Keresztenyzene ,vers, hit, Biblia

Bizonyság

Pozsgai Tiborné
Megáldott az Úr




Gyermekkoromban sokszor hívtak a gyülekezetbe, de nem volt kedvem elmenni. Azt gondolta, unalmas hely az, és nem törődtem vele. Istenről azért olvastam, sok bibliai történetet ismertem. Közel állt hozzám a zene is, és alkalom adódott arra, hogy az imaházban megtanuljak mandolinozni. Elfogadtam ezt, de az igehirdetés továbbra sem érdekelt.

Amikor először elmentem, meglepődtem, mert olyan szeretetet tapasztaltam, amire nem számítottam. És minden annyira más volt, mint ahogy elképzeltem. Egyszerre betöltött a vágy, hogy megismerjem Istent, és bántott nagyon, miért is nem jöttem már előbb! Ezután minden alkalommal ott voltam, figyeltem, kerestem az Urat. Gyerekórán sokszor volt szó megtérésről, bemerítkezésről, a Szentlélekről. És is erre vágytam! Már pünkösd előtt két fiatal kérte, hogy imádkozzanak velük az elöljáró testvérek. Már akkor gondoltam rá,m hogy legközelebb én is szeretném, ha imádkoznának velem is. Nem kellett sokat várnom. Pünkösd estéjén nyolcan kértük az imádkozást. Csodálatos volt! Olyan szeretetet, áldást éreztem, mint még soha! Úgy szerettem volna bűnvallomást tenni, imádkozni Szentlélekért, de nem mertem szólni, pedig bíztattak a testvérek. Könnyes szemmel, vágyó szívvel hagytam elmenni eztz az estét. Aznap éjjel legalább tízszer bűnvallomást tettem az Úrnak, olyan dolgok is eszembe jutottak, amik már feledésbe merültek. Másnap már alig vártam az estét! Azonnal ott voltam, amikor imádságra gyűltünk össze, ki nem hagytam volna semmiért! Megvallottam bűneimet, pár szóban mindazt, ami miatt egész éjszaka bánkódtam. És éreztem, hogy könnyű lesz a szívem és betelik örömmel! Éreztem, hogy Isten megbocsátott nekem! Repülni tudtam volna az örömtől! Boldog voltam, hogy szólt hozzám az Úr kijelentésben is. Szeret engem az Úr! – és ez olyan csodálatos! Nyolcan tettünk aznap este bűnvallomást, nyolcan örültünk a kegyelemnek! Szeretnénk a nyáron bemerítkezni mindannyian, és az Urat szolgálni egész életünkben! Hála Neki mindenért!

• 
  
  A fehér koszorúk titka
  
  

[jegyzet]

Soha-soha még ilyen éjszakát!
A tele-hold fönnjár az égen.
Fehéren,
Ezüstfehéren,
Némafehéren hinti sugarát.
Soha-soha még ilyen éjszakát!
Harmatos füvön, holdas úton,
Mi hárman,
Hulló sugárban, fehér sugárban,
Fehér ruhában, szótalan,
Én és az öcsém és a húgom,
Mi megyünk, a harmatos úton,
Holdas füvön, hallgató réten át.
Soha-soha még ilyen éjszakát!
Most másként látom az egész világot.
Most látok.
Jaj, tudjátok: az élet ez az út,
Amit most járunk, kéz a kézbe, hárman,
Fényben, fehérben, hűvös holdsugárban,
Sugárban, amely hallgat és hazug.
Most látok.
Jaj, testvérek, most mindent látok:
A fejünkön fehér fénykoszorút,
Hűs holdsugárból sápadt koronát.
Soha-soha még ilyen éjszakát!
Megfogta szemem a látó-igézet.
És nézek,
Csak egyre nézek, némulva nézek.
És most mindent, minden titkot megérzek.
Tudom: az egyik koszorú az élet.
És most sírok, és mind, mind kitalálom:
A másik koszorú az álom.
És tudom, és a könnyem is megáll:
A harmadik koszorú a halál.
Jaj, dobjuk el a hideg koronát!
Soha-soha még ilyen éjszakát!
Most felhők folyják a holdat körül.
Testvérek,
Most eltűnt mind a három.
És most nem tudom: a három közül
Melyik koszorú volt az élet,
És melyik volt az álom,
És nem tudom, melyik volt a halál?
A harmat hull. A hold hallgatva száll.
Hallgatva száll a kékmosolyos égen.
Fehéren,
Ezüstfehéren,
Némafehéren hinti sugarát. Soha-soha még ilyen éjszakát!

Sík Sándor

Napi áhitat

A teljes igehirdetői élet
"5Amikor pedig Szilász és Timóteus megérkezett Macedóniából, Pál teljesen az ige hirdetésének szentelte magát, és bizonyságot tett a zsidók előtt, hogy Jézus a Krisztus. 6Amikor azonban ellene szegültek és szidalmazták, lerázta ruhájáról a port, és ezt mondta nekik: "Véretek a ti fejetekre szálljon: Én tiszta vagyok! Mostantól fogva a pogányokhoz megyek." 7Ekkor eltávozott onnan, és egy Titiusz Jusztusz nevű istenfélő ember házába költözött, akinek a háza szomszédos volt a zsinagógával." (Apostolok cselekedetei 18,5-7)

A csendes bizonyságtevő élet nem tart sokáig, nem is ez a cél, hanem a hívő jelenlét. Idővel a diszkrét bizonyságtevés is nyilvánvalóvá válik, hisz a világosság a sötétségben fénylik. Pált szorongatta a Lélek. Te szoktad hallani a hangját? Ha nagy körülötted a zaj, talán nem veszed észre a Lélek csendes és halk szavát. El kell csendesedned, hogy őt meghallhasd! "Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!" (Zsolt 46,11) Pál bátorságot nyert, amikor szolgatársai megérkeztek. Keresd te is, és értékeld azt a közösséget, amely pozitív hatással van rád és a misszióra! Pálnak volt mit mondani: saját életéből tett bizonyságot. Mint egykor buzgó zsidó, harca, vajúdása és a Messiás Jézussal való találkozása erőteljes üzenettel bírt. Az ige arra is tanít, hogy légy kész a visszautasításra. Nem te leszel az első, akit nem kedvelnek. Így járt Pál is. Ne légy szomorú, nem téged utasítanak vissza, te csak követ vagy! Minden visszautasítás után keresd az újabb lehetőségeket; ha bezárt ajtóra találtál, Isten nyit majd egy másikat. A nyitott ajtó egy istenfélő ember házán volt, aki a zsinagóga szomszédságában lakott. Légy bátor, és nyitogasd az ajtókat, amíg a megfelelő kinyílik! /NBI/

<a href="http://www.imeem.com/people/-HSGd4H/photo/LSbpzooXRf/"><img src="http://media.imeem.com/p/LSbpzooXRf.jpg" alt="click to comment" title="click to comment" /></a>

kerersztenyzene, vers, Hit , Biblia

Gyerekeknek

MIATYÁNK

Édesatyánk, Te, Aki vagy a mennyben,
hálát adunk, hogy így nevezhetünk,
Atyánkká lettél Fiadban nekünk,
Te, régieknek megnevezhetetlen.

S többen lettünk egy testté úgy lélekben
Fiadban, aki által élhetünk.
Gondviselésed tartja életünk,
szférák ködén túl sejt bennünk a szellem.

Anyag rabságában nem ért az agy.
Hogy nem voltál és nem leszel, Te vagy,
s hogy nem ismersz határt, időt, teret:
lábzsámolyod a bolygók bús világa,
elámuló lelkem csak azt kiáltja:
„ Szenteltessék meg nagy, dicső Neved”.
Balog Miklós



<OAmit Isten sem tud megtenni


A vasárnapi iskolában az egyik tanító kérdést tett föl a gyermekeknek, miután leckesorozatban beszélt Isten mindenhatóságáról. Ezt kérdezte: „Van-e valami, amit Isten sem tud megtenni?” Mindenki csöndben maradt. Végül az egyik kisfiú felnyújtotta kezét. A tanár ezt látva aggódva nézett rá, mert azt hitte, hogy talán helytelenül oktatta a gyermekeket. Fellélegzett és megkérdezte: „Mit gondolsz, mit nem tud Isten megtenni?” A kisfiú így válaszolt: „Nem tud mindenkinek tetszeni.”

Forrás: Szolgatárs​

Engedelmesség<O</O

<O</O​

Ha szól az Úr – légy csendesen!<O</O​

​

Ha munkát ad? – Mondd: megteszem!<O</O​

​

Ha messze küld – gyorsan szaladj!<O</O​

​

Ha csendre int – nyugton maradj!<O</O​

​

Minden szavát figyelve lesd,<O</O​

​

Akaratát folyton keresd!<O</O​

​

Jöjjön öröm, vagy fájdalom,<O</O​

​

Boldog leszel így majd nagyon!<O</O​

​

<O></O>​

​

<O </O​

​

<O</O​

<O</O​

</O

kerersztenyvers ,Dicsőítés, Biblia

Gyerekeknek








A fa alatt egy kis vörös mókus keresgélt. Kapirgált a fű alatt lévő avar között és talált is egy makkot. Két mellső mancsába fogva élvezettel rágcsálni kezdte, közben ide-oda tekingetett. Kedves látvány volt, a fiúk nagy igyekezettel fotózták.
- A mókusok mit esznek? – kérdezte Péter.
- Magokat, terméseket, főleg makkot, diót, rovarokat, gyümölcsöket, gombákat… Előfordul, hogy tojást, madárfiókát is elfogyasztanak. Ha eljön az ősz, különféle magvakat raktároznak el, egy-egy szem makkot dugnak el az avarba…. Nem alszanak téli álmot, csupán téli pihenőt tartanak…
Egy idő múlva újabb mókus érkezett. Kissé távolabb kezdett keresgélni, majd egyre közelebb jött. Akkor észrevette a már ott lévő mókuskát és dühösen támadásba lendült. Egy pillanat alatt a fa koronájába szaladtak és lélegzetelállító hajsza következett. Csak úgy repültek a vékony ágakon, néha a törzs körül csavarodva kúsztak felfelé, majd fordultak, és fejjel lefelé szaladtak. A farkuk elő-elővillant a lombok közül. Percekig hajtották egymást, a végén már csak játéknak, bolondos kergetőzésnek tűnt az egész. Mint ügyes légtornászok, lendültek át egyik fáról a másikra. Az egyik megunta és meghúzta magát a favillában és onnan figyelte társát. Az pedig egy elegáns mozdulattal a földön termett és tovább keresgetett.
- Hihetetlen, amit ezek a kis állatkák műveltek itt öt perc alatt! – mondta elképedve Erik. – Rendkívül ügyesek!
- Szükségük is van ügyességre, főleg, ha a nyuszt kergeti őket! – helyeselt Gyula bácsi. – Egyik legnagyobb ellenségük a nyuszt.
- Nyuszt? – kerekedett el Péter szeme. – Az meg miféle állat?
- Emlős, a menyétfélék családjába tartozik. Olyan fél méter hosszú, sárgásbarna színű a bundája és ugyanúgy a fák odvaiban lakik, mint a mókus. Mászni, ugrani, futni ugyanolyan ügyesen tud, csak sokkal nagyobb. – mondta Gyula bácsi.
- A nyusztnak nincs ellensége? – kérdezte Erik.
- Hát, talán a nagyobb ragadozó madarak… - felelte Gyula bácsi -, és az ember. Gyönyörű bundája miatt előszeretettel vadásszák.
A mókusok már rég odébb libbentek. A fiúk leültek kicsit a padra, hogy pihenjenek. A szél mintha erősödött volna, meg-megborzolta a hajukat, ami igen jólesett a fokozódó melegben. Hátra dőlve nézték az azúrkék eget, amin pufók kis fehér felhők úsztak. Madárdalos békesség vette körül őket. Olyan jó volt itt lenni és csendben szemlélődni! Megunhatatlan szépség az erdő!







ESTE

Te elédbe lépünk, Isten,
Napi dolgunk után.
Munkáinknak eredményét
Te tudod csak igazán.
Haladtunk-e felfelé,
Avagy estünk lefelé;
Jövünk tehát irgalmadhoz,
A te kegyelmi trónodhoz.

E világnak nagy porából
Ma is ránk ragadt sok szenny,
Önmagától megtisztulni
A mi lelkünk képtelen.
Kérünk hát nagy, Istenünk,
Mossad meg a mi szívünk
Szent Fiad kifolyt vérében:
Ékesíts érdemével.
Ámen.
Csopják Attila







<O</O

Boldogasszony Anyánk

Boldog Asszony anyánk,
Régi nagy patrónánk,
Nagy ínségben lévén
Így szólít meg hazánk:
Magyarországról, romlott hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Nyisd fel az egeket
Sok kiáltásunkra,
Anyai palástod
Fordítsd oltalmunkra!
Magyarországról, romlott hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Kegyes szemeiddel
Tekintsd meg népedet,
Segéld meg áldásra
Magyar nemzetedet!
Magyarországról, romlott hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Mert sírnak, zokognak
Árváknak szívei,
Hazánk pusztulásán
Özvegyek lelkei.
Magyarországról, romlott hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Vedd el országunkról
Ezt a sok ínséget,
Kikben torkig úszunk,
S nyerj régi épséget.
Magyarországról, romlott hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Irtsd ki, édes anyánk,
Az eretnekséget,
Magyar nemzetedbol
A hitetlenséget!
Magyarországról, romlott hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Hogy mint isten anyját
Régen tiszteltenek,
Úgy minden magyarok
Most is dicsérjenek.

kerersztenyzene, vers, Hit , Biblia

A tölgyfa



Balogh gazda vacsora alatt feltűnően hallgatag volt, úgyhogy Lajos, a szolgája, végül is megkérdezte, min rágódik. A gyerekek feltekintettek, és kérdőleg néztek apjukra; anyjuk is feszülten várta férje válaszát.
- Ó, legyintett a gazda kedvetlenül -, szóváltásom volt Mészárossal, a szomszéddal.
- Szóváltásod? – kérdezte az anya csodálkozva. – Ugyan miért?
- A nagy tölgyfa miatt, ami – hiszen te is tudod, éppen a mezőnk határában áll.
- Pompás fa! – bólintott a szolga elismeréssel.
- Igen, remek példány, ritkán lát az ember ilyet – erősítette meg Balogh. – Az utóbbi időben többször átfogtam a karommal a törzsét, és arra gondoltam, hogy most már ideje lenne az öreg óriást kivágni. A hatalmas korona jó téli tüzelőt ad, a törzset pedig Gergely, a bognár, bizonyára jó pénzért megveszi.
- Igen, de miért vesztél össze Mészárossal? – tudakolta a háziasszony. – Eddig mindig ügyeltél a jószomszédi viszonyra.
- Egyenlőre vége köztünk a barátságnak – mormogott a gazda. – Mikor ma a földről hazaindultam, láttam Mészárost a fa körül sündörögni, és a határt méregetni, mintha ki akarná számítani, hogy a fából mennyi az ő része.
- Jó estét, szomszéd – szólítottam meg -, úgy gondolom, az öreg óriás már eleget állt itt. Lassan túl nagy árnyékot vet a rétre, legfőbb ideje lesz, hogy kivágassam. Gergely mester éppen vastag fatörzset keres, jól fel tudja majd használni. Na, és a korona télen kellemes meleget ad majd.
Mialatt ezt mondtam, Mészáros arca egyre jobban megnyúlt, és végül rám förmedt:
- Miket beszél? Jól hallom? Ki akarja vágatni a fát? Ki adott magának jogot rá? Kérdezze meg csak az öreg Kürtit! Ő tanúsíthatja, hogy egyik elődöm ültette ide a tölgyet több, mint hetven éve. Gyökereinek több, mint a fele átnyúlik az földbirtokomra.
- De a fa az én birtokomon áll – feleltem -, és senki sem vonhatja kétségbe, hogy nekem van jogom kivágni!
Látnotok kellett volna ezt az embert!
- Ne merészeljen a fához nyúlni! – támadt rám. – Örökségemből nem hagyok semmit elvenni, egy ujjnyit sem! Hivassa el a falu bíróját, az majd megmondja, kinek van joga a fához!
Csak nevetni tudtam rajta. Mintha Mészáros megakadályozhatná, hogy saját tulajdonommal azt tegyek, amit akarok! A fát kivágatom, és kész! Ott hagytam Mészárost és hazajöttem. Úgy legyen Balogh a nevem, hogy a fa elkerül onnan!
A gazda hallgatott és mérgesen dobolt az asztallapon.
- Szerencsétlen eset – morogta Lajos fejét csóválva. – Talán mégis meg kellene egyezni békésen a szomszéddal!
A háziasszony helyeslően bólintott a szolga felé, aztán nyugtalanul férjére nézett. De a gazdáról lepergett a jó tanács.
- Ostoba fecsegés! – legyintett. – A falu csúfja lennék, ha tulajdonomat átengedném ilyen locsogás miatt. A fa az enyém, és ez ellen többet egy szót sem akarok hallani!
Olyan egyértelmű indulatossággal mondta, hogy az asztalnál senki sem merte a dolgot ismét szóba hozni.
Aztán elmondták a szokásos hálaimát, és miután a gyerekek jó éjszakát kívántak a szülőknek és lefeküdtek, meg Lajos is felkereste a kamráját, Baloghné közelebb húzódott férjéhez, aki még mindig az asztalnál ült, és sötéten nézett maga elé.
- János – kérte a feleség -, maradj józan! A keresztyén legyen szelíd és alázatos, ne tápláljon gonosz gondolatokat. Az Úr Jézus arra bíztat, hogy szeressük ellenségeinket, jót tegyünk azokkal, akik minket gyűlölnek, imádkozzunk azokért, akik háborgatnak és kergetnek. Te tudod, mik a Lélek gyümölcsei. Többek között szeretet, békesség, hosszútűrés, szívesség, jóság és szelídség.
- Könnyen beszélsz – felelte Balogh, fejét elfordítva. Érezte, hogy feleségének igaza van, mégis tiltakozott:
- Mindent el kell tűrnöm ettől a zsugoritól? Nekem semmi jogom sincs?
- Megértem, hogy téged bosszant ez az eset, de gondold végig a dolgot még egyszer az Úr előtt, és aztán cselekedj! Gyere, pihenjünk le mi is, és kérjük az Urat, hogy adjon helyes gondolatokat a szívünkbe ezzel kapcsolatban. Még azt hadd kérdezzem meg: mi lenne, ha Isten úgy bánna velünk, ahogy sajnos mi bánunk másokkal? Hova jutnánk, ha nem lenne velünk olyan kegyelmes és könyörületes? Nem tudod, hogy Ő jó a háládatlanokkal, és hosszútűrő a gonoszokkal? Mi, az Ő gyermekei, másképpen viselkedjünk? Nem, meg vagyok győződve, hogy alapjában ez a te véleményed is. Kérlek, menj át kora reggel, és békélj meg a szomszéddal.
- Nem, Kati, ezt nem kívánhatod tőlem! – Balogh a fejét rázta.
A gazdaasszony szomorúan ment az ágyba. Nem sokkal később férje is követte. De Balogh gazda nehezen aludt el ezen az éjszakán. Nem is csoda. Szívéből eltűnt a békesség, forrt és erjedt benne minden, mint új bor a hordóban. Gondolatban egyre az óriási tölgyfát látta maga előtt, mely az övé, egyes-egyedül az övé!
A szomszéd Mészáros ház lakói közt is nagy nyugtalanság uralkodott. Mikor Mészáros gazda beszámolt Balogh szomszédjával folytatott beszélgetéséről, felesége kikelt magából. Soha többet tudni sem akart ezekről a szomszédokról, ezekről a tolvajokról, ezekről a kegyesekről.
Mészárosék is későn kerültek ágyba, és sokáig forgolódtak nyugtalanul.
Eltelt néhány hét. A viszály a szomszédok között egyre élesebb lett. De Mészáros gazda, bár hangosan esküdözött, hogy bíróságra megy, egyelőre megmaradt a fenyegetésnél. Balogh sem tett további lépéseket. De ha a két férfi találkozott, köszönés nélkül mentek el egymás mellett.
Eközben Baloghné békességben végezte napi teendőit. Gyakran könyörgött Istenhez, hogy vegye el ezt az árnyékot, és teremtsen világosságot a sötétségben. De jól tudta, hogy egyedül csak az Úr segíthet ebben a dologban. Hiábavaló minden erőlködés a béke helyreállításáért.
A két ház gyermekei nem törődtek a szülők vitájával. Továbbra is együtt játszottak, mint azelőtt. Mit törődtek ők az öreg tölggyel? Balogh néha csendben irigyelte a gyerekeket, ahogy elnézte őket. Nem mintha sajnálta volna tőlük az örömöt, ellenkezőleg. Be kellett vallania, hogy annak a rossz érzésnek, amit napról napra magával cipel, saját maga az oka. Nem volt elégedett, nem volt boldog.
Egyik reggel felesége ezt a bibliai verset olvasta: „Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg??!” Baloghot az Ige teljes erővel szíven találta. Egész nap nem szabadult tőle. Egyre világosabban látta engesztelhetetlenségének teljes nagyságát.
Mikor aznap este a Balogh házaspár kis ideig még együtt üldögélt, az asszony megkérdezte férjétől:
- Ha az Úr vétkeink szerint bánna velünk, mi lenne akkor velem, veled és mindannyiunkkal? Győzd le magad, és menj át a szomszédunkhoz!
Balogh nem felelt. Mélyet sóhajtott. Milyen nehéz volt ez a lépés! Keményen küzdött magával, de Isten kegyelmet adott.
Mészáros gazda a szép öreg tölgy alatt ált és pipázott, mikor lépteket hallott maga mögött.
- Gonosz lelkiismerete, úgy látszik, mégsem hagy neki nyugtot - morogta maga elé.
A harag és a keserűség újra fellobbant benne, ahogy Balogh közelebb jött. Hogy izgalmát elrejtse, színlelt közömbösséggel fújta a kövér kék füstfelhőket a levegőbe, és más irányba nézett.
- Jó estét! – hangzott hirtelen barátságos hangon.
Mészáros hallgatott.
- Szomszéd – kezdte Balogh hosszú, kínos hallgatás után -, eljöttem, hogy ajánlatot tegyek.
- Úgy?
- Igen, én… mi… vágjuk ki a fát és osszuk meg.
Mészáros gazda arca eltorzult, szeme villámokat szórt.
- A mennydörgés ossza szét a fát – ordította. – Tűnjön el a szemem elöl!
Balogh ijedten lépett hátra. Mozdulatlanul állt egy pillanatig, aztán megfordult, és szó nélkül hazament. Míg háza felé közeledett, forrt benne a méreg, hogy ilyen embernek akart békejobbot nyújtani.
Megint elmúlt két hét anélkül, hogy a szomszédok viszonyában változás történt volna.
Forró júliusi nap volt, s az idő estére járt. A kis falu gazdái a kemény mezei munkától elfáradva hazafelé igyekeztek vacsorára, hogy az esti csendben a nap terhétől, hőségétől megpihenjenek.
De a nyugalom nem volt igazán felüdítő. Nyomasztó csend borult a természetre. Egyik-másik öreg paraszt fejcsóválva nézett az ég felé, és megmagyarázhatatlan nyugtalansággal igyekezett a védelmet nyújtó házfedél alá. Mindenki érezte, hogy valami félelmetes van a levegőben.
A nap sűrű fátyolba burkolódzva bukott le e láthatár mögött, mely nem sokkal utána természetellenesen fakó színt öltött. A virágok bágyadtan lógatták fejüket. A fák levelei közt még csak szellő sem rezdült, és a máskor oly vidám madarak riadtan kerestek menedéket az oromzatok, ereszcsatornák, gerendák alatt.
- Nagy vihar készülődik – mondta Mészáros gazda, szobája ablakában állva, és vizsgálódva nézett felfelé.
Igaza volt. Rövidesen komor felhők jelentek meg az égen, s percről percre sötétebbek, fenyegetőbbek lettek. Hirtelen heves szélroham söpört végig az utcán, udvarokon, port, szalmaszálat, száraz levelet kavarva. Valami különös szürke ködfátyol terült szét a falun, és sűrű homályba borította. Az ablakon megkoppantak az első esőcseppek. Ezzel együtt a távolban megdörrent az ég. Aztán teljes erővel kitört a vihar. De milyen vihar! Aki sosem félt a zivatartól, most rettegve nézett kifelé. Villám villámot követett, mennydörgés mennydörgést. Az eső patakokban ömlött és végigzúdult az ablakokon. Dörgött, csattogott körös-körül, mintha a világ össze akarna omlani.
- Uram, légy irgalmas hozzánk! – imádkozott Baloghné, és átkarolta két kisebb gyermekét, akik reszketve simultak anyjukhoz.
Mészáros gazda az állataiért aggódott. Magára kapta a viharkabátját, és kirohant a néhány méterre levő istállóhoz, hogy még egyszer mindennek utánanézzen.
Felesége nyugtalanul, rettegve állt az ablaknál, és szorongó szívvel nézte az ítéletidőt. Hirtelen összerezzent. Vakító villám hasított át a levegőn, és valahonnan a tűz éles fénye világított. Talán az istállóba csapott a villám? Ó, Isten… a férje! És a kicsi… először őt kell biztonságba helyezni! Páni félelemtől hajtva kirohant a gyermekkel az oldalajtón át a szabadba.
Szuroksötét éjszaka vette körül, csak időnként lobbant a villámok fénye. A felhőszakadás még mindig nem szűnt. Ott szemben… igen, ez Baloghék tanyája! Odasietett, és öklével megverte az ajtót.
- Tűz van! Tűz van! – kiáltotta.
Balogh az ajtóhoz futott, s eltolta a reteszt. Megdöbbenve nézett az átázott asszonyra, aki a házuk irányában felcsillanó fényre mutogatott.
- Ott! Ott! – nyögte nagy rémülten -, nézze, ott ég!
Támolyogva követte a gazdát a házba, és félig ájultan esett Baloghné karjai közé.
- Kati – kiáltott Balogh a feleségének -, úgy látszik, odaát szerencsétlenség történt. Átszaladok! Minden neheztelést elfelejtett, s míg felesége a szomszédasszonyt és nyöszörgő gyermekét istápolta, Balogh a szomszéd tanyára sietett, hogy segítsen, amiben tud.
Negyedóra telt el, a villámok ritkultak, a mennydörgés halkult. Lassan elvonult a vihar, és egyre csendesebb lett odakint. A két asszony nyugtalanul tekintgetett az ablakon át a sötétbe. Végre Balogh gazda visszaérkezett.
- Nyugodjatok meg – mondta – a villám nem gyújtott meg semmit. Minden sértetlen.
- Hála Istennek! – hebegte Mészárosné. – Hála legyen Istennek! – Könnyes szemmel szorította meg szomszédasszonya kezét.
Másnap reggel Balogh gazda a szokottnál is korábban kelt. Üde, friss levegő fogadta, mikor házából kilépett a szabadba. Az egész környék ujjongó madárdaltól zengett, és fűszálon, falevélen ezer meg ezer esőcsepp ragyogott csillogó gyémántként a napfényben. A virágok kitárták kelyhüket és édes illatot árasztottak, mely hálaáldozatként szállt az Úr és Teremtő elé, aki a viharban is áldást osztogat. Mindenütt új, friss élet pezsdült, az egész természet felüdült.
A gazda kiballagott a határba, és szemét vizsgálódva járatta végig a mezőn, a szántón. Hirtelen megállt, s az erős ember megremegett. Ijedten kapott a szeméhez. Az óriási öreg tölgy ott feküdt villámsújtottan a földön, középen elhasadva.
- Ez az Isten szava – suttogta Balogh gazda megrendülve. – itt Isten beszélt!
Mészáros gazda is közeledett a másik oldalról.
- Az Úr véget vetett a viszálynak! – kiáltotta oda Balogh. – Nem kell semmi a fából, legyen a magáé!
Mészáros gazda megállt, és sápadt arccal bámult a szerteszét heverő ágakra, gallyakra.
- Súlyosan vétkeztem – mondta akadozó hangon. – Istennek minden oka megvolt, hogy büntetéssel sújtson, de házamat velem együtt kegyelemből megkímélte. Tartsa meg csak a fát, nekem egy szálka sem kell belőle!
Másnap a két gazda nekifogott, hogy szolgáik segítségével felvágják a nagy fát tüzelőnek. Fárasztó munka volt, mert a tölgy kemény, nehezen aprítható fajta. Gergely mesternek más fa után kellet néznie. A felhasogatott tölgyet pedig még az ősz előtt szétosztották két szegény falubeli közt.

„De valóban nagy nyereség az Istenfélelem megelégedéssel: mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. …Kövesd az igazságot, az Istenfélelmet, a hitet, szeretetet, a békességes tűrést, s szelídséget. I. Timótheus 6: 6-8, 11.




ARANYDESZKA <O</O
<O></O>
Fényes deszkák, aranydeszkák<O</O
Állnak Isten templomában,<O</O
Könnyes szemmel, vágyó szívvel<O</O
Olvasom a Bibliában.<O</O
<O></O>
Nem tölti be a lelkemet<O</O
Forróbb vággyal semmi... semmi:<O</O
De szeretnék templomodban<O</O
Aranyozott deszka lenni!<O</O
<O></O>
Életemnek régi fáját<O</O
Rég elvágtad a világtól, <O</O
Zúgott, rengett a vad erdő
<O</OFejszéd síró, bús zajától.<O</O
<O></O>
Aztán jött a fűrész foga.<O</O
Nyögött a fa teste, lelke,<O</O
A sok kusza, ferde ágat<O</O
Isten keze fűrészelte.<O</O
<O></O>
S gyalupadra tett a Mester<O</O
Ó, de félt a gyalu éle, <O</O
(Míg életem durva deszka,<O</O
Mit kezdjen a Mester véle!? )<O</O
<O></O>
Az életem durva deszka,<O</O
gyalulásra alkalmatlan,<O</O
Ó, hányszor... egy makacs görcsnél<O</O
A szent gyalu visszapattan,<O</O
De nem áll meg a nagy Isten,<O</O
Gyalul, gyalul, szakadatlan!<O</O
<O></O>
Nem vagyok még ott a célnál,<O</O
Hogy megálljon gyalujával,<O</O
És bevonjon mindörökre<O</O
Isteni természetének<O</O
Fényes, tiszta aranyával!<O</O
<O></O>
Ő elkezdte... s el is végzi,<O</O
Nem fáradhat Ő hiába,<O</O
És beépít engem is , mint <O</O
Sima deszkát, fényes deszkát<O</O
Az ő fényes templomába.<O</O
<O></O>
Sima deszkát, aranydeszkát<O</O
Vár az égi Jeruzsálem,<O</O
Nem vagyok még ott a célnál,<O</O
De Ő megígérte... Ámen!...<O</O
Haluszka M. Rózsa<O</O
<O></O>
VÁLTOZÁS <O</O
<O></O>
Én, durva, faragatlan kődarab,<O</O
ki ott hevertem annyi év alatt <O</O
sötéten, félrevetve,<O</O
hiún, próbákat dacosan nevetve,<O</O
próbákat hogy rajtam faragjanak;<O</O
én, aki meg akartam én maradni<O</O
inkább csúnyán sötéten, búsan, torzan:<O</O
<O></O>
Most itt vagyok a mester műhelyében<O</O
s boldogan várom szent vésővonását,<O</O
hogy megalkossa bennem képemását.<O</O
Túrmezei Erzsébet<O</O
<O></O>





<O></O>

Kata

Dicsőségmondás

Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Ámen.

Akinek van hatalma, hogy megerősítsen minket, az egyedül bölcs Istené a dicsőség Jézus Krisztus által örökkön-örökké. Ámen.

Aki mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé legyen a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által, nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.
Az áldás, a dicsőség és a bölcsesség,
a hálaadás és a tisztesség,
a hatalom és az erő
a mi Istenünké örökkön-örökké. Ámen.

kerersztenyzene, vers, Hit , Biblia

Gyerekeknek
HITVALLÁS GYERMEKHANGRA

Isten az én Teremtőm,
mindent Őtőle kapok,
őriz engem szüntelen,
pedig én bűnös vagyok.

Jézus az én Megváltóm,
eltörli minden vétkem,
Reá bízom magamat,
Őnéki adom szívem.

Szentlélek, ó, segíts meg!
Adj hitet, hogy élhessek
szent és tiszta életet,
mennyországba mehessek.
Keresztessy Attila


Jézus a jó pásztor:
Bizonyára láttatok már pásztort, aki legelteti, vezeti a bárányokat.
Jézus magát szintén a pásztorhoz hasonlítja, aki szeretné az embereket megmenteni a pokoltól és szeretne számukra boldog, békés életet adni. Aki hisz Jézusban az ezt meg is tapasztalja. Ő sohasem hagy cserben és tényleg nagyon jó az emberekhez. Kövessük mi is a jó pásztort!
(János evangéliuma 10. rész 11. verse)
<O</O

23. zsoltár:
Ez a zsoltár a Bibliánkban található, arról szól, hogy Isten hogyan gondoskodik, hogyan oltalmazza az övéit. Dávid király írta le mindazokat a dolgokat, amelyeket az Istennel való kapcsolatában tapasztalt meg.

Dávid zsoltára.
Az ÚR az én pásztorom,
nem szűkölködöm.
Füves legelőkön terelget,
csendes vizekhez vezet engem.
Lelkemet felüdíti,
igaz ösvényen vezet az ő nevéért.
Ha a halál árnyéka völgyében járok is,
nem félek semmi bajtól,
mert te velem vagy:
vessződ és botod megvigasztal engem.
Asztalt terítesz nekem
ellenségeim szeme láttára.
Megkened fejemet olajjal,
csordultig van poharam.
Bizony, jóságod és szereteted kísér
életem minden napján,
és az ÚR házában lakom
egész életemben

kerersztenyzene, vers, Hit , Biblia

AZ ÜDVÖSSÉG <O</O
<O></O>
Lecsendesedve rád figyelni,<O</O
Uram, nincs ennél üdvösebb semmi. <O</O
Ha elnémul a földi gond, a lárma,<O</O
A menny derűjét élvezem már ma.<O</O
Mert itt kezdődik az üdvösség,<O</O
Mikor kitárul felettünk az ég,<O</O
Otthonunkba betér a Mester,<O</O
Hatalmasan szól, szeretettel:<O</O
Bűnök többé itt nem tanyáznak,<O</O
Mert ma üdvössége lett e háznak.<O</O
<O></O>
Gerő Sándor<O></O>


<V</VA két magzat<O</O<O</O

kerersztenyzene, vers, Hit , Biblia

LELKI CSÖNDRE VÁGYOM<O</O
<O></O>
Én Istenem, lelki csöndre vágyom,<O</O
Templomod az, ahol megtalálom.<O</O
Lelki fülem ott Rád hangolódik,<O</O
s bennem a sok bűn-görcs feloldódik.<O</O
<O></O>
Körülöttem zajlik a bűn-tenger:<O</O
Csöndes sziget, Uram, te légy bennem,<O</O
Ahol fáradt lelkem felüdülhet,<O</O
s újabb harcra áldást, erőt nyerhet.<O</O
<O></O>
Megfáradtak nálad felüdülnek,<O</O
erőtlenek új erőre lelnek.<O</O
Bűnüldözött lelkek menedéke,<O</O
Nálad van az örök csönd, a béke.<O</O
<O></O>
Pecznyik Pál<O</O

Remélem, tetszik majd nektek is ez az ének!

tetszik

tetszik a nota csak ma lekene toltsem meg 18 hozzaszolas....

Klub: A MENNYEI PRÓFÉCIA és ÉLTETŐ POZITIVITÁS

Téma: Világmeditáció

Feladás dátuma: szeptember 10., 09:56

Üzenet szövege
Az Éltető Pozitivitás kártyájának mostani üzenete:

Képek megtekinthetők az Éltető Pozitivitás kártyáról:
A klub képei alatt!

EGYÜTTMŰKÖDÉS

Részletek a könyvből:

…Az együttműködés egyszerű belátáson alapul, hogy az ember egyedül sokkal kiszolgáltatottabb, nem szeret egyedül lenni, több szem többet lát, több kéz több munkát bír és így tovább.
Már legkisebb emberi közösség, a család is csak együtt működve életképes, erős. Legmagasabb együttműködés a szeretet, ami már egy családban sem mindig könnyű, nem beszélve nagyobb közösségekről. Azonban nem kell szeretni valakit ahhoz, hogy együttműködjek vele, egyszerűen közös érdekünk, hogy egy munkában amit képtelenek vagyunk egyedül elvégezni támogassuk, sőt idővel meg is kedvelhetjük egymást. Az emberi társadalom a kis közösségekből szerveződött egyre bonyolultabb nagyobb közösségekké, közös nyelvvel, kultúrával, vallással.
Sok kényszerrel, harccal, munkával, közös erőfeszítéssel. Az igazság, az Isten keresése sem ment a legtöbbször egyedül. Az aszkéták, a szerzetesek, de még a remeték is leginkább kisebb-nagyobb csoportokat, rendeket alapítottak…

VILÁGMEDITÁCIÓ

Elcsendesülés, ima, fohász, meditáció

a három nemes szándéktalan szándék megvalósulásáért

1. A testi, lelki megtisztulásért
2. Az élővilág óvásáért
3. A szellemi, anyagi emelkedésért, gyarapodásért

Az augusztus 20-án, déli 12 órakor, Dobogókőn megalakult Ép-lét Szer-vezet kezdeményezése alapján, szeptember 15-én, hétfői napon, teliholdkor útnak indítjuk a három nemes szándék meditációját, három időpontban, hogy a lehető legtöbben tudjanak csatlakozni a számukra megfelelő időben, tehát 2008. 09. 15-én, 19.00; 20.00 vagy 21 órai kezdettel. Ha valakinek mindhárom időpont jó, a 21 órát jelölnénk ki „csúcsidőnek”, ha egyik sem, akkor végezze a számára megfelelő időben.

Az elcsendesülést a három nemes szándék megvalósulásáért, egyelőre fél évig végeznénk, tehát 2009. 03. 15-ig, a folytatás lehetőségével.

Ha valakihez ez a kezdeményezés, később ér el, bármikor csatlakozhat.

Célunk, hogy egyre többen, minél gyakrabban (egészen addig, hogy minden nap) határozott szándékkal és jó szívvel végezzük, mindenki saját hite és érzése szerint.

Kérünk mindenkit (Valakit, Bárkit csak a Senkit nem!), hogy csatlakozzon és terjessze elektronikusan, szóban, írásban ezt a kezdeményezést a három nemes szándéktalan szándék megvalósulásáért.
A szándéktalan szándék itt annyit jelent, hogy az imát, meditációt, elcsendesülést oldottan, elengedetten, áramlón végezzük.

Nagyon örülnénk, ha ezt a budai kezdeményezést az egész Kárpát medencei magyarság és más testvérnépek is magukénak tekintenék, igencsak szükség lenne rá.

S, hogy merjünk álmodni merészet, a legjobb lenne, ha a három nemes szándék meditációja közös, szeretett otthonunkban, az egész földgolyón elterjedne, tekintet nélkül fajra, nemre, korra, vallásra, ideológiára.

Minden visszajelzésnek örülünk.

„Igazi boldogságot minden lénynek”

Ép-Lét Szer-Vezet
http://www.eltetopozitivitas.hu

Elragadtatás és Jézus Krisztus visszatérése

Napi áhitat

Isten utazó nagykövete
"18Pál pedig még jó néhány napig ott maradt, azután elbúcsúzott a testvérektől, és Szíriába hajózott Priszcillával és Akvilával együtt, előbb azonban megnyíratta a fejét Kenkreában, mert fogadalma volt. 19Efezusba érve elvált tőlük, maga pedig bement a zsinagógába, és vitázott a zsidókkal. 20Amikor arra kérték, hogy hosszabb ideig maradjon náluk, nem volt rá hajlandó, 21hanem búcsút vett tőlük, és ezt mondta: "Ismét visszatérek hozzátok, ha az Isten úgy akarja." Aztán elhajózott Efezusból. 22Miután Cézáreába érkezett, felment, köszöntötte a gyülekezetet, azután lement Antiókhiába. 23Ott időzött egy darabig, majd útra kelt, sorra végigjárta Galácia vidékét és Frígiát, erősítve valamennyi tanítványt." (Apostolok cselekedetei 18,18-23)

Pál az idő múlásával úgy érezte, hogy Görögország e zsúfolt központjában, Korinthusban a munkája végéhez érkezett és továbbment. Nem a nehézségek vagy a felelősség elől futott, amikor elment. Miután a dolgok lecsitultak, megértette, mi lesz a következő feladata. Pál célja Jeruzsálem volt, ezért vállalta a nazireusi fogadalmat és tisztulást, hogy népéhez és hagyományaikhoz illő magatartását bizonyítsa. Efézusban is megállt, ahol nyitott emberekre talált, de innen is továbbment. Isten vezetésére van szükségünk, hogy tudjuk, mi a célunk, és miként érünk oda. Pál mindig Isten akaratának rendelte alá a terveit. Te hogy teszel? Pál nem csak új missziókat indított, hanem elmegy beszámolni a testvéreknek Jeruzsálembe (a keresztyénség fővárosa) és Antiókhiába - akik ki is küldték a szolgálatra (ez volt immár a második misszióútja).
Pál nemcsak utat tör, hanem felelősséget visel az eddig elvégzett munka iránt, és utógondozó körútra indul. Az evangélizálást a tanítvánnyá nevelés és a tanítványok megerősítése követi - erre törekedett Pál, amikor meglátogatta az első missziói út alkalmával alapított gyülekezeteket. /NBI/