Balassi versek
Nagyon szépek a versek.
Balassi Istenes versei is helyet kaphatnának itt.
Hymni tres ad sacrosanctam trinitatem
Hymnus primus,
ad deum patrem, pro levamine malorum
[az Palatics nótájára]
1
Az Szentháromságnak első személye,
Atyaisten dicsőséges felsége,
Mind ez széles világnak teremtője,
Tekints reám, ilyen veszett szegénre!
2
Ments és vezess ki, Uram, az sok vészből,
Viselj gondot rólam, te árvád felől,
Ne szakadjak el tőled, Istenemtől,
Segélj, kiáltok csak hozzád egyedöl!
3
Veszett fejemnek mert oly állapatja,
Mint hajónak, kit elvert tenger habja,
Nincs senki vezére, kormántartója,
Az sok vész közt csak az te kezed ója.
4
Reméntelen mindeneknél életem,
Látván vesztem, örül sok ellenségem,
Csóválván fejeket, csúfolnak éngem,
Barátim is mind idegenek tőlem.
5
Gondod nincs rám, mert mindenik azt tudja;
Hogy eddig is éltem, ki-ki csudálja,
Ennek – úgymond – mely veszett állapatja,
Lehetetlen, hogy senki szabadítsa.
6
De mind ennyi sok háborúimban is
Érzi lelkem, hogy reménség kívül is,
Csudaképpen még kimentesz végre is,
Noha nem látom most egy csepp módját is.
7
Azért ez lelkem érzette sok jódot,
Ne halogasd megszabadításodot,
Mert ha elvészek is, Uram, mi hasznod?
Azzal ugyan nem öregbül hatalmod.
8
De ha megmentesz, ez jók következnek:
Egyik ez, hogy mindholtomig dicsérlek,
Másik meg ez, hogy azok is megtérnek,
Kik segedelmedről kétségben estek.
9
Terjeszd ki hát fényes orcád világát,
Száraszd azzal szemeim nedves voltát,
Mert csak te fényed siralmat száraszthat,
Búból menthet, jóra mindent fordíthat.
10
Nabugodonozort hét esztendőre
Vivéd ismét királyi felségre,
Megszánván, szemedet vetéd szegénre,
Azért tekints reám is, ily veszettre!
11
Kiért vélem együtt földi kerekség
Dicsér téged, óh, mennyei nagy felség,
Veszendőnek ki vagy igaz segítség,
Dicsőségeddel rakva mind föld s mind ég.
Hymnus tertius
ad Spiritum Sanctum, pro felici conjugio 1
1
Az Szentháromságnak harmadik személye,
Szerelemnek Isten szerint gerjesztője,
Az jó házasságnak ki vagy bölcs szerzője,
Szívek szentelője.
2
Szentlélek Úr Isten, te, ki jókot osztasz,
Megkeseredteket örömmel látogatsz,
Félelmes szíveket bátorsággal áldasz,
Siralmast vigasztalsz.
3
Régi szentek házasságát te szerzetted,
Az én szívemet is csak te ébresztetted,
Egy árva szép szűzhöz mostan gerjesztetted,
Érnem ezt engedted.
4
Könyörgök tenéked, hogy szentelj meg éngem,
Tulajdon templomod hogy lehessen lelkem,
Szeplő nélkül tiszta légyen én életem,
Lakozzál te bennem!
5
Add meg azt is társul énnékem boldogul,
Azkit mostan kérek tőled, én Uramtúl,
Hadd vehessek búcsút immár bánatimtúl,
Légyek víg ezentúl!
6
Áldj meg mindkettőnket igaz szerelemmel,
Jó ép egészséggel és szent félelemmel,
Kétség és versengés közülünk vésszen el,
Éljünk csendességgel!
7
Te regulád szerint hogy igazán élvén,
Hozzánk tartozókkal imádjunk, dicsérvén
Téged, vigasztaló Szentlélek Úr Isten,
Mindörökké, Ámen.
Psalmi 27.
Translatio ungarico carmine juxta buchanani paraphrasin
egy olasz ének nótájára
1
Az én jó Istenem, ha gyertyám nékem
minden sötétségembe,
S ha éltemet őrzi s fejemet menti,
hát ki mint ijeszthetne?
Hahogy sok ellenség reám fegyverkezék,
tőlök jóvoltából megmente,
Rám dühödt szájokból kivőn ő markokból,
rajtam mert ingyen könyörüle.
2
Kiért áldom nevét és nagy kegyelmét,
míg ez testben élhetek,
Tőle ezelőtt is ez egyet, s most is
kértem, hogy ránézhessek,
Az imádság lelkét adja reménségét,
hogy egyedül cak benne higgyek;
Eszemet az Sátán ne hajtsa más után,
szent cselekedetin örvendjek!
3
Őt áldja énekszóm, versemre okom
légyen csak ő énnékem,
Mert ő árnyékában és sátorában
megtart, nem hágy elvésznem,
Mint erős kőszálra, viszen hatalmára,
hol nem árthat sok ellenségem,
Sőt noha úgy tetszik, hogy most is aluszik
az Úr, de tőlök megment éngem.
4
Kiért én megállom nagy fogadásom,
s őtet holtig dicsérem,
Könyörülj énrajtam azért, jó Uram,
s végy ki ez búból éngem,
Emelj fel, Istenem, segélj, reménségem,
mert csak benned bízik bús lelkem,
Szemem csak reád néz, félvén, hogy majd elvész,
ne hágyj, reménlett idvösségem!
5
Ne hágyj ez sötétben, s ne rejts el előlem
szerelmes orcád fényét,
Vésznem szinte ne hágyj kísértet miatt,
s tarts meg adtad éltemet
Sok ellenségimtűl, kik vötték már körül
egyedül ártatlan fejemet;
Éngem már barátim, szüléim, rokonim
elhadtanak, mint veszett embert.
6
De az jó Úr Isten, ki az híveken
esik veszedelmekben,
Éngemet nem hagya, bűnből kihoza
nagy csudálatosképpen.
Irgalmas szent Atyám, engedjed, hogy tudjam
az te utaidot követnem,
Arról se félelem, se más dolog éngem,
hogy soha el ne téveszthessen!
7
Rágalmazó nyelvtől, ál ellenségtől
ments meg, Uram, éngemet,
Mert hazug tanúkkal, keserves szókkal
káromlják életemet,
Nyelvek ő fegyverek, kivel dühösködnek,
keresik csak veszedelmemet;
Ha vélem nem volnál, s nem bátorítanál,
éltemben értek volna véget.
8
De az te jóvoltod és ígérted jód,
kit búm után vígan adsz,
S az a boldog élet s kegyelmességed,
kit vélem hittel váratsz,
Biztat nyavalyámban, vigasztal sok búmban,
s tudom is, hogy sok jókkal áldasz,
Senki ne féljen hát, mert az Úr sok jót ád
néked, ki csak ő benne bízhatsz.
referrelative="t" path="m@4@5l@4@11@9@11@9@5xe" filled="f" stroked="f"> <v:stroke joinstyle="miter"/> <v:formulas> <v:f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"/> <v:f eqn="sum @0 1 0"/> <v:f eqn="sum 0 0 @1"/> <v:f eqn="prod @2 1 2"/> <v:f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"/> <v:f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"/> <v:f eqn="sum @0 0 1"/> <v:f eqn="prod @6 1 2"/> <v:f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"/> <v:f eqn="sum @8 21600 0"/> <v:f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"/> <v:f eqn="sum @10 21600 0"/> </v:formulas> <v
