Keresztenyzene ,vers, hit, Biblia

Sík Sándor.

Akarom élni az egész hitet,
Szeretni, ahogy Isten szeret,
És bízni, bízni akarok,
Abban, amit Krisztus hozott,
Nem érzem, nem is gondolom,
De akarom, akarom, akarom.

Ócsainé Zágoni Tünde.

Vérzik az ég.

Vérzik az ég bűneink felett,
A Menny zokog vétkeink miatt.
Isten szíve majd meghasad,
Annyira nagyon szeret...
Látja az emberéleteket,
Nincs befogadó lélek.


Itt e Földön megholt minden ember,
Ha nem él benne hit, remény, szeretet.
Tengernyi nép hada kél,
Nincs benne éltető égi fény.
Szívekből kitöröltetett a jó,
E világi hatalom csábító, pusztító.

Harcol test a test ellen,
Szív hadakozik szív ellen...
Nincs e Földön igaz szeretet,
Sötétség van, kegyetlen élete...
Egyre jobban vérzik az ég,
Megannyi bűneink felett.


Egyre hangosabban zokog a Menny,
Halált hozó vétkeink miatt.
Isten szíve majd meghasad,
Annyira nagyon szeret...
Látja az emberéleteket,
Nincs befogadó lélek.

Füle Lajos.

Siessetek, hamar lejár!

Kegyelme már régóta vár.
Ma még lehet, ma még szabad,
borulj le a kereszt alatt!

Elszáll a perc, az életed.
Ma még, ha jössz, elérheted.
Ne késs tovább, ne várj tovább,
ma kérd ATYÁD bocsánatát!

Reményik Sándor.
Minden lélekben van egy kis szivárvány,
Kis csapóhíd, amelyet lebocsát,
Hogy egy más lélek átjöhessen rajta,
Ennek a hídnak hídpillére nincs,
Ezt a hidacskát csak az Isten tartja,
Az Isten, aki a szívekbe lát.

Szenteld meg az ünnepnapot!



Istenem!
Te rendelted szent napodat testi-lelki felüdülésünkre, és Te hívsz el gyülekezetedbe, hogy együtt hallgassuk igédet, és együtt magasztaljuk nevedet.
Megvallom, hogy vétkeztem szent napod, igéd, és gyülekezeted ellen.
Nem törekedtem arra, hogy időm legyen napod megszentelésére. Mulatozás, játék, és szórakozás kedvéért, közönyből, lustaságból, aggodalmaskodásból, hitetlenségből kerültem gyülekezeted közösségét, mellőztem igédet, és szentségeket. Szent napodat csak külsőképpen tartottam meg. Nem becsültem meg igehirdetést. Elhanyagoltam a Szentírás olvasását. Nem tanultam szívesen a Te igédet. Nem tanítottam enyéimet a Te igédre. Nem tettem lehetővé, és nem törekedtem arra, hogy mások is megszenteljék napodat. Nem igyekeztem meggyőzni azokat, akik közönyből, aggodalmasságból, vagy hitetlenségből elhagyják gyülekezeted közösségét, s nem élnek az igével, és a szentésgekkel.
Nem vágyódtam szívem mélyén igédre, nem örültem evangéliumodnak, mert nem féltelek, és nem szerettelek szívemből.
Uram, könyörülj rajtam!
Ámen.

Napi áhitat

Az ikóniumi misszió
"1Ikóniumban történt, hogy együtt mentek be a zsidók zsinagógájába, és úgy szóltak, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívővé. 2De azok a zsidók, akik nem hittek, felingerelték és megharagították a pogányokat a testvérek ellen. 3Mégis elég sok időt töltöttek ott, és bátran szóltak az Úrban bízva, aki bizonyságot tett kegyelmének igéje mellett, és megadta, hogy jeleket és csodákat vigyenek véghez. 4A város népe azonban meghasonlott, és némelyek a zsidókkal, mások meg az apostolokkal tartottak. 5De a pogányok és zsidók vezetőikkel együtt összefogtak, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket. 6Ők azonban ezt megtudva elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe és a környékre, 7és ott hirdették az evangéliumot." (Apostolok cselekedetei 14,1-7)

Életünk során egy kudarc átélése, egy keserű élmény elegendő ahhoz,
hogy feladjunk dolgokat, vagy legalábbis fenntartásokkal legyünk a folytatásban.
Pál és munkatársa arról tesznek bizonyságot, hogy evangéliumhirdetői
munkájukban nem ismerik a meghátrálást és a keserűséget.
A pizídiai Antiókhiából keserves események következtében - a zsidók
féltékenységből fellázították ellenük a város előkelőit - kellett elmenekülnie
az apostolnak és munkatársainak. Mégsem keseredtek meg, és nem voltak
fenntartásaik az Ikóniumban élő zsidókkal szemben. Nem kerülték
őket, mondván: "legutóbb is méltatlanul bántak velünk", hanem első útjuk
a zsinagógába vezetett, ahol nem méltatlankodtak, hanem prédikáltak.
Érdemes elgondolkoznunk egy kicsit azon, hogy hasonló esetben mi
mit tennénk. Lehet, hogy munkánk méltatlan fogadtatása esetén visszavonulnánk
és legalábbis "egy ideig" nem foglalkoznánk mással, csak önmagunkkal
és sebeink gyógyítgatásával. Ha rászánnánk magunkat a szolgálat
folytatására, esetleg meghatároznánk, hogy kik azok, akiknek "érdemes"
hirdetni az evangéliumot, mert "méltó módon" bánnának velünk, és fogadnák
a hirdetett üzenetet. Amikor ilyen gondolatok járnak valakinek a fejében,
vajon mennyire foglalkozik magával, és mennyire azzal a szolgálattal,
amelyre Isten hívta el?
Az Úr Jézus így szólította meg egy alkalommal a tanítványokat: "Ha valaki
énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és
kövessen engem!" (Mt 16,24) Nem könnyű önmagunkat megtagadva félretenni
a keserűséget, az önérzet marcangoló fájdalmát, és meghátrálás, valamint
fenntartások nélkül folytatni a szolgáló életet. "De mi nem a meghátrálás
emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet
nyerjünk." (Zsid 10,39) Ikóniumban is meg lettek az Úrban bízó, bátor bizonyságtételnek
a gyümölcsei, hiszen "a zsidókból is, a görögökből is igen
sokan lettek hívővé".
Hogy ebben a városban is voltak keserű következmények, mert bántalmazni
és megkövezni akarták Pálékat? Lehet, de Isten megáldotta
munkájukat, hiszen meghátrálást nem ismerő szolgálatuk gyümölcseként
gyülekezet alakult a városban. Később, amikor a vidék gyülekezeteit végiglátogatta
az apostol, azt láthatta, hogy "a gyülekezetek erősödtek a hitben,
és naponként gyarapodtak lélekszámban" (ApCsel 16,5). Ami nem történik
meg, ha a keserű élmény miatt megfutamodnak... /HZ/

A teljes evangeliumi gyülekezetek egyik szép dicsérete az 1990-es évejböl.

Ez az a nap - hollandul

Gyerek dicséret - hollandul

Egy másik közismert dicséret - most hollandul))

A tékozló fiú.

"Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki. Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.
És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek."
Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. Mire a szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt.
Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte. Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút.
Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott."

Lukács ev. 15, 11:32

kerersztenyvers ,Dicsőítés, Biblia

Kicsi Fecske! Nem gondoltam, hogy itt is megtalállak :smile:. Ze hogyan egyezteted össze az ezoterikát és a hitet? Nekem sajnos nagyon nehéz még elke támogatásával is sokszor kétségbe esek. Az is igaz , hogy idáig nagyon nem láttam semmit a világból és most félek elveszítem Isten szeretetét.Vagy a családom csalódik bennem nagyot, ha megtudja.

sangvia

Kedves sangvia !<O</O
Örülök a hozzászólásodnak viszont egyet kérek tőled ,légy szíves ne ítélkezzél.
Egy van aki Itélni fog. Én nem nézem ki hol jár,és melyik topikból jön ide .<O</O
Egy valaki még jobban nem fogja nézni.<O</O
"Amilyen mértékkel mérsz, olyannal kapod vissza.<O</O
Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. (Mt. 7,2) "<O</O

Kicsi fecske itt nem használ ezoteriát.
<O</O
Tiszteld őt ahogyan én is teszem
Köszönöm
<O</O
Kérem az Úr Jézust mutassa meg a hozzá vezető útat és
találd meg Lelki Békédet.
Szeretettel
Kata

Ó, EGY A SZÜKSÉGES DOLOG!<O</O
Add, Uram, megértenem!<O</O
Minden más, akármint ragyog,<O</O
Csak súlyos teher nekem,<O</O
Mely szívemet felzaklatja,<O</O
Nyugodalmát meg nem adja.<O</O
Csak egy, ami szükséges,<O</O
Egy, ami üdvösséges.<O</O
<O></O>
Ha kívánod ezt megnyerni,<O</O
Hagyd el, mit e világ ád;<O</O
Új örömöd lesz ezernyi,<O</O
Keresd Isten országát!<O</O
A jó részre törekedjél,<O</O
Örök kincsed lesz Istennél;<O</O
Hogyha Jézust követed,<O</O
Nyugalmadat megleled.<O</O
<O></O>
Mária is élő hittel <O</O
Ím, a jó részt választá,<O</O
Midőn áhítatos szívvel<O</O
A Megváltót hallgatá.<O</O
Egész lelke rajta csüngött,<O</O
Benne talált békét, üdvöt;<O</O
S míg ott lábainál ült,<O</O
Szent szavában elmerült.<O</O
<O></O>
Uram, te vagy boldogságom,<O</O
Lábad nyomán üdv fakad.<O</O
Te vagy utam, igazságom,<O</O
Szent és bölcs minden szavad.<O</O
A te igéd örök élet,<O</O
Mindent megnyerek tevéled,<O</O
Csak szívből szeresselek,<O</O
És híven kövesselek!<O</O
<O></O>
Bűneimnek bocsánatát<O</O
Tőled ha megnyerhetem,<O</O
Szívem felejti bánatát,<O</O
Nyugalmamat meglelem.<O</O
Mindig kedved szerint élek,<O</O
Azért semmitől sem félek;<O</O
Jézus, te vagy váltságom,<O</O
Békém csak tőled várom.<O</O
<O></O>
Legyen bő kegyelmed rajtam,<O</O
Ó, én édes Jézusom,<O</O
Hogy dicsérjen éltem, ajkam,<O</O
S járjak üdvös, jó, úton!<O</O
Add erőd, Szentlelked nékem,<O</O
Te légy az én segítségem;<O</O
Bűntől vond el szívemet,<O</O
Áldd meg egész éltemet!<O</O
<O></O>
Jézus Krisztus, te egyedül<O</O
Légy az üdvöm, mindenem,<O</O
Vizsgálj engem szüntelenül,<O</O
Ne tűrj foltot lelkemen!<O</O
Hogyha járok tévösvényen,<O</O
Igéd jóra vezéreljen;<O</O
Légy enyém, s ez egy elég,<O</O
Mint legnagyobb nyereség!<O</O
J.Shröder (1666-1699) nyomán Zábrák Dénes, 1911.<O</O
<O></O>

<O></O>
<O></O>
<O></O>
<SCRIPT src="http://www1.freeweb.hu/html/reload.js" type=text/javascript></SCRIPT>

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Csodálatos, szent és fenséges [/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Megváltóm vagy, kegyelmed éltet. [/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Sorsom tiéd, szelíden hívtál, s itt vagyok.[/FONT]​

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Jöjj hát, járj át, szólj és formálj, [/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Légy Úr bennem, várlak szüntelen![/FONT]​

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Kelj fel, ó Uram, Jöjj, és áldj meg újra, [/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Szent Szellemed tûzzel áraszd rám![/FONT]​

Pogány vallási elemek felismerése időben
"11Amikor a sokaság látta, amit Pál tett, likaóniai nyelven így kiáltottak: "Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!" 12Barnabást Zeusznak mondták, Pált pedig Hermésznek, mivel ő volt a szóvivő. 13Zeusz papja pedig, akinek a temploma a város előtt volt, bikákat és koszorúkat vitt a kapuk elé, és a sokasággal együtt áldozatot akart bemutatni nekik. 14Amikor meghallották ezt az apostolok, Barnabás és Pál, ruhájukat megszaggatva a sokaság közé futottak, 15és így kiáltottak: "Emberek, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló emberek vagyunk, és azt az evangéliumot hirdetjük nektek, hogy ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez, aki teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van. 16Ő az előző nemzedékek során megengedte, hogy minden nép a maga útján járjon, 17bár nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket; bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet." 18Így szóltak, és nagy nehezen lebeszélték a sokaságot arról, hogy áldozatot mutasson be nekik." ( Apostolok cselekedetei 14,11-18)

Nagyon kényelmetlen helyzetbe került Pál és Barnabás, amikor a
Lisztrában élő lakosok félreértették a sánta gyógyulását. Egyrészről ugyan
tetszik az embernek, amikor elismerik valamelyik tettét, ám a hívőnek mégis
tudnia kell a helyén, kellő alázattal kezelni az eseményeket.
Jó látni, hogy az apostol nem jött zavarba a hirtelen kezdődött körülrajongástól,
hanem józanul és határozottan kezelte a történteket. Saját életében
is megélte azt, amire Timóteust is tanította, hogy "nem a félelemnek lelkét
adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét"
(2Tim 1,7). Bátran szembenézett hallgatói vallásos hiedelmeivel, és nagy fáradsággal
elhárította maguktól a meg nem érdemelt tiszteletet.
Van-e hitünk ahhoz, hogy szembenézzünk a körülöttünk lévő világ tévelygéseivel?
Egyáltalán van-e Szentlélek általi józanságunk, hogy észrevegyük
azokat a pogány elemeket és gyakorlatokat, amelyek Istenbe vetett
hitünk tisztaságát veszélyeztetik? Ha észrevettük, van-e bennünk alázatos
kitartás, hogy a téves meggyőződést vallókat, Isten igazságához ragaszkodva,
megpróbáljuk helyes irányba terelni? Engedjük, hogy Isten mérlegre tegye
ma hitünk tisztaságát! /HZ/

<a href="http://www.imeem.com/people/-HSGd4H/photo/vb8XowPaE6/"><img src="http://media.imeem.com/p/vb8XowPaE6.jpg" alt="click to comment" title="click to comment" /></a>

Reményik Sándor:
JÓZSEF, AZ ÁCS, AZ ISTENNEL BESZÉL

Magasságos,
Te tudod: nehéz ez az apaság,
Amit az én szegény vállamra tettél.
Apja volnék, - és mégsem az vagyok.
Ez a gyermek... ha szemébe tekintek,
Benne ragyognak nap, hold, csillagok.
Anyja szemei s a Te szemeid,
Istenem, a Te szemeid azok.
Gyönyörűséges és szörnyű szemek,
Oly ismerősek, s oly idegenek...
Ez az ács-műhely... ezek a forgácsok...
Mit tehettem érte?... Mit tehetek?
Én tanítottam fogni a szerszámot,
Mégis rá fogják majd a kalapácsot.
Úgy félek: mi lesz?
Most is ki tudja, merre kóborog,
Tekintetétől tüzet fog a műhely,
Tüzet a világ, s egyszer ellobog.
Ó, jó volt véle Egyiptomba futni
S azután is óvni a lépteit,
Fel a templomig, Jeruzsálemig,
Míg egyszer elmaradt...
Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja
Borzolta szürkülő szakállamat,
Ezüst nyomot hagyott már akkor is,
Komoly nyomot parányi rózsaujja.
S most olyan más az útja...
Vezetném és Ő vezet engemet.
Csak azt tudom, a Te utadon jár,
Magasságos,
De ki tudja a Te ösvényedet?
Te vagy az atyja, - én senki vagyok,
Az Evangéliumban hallgatok,
S hallgat rólam az Evangélium.

<a href="http://www.imeem.com/people/-HSGd4H/photo/WXfiu7vg3y/"><img src="http://media.imeem.com/p/WXfiu7vg3y.jpg" alt="click to comment" title="click to comment" /></a>

Egy pohár víz <O</O
<O></O>
Hogy a napfény ráesett, <O</O
Szinte szívdobogva néztem <O</O
Ezüstszikrás börtönében <O</O
Az ezüsthideg vizet. <O</O
<O></O>
Víz, még sohse láttalak:<O</O
És lelkem sok szennye-bűne<O</O
Boldogtalan megszégyenülve<O</O
Érzi, milyen tiszta vagy. <O</O
<O></O>
Jég vagy! Tűz vagy! Gyönyörű!<O</O
Tündértestű meztelenség!<O</O
Voltam én is, és leszek még, <O</O
Mint te, olyan egyszerű?<O</O
<O></O>
Jöjjetek, igaz imák: <O</O
Jó vizek, öntözzetek meg, <O</O
És kit oly rosszul szeretlek, <O</O
Válts meg, égi tisztaság! <O</O
Szabó Lőrinc<O</O
Hozsannázó napok c. gyűjteményből (Balog Miklós összeállítása) I. kötet 550. oldal<O</O
<O></O>
<O> </O>

"Ezt mondja a SEREGEK URA: Igazságos ítéletet hozzatok, szeretettel és irgalmasan bánjatok egymással! Az özvegyet és az árvát, a jövevényt és a nyomorultat ne zsákmányoljátok ki, és ne tervezzetek egymás ellen magatokban semmi rosszat!"

<CENTER>

(Zakariás 7:9-10) </CENTER><CENTER> </CENTER><CENTER></CENTER><CENTER></CENTER><CENTER>2 Királyok 3:9-20 szerint Izráel királya két társával Móáb ellen harcba indult. De "...nem volt vize a seregnek, sem az utánuk hajtott állatoknak." Mire a királyok Elizeus prófétához mentek tanácsért. A próféta meg Isten ihletésére a következőket mondta:
csináljatok sok gödröt ... a patakmederben. Mert ezt mondja az Úr: Nem láttok szelet, nem láttok esőt, mégis megtelik ez a patakmeder vízzel, és ihattok ti is, meg a jószágaitok, az állataitok is... Történt másnap reggel..., hogy egyszerre csak víz áradt Edóm felől, és megtelt az a vidék vízzel."
Ebben az esetben Isten azt várta el népétől, hogy hittel viszonyulva ígéretéhez, ássanak gödröket. Nem arról van szó, hogy Isten nem tudta volna megtölteni a patakmedret az ő közreműködésük nélkül. De arról igen, hogy mielőtt megáldotta volna őket látni akarta, hogy mennyire bíznak benne és engedelmeskednek. Ha tehát csodát akartak látni, akkor ásniuk kellett. Mikor aztán ástak, akkor megtörtént a csoda.
Aztán a 2 Királyok 4:3-7 alapján meg egy özvegyet azzal fenyegette a hitelezője, hogy elveszi tőle két gyermekét rabszolgának, ha nem fizeti ki adósságát. Ő is Elizeus prófétához folyamodott segítségért. Mire Elizeus megkérdezte tőle:... mi van a házadban? Az asszony így felelt:
Nincsen egyéb... csak egy korsó olaj. Elizeus ezt mondta: Menj, kérj kölcsön edényeket... de nem keveset. Azután... tölts ezekbe az edényekbe. Amelyik megtelt, tedd félre!
Az asszony elment és... töltögetett. Amikor megteltek az edények, ezt mondta az egyik fiának: Tégy elém még egy edényt! De az így felelt neki: Nincs több edény! Ezután nem folyt több olaj. Az asszony elment az Isten emberéhez, és elbeszélte ezt. Ő pedig így szólt: Eredj, add el az olajat, és fizesd ki az adósságodat. Ami pedig megmarad, abból élj a fiaiddal együtt!"



</CENTER><CENTER></CENTER>

Ne fuss

Csak a mai nap számít,
Mert megvan minden napnak a maga baja
Ne gondold hozzá a holnap vélt baját
a holnaputáni jajt,
mert nem biztos, hogy ez j&otilde; reád.
El&otilde;re aggódni nem nemes dolog
félrevezethetnek hamis gondolatok.

Tedd Jézus kezébe a holnapot

s akkor majd öröm árad szomorú szívedbe,
Lélek ! Ne fuss a holnap elébe !
<HR>[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Elég[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Oly sokszor er&otilde;t vesz rajtam a csüggedés
Nem érzek mást, csak azt, hogy nehéz, nehéz, nehéz
Már-már azt hiszem elhagytál, s nem gondolsz velem,
Mikor hirtelen elém állsz Istenem

"Itt vagyok. Mit akarsz, hogy cselekedjem veled ?
Gyermekem ! Tárd ki el&otilde;ttem a szíved."

Hangod símogat,

Örömbe ringat,

Megsz&ucirc;nik minden gondolat,

Nem kérek semmit - elég, ha vagy. [/FONT]

<HR>[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Értem már[/FONT][FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Felbolydult bennem a lelkem
utaidat Uram végképp nem értem
sokszor sötétben vezetsz és bántások között,
sehogy sem látom a jót a sok rossz mögött.

De lám, emlékemben felfénylik a Kereszt,
ó mennyi szenvedést hozott az Neked,
mégsem mondtad: Atyám, nem értelek.

Vállaltad, nem magadért - értem
a mérhetetlen szenvedést

Uram, már értem !

Szívemben dalol az öröm,
Életemet - úgy, ahogy van - megköszönöm ! [/FONT]

<HR>

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Vigasz[/FONT][FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Uram, a Te kezedb&otilde;l elfogadom,
legyen bár nehéz a sorsom.
Te vagy vigasza lelkemnek,
tudom: határt szabsz a megengedettnek.


[/FONT]

<HR>[/FONT]

Mi juttat be minket a Mennybe? Hogy világos és érthető választ adjon erre a kérdésre, az Úr Jézus elmondott nekünk egy példázatot. Lukács evangéliuma 14. részében a 16. verstől kezdve egy emberről beszél (a példázatban Istent jelképezi), aki nagy vendégséget készül rendezni; s először csak célzottan küld ki bizonyos számú meghívót. Valamennyi válasz lesújtó:
"azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem (...) A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem (...) Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek."
Ebből nyilvánvaló, hogy a Mennyet meg lehet nyerni vagy el lehet veszíteni. A döntő pont a meghívás elfogadása vagy elutasítása. Lehetne az ennél egyszerűbb? Minden bizonnyal nem! Ha egykor sok ember lesz kizárva a Mennyből, akkor az nem amiatt lesz, hogy nem ismerték az utat, hanem mert elhárították a meghívást.

​

​