
Salamoné. Isten! Add törvényeidet a királynak, és igazságodat a király fiának, hogy igazságosan ítélje népedet, és törvényesen a nyomorultakat. Teremjenek a hegyek békét a népnek, >>
73. fejezet
Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten Izráelhez, a tiszta szívűekhez! De az én lábam majdnem megcsúszott, kis híján elestem jártomban. Mert felindultam a kérkedők miatt, látva a bűnösök jólétét. >>
74. fejezet
Ászáf tanítókölteménye. Miért vetettél el, Istenem, oly régóta, miért lángol haragod legelőd nyája ellen? Gondolj gyülekezetedre, amelyet hajdan létrehoztál, örökségedre, a néptörzsre,
75. fejezet
A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke. Magasztalunk, ó Isten, magasztalunk téged, mert közel van neved azokhoz, akik hirdetik csodáidat.
76. fejezet
A karmesternek: Húros hangszerre. Ászáf zsoltáréneke. Ismerik Istent Júdában, nagy az ő neve Izráelben. Sálémba került a sátra, lakóhelye a Sionra. Ott törte össze a tüzes nyilakat, a pajzsot,
77. fejezet
A karmesternek, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára. Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám. Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul,
78. fejezet
Ászáf tanítókölteménye. Figyelj, népem, tanításomra, fordítsátok felém fületeket, amikor beszélek! Mert példázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok hirdetni. Amiket hallottunk és tudunk,
79. fejezet
Ászáf zsoltára. Ó Isten! Pogányok törtek örökségedre, meggyalázták szent templomodat, romhalmazzá tették Jeruzsálemet. Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, >>
80. fejezet
A karmesternek: A "Liliomok" kezdetű ének dallamára. Intelem, Ászáf zsoltára. Figyelj ránk, Izráel pásztora, aki úgy terelgeted Józsefet, mint egy nyájat! Te, aki kerúbokon trónolsz, >>
81. fejezet
A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Ászáfé. Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt! Kezdjetek zsoltárba, szólaltassátok meg a dobot, >>
82. fejezet
Ászáf zsoltára. Isten ott áll az isteni közösségben, ítéletet tart az istenek fölött: Meddig ítélkeztek álnokul, pártjukat fogva a bűnösöknek! (Szela.) >>
83. fejezet
Ászáf zsoltáréneke. Istenem, ne maradj csendben, ne hallgass, és ne légy tétlen, Istenem! Hiszen háborognak ellenségeid, gyűlölőid fenn hordják fejüket. Néped ellen titkon ármányt szőnek, >>
84. fejezet
A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak zsoltára. Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek URa! Sóvárog, sőt eleped a lelkem az ÚR udvarai után. >>
85. fejezet
A karmesternek: Kórah fiainak a zsoltára. Megkegyelmeztél, URam, országodnak, jóra fordítottad Jákób sorsát. Megbocsátottad néped bűnét, elengedted minden vétkét. (Szela.) >>
86. fejezet
Dávid imádsága. Figyelj rám, és hallgass meg, URam, mert nyomorult és szegény vagyok! Tartsd meg életemet, mert híved vagyok én! Istenem, szabadítsd meg szolgádat, aki benned bízik! Légy kegyelmes, >>
87. fejezet
Kórah fiainak zsoltáréneke. Szent hegyen alapította az ÚR Sion kapuit: jobban szereti Jákób minden lakóhelyénél. Dicső dolgokat beszélnek rólad, Isten városa! (Szela.) >>
88. fejezet
Kórah fiainak zsoltáréneke. A karmesternek: A "Betegség" kezdetű ének dallamára éneklendő. Az ezráhi Hémán tanítókölteménye. URam, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal. >>
89. fejezet
Az ezráhi Étán tanítókölteménye. URam, kegyelmes tetteidről éneklek örökké, nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet. Mert ezt mondom: Örökké tart kegyelmed, hűséged szilárd, akár az ég. >>
90. fejezet
Mózesnek, Isten emberének imádsága. Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó Isten! >>
91. fejezet
Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. >>
92. fejezet
Zsoltár. Ének szombatnapra. Milyen jó hálát adni az ÚRnak, és zengeni neved dicséretét, ó Felséges, hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel tízhúrú hangszeren és lanton, zengő hárfán! >>
93. fejezet
Uralkodik az ÚR! Fenségbe öltözött, felöltözött az ÚR, erőt övezett magára. Szilárdan áll a világ, nem inog. Szilárdan áll trónod ősidők óta, öröktől fogva vagy te. Zúgnak a folyamok, URam, >>
94. fejezet
URam, megtorlás Istene, megtorlás Istene, jelenj meg ragyogva! Emelkedj fel, földnek bírája, fizess meg a gőgösöknek tetteikért! URam, meddig fognak a bűnösök, meddig fognak a bűnösök vigadni? >>
95. fejezet
Jöjjetek, örvendezzünk az ÚR előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt! Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval! Mert nagy Isten az ÚR, nagy király minden isten fölött. >>
96. fejezet
Énekeljetek új éneket az ÚRnak, énekelj az ÚRnak, te egész föld! Énekeljetek az ÚRnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap! Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, >>
97. fejezet
Uralkodik az ÚR! Vigadjon a föld, örüljön a sok sziget! Felhő és sűrű köd van körülötte, igazság és jog trónjának támasza. Tűz jár előtte, és megégeti ellenségeit mindenütt. >>
98. fejezet
Zsoltár. Énekeljetek az ÚRnak új éneket, mert csodákat tett! Szabadulást szerzett jobbja, az ő szent karja. Megmutatta szabadító erejét az ÚR, a népek szeme előtt nyilvánvalóvá tette igazságát. >>
99. fejezet
Uralkodik az ÚR, reszkessenek a népek! A kerúbokon trónol ő, remegjen a föld! Nagy az ÚR a Sionon, magasan fölötte van minden népnek. Magasztalják nagy és félelmes nevét, mert szent ő! >>
100. fejezet
Hálaadó zsoltár. Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön! Szolgáljatok az ÚRnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: >>
101. fejezet
Dávid zsoltára. Szeretetedről, törvényedről énekelek, zsoltárt zengek neked, URam! Ügyelni akarok a tökéletes útra. Mikor jössz hozzám? Tökéletes szívvel akarok élni házamon belül. >>
102. fejezet
A nyomorult imádsága, amikor elcsügged, és kiönti panaszát az ÚR előtt. Hallgasd meg, URam, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom! Ne rejtsd el előlem orcádat, ha szorult helyzetben vagyok! >>
103. fejezet
Dávidé. Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, >>
104. fejezet
Áldjad, lelkem, az URat! URam, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél, világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt. Ő az, aki sátorként feszítette ki az eget, >>
105. fejezet
Adjatok hálát az ÚRnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt! Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját! Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, >>
106. fejezet
Dicsérjétek az URat! Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! Ki tudná elmondani, milyen hatalmas az ÚR, ki beszélhetné el minden dicső tettét? Boldogok, akik megtartják a törvényt, >>
107. fejezet
Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! Így szóljanak az ÚR megváltottai, akiket megváltott az ellenség kezéből, és összegyűjtött a különböző országokból; keletről, nyugatról, >>
108. fejezet
Dávid zsoltáréneke. Kész a szívem, Istenem, arra, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen! Ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt! Magasztallak, URam, a népek közt, >>
109. fejezet
A karmesternek: Dávid zsoltára. Dicsérlek téged, Istenem, ne maradj néma! Mert bűnösök és alattomosok tátották fel szájukat ellenem, hazug nyelvvel beszélnek velem. Gyűlölködő szavakkal vettek körül, >>
110. fejezet
Dávid zsoltára. Így szól az ÚR az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem! Hatalmad pálcáját kinyújtja az ÚR a Sionról: Uralkodj ellenségeid között! >>
111. fejezet
Dicsérjétek az URat! Hálát adok az ÚRnak teljes szívből! a becsületes emberek körében és közösségében. Nagyok az ÚR tettei, kikutathatják, akiknek csak kedvük telik benne. Munkája fenséges és ékes, >>
112. fejezet
Dicsérjétek az URat! Boldog ember az, aki az URat féli, sok örömöt talál parancsolataiban. Utódja hős lesz a földön, a becsületesek nemzedéke áldott lesz. Vagyon és gazdagság lesz házában, >>
113. fejezet
Dicsérjétek az URat! ÚRnak szolgái, dicsérjétek, dicsérjétek az ÚR nevét! Legyen áldott az ÚR neve most és mindörökké! Napkelettől napnyugatig dicsérjétek az ÚR nevét! >>
114. fejezet
Amikor Izráel kivonult Egyiptomból, Jákób háza népe az idegen nyelvű nép közül, Júda lett az ÚR szent népe, Izráel a birodalma. Látta a tenger, és elfutott, a Jordán pedig meghátrált. >>
115. fejezet
Ne nekünk, URam, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért! Miért mondanák a pogányok: Hol van az ő Istenük? A mi Istenünk a mennyben van, megalkotott mindent, >>
116. fejezet
Szeretem az URat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek. Körülfontak a halál kötelei, a sírtól való rettegés fogott el engem, >>
117. fejezet
Dicsérjétek az URat mind, ti népek, dicsőítsétek mind, ti nemzetek! Mert nagy az ő szeretete irántunk, az ÚR hűsége örökké tart. Dicsérjétek az URat! >>
118. fejezet
Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! Mondja hát Izráel, hogy örökké tart szeretete! Mondja hát Áron háza, hogy örökké tart szeretete! Mondják hát, akik félik az URat, >>
119. fejezet
Boldogok, akiknek az útja tökéletes, akik az ÚR törvénye szerint élnek. Boldogok, akik megfogadják intelmeit, teljes szívvel keresik őt, nem követtek el álnokságot, hanem az ő útjain jártak. >>
120. fejezet
Zarándokének. Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltok, és ő meghallgat engem. URam, ments meg engem a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől! Mit érdemelsz, mit fogsz majd kapni, te csalárd nyelv? >>
121. fejezet
Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta. Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ. >>
122. fejezet
Zarándokének. Dávidé. Örülök, ha ezt mondják nekem: Az ÚR házába megyünk! Lábunk megáll kapuidban, Jeruzsálem. Jeruzsálem, te szépen épített város, részeid jól illenek egymáshoz! Oda járnak a törzsek, >>
123. fejezet
Zarándokének. Hozzád emelem tekintetemet, aki a mennyben laksz! Ahogy a szolgák uruk kezére néznek, vagy a szolgáló úrnője kezére néz, úgy nézünk mi Istenünkre, az ÚRra, míg meg nem könyörül rajtunk. >>
124. fejezet
Zarándokének. Dávidé. Ha nem lett volna velünk az ÚR - vallja meg ezt Izráel! -, ha nem lett volna velünk az ÚR, amikor ránk támadtak az emberek, akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, >>
125. fejezet
Zarándokének. Akik az ÚRban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, amely nem inog, hanem örökre megáll. Jeruzsálemet hegyek fogják körül, népét pedig az ÚR karolja át most és mindörökké. >>
126. fejezet
Zarándokének. Mikor jóra fordította Sion sorsát az ÚR, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Ezt mondták akkor a népek: >>
127. fejezet
Zarándokének. Salamoné. Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. Hiába keltek korán, és feküsztök későn: >>
128. fejezet
Zarándokének. Boldog mindenki, aki az URat féli, és az ő útjain jár. Kezed munkája után élsz, boldog vagy, és jól megy sorod. Feleséged olyan házad belsejében, mint a termő szőlőtő; >>
129. fejezet
Zarándokének. Sokat gyötörtek ifjúságom ótas - vallja meg ezt Izráel! -, sokat gyötörtek ifjúságom óta, mégsem bírtak velem. Hátamon szántók szántottak, hosszú barázdákat hasítottak. >>
130. fejezet
Zarándokének. A mélységből kiáltok hozzád, URam! Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra! Ha a bűnöket számon tartod, URam, Uram, ki marad meg akkor? De nálad van a bocsánat, >>
131. fejezet
Zarándokének. Dávidé. URam, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem. Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, >>
132. fejezet
Zarándokének. Emlékezz, URam, Dávidra, minden viszontagságára! Mert esküt tett az ÚRnak, fogadalmat Jákób erős Istenének: Nem megyek be addig házamba, nem fekszem le fekvőhelyemre, >>
133. fejezet
Zarándokének. Dávidé. Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, >>
134. fejezet
Zarándokének. Áldjátok az URat mindnyájan ti, akik az ÚR szolgái vagytok, akik az ÚR házában álltok éjjelente! Emeljétek föl kezeteket a szentély felé, és áldjátok az URat! >>
135. fejezet
Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek az ÚR nevét, dicsérjétek az URat, akik szolgái vagytok, akik ott álltok az ÚR házában, Istenünk házának udvaraiban! Dicsérjétek az URat, mert jó az ÚR, zengjétek nevét, >>
136. fejezet
Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! Adjatok hálát az istenek Istenének, mert örökké tart szeretete! Adjatok hálát az urak Urának, mert örökké tart szeretete! >>
137. fejezet
Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk. Az ott levő fűzfákra akasztottuk hárfáinkat. Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk, és akik sanyargattak, >>
138. fejezet
Dávidé. Magasztallak, URam, teljes szívemből, istenekkel szemben is csak rólad énekelek! Leborulok szent templomodban, és magasztalom nevedet hűséges szeretetedért, >>
139. fejezet
A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, >>
140. fejezet
A karmesternek: Dávid zsoltára. Ments meg, URam, a gonosz emberektől, oltalmazz meg az erőszakos emberektől, akik rosszat terveznek szívükben, minden nap háborúságot szítanak! Nyelvük éles, >>
141. fejezet
Dávid zsoltára. Hozzád kiáltok, URam, siess segítségemre, figyelj szavamra, ha kiáltok hozzád! Jusson eléd imádságom, mint illatáldozat, imára emelt kezem, mint esti áldozat! URam, >>
142. fejezet
Dávid tanítókölteménye. Imádság abból az időből, amikor a barlangban volt. Hangosan kiáltok az ÚRhoz, hangosan könyörgök az ÚRhoz. Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat. >>
143. fejezet
Dávid zsoltára. URam, hallgasd meg imádságomat, figyelj könyörgésemre! Hallgass meg, mert hű és igaz vagy te! Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted! Mert ellenség üldöz engem, >>
144. fejezet
Dávidé. Áldott az ÚR, az én kősziklám, aki harcolni tanítja kezemet, hadakozni ujjaimat. Jótevőm és erősségem, váram és megmentőm ő, pajzsom, akihez menekülhetek, aki népeket vet alám. Ó, URam, >>
145. fejezet
Dávid dicsérete. Magasztallak téged, Istenem, királyom, áldom nevedet mindörökké. Mindennap áldalak téged, dicsérem nevedet mindörökké. Nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, nagysága felfoghatatlan. >>
146. fejezet
Dicsérjétek az URat! Dicsérd, lelkem, az URat! Dicsérem az URat, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, míg csak leszek. Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani. >>
147. fejezet
Dicsérjétek az URat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret! Felépíti Jeruzsálemet az ÚR, összegyűjti a szétszóródott Izráelt. Meggyógyítja a megtört szívűeket,
148. fejezet
Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek az URat, ti mennyeiek, dicsérjétek a magasságban! Dicsérjétek őt, ti angyalai mind, dicsérje őt minden serege! Dicsérje őt a nap és a hold, >>
149. fejezet
Dicsérjétek az URat! Énekeljetek az ÚRnak új éneket, dicséretet a hívek gyülekezetében! Örüljön alkotójának Izráel, Sion lakói örvendezzenek királyuknak! Dicsérjétek nevét körtáncot járva,
150. fejezet
Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a hatalmas égboltozaton! Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan! Dicsérjétek kürtzengéssel,
</TD></TR></TBODY></TABLE><O</O
</TD></TR></TBODY></TABLE>
<O></O>
Kedves mikvik08!
Az este épp, hogy szakitottam egy kis időt.
A 139 zsoltár az amit kérsz fogadd nagy szeretettel hangban és énekben
Kata
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 border=0><TBODY><TR><TD></TD></TR><TR><TD vAlign=top><CENTER><!--<a href="" title="">-->
</CENTER></TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE class=MsoNormalTable style="WIDTH: 416.25pt; mso-cellspacing: 0cm; mso-padding-alt: 0cm 0cm 0cm 0cm" cellSpacing=0 cellPadding=0 width=555 border=0><TBODY><TR style="mso-yfti-irow: 0; mso-yfti-firstrow: yes; mso-yfti-lastrow: yes"><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: #ece9d8; WIDTH: 18.75pt; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width=25><O
</O</TD><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: #ece9d8; WIDTH: 397.5pt; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width=530><TABLE class=MsoNormalTable style="WIDTH: 397.5pt; mso-cellspacing: 0cm; mso-padding-alt: 0cm 0cm 0cm 0cm" cellSpacing=0 cellPadding=0 width=530 border=0><TBODY><TR style="HEIGHT: 18.75pt; mso-yfti-irow: 0; mso-yfti-firstrow: yes"><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: #ece9d8; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; HEIGHT: 18.75pt; BACKGROUND-COLOR: transparent"><O
</O</TD></TR><TR style="mso-yfti-irow: 1; mso-yfti-lastrow: yes"><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: #ece9d8; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent">139.Zsoltár
1. fejezet
Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.
2. fejezet
Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek? Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az ÚR ellen és felkentje ellen: Dobjuk le magunkról bilincseiket,
3. fejezet
Dávid zsoltára, abból az időből, amikor fia, Absolon elől menekült. URam, mily sok ellenségem van, mily sokan támadnak rám! Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! (Szela.) De te, URam,
4. fejezet
A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid zsoltára. Hallgass meg, ha hozzád kiáltok, igazságos Istenem! Szorult helyzetemből adj nekem kiutat, könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat! Ti emberek!
5. fejezet
A karmesternek: Fúvós hangszerre. Dávid zsoltára. Figyelj beszédemre, URam, vedd észre sóhajtozásomat! Figyelj hangos kiáltozásomra, Istenem, királyom, mert hozzád imádkozom!
6. fejezet
A karmesternek: Mélyhangú húros hangszerre. Dávid zsoltára. URam, ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban! Kegyelmezz, URam, mert elcsüggedtem, gyógyíts meg, URam, mert reszketnek tagjaim!
7. fejezet
Dávid éneke, amelyet a benjámini Kús miatt énekelt az ÚRnak. URam, Istenem, hozzád menekülök! Szabadíts meg üldözőimtől, és ments meg engem, hogy szét ne tépjenek, mint az oroszlán,
8. fejezet
A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet! >>
9. fejezet
A karmesternek: "A fiú halála" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. Hálát adok az ÚRnak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet. Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó Felséges! >>
10. fejezet
URam, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején? A bűnösök gőgjükben üldözik a nyomorultat, de saját ármánykodásuk ejti el őket. Dicsekszik kapzsiságával a bűnös, >>
11. fejezet
A karmesternek: Dávidé. Az Úrhoz menekülök. Hogyan mondhatjátok nekem: Menekülj a hegyre, mint a madár! Mert a bűnösök már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, >>
12. fejezet
A karmesternek: Mély hangra. Dávid zsoltára. Segíts, URam, mert elfogytak a kegyesek, eltűntek a hívek az emberek közül. Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek. >>
13. fejezet
A karmesternek: Dávid zsoltára. Meddig tart ez, URam? Végképp megfeledkeztél rólam? Meddig rejted el orcádat előlem? Meddig kell magamban tanakodnom, és bánkódnom szívemben naponként? >>
14. fejezet
A karmesternek: Dávidé. Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót. Az ÚR letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, >>
15. fejezet
Dávid zsoltára. URam, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden? Az, aki feddhetetlenül él, törekszik az igazságra, és szíve szerint igazat szól; nyelvével nem rágalmaz, >>
16. fejezet
Dávid bizonyságtétele. Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem! Ezt mondom az ÚRnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem. A szentekben, akik a földön élnek, >>
17. fejezet
Dávid imádsága. URam, hallgasd meg igaz ügyemet, figyelj esedezésemre! Ügyelj imádságomra, mert ajkam nem csalárd. Tőled jön felmentő ítéletem, hiszen látja szemed az igazságot. Megvizsgáltad szívemet, >>
18. fejezet
A karmesternek: Dávidé, az ÚR szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az ÚRnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az ÚR. Ezt mondta: Szeretlek, >>
19. fejezet
A karmesternek: Dávid zsoltára. Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny. Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul. Nincs szó és nincs beszéd, >>
20. fejezet
A karmesternek: Dávid zsoltára. Hallgasson meg téged az ÚR a veszedelem napján, legyen oltalmad Jákób Istenének neve! Küldjön neked segítséget szentélyéből, erősítsen a Sionról! >>
21. fejezet
A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, a te erődnek örül a király. Mennyire ujjong, hogy megsegítetted! Megadtad neki szíve kívánságát, ajka óhajtását nem tagadtad meg. (Szela.) >>
22. fejezet
A karmesternek: "A hajnali szarvas" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok! Istenem! Hívlak nappal, >>
23. fejezet
Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. >>
24. fejezet
Dávid zsoltára. Az ÚRé a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók. Mert ő vetette meg alapját a tengereken, ő rögzítette a folyókon. Ki mehet föl az ÚR hegyére, >>
25. fejezet
Dávidé. URam, hozzád emelkedem lélekben! Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne nevessenek ki ellenségeim! Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, >>
26. fejezet
Dávidé. URam, szolgáltass nekem igazságot, mert feddhetetlenül éltem, az ÚRban bíztam ingadozás nélkül! Vizsgálj meg, URam, és próbálj meg, kutasd át szívemet-lelkemet! Mert hűséged szemem előtt van, >>
27. fejezet
Dávidé. Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék? Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, >>
28. fejezet
Dávidé. Téged hívlak, URam, kősziklám, ne fordulj el tőlem némán! Mert ha némán elfordulsz, hasonló leszek a sírba roskadókhoz. Halld meg esedező hangomat, amikor segítségért kiáltok, >>
29. fejezet
Dávid zsoltára. Magasztaljátok az URat, ti mennyei lények, magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát! Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, boruljatok le az ÚR előtt szent öltözetben! >>
30. fejezet
Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé. Magasztallak, URam, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon. URam, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem. URam, >>
31. fejezet
A karmesternek: Dávid zsoltára. Hozzád menekülök, URam, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg engem irgalmasan! Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! Légy erős kősziklám, erős váram, >>
32. fejezet
Dávid tanítókölteménye. Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. Míg hallgattam, >>
33. fejezet
Vigadjatok az ÚRban, ti igazak! Az igaz emberekhez illik a dicséret. Adjatok hálát az ÚRnak citeraszóval, tízhúrú lanttal zengjetek neki! Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek! >>
34. fejezet
Dávidé, abból az időből, amikor eszelősnek tettette magát Abimeleknél, aki aztán elkergette, ő pedig elment. Áldom az URat mindenkor, állandóan őt dicséri szám. Az ÚRral dicsekszik lelkem. >>
35. fejezet
Dávidé. Perelj, URam, a velem perlőkkel, harcolj az ellenem harcolókkal! Ragadj pajzsot, vértet, és siess segítségemre! Végy elő lándzsát, csatabárdot üldözőim ellen! Szólj így hozzám: >>
36. fejezet
A karmesternek: Az ÚR szolgájáé, Dávidé. A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem, sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani. >>
37. fejezet
Dávidé. Ne indulj haragra a gonoszok miatt, ne irigykedj a cselszövőkre! Mert hamar elhervadnak, mint a fű, elfonnyadnak, mint a zöld növények. Bízzál az ÚRban, és tégy jót, >>
38. fejezet
Dávid zsoltára. Emlékeztetőül. URam, ne feddj meg felindulásodban, ne ostorozz lángoló haragodban! Mert nyilaid belém hatoltak, és rám nehezedett kezed. Nincs ép hely testemen sújtó haragod miatt, >>
39. fejezet
A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára. Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel, megzabolázom számat, ha gonosz ember kerül elém. Néma voltam, szótalan, hallgattam, >>
40. fejezet
A karmesternek: Dávid zsoltára. Várva vártam az URat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, >>
41. fejezet
A karmesternek: Dávid zsoltára. Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az ÚR. Az ÚR megőrzi, és életben tartja, boldog lesz a földön; nem engedi át ellenségei dühének. >>
42. fejezet
A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye. Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, >>
43. fejezet
Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, és pereld peremet a hűtlen néppel szemben! Az alattomos és álnok emberektől ments meg engem! Hiszen te vagy oltalmazó Istenem, miért taszítottál el engem? >>
44. fejezet
A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye. Isten, saját fülünkkel hallottuk, elbeszélték nekünk apáink, mit vittél véghez napjaikban, a régi időkben. Kezeddel népeket űztél el, >>
45. fejezet
A karmesternek: "A liliomok" kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak tanítókölteménye. A szeretet éneke. Szívem zsong a szép szavaktól, művemet a királynak mondom el, nyelvem gyors, mint az írnok tolla. >>
46. fejezet
A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra. Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; >>
47. fejezet
A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára. Ti népek, mind tapsoljatok, harsogó hangon ujjongjatok Isten előtt! Mert a felséges ÚR félelmetes, nagy király az egész földön. Népeket vet alánk, >>
48. fejezet
Ének. Kórah fiainak zsoltára. Nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék Istenünk városában, szent hegyén. Szépen emelkedik a Sion hegye az egész ország örömére az északi oldalon; a nagy király városa, >>
49. fejezet
A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára. Halljátok ezt mind, ti népek, figyeljen a világ minden lakója, közemberek és előkelők, gazdag és szegény egyaránt! Bölcs dolgokat beszél majd szám, >>
50. fejezet
Ászáf zsoltára. A hatalmas Isten, az ÚR szól, és hívja a földet napkelettől napnyugatig. A tökéletes szépségű Sionon ragyogva jelenik meg Isten. Jön a mi Istenünk, nem hallgat. Előtte emésztő tűz, >>
51. fejezet
A karmesternek: Dávid zsoltára, abból az időből, mikor nála járt Nátán próféta, mert bement Dávid Betsabéhoz. Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! >>
52. fejezet
A karmesternek: Dávid tanítókölteménye, abból az időből, amikor az edómi Dóég Saulhoz ment, és jelentette neki, hogy Dávid Ahimelek házába érkezett. Mit dicsekszel gonoszságoddal, te nagy hős? >>
53. fejezet
A karmesternek: "A betegség" kezdetű ének dallamára. Dávid tanítókölteménye. Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót. >>
54. fejezet
A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid tanítókölteménye, abból az időből, amikor a zífiek Saulhoz mentek és ezt mondták neki: Nem tudod, hogy Dávid nálunk rejtőzködik? Istenem, segíts meg neveddel, >>
55. fejezet
A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid tanítókölteménye. Istenem, figyelj imádságomra, ne zárkózz el könyörgésem elől! Figyelj rám, hallgass meg engem! Bánatomban bolyongok, >>
56. fejezet
A karmesternek: "A messzi fák galambja" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor a filiszteusok elfogták Gátban. Légy kegyelmes hozzám, Istenem, >>
57. fejezet
A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült. Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, >>
58. fejezet
A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele. Valóban igazat beszéltek, ti hatalmasok, és pártatlanul ítélkeztek az emberek fölött? Hiszen álnokságon jár az eszetek, >>
59. fejezet
A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul embereket küldött, hogy tartsák szemmel a házát, és öljék meg. Ments meg ellenségeimtől, >>
60. fejezet
A karmesternek: A "Liliomok" kezdetű ének dallamára. Intelem, Dávid tanító bizonyságtétele abból az időből, amikor a naharaimi és a cóbai arámok ellen harcolt, Jóáb pedig visszafordult, >>
61. fejezet
A karmesternek: Húros hangszerre. Dávidé. Hallgasd meg panaszomat, Istenem, figyelj imádságomra! A föld végéről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem. Vezess el engem a kősziklára, >>
62. fejezet
A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára. Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig. >>
63. fejezet
Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt. Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. >>
64. fejezet
A karmesternek: Dávid zsoltára. Hallgasd meg, Istenem, panaszkodó szavamat! Óvd meg életemet, mert ellenség rettent! Védj meg a gonoszok ármánykodásától, a gonosztevők dühöngésétől! Élesítik nyelvüket, >>
65. fejezet
A karmesternek: Dávid zsoltáréneke. Téged illet a dicséret, ó Isten, a Sionon! Neked teljesítik a fogadalmakat. Te hallgatod meg az imádságot, hozzád fordul minden ember. Erőt vettek rajtunk a bűnök, >>
66. fejezet
A karmesternek: Zsoltárének. Örvendj, egész föld, az Istennek! Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét! Mondjátok Istennek: Milyen félelmesek tetteid! Nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid. >>
67. fejezet
A karmesternek: Húros hangszerre. Zsoltárének. Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját! (Szela.) Ismerjék meg utadat a földön, >>
68. fejezet
A karmesternek: Dávid zsoltáréneke. Fölkel az Isten! Szétszóródnak ellenségei, elfutnak előle gyűlölői. Ahogyan a füst eloszlik, ha ráfújnak, ahogyan a viasz megolvad a tűztől, >>
69. fejezet
A karmesternek: A "Liliomok" kezdetű ének dallamára. Dávidé. Segíts meg, Istenem, mert nyakamig érnek a vizek! Feneketlen iszapba süllyedtem, nincs hol megállnom. Örvénylő vizekbe estem, >>
70. fejezet
A karmesternek: Dávidé, emlékeztetőül. Istenem, ments meg engem, URam, siess segítségemre! Szégyenkezzenek és piruljanak, akik életemre törnek! Riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, >>
71. fejezet
Hozzád menekülök, URam, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg, szabadíts meg irgalmasan! Fordítsd felém füledet, és segíts meg! Légy erős kősziklám, ahova mindig mehetek, melyet segítségemre rendeltél, >>
72. fejezet
Salamoné. Isten! Add törvényeidet a királynak, és igazságodat a király fiának, hogy igazságosan ítélje népedet, és törvényesen a nyomorultakat. Teremjenek a hegyek békét a népnek, >>
73. fejezet
Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten Izráelhez, a tiszta szívűekhez! De az én lábam majdnem megcsúszott, kis híján elestem jártomban. Mert felindultam a kérkedők miatt, látva a bűnösök jólétét. >>
74. fejezet
Ászáf tanítókölteménye. Miért vetettél el, Istenem, oly régóta, miért lángol haragod legelőd nyája ellen? Gondolj gyülekezetedre, amelyet hajdan létrehoztál, örökségedre, a néptörzsre,
75. fejezet
A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke. Magasztalunk, ó Isten, magasztalunk téged, mert közel van neved azokhoz, akik hirdetik csodáidat.
76. fejezet
A karmesternek: Húros hangszerre. Ászáf zsoltáréneke. Ismerik Istent Júdában, nagy az ő neve Izráelben. Sálémba került a sátra, lakóhelye a Sionra. Ott törte össze a tüzes nyilakat, a pajzsot,
77. fejezet
A karmesternek, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára. Hangosan kiáltok Istenhez, Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám. Nyomorúságom idején az Úrhoz folyamodom, kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul,
78. fejezet
Ászáf tanítókölteménye. Figyelj, népem, tanításomra, fordítsátok felém fületeket, amikor beszélek! Mert példázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok hirdetni. Amiket hallottunk és tudunk,
79. fejezet
Ászáf zsoltára. Ó Isten! Pogányok törtek örökségedre, meggyalázták szent templomodat, romhalmazzá tették Jeruzsálemet. Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, >>
80. fejezet
A karmesternek: A "Liliomok" kezdetű ének dallamára. Intelem, Ászáf zsoltára. Figyelj ránk, Izráel pásztora, aki úgy terelgeted Józsefet, mint egy nyájat! Te, aki kerúbokon trónolsz, >>
81. fejezet
A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Ászáfé. Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt! Kezdjetek zsoltárba, szólaltassátok meg a dobot, >>
82. fejezet
Ászáf zsoltára. Isten ott áll az isteni közösségben, ítéletet tart az istenek fölött: Meddig ítélkeztek álnokul, pártjukat fogva a bűnösöknek! (Szela.) >>
83. fejezet
Ászáf zsoltáréneke. Istenem, ne maradj csendben, ne hallgass, és ne légy tétlen, Istenem! Hiszen háborognak ellenségeid, gyűlölőid fenn hordják fejüket. Néped ellen titkon ármányt szőnek, >>
84. fejezet
A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak zsoltára. Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek URa! Sóvárog, sőt eleped a lelkem az ÚR udvarai után. >>
85. fejezet
A karmesternek: Kórah fiainak a zsoltára. Megkegyelmeztél, URam, országodnak, jóra fordítottad Jákób sorsát. Megbocsátottad néped bűnét, elengedted minden vétkét. (Szela.) >>
86. fejezet
Dávid imádsága. Figyelj rám, és hallgass meg, URam, mert nyomorult és szegény vagyok! Tartsd meg életemet, mert híved vagyok én! Istenem, szabadítsd meg szolgádat, aki benned bízik! Légy kegyelmes, >>
87. fejezet
Kórah fiainak zsoltáréneke. Szent hegyen alapította az ÚR Sion kapuit: jobban szereti Jákób minden lakóhelyénél. Dicső dolgokat beszélnek rólad, Isten városa! (Szela.) >>
88. fejezet
Kórah fiainak zsoltáréneke. A karmesternek: A "Betegség" kezdetű ének dallamára éneklendő. Az ezráhi Hémán tanítókölteménye. URam, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal. >>
89. fejezet
Az ezráhi Étán tanítókölteménye. URam, kegyelmes tetteidről éneklek örökké, nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet. Mert ezt mondom: Örökké tart kegyelmed, hűséged szilárd, akár az ég. >>
90. fejezet
Mózesnek, Isten emberének imádsága. Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó Isten! >>
91. fejezet
Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. >>
92. fejezet
Zsoltár. Ének szombatnapra. Milyen jó hálát adni az ÚRnak, és zengeni neved dicséretét, ó Felséges, hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel tízhúrú hangszeren és lanton, zengő hárfán! >>
93. fejezet
Uralkodik az ÚR! Fenségbe öltözött, felöltözött az ÚR, erőt övezett magára. Szilárdan áll a világ, nem inog. Szilárdan áll trónod ősidők óta, öröktől fogva vagy te. Zúgnak a folyamok, URam, >>
94. fejezet
URam, megtorlás Istene, megtorlás Istene, jelenj meg ragyogva! Emelkedj fel, földnek bírája, fizess meg a gőgösöknek tetteikért! URam, meddig fognak a bűnösök, meddig fognak a bűnösök vigadni? >>
95. fejezet
Jöjjetek, örvendezzünk az ÚR előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt! Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval! Mert nagy Isten az ÚR, nagy király minden isten fölött. >>
96. fejezet
Énekeljetek új éneket az ÚRnak, énekelj az ÚRnak, te egész föld! Énekeljetek az ÚRnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap! Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, >>
97. fejezet
Uralkodik az ÚR! Vigadjon a föld, örüljön a sok sziget! Felhő és sűrű köd van körülötte, igazság és jog trónjának támasza. Tűz jár előtte, és megégeti ellenségeit mindenütt. >>
98. fejezet
Zsoltár. Énekeljetek az ÚRnak új éneket, mert csodákat tett! Szabadulást szerzett jobbja, az ő szent karja. Megmutatta szabadító erejét az ÚR, a népek szeme előtt nyilvánvalóvá tette igazságát. >>
99. fejezet
Uralkodik az ÚR, reszkessenek a népek! A kerúbokon trónol ő, remegjen a föld! Nagy az ÚR a Sionon, magasan fölötte van minden népnek. Magasztalják nagy és félelmes nevét, mert szent ő! >>
100. fejezet
Hálaadó zsoltár. Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön! Szolgáljatok az ÚRnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: >>
101. fejezet
Dávid zsoltára. Szeretetedről, törvényedről énekelek, zsoltárt zengek neked, URam! Ügyelni akarok a tökéletes útra. Mikor jössz hozzám? Tökéletes szívvel akarok élni házamon belül. >>
102. fejezet
A nyomorult imádsága, amikor elcsügged, és kiönti panaszát az ÚR előtt. Hallgasd meg, URam, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom! Ne rejtsd el előlem orcádat, ha szorult helyzetben vagyok! >>
103. fejezet
Dávidé. Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, >>
104. fejezet
Áldjad, lelkem, az URat! URam, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél, világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt. Ő az, aki sátorként feszítette ki az eget, >>
105. fejezet
Adjatok hálát az ÚRnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt! Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját! Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, >>
106. fejezet
Dicsérjétek az URat! Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! Ki tudná elmondani, milyen hatalmas az ÚR, ki beszélhetné el minden dicső tettét? Boldogok, akik megtartják a törvényt, >>
107. fejezet
Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! Így szóljanak az ÚR megváltottai, akiket megváltott az ellenség kezéből, és összegyűjtött a különböző országokból; keletről, nyugatról, >>
108. fejezet
Dávid zsoltáréneke. Kész a szívem, Istenem, arra, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen! Ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt! Magasztallak, URam, a népek közt, >>
109. fejezet
A karmesternek: Dávid zsoltára. Dicsérlek téged, Istenem, ne maradj néma! Mert bűnösök és alattomosok tátották fel szájukat ellenem, hazug nyelvvel beszélnek velem. Gyűlölködő szavakkal vettek körül, >>
110. fejezet
Dávid zsoltára. Így szól az ÚR az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem! Hatalmad pálcáját kinyújtja az ÚR a Sionról: Uralkodj ellenségeid között! >>
111. fejezet
Dicsérjétek az URat! Hálát adok az ÚRnak teljes szívből! a becsületes emberek körében és közösségében. Nagyok az ÚR tettei, kikutathatják, akiknek csak kedvük telik benne. Munkája fenséges és ékes, >>
112. fejezet
Dicsérjétek az URat! Boldog ember az, aki az URat féli, sok örömöt talál parancsolataiban. Utódja hős lesz a földön, a becsületesek nemzedéke áldott lesz. Vagyon és gazdagság lesz házában, >>
113. fejezet
Dicsérjétek az URat! ÚRnak szolgái, dicsérjétek, dicsérjétek az ÚR nevét! Legyen áldott az ÚR neve most és mindörökké! Napkelettől napnyugatig dicsérjétek az ÚR nevét! >>
114. fejezet
Amikor Izráel kivonult Egyiptomból, Jákób háza népe az idegen nyelvű nép közül, Júda lett az ÚR szent népe, Izráel a birodalma. Látta a tenger, és elfutott, a Jordán pedig meghátrált. >>
115. fejezet
Ne nekünk, URam, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget szeretetedért és hűségedért! Miért mondanák a pogányok: Hol van az ő Istenük? A mi Istenünk a mennyben van, megalkotott mindent, >>
116. fejezet
Szeretem az URat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek. Körülfontak a halál kötelei, a sírtól való rettegés fogott el engem, >>
117. fejezet
Dicsérjétek az URat mind, ti népek, dicsőítsétek mind, ti nemzetek! Mert nagy az ő szeretete irántunk, az ÚR hűsége örökké tart. Dicsérjétek az URat! >>
118. fejezet
Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! Mondja hát Izráel, hogy örökké tart szeretete! Mondja hát Áron háza, hogy örökké tart szeretete! Mondják hát, akik félik az URat, >>
119. fejezet
Boldogok, akiknek az útja tökéletes, akik az ÚR törvénye szerint élnek. Boldogok, akik megfogadják intelmeit, teljes szívvel keresik őt, nem követtek el álnokságot, hanem az ő útjain jártak. >>
120. fejezet
Zarándokének. Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltok, és ő meghallgat engem. URam, ments meg engem a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől! Mit érdemelsz, mit fogsz majd kapni, te csalárd nyelv? >>
121. fejezet
Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta. Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ. >>
122. fejezet
Zarándokének. Dávidé. Örülök, ha ezt mondják nekem: Az ÚR házába megyünk! Lábunk megáll kapuidban, Jeruzsálem. Jeruzsálem, te szépen épített város, részeid jól illenek egymáshoz! Oda járnak a törzsek, >>
123. fejezet
Zarándokének. Hozzád emelem tekintetemet, aki a mennyben laksz! Ahogy a szolgák uruk kezére néznek, vagy a szolgáló úrnője kezére néz, úgy nézünk mi Istenünkre, az ÚRra, míg meg nem könyörül rajtunk. >>
124. fejezet
Zarándokének. Dávidé. Ha nem lett volna velünk az ÚR - vallja meg ezt Izráel! -, ha nem lett volna velünk az ÚR, amikor ránk támadtak az emberek, akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, >>
125. fejezet
Zarándokének. Akik az ÚRban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, amely nem inog, hanem örökre megáll. Jeruzsálemet hegyek fogják körül, népét pedig az ÚR karolja át most és mindörökké. >>
126. fejezet
Zarándokének. Mikor jóra fordította Sion sorsát az ÚR, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Ezt mondták akkor a népek: >>
127. fejezet
Zarándokének. Salamoné. Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. Hiába keltek korán, és feküsztök későn: >>
128. fejezet
Zarándokének. Boldog mindenki, aki az URat féli, és az ő útjain jár. Kezed munkája után élsz, boldog vagy, és jól megy sorod. Feleséged olyan házad belsejében, mint a termő szőlőtő; >>
129. fejezet
Zarándokének. Sokat gyötörtek ifjúságom ótas - vallja meg ezt Izráel! -, sokat gyötörtek ifjúságom óta, mégsem bírtak velem. Hátamon szántók szántottak, hosszú barázdákat hasítottak. >>
130. fejezet
Zarándokének. A mélységből kiáltok hozzád, URam! Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra! Ha a bűnöket számon tartod, URam, Uram, ki marad meg akkor? De nálad van a bocsánat, >>
131. fejezet
Zarándokének. Dávidé. URam, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem. Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, >>
132. fejezet
Zarándokének. Emlékezz, URam, Dávidra, minden viszontagságára! Mert esküt tett az ÚRnak, fogadalmat Jákób erős Istenének: Nem megyek be addig házamba, nem fekszem le fekvőhelyemre, >>
133. fejezet
Zarándokének. Dávidé. Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, >>
134. fejezet
Zarándokének. Áldjátok az URat mindnyájan ti, akik az ÚR szolgái vagytok, akik az ÚR házában álltok éjjelente! Emeljétek föl kezeteket a szentély felé, és áldjátok az URat! >>
135. fejezet
Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek az ÚR nevét, dicsérjétek az URat, akik szolgái vagytok, akik ott álltok az ÚR házában, Istenünk házának udvaraiban! Dicsérjétek az URat, mert jó az ÚR, zengjétek nevét, >>
136. fejezet
Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! Adjatok hálát az istenek Istenének, mert örökké tart szeretete! Adjatok hálát az urak Urának, mert örökké tart szeretete! >>
137. fejezet
Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk. Az ott levő fűzfákra akasztottuk hárfáinkat. Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk, és akik sanyargattak, >>
138. fejezet
Dávidé. Magasztallak, URam, teljes szívemből, istenekkel szemben is csak rólad énekelek! Leborulok szent templomodban, és magasztalom nevedet hűséges szeretetedért, >>
139. fejezet
A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, >>
140. fejezet
A karmesternek: Dávid zsoltára. Ments meg, URam, a gonosz emberektől, oltalmazz meg az erőszakos emberektől, akik rosszat terveznek szívükben, minden nap háborúságot szítanak! Nyelvük éles, >>
141. fejezet
Dávid zsoltára. Hozzád kiáltok, URam, siess segítségemre, figyelj szavamra, ha kiáltok hozzád! Jusson eléd imádságom, mint illatáldozat, imára emelt kezem, mint esti áldozat! URam, >>
142. fejezet
Dávid tanítókölteménye. Imádság abból az időből, amikor a barlangban volt. Hangosan kiáltok az ÚRhoz, hangosan könyörgök az ÚRhoz. Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat. >>
143. fejezet
Dávid zsoltára. URam, hallgasd meg imádságomat, figyelj könyörgésemre! Hallgass meg, mert hű és igaz vagy te! Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted! Mert ellenség üldöz engem, >>
144. fejezet
Dávidé. Áldott az ÚR, az én kősziklám, aki harcolni tanítja kezemet, hadakozni ujjaimat. Jótevőm és erősségem, váram és megmentőm ő, pajzsom, akihez menekülhetek, aki népeket vet alám. Ó, URam, >>
145. fejezet
Dávid dicsérete. Magasztallak téged, Istenem, királyom, áldom nevedet mindörökké. Mindennap áldalak téged, dicsérem nevedet mindörökké. Nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, nagysága felfoghatatlan. >>
146. fejezet
Dicsérjétek az URat! Dicsérd, lelkem, az URat! Dicsérem az URat, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, míg csak leszek. Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani. >>
147. fejezet
Dicsérjétek az URat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret! Felépíti Jeruzsálemet az ÚR, összegyűjti a szétszóródott Izráelt. Meggyógyítja a megtört szívűeket,
148. fejezet
Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek az URat, ti mennyeiek, dicsérjétek a magasságban! Dicsérjétek őt, ti angyalai mind, dicsérje őt minden serege! Dicsérje őt a nap és a hold, >>
149. fejezet
Dicsérjétek az URat! Énekeljetek az ÚRnak új éneket, dicséretet a hívek gyülekezetében! Örüljön alkotójának Izráel, Sion lakói örvendezzenek királyuknak! Dicsérjétek nevét körtáncot járva,
150. fejezet
Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a hatalmas égboltozaton! Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan! Dicsérjétek kürtzengéssel,
</TD></TR></TBODY></TABLE><O
</O</TD></TR></TBODY></TABLE>
<O
></O>
keresztényvers zene ,Biblia
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 border=0><TBODY><TR><TD></TD></TR><TR><TD vAlign=top><CENTER><!--<a href="" title="">--> </CENTER></TD></TR></TBODY></TABLE>
http://www.kepeslap.com/compose.asp?imageid=339858&userid=24245
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 border=0><TBODY><TR><TD></TD></TR><TR><TD vAlign=top><CENTER><!--<a href="" title="">--> </CENTER></TD></TR></TBODY></TABLE>
<CENTER><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width=750 border=0><TBODY><TR><TD vAlign=top width=264>
</TD><TD width=312>
Hányszor botlottam, buktam el az úton,
amin feléd megyek.
Arcom pirulása maradt csupán,
hogy megbocsátasz mindezek után
mégis énnekem.
Nincs bennem semmi jó, csupa bűn vagyok,
elragadnak még régi indulatok,
s a lelkem megremeg.
-Sokszor keresem miértjét a bűnnek,
s ha lelkem viharai csendesen elülnek,
választ kapok.
Ádám vesztette el az első nagy csatát:
az én életem csupán egy folytatás,
amíg Hozzád jutok.
</TD></TR></TBODY></TABLE></CENTER>
</TD><TD width=312>
Amíg Hozzád jutok
Pásklyné Kovács Erzsébet
Nehéz bevallani, tán nem is tudom.Pásklyné Kovács Erzsébet
Hányszor botlottam, buktam el az úton,
amin feléd megyek.
Arcom pirulása maradt csupán,
hogy megbocsátasz mindezek után
mégis énnekem.
Nincs bennem semmi jó, csupa bűn vagyok,
elragadnak még régi indulatok,
s a lelkem megremeg.
-Sokszor keresem miértjét a bűnnek,
s ha lelkem viharai csendesen elülnek,
választ kapok.
Ádám vesztette el az első nagy csatát:
az én életem csupán egy folytatás,
amíg Hozzád jutok.
</TD></TR></TBODY></TABLE></CENTER>
http://www.kepeslap.com/compose.asp?imageid=339858&userid=24245
vizonto
Kitiltott (BANned)
[email protected]
Sziasztok! Nagyon köszönöm és örülök, hogy idetaláltam. Nagyon szeretem a verseket. csak ne kellene most mást is csinálnom itt lennék egész nap. Kegyelemteljes, szép ünnepet kivánok: Teri
Szeretettel köszöntelek Vokri!
Látom új tag vagy érezd jól magad az egész fórumon.
Szólj hozzá itt is ,és bárhol. A topikokban.
Köszönöm a verseket.
Szeretettel:Kata53
A test Igévé lőn Reményik SándorVilágnézetek malomkövei közt,
Emberlelkek dárdahegyei közt,
Jelszavak felszálló röppentyűi között,
Cselszövevények fekete ködként húzódó mérges-gáz kígyói között
A versben, a dalban,
Egyetlen szilárd önmagamban
Szeretnék megfogózni.
Ebben a zárt, szigorú, büszke külön világban,
Ebben a gömbalakú csodálatos kristálykamrában,
Mely, ha földgömb, maga megsemmisül,
mint külön földgömb, mint külön világ
Forog tovább
A nap körül.
Kezdetben vala az ige.
S az Ige testté lőn.
Nem csak az Úrvacsora szent testévé,
De tisztátalan embertestté,
Gyilkos éhséggé, még gyilkosabb szerelemmé,
Röppentyűvé, mérges gázzá, dárdaheggyé, malomkővé.
Ez pedig a költészet:
Hogy a test ismét Igévé legyen.
Igévé váljak ismét én-magam,
Igévé embertársam, nemzetem,
A testté lett Mindenség új Igévé.
Mert ami bennem az Igén kívül van: por -
És ami embertársamban az Igén kívül van: por -
És ami nemzetemben az Igén kívül van: por,
És mindez szenny és hamu és hiábavalóság és értéktelenség.
Költeményembe, kristálykamrámba,
Ebbe a zárt, szigorú, büszke külön világba
Menteném át magamból, nemzetemből,
Embertársamból, az emberiségből
Az Igét, amely kezdetben vala.
Így képzelem én a költészetet.
Új evangéliumnak,
Melynek alfája és ómegája
Ez a tétel:
A test Igévé lett.
Aztán, ha a földgömb megsemmisül:
A törhetetlen kristálykamra,
Ez a földgömbalakú új világ
Forog tovább
A nap körül.
Sziasztok! Nagyon köszönöm és örülök, hogy idetaláltam. Nagyon szeretem a verseket. csak ne kellene most mást is csinálnom itt lennék egész nap. Kegyelemteljes, szép ünnepet kivánok: Teri
Zsolt 110: 1-3a, -7 igeszolgálat
A többféle Ige közül én a 110. zsoltár Igéje mellett álltam meg. Ez állított meg engem, és fogta meg a szívemet. Az új bibliafordítás szerint olvasom:
"1. Dávid zsoltára. Így szól az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!
2. Hatalmad pálcáját kinyújtja az ÚR a Sionról: Uralkodj ellenségeid között!
3a. Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz.
7. A patakból iszik útközben, azért emeli föl a fejét."
Kedves Testvérek! Mielőtt a zsoltárnak a rövid magyarázatához fognék, előbb szeretném a szükséges bevezető ismertetést is megtenni. Ez is egy olyan zsoltár, amelyben a zsoltáríró nem tudta pontosan, hogy mit mond, azt se, hogy mért kell mondania. Csak azt tudta, hogy mondani kell, és hogy meg kell örökíteni. Le kell írni.
Dávid nem tudta, hogy az Úr Jézus majd erre a zsoltárra is hivatkozni fog egy éles vita közepette, amikor azt feszegették, hogy ki lesz hát a Messiás. Annak Dávid őstől kell származnia. És akkor Jézus erre a zsoltárra hivatkozva mondta, miképpen lehet Dávid őse a Messiásnak, amikor Dávid maga mondja, az én uramnak szólt az Úr: Ülj az én jobbom felől! Ha tehát Dávid itt urának mondja, hogy lehet neki őse? Zavarba hozta azokat a bibliamagyarázó farizeusokat, akik nem Szent Lélek (Szent Szellem) szerint értették az Igét.
Említettem már többször istentiszteleten, hogy a 22. zsoltárban is leírta Dávid:
"átlyukasztották kezeimet és lábaimat". Nem volt átlyukasztva se keze, se lába. Kénytelen volt mondani, mert anélkül, hogy tudta volna, hogy kiről beszél, a Golgotáról kellett beszélnie.
Vagy amikor Ézsaiás azt mondta, hogy gonosztevők között kell meghalnia, gazdagok közé temetik. Nem tudta, hogy kiről beszél, de mondania kellett. Azt mondja a Biblia, hogy ezek az áldott emberek, Isten szent emberei maguk kutatták, nyomozták, kérdezték imádságban, hogy ki az, melyik idő az, amelyről beszélniük kell. Tudták, hogy egy jövendölés, de azt mondja a Biblia maga, hogy még az angyalok is csak óhajtottak beletekinteni ezekbe a titkokba, Krisztus titkába.
Azért mondtam ezt így el, mert rettenetes felelősség súlya van rajtunk. Mi már nem úgy vagyunk, mint a próféták, hogy nem tudjuk kiről és miről van szó. Azt mondta Jézus: Sok király és próféta kívánta látni és hallani , amit ti láttok és hallotok. Nem hallották. Gyermekkoromban sokszor elfogott az irigy gondolat, mért nem éltem én az Úr Jézus idejében, vagy Dávid idejében, Ábrahám idejében. Azokat a szent dolgokat közelről láttam volna. Aztán eljött az idő, amikor megértettem, hogy sokkal több van nekünk adva. Mindenkinek szeretném a lelkiismeretét felébreszteni az óriási felelősségre. Isten annyira kitárta magát nekünk, annyira megvallotta szeretetét, annyira elébünk tárta. Ugye énekeltünk Isten Bárányáról, nagy áldozatról. Nem volt Isten köteles arra, hogy odaadja egy durva gerendára, és átok alá bocsássa az egyetlen ártatlan embert, aki Isten és ember egy személyben. Nem kötelezte semmi, csak a szeretete. Milyen különös, hogy az Úr Jézus, azon az u.n. utolsó estén, csütörtök estén megmondta, hogy mindnyájan el fogtok hagyni. Egy elárul, meg is fogtok tagadni. Nemcsak Péter mondta, hogy én nem, a többi is. Ugyanúgy szóltak, mint Péter. Mégis elvitte őket magával. Imádkozzatok velem! Egy olyan csapatot, amelyről tudta, hogy nemsokára úgy fognak dobogni a lábaik, futnak. Mindenki menti a maga életét. Azt mondta, hogy őrködjetek velem. Aztán ébreszti őket, hát nem tudtok vigyázni.
Imádkozzatok tovább! Megint elalusznak. Megint eljön. Nem lehet ezt a szeretetet megérteni, se magyarázni. Csendben, magányomban elgondoltam, hogy csak énhozzám az Isten mennyire irgalmas volt egész életemen át.
5 éves koromban az anyám rohant a patikába. Azt mondta az orvos, nem érdemes elmenni, de kiírom. Úgyse éri meg a gyerek, hogy bevegye. És az Isten megtartotta az életemet az élet hosszú folyamain keresztül.
A kisebb dolog volt, hogy a testi életemet megtartotta.
Nagyobb az, hogy hitetlen anya és apa mellett 5 éves koromban már a szívembe oltotta, hogy keressem Őt.
Elbújtam istállókba, kazlak mögé. Udvarunkon óriási lóvásár volt. Kupecek bérelték az udvart. Elbújtam a szalmakazalba, és kerestem az Istent, hívtam. Apám kinevetett, anyám nem tudott felelni, akkor még nem volt hívő. Anyámat a sok szenvedés törte meg, és hitre jutott később. Apám agyonlőtte magát. De a szívemben ott volt egy hang, amelyre valamit mondani kellett.
Azért mondom ezeket el, mert mi mindannyian különösképpen megáldott emberek vagyunk. Egy olyan korszakban élünk, ahol borzasztóan felgyorsult az idő. Megrövidült az élet, mert az események úgy felgyorsultak. Éppen ezért, mert nagyon rövid, nekünk nagyon ki kell használnunk minden percet, minden órát. Ma már a világ egy tékozló életet él. Pocsékolják magukat, az időt, az erőt, a szerelmet, mindent az emberek, a pénzüket, javaikat. Olyan sokan égnek el a bűnnek a belső lángjaiban. Nekünk megadatott az, hogy érezzük az Isten szeretetének a melegét. Én nem tudom nektek átadni, de talán sikerülni fog, ha Isten megadja, meg fog jelenni könyvben röviden az életem. A címe ez lesz.
"Tűzoszlopoddal jéghegyek között". A fő gondolatai megvannak, és nem tudom másként kifejezni a mondanivalót, csak úgy, hogy a "tűzoszlop", amely vezette Izraelt, világított, melegített, fénylett nekik, ahogy pogány, vad törzsek között kellett haladni. És később ki-ki tapasztalja a maga életét is, ha hitre jutott, micsoda "jéghegyek" között vagyunk. Bemegyek az iskolába hittan órára, kiabál utánam a gyerek:
bejött a csuhás, és nevet. Nekem szeretettel kell rá visszanézni. Ha gyűlölettel nézek rá, akkor elvesztettem az Uram tekintélyét. Látja az ember az óriási szakadékokat, a sötétség erőit.
Mikor az Úr Jézus a Földön járt, akkor minden démon különösképpen mozgósítva volt. Soha annyi megszállott ember nem volt, mint akkor. És most, ahogy közeledik a jövetele, most is túlóráznak a démonok. Túl vannak hajtva. Minden Ördög angyala próbál minél több embert megfogni és hívőket, a többi úgyis a kezében van. Miránk van vigyázásuk és törekvésük. És ahogy annakidején Amálek a vándorló Izraelből a lemaradt utócsapatra tört rá, a fáradtakra, a gyöngékre és azokat vágta le. Isten meg is büntette, megbosszulta. De most is így van, hogy aki hitében elernyedt, imádságában meglankadt, Istentől elszakadt, van egy halott, élettelen kereszténysége, ezeket tartja kezében.
Sokszor elmondtam, de mondani kell, hogy mekkora fájdalom, hogy ez a kicsi Magyarország első a világon az öngyilkosság listáján, és messze első a 16 éven aluliak öngyilkossági listáján. Messze legelől vagyunk. Utánunk következő két országban nincs annyi öngyilkosság, mint nálunk. Van kenyér, van ruha. Meleg otthon. Akinek nincs, annak adnak. És nem kell az élet. Emlékeztek rá, ezt is mondtam többször, ezt a rettenetes éneket fiatalok énekelték kórusban:
"Mindenütt jó, de legjobb sehol." Hát igen, Krisztus nélkül sehol.
Milyen nagy kegyelem, hogy nekünk adatik. Többet tudunk, mint Dávid, meg a régi próféták. Nekünk sokkal több adatott meg, és annál nagyobb a vétkünk, ha ezzel a kegyelemmel nem törődünk. Ez a nagy üdvösség a Zsidókhoz írt levélben van. Ha ekkora nagy üdvösséggel nem törődünk, mi magunkon nem tudunk segíteni, de Krisztus mindenképpen. De itt van most egy egész héten át zörgetés hallik, hívogatás. Az Isten szinte a maga Isteni teljességének a szeretetével unszol bennünket, zörget nálunk. Betörhetné a szívünk ajtaját, de nem akar gépeket, hanglemezeket. Bekapcsolja, és az az élettelen lemez mondja a szöveget. Sok embernek ennyi az éneke, ennyi az imája. Gyerekektől kérdem hittanórán, milyen imát tudtok. Hát talán a "Mi Atyánk"-ot, esti imát, étkezés előttit. Nem szoktunk imádkozni.
Azt mondta Jézus, te kicsiny nyáj tetszett az Atyának, hogy neked adja az országot. Nagyon kevesen vannak, akik igazán az Úr Jézus Krisztuséi, majd mindjárt a zsoltárból következni fog. Mégegyszer hadd mondjam, hogy a próféták, a szent emberek, maga Dávid is szerették volna tudni, hogy mért kell mondani, mért ezt kell mondani, és leírni. Nem kaptak mindig választ.
Dániel is kérdezte, hogy amit látok, amiről beszélek, milyen időre vonatkozik. Az volt a felelet, messze időre szóló látomás. Most elmégy, majd felkelsz a napok végén. Még vele se közölt Isten mindent. Mivelünk olyan sok mindent. Megnehezedik rajtunk ez a nagy kegyelem. Hát itt arról van szó, ahogy hallottátok, Dávid mondja, mi tudjuk, "Így szól az ÚR az én uramhoz", hallja az Atya hangját, ahogy a Fiúhoz szól. Nem tudja, hogy mit hall, de amit hall, azt megmondja: "Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábod zsámolyává nem teszem!"
Az Úr Jézus úgy megalázta magát, mikor a vak Bartimeus kiáltott "Dávidnak fia, könyörülj rajtam!"
Nem azt mondta, nem vagyok Dávid fia. Ábrahám még nem volt, én már voltam. Hanem odament, és meggyógyította. Úgy megalázta magát. A Bibliának ez a gyönyörű vallomása Krisztusról, hogy amikor egyenlő volt Istennel, nem tekintette zsákmánynak, hanem egész a keresztig szállott alá engedelmességben, és az Ige mondja, hogy éppen ezért az Isten olyan nevet adott neki, amely minden név felett való. Az Úr Jézus neve előtt, szentsége, hatalma előtt egyszer minden térd meghajlik.
A démonok fogcsikorgatva fogják vallani, hogy Úr az Atya Isten dicsőségére. Mindenki, aki ellensége volt, a lába alá lesz vetve. Az Ige maga mondja, és beteljesedik. Lesz egy kis boldog csapat, mely megmosott ruhában, pálmaágakkal. Megmosták ruháikat a Bárány vérében, fognak ujjongani nem maguk felett, nem a hitük felett, nem is az engedelmes életük felett, hanem a kegyelem felett, amely annyi engedetlenség és makacsság után is lehajolt hozzájuk, és szerette őket.
Most szeretném azt a kérdést föltenni, hogy amikor a testvérek kimondják ezt a szót, hogy Uram vagy Uram Isten, mi tölti be a szívüket. Mert amikor Dávid leírta, nem tudta miért kell, hogy ezt mondja: "Így szól az Úr az én uramhoz". Ez belső megrendülése volt. Jézust ő anélkül, hogy tudta volna Urának nevezte. Mi azonban nem mondhatjuk, hogy nem tudom, hogy kiről beszélek. Mert amikor azt mondjuk Úr Jézus, akkor azt jelenti nekem "Uram". Mert különben gúnyolódás. Ha én azt mondom Úr Jézus, de nem fölöttem, mert ezt jelenti, de nem fölöttem, nem az én Uram.
Ugye szeretjük a 23. zsoltárt?
"Az Úr az én pásztorom"De valóban meg kell nézni, azért mondom ezt el, mert én magamon mérlegelem és látom, hogy milyen sokszor kivontam magamat és még mindig sokszor előfordul, hogy elfelejtkezem arról, hogy más az Ő törvénye és más a szívem törvénye. Más az Ő akarata, más az enyém. Más az Ő kívánsága, más az enyém. És ha azt mondom "Uram", akkor mindig meg kell törni ezt a bennünk levő másikat, a másik akaratot. Ezt a más uralom után vágyót meg kell törni.
Az Ige világosan mondja, a csak testi ember, a csak egyszer született ember nem is teheti, hogy engedelmeskedjék Istennek. Nagyon sok jó ember van, rendes ember, de nem is teheti, hogy engedelmeskedjék. Egy csomó halott jó ember van, aki az ő vallássoságában teljesen halott. Mozgó koporsók. Jézus megmondta a legvallásosabb zsidóknak a templomban, hogy holtak vagytok bűneitekben, ha nem hiszitek, hogy Én Vagyok.
Amíg nincs az Úr Jézussal élő kapcsolat, akié a Fiú, azé az élet, akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg benne. Ez szó szerint így van János első levele 5. részében 12. vers
"Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban." Nem arról van szó, hogy aki nem emlegeti, akiben nincs meg. A befogadott Jézus az üdvösség egyetlen feltétele, biztosítéka és záloga. Milyen különös, hogy Ézsaiás, megint a jövendölésre gondolok, meg a többi próféta, hogy meg tudták mondani, hogy Betlehemből jön a Fejedelem. Aztán azt is: néztünk rá, ábrázata nem volt kívánatos, azután az uralom az ő vállán lészen, hívják nevét Csodálatos Tanácsosnak, Erős Istennek, Békesség Fejedelmének. Leírta Ézsaiás, nem tudta kiről. Most már tudja. Akik átmentek az örökkévalóságba, nagy örömben vannak. Milyen jó, hogy ők betöltötték a maguk feladatát. Nekünk Isten sokkal többet adott, mint nekik, és nekünk ezerszer rosszabb, ha nem töltjük be a magunk feladatát. Nekünk ezt a Jézust nemcsak megismerni kell, befogadni, hanem hirdetni és vinni, szolgálni.
Figyeljünk csak oda, hogy mi van az Igében, elolvastam az előbb, most mégegyszer elolvasom. "Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz." Csak kétféle nép van, mi megkülönböztetjük nyelvek, faj, törzs, bőr színe, műveltség szerint. Nép csak kétféle van, van egy Isten népe, az Úr népe, az Úr serege, és van egy másik sereg. Néped önként követ. Én a testvérektől meg kell kérdezzem, nekem magamnak is szól a kérdés, nekem is felelni kell belőle és mindenkinek, hogy mondhatom-e, hogy én az Isten népéhez tartozom.
Nem felekezetről van szó, hanem arról, hogy Isten népéhez tartozom-e. Az Úr Jézus népéhez tartozom-e? Azután ez a tartozásom önkéntes-e? Gyerekek jelentkeztek kátéra. Volt vagy 8-10 gyerek, most már 3 maradt, és úgy is vagyok vele, hogy ne is legyen konfirmáció, minthogy 3-4 idecsavargás, meg elcsavargás alapján jelentsük ki felvettük egyháztagnak. Nem szabad ennyire megcsúfolni földi egyházunkat, vallásunkat sem. De itt arról van szó, néped önként követ. Ez mindig egy belső döntés. Először eljut az ember a teljes méltatlanság állapotába, annak a felismerésére. Mindenki Uram, csak én nem. Mindenki alkalmasabb, mindenki becsületesebb, mindenki méltóbb arra, hogy vigyed magaddal, mint én. És amikor a teljes méltatlanság állapotában vagyunk, akkor hajol olyan közel a kegyelem.
Nagyon érdekes volt a bélpoklosság törvénye az Ószövetségben. Amikor a bélpoklosnak a testét teljesen befedte a poklosság, tele volt fekélyekkel, kiütésekkel, elment a paphoz. Amikor látta magát teljesen beborítva poklossággal, akkor a pap meghirdette neki a tisztulást, a szabadulást. És amikor így állunk az Úr Jézus előtt, hogy "Dávidnak Fia könyörülj rajtam!" - amikor nincs semmink, csak a tehetetlenségünk, egyetlen reménységünk Benne.
Ugye, hogy zokogott az az asszony ott a Simon farizeus házában Jézus lábára borulva, és csókolva a lábát, könnyeivel öntözve. Csak neki mondta az Úr, hogy megbocsátattak a bűneid, a nagy vendégek közül senkinek. Ő tudta, hogy nem méltó arra, hogy odaroskadjon a lábához. Anélkül, hogy tudta volna, megcsókolta azokat a lábakat, melyekbe nemsokára szögeket vertek őérette is, az útjáért is. Igen a néped, ez azt jelenti, hogy átmentem egy őszinte belső töredelmen. A szívem fájdalmával, bűneim vétke alatt, odamentem Krisztushoz, az egyetlen Tisztához és Igazhoz. Nem is védtem magam, s felemelt engem. Megtisztított engem és népe közé sorolt. Ez önként történt.
Sok gyermek konfirmált nálunk. Itt vannak a képeik a falra akasztva, már azóta némelyik nagymama. Ide hajtották a szülők, de aki önként jött, az azóta is megvan a hitben. Hogyan vonult fel ez a sereg? Nemcsak önként, hanem szent öltözetben. Nagyon komoly ez az üzenet. Dávid látta Krisztus seregét. Tudta, hogyan történik a döntés. Így szólt "szent öltözetben". Én megmondom őszintén legszívesebben mindig palást nélkül prédikálnék, mert nem érzem magam méltónak arra, és nem is tartom szükségesnek, dehát elő van írva, bizonyos szertartásokat palástban kell elvégezni. De hiába van rajtam száz palást, ha nincs meg ez a szent öltözet. Ez pedig az engedelmes élet.
Ez a szófogadás. A Bibliában benne van, Ézsaiás próféta írta meg , hogy minden mi igazságunk olyan, mint a megfertőztetett ruha. Egyetlen egy, ami Isten előtt megáll, az amit Krisztus ad mireánk. A régi keleti népeknél, nem tudom most is szokásban van-e, de a Biblia idején szokásban volt, ha valaki vendégeket hívott meg, akkor a szolgák megmosták a lábukat, olajat öntöttek rájuk, de mindenkinek be kellett menni levetni a saját magával hozott ruhát, és a házigazda által adott ünnepi öltözetbe kellett átöltözni. Ezért van a példázatban, hogy bemegy a gazda és lát valakit a maga ruhájában. Mi módon jöttél ide, hiszen nincs mennyegzői ruhád?
Sokan haltak már meg abban a hitben, hogy én jó református, jó katolikus, jó baptista voltam, de nem volt mennyegzői ruhája.
Nem tisztult meg. Nem kapott feloldozást, mert nem volt bűnbánata. Mint a megfertőztetett ruha, olyan minden mi igazságunk. Mondtam több alkalommal, hogy nem tudnak bemenni a mi jó református híveink az üdvösségbe, mert annyira büszkék, annyira nagy az öntudat, annyira széles a mell, annyi jó van mögöttük, annyira tudnak magukról.
Így nem lehet, hanem csak leroskadva, mellét verve: "Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek." (Megj. Lk 18:13b)
Nem merte a szemét sem felemelni. Azt mondta Jézus: Ez megigazulva ment haza.
A másik, egy farizeus azt mondta: "Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember... "
Még van valami mondanivalóm. "Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz." Testvérek, nagyon kicsi ez a sereg.
Ma az első osztályban annyian voltak, hogy hárman ültek egy padban, de az igazi ok az, hogy mindegyik kap 3-4 rágót. De ha nem lesz rágó, alig lesz gyerek. De higgyétek el, hogy az ott volt 33 gyerekből nincsen 4 olyan, akinek a szülője megkérdezte volna jársz vagy nem jársz, mit tanultál. Milyen sereg? A feleségem sokszor sírt, amikor reggelenként megálltunk negyed nyolckor, fél nyolckor az ablaknál és mentek az iskolásgyerekek. Mondta, nézd mekkora sereg és ebből hány ismeri Krisztust. Úgy sírt. Sírt a szülők helyett, akiknek sírniuk kellett volna. Nézd, hogy mennek! Akkor még vonultak az úttörő zászlókkal, mindennel. Sírt a lelkem nekem is. De most már lehet jönni. Se szülő, se gyerek. Nagy fájdalom ez. Pedig itt van, néped önként követ szent öltözetben. Ha nem jön, és nincs rendbehozva, nem tartozik oda.
Most befejezésül, hadd mondjak valamit. Azt is megjövendölte, megmondta előre Dávid, hogy az, akiről ő beszél, akit nem ismert, majd
"A patakból iszik útközben, azért emeli fel a fejét."
Az Úr Jézus gyermekkorától kezdve állandóan szenvedett. Hiszen már 12 éves korában sem értették meg, se Mária, se József, később a kánai mennyegzőben. Mindig szenvednie kellett. A tanítványok az utolsó estén azon versengtek, hogy ki a nagyobb. 3 év után, 3 évi lecke után, az élet gyakorlata után, ahogy János mondja, kezükbe adta az élet Igéjét, köztük volt az élő Ige. Azon vitatkoztak, hogy ki a nagyobb. Hát nem rettenetes. Jézus magát megalázva megy a keresztre, és a tanítványok azon vitatkoznak, hogy ki a nagyobb. Aki megmosta a lábukat, az a nagyobb. És ilyen helyzetben, így megterhelve, mondtam, hogy elalusznak utolsó este az imádság közben, mégis felemelte a fejét. Mindig az út mellett levő patakból, mindig ott volt Isten vígasztalása. És ugyanez van nekünk is. Engem sokszor erősített meg nehéz helyzetekben ez az Ige. Mindig van az út mellett egy patak. A 65. zsoltár 10. versében az van, hogy "Isten patakja tele van vízzel."
Testvérek, akármilyen csüggesztő helyzet érne, néha azt mondják: "Nem bírom már tovább!". Figyeljetek, az út mellett van patak, de az út mellett. Jézus az Út.
Ő mondta, Én Vagyok az Út. Ha én nem ezen az úton megyek, nincs ott a patak, akkor jön a pohár, jön egyéb.
Most Magyarország a kábítószer-útvonal középpontjába került.
Fő útvonal lettünk most már. Jugoszlávián keresztül nem megy. Most Magyarországon át ugye. Most foglaltak le 77 kg heroint. Keresztül ment rajtunk. Megfogták a csehek, és
Szegeden most már annyi a kábult fiatal, hogy nem győzik a mentők behordani. Borzasztó ez! Nem ismerik a patakot az út mellett. Akarnak felüdülést. Akarnak örülni, és jön a lassú öngyilkosság, a fiatal élet felőrlése mérgekkel. Adjunk hálát Istennek, hogy mi tudjuk, hogy itt a patak. Csendes vizekhez terelgetsz engem, és emeljük fel a fejünket!
Az én apám sem ismerte ezt a patakot, és keresztüllőtte a fejét. Boldog, aki megismerte Őt. Legyetek azok között, és magamat is oda bíztatom, "Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz." Jaj annak, aki ebből a seregből kimarad, és jaj annak aki ott találtatik az ellenségek között.
"Ellenségeidet lábod zsámolyává teszem."
Amikor mi a bűn útján járunk, megvetjük a Bibliát, nincs időnk olvasni se, amikor járunk a magunk útján, akkor ellenséges dolgokat cselekszünk Istennel szemben. Szívből kívánom minden ittlevőnek, azoknak, akikre szeretettel gondoltok talán fájó szívvel, hogy azok között legyen, akikre vonatkozik
"1. Dávid zsoltára. Így szól az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!
2. Hatalmad pálcáját kinyújtja az ÚR a Sionról: Uralkodj ellenségeid között!
3a. Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz.
7. A patakból iszik útközben, azért emeli föl a fejét."
Kedves Testvérek! Mielőtt a zsoltárnak a rövid magyarázatához fognék, előbb szeretném a szükséges bevezető ismertetést is megtenni. Ez is egy olyan zsoltár, amelyben a zsoltáríró nem tudta pontosan, hogy mit mond, azt se, hogy mért kell mondania. Csak azt tudta, hogy mondani kell, és hogy meg kell örökíteni. Le kell írni.
Dávid nem tudta, hogy az Úr Jézus majd erre a zsoltárra is hivatkozni fog egy éles vita közepette, amikor azt feszegették, hogy ki lesz hát a Messiás. Annak Dávid őstől kell származnia. És akkor Jézus erre a zsoltárra hivatkozva mondta, miképpen lehet Dávid őse a Messiásnak, amikor Dávid maga mondja, az én uramnak szólt az Úr: Ülj az én jobbom felől! Ha tehát Dávid itt urának mondja, hogy lehet neki őse? Zavarba hozta azokat a bibliamagyarázó farizeusokat, akik nem Szent Lélek (Szent Szellem) szerint értették az Igét.
Említettem már többször istentiszteleten, hogy a 22. zsoltárban is leírta Dávid:
"átlyukasztották kezeimet és lábaimat". Nem volt átlyukasztva se keze, se lába. Kénytelen volt mondani, mert anélkül, hogy tudta volna, hogy kiről beszél, a Golgotáról kellett beszélnie.
Vagy amikor Ézsaiás azt mondta, hogy gonosztevők között kell meghalnia, gazdagok közé temetik. Nem tudta, hogy kiről beszél, de mondania kellett. Azt mondja a Biblia, hogy ezek az áldott emberek, Isten szent emberei maguk kutatták, nyomozták, kérdezték imádságban, hogy ki az, melyik idő az, amelyről beszélniük kell. Tudták, hogy egy jövendölés, de azt mondja a Biblia maga, hogy még az angyalok is csak óhajtottak beletekinteni ezekbe a titkokba, Krisztus titkába.
Azért mondtam ezt így el, mert rettenetes felelősség súlya van rajtunk. Mi már nem úgy vagyunk, mint a próféták, hogy nem tudjuk kiről és miről van szó. Azt mondta Jézus: Sok király és próféta kívánta látni és hallani , amit ti láttok és hallotok. Nem hallották. Gyermekkoromban sokszor elfogott az irigy gondolat, mért nem éltem én az Úr Jézus idejében, vagy Dávid idejében, Ábrahám idejében. Azokat a szent dolgokat közelről láttam volna. Aztán eljött az idő, amikor megértettem, hogy sokkal több van nekünk adva. Mindenkinek szeretném a lelkiismeretét felébreszteni az óriási felelősségre. Isten annyira kitárta magát nekünk, annyira megvallotta szeretetét, annyira elébünk tárta. Ugye énekeltünk Isten Bárányáról, nagy áldozatról. Nem volt Isten köteles arra, hogy odaadja egy durva gerendára, és átok alá bocsássa az egyetlen ártatlan embert, aki Isten és ember egy személyben. Nem kötelezte semmi, csak a szeretete. Milyen különös, hogy az Úr Jézus, azon az u.n. utolsó estén, csütörtök estén megmondta, hogy mindnyájan el fogtok hagyni. Egy elárul, meg is fogtok tagadni. Nemcsak Péter mondta, hogy én nem, a többi is. Ugyanúgy szóltak, mint Péter. Mégis elvitte őket magával. Imádkozzatok velem! Egy olyan csapatot, amelyről tudta, hogy nemsokára úgy fognak dobogni a lábaik, futnak. Mindenki menti a maga életét. Azt mondta, hogy őrködjetek velem. Aztán ébreszti őket, hát nem tudtok vigyázni.
Imádkozzatok tovább! Megint elalusznak. Megint eljön. Nem lehet ezt a szeretetet megérteni, se magyarázni. Csendben, magányomban elgondoltam, hogy csak énhozzám az Isten mennyire irgalmas volt egész életemen át.
5 éves koromban az anyám rohant a patikába. Azt mondta az orvos, nem érdemes elmenni, de kiírom. Úgyse éri meg a gyerek, hogy bevegye. És az Isten megtartotta az életemet az élet hosszú folyamain keresztül.
A kisebb dolog volt, hogy a testi életemet megtartotta.
Nagyobb az, hogy hitetlen anya és apa mellett 5 éves koromban már a szívembe oltotta, hogy keressem Őt.
Elbújtam istállókba, kazlak mögé. Udvarunkon óriási lóvásár volt. Kupecek bérelték az udvart. Elbújtam a szalmakazalba, és kerestem az Istent, hívtam. Apám kinevetett, anyám nem tudott felelni, akkor még nem volt hívő. Anyámat a sok szenvedés törte meg, és hitre jutott később. Apám agyonlőtte magát. De a szívemben ott volt egy hang, amelyre valamit mondani kellett.
Azért mondom ezeket el, mert mi mindannyian különösképpen megáldott emberek vagyunk. Egy olyan korszakban élünk, ahol borzasztóan felgyorsult az idő. Megrövidült az élet, mert az események úgy felgyorsultak. Éppen ezért, mert nagyon rövid, nekünk nagyon ki kell használnunk minden percet, minden órát. Ma már a világ egy tékozló életet él. Pocsékolják magukat, az időt, az erőt, a szerelmet, mindent az emberek, a pénzüket, javaikat. Olyan sokan égnek el a bűnnek a belső lángjaiban. Nekünk megadatott az, hogy érezzük az Isten szeretetének a melegét. Én nem tudom nektek átadni, de talán sikerülni fog, ha Isten megadja, meg fog jelenni könyvben röviden az életem. A címe ez lesz.
"Tűzoszlopoddal jéghegyek között". A fő gondolatai megvannak, és nem tudom másként kifejezni a mondanivalót, csak úgy, hogy a "tűzoszlop", amely vezette Izraelt, világított, melegített, fénylett nekik, ahogy pogány, vad törzsek között kellett haladni. És később ki-ki tapasztalja a maga életét is, ha hitre jutott, micsoda "jéghegyek" között vagyunk. Bemegyek az iskolába hittan órára, kiabál utánam a gyerek:
bejött a csuhás, és nevet. Nekem szeretettel kell rá visszanézni. Ha gyűlölettel nézek rá, akkor elvesztettem az Uram tekintélyét. Látja az ember az óriási szakadékokat, a sötétség erőit.
Mikor az Úr Jézus a Földön járt, akkor minden démon különösképpen mozgósítva volt. Soha annyi megszállott ember nem volt, mint akkor. És most, ahogy közeledik a jövetele, most is túlóráznak a démonok. Túl vannak hajtva. Minden Ördög angyala próbál minél több embert megfogni és hívőket, a többi úgyis a kezében van. Miránk van vigyázásuk és törekvésük. És ahogy annakidején Amálek a vándorló Izraelből a lemaradt utócsapatra tört rá, a fáradtakra, a gyöngékre és azokat vágta le. Isten meg is büntette, megbosszulta. De most is így van, hogy aki hitében elernyedt, imádságában meglankadt, Istentől elszakadt, van egy halott, élettelen kereszténysége, ezeket tartja kezében.
Sokszor elmondtam, de mondani kell, hogy mekkora fájdalom, hogy ez a kicsi Magyarország első a világon az öngyilkosság listáján, és messze első a 16 éven aluliak öngyilkossági listáján. Messze legelől vagyunk. Utánunk következő két országban nincs annyi öngyilkosság, mint nálunk. Van kenyér, van ruha. Meleg otthon. Akinek nincs, annak adnak. És nem kell az élet. Emlékeztek rá, ezt is mondtam többször, ezt a rettenetes éneket fiatalok énekelték kórusban:
"Mindenütt jó, de legjobb sehol." Hát igen, Krisztus nélkül sehol.
Milyen nagy kegyelem, hogy nekünk adatik. Többet tudunk, mint Dávid, meg a régi próféták. Nekünk sokkal több adatott meg, és annál nagyobb a vétkünk, ha ezzel a kegyelemmel nem törődünk. Ez a nagy üdvösség a Zsidókhoz írt levélben van. Ha ekkora nagy üdvösséggel nem törődünk, mi magunkon nem tudunk segíteni, de Krisztus mindenképpen. De itt van most egy egész héten át zörgetés hallik, hívogatás. Az Isten szinte a maga Isteni teljességének a szeretetével unszol bennünket, zörget nálunk. Betörhetné a szívünk ajtaját, de nem akar gépeket, hanglemezeket. Bekapcsolja, és az az élettelen lemez mondja a szöveget. Sok embernek ennyi az éneke, ennyi az imája. Gyerekektől kérdem hittanórán, milyen imát tudtok. Hát talán a "Mi Atyánk"-ot, esti imát, étkezés előttit. Nem szoktunk imádkozni.
Azt mondta Jézus, te kicsiny nyáj tetszett az Atyának, hogy neked adja az országot. Nagyon kevesen vannak, akik igazán az Úr Jézus Krisztuséi, majd mindjárt a zsoltárból következni fog. Mégegyszer hadd mondjam, hogy a próféták, a szent emberek, maga Dávid is szerették volna tudni, hogy mért kell mondani, mért ezt kell mondani, és leírni. Nem kaptak mindig választ.
Dániel is kérdezte, hogy amit látok, amiről beszélek, milyen időre vonatkozik. Az volt a felelet, messze időre szóló látomás. Most elmégy, majd felkelsz a napok végén. Még vele se közölt Isten mindent. Mivelünk olyan sok mindent. Megnehezedik rajtunk ez a nagy kegyelem. Hát itt arról van szó, ahogy hallottátok, Dávid mondja, mi tudjuk, "Így szól az ÚR az én uramhoz", hallja az Atya hangját, ahogy a Fiúhoz szól. Nem tudja, hogy mit hall, de amit hall, azt megmondja: "Ülj a jobb kezem felől, míg ellenségeidet lábod zsámolyává nem teszem!"
Az Úr Jézus úgy megalázta magát, mikor a vak Bartimeus kiáltott "Dávidnak fia, könyörülj rajtam!"
Nem azt mondta, nem vagyok Dávid fia. Ábrahám még nem volt, én már voltam. Hanem odament, és meggyógyította. Úgy megalázta magát. A Bibliának ez a gyönyörű vallomása Krisztusról, hogy amikor egyenlő volt Istennel, nem tekintette zsákmánynak, hanem egész a keresztig szállott alá engedelmességben, és az Ige mondja, hogy éppen ezért az Isten olyan nevet adott neki, amely minden név felett való. Az Úr Jézus neve előtt, szentsége, hatalma előtt egyszer minden térd meghajlik.
A démonok fogcsikorgatva fogják vallani, hogy Úr az Atya Isten dicsőségére. Mindenki, aki ellensége volt, a lába alá lesz vetve. Az Ige maga mondja, és beteljesedik. Lesz egy kis boldog csapat, mely megmosott ruhában, pálmaágakkal. Megmosták ruháikat a Bárány vérében, fognak ujjongani nem maguk felett, nem a hitük felett, nem is az engedelmes életük felett, hanem a kegyelem felett, amely annyi engedetlenség és makacsság után is lehajolt hozzájuk, és szerette őket.
Most szeretném azt a kérdést föltenni, hogy amikor a testvérek kimondják ezt a szót, hogy Uram vagy Uram Isten, mi tölti be a szívüket. Mert amikor Dávid leírta, nem tudta miért kell, hogy ezt mondja: "Így szól az Úr az én uramhoz". Ez belső megrendülése volt. Jézust ő anélkül, hogy tudta volna Urának nevezte. Mi azonban nem mondhatjuk, hogy nem tudom, hogy kiről beszélek. Mert amikor azt mondjuk Úr Jézus, akkor azt jelenti nekem "Uram". Mert különben gúnyolódás. Ha én azt mondom Úr Jézus, de nem fölöttem, mert ezt jelenti, de nem fölöttem, nem az én Uram.
Ugye szeretjük a 23. zsoltárt?
"Az Úr az én pásztorom"De valóban meg kell nézni, azért mondom ezt el, mert én magamon mérlegelem és látom, hogy milyen sokszor kivontam magamat és még mindig sokszor előfordul, hogy elfelejtkezem arról, hogy más az Ő törvénye és más a szívem törvénye. Más az Ő akarata, más az enyém. Más az Ő kívánsága, más az enyém. És ha azt mondom "Uram", akkor mindig meg kell törni ezt a bennünk levő másikat, a másik akaratot. Ezt a más uralom után vágyót meg kell törni.
Az Ige világosan mondja, a csak testi ember, a csak egyszer született ember nem is teheti, hogy engedelmeskedjék Istennek. Nagyon sok jó ember van, rendes ember, de nem is teheti, hogy engedelmeskedjék. Egy csomó halott jó ember van, aki az ő vallássoságában teljesen halott. Mozgó koporsók. Jézus megmondta a legvallásosabb zsidóknak a templomban, hogy holtak vagytok bűneitekben, ha nem hiszitek, hogy Én Vagyok.
Amíg nincs az Úr Jézussal élő kapcsolat, akié a Fiú, azé az élet, akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg benne. Ez szó szerint így van János első levele 5. részében 12. vers
"Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban." Nem arról van szó, hogy aki nem emlegeti, akiben nincs meg. A befogadott Jézus az üdvösség egyetlen feltétele, biztosítéka és záloga. Milyen különös, hogy Ézsaiás, megint a jövendölésre gondolok, meg a többi próféta, hogy meg tudták mondani, hogy Betlehemből jön a Fejedelem. Aztán azt is: néztünk rá, ábrázata nem volt kívánatos, azután az uralom az ő vállán lészen, hívják nevét Csodálatos Tanácsosnak, Erős Istennek, Békesség Fejedelmének. Leírta Ézsaiás, nem tudta kiről. Most már tudja. Akik átmentek az örökkévalóságba, nagy örömben vannak. Milyen jó, hogy ők betöltötték a maguk feladatát. Nekünk Isten sokkal többet adott, mint nekik, és nekünk ezerszer rosszabb, ha nem töltjük be a magunk feladatát. Nekünk ezt a Jézust nemcsak megismerni kell, befogadni, hanem hirdetni és vinni, szolgálni.
Figyeljünk csak oda, hogy mi van az Igében, elolvastam az előbb, most mégegyszer elolvasom. "Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz." Csak kétféle nép van, mi megkülönböztetjük nyelvek, faj, törzs, bőr színe, műveltség szerint. Nép csak kétféle van, van egy Isten népe, az Úr népe, az Úr serege, és van egy másik sereg. Néped önként követ. Én a testvérektől meg kell kérdezzem, nekem magamnak is szól a kérdés, nekem is felelni kell belőle és mindenkinek, hogy mondhatom-e, hogy én az Isten népéhez tartozom.
Nem felekezetről van szó, hanem arról, hogy Isten népéhez tartozom-e. Az Úr Jézus népéhez tartozom-e? Azután ez a tartozásom önkéntes-e? Gyerekek jelentkeztek kátéra. Volt vagy 8-10 gyerek, most már 3 maradt, és úgy is vagyok vele, hogy ne is legyen konfirmáció, minthogy 3-4 idecsavargás, meg elcsavargás alapján jelentsük ki felvettük egyháztagnak. Nem szabad ennyire megcsúfolni földi egyházunkat, vallásunkat sem. De itt arról van szó, néped önként követ. Ez mindig egy belső döntés. Először eljut az ember a teljes méltatlanság állapotába, annak a felismerésére. Mindenki Uram, csak én nem. Mindenki alkalmasabb, mindenki becsületesebb, mindenki méltóbb arra, hogy vigyed magaddal, mint én. És amikor a teljes méltatlanság állapotában vagyunk, akkor hajol olyan közel a kegyelem.
Nagyon érdekes volt a bélpoklosság törvénye az Ószövetségben. Amikor a bélpoklosnak a testét teljesen befedte a poklosság, tele volt fekélyekkel, kiütésekkel, elment a paphoz. Amikor látta magát teljesen beborítva poklossággal, akkor a pap meghirdette neki a tisztulást, a szabadulást. És amikor így állunk az Úr Jézus előtt, hogy "Dávidnak Fia könyörülj rajtam!" - amikor nincs semmink, csak a tehetetlenségünk, egyetlen reménységünk Benne.
Ugye, hogy zokogott az az asszony ott a Simon farizeus házában Jézus lábára borulva, és csókolva a lábát, könnyeivel öntözve. Csak neki mondta az Úr, hogy megbocsátattak a bűneid, a nagy vendégek közül senkinek. Ő tudta, hogy nem méltó arra, hogy odaroskadjon a lábához. Anélkül, hogy tudta volna, megcsókolta azokat a lábakat, melyekbe nemsokára szögeket vertek őérette is, az útjáért is. Igen a néped, ez azt jelenti, hogy átmentem egy őszinte belső töredelmen. A szívem fájdalmával, bűneim vétke alatt, odamentem Krisztushoz, az egyetlen Tisztához és Igazhoz. Nem is védtem magam, s felemelt engem. Megtisztított engem és népe közé sorolt. Ez önként történt.
Ez a szófogadás. A Bibliában benne van, Ézsaiás próféta írta meg , hogy minden mi igazságunk olyan, mint a megfertőztetett ruha. Egyetlen egy, ami Isten előtt megáll, az amit Krisztus ad mireánk. A régi keleti népeknél, nem tudom most is szokásban van-e, de a Biblia idején szokásban volt, ha valaki vendégeket hívott meg, akkor a szolgák megmosták a lábukat, olajat öntöttek rájuk, de mindenkinek be kellett menni levetni a saját magával hozott ruhát, és a házigazda által adott ünnepi öltözetbe kellett átöltözni. Ezért van a példázatban, hogy bemegy a gazda és lát valakit a maga ruhájában. Mi módon jöttél ide, hiszen nincs mennyegzői ruhád?
Sokan haltak már meg abban a hitben, hogy én jó református, jó katolikus, jó baptista voltam, de nem volt mennyegzői ruhája.
Nem tisztult meg. Nem kapott feloldozást, mert nem volt bűnbánata. Mint a megfertőztetett ruha, olyan minden mi igazságunk. Mondtam több alkalommal, hogy nem tudnak bemenni a mi jó református híveink az üdvösségbe, mert annyira büszkék, annyira nagy az öntudat, annyira széles a mell, annyi jó van mögöttük, annyira tudnak magukról.
Így nem lehet, hanem csak leroskadva, mellét verve: "Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek." (Megj. Lk 18:13b)
Nem merte a szemét sem felemelni. Azt mondta Jézus: Ez megigazulva ment haza.
A másik, egy farizeus azt mondta: "Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember... "
Még van valami mondanivalóm. "Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz." Testvérek, nagyon kicsi ez a sereg.
Ma az első osztályban annyian voltak, hogy hárman ültek egy padban, de az igazi ok az, hogy mindegyik kap 3-4 rágót. De ha nem lesz rágó, alig lesz gyerek. De higgyétek el, hogy az ott volt 33 gyerekből nincsen 4 olyan, akinek a szülője megkérdezte volna jársz vagy nem jársz, mit tanultál. Milyen sereg? A feleségem sokszor sírt, amikor reggelenként megálltunk negyed nyolckor, fél nyolckor az ablaknál és mentek az iskolásgyerekek. Mondta, nézd mekkora sereg és ebből hány ismeri Krisztust. Úgy sírt. Sírt a szülők helyett, akiknek sírniuk kellett volna. Nézd, hogy mennek! Akkor még vonultak az úttörő zászlókkal, mindennel. Sírt a lelkem nekem is. De most már lehet jönni. Se szülő, se gyerek. Nagy fájdalom ez. Pedig itt van, néped önként követ szent öltözetben. Ha nem jön, és nincs rendbehozva, nem tartozik oda.
Most befejezésül, hadd mondjak valamit. Azt is megjövendölte, megmondta előre Dávid, hogy az, akiről ő beszél, akit nem ismert, majd
"A patakból iszik útközben, azért emeli fel a fejét."
Az Úr Jézus gyermekkorától kezdve állandóan szenvedett. Hiszen már 12 éves korában sem értették meg, se Mária, se József, később a kánai mennyegzőben. Mindig szenvednie kellett. A tanítványok az utolsó estén azon versengtek, hogy ki a nagyobb. 3 év után, 3 évi lecke után, az élet gyakorlata után, ahogy János mondja, kezükbe adta az élet Igéjét, köztük volt az élő Ige. Azon vitatkoztak, hogy ki a nagyobb. Hát nem rettenetes. Jézus magát megalázva megy a keresztre, és a tanítványok azon vitatkoznak, hogy ki a nagyobb. Aki megmosta a lábukat, az a nagyobb. És ilyen helyzetben, így megterhelve, mondtam, hogy elalusznak utolsó este az imádság közben, mégis felemelte a fejét. Mindig az út mellett levő patakból, mindig ott volt Isten vígasztalása. És ugyanez van nekünk is. Engem sokszor erősített meg nehéz helyzetekben ez az Ige. Mindig van az út mellett egy patak. A 65. zsoltár 10. versében az van, hogy "Isten patakja tele van vízzel."
Testvérek, akármilyen csüggesztő helyzet érne, néha azt mondják: "Nem bírom már tovább!". Figyeljetek, az út mellett van patak, de az út mellett. Jézus az Út.
Ő mondta, Én Vagyok az Út. Ha én nem ezen az úton megyek, nincs ott a patak, akkor jön a pohár, jön egyéb.
Most Magyarország a kábítószer-útvonal középpontjába került.
Fő útvonal lettünk most már. Jugoszlávián keresztül nem megy. Most Magyarországon át ugye. Most foglaltak le 77 kg heroint. Keresztül ment rajtunk. Megfogták a csehek, és
Szegeden most már annyi a kábult fiatal, hogy nem győzik a mentők behordani. Borzasztó ez! Nem ismerik a patakot az út mellett. Akarnak felüdülést. Akarnak örülni, és jön a lassú öngyilkosság, a fiatal élet felőrlése mérgekkel. Adjunk hálát Istennek, hogy mi tudjuk, hogy itt a patak. Csendes vizekhez terelgetsz engem, és emeljük fel a fejünket!
Az én apám sem ismerte ezt a patakot, és keresztüllőtte a fejét. Boldog, aki megismerte Őt. Legyetek azok között, és magamat is oda bíztatom, "Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz." Jaj annak, aki ebből a seregből kimarad, és jaj annak aki ott találtatik az ellenségek között.
"Ellenségeidet lábod zsámolyává teszem."
Amikor mi a bűn útján járunk, megvetjük a Bibliát, nincs időnk olvasni se, amikor járunk a magunk útján, akkor ellenséges dolgokat cselekszünk Istennel szemben. Szívből kívánom minden ittlevőnek, azoknak, akikre szeretettel gondoltok talán fájó szívvel, hogy azok között legyen, akikre vonatkozik
Húsvéti üzenet
Húsvét üzenete
2006/2 Biblia május 7, 2006 - 20:31 - Telegdi József
Az alábbi összeállításban három tanúságtételt olvashatunk Urunk feltámadásáról: 1. Közösségünk Hitelvei nyomán, 2. egy amerikai szerzőpáros tollából és 3. egy református lelkész írásából.
Húsvét a keresztény gyülekezetnek hosszú időn át egyetlen, minden napját betöltő örömünnepe volt. Az első keresztények egész életét ez a boldog bizonyosság töltötte be: „Valóban feltámadt az Úr!” (Lk 24,34)
Krisztus feltámadása teljesen elkülöníti a kereszténységet minden más vallástól. Egyetlen más vallás sem mondhatja, hogy alapítójának sírja üres. Mi, keresztények nem zarándokolunk el olyan helyre, ahol Urunk földi maradványai fekszenek, mivel Ő nem maradt a sírban. Magasztaljuk Őt mint feltámadott, élő Megmentőt! Ő legyőzte a halált!
Kurt Frör teológus találó hasonlata szerint a tanítványok bizonyságtételében megragadható húsvéti esemény olyan, mint egy vulkánkitörés külső pereme, amely körüljárható, megtapintható. Azonban maga a vulkánkitörés, annak ereje, dinamikája csak sejthető, de nem rekonstruálható. A kráter belsejét nem kell nekünk emberi elképzelésekkel kitölteni. A mi feladatunk csupán az, hogy az Írás alapján, szent meggyőződéssel hirdessük a húsvéti evangéliumot, azt, amit Isten tett az emberért
Húsvét üzenete
2006/2 Biblia május 7, 2006 - 20:31 - Telegdi József
Az alábbi összeállításban három tanúságtételt olvashatunk Urunk feltámadásáról: 1. Közösségünk Hitelvei nyomán, 2. egy amerikai szerzőpáros tollából és 3. egy református lelkész írásából.
Húsvét a keresztény gyülekezetnek hosszú időn át egyetlen, minden napját betöltő örömünnepe volt. Az első keresztények egész életét ez a boldog bizonyosság töltötte be: „Valóban feltámadt az Úr!” (Lk 24,34)
Krisztus feltámadása teljesen elkülöníti a kereszténységet minden más vallástól. Egyetlen más vallás sem mondhatja, hogy alapítójának sírja üres. Mi, keresztények nem zarándokolunk el olyan helyre, ahol Urunk földi maradványai fekszenek, mivel Ő nem maradt a sírban. Magasztaljuk Őt mint feltámadott, élő Megmentőt! Ő legyőzte a halált!
Kurt Frör teológus találó hasonlata szerint a tanítványok bizonyságtételében megragadható húsvéti esemény olyan, mint egy vulkánkitörés külső pereme, amely körüljárható, megtapintható. Azonban maga a vulkánkitörés, annak ereje, dinamikája csak sejthető, de nem rekonstruálható. A kráter belsejét nem kell nekünk emberi elképzelésekkel kitölteni. A mi feladatunk csupán az, hogy az Írás alapján, szent meggyőződéssel hirdessük a húsvéti evangéliumot, azt, amit Isten tett az emberért
A szeretet soha el nem fogy
Igaz, a szeretet tényleg nem fogy el, mert sokan csak úgy útjára engedik őt. Aztán meg lesnek, hogy mikor jön a viszont válasz? Hála Istennek én nekem néha egy - egy viszontválasz azért gyün, mikor már kezdenék naggggyon türelmetlen lenni. Nemhiába, sok ember csak érzi a szeretetet, és elfelejti, hogy azt adni is kéne. Puszi minden jó embernek
Igaz, a szeretet tényleg nem fogy el, mert sokan csak úgy útjára engedik őt. Aztán meg lesnek, hogy mikor jön a viszont válasz? Hála Istennek én nekem néha egy - egy viszontválasz azért gyün, mikor már kezdenék naggggyon türelmetlen lenni. Nemhiába, sok ember csak érzi a szeretetet, és elfelejti, hogy azt adni is kéne. Puszi minden jó embernek
keresztényvers zene ,Biblia
Kedves tippatti!
Ámen!! Így van adni, bizony nem szájjal kell egymást szeretni hanem cselekedeteinkel.
Köszöntelek téged érezd jól magad. Amint látom nem rég érkeztél közénk.
Nézelődjél ,és szóljál hozzá a beszélgetésekbe.
Áldjon az Úr
Szeretettel
Kata
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 border=0><TBODY><TR><TD></TD></TR><TR><TD vAlign=top><CENTER><!--<a href="" title="">-->
</CENTER></TD></TR></TBODY></TABLE>
Kedves tippatti!
Ámen!! Így van adni, bizony nem szájjal kell egymást szeretni hanem cselekedeteinkel.
Köszöntelek téged érezd jól magad. Amint látom nem rég érkeztél közénk.
Nézelődjél ,és szóljál hozzá a beszélgetésekbe.
Áldjon az Úr
Szeretettel
Kata
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 border=0><TBODY><TR><TD></TD></TR><TR><TD vAlign=top><CENTER><!--<a href="" title="">-->
</CENTER></TD></TR></TBODY></TABLE>
Nagyon igaz ez az ige, ami a mottóm, ami az aláírásomnál van, soha el ne múljon Jézus krisztus szeretete a szívünkből.
Szeretettel köszöntelek én is közöttünk.
keresztényvers zene ,Biblia
Örülök az örömödnek Pandi22!kiss<O</O
Kívánom, érezze jól magát a gyermeked.<O</O
Ezzel az énekkel kedveskedek neki.<O</O
Gondolom tetszik neki a kis Jacinta élete.
és a kifetők? vegyétek nagy hasznát<O</O
Én Baptista felekezetű vagyok viszont nem a felekezet az ami össze köt minket.<O</O
Szeretettel<O</O
Kata
Örülök az örömödnek Pandi22!kiss<O
</OKívánom, érezze jól magát a gyermeked.<O
</OEzzel az énekkel kedveskedek neki.<O
</OGondolom tetszik neki a kis Jacinta élete.
és a kifetők? vegyétek nagy hasznát<O
</OÉn Baptista felekezetű vagyok viszont nem a felekezet az ami össze köt minket.<O
</OSzeretettel<O
</OKata
Keresztény vers
Aki helyett a Krisztus vérezett
szerző: Túrmezei Erzsébet
Emlékszem: Kemény bilincsbe verten,
bénultan ültem a hideg kövön.
Sötétség, bűn és vád töltötte el lelkem,
ijesztő csend kietlen börtönöm.
Halál: Oly mindegy. Csak nagynéha lázadt
valami bennem. Életvágy talán.
S akkor... szerettem volna összetörni
bűnt és bilincset börtönöm falán...
Neki az ajtó rozsdamart vasának
sámsonkarokkal! Ki a fényre! ki,
ahol szabad mezők ujjongva várnak,
s ahol az élet szent magvát veti!
Néha. És máskor rémek. Megremegtem:
a szívemen kemény, hideg marok.
Egy síron túli hang titkos hívása:
'Jöjj! Jöjj Barabás!' - Nem! Nem akarok!
'Barabás!' Hah, már nem a rém hívása.
Ezer torokból tör ki: Ó, elég!
Ez a halál! Jön értem. Sírom ássa
és nem kiálthatok felé: Ne még!
Most! Súlyos léptek... fegyver csörrenése...
csikordul a zár... szoborrá meredt
minden tagom... egy érdes hang: 'Barabás,
szabad lettél. Le a bilincseket!'
Először mint egy álom. De lehullnak
mégis. Tántorgó lábaim előtt
kitárt kapu áll. Ott kinn vár az élet.
Rám vár. Előre! Hadd köszöntsem őt!
Merre? Hová? Nagy céltalan örömmel
rohantam, mígnem bősz tömegbe vitt,
zúgó tömegben torpant meg a lábam.
Pilátust láttam, népem véneit...
S ott állt egy ember: nagy, szúró tövissel
megkoronázott, véres, tört alak.
Vállán vörös palást, kezébe nádszál.
Hogy le nem roskad annyi kin alatt!
Gyönge, törékeny. Vad lelkemmel érzem:
szelíd, egészen más, mint én vagyok.
Arcán csend, nyugalom. Megtört szemében
valami földöntúli fény ragyog.
Ki ez az ember? Megkövülten állok.
Énrám tekint. Ki Ő? Mit véthetett?
Valaki szól: 'A Názáreti Jézus.
Őt feszítik meg Barabás helyett.'
Oly hosszú út vezet a Golgotára...
Én végigjártam. Két lázas szemem
odatapadt vonagló alakjára,
ott égett minden gyilkoló szegen.
És nem tudtam többé levenni róla.
A szemek fénye... az a szent ajak...
a hulló vér... Múlott a perc, az óra.
Felejthetetlen percek és szavak.
A szívemen gigászi nagyra nőttek
láttán kemény, hideg gránithegyek:
Helyettem! Énhelyettem! Énhelyettem!
Hogy én éljek, hogy én szabad legyek!
Mikor utolsót vonaglott a teste,
mikor már minden elvégeztetett,
mentem alá a gyász hegyéről én is.
- S ölbe vettem egy síró gyermeket...
Megsimogattam... lázadó kezemmel,
mely azelőtt csak gyilkolt és rabolt.
S akkor tudtam meg, hogy Barabás meghalt.
Az ő testét fedi a sziklabolt.
Már csak szeretni, simogatni vágytam,
haladni csendesen, mint Ő haladt,
aki helyettem roskadt le a porba
Golgota utján a kereszt alatt.
Helyettem. Énhelyettem! Énhelyettem!
Ez a szó zengi át életem.
- Napfény gyanánt ez tündököl felettem,
s ez nyitja meg a mennyet is nekem.
'Ki az? Ki zörget?' - kérdik majd. 'Barabás,
aki helyett a Krisztus vérezett.'
S kitárják akkor ujjongó örömmel
a gyöngykaput fehér angyalkezek.
Aki helyett a Krisztus vérezett
szerző: Túrmezei Erzsébet
Emlékszem: Kemény bilincsbe verten,
bénultan ültem a hideg kövön.
Sötétség, bűn és vád töltötte el lelkem,
ijesztő csend kietlen börtönöm.
Halál: Oly mindegy. Csak nagynéha lázadt
valami bennem. Életvágy talán.
S akkor... szerettem volna összetörni
bűnt és bilincset börtönöm falán...
Neki az ajtó rozsdamart vasának
sámsonkarokkal! Ki a fényre! ki,
ahol szabad mezők ujjongva várnak,
s ahol az élet szent magvát veti!
Néha. És máskor rémek. Megremegtem:
a szívemen kemény, hideg marok.
Egy síron túli hang titkos hívása:
'Jöjj! Jöjj Barabás!' - Nem! Nem akarok!
'Barabás!' Hah, már nem a rém hívása.
Ezer torokból tör ki: Ó, elég!
Ez a halál! Jön értem. Sírom ássa
és nem kiálthatok felé: Ne még!
Most! Súlyos léptek... fegyver csörrenése...
csikordul a zár... szoborrá meredt
minden tagom... egy érdes hang: 'Barabás,
szabad lettél. Le a bilincseket!'
Először mint egy álom. De lehullnak
mégis. Tántorgó lábaim előtt
kitárt kapu áll. Ott kinn vár az élet.
Rám vár. Előre! Hadd köszöntsem őt!
Merre? Hová? Nagy céltalan örömmel
rohantam, mígnem bősz tömegbe vitt,
zúgó tömegben torpant meg a lábam.
Pilátust láttam, népem véneit...
S ott állt egy ember: nagy, szúró tövissel
megkoronázott, véres, tört alak.
Vállán vörös palást, kezébe nádszál.
Hogy le nem roskad annyi kin alatt!
Gyönge, törékeny. Vad lelkemmel érzem:
szelíd, egészen más, mint én vagyok.
Arcán csend, nyugalom. Megtört szemében
valami földöntúli fény ragyog.
Ki ez az ember? Megkövülten állok.
Énrám tekint. Ki Ő? Mit véthetett?
Valaki szól: 'A Názáreti Jézus.
Őt feszítik meg Barabás helyett.'
Oly hosszú út vezet a Golgotára...
Én végigjártam. Két lázas szemem
odatapadt vonagló alakjára,
ott égett minden gyilkoló szegen.
És nem tudtam többé levenni róla.
A szemek fénye... az a szent ajak...
a hulló vér... Múlott a perc, az óra.
Felejthetetlen percek és szavak.
A szívemen gigászi nagyra nőttek
láttán kemény, hideg gránithegyek:
Helyettem! Énhelyettem! Énhelyettem!
Hogy én éljek, hogy én szabad legyek!
Mikor utolsót vonaglott a teste,
mikor már minden elvégeztetett,
mentem alá a gyász hegyéről én is.
- S ölbe vettem egy síró gyermeket...
Megsimogattam... lázadó kezemmel,
mely azelőtt csak gyilkolt és rabolt.
S akkor tudtam meg, hogy Barabás meghalt.
Az ő testét fedi a sziklabolt.
Már csak szeretni, simogatni vágytam,
haladni csendesen, mint Ő haladt,
aki helyettem roskadt le a porba
Golgota utján a kereszt alatt.
Helyettem. Énhelyettem! Énhelyettem!
Ez a szó zengi át életem.
- Napfény gyanánt ez tündököl felettem,
s ez nyitja meg a mennyet is nekem.
'Ki az? Ki zörget?' - kérdik majd. 'Barabás,
aki helyett a Krisztus vérezett.'
S kitárják akkor ujjongó örömmel
a gyöngykaput fehér angyalkezek.
Reggeli áhitat
Krisztus feltámadásának következményei
"12Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs halottak feltámadása? 13Hiszen ha nincs a halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel. 14Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is. 15Sõt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert akkor Istennel szemben arról tanúskodtunk, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit azonban nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. 16Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. 17Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bûneitekben vagytok. 18Sõt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el. 19Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. 20Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. 21Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. 22Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek." (1Korinthus 15,12-22)
A korinthusi gyülekezetben felbukkant a nyugtalanságot okozó gondolat: biztosan fel fognak támadni a halottak? Az apostol válaszul azzal a módszerrel érvel, amit matematikaórán sokszor gyakoroltunk: tegyük fel, hogy a tétel nem igaz, hanem az ellentétel az igaz! Próbáljuk bebizonyítani, és lássuk be az eredmény képtelenségét! Tegyük fel tehát, hogy nincs halottak feltámadása - állítja fel a tételt az apostol. Ha nincs halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel, akkor az átélt bûnbocsánat önbecsapás, így egész keresztyénségünk hiábavaló, sõt, mindaz, amit állítunk Krisztus feltámadásáról, nem más, mint hazugság. Nem a valóságban hiszünk tehát, hanem egy képzelt világban; nyomorúságosabb állapot ez, mintha valaki egyáltalán nem hisz az örökkévalóságban. "Ámde!..." - ezzel az apostol mintegy letörli a táblát, hiszen bizonyítottnak véli, milyen képtelen eredményre jutottunk ezen az úton, és a semmibe veszõ jövõkép helyett szinte vastag betûkkel írja fel az eredményt: Krisztus feltámadott a halottak közül!
Neked se legyen semmi kétséged efelõl, és örülj mindannak, amit ezzel kaptál: egy boldog, örömteli, újjászületett élet és az örök élet lehetõségét. Élj ezzel a lehetõséggel! /ÁM/
Krisztus feltámadásának következményei
"12Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs halottak feltámadása? 13Hiszen ha nincs a halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel. 14Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is. 15Sõt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert akkor Istennel szemben arról tanúskodtunk, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit azonban nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. 16Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. 17Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bûneitekben vagytok. 18Sõt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el. 19Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. 20Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. 21Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. 22Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek." (1Korinthus 15,12-22)
A korinthusi gyülekezetben felbukkant a nyugtalanságot okozó gondolat: biztosan fel fognak támadni a halottak? Az apostol válaszul azzal a módszerrel érvel, amit matematikaórán sokszor gyakoroltunk: tegyük fel, hogy a tétel nem igaz, hanem az ellentétel az igaz! Próbáljuk bebizonyítani, és lássuk be az eredmény képtelenségét! Tegyük fel tehát, hogy nincs halottak feltámadása - állítja fel a tételt az apostol. Ha nincs halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel, akkor az átélt bûnbocsánat önbecsapás, így egész keresztyénségünk hiábavaló, sõt, mindaz, amit állítunk Krisztus feltámadásáról, nem más, mint hazugság. Nem a valóságban hiszünk tehát, hanem egy képzelt világban; nyomorúságosabb állapot ez, mintha valaki egyáltalán nem hisz az örökkévalóságban. "Ámde!..." - ezzel az apostol mintegy letörli a táblát, hiszen bizonyítottnak véli, milyen képtelen eredményre jutottunk ezen az úton, és a semmibe veszõ jövõkép helyett szinte vastag betûkkel írja fel az eredményt: Krisztus feltámadott a halottak közül!
Neked se legyen semmi kétséged efelõl, és örülj mindannak, amit ezzel kaptál: egy boldog, örömteli, újjászületett élet és az örök élet lehetõségét. Élj ezzel a lehetõséggel! /ÁM/
HA A BIBLIA LENNE A MOBILOM
Mi lenne ha a Bibliánkat úgy kezelnénk,mint ahogy a mobilunkat?
Mi lenne,ha az igékre úgy néznénk,mint az sms-ekre?
Mi lenne ha ajándékként adnánk?
Mi lenne,ha vészhelyzet esetén elsőként ezt vennénk elő?
Mert a Biblia olyan,mint a maroktelefonunk.Összeköt bennünket Istennel,ezáltal is tudunk kommunikálni Istennel, aki ezen keresztül válaszol.És soha sem kell a térerő miatt aggódnunk,ugyanis Jézus Krisztus a kereszthalálával megteremtette a 100 százalékos lefedettséget az egész Földön,és a kiontott vérével aláírta azt a szerződést,mely örökre szól,és állja minden számlánkat,így egyenesen hívható.
Mi lenne ha a Bibliánkat úgy kezelnénk,mint ahogy a mobilunkat?
Mi lenne,ha az igékre úgy néznénk,mint az sms-ekre?
Mi lenne ha ajándékként adnánk?
Mi lenne,ha vészhelyzet esetén elsőként ezt vennénk elő?
Mert a Biblia olyan,mint a maroktelefonunk.Összeköt bennünket Istennel,ezáltal is tudunk kommunikálni Istennel, aki ezen keresztül válaszol.És soha sem kell a térerő miatt aggódnunk,ugyanis Jézus Krisztus a kereszthalálával megteremtette a 100 százalékos lefedettséget az egész Földön,és a kiontott vérével aláírta azt a szerződést,mely örökre szól,és állja minden számlánkat,így egyenesen hívható.
keresztényvers zene ,Biblia
Juhász Gyula: Húsvétra
Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!<SCRIPT><!--D(["mb","\u003cbr\u003eKöszönt e vers, élet, örökkön élő,\u003cbr\u003eFogadd könnyektől harmatos dalom:\u003cbr\u003eSzivemnek már a gyász is röpke álom,\u003cbr\u003eS az élet: győzelem az elmuláson.\u003cbr\u003e\u003cbr\u003eHúsvét, örök legenda, drága zálog,\u003cbr\u003eHadd ringatózzam a tavasz-zenén,\u003cbr\u003eÖröm: neked ma ablakom kitárom,\u003cbr\u003eÖreg Fausztod rád vár, jer, remény!\u003cbr\u003eVirágot áraszt a vérverte árok,\u003cbr\u003eFanyar tavasz, hadd énekellek én.\u003cbr\u003eHisz annyi elmulasztott tavaszom van\u003cbr\u003eNem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!\u003cbr\u003e\u003cbr\u003eEgy régi húsvét fényénél borongott\u003cbr\u003eS vigasztalódott sok tűnt nemzedék,\u003cbr\u003eÉn dalt jövendő húsvétjára zsongok,\u003cbr\u003eÉs neki szánok lombot és zenét.\u003cbr\u003eE zene túlzeng majd minden harangot,\u003cbr\u003eS betölt e Húsvét majd minden reményt.\u003cbr\u003eAddig zöld ágban és piros virágban\u003cbr\u003eHirdesd világ, hogy új föltámadás van! \u003c/div\u003e\u003c/div\u003e\u003c/td\u003e\u003c/tr\u003e\u003c/table\u003e\u003c/div\u003e\u003c/div\u003e\n\u003ca name\u003d\"118d69da8583dc94_reply26\"\u003e\u003c/a\u003e\u003cdiv\u003e\u003cdiv\u003e\u003ctable width\u003d\"100%\" border\u003d\"0\" cellpadding\u003d\"0\" cellspacing\u003d\"0\"\u003e\u003ctr valign\u003d\"top\"\u003e\u003ctd width\u003d\"55\"\u003e\u003ca href\u003d\"http://kuni79.multiply.com\" target\u003d\"_blank\" onclick\u003d\"return top.js.OpenExtLink(window,event,this)\"\u003e\u003cimg border\u003d\"0\" width\u003d\"50\" height\u003d\"50\" alt\u003d\"kuni79\"\u003e\u003c/a\u003e\u003c/td\u003e\u003ctd\u003e\u003cdiv\u003e\u003cdiv\u003e\n\u003c/div\u003e\u003cdiv\u003e\u003ca href\u003d\"http://kuni79.multiply.com\" target\u003d\"_blank\" onclick\u003d\"return top.js.OpenExtLink(window,event,this)\"\u003ekuni79\u003c/a\u003e wrote on Mar 21\u003c/div\u003e\u003cdiv\u003eWass Albert: Nagypénteki sirató\u003cbr\u003e\u003cbr\u003e \u003cbr\u003eElmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,\u003cbr\u003emesszi út porából köpönyeget veszünk...\u003cbr\u003eNem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.\u003cbr\u003eÍgy dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.\u003cbr\u003e \u003cbr\u003eVéreim! Véreim! Országútak népe!\u003cbr\u003eSokszázéves Nagypénteknek\u003cbr\u003esoha sem lesz vége?\u003cbr\u003e \u003cbr\u003eEgyik napon Tamás vagyunk,\u003cbr\u003emásik napon Judás vagyunk,\u003cbr\u003ekakasszónál Péter vagyunk.\u003cbr\u003eÁtokverte, szerencsétlen\u003cbr\u003enagypéntekes nemzet vagyunk.\u003cbr\u003e\u003cbr\u003eGolgotáról Golgotára\u003cbr\u003ehurcoljuk a keresztfákat.\u003cbr\u003emindég kettőt, soh\u0026#39;se hármat.\u003cbr\u003eEgyet felállítunk jobbról,\u003cbr\u003eegyet felállítunk balról,\u003cbr\u003es amiként a világ halad:\u003cbr\u003eegyszer jobbról, egyszer balról\u003cbr\u003efölhúzzuk rá a latrokat.\u003cbr\u003e",1]);//--></SCRIPT>
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szivemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmuláson.
Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!
Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!
<O</O
<O
</O<O</O<O</O<O</O<O</O<O</O<O</O<O</O
Juhász Gyula: Húsvétra
Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!<SCRIPT><!--D(["mb","\u003cbr\u003eKöszönt e vers, élet, örökkön élő,\u003cbr\u003eFogadd könnyektől harmatos dalom:\u003cbr\u003eSzivemnek már a gyász is röpke álom,\u003cbr\u003eS az élet: győzelem az elmuláson.\u003cbr\u003e\u003cbr\u003eHúsvét, örök legenda, drága zálog,\u003cbr\u003eHadd ringatózzam a tavasz-zenén,\u003cbr\u003eÖröm: neked ma ablakom kitárom,\u003cbr\u003eÖreg Fausztod rád vár, jer, remény!\u003cbr\u003eVirágot áraszt a vérverte árok,\u003cbr\u003eFanyar tavasz, hadd énekellek én.\u003cbr\u003eHisz annyi elmulasztott tavaszom van\u003cbr\u003eNem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!\u003cbr\u003e\u003cbr\u003eEgy régi húsvét fényénél borongott\u003cbr\u003eS vigasztalódott sok tűnt nemzedék,\u003cbr\u003eÉn dalt jövendő húsvétjára zsongok,\u003cbr\u003eÉs neki szánok lombot és zenét.\u003cbr\u003eE zene túlzeng majd minden harangot,\u003cbr\u003eS betölt e Húsvét majd minden reményt.\u003cbr\u003eAddig zöld ágban és piros virágban\u003cbr\u003eHirdesd világ, hogy új föltámadás van! \u003c/div\u003e\u003c/div\u003e\u003c/td\u003e\u003c/tr\u003e\u003c/table\u003e\u003c/div\u003e\u003c/div\u003e\n\u003ca name\u003d\"118d69da8583dc94_reply26\"\u003e\u003c/a\u003e\u003cdiv\u003e\u003cdiv\u003e\u003ctable width\u003d\"100%\" border\u003d\"0\" cellpadding\u003d\"0\" cellspacing\u003d\"0\"\u003e\u003ctr valign\u003d\"top\"\u003e\u003ctd width\u003d\"55\"\u003e\u003ca href\u003d\"http://kuni79.multiply.com\" target\u003d\"_blank\" onclick\u003d\"return top.js.OpenExtLink(window,event,this)\"\u003e\u003cimg border\u003d\"0\" width\u003d\"50\" height\u003d\"50\" alt\u003d\"kuni79\"\u003e\u003c/a\u003e\u003c/td\u003e\u003ctd\u003e\u003cdiv\u003e\u003cdiv\u003e\n\u003c/div\u003e\u003cdiv\u003e\u003ca href\u003d\"http://kuni79.multiply.com\" target\u003d\"_blank\" onclick\u003d\"return top.js.OpenExtLink(window,event,this)\"\u003ekuni79\u003c/a\u003e wrote on Mar 21\u003c/div\u003e\u003cdiv\u003eWass Albert: Nagypénteki sirató\u003cbr\u003e\u003cbr\u003e \u003cbr\u003eElmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,\u003cbr\u003emesszi út porából köpönyeget veszünk...\u003cbr\u003eNem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.\u003cbr\u003eÍgy dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.\u003cbr\u003e \u003cbr\u003eVéreim! Véreim! Országútak népe!\u003cbr\u003eSokszázéves Nagypénteknek\u003cbr\u003esoha sem lesz vége?\u003cbr\u003e \u003cbr\u003eEgyik napon Tamás vagyunk,\u003cbr\u003emásik napon Judás vagyunk,\u003cbr\u003ekakasszónál Péter vagyunk.\u003cbr\u003eÁtokverte, szerencsétlen\u003cbr\u003enagypéntekes nemzet vagyunk.\u003cbr\u003e\u003cbr\u003eGolgotáról Golgotára\u003cbr\u003ehurcoljuk a keresztfákat.\u003cbr\u003emindég kettőt, soh\u0026#39;se hármat.\u003cbr\u003eEgyet felállítunk jobbról,\u003cbr\u003eegyet felállítunk balról,\u003cbr\u003es amiként a világ halad:\u003cbr\u003eegyszer jobbról, egyszer balról\u003cbr\u003efölhúzzuk rá a latrokat.\u003cbr\u003e",1]);//--></SCRIPT>
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szivemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmuláson.
Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!
Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!
<O
</O<O
)
</O
<O</O<O</O<O</O<O</O<O</O<O</O<O</OHasonló témák
