Keresztenyzene ,vers, hit, Biblia
- Téma inditó kata53
- Kezdés dátuma
"Az ismeretlen Istennek"
Nem hódításra indultunk mi el
A végtelenből, - csak találkozásra.
Testvér, a mi testvérségünk
Ezért oly ritka, szép és drága.
Nem hajtottuk a lelkünket igába.
Egymás lelkét prédának sose néztük,
Szemmel nem vertük, szóval nem igéztük.
Maradtunk szabadok a szeretetben.
Maradtunk egyenlők a szeretetben.
Maradtunk testvérek a szeretetben.
Egymás lelkében tiszteltük a törvényt.
S a végzetet, mint napsugárt és örvényt.
A törvérny betűje ha összevágott:
Ujjongva hirdettük a rokonságot.
S ha egymás lelke tájait bejárva,
Rábukkantunk egy nekünk idegen,
Ismeretlen istenség templomára:
Oltárát virággal szórtuk tele,
És szóltunk csendesen: bár nem enyém,
Szenteltessék meg mégis a neve.
/ Reményik Sándor/
keresztényvers zene
Köszöntelek szeretettel ephtymea!
Áldjon az Úr és benneteket és köszönöm.. a szép verseket és Dicsőítéseket minden hozzászólónak.
Szeretettel
Kata
A juhász és a Pásztor
A gyülekezet megtisztítása
-Veszettség és kergekór
Történt pedig, hogy a számadó juhász üzenetet kapott a nyáj tulajdonosától, a Pásztortól, hogy a rábízott nyájat egy rövid időre hagyja másra, és menjen el oda, ahol egy hatalmas nyáj van szétszóródva, nem talál legelőt és vizet…
Ez a juhnyáj is az övé, de nincs, aki vigyázzon rá, nincsenek akik vezessék, és akik e feladatra megbízottak, ők még tapasztalatlanok, fiatalok…
A számadó juhász pedig engedelmes volt a Pásztornak.
Kis nyáját rábízta néhány kisbojtárra, és közülük egyet a többiek fölé tett e megbízással. Őt jól ismervén, bízott benne, tudván, hogy ő szinte mindig és mindenben mellette volt, így nemcsak tanult tőle, hanem mindenben meg is bízhatott hűségében.
Elindulása előtt körbenézett a nyájon…
Látta a sok kisgidát, akiknek nagyon sokat kell még nőniük, hogy megerősödjenek, látta az idősebb juhokat, melyek szótlanul ették régóta a füvet, és itták a forrásvizet.
Látta az újonnan szerzett, érkezett juhokat, melyek már érkezésükkor körbe-körbe forogtak.
Bár azóta egyre inkább kezdtek megnyugodni, gyógyulni, állapotuk mégsem volt biztos.
Aztán a kutyák…
A juhász segítőtársai.
Bizony nem volt jó látvány, hogy némelyikük a pásztorkutya vidámsága, szorgossága helyett orrát lógatta.
Némelyik szeme zavart, vérben forgó, mozgása inkább kocogás, mint futás, miközben szinte sunyítva farkuk lábuk közé volt szorulva…
Némelyik nyálát csorgatva kényszeresen rágott valamiféle botokat, köveket.
És hallgattak….
Körbetekintve, látva az állapotot a juhász nem tartotta jónak, de bízott abban, hogy a gidák nőnek, erősödnek, és a távollét rövid ideje alatt a kutyák is, legalább jelenlétükkel megóvják a kis nyájat a támadó farkastól…
Kisbojtárjának pedig otthagyta botját, szűrjét, és bár féltette őt is ebben a megbízásában, reménykedett abban, hogy őt jól helyettesíti…
Másik bojtárral így elindult, hogy egy másik földrészen végezze a pásztor megbízását.
Egyszer, és alig néhány óra múltán jött a kétségbeesett üzenet:
- „Otthon, a kutyák megvadultak!
Tépik a juhász köpenyét, rágják a botját, és mindaz, ami az övé, mindaz, amit a Pásztortól kapott, fogaik által meg lettek marva, szét akarják tépni!
Megtámadták a kisbojtárt, a kisbojtár segítőtársait is.
Mit tegyünk?...” Jött a kérdés.
A számadó juhász nagyon messze volt, és így fizikailag tehetetlen.
Gyors választ küldött:
- „ Kisbojtár! Azonnal zavarjátok ki a kutyákat, és minden ajtót zárjatok!
Használd fegyverül a botomat, és védjen, takarjon be a subám. Használd azt is.”
Alig telt el néhány nap, újabb hír érkezett:
- „Juhász! Az eddig forgolódó, tétován és céltalanul járkáló juhok elmentek…
A kutyákat követték először, aztán szanaszét…Mit tegyünk?”
A válasz hamarosan érkező, és csendes volt:
- „Semmit sem tehetünk, elmentek szegények. Mielőtt meggyógyultak volna, megerősödtek volna…
Tehát nincs mit tennünk. Vagy visszajönnek, vagy ahonnan elkóboroltak, oda mennek vissza..
A mindig kóborlók pedig…talán nem vesznek el örökre….”
Eközben a másik, vezetetlen nyáj kapott a számadó juhász vezetése által füvet, vizet, és az ottani kisbojtárok megkapták azt az irányt, ahova indulniuk kell a Pásztor akarata szerint.
Eltelt közel egy hónap.
A számadó juhász visszaérkezett.
Egyedül a kisbojtár szaladt eléje.
Aztán nemsokára megérkezett a nyájhoz.
Sebesültek voltak, de éltek a megmaradtak. A juhász örömmel látta, hogy amikor eléjük adta a friss eledelt, akkor ettek, és majd ittak is….
Aztán számot vetett a veszteséggel….Bizony súlyos volt.
Kutya nem maradt, így őrizet sem….., mind, amelyikre számított régebben ,valahol kóborolnak..
A juhász így már aludni is alig tudott, hiszen e feladat is botjára maradt.
Maradt a megtépett köpenye, botja kisé megrágva, egy hűséges kisbojtár, néhány kölyökkutya, mely pásztorkodása alatt született, és néhány juh…
Legszívesebben e kis nyáját elhagyva visszament volna oda, ahol sok ezer juhot etetett, és sok ezer bárány békés, megelégedett hangját hallgathatta, miközben ő is felüdült.
Amikor elindult beszámolni, jelentést tenni a Pásztornak távoli szolgálatáról, ezzel az érzéssel indult, hiszen számadó juhászként az itteni nyájról is kellett beszámolnia, és minden történés miatt elszámolással tartozott.
Így érkezett meg, és így lépett a Pásztor, a nyáj Gazdája elé egy napon.
Meglehetősen bizonytalanul, félelemmel, vegyes érzelmekkel.
Vajon milyen ítéletet kap mindezért?
A Pásztor egyik nyája lett rábízva, és csak annak maradékával tud elszámolni!
Bár nem érzett semmi felelősséget a történtekért, mégis elmarasztalást várt a Gazdától…
Amikor lehajtott fejjel, megsebzett szívvel megállt előtte, akkor mégsem ítéletet kapott, hanem csendes dorgálást!
Valahogy így szólt a párbeszéd:
- „Uram, nem tehetek róla, mindazért nem érzem felelősnek magamat, ami történt.”
- „Tehetsz róla, felelős vagy, mégsem ítéllek és büntetlek meg.”
- „Miért nem ítélsz meg akkor?”
- „Mert számodra ez egy tanítás, tanulás volt, hogy nagyobb nyájat is rád bízhassak egykor…Ugyanígy lett tanítás és próba mindez a kisbojtárnak, aki helyettesített téged.
Próba is volt, mert kiderült, hogy ki az, aki alkalmas pásztorkutyának, a juhoknak úgyszintén, hogy a nyáj részei-e?
Ugyanakkor leleplezése azoknak a veszett kutyáknak, melyek hozzád csapódtak, és te majdnem rábíztad a nyájat azokra!
Leleplezése volt a beteg és kerge birkáknak is, melyek betegsége által valamennyien, a többiek is elhullottak volna egyszer.
Mindez Tőlem volt!
Azért, hogy ami veszett, legyen elveszett, legyen kiirtva…
Legyen tisztulás a betegségektől, kórokozóktól és a bacilusgazdáktól, vírushordozóktól…..
Te pedig tanulj, okulj, másokat taníts a számadó juhász feladataira, e megbízás veszélyeire és törvényszerűségeire.”
- „ Akkor mégis miért marasztalsz el, Pásztor?”
- „ Azért mert engedékeny voltál! Amikor láttad a nyála csorgó, véres szemű, kínjukban idegen tárgyakat rágcsáló kutyákat, amint lábaik közé csapott farkukkal kocogtak…sunyítottak.
Te pedig a betegséget látva, annak veszélyeit nem mérted fel.
Kiirtásuk, vagy meggyógyításuk helyett te mondtad rájuk: majd meggyógyulnak, de addig, és máris lehetnek juhászkutyák!
Nem vizsgáltad meg őket, amikor melléd csapódtak!
Mert nem vártad meg, hogy én adjak neked nyájat őrzőket, és nem vártad meg, hogy melletted nőjön fel egy kiskutya őrzővé…
Később pedig befogadtál minden szédült birkát.
Siettél a nyáj számát növelni, gondolván, hogy ezzel nekem teszel jót és eleget.
Tetted ahelyett, hogy azokat egy ideig karanténba tetted volna azokkal együtt, melyeken a kergebirka kór jelei jelentkeznek.
Először azt gondoltad, hogy éhesen szomjasan érkeztek valahonnan, pedig ezek mennek mindenüvé és céltalanul, forognak körbe-körbe…
Nem vetted, vagy talán nem akartad észrevenni az éhség és a kergeség közötti különbséget rajtuk…
Pedig de sok ilyen birkád volt már, de sok ilyen birkád tünt el, majd másutt és másnál tünt fel…
Miért nem tanultál,- hogy másokat taníthass erre is?”
- „Pásztor! Hogyan lettek ezek veszettek ?
Mások hogyan válnak kerge birkává?”
- „Ezért kell minden érkezőt jól megvizsgálnod.
A kutya legtöbbször a rókától kapja meg a veszettséget.
Attól, mely sunyi módon kerülgeti a házakat, falvakat…
Aztán egyszer csak a róka megnyugszik, nyájasan az ember mellé szegődik, és az ősellenséget, a kutyát is magához engedi közelségbe, és érintkezik vele…
Ekkor fertőz! A nyálával, vagyis szájával….
Amikor pedig valaki rádudál az autójából, rákiált, akkor veszetten támadásba lendül…
A nyájas-nyálas rókafi veszett, dühödt agyarassá válik…..
A birkák pedig legtöbbször a kutya ürülékében lévő férgektől fertőződnek…
A féreg a véráramukon keresztül a gerinccsatornákon át eljut az agyukba, ahol tovább rág a halálig…
A hozzád beszédülő birkák fertőző kutyák ürülékét ették valahol meg.
Ezért rohangálnak körbe-körbe és céltalan az útjuk…..”
A számadó juhász ebből az esetből sokat tanult.
Hálaadással köszönte meg e tisztítást.
Hiszen, ha őt támadják meg saját, veszett kutyái, akkor lehetséges, hogy ma ő sem élne.
Számára nemcsak áldás, de védelem is volt a távoli szolgálat…
Hálaadással köszönte meg, hogy kisbojtárt nevelhetett, és ő hűségesen végrehajtotta utasításait, vagyis a veszetteket kizárta, a kergéket elengedte….
Megértett, hogy a Pásztor adhat egyedül szaporulatot, és olyan őrző kutyákat, melyek sohasem marják meg a juhászt….
Ha kutyája elkóborol, megvizsgálja visszaérkezésekor, nehogy rajta legyen a róka általi fertőzés, vagyis figyelemmel kíséri őket…
Bár az idegen szag érződik olykor, a róka bűze mégis erősebb….
Ha pedig a kutya elcsendesül, futása csak lelassult kocogás, szeme zavart, kínjában rág mindenfélét, akkor előkerül a kötél, és a kikötés….
Az érkező juhok pedig azóta megvizsgálás után is karanténban maradnak egy ideig…
Amíg körbe-körbe szaladgálnak, nem érintkezhetnek a többiekkel…
Kapnak bőven eleséget és vizet, de ha ez által nincs nyugalmuk és békéjük, addig a betegek, sőt fertőzők között a helyük…
Néhány hónappal később pedig a juhász meggyógyult fájdalmából, elfelejtette a veszteségeket, hiszen nem is voltak azok veszteségek…
A nyáj pedig szaporodott, erősödött, és ma már csak elvétve gyengül le valamelyik.
A kerge birkák pedig egyre inkább nem próbálnak a nyájhoz csapódni….
Az eltávozott kerge birkákról azóta nincs hír….
Bizonyára szabad prédája lettek az oroszlánnak, vagy kerge birkaként most valahol messze köröznek maguk körül, másokat is fertőzvén…
Amelyik pedig csak megriadt a veszett kutyáktól, biztos találtak másik nyájat, mikor a Pásztor hívását meghallották, megismerték másik nyájánál……
A kutyák, a veszettek hangja pedig egyre inkább csendesül…
Mert a veszettség minden esetben legyengíti áldozatát, és az idegeik sorvadása teljes bénultságig, majd elpusztulásukig növekedik, működik és ítéli meg őket.
Megsemmisülésükig tartó útjukon találnak még itt-ott olyan élőt, melybe veszetten belemarnak…
Ürüléküket pedig a mindenre mohó birkák megeszik, és ezzel akár halálos kórt fogadnak be….
Köszöntelek szeretettel ephtymea!
Áldjon az Úr és benneteket és köszönöm.. a szép verseket és Dicsőítéseket minden hozzászólónak.
Szeretettel
Kata
A juhász és a Pásztor
-Veszettség és kergekór
Történt pedig, hogy a számadó juhász üzenetet kapott a nyáj tulajdonosától, a Pásztortól, hogy a rábízott nyájat egy rövid időre hagyja másra, és menjen el oda, ahol egy hatalmas nyáj van szétszóródva, nem talál legelőt és vizet…
Ez a juhnyáj is az övé, de nincs, aki vigyázzon rá, nincsenek akik vezessék, és akik e feladatra megbízottak, ők még tapasztalatlanok, fiatalok…
A számadó juhász pedig engedelmes volt a Pásztornak.
Kis nyáját rábízta néhány kisbojtárra, és közülük egyet a többiek fölé tett e megbízással. Őt jól ismervén, bízott benne, tudván, hogy ő szinte mindig és mindenben mellette volt, így nemcsak tanult tőle, hanem mindenben meg is bízhatott hűségében.
Elindulása előtt körbenézett a nyájon…
Látta a sok kisgidát, akiknek nagyon sokat kell még nőniük, hogy megerősödjenek, látta az idősebb juhokat, melyek szótlanul ették régóta a füvet, és itták a forrásvizet.
Látta az újonnan szerzett, érkezett juhokat, melyek már érkezésükkor körbe-körbe forogtak.
Bár azóta egyre inkább kezdtek megnyugodni, gyógyulni, állapotuk mégsem volt biztos.
Aztán a kutyák…
A juhász segítőtársai.
Bizony nem volt jó látvány, hogy némelyikük a pásztorkutya vidámsága, szorgossága helyett orrát lógatta.
Némelyik szeme zavart, vérben forgó, mozgása inkább kocogás, mint futás, miközben szinte sunyítva farkuk lábuk közé volt szorulva…
Némelyik nyálát csorgatva kényszeresen rágott valamiféle botokat, köveket.
És hallgattak….
Körbetekintve, látva az állapotot a juhász nem tartotta jónak, de bízott abban, hogy a gidák nőnek, erősödnek, és a távollét rövid ideje alatt a kutyák is, legalább jelenlétükkel megóvják a kis nyájat a támadó farkastól…
Kisbojtárjának pedig otthagyta botját, szűrjét, és bár féltette őt is ebben a megbízásában, reménykedett abban, hogy őt jól helyettesíti…
Másik bojtárral így elindult, hogy egy másik földrészen végezze a pásztor megbízását.
Egyszer, és alig néhány óra múltán jött a kétségbeesett üzenet:
- „Otthon, a kutyák megvadultak!
Tépik a juhász köpenyét, rágják a botját, és mindaz, ami az övé, mindaz, amit a Pásztortól kapott, fogaik által meg lettek marva, szét akarják tépni!
Megtámadták a kisbojtárt, a kisbojtár segítőtársait is.
Mit tegyünk?...” Jött a kérdés.
A számadó juhász nagyon messze volt, és így fizikailag tehetetlen.
Gyors választ küldött:
- „ Kisbojtár! Azonnal zavarjátok ki a kutyákat, és minden ajtót zárjatok!
Használd fegyverül a botomat, és védjen, takarjon be a subám. Használd azt is.”
Alig telt el néhány nap, újabb hír érkezett:
- „Juhász! Az eddig forgolódó, tétován és céltalanul járkáló juhok elmentek…
A kutyákat követték először, aztán szanaszét…Mit tegyünk?”
A válasz hamarosan érkező, és csendes volt:
- „Semmit sem tehetünk, elmentek szegények. Mielőtt meggyógyultak volna, megerősödtek volna…
Tehát nincs mit tennünk. Vagy visszajönnek, vagy ahonnan elkóboroltak, oda mennek vissza..
A mindig kóborlók pedig…talán nem vesznek el örökre….”
Eközben a másik, vezetetlen nyáj kapott a számadó juhász vezetése által füvet, vizet, és az ottani kisbojtárok megkapták azt az irányt, ahova indulniuk kell a Pásztor akarata szerint.
Eltelt közel egy hónap.
A számadó juhász visszaérkezett.
Egyedül a kisbojtár szaladt eléje.
Aztán nemsokára megérkezett a nyájhoz.
Sebesültek voltak, de éltek a megmaradtak. A juhász örömmel látta, hogy amikor eléjük adta a friss eledelt, akkor ettek, és majd ittak is….
Aztán számot vetett a veszteséggel….Bizony súlyos volt.
Kutya nem maradt, így őrizet sem….., mind, amelyikre számított régebben ,valahol kóborolnak..
A juhász így már aludni is alig tudott, hiszen e feladat is botjára maradt.
Maradt a megtépett köpenye, botja kisé megrágva, egy hűséges kisbojtár, néhány kölyökkutya, mely pásztorkodása alatt született, és néhány juh…
Legszívesebben e kis nyáját elhagyva visszament volna oda, ahol sok ezer juhot etetett, és sok ezer bárány békés, megelégedett hangját hallgathatta, miközben ő is felüdült.
Amikor elindult beszámolni, jelentést tenni a Pásztornak távoli szolgálatáról, ezzel az érzéssel indult, hiszen számadó juhászként az itteni nyájról is kellett beszámolnia, és minden történés miatt elszámolással tartozott.
Így érkezett meg, és így lépett a Pásztor, a nyáj Gazdája elé egy napon.
Meglehetősen bizonytalanul, félelemmel, vegyes érzelmekkel.
Vajon milyen ítéletet kap mindezért?
A Pásztor egyik nyája lett rábízva, és csak annak maradékával tud elszámolni!
Bár nem érzett semmi felelősséget a történtekért, mégis elmarasztalást várt a Gazdától…
Amikor lehajtott fejjel, megsebzett szívvel megállt előtte, akkor mégsem ítéletet kapott, hanem csendes dorgálást!
Valahogy így szólt a párbeszéd:
- „Uram, nem tehetek róla, mindazért nem érzem felelősnek magamat, ami történt.”
- „Tehetsz róla, felelős vagy, mégsem ítéllek és büntetlek meg.”
- „Miért nem ítélsz meg akkor?”
- „Mert számodra ez egy tanítás, tanulás volt, hogy nagyobb nyájat is rád bízhassak egykor…Ugyanígy lett tanítás és próba mindez a kisbojtárnak, aki helyettesített téged.
Próba is volt, mert kiderült, hogy ki az, aki alkalmas pásztorkutyának, a juhoknak úgyszintén, hogy a nyáj részei-e?
Ugyanakkor leleplezése azoknak a veszett kutyáknak, melyek hozzád csapódtak, és te majdnem rábíztad a nyájat azokra!
Leleplezése volt a beteg és kerge birkáknak is, melyek betegsége által valamennyien, a többiek is elhullottak volna egyszer.
Mindez Tőlem volt!
Azért, hogy ami veszett, legyen elveszett, legyen kiirtva…
Legyen tisztulás a betegségektől, kórokozóktól és a bacilusgazdáktól, vírushordozóktól…..
Te pedig tanulj, okulj, másokat taníts a számadó juhász feladataira, e megbízás veszélyeire és törvényszerűségeire.”
- „ Akkor mégis miért marasztalsz el, Pásztor?”
- „ Azért mert engedékeny voltál! Amikor láttad a nyála csorgó, véres szemű, kínjukban idegen tárgyakat rágcsáló kutyákat, amint lábaik közé csapott farkukkal kocogtak…sunyítottak.
Te pedig a betegséget látva, annak veszélyeit nem mérted fel.
Kiirtásuk, vagy meggyógyításuk helyett te mondtad rájuk: majd meggyógyulnak, de addig, és máris lehetnek juhászkutyák!
Nem vizsgáltad meg őket, amikor melléd csapódtak!
Mert nem vártad meg, hogy én adjak neked nyájat őrzőket, és nem vártad meg, hogy melletted nőjön fel egy kiskutya őrzővé…
Később pedig befogadtál minden szédült birkát.
Siettél a nyáj számát növelni, gondolván, hogy ezzel nekem teszel jót és eleget.
Tetted ahelyett, hogy azokat egy ideig karanténba tetted volna azokkal együtt, melyeken a kergebirka kór jelei jelentkeznek.
Először azt gondoltad, hogy éhesen szomjasan érkeztek valahonnan, pedig ezek mennek mindenüvé és céltalanul, forognak körbe-körbe…
Nem vetted, vagy talán nem akartad észrevenni az éhség és a kergeség közötti különbséget rajtuk…
Pedig de sok ilyen birkád volt már, de sok ilyen birkád tünt el, majd másutt és másnál tünt fel…
Miért nem tanultál,- hogy másokat taníthass erre is?”
- „Pásztor! Hogyan lettek ezek veszettek ?
Mások hogyan válnak kerge birkává?”
- „Ezért kell minden érkezőt jól megvizsgálnod.
A kutya legtöbbször a rókától kapja meg a veszettséget.
Attól, mely sunyi módon kerülgeti a házakat, falvakat…
Aztán egyszer csak a róka megnyugszik, nyájasan az ember mellé szegődik, és az ősellenséget, a kutyát is magához engedi közelségbe, és érintkezik vele…
Ekkor fertőz! A nyálával, vagyis szájával….
Amikor pedig valaki rádudál az autójából, rákiált, akkor veszetten támadásba lendül…
A nyájas-nyálas rókafi veszett, dühödt agyarassá válik…..
A birkák pedig legtöbbször a kutya ürülékében lévő férgektől fertőződnek…
A féreg a véráramukon keresztül a gerinccsatornákon át eljut az agyukba, ahol tovább rág a halálig…
A hozzád beszédülő birkák fertőző kutyák ürülékét ették valahol meg.
Ezért rohangálnak körbe-körbe és céltalan az útjuk…..”
A számadó juhász ebből az esetből sokat tanult.
Hálaadással köszönte meg e tisztítást.
Hiszen, ha őt támadják meg saját, veszett kutyái, akkor lehetséges, hogy ma ő sem élne.
Számára nemcsak áldás, de védelem is volt a távoli szolgálat…
Hálaadással köszönte meg, hogy kisbojtárt nevelhetett, és ő hűségesen végrehajtotta utasításait, vagyis a veszetteket kizárta, a kergéket elengedte….
Megértett, hogy a Pásztor adhat egyedül szaporulatot, és olyan őrző kutyákat, melyek sohasem marják meg a juhászt….
Ha kutyája elkóborol, megvizsgálja visszaérkezésekor, nehogy rajta legyen a róka általi fertőzés, vagyis figyelemmel kíséri őket…
Bár az idegen szag érződik olykor, a róka bűze mégis erősebb….
Ha pedig a kutya elcsendesül, futása csak lelassult kocogás, szeme zavart, kínjában rág mindenfélét, akkor előkerül a kötél, és a kikötés….
Az érkező juhok pedig azóta megvizsgálás után is karanténban maradnak egy ideig…
Amíg körbe-körbe szaladgálnak, nem érintkezhetnek a többiekkel…
Kapnak bőven eleséget és vizet, de ha ez által nincs nyugalmuk és békéjük, addig a betegek, sőt fertőzők között a helyük…
Néhány hónappal később pedig a juhász meggyógyult fájdalmából, elfelejtette a veszteségeket, hiszen nem is voltak azok veszteségek…
A nyáj pedig szaporodott, erősödött, és ma már csak elvétve gyengül le valamelyik.
A kerge birkák pedig egyre inkább nem próbálnak a nyájhoz csapódni….
Az eltávozott kerge birkákról azóta nincs hír….
Bizonyára szabad prédája lettek az oroszlánnak, vagy kerge birkaként most valahol messze köröznek maguk körül, másokat is fertőzvén…
Amelyik pedig csak megriadt a veszett kutyáktól, biztos találtak másik nyájat, mikor a Pásztor hívását meghallották, megismerték másik nyájánál……
A kutyák, a veszettek hangja pedig egyre inkább csendesül…
Mert a veszettség minden esetben legyengíti áldozatát, és az idegeik sorvadása teljes bénultságig, majd elpusztulásukig növekedik, működik és ítéli meg őket.
Megsemmisülésükig tartó útjukon találnak még itt-ott olyan élőt, melybe veszetten belemarnak…
Ürüléküket pedig a mindenre mohó birkák megeszik, és ezzel akár halálos kórt fogadnak be….
keresztényvers zene
Kiált egy hang
Kiált egy hang, a magas fellegekben
Szinte csak egy rezdülés egy pillanatnyi csendben
Halkan szól, füleknek nem is hallható
A szívek érzéke csak, mivel fogható
Menni kell, sietni, hisz szólít ez a hang
Mely szelíden hív, lágyan simogat
A kétkezi munkás eldobja szerszámát
A karmester leteszi vezénylő pálcáját
Az alkotó is felejti anyagát
A tudóst sem érdekli többé már a nagyság
Senki sem ad, vesz, nem kell semmit tenni
Csak menni kell, menni, a hívó szóra menni
Az emberek felkelnek, gyorsan felöltöznek
Semmi más csak lepel, mit magukra vesznek
Kitárják ajtajuk, a hangot keresve
Mindenki elindul, a hívó szót követve
Ki erre, ki arra gondolja a hangot
S csak halad, nem nézve már a sokaságot
A nagy kavarodás szinte káosz is lehetne
Hiszen senkinek sem egyforma az élte
Kinek balra, kinek jobbra visz az útja
Van ki hamarabb, van ki később ér oda
És soha nem is tudjuk, mikor elindulunk
Hogy hol van az a pont, ahol meg kell állnunk
De ez a hívó szó most valami más
Egy pontra irányítja a sok elágazást
Egy léptékkel lépteti az embertömeget
Hogy az adott helyre egyszerre érjenek
S ott azon a szent helyen csendben, alázatban
Széttekinthetünk az emberfolyamban
Leplük most már nemcsak testüket fedi
Hanem összes bűnüket leleplezi
Az égből esőként hull le a szentlélek
Elönti a megtisztult emberi lelket
Hófehérsége a lepelre villan át
Lemosva róla a hosszú út porát
S akkor ott, ahol megérint a végtelen
Ahol alul marad minden értelem
Ahol látod barátod és ellenségedet
Amint karöltve nézik az eget
Ott, ahol nincs többé bőrszín és vagyon
Nincs győztes, vesztes és nincs hatalom
Csak emberek vannak, tiszta emberek
Kik csodálják egyként dobbanó szívüket
A szeretet szóval szól, hisz egy nyelvet beszélnek
Sosem ismert emberek is testvérek lesznek
Nem látsz mást az embertömegben
Csak Isten gyermekeit fehér lepelben
Dévényi Erika
2003 február
Kiált egy hang
Kiált egy hang, a magas fellegekben
Szinte csak egy rezdülés egy pillanatnyi csendben
Halkan szól, füleknek nem is hallható
A szívek érzéke csak, mivel fogható
Menni kell, sietni, hisz szólít ez a hang
Mely szelíden hív, lágyan simogat
A kétkezi munkás eldobja szerszámát
A karmester leteszi vezénylő pálcáját
Az alkotó is felejti anyagát
A tudóst sem érdekli többé már a nagyság
Senki sem ad, vesz, nem kell semmit tenni
Csak menni kell, menni, a hívó szóra menni
Az emberek felkelnek, gyorsan felöltöznek
Semmi más csak lepel, mit magukra vesznek
Kitárják ajtajuk, a hangot keresve
Mindenki elindul, a hívó szót követve
Ki erre, ki arra gondolja a hangot
S csak halad, nem nézve már a sokaságot
A nagy kavarodás szinte káosz is lehetne
Hiszen senkinek sem egyforma az élte
Kinek balra, kinek jobbra visz az útja
Van ki hamarabb, van ki később ér oda
És soha nem is tudjuk, mikor elindulunk
Hogy hol van az a pont, ahol meg kell állnunk
De ez a hívó szó most valami más
Egy pontra irányítja a sok elágazást
Egy léptékkel lépteti az embertömeget
Hogy az adott helyre egyszerre érjenek
S ott azon a szent helyen csendben, alázatban
Széttekinthetünk az emberfolyamban
Leplük most már nemcsak testüket fedi
Hanem összes bűnüket leleplezi
Az égből esőként hull le a szentlélek
Elönti a megtisztult emberi lelket
Hófehérsége a lepelre villan át
Lemosva róla a hosszú út porát
S akkor ott, ahol megérint a végtelen
Ahol alul marad minden értelem
Ahol látod barátod és ellenségedet
Amint karöltve nézik az eget
Ott, ahol nincs többé bőrszín és vagyon
Nincs győztes, vesztes és nincs hatalom
Csak emberek vannak, tiszta emberek
Kik csodálják egyként dobbanó szívüket
A szeretet szóval szól, hisz egy nyelvet beszélnek
Sosem ismert emberek is testvérek lesznek
Nem látsz mást az embertömegben
Csak Isten gyermekeit fehér lepelben
Dévényi Erika
2003 február
keresztényvers zene ,
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD class=capmain>Késleltetett hang</TD></TR><TR><TD class=tbl1>
Egy késleltetett hang a zongorán
Talán már sosem szólal meg tisztán
Ne feledd a hangokat most kell érezned
Szíved mélyére most kell beengedned
Egy ki nem mondott halk köszönet
Talán már sosem okoz örömet
Ne feledd most kell hálásnak lenned
A szót, köszönöm, most kell kiejtened
Egy el nem küldött megbánó levél
Bocsánatot már soha sem ítél
A szavakat most kell a papírra írnod
Most ereszd el a postagalambot
Egy soha nem szagolt illatot
Visszaidézni sem tudod
Most kell mindent hagyva kifutnod a mezőre
Most kell, hogy az illat érzéked érintse
Egy gondolat, mely benned még nem fogant
Nem szülhet újabb gondolatokat
Ezt a láncot most kell megerősítened
Hogy tudd, a szavak honnan erednek
Egy szeretetfoszlány, amely még nem érintett
Amelyről még nem tudod honnan ered
Azt a szeretetet most kell befogadnod
Isten neked adja, csak el kell fogadnod
Dévényi Erika
2003 január
</TD></TR></TBODY></TABLE>
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD class=capmain>Késleltetett hang</TD></TR><TR><TD class=tbl1>
Egy késleltetett hang a zongorán
Talán már sosem szólal meg tisztán
Ne feledd a hangokat most kell érezned
Szíved mélyére most kell beengedned
Egy ki nem mondott halk köszönet
Talán már sosem okoz örömet
Ne feledd most kell hálásnak lenned
A szót, köszönöm, most kell kiejtened
Egy el nem küldött megbánó levél
Bocsánatot már soha sem ítél
A szavakat most kell a papírra írnod
Most ereszd el a postagalambot
Egy soha nem szagolt illatot
Visszaidézni sem tudod
Most kell mindent hagyva kifutnod a mezőre
Most kell, hogy az illat érzéked érintse
Egy gondolat, mely benned még nem fogant
Nem szülhet újabb gondolatokat
Ezt a láncot most kell megerősítened
Hogy tudd, a szavak honnan erednek
Egy szeretetfoszlány, amely még nem érintett
Amelyről még nem tudod honnan ered
Azt a szeretetet most kell befogadnod
Isten neked adja, csak el kell fogadnod
Dévényi Erika
2003 január
</TD></TR></TBODY></TABLE>
Köszönöm a köszöntést, Kata!
Nagyon örülök, hogy megtaláltam ezt a fórumot. Igazán sok áldott kincset rejteget minden lapja.
Igyekszem én is nem csak fogyasztó lenni, hanem adni is abból amim van.
- Tímea
Csatolás megtekintése 176467
keresztényvers zene
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD class=capmain>Legyen meg</TD></TR><TR><TD class=tbl1>
Úgy fojtogat a sírás, nem tudom miért
Árad a vágy van bennem, a megújulásért
Nem akarok úgy élni, hogy létem csak peregjen
Istennel akarom megélni minden egyes percem
Csak ülök némán nem találok szavakat
Gondolataim kimondhatatlanok maradnak
Azoknak szólnak, akik velem éreznek
Gondolataimba velem együtt mélyednek
Akikben szintén ott van az olthatatlan vágy
Megélni valami újat, valami mást
Állva énekelni felemelt kézzel
Dicséretünket elküldve az égnek
Hogy szállhasson a dal szabadon tisztán
Majd megálljon csendben Isten oltárán
Aztán figyelni az Ő üzenetét
Térdre borulva áldani nevét
Olyan mélyre hajolni, ahogy csak lehet
Csendben várakozni, hogy szóljon a lehelet
Hiszem, hogy szól hozzám, megszólítja lényem
Áradással tölti be újra szellemem
Csukott szemeimmel messzire ellátok
Látom az általa mutatott világot
Azt amiben üzenete csak nekem szól
Ahol szavaival szelíden hozzám hajol
Úgy vágyom ott lenni, látni már
Ahogy megmutat magamnak a könnyeimen át
Vágyom zokogni, hogy megmossa az énem
Hogy igaz tisztaságra hívja el lényem
Kivetve belőle minden emberit
Mindent mi nem kívánatos, hamis
Mozdulatlanul ott maradni vágyom
Csak a testemet remegni hagyom
Nem is tehetnék mást, hiszen Istennek adom
Hagyom hogy megítéljen az isteni hatalom
……..
Összetörni vágyom? Istenem ezt akarod?
Legyen meg akkor Uram a Te akaratod!
Dévényi Erika
Áldjon az Úr Timea!kiss
Nagyon szépen köszönöm.
„Az aratni való sok a munkás kevés!”
Szeretettel
Kata
http://data.hu/get/378723/<WBR>Magyar_Continental_Singers_-_<WBR>Kegyelme_ram_vart_reg.mp3.html
</TD></TR></TBODY></TABLE>
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD class=capmain>Legyen meg</TD></TR><TR><TD class=tbl1>
Úgy fojtogat a sírás, nem tudom miért
Árad a vágy van bennem, a megújulásért
Nem akarok úgy élni, hogy létem csak peregjen
Istennel akarom megélni minden egyes percem
Csak ülök némán nem találok szavakat
Gondolataim kimondhatatlanok maradnak
Azoknak szólnak, akik velem éreznek
Gondolataimba velem együtt mélyednek
Akikben szintén ott van az olthatatlan vágy
Megélni valami újat, valami mást
Állva énekelni felemelt kézzel
Dicséretünket elküldve az égnek
Hogy szállhasson a dal szabadon tisztán
Majd megálljon csendben Isten oltárán
Aztán figyelni az Ő üzenetét
Térdre borulva áldani nevét
Olyan mélyre hajolni, ahogy csak lehet
Csendben várakozni, hogy szóljon a lehelet
Hiszem, hogy szól hozzám, megszólítja lényem
Áradással tölti be újra szellemem
Csukott szemeimmel messzire ellátok
Látom az általa mutatott világot
Azt amiben üzenete csak nekem szól
Ahol szavaival szelíden hozzám hajol
Úgy vágyom ott lenni, látni már
Ahogy megmutat magamnak a könnyeimen át
Vágyom zokogni, hogy megmossa az énem
Hogy igaz tisztaságra hívja el lényem
Kivetve belőle minden emberit
Mindent mi nem kívánatos, hamis
Mozdulatlanul ott maradni vágyom
Csak a testemet remegni hagyom
Nem is tehetnék mást, hiszen Istennek adom
Hagyom hogy megítéljen az isteni hatalom
……..
Összetörni vágyom? Istenem ezt akarod?
Legyen meg akkor Uram a Te akaratod!
Dévényi Erika
Áldjon az Úr Timea!kiss
Nagyon szépen köszönöm.
„Az aratni való sok a munkás kevés!”
Szeretettel
Kata
http://data.hu/get/378723/<WBR>Magyar_Continental_Singers_-_<WBR>Kegyelme_ram_vart_reg.mp3.html
</TD></TR></TBODY></TABLE>
keresztényvers zene
Csorba István: IGÉDET MEGHALLÓ FÜLET ADJ URAM!
Igédet meghalló fület adj Uram!
Szavad-hangod irányítja a menny felé utam,
Lelki csönd kell a mennyei vételhez,
Mély szent imádkozás, ehhez az élethez.
Hogy a lelki templom föl épülhessen,
Melyben szent Urunknak, öröme telhessen.
Fogtam egyszer tóparton is az Úrnak adását,
Lehetővé tette, igéje hallását.
Mások vízben lubickolva fürödtek,
A napfénynek, víznek, kis halnak örültek.
Dicsősségedben fürödve, én a Szent Igédnek.
Horgára akadtam, ott a nagy Mesternek.
Halat, vizet, magam el nem vetem,
A Tópartján ott hármasban, magam jól éreztem.
S a mindent betöltő Úr jelenléte,
Csak szépítette a nyári délutánt.<O</O
<O></O>
http://data.hu/get/378723/Magyar_Continental_Singers_-_Kegyelme_ram_vart_reg.mp3.html
http://www.sendspace.com/file/tk0nxp
http://data.hu/get/378723/Magyar_Continental_Singers_-_Kegyelme_ram_vart_reg.mp3.html
Csorba István: IGÉDET MEGHALLÓ FÜLET ADJ URAM!
Igédet meghalló fület adj Uram!
Szavad-hangod irányítja a menny felé utam,
Lelki csönd kell a mennyei vételhez,
Mély szent imádkozás, ehhez az élethez.
Hogy a lelki templom föl épülhessen,
Melyben szent Urunknak, öröme telhessen.
Fogtam egyszer tóparton is az Úrnak adását,
Lehetővé tette, igéje hallását.
Mások vízben lubickolva fürödtek,
A napfénynek, víznek, kis halnak örültek.
Dicsősségedben fürödve, én a Szent Igédnek.
Horgára akadtam, ott a nagy Mesternek.
Halat, vizet, magam el nem vetem,
A Tópartján ott hármasban, magam jól éreztem.
S a mindent betöltő Úr jelenléte,
Csak szépítette a nyári délutánt.<O
</O<O
></O>http://data.hu/get/378723/Magyar_Continental_Singers_-_Kegyelme_ram_vart_reg.mp3.html
http://www.sendspace.com/file/tk0nxp
http://data.hu/get/378723/Magyar_Continental_Singers_-_Kegyelme_ram_vart_reg.mp3.html
keresztényvers zene ,Biblia
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Fontosabb vagy[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Mentél az úton megalázva,
bántások, ütések fájdalmával
a biztos halálba
rám gondoltál
ki még nem is éltem,
de tudtál rólam, ott voltam szívedben
s a vágy, hogy megmentsd életem
s örökre velem legyél
legyozte fájdalmadat,
mert fontosabb voltam én.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Megyek az úton, s Rád gondolok
földi örömet, kincset, szenvedélyt,
mindent odaadok
életemet a Te kezedbe teszem.
Követlek, s Néked szolgálok,
mert mindennél fontosabb vagy nekem[/FONT]
<H5>
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Egy körbezárt szív [/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A kerítés magas, áttörni nem vagy képes
gonosz õrizõk vigyázzák, kardjuk felettébb éles[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]De tán nem is akarod,
mert néha beenged egy kis fényt a „nagyobb”.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Jó így nekem, ha hívom
segít egy Erõ, gondolod, s tapasztalod[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A gonosz ravaszsága ez,
s te nem láthatod,
mert szemed elõl az igazi Fényt
elzárja a „nagyobb”.
Mindezt azért teszi, hogy elhitesse veled
õ a te istened.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Ó, én nyomorult ember
kicsoda szabadíthat meg e fogságból?
ki adhat értelmet életemnek?
ki az, ki boldog mezõkre vezethet?
ki az, aki engem szeret?[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Régen, kétezer éve, ott függött a fán,
Aki téged szeret, igazán
érted áldozta életét, érted hullt vére,
hogy megszabadítson, s magához ölelhessen végre
Tudod mire vár? Hogy te is akard,
mert Lényébõl fakad a gyengéd tisztelet
Borulj le Elõtte, s megnyitja neked az Eget[/FONT]
</H5>
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Fontosabb vagy[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Mentél az úton megalázva,
bántások, ütések fájdalmával
a biztos halálba
rám gondoltál
ki még nem is éltem,
de tudtál rólam, ott voltam szívedben
s a vágy, hogy megmentsd életem
s örökre velem legyél
legyozte fájdalmadat,
mert fontosabb voltam én.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Megyek az úton, s Rád gondolok
földi örömet, kincset, szenvedélyt,
mindent odaadok
életemet a Te kezedbe teszem.
Követlek, s Néked szolgálok,
mert mindennél fontosabb vagy nekem[/FONT]
<H5>
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Egy körbezárt szív [/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A kerítés magas, áttörni nem vagy képes
gonosz õrizõk vigyázzák, kardjuk felettébb éles[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]De tán nem is akarod,
mert néha beenged egy kis fényt a „nagyobb”.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Jó így nekem, ha hívom
segít egy Erõ, gondolod, s tapasztalod[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A gonosz ravaszsága ez,
s te nem láthatod,
mert szemed elõl az igazi Fényt
elzárja a „nagyobb”.
Mindezt azért teszi, hogy elhitesse veled
õ a te istened.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Ó, én nyomorult ember
kicsoda szabadíthat meg e fogságból?
ki adhat értelmet életemnek?
ki az, ki boldog mezõkre vezethet?
ki az, aki engem szeret?[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Régen, kétezer éve, ott függött a fán,
Aki téged szeret, igazán
érted áldozta életét, érted hullt vére,
hogy megszabadítson, s magához ölelhessen végre
Tudod mire vár? Hogy te is akard,
mert Lényébõl fakad a gyengéd tisztelet
Borulj le Elõtte, s megnyitja neked az Eget[/FONT]
</H5>
keresztényvers zene
A szeretetről
1. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen
én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
2. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
3. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
4. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
5. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt,
6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
7. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
8. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
9. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
10. De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
11. Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
12. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.
13. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három, ezek között pedig legnagyobb a szeretet.
1. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen
én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
2. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
3. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
4. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
5. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt,
6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
7. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
8. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
9. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
10. De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
11. Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
12. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.
13. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három, ezek között pedig legnagyobb a szeretet.
Ezen a topikon nemigen látok kanadai hozzászólót, esetleg nem sokkal lejjebb valaki van Kaliforniából. Biztos nem az a nevük, hogy Hit Gyülekezete, de más pünkösdi gyülekezet biztos van.
Én is csak a tévéből ismerem őket.
keresztényvers zene ,
HITELES TÖRTÉNETEK
A kereszt szükséges volta
Aki saját életében meglátta már a bűn átkát és nyomorúságát, az tud valamit az Isten és az ember közötti távolságról. Aki már keserű könnyeket ontott bűnei miatt, az tudja: a bűn nem ártalmatlan szépséghiba. A bűn egészen más. A bűn az öntelt Én lázadása Isten és az embertársak ellen. Isten nem bocsáthat meg minden további nélkül az embernek. Nem lehet közösségben a bűnösökkel, mivel Isten igazságos. Szükséges volt tehát a kereszt. Isten Fia a kereszten magára vette a halálos ítéletet, mint igaz a nem igazakért, és így elégítette ki Isten szentségét és igazságosságát. Ezért nyilváníthatja Isten igaznak mindazokat, akik az Úr Jézus Krisztusban hisznek. Mert a büntetést Isten Fia hordozta el. Ő tett eleget Isten igazságosságának! A 2Móz 12:1-14-ben olvashatunk az első páskaünnepről, amely előremutatott Krisztusra,"... tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön, vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén." (1Pt 1:19)
A "mi páska Bárányunk, a Krisztus
megáldoztatott" a Golgota keresztjén.
(1Kor 5:7b)
Harmadnapon feltámadott!
Jézust megfeszítették a Golgotán. Eltemették. "Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket, miután halálra adatott test szerint, de megeleveníttetett Szellem szerint. Így ment el a börtönben levő szellemekhez is, és prédikált azoknak, akik egykor engedetlenek voltak, amikor az Isten türelmesen várakozott Noé napjaiban a bárka készítésekor. Ebben kevés, szám szerint nyolc lélek menekült meg a vízen át." (1Pt 3:18-20)
Három napig a holtak hazájában volt. Szombat a nyugalom napja volt. "Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán" akarták bebalzsamozni a holttestét az őt tisztelő, kegyes asszonyok.
A sírban nem volt ott Jézus holtteste. A templomőrség kivezényelt osztaga azonnal jelentést tett megbízóinak a vasárnap hajnali földrengésről, angyalok jelenéséről és az őket teljesen megbénító rémületről (Mt 28:1-4), de a főpapok sok ezüstpénzzel megvesztegették őket, hogy hallgassanak erről, és azt híreszteljék, hogy míg ők aludtak, a tanítványok ellopták Jézus holttestét (Mt 28:11-16). Azt azonban nem találták. Viszont egyre többen, az apostolok is találkoztak a feltámadott Krisztussal több városban, Jeruzsálemben is.
"Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy Ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól." (ApCsel 1:3) Pál apostol szerint:
"...Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és - ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is." (1Kor 15:3b-8)
A feltámadás legfőbb bizonyítéka maga a Feltámadott azóta is. Aki találkozik vele, tanítványává lesz és, valóban vele él; az bizonyos lesz abban, hogy Ő valóban él. Pl. Pál apostolt a damaszkuszi úton Jézus megszólította és újjászülte. Pál ettől kezdve a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé vitte az Úr nevét. Hirdette, hogy Jézus a Krisztus. Az első keresztyének az Úr napjának nevezték a hét első napját és örvendeztek, hogy a halálon is győztes, élő Uruk van.
HITELES TÖRTÉNETEK
A kereszt szükséges volta
Cseri Kálmán: Tudom, kinek hittem c. könyve alapján
Aki saját életében meglátta már a bűn átkát és nyomorúságát, az tud valamit az Isten és az ember közötti távolságról. Aki már keserű könnyeket ontott bűnei miatt, az tudja: a bűn nem ártalmatlan szépséghiba. A bűn egészen más. A bűn az öntelt Én lázadása Isten és az embertársak ellen. Isten nem bocsáthat meg minden további nélkül az embernek. Nem lehet közösségben a bűnösökkel, mivel Isten igazságos. Szükséges volt tehát a kereszt. Isten Fia a kereszten magára vette a halálos ítéletet, mint igaz a nem igazakért, és így elégítette ki Isten szentségét és igazságosságát. Ezért nyilváníthatja Isten igaznak mindazokat, akik az Úr Jézus Krisztusban hisznek. Mert a büntetést Isten Fia hordozta el. Ő tett eleget Isten igazságosságának! A 2Móz 12:1-14-ben olvashatunk az első páskaünnepről, amely előremutatott Krisztusra,"... tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön, vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén." (1Pt 1:19)
A "mi páska Bárányunk, a Krisztus
megáldoztatott" a Golgota keresztjén.
(1Kor 5:7b)
Harmadnapon feltámadott!
Jézust megfeszítették a Golgotán. Eltemették. "Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket, miután halálra adatott test szerint, de megeleveníttetett Szellem szerint. Így ment el a börtönben levő szellemekhez is, és prédikált azoknak, akik egykor engedetlenek voltak, amikor az Isten türelmesen várakozott Noé napjaiban a bárka készítésekor. Ebben kevés, szám szerint nyolc lélek menekült meg a vízen át." (1Pt 3:18-20)
Három napig a holtak hazájában volt. Szombat a nyugalom napja volt. "Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán" akarták bebalzsamozni a holttestét az őt tisztelő, kegyes asszonyok.
A sírban nem volt ott Jézus holtteste. A templomőrség kivezényelt osztaga azonnal jelentést tett megbízóinak a vasárnap hajnali földrengésről, angyalok jelenéséről és az őket teljesen megbénító rémületről (Mt 28:1-4), de a főpapok sok ezüstpénzzel megvesztegették őket, hogy hallgassanak erről, és azt híreszteljék, hogy míg ők aludtak, a tanítványok ellopták Jézus holttestét (Mt 28:11-16). Azt azonban nem találták. Viszont egyre többen, az apostolok is találkoztak a feltámadott Krisztussal több városban, Jeruzsálemben is.
"...Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és - ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is." (1Kor 15:3b-8)
A feltámadás legfőbb bizonyítéka maga a Feltámadott azóta is. Aki találkozik vele, tanítványává lesz és, valóban vele él; az bizonyos lesz abban, hogy Ő valóban él. Pl. Pál apostolt a damaszkuszi úton Jézus megszólította és újjászülte. Pál ettől kezdve a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé vitte az Úr nevét. Hirdette, hogy Jézus a Krisztus. Az első keresztyének az Úr napjának nevezték a hét első napját és örvendeztek, hogy a halálon is győztes, élő Uruk van.
Halleluja!
JÉZUS KRISZTUS védelme alá helyezted már magad?
Elfogadtad Jézus Krisztust Uradnak, Megváltódnak?
"A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból. (ApCsel 17:30-31) Ámen.
"Jó lenne, ha egyszer komolyan elgondolkodnánk - és meghallanánk Isten hívását, hogy átadjuk magunkat az Ő hatalmának, Őbenne bízzunk és higgyünk. Isten előtt nem ismeretlen a hitetlenség, amely minket annyira hatalmába akar keríteni. Azt is tudja, hova sodorhat minket. Egyedül Isten akar nekünk szeretetet és békességet adni. Nem akarja, hogy vesztünkbe rohanjunk. Isten mindent megtett, annál többet már nem tehetett, mint egyszülött Fiát odaadta értünk. Amióta Jézus Krisztus - az Igaz a nem igazakért, Isten Fia a bűnösökért - meghalt a golgotai kereszten, azóta szabad az Istenhez vezető út. Egyedül az Úr Jézusba vetett hit old meg minden szükséget. Ne csapjuk be magunkat: egyedül Isten hatalma alatt van szabadulás, igazi élet és valódi öröm. Isten ma szól hozzánk:
"Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, az nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta." (Jn 3:36)
Komoly isteni szó ez! Arra szólít fel, hogy fogadjuk be Krisztust, hogy így legyen életünknek célja és tartalma. Akasz- e hinni benne, megnyitod-e magad hatalma előtt? A legtöbbet adta, hogy szeretetét bizonyítsa: tulajdon vérét és életét, Jézus Krisztus meghalt a golgotai kereszten. A legnagyobb árat fizette meg azért, hogy te is hozzá jöhess. Ő az Út, amelyen megmenekülhetsz az ellenséges hatalmaktól.[...]
Szívünk Isten számára teremtetett. És Isten nélkül nem marad más érzés, mint belső üresség. Az evangéliumban azonban megvan a reménység: Krisztus meghalt bűneimért. Megsemmisítette azokat. Krisztus feltámadott, él és visszajön. Ez az élő hit! Ezt hitben kell fogadnunk, nem boldogulhatunk pusztán az értelmünk segítségével. Hogyan is érthetné meg az ember a maga kicsiny értelmével a nagy Istent, aki az egész mindenséget teremtette és kormányozza."
(Részlet Friedhelm König: A Győztes oldalán c. könyvből)
A Győztes oldalán állsz?
Mi a hit?
A Biblia szerint a valóságnak két tartománya van: a láthatók és a láthatatlanok. A láthatókat megismerhetjük értelmünkkel és öt érzékszervünkkel, a láthatatlanokat Isten kijelentése alapján a hitünkkel. Jézus egyszer beszélgetés közben váratlanul megkérdezte tanítványait:
"Hát ti kinek mondotok engem? Simon Péter megszólalt, és így felelt:
Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." (Mt 16:15-16) Tehát Jézus a Krisztus, vagyis a Jézus nevű názáreti tanító az Isten Felkentje, a megígért Messiás. Az üdvözítő hit tartalmát Jézus az evangéliumban így jelöli meg:
"Úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3:16)
Simon Péter egy alkalommal így felelt Jézusnak:
"Uram kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy Te vagy az Istennek Szentje." (Jn 6:68-69)
"A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés....Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható."
(Zsid 11:1,3)
Dicsőség és hála az Úrnak!
Elfogadtad Jézus Krisztust Uradnak, Megváltódnak?
"A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból. (ApCsel 17:30-31) Ámen.
"Jó lenne, ha egyszer komolyan elgondolkodnánk - és meghallanánk Isten hívását, hogy átadjuk magunkat az Ő hatalmának, Őbenne bízzunk és higgyünk. Isten előtt nem ismeretlen a hitetlenség, amely minket annyira hatalmába akar keríteni. Azt is tudja, hova sodorhat minket. Egyedül Isten akar nekünk szeretetet és békességet adni. Nem akarja, hogy vesztünkbe rohanjunk. Isten mindent megtett, annál többet már nem tehetett, mint egyszülött Fiát odaadta értünk. Amióta Jézus Krisztus - az Igaz a nem igazakért, Isten Fia a bűnösökért - meghalt a golgotai kereszten, azóta szabad az Istenhez vezető út. Egyedül az Úr Jézusba vetett hit old meg minden szükséget. Ne csapjuk be magunkat: egyedül Isten hatalma alatt van szabadulás, igazi élet és valódi öröm. Isten ma szól hozzánk:
"Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, az nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta." (Jn 3:36)
Komoly isteni szó ez! Arra szólít fel, hogy fogadjuk be Krisztust, hogy így legyen életünknek célja és tartalma. Akasz- e hinni benne, megnyitod-e magad hatalma előtt? A legtöbbet adta, hogy szeretetét bizonyítsa: tulajdon vérét és életét, Jézus Krisztus meghalt a golgotai kereszten. A legnagyobb árat fizette meg azért, hogy te is hozzá jöhess. Ő az Út, amelyen megmenekülhetsz az ellenséges hatalmaktól.[...]
Szívünk Isten számára teremtetett. És Isten nélkül nem marad más érzés, mint belső üresség. Az evangéliumban azonban megvan a reménység: Krisztus meghalt bűneimért. Megsemmisítette azokat. Krisztus feltámadott, él és visszajön. Ez az élő hit! Ezt hitben kell fogadnunk, nem boldogulhatunk pusztán az értelmünk segítségével. Hogyan is érthetné meg az ember a maga kicsiny értelmével a nagy Istent, aki az egész mindenséget teremtette és kormányozza."
(Részlet Friedhelm König: A Győztes oldalán c. könyvből)
A Győztes oldalán állsz?
Mi a hit?
A Biblia szerint a valóságnak két tartománya van: a láthatók és a láthatatlanok. A láthatókat megismerhetjük értelmünkkel és öt érzékszervünkkel, a láthatatlanokat Isten kijelentése alapján a hitünkkel. Jézus egyszer beszélgetés közben váratlanul megkérdezte tanítványait:
"Hát ti kinek mondotok engem? Simon Péter megszólalt, és így felelt:
Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." (Mt 16:15-16) Tehát Jézus a Krisztus, vagyis a Jézus nevű názáreti tanító az Isten Felkentje, a megígért Messiás. Az üdvözítő hit tartalmát Jézus az evangéliumban így jelöli meg:
"Úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3:16)
Simon Péter egy alkalommal így felelt Jézusnak:
"Uram kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy Te vagy az Istennek Szentje." (Jn 6:68-69)
"A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés....Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható."
(Zsid 11:1,3)
Dicsőség és hála az Úrnak!
keresztényvers zene ,Biblia
<TABLE align=center valign="center"><TBODY><TR align=middle width="100"><TD align=right>
</TD></TR><TR><TD colSpan=3>
</TD></TR></TBODY></TABLE>
VALAMIT NEM ÉRTEK <O</O
Régóta hiszek Benned, Istenem,<O</O
s egyre halkulnak bennem a „Miért’’-ek,<O</O
de homályos elmém bárhogy derül is,<O</O
valamit most sem értek.<O</O
<O></O>
Tudom, szereted minden művedet,<O</O
mert minden műved magában remek,<O</O
szereted a virágot, hisz színében<O</O
a mennynek színei tündöklenek,<O</O
<O></O>
szereted a csillagot - tiszta, fényes,<O</O
s a követ is: ház lesz, véd, enyhet ád,<O</O
a harmatot, a forrást: makulátlan,<O</O
s mert szótlan terem, a füvet s a fát,<O</O
<O></O>
az állatot, mert törvényed szerint él<O</O
(s az embernél még a vad sem vadabb)<O</O
a szitakötőt, fecskét, sast, galambot,<O</O
méhet s minden zümmögő bogarat,<O</O
<O></O>
mik a szivárvány száz színét ragyogják<O</O
s hímporuk, pelyhük, tolluk lágy, puha,<O</O
szereted a gyermeket, arcán ott még<O</O
az ártatlanság égi mosolya,<O</O
<O></O>
szép minden műved, hát hogyne szeretnéd,<O</O
gyönyörködsz bennük. . . Mind, mind értem ezt<O</O
de engem, aki szégyenedre válok,<O</O
ezt nem értem, hogy engem mért szeretsz?<O</O
Bódás János<O</O
<O</O
<TABLE align=center valign="center"><TBODY><TR align=middle width="100"><TD align=right>
</TD></TR><TR><TD colSpan=3>
</TD></TR></TBODY></TABLE>VALAMIT NEM ÉRTEK <O
</ORégóta hiszek Benned, Istenem,<O
</Os egyre halkulnak bennem a „Miért’’-ek,<O
</Ode homályos elmém bárhogy derül is,<O
</Ovalamit most sem értek.<O
</O<O
></O>Tudom, szereted minden művedet,<O
</Omert minden műved magában remek,<O
</Oszereted a virágot, hisz színében<O
</Oa mennynek színei tündöklenek,<O
</O<O
></O>szereted a csillagot - tiszta, fényes,<O
</Os a követ is: ház lesz, véd, enyhet ád,<O
</Oa harmatot, a forrást: makulátlan,<O
</Os mert szótlan terem, a füvet s a fát,<O
</O<O
></O>az állatot, mert törvényed szerint él<O
</O(s az embernél még a vad sem vadabb)<O
</Oa szitakötőt, fecskét, sast, galambot,<O
</Oméhet s minden zümmögő bogarat,<O
</O<O
></O>mik a szivárvány száz színét ragyogják<O
</Os hímporuk, pelyhük, tolluk lágy, puha,<O
</Oszereted a gyermeket, arcán ott még<O
</Oaz ártatlanság égi mosolya,<O
</O<O
></O>szép minden műved, hát hogyne szeretnéd,<O
</Ogyönyörködsz bennük. . . Mind, mind értem ezt<O
</Ode engem, aki szégyenedre válok,<O
</Oezt nem értem, hogy engem mért szeretsz?<O
</OBódás János<O
</O<O
</O
<TABLE id=INCREDIMAINTABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD id=INCREDITEXTREGION style="FONT-SIZE: 10pt; DIRECTION: ltr" vAlign=top width="100%">
Van egy hely a szívedben
Én tudom, hogy az a szeretet
Ez a hely holnapra
Sokkal ragyogóbb lehet.
És ha valóban akarod
Rájössz, nincs szükség sírásra
Érezni fogod,
Itt nincs fájdalom, nincs bánat.
Megvan a módja, hogy meg tedd
Ha eléggé tiszteled az Életet
Találj egy kis helyet a szívedben
És tedd azt jobbá...
A szeretet képtelen hazudni.
A szeretet erős
Csak az a dolga, hogy örömöt nyújtson.
Ha megpróbáljuk, megláthatjuk,
A szeretet boldogságában
Nem érzünk félelmet vagy rettegést.
Nem csak létezünk, elkezdünk élni.
Akkor úgy érezzük,
A szeretet elég ahhoz, hogy felnőjünk
Teremtsünk hát egy jobb világot
Tegyük jobbá a világot...
/ Imre Margit /
</TD></TR><TR><TD id=INCREDIFOOTER width="100%"><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%"></TD><TD id=INCREDISOUND vAlign=bottom align=middle></TD><TD id=INCREDIANIM vAlign=bottom align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>Én tudom, hogy az a szeretet
Ez a hely holnapra
Sokkal ragyogóbb lehet.
És ha valóban akarod
Rájössz, nincs szükség sírásra
Érezni fogod,
Itt nincs fájdalom, nincs bánat.
Megvan a módja, hogy meg tedd
Ha eléggé tiszteled az Életet
Találj egy kis helyet a szívedben
És tedd azt jobbá...
A szeretet képtelen hazudni.
A szeretet erős
Csak az a dolga, hogy örömöt nyújtson.
Ha megpróbáljuk, megláthatjuk,
A szeretet boldogságában
Nem érzünk félelmet vagy rettegést.
Nem csak létezünk, elkezdünk élni.
Akkor úgy érezzük,
A szeretet elég ahhoz, hogy felnőjünk
Teremtsünk hát egy jobb világot
Tegyük jobbá a világot...
/ Imre Margit /
<TABLE align=center valign="center"><TBODY><TR align=middle width="100"><TD align=right>
VALAMIT NEM ÉRTEK <O
Régóta hiszek Benned, Istenem,<O
s egyre halkulnak bennem a „Miért’’-ek,<O
de homályos elmém bárhogy derül is,<O
valamit most sem értek.<O
<O
Tudom, szereted minden művedet,<O
mert minden műved magában remek,<O
szereted a virágot, hisz színében<O
a mennynek színei tündöklenek,<O
<O
szereted a csillagot - tiszta, fényes,<O
s a követ is: ház lesz, véd, enyhet ád,<O
a harmatot, a forrást: makulátlan,<O
s mert szótlan terem, a füvet s a fát,<O
<O
az állatot, mert törvényed szerint él<O
(s az embernél még a vad sem vadabb)<O
a szitakötőt, fecskét, sast, galambot,<O
méhet s minden zümmögő bogarat,<O
<O
mik a szivárvány száz színét ragyogják<O
s hímporuk, pelyhük, tolluk lágy, puha,<O
szereted a gyermeket, arcán ott még<O
az ártatlanság égi mosolya,<O
<O
szép minden műved, hát hogyne szeretnéd,<O
gyönyörködsz bennük. . . Mind, mind értem ezt<O
de engem, aki szégyenedre válok,<O
ezt nem értem, hogy engem mért szeretsz?<O
Bódás János<O
<O
Koszonom a szep versetkiss
Hasonló témák
