Életmentő kenyér
"Mikor pedig a tizennegyedik éjszaka eljött, amint ide s tova hányatánk az Adrián, éjféltájban észrevevék a hajósok, hogy valami szárazföld közelget hozzájok.
Addig pedig, míg nappal lenne, inti Pál mindnyájokat, hogy egyenek, mondván: Ma tizennegyedik napja, mióta folyton étlen várakoztok, semmit sem véve magatokhoz. Azért intelek benneteket, hogy egyetek, mert ez a ti javatokra szolgál: mert közületek senkinek nem esik le egy hajszál a fejérôl. Mikor pedig ezeket mondá, és kenyeret vett kezébe, hálákat adott Istennek mindnyájok elôtt, és megtörvén, kezdett enni. Felbátorodván pedig mindnyájan, szintén vettek magukhoz táplálékot." ApCsel 27,27. 33-36
<HR width="100%">Addig pedig, míg nappal lenne, inti Pál mindnyájokat, hogy egyenek, mondván: Ma tizennegyedik napja, mióta folyton étlen várakoztok, semmit sem véve magatokhoz. Azért intelek benneteket, hogy egyetek, mert ez a ti javatokra szolgál: mert közületek senkinek nem esik le egy hajszál a fejérôl. Mikor pedig ezeket mondá, és kenyeret vett kezébe, hálákat adott Istennek mindnyájok elôtt, és megtörvén, kezdett enni. Felbátorodván pedig mindnyájan, szintén vettek magukhoz táplálékot." ApCsel 27,27. 33-36
Urunk köszönjük, hogy áldhatunk és magasztalhatunk, mert szóltál hozzánk. Köszönjük, hogy életünk kormánykerekéhez akartál ülni. Segíts Úr Jézus, hogy ez valósággal megtörténhessen. Kérünk áldd meg együtt hajózásunkat továbbra is. Segíts, hogy ígéreteid valóságok maradjanak. Kérünk szólj és cselekedj továbbra is dicsôségedre. Ámen.
Míg ezen a földön vagyunk, együtt hajózunk sok-sok olyan emberrel, akinek semmi köze nincs Isten dolgaihoz, és Isten embereihez. Olyan nagy áldás, hogy Istennek vannak emberei ebben a világban. Még inkább jó lenne, ha mindnyájan azok lennétek és Istentôl küldött emberekké válhatnátok, ahogyan Keresztelô Jánosról is mondja az Ige: Volt egy Istentôl küldött ember, János. Ha igazán átadtad az életedet, akkor most a te nevedet is mondhatja.
A hajón egyre nagyobb a sötétség. Gondolhatjátok, mit jelentett félelemben, gyötrelemben a tizennegyedik éjszaka. Ebben a világban egyre nagyobb a sötétség. A technika halad elôre, kibeszélhetetlen vívmányai vannak. Ki gondolta volna 50-100 évvel ezelôtt, hogy léteznek olyan dolgok, amiket már átélünk. És nem vesszük észre, hogy mellette egyre nagyobb az erkölcsi, lelki sötétség. Fogorvosi rendelôben került kezembe az Élet és Tudomány, azt hittem nem jól látok, amikor olvasom, hogy a homoszexualitás a legjobb megoldás a szexuális életre. Hát ennyire nagy már a sötétség? Az okkultizmus terjedése, Amerikában Sátán egyházak vannak, ahol komoly Sátán imádás folyik. Nem tudom hányadik éjszaka már ez, de olyan jó, hogy azt mondja az Ige: "Addig pedig, míg nappal lenne, intette Pál mindnyájokat." 1Ján 2,8 mondja: "A sötétség szünni kezd, és az igaz világosság már fénylik." Eljön a pillanat, amikor egyszer csak feljön az Isten napja, és mindent látni fogsz, még magadat is. Engem mindig megdöbbent, hogy az ítéletkor egyetlen kecske sem mondja: bocsánat, én juh vagyok. Akkor már világos lesz, ki tartozik az Úrhoz, és ki nem. A királyi menyegzôben, mikor bement a király, hogy megtekintse a vendégeket, arra az emberre, akinek nem volt menyegzôi ruhája csak ennyit mondott: kötözzétek meg, és vessétek a külsô sötétségre. Így mondja az Ige: az pedig hallgatott. Egy szava sem volt, mert látta önmagát, látta a többit is, ott már nincs tévedés, bizonytalankodás.
Gondolj arra, ha most jönne fel a nap, nem volnál-e az, akit ki kellene dobni az övéi közül, mert nem mostad és nem fehérítetted meg ruhádat a Bárány vérében?
Pál intette mindnyájokat. Ha még nem tartozol az övéi közé, neked is szól az intés. Engedj teljes szívvel, amíg nem késô! Pál intése azoknak szól, akik együtt hajóznak. "Intelek benneteket, hogy egyetek, mert ez a ti javatokra szolgál." Szeretném ezt az Igét, mint utolsó intést nagyon a szívetekre kötni, el ne felejtsd, ha majd otthon együtt hajózol a tieiddel, azt mondta az Úr: egyél, mert ez javadra szolgál. A lelkednek úgy kell enni, mint ahogy testednek szüksége van táplálékra.
Nagyon örültem annak, amit utána mond: "Mert közületek senkinek egy hajszál sem esik le a fejérôl." Lehet, hogy közben sok hajszál leesett ott, de a Biblia lelki könyv, a belsô dolgaidról beszél. Annyit jelent, hogy legkisebb dolgodra is gondja van az Úrnak. Tudta, akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le fejemrôl. Isten olyan Atya, akinek anyai szíve van. Sokszor gondolok arra: Ô az apa-anya Isten, az erôs, a hatalmas. Ahogy egy anyának gondja van gyermeke legkisebb dolgaira, úgy nézz az Úrra, neki mindig gondja van rád. Nekünk gondtalan életünk lehet az Úrban, az apa-anya Isten szárnyai alatt. Mert "azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van." (Róma 8,28). A bajok, a nehezek, minden ami történik velem.
Egyszer világosan megértettem, a hatalmasságokról szóló Igét: Isten szolgái ôk a javadra. A sarki rendôr is az Isten szolgája, tiszteld a hatalmasságot, mert javadra van. Ami körülötted van javadat szolgálja, eredeti szöveg szerint összemunkál a te javadra. Pál arról beszél ezeknek az embereknek: egyetek, mert az néktek javatokra szolgál. "Mikor pedig ezeket mondta, kenyeret vett kezébe." Az Ige lélekmentô kenyér! Kezedbe veszed-e majd minden reggel az Istennek Igéjét? Olyan áldott dolog, hogy van Bibliánk, és kezükbe vehetjük a lélekmentô kenyeret.
Illés ott fekszik a bokor alatt, és felébred arra, hogy pogácsa van mellette, és azt mondja az Ige: Kelj fel, és egyél! Jó volna minden reggel hallanod ezt a mondatot, hogy tudnád, erre nekem szükségem van, a javamat szolgálja, enélkül nem lehet járni az Úr útján. Bár kezedbe vennéd ezt a kenyeret egyre többször, amire a Biblia így mondja: életnek beszéde. Jézus maga a testté lett Ige, Ô maga a kenyér. Jézus a Miatyánkban is megtanította, hogy kérjük ezt a mindennapi kenyeret. Nemcsak a testi kenyeret, hanem a lélekmentôt a lelked számára. János evangéliuma 1 része ezzel kezdi: "Kezdetben volt az Ige, és az Ige volt az Istennél, és Isten volt az Ige." Úgy olvasod az Igét, hogy maga az Isten van benne, és Isten maga az Ige? Azt írja a 14.vers: "És az Ige testté lett". Tehát Jézus maga az Ige! Ha befogadod az Igét, Jézust fogadod be. Hogy lehet Jézusban maradni? Ha benne marad az Ige a szívedben, gondolatodban, emlékezetedben, akkor Benne maradsz, és Ô is benned. Jó volna ha a reggel olvasott és szívedbe fogadott Ige benned maradna és munkálkodhatna. Ahogy a gyomor emészti a kenyeret, és életté lesz számodra, ugyanúgy engedd, hogy a szíved, lelked eméssze az Igét. Akiben már nem marad meg az étel, annak kevés reménye van az élethez. Jézusnak ez a komoly vádja ellenünk: "Az én Igém nincs meg maradandóan bennetek." (Ján 5,38). Boldogok akik hallgatják, és megtartják az Istennek beszédét. Maradjon szívedben az Ige egész napon át. Vannak Igék, amik heteken keresztül forognak szívemben, és életté válnak.
Nem tudjuk az Igét megtartani, az tart meg minket. Ha szíved emészti, erôvé, cselekvéssé válik. Amikor az efézusi vénekkel beszél Pál, akkor így szól: "ajánlak titeket az Istennek, és az Ô kegyelmessége Igéjének, aki felépíthet, és adhat néktek örökséget minden megszenteltek közt." (ApCsel. 20,32). Az Ô kegyelmessége Igéje Valaki, - Jézus. Az Ige amit bevettél, az életnek kenyere. Amit megettél felépíthet, a szervezetedbe jutva táplál. Hadd mondjam most Pállal együtt: "Intelek titeket", - hosszú az út, ki tudja mikor érünk haza az Úrhoz, - "egyetek." Az utolsó intés hangzik felétek az Igén keresztül. "Mikor pedig ezeket mondta, és kenyeret vett kezébe, hálákat adott Istennek mindnyájok elôtt, és megtörte." Pál nemcsak mondta, megtette.
Az Ige másik formája az úrvacsora. Egyik ahogyan táplál az Úr bennünket: az olvasott és hallgatott Ige, a másik, amit így mond az Ige: ízleljétek, hogy jó az Úr. Tehát a szádba vett, testedbe befogadott Ige. Isten szemléltetô oktatást adott az Ô tanítványainak, az úrvacsorában megmutatta, mit jelent bevenni Jézust, befogadni az Életet.
Aki ma osztja az úrvacsorát, szintén kenyeret vesz kezébe, és megtöri. Gondoljatok Jézusra, Aki tanítványai között megtörte a kenyeret. Az emmausiak errôl a mozdulatáról ismerték fel Jézust. Az utolsó vacsoránál azt mondta Jézus: "Kívánva kívántam a húsvéti bárányt megenni veletek, mielôtt én szenvednék." (Luk 22,15). Jézus, amikor veszi a kenyeret és megtöri, a jellemzô mozdulat mellé egy soha nem hallott mondatot mond: "Vegyétek, egyétek! Ez az én testem." (1Kor 11,24). A zsidók vitatkoztak Jézussal, hogy adhatja nekünk testét? Hogy mondhat ilyet: "Én vagyok az életnek ama kenyere"? (Ján 6,35). A tanítványok is nyilván tág szemekkel néztek, hogy mit jelenthet ez most? Ma neked és nekem fogja mondani az Úr: egyél ebbôl, ez az én testem, igyatok ebbôl mindnyájan, ez az én vérem. Ott az utolsó vacsoránál még mindig csak kép volt, aztán történt meg a nagy kenyértörés a Golgotán, amikor valóban magát adta.
A Gecsemáné kertbe jönnek a katonák, hogy Jézust elfogják, és senki nem meri megfogni. Jézus kérdezi: "Kit kerestek? A názáreti Jézust. Felele Jézus: Mondtam néktek, hogy én vagyok az. Mikor azért azt mondá nékik, hogy: Én vagyok; hátra vonultak és földre estek." (Ján 18,4-6). Senki nem tudja elvenni az életét, Ô maga adja. Amikor majd látod a kenyeret, jusson eszedbe: Ô maga adja.
A fôpap elôtt is összezavarodnak a tanúk, nem tudnak semmi okot találni, a vádak érthetetlenek, megkérdezik: "Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia? Jézus pedig monda: én vagyok." (Márk 14,61-62). Nem tudták volna elítélni, ha Ô maga nem adja a vádat. Hátát Ô maga adja oda a verôknek. Kérhetné az Atyát, hogy küldjön tizenkét sereg angyalt, de nem teszi. Amikor adja az úrvacsorában a kenyeret és bort, mindig arra emlékezz, Ô maga adta magát. A vér töröl, múltadra vonatkozik. A kenyér erôt, életet jelent, a jövôre nézve. Kelj fel, egyél, mert utad erôd felett való lesz. Kicsit tudod már, az a körülmény amibe visszamégy, erôd felett való. Jézus benned levô élete ad neked erôt. Az úrvacsorát emberi kézen keresztül veszed, de mindig az Ô kezébôl vedd. Senki nem oszthatna úrvacsorát, ha Ô nem adja magát a kereszten.
Együtt hajózásunknak vége, ma partot érsz. Jó volna ha nem te érnél haza, benned a Krisztus! Elválaszthatatlanul eggyek vagyunk, összetartozunk Krisztussal, és az övéivel. A mennyben mindnyájan együtt leszünk az Úrral és egymással kibeszélhetetlen örömben. Már elválaszthatatlanul eggyek vagyunk örökre az Úr Jézus vére és teste által. Senkivel a földön nem tartozunk úgy össze, mint az övéivel, és a Fiúval, aki mindnyájunkon keresztül munkálkodni fog az Atya Isten dicsôségére.
Imádkozzunk! Uram, Igéd olyan sokszor lett már életmentô kenyér számunkra. Életünk legnehezebb pillanataiban egy-egy Ige tartott meg. Áldunk azért, hogy az úrvacsora is életmentô kenyér, megtisztító vér. Segíts bizalommal járulni a kegyelem királyi székéhez. Töröld el életünk minden bűnét, adj erôt az elôttünk levô úthoz. Kérünk, hadd indulhassunk azzal a mély gyermeki bizalommal, hogy egy hajszálunk sem vész el, hisz megígérted. Köszönjük, hogy kész vagy mindent megadni, hogy megmaradhassunk Benned, és bennünk és általunk dicsôíttessék neved. Hadd tudjunk úgy eggyek lenni, hogy gyönyörködhess bennünk. Áldj, és bocsáss el minket. Ámen.
Biatorbágy, 1985. augusztus 11-16.
