Keresztenyzene ,vers, hit, Biblia

Kicsi Fecske · 2009 Január 29

A Sátán "igen"-je

"Lett pedig, mikor mentünk a könyörgésre, egy szolgálóleányka jött elônkbe, kiben jövendômondásnak lelke volt, ki az urainak nagy hasznot hajtott jövendômondásával. Ez követvén Pált és minket kiált, mondván: Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái, kik néktek az idvességnek útját hirdetik. Ezt pedig több napon át mívelte. Pál azonban megbosszankodván, és hátrafordulván, mondá a léleknek: Parancsolom néked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belôle. És kiment abban az órában. Látván pedig annak az urai, hogy keresetüknek a reménysége elveszett, megfogva Pált és Silást, vonák a piacra a hatóságok elé. És odavezetvén ôket a bírákhoz, mondának: Ezek az emberek zsidó létükre megháborítják a mi városunkat. És olyan szertartásokat hirdetnek, melyeket nem szabad nekünk bevennünk, sem cselekednünk, mivelhogy rómaiak vagyunk. És velök egyben feltámadt a sokaság ô ellenök. A bírák pedig letépetvén ruháikat, megvesszôztették ôket." ApCsel. 16,16-22

<HR width="100%">

Urunk, mindennap elmondjuk, hogy számunkra Te vagy az élet! Segíts, hogy ez valósággá lehessen, ne legyen Rajtad kívül senkink és semmink. Áldj meg így bennünket, hogy igazán áldássá tehess. Ámen.

Az Úr azért hívta el a tizenkettôt, hogy együtt éljen velük. "Akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk." (Róma 14,6). Ha valakivel együtt élek, kicsi kérdéseimet is elmondom, mert ezen keresztül is kapcsolatom van vele. Ahogy egy szülônek öröm, hogy gyermeke a legkisebb kérdéssel is hozzá fordul, az Úrnak is öröme, ha hozzá megyek. Így tanulom és ismerem meg a hangját. Akiket kicsi dolgokban nem vezethet az Úr, azokat nagyobb dolgokban sem vezeti. Az Úr azt ígérte: "Szemeimmel tanácsollak téged." (Zsoltár 32,8). Azt szeretné, ha mindig az Ô szemébe néznénk, és tanácsát figyelnénk. Mi mindnyájan kígyómarta emberek vagyunk, de azt meg tudjuk tenni, hogy egy percig fölnézünk Jézusra. Olyan sokszor nem tesszük meg, ezért tévesztjük el az utat.

Istennek az igen-je az volt, hogy Lidiának megnyitotta a szívét. Valami kicsiben elkezdôdött. Zakariás azt mondja: "Mert akik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ón-követ."(4,10). Ne vegyük semmibe a kicsiny kezdetet, az elsô embert, Lídiát, akinek Isten megnyitja szívét, és jelzi, hogy cselekedni akar. Isten igen-je ne az legyen, hogy szolgálatunkon sokan vettek részt. Az számít, ott van-e az az egy ember, akihez Isten szólni szeretne. Jézus az egyért mindent megtesz, az egy juhnak, nem a kilencvenkilencnek megy utána. Neki elég az egy. Ne legyünk olyanok, ha nem történik óriási esemény, nem is volt értelme az egésznek. Pálék vezetésre megtették ezt a hosszú utat, és Isten ennek az egy asszonynak megnyitja szívét. Kicsin kezdôdött, és aztán ébredés lett. Megalakult egy Filippibeli gyülekezet, akit Pál látogatott, és ahol már sokan voltak. Valahol így mondja az Ige: elôször füvet hajt. Valami kezdôdik. Ez lesz majd teljes kalásszá, búzává.

Beszéltünk az Isten igen-jérôl, de beszélnünk kell a Sátán bizonyságtételérôl is. Modersohn könyvében olvastam: ahol a Szentlélek által hirdettetik az Ige, ott ketten tesznek bizonyságot. Az egyik Isten, azzal, hogy emberek térnek meg, a másik az ördög, aki üldözést kezd. Olyan komolyan írta Modersohn Ernô, vigyázzunk, mert az az ember, akinek életébôl hiányzik az ördög bizonyságtétele, az nem okozott igazán kárt az ördögnek. Ott nyugodtan nézi a történéseket, nem izgalmas a dolog, valóban csak sok hű-hó semmiért. De ahol valami elkezdôdött, - és látjuk, hogy itt elkezdôdött, - ott azonnal elôjön az ellenség.

Ne felejtsük el, háborúban vagyunk, az igehirdetés támadás a sötét hatalmak ellen. Nagyon-nagy ellenséget támadunk. Vigyázzon az az ember, aki ezzel nem számol. Itt támadás történt, és lesz visszaütés! Ne gondoljuk, hogy az ellenség tétlenül nézi, ha tôle embereket, lelkeket ragad el Isten Igéje. Ha jelen van a Sátán bizonyságtétele, annyit jelent: veszedelemben van az országa. Két ország háborúzik ebben a világban. Melyik ország királyáé vagy?

Nem tudom mennyi ideig lehettek Pálék Filippiben, amikor elkezdôdött az ördög bizonyságtétele, az üldözés. Komoly támadás éri a Sátán birodalmát. A jövendômondó lány volt az ördög papja, szolgája. Semmi különös nincs róla írva. Ne azt nézzük, ami a szem elôtt van. Elôttünk csak egy szolgálóleány van. De mögötte? Az Ige világosan megmondja: "Mert az ember azt nézi, ami a szeme elôtt van." (1Sám 16,7). Isten szolgái is csak annyit látnak ami szemük elôtt van? Hívô életem elején nagyon komoly imádságom volt: Uram lelki látást adj, hogy mögé lássak annak, aki és ami elôttem áll. A mögötte levô szellemi erônek. Ne a szemem elôtt levôt lássam, ami talán tetszetôs, kedves.

Lehet, hogy ez a szolgálóleány nagyon helyes, kedves, csinos lány volt. De mi volt mögötte? Vigyázzunk, mert az emberek mögött erôk vannak. Erre a lányra azt mondja az Ige: "akiben a jövendômondásnak a lelke volt." Lukács 9,55-ben Jézus a tanítványainak mondja: "Nem tudjátok minémű lélek van ti bennetek." Mi is megdöbbenünk, amikor hirtelen indulat tör ki belôlünk. Errôl a kislányról sem tudta senki, amíg gazdái föl nem fedezték, hogy hasznos nekik. Akkor haragudtak meg, amikor meglátták, hogy keresetüknek nagyrésze elveszett. Elôtte azt mondja az Ige: "ki az ô urainak nagy hasznot hajtott jövendômondásával". Ennek a szegény leánynak a rettenetes állapotát használták ki. A hasznot nézték. A gazdát nem érdekelte, hogy ez a leány mit gyötrôdött. Micsoda györtrelmei, kényszergondolatai, álmatlan éjszakái lehettek. Amilyen lelket hordoz az ember, az vezérli az életét, és az teszi tönkre. Akiben Isten lelke lakik, örömöt, békességet, szeretetet áraszt.

Az emberek csak a hasznot nézik. Az Ige azt mondja: minden az emberért van. "A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért." (Márk 2,27). Jézus az emberért lett. Isten a Fiát adta az emberért! Vajon mi is úgy nézzük a másik embert, mint a legnagyobb értéket a földön, vagy pedig felhasználjuk, és kihasználjuk önzô érdekeinkre?

Ebben a leányban jövendômondásnak lelke volt. Egy megszállott lány, akiben emberfeletti képesség volt. A gadarénusban emberfeletti erô volt, semmivel nem lehetett megkötözni. Ez a leány ott járkál Pálék mögött, és teljesen igazat mond. "Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái, akik néktek az idvességnek útját hirdetik."

Nagyon sokszor, amikor jóslatokról beszélnek, mondják: Igazat mondott, megtörtént. Nem ez dönti el, - az a kérdés, Istentôl van-e, vagy az ördögtôl. Az ördög az Isten majma. Ugyanazokat csinálja, mondja, amiket Isten ígért, csak nem isteni, hanem démoni, ördögi erôvel. Ez jövendômondás. Vannak gyógyulások, valaki valóban meggyógyult. Világos, erôk vannak emögött, csak ördögi erôk. Van ördögűzés. Így mondja Jézus: "És ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki?" (Máté 12,27). Jézus azt mondja: "És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország." (Márk 3,24).

A nyelveken szólásnál is arra hivatkoznak, hogy benne van a Bibliában. A kérdés az, milyen erô van mögötte. Ezt kellene megismerni. Isten szolgáinak kérni kellene a lelkek megítélésének kegyelmi ajándékát. Életbevágóan szükségünk volna rá, hogy meg tudjuk állapítani, mi mögött milyen lélek van. Egyszerű falusi asszonyok mondták, már a légkörbôl érezni lehetett, itt valami idegen van. Aki a Pásztor hangját ismeri, az idegenre nem hallgat.

Azt mondottuk, hogy ez a szolgálóleány jövendôt mondott, és az igaz volt. "Ezt pedig több napon át mívelte." Pál hátrafordult, és parancsolt a léleknek. Isten Igéje szerint Isten gyermekei parancsolhatnak az ördögnek, de csak azok, akik arra megbízást és jogot kaptak. Ez kegyelmi ajándék kérdése. Mi ne parancsolgassunk, mert úgy járunk, mint a Skéva fiai. Pálnak megvolt ez a kegyelmi ajándéka, ô parancsolhatott a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki. Azt mondja az Ige: "És kiment abban az órában." Volt, amikor azonnal kiabálva kiment. Emlékszünk a holdkóros fiúra, amikor Jézus szólt, abban a pillanatban földhöz verte a tisztátalan lélek és mindenki elôtt kiment. Itt nem volt semmi szenzációs jelenet, de kiment.

Ha valaki Isten erejével parancsol, nem biztos, hogy azonnal történik valami, lehet, hogy késôbb. Nem biztos, hogy abban az órában. Olyat is láttam és tapasztaltam, hogy késôbb történt meg. De ha az Úr erejével szólt és Isten Lelke volt mögötte, akkor meg fog történni. Talán az Úr nem akart itt nagy felhajtást csinálni, még nagyobb botrányt, ami aztán úgyis lett. Ô tudja mit mikor tesz. Imádságunkat is sokszor nem azonnal hallgatja meg, várni, és hinni kell.

Aztán jön a következmény, a visszatámadás. "Látván pedig annak urai, hogy keresetüknek reménysége elveszett, megfogák Pált és Silást, vonák a piacra a hatóságok elé. És odavezetvén ôket a bírákhoz mondának." Mondják a maguk mondókáját. Feljelentés történik. Hányszor félünk ettôl, nehogy valami baj történjen. Aki ezektôl fél, ne kezdjen bele Isten munkájába. A Biblia nagyon világosan megmondja: "De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak." (2Tim.3,12). Számolj ezzel, ha Jézus Krisztus után indultál el! Így írja az Ige: az Ô nyomdokait kövessétek. Az Ô nyomdokai a keresztre vezetnek. Ha neked ez az út nem tetszik, ne indulj el az Ô lábanyomán!

Nézd meg az elsô keresztyéneket: Isten nagy ébredést adott, és nagyon sokan mártírhalált haltak. Elindultak Valaki után, aki a Golgotára ment, aki vállalta a szenvedést. A tanítvány nem lehet nagyobb a Mesterénél. Az a világ, amelyik Jézust keresztre feszítette, nem fog hozsánnázni neked. Aki Ôt követi, aki az Ô nyomdokain indul el, az számoljon, hogy az ördög bizonyságot fog tenni. Itt politikát kevernek bele: ezek zsidók, mi pedig rómaiak vagyunk, megháborítják a városunkat! A sokaság mindig a dolgok mellé áll. Pál életében is mindig felindítják a sokaságot. Ha a sokasággal akarsz menni, ne indulj el az Úr útján. Olyan sokszor éltem át ébredésekben, hogy emberek nem mertek felállni, mert jaj, mit szól a falu. Amint az emberek lelkében ott van a nagy öröm, már üldözi a családja, az egész falu.

Lídia szívét megnyitotta az Úr, és pár nap múlva kezdôdik a háború. Ne lôj az ellenségre, ha nem akarod, hogy visszalôjenek. Döntsd el, háborúba nem megyek, mert visszalônek. Olyan ez, mint mikor valaki tornyot akar építeni, üljön le és számítsa fel a költségeket. Vagy ráadom az életemet, vagy nem csinálom. "Életöket nem kímélték mindhalálig." (Jel 12,11). A Biblia szerint ezek a gyôztesek. Aki félti az életét, a családját, sajnálja az anyagiakat, az ne menjen harcba. A háborúban lônek. Talán ti még joban tudjátok, hogy reánk mennyire lônek. Olyan jó, hogy sokszor nem is tudjuk meg, hogy miket mondanak. De hogy mondják, ez az ördög bizonyságtétele.

Egy faluban jártam, hívô testvérek együtt voltak, és sírtak ahogy csak tudtak, mert azt híresztelték rólam, hogy kocsmában együtt láttak a katolikus pappal. - Ti ezen sírtok? - Jót nevettem, hogy ilyen bolondságot ki lehet találni? - Te ezen nevetsz, kérdezték? Hát mit csináljak? Csak azért találnak ki vad dolgokat, hogy az evangélium hitelét veszítse.

Üldözést kezdenek, és sikerül is egy darabig. Azért lehet ennek örülni, mert akik Jézusért szenvednek, azokon megnyugszik a kegyelemnek és dicsôségnek lelke. Amikor hitrejutottam, az iskolában ahol tanítottam az Úr ébredést adott az osztályomban. Egy kislányra emlékszem, aki otthon bizonyságot tett. A bátyja attól kezdve csúfolta: a hívô mosakszik, a hívô eszik, a hívô veszekszik. Rájött, hogy ezek nem illenek össze. Enni szabad, mosakodni is, de veszekedni? A család is mindig piszkálta. Elmondta, hogy mikor ebédeltek, akkor is az Úrról beszéltem, és a bátyám olyan dühös lett, hogy leöntött egy pohár vízzel. Az arcomom végig csurgott a víz, de a megtérésemkor sem voltam olyan boldog, mint akkor. Ez a kislány tíz éves korában megtapasztalta: "Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell." (Jel 2,10). Szenvedni kell, de semmit nem kell félni.

Amikor az osztályomban ébredés lett, elterjedt a hír: be fognak csukni. Egy kicsit megijedtem. Egyik hívô testvérem azt mondta: csak most jutottál hitre, és ha az Úr már méltónak tart arra, hogy a nevéért szenvedj, nagyon foglak irigyelni. Néztem rá, - ezért irigyelni lehet valakit? Ez nem rossz dolog, ettôl nem kell félni. Az egész gondolkozásmódomat megváltoztatta akkor az Úr. Hálás vagyok annak a testvéremnek, aki ezt mondta. Azóta másképp nézem a nehézségeket. A mennyben ez dicsôség, ezért irigyelni lehet az embereket.

Gondoljátok el az elsô keresztyéneket, visszautasították a megmenekülés lehetôségét, hogy becsesebb feltámadásban legyen részük. Nem féltek a szenvedéstôl. Pálékkal is megtörtént, elfogták, megvesszôzték ôket. Lehet, már azt sem bírjuk ki, ha csúfolnak. Valamilyen módon szenvedni kell Érte, ha egyszer érett leszek rá. Nekem akkor meg kellett látnom, nem vagyok még érett az Érte való szenvedésre. Elsimították a dolgot, vidáman tovább tanítottam. Az elsô keresztyénekrôl hallottam azt a történetet, hogy tíz embert ki akartak végezni, mert nem voltak hajlandók megtagadni Jézust. Az utolsó pillanatban egy kiugrott a tíz közül. Abban a pillanatban egy a kivégzôk közül helyére állt. Te bolond vagy? - kérdezték. Azt mondta: - egy koronát láttam leesni az égbôl, odaálltam alá. Engedte, hogy kivégezzék Jézusért.

Vajon a te koronád is alá fog hullani, mert gyáva voltál?! A gyáváknak része a kénkôvel égô tüzes tóban lesz. Sokan ismerik azt a kis példát, hogy az elsô keresztyén üldözések közben egy fiatalember mindig attól rettegett, ha mártírhalált kell halnia, nem fogja kibírni és megtagadja az Urat. Mert akkoriban égették a keresztyéneket. Minden este a gyertyalánghoz közelítette ujját, és látta, hogy még ezt sem bírja ki. Mi lesz velem? Azt írja a kis történet, pár év múlva dicséretet énekelve, ragyogó arccal égett el a máglyán.

Ezt nem lehet próbálgatni, ez akkor adatik. Valaki egyszer azt mondta, ha az orvos, és orvosi tudomány megtudta tenni, hogy érzéstelenitik az embert, és a fájdalomból semmit nem érez, akkor Isten ne tudná ezt megtenni? Nem hazudtak azok a mártírok, akik azt mondták: úgy érzem, mintha rózsaágyon pihennék. Miközben a lángok között volt. Nem hiszem, hogy ott színházat lehet játsszani. Ott mindenki azt mondja el, ami teljesen igaz.

A szeretet Istene ott lesz velünk és mellettünk azokban a kicsi dolgokban, amit az Ô nevéért kell szenvedni. Olyan jó az, hogy az Ige nagyon világosan megmondja: Semmit ne félj!

Imádkozzunk! Uram segíts, hogy soha ne legyek gyáva katona. Köszönöm Uram, hogy háborúba küldtél, s mióta a Tied vagyok, mindig ütközetben lehetek. Dicsôítelek, hogy mindig megvédtél, megszabadítottál. Áldalak Úr Jézus Krisztus, hogy a nyelvek ostora elôl is rejtve lehetek. Taníts meg, hogy ne féljünk az emberek szavától, mindenféle rágalmától. Hadd dicsôítsünk Urunk, hogy védelem vagy. Hadd magasztaljunk Úr Jézus, hogy szolgáid védettek, és segíts vállalni, ha nevedért szenvednünk kell. Áldj meg minket bátor, szabad, Téged dicsérô szívvel. Kérlek Úr Jézus add meg életünkben az ördög bizonyságtételét, a neved dicsôségére. Ámen.

Kicsi Fecske · 2009 Január 29

Ének éjjel

"És miután sok ütést mértek rájuk, tömlöcbe veték ôket, megparancsolva a tömlöctartónak, hogy gondosan ôrizze ôket. Ki ilyen parancsolatot vévén, veté ôket a belsô tömlöcbe, és lábaikat kalodába szorítá. Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsôíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják ôket. És hirtelen nagy földindulás lett úgyannyira, hogy megrendültek a tömlöc fundámentumai; és azonnal megnyíltak az ajtók mind, és mindnyájoknak a bilincsei feloldódtak. Fölserkenvén pedig a tömlöctartó, és látván, hogy nyitva vannak a tömlöcnek ajtajai, kivonva fegyverét, meg akarta magát ölni, azt gondolván, hogy elszöktek a foglyok. Pál azonban nagy fennszóval kiáltott, mondván: Semmi kárt ne tégy magadban; mert mindnyájan itt vagyunk! Az pedig világot kérve, beugrott és remegve borult Pál és Silás elé." Ap. Csel. 16.23-29

<HR width="100%">

Uram, minden azon múlik, meghalljuk-e szavadat. Taníts meg érteni, amit most mondani akarsz. Áldj meg bennünket engedelmességgel. Kérünk, cselekedj bennünk, hagyjunk munkálkodni Igéd és Lelked által. Ámen.

Egy kis füzetet olvastam egyszer, a címe ez volt: "Jó úton és mégis viharban." Az volt a lényege, nem az igazolja, hogy jó az út amin járok, ha minden simán megy. Nem is mehet minden simán, hiszen van valaki, aki ellene áll a dolgoknak, hogy ne cselekedhessünk. Pálék jó úton vannak, keresték Isten akaratát, jó sínen voltak, minden kicsi dologra figyeltek. A pecsét is ott volt szolgálatukon, Lídia szívét megnyitotta az Úr, elkezdôdött az ébredés. Jó úton vannak, és mégis kitör a vihar. Az ördög üldözést támaszt. Nemcsak megvesszôzik, megverik ôket, börtönbe kerülnek, lábaikat kalodába szorítják. Bele tudjuk-e képzelni magunkat lelki állapotukba?

Azok akik ezt az egész dolgot véghezvitték velük, a Sátán eszközei voltak, vagy Isten eszközei? Sokszor kérdés ez történésekkel kapcsolatban, az Úrtól van, vagy a Sátántól? Jó volna világosabban látni ebben a dologban. Jóbnál csak annyit tehet a Sátán, amennyit Isten megenged. Minden Isten engedélyével történik, mert Ô az Úr. Isten aláírása nélkül nem futhatnak parancsok. Jób történetében a legapróbb részletekig szüksége volt a Sátánnak Isten engedélyére. Az Úr megszabta a próba és kísértés határait, csak addig engedi, amíg javunkra van. Tovább már nem mehetett a Sátán.

Ismerjük a történetet, amikor Dávid megy az embereivel, és Sémei kôvel dobálja és szidalmazza. Vérszopó és istentelen embernek nevezi. Dávid emberei el akarják hallgattatni, de ô azt mondja, hagyjátok, az Úr mondotta neki, szidalmazd Dávidot. Nem is igaz, amit Sémei kiabál, de Isten megengedi, oka van rá, és Dávidnak javára van. "Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van." (Róm 8,28). Egyszer nagyon nehéz helyzetben mondta az Úr nekem: vigyázz, Isten szolgái ôk a te javadra.

Biztos vagyok benne, Pálékban is feltámadt a komoly kérdés, - Istenem, miért? Jézus mikor a kereszten kiált, ugyanezt mondja: Én Istenem, miért? Itt érthetô volt ez a kérdés, engedelmesek voltak, mindent úgy tettek, ahogyan az Úr mondta, miért kellett ennek így történnie? Amikor az ember azért imádkozik, hogy Uram erôsítsd a hitünket, nagyon sokszor Isten válasza a próba. A sportolók teljesítményét a gyakorlás, a próba növeli. Az a borzasztó, a hitünk nem gyakorlott. A testünket gyermekkorunktól kezdve gyakoroljuk munkával, tornával. Értelmünket a tanulás, a gondolkozás erôsíti. Csak hitünk gyenge, nem gyakorlott. Talán megragadtad, hogy Jézus meghalt érted, és azóta semmi? Ha nem gyakorlod a hitedet, Isten kénytelen gyakoroltatni.

Egyszer errôl beszélgettünk, kísértés, vagy próba? Az esemény ugyanaz. Azt mondottuk, a Sátán oldaláról kísértés, azt akarja, hogy bukjak, tönkremenjek, Isten oldaláról próba, azt szeretné, hogy megerôsödjek. A történéseket azért engedte meg Isten, hogy erôsödjön a hitem, és javamat munkálja. Nehéznek látszik, de egy szempár néz és várja, hogy bízzak benne. Növeld a hitünket, kérik a tanítványok, és nem tudják mit kérnek, mert a próba ennek az útja. A legközelebbi próbánál jó volna azt mondani: Uram köszönöm hogy jót akarsz velem, javamat munkálod, hitemet erôsíted.

Olyan jó, hogy Pálék ketten voltak. Nagy ajándék a társ. Milyen jó a házastárs, ha tudsz vele együtt imádkozni, egy testvér, aki közel van a szívedhez. "Sokkal jobban van dolga a kettônek, hogynem az egynek. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát." (Préd 4,9-10). Ketten voltak itt is a kalodában, a belsô börtönben. Úgy gondolom, hat óra körül zárhatták be ôket, nyilván azt mondták a bírók, a hivatalos idônek vége, majd holnap folytatjuk. Eldöntjük, mi legyen velük. Mit csinált Pál és Silás hat órán keresztül? Csak éjféltájban kezdtek imádkozni és dicsôíteni Istent. Biztosan tudjátok, belül harcoltak. Nekik sem volt könnyű, akárcsak neked és nekem. Nem azonnal tudtak énekelni, ott volt bennük a miért, meg kellett harcolni a hitnek a szép harcát, hogy hitben tudjanak maradni.

Sok gyôzelmen mennek át, Lídia megtér, a szolgálólányból kiűzték az ördögöt, megy tovább Isten ügye, és váratlanul, egy óra leforgása alatt a legnehezebb helyzetbe jutnak. Nyilván ott volt bennük a nagy kérdés, Uram miért? Valószinű keresték, hol követtünk el hibát? Idô kell ahhoz, hogy minden kérdést végiggondoljon az ember. Még az is felvetôdhet: érdemes akkor Istent szolgálni? Ha engedelmes vagyok, cserbenhagy az Úr? Nyilván ott volt az ördög is: na, most mit csináltok?

Jöttek a kérdések. Tudjuk mit jelent a hitnek harca a próbák, kísértések idején. Minden kis próba Isten részérôl: megtiszteltetés. Annyit jelent: van mit próbálni. Amíg nincs mit próbálni, addig Isten nem ad próbát. Emlékszen hívô életem gyermekkorára, annyira boldog voltam. Valaki beszélt a nehézségekrôl, - ránézek, hol vannak itt nehézségek? Hát minden olyan jó, szeret az Isten, én is szeretem Ôt, tele vagyok örömmel, hogy-hogy próba, kísértés, nehezek, mikor csupa öröm minden? Gyermek voltam. Valaki azt mondta: olyan vagy most, mint egy kis csecsemô, akit nagyon szeret az anyja, mosolyogva fekszik a bölcsôben, minden jó. Aztán ahogy nôttem, jöttek a próbák. Az anyagi életünket teljesen az Úrra bíztuk. Azt mondtuk, soha senkinek nem fogjuk mondani, mire van szükségünk, nem kérünk, sôt el sem fogadunk semmit, amirôl nem tudjuk biztosan, hogy az Úr kezébôl származik. Csendesheteink akkor még sokkal kisebbek voltak. 15 ember volt itt. Elfogyott a pénzünk, vacsorára már nem volt kenyerünk. Az ittlevôk közül bárki szívesen segített volna, de senkinek nem volt szabad látni, tudni. Megették az ebédet, nem tudták, hogy vacsora nincs. Olyan örömünk volt, hitben vártuk, mit csinál az Úr? Nagy öröm a hitpróba, ha igazán hitben marad az ember. A csoda megtörtént, katonák gyakorlatoztak a környéken, ôsz volt, szilvafáink tele voltak szilvával. Bejött egy katona, mennyiért adnánk egy sapka szilvát? Perceken belül itt volt az egész társaság, vitték a szilvát, egy sapkáért két forintot adtak. Csak néztünk egymásra, - hát ki gondolt erre? Az üzlet sem zárt még be, valaki leszaladt, és este vígan ettük a kenyeret és mondogattuk, - hát ilyen az Úr?! A próba megerôsíti a hitet.

Építkeztünk anélkül, hogy pénzünk lett volna. Az Úr menetközben adta meg az anyagiakat. Akkoriban nem beszélhettünk ezekrôl a csodákról, nehogy azt mondják, felhívás. Az Úr kipróbálta hitünket, aztán megadott mindent, nem volt több ilyen próba. Az itteni szolgálatunkban a próbákkal teli idôk voltak a legcsodálatosabbak. Ne féljünk a próbáktól, Isten megerôsít. Mindig Ô a gyôztes!

A másik dolog a félelem kérdése. Házainkon sehol nincs kulcs a zárakban. Se ajtó, se kapu nincs bezárva. Az elsô idôkben azt mondta az Úr: "Kerítetlenül fogják lakni Jeruzsálemet a benne levô emberek és barmok sokasága miatt. Én pedig, szól az Úr, tűz-fal leszek körülötte és megdicsôítem magamat ô benne." (Zak 2,4-5). Kívüle nincs védelem a számunkra.

Jerikóban volt a káposztánk, szintén rossz kerítés, nyitott kapu mellett. Mikor mentünk, hogy hazahozzuk, egy darabot sem találtunk, mind ellopták. Ott álltunk, - Uram hát Te vagy a védelem, tôlünk soha nem loptak el semmit, és most megengedted, hogy az egészet elvigyék? Te vagy a tűz-fal, akkor hogy jöhet be valaki lopni? Aztán az Úr megkérdezte: - mi fontosabb, a tolvaj lelke, vagy, amit elvitt?! Akkor megértettük, s megszégyenülve mondtuk: nem a tolvaj lelke érdekelt bennünket, hanem a káposztánk. Emlékszem azokra a hetekre, hónapokra, minden együtt imádkozásunknál elhangzott: Uram áldd meg, keresd meg a káposzta tolvajt. És bizonyosságunk volt, hogy találkozunk vele a mennyben. Ez az ember nem tudta, hogy nemcsak káposztát lopott, hanem imádságot, és üdvösséget is. És nem hiányzott a káposzta. De a legcsodálatosabb a kérdés volt: mi fontosabb neked, a káposzta, vagy a tolvaj lelke?

Megkérdezték tôlem, nem félsz, hogy éjjel bejön egy rabló? Nem, válaszoltam. Aztán egyik éjjel, valaki bejött, és felgyújtotta a villanyt. Egy iszákos lány állt az ágyam elôtt feldult arccal és azt mondta: öt percig fog élni, mert felgyújtottam a házat. Azt válaszoltam neki: akkor menj ki, mert az utolsó öt percben aludni szeretnék. Kiment, nem gyújtott fel semmit. Ha hitben vagyunk, nem kell megijedni. A lány elment, késôbb mikor visszajött, átadta magát az Úrnak. Mi lett volna, ha azt látja, hogy kifutok a házból, és rendôrséget keresek? A próba megerôsíti a hitet. Nem kell félni emberektôl sem, szegény leányt az ördög megbolondította akkor az italon keresztül.

Komoly próbája volt az Úrnak, amikor egy nagyon megkötözött valaki súlyos állapotban volt itt, össze akart mindent törni, és utána elrohant. Emlékszem az álmatlan éjszakára, itt feküdtem és azt mondtam: - Uram becsaptál, elhittem, hogy elég erôs a védelmed ezekkel az emberekkel kapcsolatban, és az ördöggel szemben is. Mi lesz, ha egy vonat elüti, Vagy más tragédia történik? Nekifutott a sötét éjszakának és napokig nem tudtunk róla semmit. Akkor azt mondtam: Istenem, én ezt a szolgálatot befejeztem. Hívô ember maradok, mert megváltottál, de hitbôl semmit nem merek csinálni, ha ilyen következményei lehetnek, és ha nem védesz meg, akkor nem. Aztán megtaláltuk, elvitte a mentô, Elmegyógyintézetbe került. Bennem ott maradt a kérdés, ha nem számíthatok az Úrra, hogy folytassam a szolgálatot?

Nagyon világosan emlékszem, ahogyan megerôsített az Úr. Oka volt arra, amit tett. Jó volt világosan meglátni, Ô a nagyobb, Ô az erôsebb. Pálnak azt mondta az Úr: Ne félj és ne hallgass, Mert én veled vagyok és senki sem támad reád, hogy néked ártson. Két verssel késôbb rátámadnak és ártanak néki, és becsukják. De végeredményben mégsem ártanak.

Megértettem: ez az egész nagy összetörettetés és csalódás az óemberemnek szólt, aki már kezdett nagyra lenni. Hálás vagyok az Úrnak, lehet, ha ez akkor nem következik be, most ott vagyok a rajongók között. Megállított egy úton az Úr, ahová nem kellett mennem. Világos, hogy minden a javamra van, ha eltévedek, kész megállítani. Hálás vagyok azért az éjszakáért, hogy nem mentem tovább azon a vonalon, ahol akkor futottam. Bármilyen összetöretés javamra van, hitemet tisztítja, és közben erôsít. Minden próbából így jöhet ki az az ember, aki kitart. Azt mondja az Ige: "Boldog az az ember, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját." (Jak 1,12). Semmi mást nem kell tenni, csak hinni, hogy Ô akkor is jót tesz, mert szeret. Aki egyszer igazán meglátta a keresztet, azt soha többé nem tudja az ördög meggyôzni, hogy Ô nem szeret. Annyira szeret, hogy az Ô Egyszülött Fiát adta értem, és amit csinál az jó.

Valakinek, akinek az egész élete tönkrement, írtam: ugye tudod, hogy a jó úszó örül a hullámoknak. A rossz úszó sokat iszik. Ha jó úszó szeretnél lenni, örülj a hullámoknak, maradj vidám.

Pál és Silás jó úszók voltak, hat óra elég volt nekik, hogy átjussanak a hullámokon, és egyszer csak kijutottak a tiszta, világos szabad ég alá. Így mondja az Ige: imádkoztak. Az elsô dolog minden kísértésben, hogy imádkozz. Ahogy Jézus is tette. Gondoljunk a Gecsemánéra, háromszor ment vissza, földre borulva hangos kiáltások között imádkozott, és meghallgattatott az ô istenfélelméért. Imádkozz, de ne szép imádságot mondj, hogy Uram én most hiszek benned. Mondd nyugodtan, ahogy mondtam azon az éjszakán: Uram elvesztettem a hitemet, nem tudom tovább csinálni. Mondd, ami belül van a szívedben. Azt mondja a Biblia: Öntsétek ki szíveteket Ôelôtte. Ezt várja az Úr, hogy ôszintén elmond, ami benned van.

Jób ilyeneket mond az Úrnak: gyönyörködsz abban, hogy kínozz. A kegyes barátoknak, akik olyan szépeket mondtak, gyönyörű igei vígasztalásokat, a végén azt mondja az Úr: nem szóltatok felôlem igazán, mint az én szolgám, Jób. Hazug kegyeségükért, képmutató imádságukért csak a Jób imádságáért nem pusztítja el az Úr a barátokat. Minket sem pusztít el a kegyes szövegünkkel, amit mi is képesek vagyunk elmondani. Mondjuk azt, ami a szívünkben van, szóljunk Hozzá igazán.

Nem tudom mit imádkozott Pál és Silás. Lehet, hogy Jóbhoz hasonló dolgok hangzottak el ott is. És látjátok meghallgattatnak, mert amikor már énekkel dicsôítik az Urat, elült a vihar, és kisütött a nap. Csodálatos dolog, hogy kalodába zárva, megverve, a belsô börtönben reménytelenül, kilátástalan helyzetben elkezdik dicsôíteni az Urat. Ének az éjszakában! Ezt várja tôled és tôlem az Úr, hogy a legsötétebb pillanatokban kezd el Ôt dicsôíteni. Ha megölsz is bízom benned, - mondja Jób a kétségbeejtô pillanatokban. Jó volna hálát adni mindazért a csodáért, ami el van rejtve ebben a rettenetes kísértésben és próbában.

"A foglyok pedig hallgatják ôket." Jó volna úgy szólni életem minden pillanatában, hogy soha nem tudom, ki hallgat engem. Egyszer a vonatban odajött hozzám valaki és azt mondta: egész idô alatt hallgattam, mit mondott maga annak a fiúnak. Sokan hallgatnak bennünket a földön, de a mennyei világban is, látnak és hallgatnak. Mindig színpadon vagyunk. Az Úr mutogatni akar minket az egész világ elôtt.

A foglyok hallgatták ôket. De Isten nem tud hallgatni, amikor az ember hálát ad a próba között, egyszercsak minden megmozdul, Isten földindulással válaszol. Isten közvetlenül belenyúl a dolgokba, nem eszközökön keresztül. Ha ezt megtapasztaltad nem lehet semmi mást csinálni, csak leborulni és áldani az Urat: "Szeretlek Uram, én erôsségem!" (Zsolt 18,2). Minden megmozdul a kicsi emberért, egy kicsi kiáltásra, megmozdul az egész teremtettség. Itt is megmozdultak a föld fundámentumai, megrendültek a börtön falai, az ajtók kinyíltak, a bilincsek leestek. Isten cselekszik! Áldás, ha az Úr cselekszik. "Lenyúlt a magasból, és felvett engem." (Zsolt 18,17). A hatalmas kéz a kicsi porszem emberért lenyúlt. Ezek ketten akik bíztak benne, átélték, kiállták a próbát. Milyen jó volna eljutni oda: a legnehezebb körülmények között is bízom Benned. Dicséretet énekelek. Átéltem, minden megmozdul, rendeleteket változtatnak meg, hatóságok mozdulnak meg az Ô népéért, gyermekeiért.

Ezek az emberek nem éltek vissza Isten cselekvésével, nem mondták, itt a nagyszerű pillanat, mehetünk szabadon. Egy fogoly sem mozdult, mert átélték az Isten jelenlétét. Nagyobb fegyelmezô erô volt ez, mintha ôrök álltak volna az ajtó elôtt, és sok zár lett volna a kapukon. Nem mozdult senki, mert ahol az Úr cselekszik ott megtapasztalják jelenlétét. Most történik a legcsodálatosabb dolog, a tömlöctartó fölébred, és világosságot kér. Honnan tudta Pál, hogy meg akarta ölni magát a börtönôr? Nem lehetett látni, semmit nem mondott. Csak arról tudósít az Ige: "kivonva fegyverét, meg akarta magát ölni, azt gondolván, hogy elszöktek a foglyok." Pál a sötétben, anélkül, hogy láthatott valamit, belekiált a sötétbe: "Semmi kárt ne tégy magadban, mert mindnyájan itt vagyunk!" Honnan tudta Pál, milyen veszélyben van a másik ember, és mit kell most mondania? Ez a vezetés! Ha engedelmes vagyok, nem fogom a pillanatot elmulasztani, tudom mikor kell szólnom. Pál idôben elmondja a kellô mondatot.

"Az pedig világot kérve", tehát sötét volt, "beugrott és remegve borult Pál és Silás elébe." Ha az Isten belenyúl a dolgokba, ott csak remegni lehet. A börtönôr remegett a foglyok magát az Urat élték át. Voltál-e már olyan helyzetben, amikor csak leborulni tudtál? Akik igazán találkoztak az Úrral, azok mind ezt tették. Pál a damaszkuszi úton, János a Jelenések könyvében, Dániel, remegve borultak le, mert találkoztak Istennel.

Ha a sokkal nagyobb csoda, a kereszt elôtt soha nem borultál le remegve, akkor nem találkoztál Vele, akkor nem látod Ôt. Bár megadná az Úr, hogy eljutnál oda, hogy meglásd.

Imádkozzunk! Uram, köszönöm, hogy megláthattuk, közvetlen belenyúlásod a legnagyobb, a legcsodálatosabb, a legszentebb: Egyszülött Fiad, Jézus, a kereszted, a megváltás! Sok kicsi csoda mellett erre az egyre van szükségünk. Segíts, hogy újra valóság legyen, hogy újra naggyá legyen: úgy szerettél, hogy megmozgattál mindent, lenyúltál a magasból és felvettél engem. Áldj meg minket, és adj személyes találkozást Veled. Nevedért kérünk. Ámen.

stefike0 · 2009 Január 29

Napi áhitat

A szent sátort övezve
" 48Így beszélt az ÚR Mózeshez: 49Csak Lévi törzsét ne vedd számba, és ne sorold őket Izráel fiai közé, 50hanem tedd a lévitákat a bizonyság hajlékának és az ahhoz tartozó egész fölszerelésnek a felügyelőivé. Ők vigyék a hajlékot és annak egész fölszerelését, ott szolgáljanak, és táborozzanak a hajlék körül. 51Amikor elindul a hajlék, a léviták bontsák le azt, amikor pedig letáborozik a hajlék, a léviták állítsák föl. Ha illetéktelen közeledik hozzá, meg kell halnia. 52Izráel fiai mindnyájan a maguk táborában táborozzanak, mindenki a maga seregének a hadijelvénye körül. 53De a léviták a bizonyság hajléka körül táborozzanak, hogy ne törjön ki haragom Izráel fiainak a közössége ellen. A léviták végezzék a tennivalókat a bizonyság hajlékánál. 54Egészen így cselekedtek tehát Izráel fiai. Mindent úgy cselekedtek, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek." (4Mózes 1,48-54)

Isten a lévitáknak különleges feladatot szánt: a szent sátorban és a körülötte levő teendőket kellett elvegezniük. Elsősorban a sátort körülfogva, védőpajzsként kellett védelmezniük azt. A sátorhoz nem közeledhetett semmi tisztátalan, és erről a lévitáknak kellett gondoskodniuk. Már puszta jelenlétük is azt az üzenetet hordozta, hogy ők Isten szentségének őrei. Bármilyen tisztátalanság, támadás közeledett a szent sátorhoz, a léviták oltalmazó gyűrűjével találkozott. Isten drága, mennyei kincseket bízott ránk. Az igében igazságait közölte velünk. Akiket Isten elhívott, azoknak az a feladatuk, hogy jelenlétükkel akár életük árán is megvédjék ezeket a drága kincseket. Minden részletre figyelniük kell, mert másként Isten haragját hívják ki maguk ellen. Mindennek az isteni előírás szerint kellett történnie. Felelősek vagyunk mint elhívottak, hogy bennünk, körülöttünk, családunkban, gyülekezetünkben látszódjék az Isten igéje szerinti tisztaság, szentség és fegyelem. Járj ma tábort lélekben, és nézd meg, hogy minden rendben van-e! Ne legyen semmi tisztátalan, hanem a családod és gyülekezeted az isteni elvek szerint működjön! /PL/

kata53 · 2009 Január 29

NAPI ÁHÍTAt<o></o>
SZINTE HIHETETLEN, HOGY VALAKI ENNYIRE TUDATLAN<o></o>

"Kicsoda vagy, Uram?" (Csel 26,15)<o></o>
"Rajtam volt erős keze, hogy tanítson engem" (Ézs 8,11). Ha az Úr beszél, akkor nincs kibúvó, mert szava úgy hat ránk, hogy rabul ejti egész értelmünket. Szólott-e már az Úr valaha egyenesen neked? Ha igen, akkor nem érthetted félre: olyan bensőséges türelemmel szólt, mégpedig a neked legérthetőbb nyelven: nem a füleden, hanem életkörülményeiden keresztül.<o></o>
Istennek szét kell rombolnia saját meggyőződésünkbe vetett erős bizakodásunkat. - "Tudom már, ezt kell tennem!" Ilyenkor csendül fel Isten hangja és lesújtva ismerjük fel tudatlanságunk mélységét. Az mutatja, mennyire nem ismerjük Őt, ahogyan neki szolgálni akarunk. Ha nem az Ő Szellemében szolgálunk neki, megsebezzük Őt. Ha érte ügyvédkedünk, igényeit pedig a Sátán szellemében ferdén értelmezzük, szavaink helyesen hangzanak, de az ellenség szelleme van bennünk. "Megdorgálta őket és ezt mondta: Nem tudjátok, milyen szellem van bennetek" (Lk 9,55). Az 1Korintus 13 írja le, hogy milyen a mi Urunk Szelleme. Nem üldöztem-e Jézust azzal, hogy túlbuzgó elhatározásomban a magam módján szolgáltam neki? Ha úgy érzem: a kötelességemet teljesítettem, és mégis megsértettem Őt, akkor biztos lehetek benne, hogy nem az volt a dolgom, mert az nem az Ő szelíd, csendes Szellemét erősítette meg bennem, hanem az önelégültség szellemét. Azt képzeljük, hogy minden kellemetlen dolog kötelességünk. De mi köze van ennek Urunk Szelleméhez? "Hogy teljesítsem a Te akaratodat, ezt kedvelem, én Istenem" (Zsolt 40,9).<o></o>

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből<o></o>
<o></o>

<o></o>

kata53 · 2009 Január 29

urple; text-decoration:underline; text-underline:single;} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style> Interjú Billy Graham lányával
<o></o>
<o></o>
Billy Graham lányával készítettek interjút egy USA-beli kora reggeli műsorban szept.11-e után, és Jane Clayson, a riporternő megkérdezte tőle:<o></o>
"Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyesmi történjen?" Anne Graham nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott:<o></o>
Úgy hiszem, lstent nagyon elszomorítja, ami velünk történt, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, -menj ki a kormányunkból, és távozz az életünkből. És Ő amilyen úriember, csendben hátrahúzódott. Miképpen várhatjuk el Istentől. Hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket egyedül?"<o></o>
Ha nincs időd, legalább fusd át ezt az írást. Tudom, nagyon sok levél ment körbe szeptember 11-evel kapcsolatban. De ez igazán el kell, hogy gondolkodtasson. A legutóbbi történések fényében. Terrortámadások, iskolai lövöldözések stb. Lássuk csak. Azt hiszem, ez akkor kezdődött, mikor Madeline Murray O'Hare (akit meggyilkoltak. Testét nemrégen találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban,<o></o>
És mi azt mondtuk, rendben.<o></o>
Aztán valaki azt mondta, jobb, ha nem olvasunk Bibliát az iskolában.- a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd a szomszédodat (felebarátodat), mint magadat.<o></o>
És mi azt mondtuk, rendben.<o></o>
Aztán dr. Benjamin Spock az mondta. Ne fenekeljuk el a gyerekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megrongálódik, és lerombolhatjuk az önbecsülésüket (Spock gyereke öngyilkos lett). És mi azt mondtuk, egy szakember biztos tudja, miről beszél.És azt mondtuk, rendben.<o></o>
Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnökök jobb, ha nem fegyelmezik a gyerekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskolai ügyintézők azt mondták, a tanári kar tagjai inkább ne is érintsék meg a diákokat. Mert nem akarunk rossz reklámot az iskolának, és semmiképpen nem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket (nagy különbség van a fegyelmezés és megérintés, valamint a verés, pofozás, megalázás, megrúgás, stb. között!).<o></o>
És mi azt mondtuk, rendben.<o></o>
Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végeztessenek, ha akarnak. és nem kell, hogy ezt elmondják a szüleiknek.<o></o>
És azt mondtuk. Rendben.<o></o>
Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak.<o></o>
És azt mondtuk, rendben.<o></o>
Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számit, mit tesz valaki (beleértve akár az Elnököt is) a magánéletében, amíg van munkánk, és a gazdaság jól működik. Aztán valaki azt mondta, nyomtassunk újságokat meztelen nők képeivel és hívjuk ezt a női test szépsége feletti egészséges, természetes csodálatnak.<o></o>
És azt mondtuk, rendben.<o></o>
Aztán valaki eggyel tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyerekek képeit publikálta.<o></o>
Majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az Interneten.<o></o>
És mi azt mondtuk: rendben.<o></o>
A szabad szólás joga feljogosítja erre őket. És aztán a szórakoztató ipar azt mondta, csináljunk TV-műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, az erkölcstelenséget reklámozzák és a tiltott szex-szet. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, kábítószer-fogyasztásra, gyilkosságra, öngyilkosságra, és különböző sátáni témákat dolgoznak fel.<o></o>
És mi azt mondtuk. Ez csak szórakozás.<o></o>
Nincs is rossz hatása. És különben sem veszi senki komolyan. Úgyhogy csak hadd menjenek.<o></o>
Most pedig feltesszük magunknak a kérdést miért nincs a gyerekeinknek lelkiismerete. Miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljek az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat. Talán ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van ahhoz, hogy:<o></o>
"AZT ARATJUK, AMIT VETÜNK."<o></o>
"Kedves Isten. Miért nem mentetted meg azt a kislányt. Akit megöltek az osztályában?<o></o>
Tisztelettel, Egy Érintett Tanuló" és a válasz: "Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából."<o></o>
Tisztelettel. Isten.<o></o>
Furcsa, milyen egyszerű az emberek számára megvetni, kidobni Istent, zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetet, aztán csodálkoznak, miért megy pokolra a világ. Furcsa, mennyire elhisszük, amit az újságok írnak, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond. Furcsa, hogyan mondhatja valaki "Hiszek Istenben". Miközben a Sátánt követi, aki egyébként szintén hisz Istenben. Furcsa, milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre és mennyire nem a megítéltetésre. Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük viccek ezreit, és bozóttűzként terjednek a köztudatban. De ha az Úrról szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondoljak, mielőtt továbbítanánk. Furcsa, hogy az erkölcstelen, durva, vulgáris és obszcén dolgok szabadon áramlanak a világhálózaton, miközben az Istenről való nyilvános beszédet elnyomják az iskolában és a munkahelyen. Furcsa, hogyan lehet valaki Krisztusért lánggal lobogó vasárnap, és láthatatlan keresztyén a hét további részében.<o></o>
Nevetsz? Furcsa, hogy mikor továbbítod ezt az üzenetet, nem fogod sokaknak a listádon elküldeni. Mert nem vagy biztos afelől, hogy mit hisznek. Mit fognak gondolni rólad, ha ezt teszed. Furcsa, hogy jobban érdekel, amit az emberek, mint amit Isten mond rólad.<o></o>
Gondolkozol? Add tovább, ha úgy gondolod, hogy megéri. Ha nem, akkor csak szabadulj meg tőle. Senki nem fogja megtudni, hogy ezt tetted. Azonban ha kidobod ezt az elmélkedést, akkor ne ülj vissza, és ne panaszkodj arról: hogy milyen rossz bőrben van a világ!<o></o>
J. H.<o></o>
<o></o>

kata53 · 2009 Január 29

belacet · 2009 Január 29

unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w

ontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style>  </style> Szabolcska Mihály: Egyszerűség

Nem hivalgó, cifra páva
Nem modern az én szívem.
Egyszerűség lakik benne
Mosolyogva szelíden.

Egyszerű, de tiszta nóták
Amiket én dalolok -
Mert a szívem súgja őket,
Nem is olyan nagy dolog.

Úgy csicsereg az én szívem
Egyszerűen, szabadon,
Mint a pintyőke madárka
Fönt a lombos ágakon.

Ami a szívemben fekszik
Azt dalolom, semmi mást:
Legelő, kicsiny birkáktól
Tanultam a versírást.

Egyszerű és tiszta nóta
Gólyafészek, háztető -
Nincsen benne semmi, ámde
Az legalább érthető.

A jó Isten egyszerűnek
Alkotta az eszemet,
Nincsen abban nagy modernség
Csak szelídség, szeretet.

Kicsi kunyhó, szerető szív,
Messze égbolt, tiszta kék -
Fulladjon meg Ady Endre
Lehetőleg máma még.
<o

> </o

>
Xxxxxxxxxxxxxx
[FONT=&quot]Most megyek el innen, most megyek, [/FONT][FONT=&quot]
Hogy lehulltak mind a levelek,
És az erdő némán szendereg,
Most megyek el innen, most megyek!

Ott visz el az útam mellette,
Csak valahogy föl ne ébredne,
Minek szomorítnám, oh minek?
Jobb nekünk így szótlan válni meg.

Hej, ha most leveles nyár volna:
Tudom, hogy szomorún susogna,
S apró lombjairól a fáknak
Fényes harmat-könyek hullnának!...

- Most megyek innen, most megyek,
Hogy lehulltak mind a levelek,
És az erdő némán szendereg,
Most megyek el innen, most megyek!

[/FONT]

kata53 írta:
<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Ckata%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><link rel="Edit-Time-Data" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Ckata%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_editdata.mso"><style>  </style> NAPI ÁHÍTAT<o></o>
SZINTE HIHETETLEN, HOGY VALAKI ENNYIRE ÜLDÖZZE JÉZUS KRISZTUST!<o></o>

"Saul, Saul, miért üldözöl engem?" (Csel 26,14)<o>

</o> A magam külön útján járok-e Isten ügyéért? Mindaddig beleesünk ebbe a csapdába, amíg át nem éljük a Szent Szellem tűzkeresztségét. Az önfejűség és a magam akarata mindig megüti Jézus Krisztust. Még ha senki mást nem bántok is vele, az Ő Szellemét megsebzem. Valahányszor önfejűek és makacsok vagyunk, vagy becsvágyó buzgóság tölt el, mindig fájdalmat okozunk Jézusnak. Ha pedig igazunkat védjük és jogainkhoz ragaszkodunk, üldözzük Őt. Csak elnyomjuk és megszomorítjuk Szent Szellemét, ha abban bizakodunk, hogy már van bennünk valami, ami "méltó". Mikor aztán rájövünk, hogy egész idő alatt csak Jézust üldöztük mindezzel, ez a lehető leglesújtóbb felfedezésünk.<o></o>
Iszonyúan élesen, keresztül-kasul átjár-e engem Isten Igéje, miközben másoknak továbbadom, vagy meghazudtolja az életem azt, amit mondok? Taníthatom én a megszentelődést, ha közben életem a Sátán szellemét ábrázolja ki, azt a szellemiséget, amely üldözi Jézus Krisztust? Jézus Szelleme csak egy dologról tud: az Atyával való tökéletes egységről. Ő mondja: "Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok" (Mt 11,29). Minden tettem a vele való közösség alapjára épüljön, ne arra az önfejű elhatározásomra, hogy én ezentúl istenes ember leszek. Könnyen meglehet, hogy háttérbe szorítanak és megvetnek mások, de ha mindezt vállalom Őérette: megakadályozom, hogy üldözzék Jézus Krisztust.<o></o>

<hr align="center" color="red" size="1" width="100%" noshade="noshade">
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből<o></o>
<o></o>
<o>
</o>
<o></o>
<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Ckata%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><style>  </style> Túrmezei Erzsébet:
A VÉGIGCSÓKOLT BIBLIA

Sok porosodó, drága Biblia,
ha kinyitását mindhiába várja,
lenne nagyörömest
távoli vak testvérünk Bibliája.

Elveszítette mindkét karját,
rászakadt a vakság éjjele.
De felragyogott néki Krisztus,
és az élete fénnyel lett tele.

Szomjazott az Ige kristályvizére.
Hogyan is olvashatna Bibliát?
Keze sincsen, hogy betûit tapintsa,
és nem betûzheti, mint aki lát!

Mégis Bibliát olvas!
Elõtte vakírásos Bibliája.
Nyelvével tapintja ki betûit,
s lelke az Ige mélységeit járja.

Így csókolta elölrõl-végig többször
Isten szent könyvét. Az az élete,
vigasztalása, kincse, békessége!
S Bibliája sokunk ítélete.

Éhezzük-e, ahogy õ éhezi,
és látó szemünk tapad-e úgy rája?
Nem vádol-e bennünket távoli
testvérünk végigcsókolt Bibliája?!
<o></o>

belacet · 2009 Január 29

unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w

ontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style>  </style> Szabolcska Mihály:

ÉDESANYÁMNAK

Mikor egy romlott,senki embert látok,
Aki magának is,aki másoknak is átok,
Akinek soha nincs egy tiszta indulatja:
Sirassátok meg szegényt,mert nem volt édesanyja.

Amikor a sors egy nagy úrral hoz össze,
Akitől akár egy világ dőlhet össze:
De jaj, föl nem éri,de jaj,könny meg nem hatja,
Sirassátok meg szegényt,mert nem volt édesanyja.

S amikor a szívünk megtelik jósággal,
A szemünk könnyel,s lelkünk imádsággal,
Mikor egy-egy nemes tettet viszünk végbe:
Csókoljuk meg Édesanyánk lábanyomát érte.

belacet írta:
<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Ctzs%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><style>  </style> Szabolcska Mihály: Egyszerűség

Nem hivalgó, cifra páva
Nem modern az én szívem.
Egyszerűség lakik benne
Mosolyogva szelíden.

Egyszerű, de tiszta nóták
Amiket én dalolok -
Mert a szívem súgja őket,
Nem is olyan nagy dolog.

Úgy csicsereg az én szívem
Egyszerűen, szabadon,
Mint a pintyőke madárka
Fönt a lombos ágakon.

Ami a szívemben fekszik
Azt dalolom, semmi mást:
Legelő, kicsiny birkáktól
Tanultam a versírást.

Egyszerű és tiszta nóta
Gólyafészek, háztető -
Nincsen benne semmi, ámde
Az legalább érthető.

A jó Isten egyszerűnek
Alkotta az eszemet,
Nincsen abban nagy modernség
Csak szelídség, szeretet.

Kicsi kunyhó, szerető szív,
Messze égbolt, tiszta kék -
Fulladjon meg Ady Endre
Lehetőleg máma még.
<o>> </o>>
Xxxxxxxxxxxxxx
[FONT=&quot]Most megyek el innen, most megyek, [/FONT][FONT=&quot]
Hogy lehulltak mind a levelek,
És az erdő némán szendereg,
Most megyek el innen, most megyek!

Ott visz el az útam mellette,
Csak valahogy föl ne ébredne,
Minek szomorítnám, oh minek?
Jobb nekünk így szótlan válni meg.

Hej, ha most leveles nyár volna:
Tudom, hogy szomorún susogna,
S apró lombjairól a fáknak
Fényes harmat-könyek hullnának!...

- Most megyek innen, most megyek,
Hogy lehulltak mind a levelek,
És az erdő némán szendereg,
Most megyek el innen, most megyek!

[/FONT]

Kicsi Fecske · 2009 Január 30

A mai nap igéi

Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet. (Zsolt 94,19)
"Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?" (Lk 24,32)
Olvasmányok: Lk 4,22-30 és Lk 7,36-50

<HR align=center width="70%">
Lelki útravaló a mai napra

<CENTER>Péntek

Kereszt a teremtésben</CENTER><CENTER></CENTER>

Tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig.
Római levél 8, 22.

Isten legszebb és legkedvesebb teremtménye, az áldott nap csak kisrészt szolgál az igazaknak. Míg egy igazra rásüt, ezernyi gonoszra kell ragyognia. Világítania kell istentelen gonoszságukhoz. Tehát gyönyörű, tiszta szolgálatát, méltatlan, alávaló, hitvány latrokra kell pazarolnia.
Pedig e derék teremtmény sokkal szívesebben szolgálná az igazakat. De kénytelen tűrni s akarata ellenére a gonosz világot szolgálni. Ám mégis reménységgel, hogy egyszer véget ér e szolgálat. Addig is Istennek engedelmeskedik, aki azért kényszeríti ilyesmire, hogy e világ irgalmas Istennek lássa Őt, "aki felhozza az Ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak." Ezért szolgál a nap hiábavalóságra s vesztegeti jótékony szolgálatát - hiába is. Az Úr Isten azonban majd előveszi a maga idején azokat, akik az Ő teremtményeivel visszaéltek; teremtményeinek szolgálatáért pedig gazdagon megfizet. Pál apostol tehát a szent keresztet rájegyzi minden teremtményre, mert látja, hogy az egész teremtett világ velünk együtt szenved és keresztet hord. Ezért ne panaszkodjunk és siránkozzunk, ha valami fáj, hanem várjuk türelemmel testünk megváltását, amely egykor bizonnyal nyilvánvalóvá lesz rajtunk. Főként mivel tudjuk, hogy az egész teremtett világ - miként a szülő asszony nagy szorongásban nyög és sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Akkor majd nékik is eljön a megváltás. Nem lesznek többé hiábavalóság alávetett szolgái, hanem egyedül Isten gyermekeit szolgálják, - önként, örömmel.

Fogságból megszabadultunk, bSebeiddel meggyógyultunk;
Bűntől s haláltól, oh áldott,
Megváltád mind a világot.

Kicsi Fecske · 2009 Január 30

Péntek [2009.01. 30.] Az ÚR a szívek vizsgálója

2009.01.30. 00:03 Andreas

*MINDEN NAPRA:
1 MONDATBAN IS; 2 ÚTMUTATÓ IGE, 3 FORDÍTÁSBAN
http://www.garainyh.hu *** http://utmutato.blog.hu *** http://www.garainyh.hu/utmutato

<TABLE class=smtxt style="MARGIN-BOTTOM: 10px" cellSpacing=0 cellPadding=1 width="100%" border=0><TBODY><TR bgColor=#ffffff><TD style="BORDER-BOTTOM: #eeeeee 1px dotted" align=left>- Péntek [2009.01. 30.]

</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: #eeeeee 1px dotted" align=right></TD></TR><TR><TD align=left colSpan=2><TABLE style="BORDER-COLLAPSE: collapse" borderColor=#111111 cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD vAlign=top align=left width="2%" bgColor=#ffffff rowSpan=10>

</TD><TD vAlign=top align=left width="48%" bgColor=#ffffff colSpan=2></TD><TD vAlign=top align=left width="48%" bgColor=#ffffff colSpan=2></TD><TD vAlign=top align=left width="2%" bgColor=#ffffff rowSpan=10></TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="48%" bgColor=#ffffff colSpan=2>

Zsolt 94,19

</TD><TD vAlign=top align=left width="48%" bgColor=#ffffff colSpan=2>Lk 24,32

</TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="96%" bgColor=#ffffff colSpan=4></TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="46%" bgColor=#ffffff>Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet.

</TD><TD vAlign=top align=left width="3%" bgColor=#ffffff colSpan=2>

</TD><TD vAlign=top align=left width="46%" bgColor=#ffffff>Ekkor így szóltak egymásnak: „Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?”</TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="96%" bgColor=#ffffff colSpan=4></TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="46%" bgColor=#ffffff>Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én

</TD><TD vAlign=top align=left width="4%" bgColor=#ffffff colSpan=2>

</TD><TD vAlign=top align=left width="46%" bgColor=#ffffff>És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?</TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="96%" bgColor=#ffffff colSpan=4></TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="46%" bgColor=#ffffff>Ha a szívben felgyülemlik a gond, vigasztalásod felvidítja a lelkem.

</TD><TD vAlign=top align=left width="4%" bgColor=#ffffff colSpan=2>

</TD><TD vAlign=top align=left width="46%" bgColor=#ffffff>„Hát nem lángolt a szívünk - mondták -, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?”
</TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="96%" bgColor=#ffffff colSpan=4>

</TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="96%" bgColor=#ffffff colSpan=4>

A szív teljességéből szól a száj, de Isten nagyobb a mi szívünknél és ő tudja, mire van szükségünk, nála nyugodalmat talál zaklatott szívünk; de a végleges megoldás az, ha az Úr Jézus lakik hit által a szívemben!

</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>

Kicsi Fecske · 2009 Január 30

Örült, hogy hitt

"És kihozván ôket monda: Uraim mit kell nékem cselekednem, hogy idvezüljek? Azok pedig mondának: Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadépe! És hirdeték néki az Úrnak Igéjét, és mindazoknak, akik az ô házánál voltak. És az magához vévén ôket az éjszakának azon órájában, megmosá az ütésektôl, és megkeresztelkedék azonnal ô, és az övéi mindnyájan. És bevivén ôket házába, asztalt teríte nékik, és egész háznépével egyben örvendeze, hogy hitt az Istennek." ApCsel. 16,30-34.

<HR width="100%">

Olyan jó lenne Uram, ha igaz lenne az ének: "Benned bízom egyedül!" Vidd ezt véghez bennünk, hogy ne bízzunk magunkban, emberekben sem, abban sem, ami velünk történt, egyedül Benned. Úr Jézus hadd legyen személyed olyan valóság számunkra, hogy foghasd kezünk. Áldd meg kimenetelünket, és otthoni bemenetelünket. Hadd tapasztalhassanak meg azok, akik közé megyünk. Áldd meg így ezt a napot, mondj még el mindent, amire szükségünk van Ámen.

Isten Filippiben egy emberen keresztül kezdte az ébredést. Ha igazán az Úré vagy, lehetsz az az egy ember. Hosszú ideig döntô Ige volt számomra: "Volt egy Istentôl küldött ember." (János 1,6.) Hónapokig zenélt bennem, ez szeretnék lenni, semmi más. Pálról úgy beszélünk, hogy az Úr küldte. Mikor a vasútnál dolgoztam, sokat beszélgettem emberekkel Jézusról. Egyik alkalommal bejött az oktató tiszt, és az összes ember elôtt azt mondta: tudjátok Erzsébet, - így hívtak, - egy-ügyű ember. Rémülten nézett rám mindenki, micsoda mondat ez? Neki csak egy ügye van. Azzal kiment. Az Istentôl küldött ember mindig egy-ügyű ember, egyetlen ügye van ezen a földön. Nekünk az a bajunk, hogy több ügyünk van.

Pál Istentôl küldött egy-ügyű, vezetett ember volt. Isten beszélt vele. Ez a legnagyobb öröm a világon, mikor egy emberrel beszél Isten. Akkor lehetsz kicsi és nagy dolgokban vezetett ember. Isten bizonyságtétele követi azt az embert, akit vezethet, és aki igazán egy célért van ezen a földön. Pált áldás követte azon az úton, amelyen járt. Olyan jó, mikor az ember látja az elsô zsengét, már mozdul, történik valami.

Ha valóban az egy ember szeretnél lenni, akit Isten felhasznál, számíthatsz a Sátán munkájára. Ahol Isten igéje hirdettetik, ott ketten tesznek bizonyságot. Isten ébredést ad, a Sátán üldözést támaszt. Isten gyermeke sokszor elfelejti, hogy háborúban vagyunk, ez nem kényelmes élet, itt lônek, és vissza is lônek. Vigyázzunk, nehogy az elsô puskaropogásra bebujjunk az egérlukba. "Az a gyôzedelem amely legyôzte a világot, a mi hitünk." (1 János 5,4/b.) Gyôzelem a hit! A börtönben addig volt harc bennük, míg nem gyôzött a hit, és nem tudtak dicséretet énekelni az éjszakában. Ha belül nem jutok át, kívül sem történik semmi. Belsô és külsô hadszintéren vagyunk, belül kell gyôzelemre jutni ahhoz, hogy kívülrôl is megszülethessen a gyôzelem.

Pál és Silás, a mostani küldetésük dolgában kalodába zárt lábakkal jut hitre. Az Ördög támadásán keresztül jutottak gyôzelemre. Iskolás gyermekeim, akik hitrejutottak, nagyon értelmesek voltak. Azt kérdezték: tetszik tudni ki tér meg az osztályból legközelebb? Ki? A Kovács. Honnan tudjátok? - Már nagyon szidja a hívôket. Tényleg az tért meg. Amikor úgy látszik, hogy legsötétebb az éjszaka, akkor jön fel a hajnalcsillag. Amikor úgy néz ki, hogy mindennek vége, akkor kell áttörni a hitnek. Szeretem azt az éneket: "Áttör a hit az acélon a kôn, és bízva pihen meg a Csodatevôn." A hitnek át kell törni a legkeményebben, az acélon, kôn, ellenálláson, mindenen.

Hit által valóság lett életedben a gyôzelem? Hitünk legyôzi a világot! Ha hitben belül vereséget szenvedsz, akkor a valóságban is bekövetkezik a vereség. A láthatók a láthatatlanokból lettek. Elôbb mindig a láthatatlanban történik valami. Jób történetében is így volt, elôbb a mennyben, aztán a földön. A Sátán megjelenik Isten elôtt, ahol történik valami, és azután történik a földön.

A börtönben még éjszaka, teljes sötétség van, semmi nem történt. Feküsznek kalodába zárt lábakkal. Majd áttört a hit a miérteken, és belülrôl kezdenek el dicséretet énekelni, és áttör a hit külsô vonalon is. Hangzik a kérdés: sok helyen benne van a Bibliában: "Uraim, mit kell nékem cselekednem, hogy üdvözüljek?" Pálnak is ez volt az elsô kérdése. Pünkösdkor Péteréktôl is ezt kérdezték: Atyámfiai férfiak, mit cselekedjünk? Visszatérô kérdés ez a Bibliában. Az üdvösségre két út van. Az egyik a cselekedetek útja. Mikor Jézust kérdezik, Ô is ezt mondja: "Ezt cselekedd és élsz!" (Lukács 10,28/b.) A törvényt cselekedd! Csak annak az embernek nyílik meg a másik út, aki rögtön rájön, hogy nem tudom cselekedni. Százszor megpróbáltam, nem tudom. Ekkor nyílik meg a másik út: a kegyelem. Nem tudom végére jutottatok-e már az elsô útnak: elhatároztam, ígérem, most minden másképp lesz. Ugyanúgy lesz minden, ha ezen az úton mégy tovább. A gazdag ifjú történetében mindig meglep, mikor olvasom, hogy ifjúságomtól fogva megtartottam a parancsolatokat. Ennyire nem ismerte önmagát? Aztán mond még neki az Úr valamit, és azon végleg bukik. Valaki azt írta: a gazdag ifjúnak nem az volt a baja, hogy nem adta el vagyonát, hanem hogy elment. Nem hallotta meg Jézusnak ezt a mondatát: "Ami embereknél lehetetlen, lehetséges Istennél." (Lukács 18,27.) Akárhogy elhatározom, akárhogy erôlködöm, - embereknél lehetetlen, de Istennél minden lehetséges! Ott van Istennek ez a nagy "de"szava mindennel szemben.

Ez a másik út, amit most ennek a börtönôrnek megmutat Pál és Silás: higgy! Valaha megértettétek-e mit jelent ez, kegyelembôl, hit által? Amikor valaki az út végére ér, akkor Isten felmutat a keresztre, ahol megláthatom a megkínzott, megcsúfolt, értem meghalt Isten Fiát. Csak akkor láthatom meg, amikor a magam akarásainak, útjainak végére értem. Amikor a bűneidet megláttad, rájöttél-e, nincs más út, csak egyetlenegy: "Ô megsebesíttetett bűneinkért." (Ézsaiás 53,5.) Ez a kegyelem, ez az egyetlen út. Énekeltük: "Egy út vezet mennybe, az Golgotán visz át." Tudod ezt az útat? Mindig ezt az utat járod? Senkinek nem tudod megmutatni, ha te magad nem azon jársz.

Pál apostol azt mondja a börtönôrnek: Higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz." Minden kész, jönnöd kell Jézushoz! Ez történik hit által, amikor az Úrasztalához járulsz.

Érdekes emlékem: Szabolcsba utaztam, régen az Úré voltam már, a szívem nagyon rossz állapotban volt, és úgy éreztem, útközben meghalok. Ahogy ezt végig gondoltam, sokminden eszembe jutott: kinek mit nem mondtam meg, kitôl kellett volna bocsánatot kérnem. Nagyon közel jött az Úr hozzám. Egy pillanatra ez volt bennem, - Jézus kifizetett értem mindent, elég a kereszt! Sokkal nagyobb a kegyelem, mint amit ember vétkezni tud ezen a földön. Ember nem tud olyan mélyre, és olyan messzire jutni, hogy ne volna elég a kegyelem. Járulj bizalommal a kegyelem királyi székéhez, és ne gyalázd az Urat: túlsok és nagy a bűnöd, és hogy Ô nem fizetett eleget. Lehet így menni a kegyelem királyi székéhez hit által, akármilyen messzire kerültél is. Olyan boldogan érkeztem meg oda, ahova mentem. Valami történt velem útközben: sokkal nagyobb lett a kegyelem! Az volt bennem, ha meghalok, a királyiszék elôtt csak Jézus véréért állhatok meg akkor is, most is.

Az Úr azt mondja most a múltadra nézve: Higgy az Úr Jézus Krisztusban. Sokszor a hitet másképp látjuk, mint ahogy a Biblia beszél róla. A hit nem az én teljesítményem, tulajdonképpen csôdöm. A hit két üres kéz, amit odanyújtok az Úr felé. Az Ige azt mondja: "Nyisd szét a te szájad és betöltöm azt." (Zsoltár 81,11.) A hit annyit jelent: mindent Tôle várok, felé fordul a szemem, és megpihen a Csodatevôn. Két üres, kinyújtott kéz, két örvendezô gyermekszem, amelyik mindent az apjától vár. Jó volna eljutni ide: Uram senkim sincs, de mindenem vagy!

A kereszten önmagát adta érted. Ma készülhetünk a kegyelem királyi székéhez. Hív az Úr, jöjj hozzám, mindent tôlem várva. Jöjj úgy, ahogy vagy! A kegyelem nem annyit jelent, hogy valamit kipréselek magamból, amire azt hiszem, hogy hit, hanem egyszerüen megyek Hozzá "Amint vagyok, sok bűn alatt." Csak jöjj, a többi az Ô dolga.

Az Úrvacsorában mindig olyan sokat jelent nekem, hogy a vér a múltra szól. A vér töröl! Úgy vedd a kelyhet, hogy a vér töröl. A kenyér annyit jelent: Jézus élete bennem. Indulhatok annak az ételnek az erejével. Jó volna most egészen befogadni Ôt a múltra, a jelenre, és a jövôre nézve. Mert a gyôzelem feltétele: Higgy az Úr Jézus Krisztusban. Ráadásul ott van még a házadnépe is. Ez volt az Úr elsô ígérete, amit hittel elfogadtam, és két éven belül a családomban mindenki hívô volt. Megkérdezték tôlem, mit csináltál? Semmit, elhittem amit Isten mondott.

Merdd teljes szívvel rábízni magad az Úrra, és úgy menj el, ahogy Ô mondta: "Higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz, mind te, mind a te házadnépe." Még egy mondat, valaki azt mondta: igen, de cselekedni kell. "...megmosá az ütésektôl...asztalt terített nékik..." A börtönôr élete áll elôtted, aki mindent hálából tett, mert megbocsátott neki az Úr. "És örvendezett, hogy hitt az Istennek." Öröm mindig csak akkor van, amikor hiszek. Addig, amíg hiszel! Elmégy-e most úgy, ahogy a komornyik elment az útján: örömmel?!

Imádkozzunk!

Áldalak Uram, hogy ma reggel már kinyithattam a számat Feléd. Áldalak, hogy betöltöd azt. Köszönöm Uram, hogy kinyujthattam a két üres kezemet, mert semmi másom nincsen, teljesen szegényen mehettem Hozzád. Vidd véghez, hogy ne várjunk magunktól, emeberektôl, dolgoktól semmit. Hadd vigyünk szívünkben egyedül Téged. Hadd dicsôítsünk azért, hogy mindenre elég vagy. Áldj, és ajándékozz meg minket ezzel a felülrôl kapott csodálatos hittel. Hadd dicsôítsünk, hogy megadod.

Ámen.

Biatorbágy, 1985. július 21-26.

Kicsi Fecske · 2009 Január 30

KÉT ASSZONY KÉPE

Sára és Hágár

"És Szárai, az Ábrám felesége nem szült néki; de volt néki egy Egyiptomból való szolgálója, kinek neve Hágár volt. Mondja azért Szárai Ábrámnak: Ímé az Úr bezárolta az én méhemet, hogy ne szüljek: kérlek, menj be az én szolgálómhoz, talán azáltal megépülök; és engedett Ábrám a Szárai szavának. Vevé tehát Szárai, Ábrám felesége az Egyiptombeli Hágárt, az ô szolgálóját, tíz esztendôvel azután, hogy Ábrám a Kanaán földön letelepedett, és adta azt Ábrámnak az ô férjének feleségül. És bement Hágárhoz, és az fogada az ô méhében; ez pedig amint látta, hogy terhes, nem volt becsülete az ô asszonyának ô elôtte. Monda azért Szárai Ábrámnak: Bántódásom van miattad. Én adtam öledbe szolgálómat, és mivelhogy látja, hogy teherbe esett, nincsen elôtte becsületem. Tegyen ítéletet az Úr én közöttem és te közötted. És monda Ábrám Szárainak: Ímé a te szolgálód kezedben van, azt tedd vele amit jónak látsz. Nyomorgatja azért Szárai, és az elfutott ôelôle. És találta ôt az Úrnak angyala egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba menô úton van. És monda: Hágár, Szárai szolgálója! honnan jössz és hová mégy? És az monda: Az én asszonyomnak, Szárainak színe elôl futok én. Akkor monda néki az Úr angyala: Térj meg a te asszonyodhoz, és alázd meg magad az ô kezei alatt." "És nevezé Hágár az Úrnak nevét, aki ôvele szólott: Te vagy a látomás Istene. Mert monda: Avagy nem e helyen láttam a látomás után?" 1Mózes 16,1-9, 13

<HR width="100%">

A mai áhítatunk címe: Sára és Hágár. Két asszony, így szeretném mondani: két veszekedô asszony. Valaki egyszer azt mondta: két asszony egy hetipiac, de három asszony már egy országos vásár. Éppen az elmúlt héten állapítottam meg: a férfiak is ilyenek, ne csak az asszonyokat bántsuk.

Lehetséges, hogy egy férfi körül két nô van, és ezek nagyon sokszor veszekedô asszonyok. Talán az anya és a feleség, az anyós és a meny. Nem tudnak egymással kijönni. A saját szemszögébôl nézve nagyon sokszor mindkettônek igaza van. Hány házasság megy tönkre azon, hogy az anyós nem bírja a menyét. Hányan mondják nekem sírva: értsd meg, nem bírom az egész természetét.

Jó volna meglátni magunkat. Isten látja egész életünket. Onnan veszem észre, hogy beleszól a problémám közepébe. Honnan tudja Isten, hogy mi bajom van? Ábrahám és Sára tulajdonképpen jó házasságban éltek, csak egy komoly baj volt: Sárának nem született gyermeke. Egyszer egy asszony elmondotta, hogy a boldogsághoz négy dolog szükséges látása szerint: jó férj, szép lakás, gyerek, és egy kocsi. A négy soha nem jött össze. Kapott jó férjet, nem lett gyerek. Aztán lett kocsi, még a gyerek is megszületett, akkor otthagyta a férje.

Itt is megvolt a jó férj, de nem jött a gyermek. Ha ismeritek a történetet, tudjátok, hogy Isten gyermeket ígért Ábrahámnak, csak késett az ígéret beteljesedése. Ezért adja oda a szolgálóját Ábrahámnak Sára, így akart besegíteni Istennek, hogy teljesíthesse ígéretét. Meg is mondja Sára: "talán az által megépülök". Izráelben komoly szégyen volt, ha egy asszonynak nem született gyermeke. Sára úgy gondolta, Hágáron keresztül ez a dolog rendbejön. Kiokoskodta, hogyan lehetne Isten ígéretét megvalósítani. És ebbôl a lépésbôl sok baj származott. Ez a hívô asszony egy kicsit hitetlen volt. Így gondolkozott: hogyan volna lehetséges, hogy Isten ígérete beteljesedjék, hiszen telik az idô, és egyre öregebb leszek. Kételkedett, hitetlenkedett ez az okos asszony.

Jött a másik asszony, és teherbe esett. Egy súlyos mondatot mond az Ige: "ez pedig amint látta hogy terhes, nem volt becsülete az ô asszonyának ôelôtte." Sára is elmondja: "mivelhogy látja, hogy teherbe esett, nincsen elôtte becsületem." A veszekedô asszonyoknál ez a baj, hogy egyiknek a másik elôtt nincs becsülete. A fiatalabb nem becsüli az öregebbet. Itt is ez volt a baj. Hágár mennyi kínt szerzett azzal Sárának, hogy már lenézte, nem becsülte. Lehet, hogy te sem becsülted soha az anyósodat, csak kritizáltad, csak a hibáját láttad. A szolgáló fölényes kezdett lenni.

Sokszor egy munkahelyen veszekszik két asszony. Egyik a fônök, másik a beosztott. Ha én volnék a fônök, - mondja a beosztott a fônök hátamögött, másképp csinálnám. Ha egy fiatalnak jobban megy valami, azonnal azt mondja: jobban értek én ehhez, miért kell nekem engedelmeskedni? Mit dolgozik az a másik? Semmit! Mi dolgozunk, ô csak ül, és dirigál.

Egy fiatal orvosnô testvérem elmondta, hogy kritizálják a fôorvost. Mondják, hogy milyen idejétmúlt dolgokat csinál, begyepesedett az agya. Én is közéjük állok és mondom, pedig az Úré vagyok. Utána azonnal világosan tudom, ezt nem lett volna szabad, mert Isten érthetôen megmondta: tiszteld a felsôbbséget. "Minden lélek engedelmeskedjék a felsô hatalmasságoknak, mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentôl: és amely hatalmasságok vannak, az Istentôl rendeltettek." (Róma 13,1). El tudod fogadni a feljebbvalódat Istentôl? Akármennyire elmaradottnak, lehetetlennek, igazságtalannak látod? El tudod fogadni az Úrért? És becsülöd? Isten tette ôt oda. Vagy te vagy az a veszekedô asszony, aki mondod a többiekkel együtt, és rettenetes, hogy nincs becsülete a feljebbvalódnak elôttetek?

Így mondja Sára: "mivelhogy látja, hogy teherbe esett, nincsen elôtte becsületem. Tegyen ítéletet az Úr én közöttem és te közötted. És monda Ábrám Szárainak: Ímé a te szolgálód a te kezedben van, azt tedd vele, amit jónak látsz. Nyomorgatja azért Szárai, és az elfutott elôle."

A fônök miután látja, hogy pimaszkodik és visszabeszél, nyomorgatja, több munkát ad neki, bántja, rossz véleményt mond róla. Folyik egyik a másikból. Gyerekek mondják az igazságszolgáltatásnál: nem én vagyok az oka, ô kezdte. De te folytattad! Két asszony egy munkahelyen. Az egyik is bejut a fônökhöz, a másik is a feljebbvalóhoz. Írják a jelentést egymásról, mert nem tudnak megférni egymás mellett.

De hol is vagy te ebben az egészben? Rettenetes mikor emberek nem tudnak együtt élni, megférni egy családban. Mindegyiknek igaza van a maga szemszögébôl, és mindegyik úgy tudja mondani a maga igazát. A szegény meny mondja: milyen rettenetes az anyósom. A szegény anyós, - milyen nyugalom volt ebben a házban, amíg ide nem jött ez a boszorkány!

Úgy sajnálom ezt az Ábrahámot, azt a férfit, aki ilyen asszonyok között él, aki nem tudja, hogy kinek adjon igazat. Ha a feleségemnek, akkor az anyám haragszik, ha az anyámnak, a feleségemmel nem tudok mit kezdeni. Mit csináljak? Ábrahám megoldotta, - csináljátok ketten. Kezedben van, csinálj vele amit akarsz, amit tudsz.

Mégsem oldotta meg a dolgot, már ott tartunk, hogy Hágár elfutott. Nem tudom hogy nálatok te futsz el, vagy az anyós fut el azzal, hogy elköltözök innen. Majd valahol megleszek csendben magamnak, csak legyen már béke. Hágár elfut az egész nehéz helyzetbôl. Lehet, hogy te is azt mondod a munkahelyeddel kapcsolatban: megyek más helyre, hát nem muszály ezt nekem végigszenvedni. Szeretném mondani: vigyázz a futással! Nagyon sokszor mikor valaki egy iskolából megszökik, nehezebb helyre kerül. Lehet javítóba kerülni, olyan helyzetbe, amirôl fogalmam sem volt. Kár futni, az Isten úgyis utolér. Ami ott történik Isten kezébôl van, hát hova menekülsz?

Hágár elfut, "És találá ôt az Úrnak angyala egy forrásnál a pusztában...és monda: Hágár, Szárai szolgálója! honnan jössz és hová mégy?" Isten most ezzel szólít meg testvér: honnan jössz, honnan szöktél meg? Lehet, hogy még csak lelkileg, de lehet hogy testileg is már. Hova mész abból a helyzetbôl, ahonnan megszöktél? Nézz vissza az egész életedre, a mögötted levô útra amit végigjártál. Isten kérdez: honnan jössz és hová mégy? Mi lesz ennek az útnak a vége? A mostani nehezekbôl tovább fogsz szökni? Az egész életed egy menekülés, egy szökés? Tudod ki elôl menekülsz? Isten elôl! Hágár azt hitte, hogy Sára elôl menekül, és nem tudta, hogy az Isten elôl menekül. Isten utoléri ôt a forrásnál és azt mondja Hágár: "Az én asszonyomnak, Szárainak a színe elôl futok én. Akkor monda néki az Úrnak angyala: Térj meg a te asszonyodhoz, és alázd meg magad az ô kezei alatt."

Milyen nehéz mondat lehetett ez Hágár számára. Talán neked is nehéz hallani: Menj vissza és alázd meg magad. Lehet, hogy mondod: ezt az egyet nem! Bármit mond megteszem, de hogy visszamenjek ahhoz, aki engem nyomorgatott, aki tönkretette az életemet, ezt nem kívánhatja Isten. Meggyôzôdésem, hogy ennek a Hágárnak sem volt könnyű. Nem tudom mennyi ideig küszködhetett a gondolattal, és mégsem lehetett kibújni alóla. Térj vissza a fônöködhöz, a férjedhez, vagy az anyósodhoz. Talán azt mondod most: eszem ágában sincs, örülök hogy eljöttem, nemhogy visszamenjek.

"Alázd meg magad". Tulajdonképpen errôl van szó, nem akarom magam megalázni. Az Isten iskolájában ezt az osztályt nem tudom kijárni. Pedig ez az egyik legkomolyabb osztály, amit így hívnak, hogy "alázat", amit tanítani akar. Minden veszekedésnek ez az oka, hogy nincs alázat. Biztosan sokan olvastátok azt a gyermekkönyvet, aminek az a címe: "Hannelore mi lesz belôled?" Olyan kedves volt a gyerek, mikor nem akart ágyban feküdni, azt mondta neki az ápolónô: Egy tantárgyat kell most tanulnod: türelem. De ez nagyon unalmas, - mondja Hannelore. Ezt a tantárgyat nem tudom megtanulni, mert nagyon unalmas.

Lehet, hogy az alázat a legsúlyosabb tantárgy, nemcsak unalmas, de fájó is. Figyeljétek meg, természetünk gyökere a büszkeség. Meghalok, de nem alázom meg magam. Mikor hitre jutottam és Isten megmutatta a bűnt, amit meg kellett vallanom, azt mondtam, meghalok, de ezt soha ki nem mondom. Megalázkodni, - azt nem! Szegény Hágárnak sem könnyű dolgot mond az Isten angyala.

Jó volna csendben lenni és azt mondani: Uram, hadd hagyjam most magam itt utolérni, nehogy majd egyszer az ítéletben kelljen utolérned, mert addig futottam. Jó volna most megállni. A megtérés annyit jelent: állj! Ez az elsô vezényszó. Három vezényszó van: állj, hátra arc, indulj! Próbálj most csendben lenni, hogy meghallhasd az elsô vezényszót, hogy mit akar most neked mondani az Úr. Kérdezd meg Ôt: Uram mit mondasz most nekem? Hova kell nekem most visszatérnem? "Térj meg a te asszonyodhoz és alázd meg magad az ô kezei alatt." Isten formáló kezébôl úgysem tudsz kifutni. Lehet, egy párszor már sikerült, mikor éppen a kezébe vett volna, és akkor súlyosabb körülmények között újra megragadott.

Láttuk Hágárt, most nézzünk Sára szemébe és lássuk meg ôt. A Zsidókhoz írott levélbôl elolvasok egy pár mondatot Sáráról, amire mindig azt mondom, hogy ez nem lehet igaz. "Hit által nyert erôt Sára is, az ô méhében való foganásra, és életkora ellenére szült, mivelhogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. Azért is egytôl, mégpedig mintegy kihalttól annyian származtak mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a föveny, amely megszámlálhatatlan." (Zsid 11,11-12). Hit által nyert erôt Sára. Hát ez aztán igazán nem hit. Hisz az elsô dolga az volt, hogy segíteni akart Istennek az ígéret beteljesítésében, és Ábrahámnak odaadta Hágárt.

Egy pár mondatot mondanék még, amikor késôbb az Úr beszél Ábrahámmal. Nézzük meg a Sára hitét, amit a Zsidókhoz írott levél megdícsér. Amikor Isten fiat ígér Ábrahámnak, megkérdezi: "Hol van Sára, a te feleséged? Ô pedig felelt: Ímhol van a sátorban. És monda: Esztendôre ilyenkor bizonnyal megtérek hozzád, és ímé akkor a te feleségednek Sárának fia lesz." Világosan mondja az Ige: "Sára pedig hallgatózik a sátor ajtajában", és "Nevete azért Sára ô magában". Az Úr megkérdezi: "Miért nevetett Sára?" "Sára pedig megtagadta, mondván: Nem nevettem én; mivelhogy félt. De monda az Úr: Nem úgy van az, mert bizony nevettél." Hát ez az a nagy hit, amiért a Zsidókhoz írott levél Sárát a hithôsök közé sorolja? Hogy amikor Isten az ígéretet mondja akkor ô nevet? Egyszerűen kimondja, lehetetlen, nem vagyunk mi már abban a korban. És az Istennek azt kell neki mondani: "Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami?" Láthatjuk, hogy milyen hitetlenség volt ebben az asszonyban. És az Ige mégis azt mondja, hogy Sára "hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette."

A 21. részben olvassuk: "Az Úr pedig meglátogatta Sárát, amint mondotta volt, és akképpen cselekedett az Úr Sárával, amiképpen szólt... És nevezé Ábrahám az ô fiának nevét, aki néki született, akit szűlt néki Sára, Izsáknak." Izsák annyit jelent: Nevetést szerzett nékem az Úr. "És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten énnékem....Ismét monda: Ki mondotta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? És ímé fiat szűltem vénségemre." Beteljesedett az ígéret. Elôször gúnyolódva nevetett Sára, és a végén megkapta, hogy örömében, boldogságában nevetett, mert Isten beteljesítette ígéretét.

Látjátok, Isten ilyen irgalmasan néz minket, azt a kicsi hitet is meglátja, ami van bennünk. Pici kis hit van bennem, talán valami még velem is történhet, talán még új életem is lehet. Isten valóban azért hozott ide, mert új életet akar adni. Annyi idô után azt akarja, hogy megismerd azt a mérhetetlen örömöt: bent a szívedben Jézus, az új élet. Azért hozott ide Isten, hogy nevetést, boldogságot szerezzen neked.

Olyan érdekes volt egyszer, mikor valaki idôs korában találta meg Jézust és elmondta: soha nem voltam igazán gyermek. Annyi teher volt rajtam, nekem kellett a többiekrôl gondoskodni, már egész kicsi lány koromban pénzt kellett kerenem. Most hogy Jézust megismerhettem, boldog vagyok, hogy kicsi gyermek lehetek. Szívemben egy olyan új élet van, amiért érdemes volt élni.

Lehet, te is úgy jöttél ide, sok gonddal-bajjal, mit akarnak ezek itt velem? Miért kellett nekem idejönni? Talán rábeszéltek, talán küldtek, hoztak, de Isten azt akarja veled megtenni, hogy úgy menj haza, sokkal boldogabban. Mint mikor talán egy újszülött gyermekkel mentél haza a kórházból. Istennek az az akarata veled, hogy egy igazi, új élettel akar megajándékozni. Kérdezem Sára testvér, - hiszed ezt? Ne kérdezd, hogy hogyan. Ne mondd azt, hogy ezzel az elrontott, tönkretett élettel mit lehet még kezdeni? Hogyan lehetséges? "Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami?"

Imádkozzunk! Uram! velünk is csak hit által történhet ez meg. Áldd meg azt a kicsi szikrát, ami bennünk van, hogy hátha mégis tudsz velünk cselekedni valamit. Ezzel a teljesen tönkretett élettel hátha tudsz még kezdeni valamit. Uram könyörülj rajtunk, ébreszd fel bennünk azt a pici mustármagnyi hitet, ami jogot ad arra Neked, hogy cselekedj bennünk. Te ismered a veszekedô, versengô életünket. Tudod hány helyrôl szöktünk már meg. Érj most utol bennünket Ámen

stefike0 · 2009 Január 30

Napi áhitat

A léviták feladata
"1Ezek voltak Áron és Mózes leszármazottai, amikor beszélt az ÚR Mózeshez a Sínai-hegyen. 2Így hívták Áron fiait: Nádáb volt az elsőszülött, azután Abihú, Eleázár és Ítámár. 3Így hívták Áron fiait, a fölkent papokat, akiket felavattak a papi szolgálatra. 4De Nádáb és Abihú meghalt az ÚR színe előtt, amikor idegen tűzzel járultak az ÚR színe elé a Sínai-pusztában, fiaik pedig nem voltak. Ezért Eleázár és Ítámár végezték a papi szolgálatot apjuknak, Áronnak a felügyelete alatt. 5Azután így beszélt az ÚR Mózeshez: 6Vezesd ide Lévi törzsét, és állítsd Áron főpap elé, hogy a szolgálatában segédkezzenek. 7Álljanak szolgálatára és az egész közösség szolgálatára a kijelentés sátránál, és végezzék a tennivalókat a hajlék körül. 8Ügyeljenek a kijelentés sátrának egész fölszerelésére és álljanak Izráel fiainak a szolgálatára a hajlék körüli tennivalók ellátásával. 9Oszd be a lévitákat Áron és fiai mellé, mert egészen az én tulajdonaim ők Izráel fiai között. 10Áronnak és fiainak pedig rendeld el, hogy végezzék papi teendőiket. Ha illetéktelen avatkozik bele, meg kell halnia. 11Majd így beszélt az ÚR Mózeshez: 12Íme, én magam vettem ki a lévitákat Izráel fiai közül minden elsőszülött helyett, aki Izráel fiainál anyja méhét megnyitja: azért legyenek a léviták az enyéim. 13Mert minden elsőszülött az enyém! Amikor megöltem Egyiptomban minden elsőszülöttet, magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izráelben. Mind az emberé, mind az állaté az enyém legyen. Én vagyok az ÚR! 14Azután így beszélt az ÚR Mózeshez a Sínai-pusztában: 15Vedd számba Lévi fiait nagycsaládonként és nemzetségenként! Az egyhónapos fiúktól fölfelé minden férfit végy számba! 16Számba vette azért őket Mózes az ÚR szava szerint, ahogyan megparancsolta. 17Név szerint ezek voltak Lévi fiai: Gérsón, Kehát és Merári. 18Ezek Gérsón fiainak a nevei és nemzetségei: Libni és Simei. 19Kehát fiai és nemzetségei: Amrám, Jichár, Hebrón és Uzziél. 20Merári fiai és nemzetségei: Mahli és Músi. Ezek Lévi nemzetségei és nagycsaládjai. 21Gérsóntól való a Libni-nemzetség és a Simei-nemzetség. Ezek a gérsóni nemzetségek. 22A számba vett férfiak, akiket az egyhónapos fiúktól fölfelé számba vettek, szám szerint összesen hétezer-ötszázan voltak. 23A gérsóni nemzetségeknek a hajlék mögött, nyugatra kellett táborozniuk. 24A gérsóniak nagycsaládjának a feje Eljászáf, Láél fia volt. 25Gérsón fiainak a feladata volt a kijelentés sátránál, a hajléknál, a sátornál, a sátor takarójánál, a kijelentés sátra bejárati függönyénél, 26az udvar szőnyegfalainál, a hajlékot és az oltárt körülvevő udvar bejárati függönyénél és a hozzá tartozó köteleknél minden tennivaló elvégzése. 27Keháttól való az Amrám-nemzetség, a Jichár-nemzetség, a Hebrón-nemzetség és az Uzziél-nemzetség. Ezek a keháti nemzetségek. 28Az egyhónapos fiúktól fölfelé a férfiak száma összesen nyolcezer-hatszáz volt. Ők voltak a szentély szolgálatára rendelve. 29Kehát fiainak a nemzetségei dél felől, a hajlék oldala mellett táboroztak. 30A keháti nemzetségek családfője Elicáfán, Uzziél fia volt. 31Az ő feladatuk volt a ládánál, az asztalnál, a lámpatartónál, az oltároknál, a szentélyben használt istentiszteleti fölszerelésnél és a függönynél minden szolgálat elvégzése. 32A léviták legfőbb fejedelme Eleázár, Áron főpap fia volt, ő ügyelt fel azokra, akik a szentélynél végezték a tennivalókat. 33Meráritól való a Mahli-nemzetség és a Músi-nemzetség. Ezek Merári nemzetségei. 34Az egyhónapos fiúktól fölfelé a számba vett férfiak száma összesen hatezer-kétszáz volt. 35A Merári-nemzetségek családfője Cúriél, Abiháil fia volt. Észak felől, a hajlék oldala mellett táboroztak. 36Merári fiainak a gondjaira bízták a hajlék deszkáit, reteszeit, oszlopait és talpait, egész fölszerelését és minden tennivalót azokkal kapcsolatban, 37továbbá az udvar körül levő oszlopokat, azok talpait, cövekeit és köteleit. 38A hajlék előtt, a kijelentés sátrától napkeletre Mózes, Áron és fiai táboroztak, akik a szent hely körül végezték teendőiket Izráel fiainak a szolgálatában. Ha illetéktelen avatkozott bele, meg kellett halnia. 39Az összes névjegyzékbe vett lévita, akiket számba vett Mózes és Áron nemzetségenként az ÚR parancsára az egyhónapos fiúktól fölfelé, összesen huszonkétezer férfi volt." ( 4Mózes 3,1-39)

A léviták teendői a szent sátoron belül folytatódtak és teljesedtek ki. Különleges feladatuk volt, amit csak ők végezhettek mint erre elhívottak. Mi is elhívottak, kiválasztottak vagyunk, ezért a lévitákhoz hasonlóan Isten különleges feladattal akar megbízni minket is. Milyen kötelezettségük volt a lévitáknak? Ügyeltek az Áron ügyére. Főpapunk ügye a lelkek megmentése. Ügyed-e az ő ügye? Ügyeltek a sátor minden eszközére. Isten jelenlétének eszközei ma is itt vannak, és a kiválasztottak feladata őrizni ezeket, és biztosítani ezek helyes használatát, működését. Voltak névre szóló feladatok is, főképp Gersom, Kéhit és Mérári fiai számára. Tudod-e, hogy mi a te személyre szóló feladatod, vagy még bizonytalan vagy? Tudod-e, hogy mire nevezett ki Isten? Ma kérd az Urat, hogy mutassa meg újból feladatodat, azt a területet, ahol szolgálnod kell! Akármilyen egyszerűnek is tűnik, a szent sátor szolgálatában van a te szolgálatod is, és Isten számon fogja kérni tőled azt, amit rád bízott. /PL/

<a href="http://www.imeem.com/people/-HSGd4H/photo/P0d4VMJLM2/"><img src="http://media.imeem.com/p/P0d4VMJLM2.jpg" alt="click to comment" title="click to comment" /></a>

kata53 · 2009 Január 31

NAPI ÁHÍTAT

<o></o>
AZ ENGEDELMESSÉG DILEMMÁJA<o></o>

"És Sámuel nem merte megjelenteni Élinek a látomást" (1Sám 3,15).<o></o>
Isten ritkán szól hozzánk megdöbbenést keltően, de sokszor olyan úton, amit könnyen félremagyarázunk és ezt mondjuk: "Csodálnám, ha ez Isten szava lenne!" "Rajtam volt erős keze, hogy tanítson engem" (Ézs 8,11) - mondja Ézsaiás, azaz nyomasztó körülmények által szólt az Úr hozzá. Semmi sem érint minket igazán, csak ha maga az Úr szól. Felismerjük-e a kezét, vagy csak a véletlennek tulajdonítjuk a dolgokat?<o></o>
Legyen ez a magatartásod: "Szólj Uram" (1Sám 3,9) és életed eseménydús regénnyé lesz. Bármikor szorongatnak a körülmények, mondd ezt: Szólj, Uram! Jusson időd az Úrra való figyelésre! A büntetés rá akar vezetni, hogy magamtól is ezt mondjam: "Szólj, Uram!" Emlékezz vissza arra, amikor Isten beszélt veled. Elfelejtetted mit mondott? Talán a Lukács 11,13 vagy 1Tesszalonika 5,23 volt a szava? Figyelés közben finomul a hallásunk és - mint Jézus - mi is mindig halljuk majd Istent.<o></o>
Elmondjam-e az én "Élimnek", amit Isten megmutatott nekem? Ez az engedelmesség dilemmája. Engedetlenné leszünk, ha a műkedvelő gondviselés szerepében meg akarjuk kímélni Élit - vagyis a legjobb embert, akit ismerünk. Isten nem bízta meg Sámuelt azzal, hogy szóljon Élinek; neki magának kellett ezt eldöntenie. Lehet, hogy sérteni fogja Élit, amit Isten mondott neked róla, de ha távol akarod tartani mástól a szenvedést, ez akadály lesz közted és Isten között. Ha a jobb kéz levágását vagy a szem kivájását akarod megakadályozni, csak saját károdra lesz.<o></o>
Ne kérj mástól tanácsot olyan dologban, amelyben Isten tőled várja a döntést. Ha mégis megteszed, majdnem mindig a Sátán pártjára állsz. "Azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel" (Gal 1,16).<o></o>

<hr align="center" color="red" size="1" width="100%" noshade="noshade">
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből<o></o>
<o></o>
<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Ckata%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><style>  </style> Sík Sándor:

Ments meg Uram!

A virágtalan, gyümölcstelen ágtól,
A meddőségtől, lanyhaságtól,
A naptalan és esőtlen égtől:
Ments meg Uram a szürkeségtől!
Édes ifjak mentás koszorúja,
Fehér öregek aranyos borúja,
Virága van tavasznak, télnek:
Ne engedj, Uram, koravénnek!

<o>
</o>
Csak attól ments meg, keresők Barátja,
Hogy ne nézzek se előre se hátra.
Tartsd rajtam szent nyugtalan ujjad,
Ne tűrd, Uram, hogy bezáruljak!

Ne hagyj Uram megülepednem,
Sem eszményben, sem kényelemben.
Ne tűrj megállni az ostoba van-nál,
S nem vágyni többre, kis mai magamnál.

Ha jönni talál olyan óra,
Hogy megzökkenne vágyam mutatója,
Kezem kezedben ha kezdene hűlni,
Más örömén ha nem tudnék örülni,

Ha elapadna könnyem a más bűnén,
A minden mozgást érezni ha szünném,
Az a nap, Uram, hadd legyen a végső:
Szabadíts meg a szürkeségtől!
<o></o>
<o></o>

Kicsi Fecske · 2009 Január 31

A mai nap igéi

Én vagyok az ÚR, minden élőnek az Istene. Van-e számomra lehetetlen? (Jer 32,27)
Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges. (Lk 18,27)
Olvasmányok: Jel 15,1-4 és Lk 8,1-3
<HR align=center width="70%">
Lelki útravaló a mai napra
<CENTER>Szombat

A kenyércsoda</CENTER>

Az Úr kegyelmével telve a föld.
33. zsoltár 5.

Isten mindennapi csodáit alig méltatjuk figyelemre. Nem minthogyha lekicsinyelhetők volnának, hanem mert szüntelenül látjuk őket. Isten világteremtő s fenntartó művének naponként ismétlődő csodáját úgy megszoktuk, hogy rá se hederítünk. Nem is érezzük csodának. Pedig bizony nagyobb csoda az, mint mikor Krisztus öt kenyérkével ötezer embert megelégített és borrá tette a vizet.
Édesapám szokta mondani, amit viszont ő a nagyapámtól hallott, hogy a földön sokkal több a kenyérpusztító száj, mint amennyi gabonakéve a világ valamennyi szántóföldjén esztendőnként kepébe rakható. Tégy csak egy kis számítást s úgy találod, hogy évenként több kenyeret esznek meg, mint amennyi gabonát learatnak és a csűrbe takarítanak. Honnét van hát ez a sok kenyér? Nemde be kell látnod, hogy az Isten csodája ez, ki megáldván megszaporítja mezőnk termését a csűrben, lisztünket a hombárban s kenyerünket az asztalon. Csakhogy kevesen vannak, akik ezt észreveszik s meglátják benne az Isten csodáját.

Irgalmadból táplálsz bennünket,
Mi is irgalmasok legyünk.
Meg ne keményítsük szívünket,
Szükölködőkkel jót tegyünk.
Gondviselő szereteted
Érezze minden gyermeked!

Kicsi Fecske · 2009 Január 31

Szombat [2009.01.31.] "Az Istennek semmi sem lehetetlen”

2009.01.31. 00:03 Andreas

*MINDEN NAPRA:
1 MONDATBAN IS; 2 ÚTMUTATÓ IGE, 3 FORDÍTÁSBAN
http://www.garainyh.hu *** http://utmutato.blog.hu *** http://www.garainyh.hu/utmutato
<TABLE class=smtxt style="MARGIN-BOTTOM: 10px" cellSpacing=0 cellPadding=1 width="100%" border=0><TBODY><TR bgColor=#ffffff><TD style="BORDER-BOTTOM: #eeeeee 1px dotted" align=left>- Szombat [2009.01.31.]

</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: #eeeeee 1px dotted" align=right></TD></TR><TR><TD align=left colSpan=2><TABLE style="BORDER-COLLAPSE: collapse" borderColor=#111111 cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD vAlign=top align=left width="2%" bgColor=#ffffff rowSpan=10>

</TD><TD vAlign=top align=left width="48%" bgColor=#ffffff colSpan=2></TD><TD vAlign=top align=left width="48%" bgColor=#ffffff colSpan=2></TD><TD vAlign=top align=left width="2%" bgColor=#ffffff rowSpan=10></TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="48%" bgColor=#ffffff colSpan=2>

Jer 32,27

</TD><TD vAlign=top align=left width="48%" bgColor=#ffffff colSpan=2>Lk 18,27

</TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="96%" bgColor=#ffffff colSpan=4></TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="46%" bgColor=#ffffff>Én vagyok az ÚR, minden élőnek az Istene. Van-e számomra lehetetlen?

</TD><TD vAlign=top align=left width="3%" bgColor=#ffffff colSpan=2>

</TD><TD vAlign=top align=left width="46%" bgColor=#ffffff>Ő így felelt: „Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.”</TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="96%" bgColor=#ffffff colSpan=4></TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="46%" bgColor=#ffffff>Ímé, én az Úr, Istene vagyok minden testnek, vajjon van-é valami lehetetlen nékem?

</TD><TD vAlign=top align=left width="4%" bgColor=#ffffff colSpan=2>

</TD><TD vAlign=top align=left width="46%" bgColor=#ffffff>Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.</TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="96%" bgColor=#ffffff colSpan=4></TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="46%" bgColor=#ffffff>Íme, én vagyok az Úr, az egész emberiség Istene: van-e valami, ami lehetetlen volna nekem?

</TD><TD vAlign=top align=left width="4%" bgColor=#ffffff colSpan=2>

</TD><TD vAlign=top align=left width="46%" bgColor=#ffffff>Ezt felelte: „Ami az embernek lehetetlen, az az Istennek lehetséges.”</TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="96%" bgColor=#ffffff colSpan=4>

</TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="96%" bgColor=#ffffff colSpan=4>

A mindenség Ura számára nincs akadály, mindent ő teremtett, s ő kormányoz; de nem minden szükséges is a mi számunkra; lehetséges lett volna, hogy Jézus ne igya ki a keserű poharat a tusakodásakor, de ez nem Isten akarata szerint lett volna, s Jézus beteljesítette az Atya akaratát, s mi is ezt kérjük naponta: legyen meg a te akaratod!

</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>

Kicsi Fecske · 2009 Január 31

Rákhel és Lea

"Volt pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak neve Lea, a kisebbiknek neve Rákhel. Leának pedig gyenge szemei voltak, de Rákhel szép termetű és szép tekintetű volt. Megszereti azért Jákób Rákhelt és monda: Szolgállak téged hét esztendeig Rákhelért, a te kisebbik leányodért. És monda Lábán: Jobb néked adnom ôt, hogysem másnak adjam ôt, maradj nálam. Szolgált tehát Jákób Rákhelért hét esztendeig, s csak néhány napnak tetszék az neki, annyira szereti ôt. És monda Jákób Lábánnak: Add meg nékem az én feleségemet, mert az én idôm kitelt, hadd menjek be hozzá. És begyűjté Lábán annak a helynek minden népét, és szerze lakodalmat. Este pedig vevé az ô leányát Leát, és bevitte hozzá, aki bement ôhozzá. És Lábán az ô szolgálóját Zilpát, szolgául adta az ô leányának Leának. És reggelre kelve: Ímé ez Lea! Monda azért Lábánnak: Mit cselekedtél én velem? Avagy nem Rákhelért szolgáltalak-é én tégedet? Miért csaltál meg engem? Lábán pedig monda: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket odaadják a nagyobbik elôtt. Töltsd ki ennek hetét, azután amazt is neked adjuk a szolgálatért, mellyel majd szolgálsz nálam még más hét esztendeig. Jákób tehát akképpen cselekedett, kitöltötte azt a hetet; ez pedig néki adta Rákhelt, az ô leányát feleségül. És adta Lábán az ô leányának Rákhelnek, az ô szolgálóját, Bilhát, hogy néki szolgálója legyen. És bement Rákhelhez is, és inkább szerette Rákhelt, hogysem Leát, és szolgált ô nála még más hét esztendeig." 1Móz 29,16-30

<HR width="100%">

Köszönjük Neked Uram, hogy a valóságban kisebbek vagyunk a porszemnél. Hadd áldjunk Téged azért, hogy mégis drága árat fizettél értünk, mert szeretsz és azt akarod, hogy egészen a Tieid legyünk. Kérünk, hogy végezd ezt el bennünk a Te nevedért. Ámen.

Megint két asszonyt látunk egy férfi körül, de ez most két testvér, Rákhel és Lea. Ahogy Jákób odaér arra a földre, azonnal találkozik Rákhellel. Emlékszünk, hogy a kútnál találkoztak, és Jákób azonnal megszereti. Így kerül Jákób a Lábán házához, ahol ott van a nagyobbik testvér is, Lea.

Tegnap a veszekedô asszonyokat láttuk, ma az irigykedô asszonyokról beszélünk. Az Ige elmondja, hogy milyenek voltak. Leának gyenge szemei voltak, de Rákhel szép termetű és szép tekintetű volt. Milyen rettenetes sokszor a testvérek között, hogy az egyik szép, a másik nem. El tudjátok képzelni, hogy a szép termetű és szép tekintetű mindenkinek tetszett, mindenki arra figyelt, mindenki arról beszélt. És ott volt mellette Lea, aki úgy érezhette, hogy ô miért nem ilyen?

A szülôknek szeretném mondani, nagyon vigyázzanak, mert sokat szenvednek a kisebb, csúnyább, ügyetlenebb gyerekek. Gondoljunk a saját gyermekkorunkra. Hányan mondták el nekem, hogy a testvéremmel másképp bántak, mert az különb volt mint én. Így van egymás mellett Rákhel és Lea. Lea gyengeszemű, lehet, hogy már gyerekkorban a játékban is mindig lemaradt. És ott van mellette a másik, aki ügyes, szép, akit csodálnak. Milyen nehéz lehet a kettônek egymás mellett. Lehet, már akkor elkezdôdött közöttük a versengés és az irigykedés, lehet, hogy Lea már akkor igazságtalannak tartotta Istent, hogy miért lettem én ilyen? Szeretnélek megkérdezni, te megelégedett vagy azzal amit kaptál? Sokszor már gyermekkorban megkezdôdik az elégedetlenség. Miért nem vagyok szebb, miért nem vagyok kövér, vagy sovány? Gyerekkoromban szôke hajat szerettem volna meg kék szemet, barna hajam volt és kék szemem. Gondoljatok most arra, mi nem tetszett rajtatok? Az osztályban volt valaki aki nagyon szép volt. Miért nem vagyok én olyan? Gyerekeknél is sok szenvedést okoz már az irigység. Miért okosabb a másik, miért felel az mindig jól, és én miért nem?

Ez a két testvér itt együtt nevekedik, és most még hozzájuk jön ez a Jákób, aki beleszeret Rákhelbe. Mennyire fájhatott Leának, hogy Rákhel a fiatalabb, és mégis ô megy férjhez elôbb, ôt fogják ünnepelni, velem pedig nem sokat törôdnek. Mennyi irigység halmozódhatott fel a Lea szívében. Gondoltál már arra, hogy nem könnyű, hogy nem vagyunk egyformák?

Az Ige elmondja itt azt a különös dolgot, ami a Jákób házassága körül történik. A Jákób élete egy külön fejezet, szokták mondani: a csalót megcsalják. Addig ô csalt meg mindenkit, most ô visszakapja. A saját eljárásunkban részesülünk, azt kapjuk vissza, csak lehet, hogy idô telik el, amíg visszakapom. Azt mondja az Ige: "amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sôt ráadást adnak néktek." (Márk 4,24). Elmondta itt egy asszony, hogy amikor férjhezmentem, a férjem a munkahelyérôl az anyjához ment. Fel voltam háborodva, mert vele beszélt meg mindent. Azt mondtam, értsd meg, hozzám tartozol, ide gyere haza, velem beszélj meg mindent. Lártjátok, itt is itt van az irigység. Azt mondta ez az asszony: nagyon sokat sírtam, tulajdonképpen nincs is nekem férjem, ha az anyjához megy. Elmúlt vagy 20-25 év, a fiam megnôsült. Egyszer csak nem jön haza a fiam. Szóvátettem: kisfiam, hát hogy tudsz ilyet csinálni az anyáddal, hát mindennap várlak, hogy eljösz hozzám. - A feleségem nem szereti, ha édesanyámhoz jövök. Ránéztem, - hogy lehet egy asszony ilyen gonosz?! Abban a percben eszembejutott az anyósom. Akkor életemben elôször mondtam, - Istenem bocsáss meg. Ez az asszony szóról-szóra ugyanazt kapta vissza. Akkor értette meg, elôbb nem. Akkor fogod majd megérteni, hogy mit szenvedett az anyósod, ha veled is ugyanaz fog történni. Addig csak az egyik oldalt látod. Az igazságnak mindig két oldala van. Lehet, hogy átkerülsz majd a másik oldalra, és onnan egyszercsak látsz mindent.

Most itt van egymás mellett Rákhel és Lea, és megtörténik az a rettenetes dolog, hogy még az a fiatalember is, aki idejön, hogy feleséget keressen, még az is Rákhelt szereti, pedig nyilván Lea is szerette. De ugye Rákhel a szebb, aki mindenkinek tetszik, aki meg tud nyerni embereket, szép tekintetű, aki tud úgy nézni, ahogy a széptekintetűek tudnak. Vigyázz a szemeddel! Iszonyú mi mindent lehet a szemmel csinálni, magadhoz kötni embereket. Hányan mondták, minden osztálytársam férjhezmegy körülöttem, csak én maradok. Az irígység mérhetetlen szenvedést okoz. Mennyire szenved az, aki irígykedik.

Itt most az történik, hogy a csalót megcsalják. Reggel felébred, és tulajdonképpen Leával kötött házasságot. Rémülten kérdezi Lábántól: mit csináltál velem, miért csaltál meg? Lábán elmondja: "Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket odaadják a nagyobbik elôtt. Töltsd ki ennek a hetét, aztán amazt is neked adjuk a szolgálatért." Abban az idôben nem volt bűn, hogy több felesége volt egy férfinak. Így Rákhel lett a második. Jákób bement Rákhelhez, és jobban szerette, mint Leát. Gondolhatjátok, hogy a féltékenység még nagyobb lett Leában: mindig hozzá megy be, ôt szereti, neki kedveskedik. Én vagyok a megvetett, a lenézett.

Jákób Rákhelt szereti, de az Úr Leát is szereti. "És meglátta az Úr Lea megvetett voltát, és megnyitotta annak méhét." Látjátok, milyen csodálatos Isten cselekvése? "Rákhel pedig magtalan volt." Egyszer csak a másik kerül elônybe, és egymás után szüli a fiakat. Az Isten mindig rátekint az ô szolgálóleánya alázatos állapotára, a megvetettre, a lenézettre, arra akit kisemmiznek. Isten mindig a kicsivel van. "Az Isten a kevélyeknek ellene áll." (1Pét 1,5). El tudod képzelni mit jelent ez, hogy az Isten ellenáll? Ennek a megvetettnek, nyomorultnak pedig kegyelmet ád. Isten meglátta Lea megvetett voltát. Soha ne felejtsd el, hogy az Isten lát. Jó volna ezt mindig világosan tudni. Senki nem látta Leát, senki nem tudta mi van a szívében, a szenvedését, a könnyeit, senki nem foglalkozott vele milyen fájdalmai vannak. De Valaki látta. Azt mondja a Biblia: "Látván láttam az én népemnek nyomorúságát." (2Móz 3,7). Látván látta annyit jelent: egészen látta, mélyen látta, úgy, ahogy senki nem látta a nyomorúságodat, megvetett voltodat, szenvedésedet. És ezért történik meg, hogy Isten Leának megnyitja a méhét, és egymás után szüli a fiakat. Figyeljétek meg, a megvetett asszony mondja itt egymás után: "Meglátta az Úr az én nyomorúságomat", - az elsô gyermekének neve Rúben, - "most már szeretni fog engem az én férjem." A második: "Meghallotta az Úr megvetett voltomat...és nevezé nevét Simeonnak." A harmadiknál azt mondja: "ragaszkodni fog hozzám az én férjem...nevezé nevét Lévinek." A negyediknél: "Most már hálákat adok az Úrnak: azért nevezé nevét Júdának." Lea állapotáról gyermekeinek neve beszél.

Rákhelnek minden sikerül, és mégis irigykedik. Az aki szép volt gyermekkorától kezdve, a csodált, akinek minden sikerült, aki megkapta azt a férfit, akit mind a ketten szerettek, és most mégis irigykedik? Hát a sikeres ember szívében is megterem az irigység? Rákhel nem szül Jákóbnak és irigykedni kezdett, és már ki is sírja: "Adj nékem gyermeket, mert ha nem, meghalok." Ebben a mondatban benne van Rákhelnek az egész lénye. Nekem minden kívánságomnak meg kell lennie. Jákób elégítsd ki a kívánságom, adj nékem gyermeket! Hogy-hogy nekem valami nem sikerül, hogy lehet, hogy én alulmaradok? Hogy lehet, hogy Isten nem engem részesít elônyben? "Adj nékem gyermeket, mert ha nem, meghalok." Nem tudom voltál-e már úgy, hogy meghalok? Belepusztulok, ha ez vagy az nem lesz meg .

Jákób nagyon szerette Rákhelt, most mégis haragra gerjedt. "Felgerjedt azért Jákób haragja Rákhel ellen és monda: Avagy Isten vagyok-é én, aki megtagadta tôled a méhnek gyümölcsét?" Az Isten tagadott meg tôled valamit, - vigyázz! Talán volt már olyan az életedben, hogy hiába akartál valamit keresztülvinni, amit Isten megtagadott. Ha Isten bezár valamit senki meg nem nyitja, ha kinyit valamit senki be nem zárja. Ott hiába erôlködsz, hiába mégy neki az ajtónak, ha Isten bezárja, senki nem nyitja ki. Ez a követelôzô asszony, akinek eddig minden sikerült, ott áll egy csukott ajtó elôtt, és nincs tovább.

Isten Leát is szereti és Rákhelt is szereti. Rákhelt úgy szereti, hogy nem ad neki gyermeket. Az Isten szeretete olyan akadályt állít, amit a férje sem tud megoldani. Ugye tudjátok, hogy itt össze kell törni. Egy helyen azt mondja az Igében Isten: eddig és nem tovább! Ha te voltál a sikeres, az ügyes, a csinos, átélted-e már ezt a pillanatot, hogy eddig és ne tovább. Emlékszel-e arra, amikor úgy jártál, - Istenem miért nem sikerült? Miért nem adod meg? Miért kell csôdbe jutnom? Mert szeret az Isten és azért fog eléd állítani egy akadályt, ha még eddig nem állított.

Rákhel irigykedik Leára, a megvetettre, a senkire. Most láthatjuk, hogy minden szívben megterem minden. Most Rákhel az, akinek valami nincs, és mindenáron meg akarja szerezni. Mosolyognom kellett mikor arra gondoltam: hogy ez a Rákhel is Éva lánya és Sára lánya. Mikor nem lett gyermeke, Bilhát, a szolgálóját odaadja férjének, hogy ha nekem nincs, majd szolgálómon keresztül. De lemaradni nem akarok.

Jaj testvérem, hányszor vetted elô a csalást. Ha nem sikerül, majd másképp szerzem meg magamnak. Látod, ugyanaz a recept, odaadja szolgálóját férjének. Amit Isten nem ad meg, majd megszerzem magamnak, megveszem, dolgozom. Nem akarok lemaradni Leától. Nem tudom mi az, amit már megcsináltál magadnak? Egy asszony volt itt egyszer, aki mindenáron autót akart. Nyeremény betétkönyve volt. Mondtam, hogy ezt ne csináld, ez nem Istentôl való út. Aztán késôbb kijött kiborulva, zokogva elmondta: megnyerte a férjem az autót, és az elsô úton elgázoltam egy gyereket. Nem tudtam, hogy ez ennyire komoly dolog. A gyerek nem halt meg, de ezt a dolgot életében nem felejtette el.

Mindegy hogy milyen áron, lottón, totón, vagy nyeremény kölcsönön keresztül érem el, amit akarok, de Rákhel vagyok, akinek minden sikerül, ügyes vagyok, szép vagyok, elérem a célomat. Ha másképp nem, hát görbe úton. Ha Isten nem adja, tudok én másik útat is. Két asszony egymás mellett, - melyik vagy te? Ne mondd, hogy egyik sem vagyok, mert valamelyik te vagy. Vajon ráísmersz-e a magad arcképére?

Miután végre Bilhának megszületik a gyermeke, azt mondja Rákhel: "Ítélt felôlem az Isten, és meg is hallgatta szavamat, és adott énnékem fiat: azért nevezé nevét Dánnak. Ismét fogadott az ô méhében, és szűlt Bilha, a Rákhel szolgálója más fiat is Jákóbnak. És monda Rákhel: Nagy tusakodással tusakodtam az én nénémmel, és gyôztem." És gyôzött? Nem gyôzött! Vigyázz amikor nagyon-nagyra vagy vele, hogy nekem sikerült, megszereztem, megvan, - és mégsem vagy boldog. Ez olyan gyôzelem, amely Isten szerint vereség volt.

De látod mind a kettôre gondja van Istennek, Rákhel is törik és Lea is törik, összetörik. Mit verseng egymással ez a két asszony. Aztán Leának egy darabig nem lesz gyermeke. És egy megdöbbentô dolog történik, amit Lea csinál. A fia madragóra-bogyóiért megveszi a saját férjét, és azon az estén hozzá ment be Jákób. Mit szenvedhetett az a Lea a test kívánsága miatt. A férjem mindig Rákhelhez megy be este, én mindig egyedül vagyok. A féltékeny és irigy asszony.

Volt-e már úgy, hogy megcsalt a férjed, hogy gyanús volt, talán mondott valaki valamit. A mostani idôben nagyon sokszor szégyenkezem, hogy nô vagyok, mikor látom, mit visznek véghez egy férfi körül. Mikor meg akarja egy nô szerezni magának udvarlással, hizelkedéssel. Istenem hát eljött az az idô, amire a Biblia azt mondja, hogy asszony környékezi a férfit? Az utolsó idôk egyik iszonyú jele ez. Nem veszed ésszre, hogy benne élünk, a nôk udvarolnak a férfiaknak.

Lea megveszi magának Jákóbot. Így szalad elé "Mikor Jákób este a mezôrôl jött, eleibe ment Lea, és mondá: Én hozzám jöjj be, mert megvettelek a fiam madragóra-bogyóiért; és nála hált azon éjszaka." Szegény Lea, most megint ô irigykedik. Figyeljétek meg a kettôt, keresztbe-kasul irigykednek. Elmondja az Ige: "nagy tusakodással tusakodtam az én nénémmel". És folyik a harc. Egyszer az egyik mondja, hogy gyôztem, máskor a másik.

És az Úr gyôzött! Szeretném ha megértenétek, mind a kettô fölött az Úr gyôzött. Van egy mondat a 30,29.versben: "Megemlékezék pedig az Isten Rákhelrôl, és meghallgatá ôt az Isten és megnyitá az ô méhét." Most Isten cselekszik! Jó volna, ha egy kicsit elállna a lélegzeted, hogy mi történik akkor, amikor az Isten cselekszik. Nyilván elérte Rákhelben, amit el akart érni. Összetört ez az asszony, és most már tud imádkozni. Sok mindent csinált eddig, de igazán nem imádkozott. Biztos hogy imádkozott ô addig is, de most imádkozott úgy, hogy az Isten meghallgatta.

Mindnyájan rajta vagyunk Isten formáló korongján. Sokszor kell összegyúrni, és újra feltenni a korongra. Mindnyájan formáltatunk, de itt valami a végére ért Rákhel szívében. Rákhel imádkozott. Az Ige így mondja: "Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét." (Ézs 57,15). Az Isten meghallgatta Rákhel imádságát, és lehajolt a porszemhez. Nyilván összetört ez az asszony, a kevély asszonyból egy alázatos szívű asszony lett, és - megszületik József!

Az Úr Jézusnak az egyik legvilágosabb elôképe József, aki elôtt aztán meghajlik a 11 törzs. József az üdvösség, a megtartatás útjára vezeti el az egész népet. József az, akit az Isten elôre küld, hogy megtartsa általa az ô gyermekeit. József azt mondja, amikor eladják testvérei: "Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani." (1Móz 50,20). És azt is mondja: "Az Isten küldött el engem ti elôttetek, hogy míveljem a ti megmaradásotokat e földön, és hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással." (1Móz 45,7).

Nézd Jézust a kereszten. Ha meglátod Ôt azt fogja mondani: most ne aggódj, a megmaradásodért, a megtartatásodért, az üdvösségedért küldettem. Megszületett Jézus, és Isten azért hozott ide, hogy megszülethessen a szívedben is. Isten azt mondja: "Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?" (1Kor 3,16). Megszülethetik-e ezen a héten, elôször, vagy újra egészen benned a Szentlélek által Jézus?!

Imádkozzunk! Uram köszönöm, hogy a saját arcomat láthattam meg mind a két asszonyban. Tudod mennyi bennem a féltékenység, irigység, önzés, hiúság, dicsôségvágy. Senki nem lát bennünket igazán. Köszönjük, hogy Te látván látsz. Köszönjük, hogy Téged nem lehet becsapni. Bocsáss meg, hogy annyi embert be tudunk csapni, lelki vezetôket, hívô embereket, körülöttünk élôket. Áldunk, hogy most az elôtt a szempár elôtt állunk, aki lát és ismer. Kérünk segíts, hogy meghalljuk hozzánk szóló szavadat és meg ne keményítsük most a szívünket. Bár eljuthatnánk ezen a héten oda, hogy alázatos szívűvé lehetnénk, és hogy megszülethetnél bennünk Úr Jézus. Kérünk hallgass meg, és áldj meg minket Urunk, hogy újjá szülhess élô reménységre. Ámen.

stefike0 · 2009 Január 31

Napi áhitat

Az elsőszülöttek megszámlálása
"40Azután ezt mondta Mózesnek az ÚR: Vedd számba Izráel fiai közül az elsőszülött férfiakat mind, az egyhónapos fiúktól fölfelé, és vedd őket névjegyzékbe! 41De vedd külön a lévitákat nekem, az ÚRnak, Izráel fiainak összes elsőszülöttje helyett, és a léviták állatait Izráel állatainak minden elsőszülöttje helyett. 42Számba is vette Mózes Izráel fiainak minden elsőszülöttjét, ahogyan megparancsolta neki az ÚR. 43A névjegyzékbe vett elsőszülött férfiak az egyhónapos fiúktól fölfelé összesen huszonkétezer-kétszázhetvenhárman voltak. 44Azután így beszélt az ÚR Mózeshez: 45Vedd külön a lévitákat Izráel fiainak minden elsőszülöttje helyett, és a léviták állatait azok állatai helyett, és legyenek a léviták az enyéim. Én vagyok az ÚR! 46Attól a kétszázhetvenhárom kiváltandótól pedig, akik a léviták létszámán felül vannak Izráel fiainak az elsőszülöttjei között, 47szedj öt-öt sekelt fejenként. A szent sekel szerint vedd, amelyben húsz géra egy sekel. 48Add azt a pénzt Áronnak és fiainak, azokért a kiváltandókért, akik közöttük létszámon felüliek. 49Mózes tehát váltságpénzt szedett a léviták létszámán felül kiváltandóktól. 50Izráel fiainak az elsőszülöttjeitől szedte be a pénzt, ezerháromszázhatvanöt sekelt, a szent sekel szerint." (4Mózes 3,40-50)

Ezt a számbavételt Isten rendelte el, hogy a léviták szám szerint is előtte legyenek. Először megszámlálták az egész népet, majd a számbavettek közül kiválasztották a lévitákat, és azokat külön számba vették és névjegyzéket készítettek róluk. Isten előtt minden ember nagyon fontos. A számbavétel azt fejezte ki, hogy Isten előtt mind számon vannak tartva, minden egyes ember, aki népéhez tartozik és a szolgálatában van. Nincs elfelejtve senki. A megváltó öszszegre minden izraelinek szüksége volt, ugyanazt az összeget kellett fizetnie a szegénynek is és a gazdagnak is. Az árat Isten szabta meg, ennél kevesebb nem lehetett. Csak a szent sékel szerinti mérték volt érvényes. A lévita származása és jólneveltsége vagy a vallásos kötelesség teljesítése nem elégséges arra, hogy alkalmassá tegye a szolgálatra, ha nincs kifizetve a teljes engesztelési díj. Csak akkor vagy alkalmas Isten szolgálatára, ha neved fel van jegyezve, és számba vett téged Isten, és ha ki van fizetve a teljes váltság ára. Valaki ma is név szerint ismer és számít rád. Fontos vagy neki. /PL/

<a href="http://www.imeem.com/people/-HSGd4H/photo/e4torAydYH/"><img src="http://media.imeem.com/p/e4torAydYH.jpg" alt="click to comment" title="click to comment" /></a>

Kicsi Fecske · 2009 Február 1

A mai nap igéi

Vízkereszt ünnepe után utolsó vasárnap
Jónátán elment Dávidhoz, és erősítette az Istenbe vetett bizalmát. (1Sám 23,16)
Amikor Akvila és Priszcilla meghallgatta Apollóst, maguk mellé vették, és még alaposabban megmagyarázták neki az Isten útját. (ApCsel 18,26b)
Olvasmányok: Mt 17,1-9 és 2Kor 4,6-10
Igehirdetési ige:Ézs 40,3-11
Az ünnep igéje:Fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad. (Ézs 60,2)
<HR align=center width="70%">
Lelki útravaló a mai napra
<CENTER>ISTEN DICSŐSÉGE A TÖRTÉNELEMBEN

Vasárnap

Máté 13, 24- 30.</CENTER>

Mikor pedig felnevelkedék a vetés és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is.
Máté 13, 26.

Emberi hatalommal a gonoszokat se ki nem irthatjuk, se meg nem változtathatjuk. Annál kevésbbé, mert a gonoszok gyakran erős többségben vannak.
Ezenfelül értenek ahhoz, hogy" kell szépet mutatni. Fitogtatják nagy bölcseségüket és szent életüket. Látszatra olyanok a nép között, mint búzavetésben a szép, nagy bogáncs, amely magasabbra nő és szebb külsőt mutat, mint a gabona. Pompás zöld levél, nagy, barna fej. A jó kalásznak viszont nincs pompázó termete, hanem egyszerű halványsárgán szerénykedik a mezőn. Úgyhogy, aki nem ismeri mind a kettőt, esküdni merne rá, hogy az a dudva a hasznosabbik.
De ha a dudvát tisztára ki akarnánk tépni, azokon is kár esnék, akik még megjavulhatnak. Tűrnünk kell hát őket. De nem úgy, hogy uralkodjanak rajtunk. A bűnt se tudjuk maradéktalanul kitisztogatni magunkból, - csak ne uralkodjék rajtunk. A bűn oly mélyen gyökerezik a húsban és vérben, hogy ifjúságunk a bűnös vágytól, vénségünk a fösvénységtől nem maradhat ment egészen. Csak uralkodni ne engedjük e bűnöket, hanem gyűrjük magunk alá. Ezért gyakoroljuk magunkat Isten törvényében. Ezért vegyük segítségül a Miatyánkot. Míg aztán Krisztust ragadjuk meg, hogy Ő legyen szívünk öröme.

Ha a gonosz kívánságra
Hajol a test s a vér
És a romlottság útjára
Inkább, mint a jóra tér;
Vagy ha sátán tőrbe csal
Csábító szavaival:
Állj előttem sebeiddel,
Jöjj és megrontómat űzd el.

Kicsi Fecske · 2009 Február 1

Vasárnap [2009.02.01.] Az Isten útja biztos út!

2009.02.01. 00:03 Andreas

*MINDEN NAPRA:
1 MONDATBAN IS; 2 ÚTMUTATÓ IGE, 3 FORDÍTÁSBAN
http://www.garainyh.hu *** http://utmutato.blog.hu *** http://www.garainyh.hu/utmutato

<TABLE class=smtxt style="MARGIN-BOTTOM: 10px" cellSpacing=0 cellPadding=1 width="100%" border=0><TBODY><TR bgColor=#ffffff><TD style="BORDER-BOTTOM: #eeeeee 1px dotted" align=left>- Vasárnap [2009.02.01.]

</TD><TD style="BORDER-BOTTOM: #eeeeee 1px dotted" align=right></TD></TR><TR><TD align=left colSpan=2><TABLE style="BORDER-COLLAPSE: collapse" borderColor=#111111 cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD vAlign=top align=left width="2%" bgColor=#ffffff rowSpan=10>

</TD><TD vAlign=top align=left width="48%" bgColor=#ffffff colSpan=2></TD><TD vAlign=top align=left width="48%" bgColor=#ffffff colSpan=2></TD><TD vAlign=top align=left width="2%" bgColor=#ffffff rowSpan=10></TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="48%" bgColor=#ffffff colSpan=2>

1Sám 23,16

</TD><TD vAlign=top align=left width="48%" bgColor=#ffffff colSpan=2>ApCsel 18,26b

</TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="96%" bgColor=#ffffff colSpan=4></TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="46%" bgColor=#ffffff>Ekkor elindult Jónátán, Saul fia, és elment Dávidhoz az erdőségbe, és erősítette az Istenbe vetett bizalmát.

</TD><TD vAlign=top align=left width="3%" bgColor=#ffffff colSpan=2>

</TD><TD vAlign=top align=left width="46%" bgColor=#ffffff>Amikor meghallgatta őt Akvila és Priszcilla, maguk mellé vették, és még alaposabban megmagyarázták neki az Isten útját.</TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="96%" bgColor=#ffffff colSpan=4></TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="46%" bgColor=#ffffff>Felkele Jonathán, a Saul fia, és elment Dávidhoz az erdőbe, és megerősíté az ő kezét az Istenben.

</TD><TD vAlign=top align=left width="4%" bgColor=#ffffff colSpan=2>

</TD><TD vAlign=top align=left width="46%" bgColor=#ffffff>Mikor pedig meghallgatta őt Akvila és Prisczilla, magok mellé vevék őt, és nyilvábban kifejtették előtte az Istennek útát.</TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="96%" bgColor=#ffffff colSpan=4></TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="46%" bgColor=#ffffff>Jonatán, Saul fia elindult, elment Horsába és bátorságot öntött bele, Isten nevében.

</TD><TD vAlign=top align=left width="4%" bgColor=#ffffff colSpan=2>

</TD><TD vAlign=top align=left width="46%" bgColor=#ffffff>Priszcilla és Aquila meghallották, elhívták magukhoz, és pontosabban elmagyarázták neki az Isten útját.</TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="96%" bgColor=#ffffff colSpan=4></TD></TR><TR><TD vAlign=top align=left width="96%" bgColor=#ffffff colSpan=4>

A lelki testvérek szolgálata nagyon értékes, ők Isten eszközei, hogy terve megvalósulhasson, s a keskeny útra segítsék vissza a csüggedőt!

</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>

Keresztenyzene ,vers, hit, Biblia

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák