Keresztenyzene ,vers, hit, Biblia

Keresztenyzene ,vers


Tíz gíra

„Kereskedjetek, amíg megjövök!"
- Mondta az Úr, és messzi-tartományba
Távozott: dicső égi országába.
Sénitt maradtam szolgái között.

Mielőtt elment, énrám is hagyott
Tíz értékes gírát, hogy megpróbáljon.
Kegyes volt hozzám Uram és Királyom.
Azóta én az adósa vagyok.

Lám, elszállt fölöttem az idő.
Közel a nap, hogy Uram visszatérjen.
Számolgatom, mennyit „hozott" a pénzem.
Tudom, nemsoká ő „vesz majd elő".

S megkérdezi: A gírámmal mi lett?
És nincs helye cselnek, ravaszkodásnak.
Néven szólít, hogy színe elé álljak.
Fülem e szóra nem lehet süket.

Dadogva kezdem érveim sorát...
Uram, a hasznod talán ha öt gíra...
Légy irgalommal teljes szívű bíra,
Teddfélre az ítélet ostorát!

Néhány szolgatárs már sorra került...
Én itt toporgok a várószobában.
Szívem remeg, bár mindig erre vártam,
Hogy álljak végre szent színed előtt.

Nincs semmi érdemem, áldott Uram,
De rendületlen hiszek irgalmadban.
Bocsáss meg, hogyha adósod maradtam,
Csak ez segít, hisz véget ér utam.

Könyörülj rajtam, csak ezt mondhatom!
Keresztfán kihullt véred érdeméért,
Megtört testednek drága öt sebéért
Emeld fel szívemet, szeress nagyon!
Gerzsenyi Sándor

Keresztenyzene

Jézus, neved oly csodálatos.
Jézus, nékem oly kívánatos.
Jézus, néked mondok éneket.
Te vagy ékes mindenek felett.

Jézus, Sáron legszebb rózsája.
Jézus a völgynek legszebb virága.
Jézus, szívem hódoljon neked.
Te vagy ékes mindenek felett.

Jézus, eljövendő nagy Király.
Jézus, akit minden szentje vár.
Jézus, tiéd minden tisztelet.
Te vagy ékes mindenek felett.

Krisztus példája: engedelmessége a kereszthalálig
Pál levele a Filippiekhez 2:1-11

"Ha tehát van vigasztalás Krisztusban,
ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés,
Ha van közösség a Lélekben,
ha van irgalom és könyörület,
Akkor tegyétek teljessé örömömet azzal,
hogy ugyanazt akarjátok:
ugyanaz a szeretet legyen bennetek,
egyet akarva ugyanarra törekedjetek.

Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból,
hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál:
és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.
Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt:

mert Ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak,
hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát,
szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett,
és magatartásában is embernek bizonyult;

megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig,
mégpedig a kereszthalálig.

Ezért fel is magasztalta Őt Isten mindenek fölé,
és azt a NEVET adományozta neki, amely minden névnél nagyobb,
hogy JÉZUS nevére minden térd meghajoljon,
mennyeieké, földieké, és földalattiaké;
és minden nyelv vallja, hogy JÉZUS KRISZTUS ÚR
az ATYA ISTEN dicsőségére."

​

​

Ámen.
<CENTER>Halleluja!!! MARANA THA!

</CENTER>​

keresztény vers,ének

Gável testvérek : Ébredj, Magyarország!
<TABLE style="FLOAT: right; MARGIN-LEFT: 12px; MARGIN-RIGHT: 12px" cellSpacing=1 width=200 border=0><TBODY><TR><TD bgColor=#c1d62f>http://www.zeneszoveg.hu/ringtone.php?lc=20880&typ=vote</TD><TD bgColor=#c1d62f></TD></TR></TBODY></TABLE>
Ébredj fel, alvó Magyarország!
Az éjszakának vége már.
Halld meg: az Úr szól hozzád,
nyisd meg a szíved, hallgasd szavát!

Nem oly rövid az Úr keze,
hogy ne szabadíthatna meg téged.
Nem oly süket az Úr füle,
hogy ne hallaná meg kérésed.

Elzárnak Tőle vétkeid,
eltakarják Őt bűneid.
Térj meg hát Hozzá, s Ő megsegít,
békülj meg Vele, s Ő megszabadít!

Felhasad világosságod,
kinyílik majd gyógyulásod.
Az Úr meghallja kiáltásod,
ha jajgatsz, azt mondja: ím itt vagyok.

Vezérel téged szüntelen,
megelégíti lelkedet.
Mint öntözött kert, olyan leszel,
forrás, mely soha nem apad el.

Kelj fel, mert eljött a világosság,
kelj fel hát végre, Magyarország!
Kelj fel és készítsd az Úr útját,
kelj fel és hirdesd igazságát!

Ébredj fel, alvó magyar nép!
Istentől választott nemzetség,
királyi papság, elhívott nép,
halld meg az Úr üzenetét!

Emeld a magasba szemedet,
Lásd meg az Urat, Istenedet!
Hegyek és halmok megrendülnek,
de az Ő irgalma soha nem múlik el.

A foldi eletben vandor vagy,ezert vallaszd:utad celjanak a mennyet,
-utitarsadnak a Megvaltod
-utmutatodul a Szentirast
-utlevelednek a szeretetet
-utikoldsegul Isten gazdagsagat
-vandorbotodnak a remenyseget
-a tevutaktol a keresztet
-az ut szennyenek lemosasara a vert
-pihenesre a kozosseget
-az ellenseg legyozesere a hitet
-utazasod sikeres befejezesul az Isten kegyelmet.

Jezus a nap,a sugarzo feny,Jezus az orom,amely falakat tor at!Akik Rea neznek olyanok lesznek,mint a nap!
Amikor az aggodalom es szomorusag bortone vett korul,Istenjosaga kivezetett szorultsagombol.Hisz Isten elott nincs lehetetlen O jot akar tenni velem.Csakis O altala vagyok boldog,Nalla bizton nyugothatok.Isten nem engedi hogy labam meginogjon O sohasem alszik es nem szunnyad;Minden oldalrol korulvesz engem angyalai seregeivel.Oruljon mindenki es dicserje Isten kegyelmet boldog oromujjongassal,mert O megaldott!

Fogadjátok szeretettel az alábbi két dalt. Az "Imádó dal"-nak sem az előadóját, sem a cimét nem tudom. Én adtam neki ezt a címet, mert szerintem ez a dal felezi ki legjobban Isten imádásának a lényegét.
A Megtisztít-címűt a HIT Gyülekezete egyik Vidám Vasárnap műsorából vágtam ki. Nem tudom, hogy mi a hivatalos címe, én neveztem el így. Elég érdekes zene.

b

Keresztenyzene ,vers,

Köszöntelek nagy szeretettel adina !
Érezd jól a topikon,és szóljál bátran hozzá .Szívesen veszek minden keresztény jelegű írást, és hanganyagot.
Szeretettel:Kata53

<O</O
<O></O>
Kedves Ödönke!
Nagyon örülök, hogy újból olvashatlak. Nem haragszol meg igaz, ha ezt az éneket felteszem a címével.? Valóban nagyon szép. A címe : Itt vagyok most jó Uram az előadó Győri Márti, és Kustár György fogadd kérlek szeretettel ezt a feldolgozást . Nagyon szép a tied is ,mint minden Dicsőítő ének ami az Úrat Dicsőiti.
Szeretettel:Kata53
<O></O>

Kereresztény vers zene

<TABLE style="WIDTH: 100%; mso-cellspacing: 0cm; mso-padding-alt: 0cm 0cm 0cm 0cm" cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD style="BORDER-RIGHT: #d4d0c8; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: #d4d0c8; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: #d4d0c8; WIDTH: 22.5pt; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: #d4d0c8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width=30><O</O</TD><TD style="BORDER-RIGHT: #d4d0c8; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: #d4d0c8; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: #d4d0c8; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: #d4d0c8; BACKGROUND-COLOR: transparent" vAlign=top><?xml:namespace prefix = v ns = "urn:schemas-microsoft-com:vml" /><v:shapetype class=inlineimg id=_x0000_t75 title=Razz alt="" border="0" src="http://www.canadahun.com/forum/images/smilies/icon_razz.gif" stroked="f" filled="f" path="m@4@5l@4@11@9@11@9@5xe" o</v:shapetype>referrelative="t" o:spt="75" coordsize="21600,21600"><v:stroke joinstyle="miter"></v:stroke><v:formulas><v:f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"></v:f><v:f eqn="sum @0 1 0"></v:f><v:f eqn="sum 0 0 @1"></v:f><v:f eqn="prod @2 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @0 0 1"></v:f><v:f eqn="prod @6 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="sum @8 21600 0"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @10 21600 0"></v:f></v:formulas><Vath o:connecttype="rect" gradientshapeok="t" o:extrusionok="f"></Vath><?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

</o:lock><v:shape id=_x0000_i1025 style="WIDTH: 49.5pt; HEIGHT: 0.75pt" alt="" type="#_x0000_t75"><v:imagedata src="file:///C:/DOCUME~1/L/LOCALS~1/Temp/msoclip1/01/clip_image001.gif" o:href="http://www.baptista.hu/nagybanya/mm_spacer.gif"></v:imagedata></v:shape>

<O</O
<TABLE style="WIDTH: 100%; mso-cellspacing: 0cm; mso-padding-alt: 0cm 0cm 0cm 0cm" cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD style="BORDER-RIGHT: #d4d0c8; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: #d4d0c8; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: #d4d0c8; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: #d4d0c8; BACKGROUND-COLOR: transparent">

</TD></TR><TR><TD style="BORDER-RIGHT: #d4d0c8; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: #d4d0c8; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: #d4d0c8; WIDTH: 123.75pt; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: #d4d0c8; BACKGROUND-COLOR: transparent" width=165><O</O

</TD></TR><TR><TD style="BORDER-RIGHT: #d4d0c8; PADDING-RIGHT: 0cm; BORDER-TOP: #d4d0c8; PADDING-LEFT: 0cm; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: #d4d0c8; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: #d4d0c8; BACKGROUND-COLOR: transparent">Szolgálat <O></O>
Van egy szolgálat, melyhez nyelv se kell,
Se nagy erő, se kéz, se láb,
És mégis ez jut legtovább.
Ez a szolgálat hangtalan,
Nem gyors, sot mozdulatlan.
Titokzatos: az nem is tudja tán,
Kiért hűn szolgálsz nap-nap után,
Nem is sejti, mi hozza azt,
Hogy bújára talál vigaszt.
Csak azt érzi, hogy megjavul,
Élte lassan átalakul.
Gyönyörűséges iga ez,
Amely boldogságot szerez.
Így szolgálni könnyen lehet,
Nem kell hozzá csak szeretet.
Nem kell nap. Néhány perc csupán,
Jézus nevével ajakán.
Nem tett, csak hit, lélek-erő,
Akarat, égbe emelő...
Aki végzi annak kiváltság,
És mindnyájunkké, mert IMÁDSÁG.
<O></O>
VALAMIT NEM ÉRTEK
Bódás János

Régóta ismerlek már Istenem,
S egyre halkulnak bennem a "miért"-ek.
De homályos elmém bárhogy derül is,
valamit most sem értek.
Tudom, szereted minden művedet,
mert minden műved nagyszerű, remek.
Szereted a virágot, hisz színében
a mennynek színei tündökölnek.
Szereted a csillagot: tiszta, fényes.
A követ is: ház lesz, véd, menhelyet, ád;
a harmatot, a forrást: makulátlan,
s mert szótlanul terem, a füvet, s a fát.
Az állatot, mert törvényed szerint él,
s mint az ember, testvérbe nem harap;
a szitakötot, fecskét sast, galambot,
méhet és minden zümmögő bogarat,
Mik a szivárvány száz színét ragyogják,
s himporuk, pelyhük, tolluk lágy, puha;
szereted a gyermeket, mert arcán
az ártatlanság égi mosolya.
Szép minden műved, hát hogyne szeretnéd,
Gyönyörködsz benne, mind, mind értem ezt!
De engem, aki szégyenedre válok,
ezt nem értem, hogy engem miért szeretsz?!<O></O>
<O></O>
MINDIG CSAK ADNI
A jó öreg kút csendesen ontja vizét
így telik minden napja.
Áldott élet ez, fontolgatom:
csak adni, adni minden napon.
Ilyen kúttá kellene lennem.
Csak adni teljes életemben.
Mindig csak adni?
Ez terhet is jelenthet!
Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
Belenézek, tükre rám ragyog,
de hiszen a forrás nem én vagyok!
Árad belém, csak továbbadom,
vidáman, csendben és szabadon.
Hadd éljek ilyen kút-életet,
osszak áldást és sok-sok szeretetet!
Nem az enyém, Krisztustól kapom,
egyszerűen csak továbbadom.<O></O>
<O></O>
A lényeg
Edith Stein
Ne engedj
a vágynak,
hogy ítélj,
mert jön rád
az Ítélet!

Amit látunk
nem más,
külső kéreg.
A Teremtő
látja csupán,
mi a lényeg! <O></O>
<O></O>
NEM EJT HIBÁT

Ha különösnek, rejtelmesnek
látszanak Isten útjai,
ha gondok örvényébe vesznek
szívem legdrágább vágyai,
ha borúsan búcsúzni készül
a nap, mely csak gyötrelmet ád …
egyben békülhetek meg végül:
hogy Isten sosem ejt hibát.

Ha tervei igen magasak,
s irgalma kútja mély nekem …
ha a támaszok mind inognak,
ha nincs erő, nincs türelem,
s tekintetem sehol célt nem lát
vaksötét, könnyes éjen át …
egy szikrácska hit vallja mégis,
hogy Isten sosem ejt hibát.

És ha szívem megoldhatatlan
kérdéseknek betege lett,
mert elkezd kételkedni abban,
hogy Isten útja szeretet …
minden elfáradt sóvárgásom
békén kezébe tehetem,
s elsuttoghatom könnyek közt is:
Ő nem ejt hibát sohasem.

Azért csend, szívem! Engedd múlni
a földi múló életet!
Majd a fényben látni, ámulni
kezdesz: Mindig jól vezetett!
Ha a legdrágábbat kívánja,
a legsötétebb éjen át
menekülj a bizonyosságba,
hogy Isten sosem ejt hibát!

(ismeretlen költő verse)
Fordította: Túrmezei Erzsébet <O</O

</TD></TR></TBODY></TABLE><O</O

</TD></TR></TBODY></TABLE>
<O</O<O</O<O</O<O</O<O</O

keresztény vers

<TABLE width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="100%">Második rész Jónás


</TD><TD></TD><TD></TD><TD></TD></TR></TBODY></TABLE>
Az Ur pediglen készitett vala
Jónásnak egy hatalmas cethalat
s elküldte tátott szájjal hogy benyelné,
halat s vizet vederszám nyelve mellé
minek sodrán fejjel előre, hosszant
Jónás simán s egészben ugy lecsusszant
gyomrába hogy fején egy árva haj
nem görbült, s ájultából csakhamar
fél-ébren pislogott ocsudva, kába
szemmel a lágy, vizes, halszagu éjszakába.
És igy jutott a szörny-lét belsejébe
vak ringások eleven bölcsejébe,
és lakozék három nap, három éjjel
a cet hasában, hol éjfél a déllel
egyforma volt, s csupán a gondolatnak
égre-kigyózó lángjai gyulladtak,
mint fulladt mélyből pincetűz ha támad.
És könyörge Jónás az ő Urának
a halból, mondván: »Kiáltok Tehozzád,
hallj meg, Isten! Mélységből a magasság
felé kiáltok káromlok, könyörgök,
a koporsónak torkából üvöltök.
Mert dobtál vala engem a sötétbe
s tengered örvényébe vetteték be,
és körülvett a vízek veszedelme
és fű tekeredett az én fejemre,
bő hullámaid átnyargaltak rajtam,
és Egyetemed fenekébe hulltam
a világ alsó részeibe szállván,
ki fenn csücsültem vala koronáján!
Én aki Jónás voltam, ki vagyok már?
Ki titkaidat tudtam, mit tudok már?
Kényedre hány-vet hánykódó vized
s nyálkás hus-záraiba zárt a Cet.«
S lélekze Jónás, mivelhogy kifulladt,
sürün szíván kopoltyuját a Halnak,
mely csupa verdesés és lüktetés volt,
s a vízből-szürt lélekzet mind kevés volt,
a roppant haltest lihegve-dobogva
szokatlan terhét ide-oda dobta
kinjában, mig Jónás émelyegve s étlen
tovább üvöltött a büzös sötétben,
s vonitva, mint a farkas a veremben,
nyögött: »Bezároltattál, Uram, engem!
Sarak aljába, sötétségbe tettél,
ragyogó szemed elől elvetettél.
Mindazonáltal szemeim vak odva
nem szűnik nézni te szent templomodra.
Sóvár tekintetem nyilát kilőttem
s a feketeség meghasadt előttem.
Éber figyelmem erős lett a hitben:
akárhogy elrejtőzöl, látlak, Isten!
Rejteztem én is elüled, hiába!
Utánam jöttél tenger viharába.
Engedetlen szolgádat meggyötörted,
magányos gőgöm szarvait letörted.
De mennél csúfabb mélybe hull le szolgád,
annál világosabb előtte orcád.
Most már tudom hogy nincs mód futni tőled
s ki nem akar szenvedni, kétszer szenved.
De te se futhatsz, Isten, énelőlem,
Habár e halban sós hús lett belőlem!«
Ekkor nagyot ficánkodott a Cethal,
Jónás meg visszarugott dupla talppal.
S uj fájdalom vett mindkettőn hatalmat:
a hal Jónásnak fájt, Jónás a halnak.
És monda Jónás: »Ki táncoltat engem?
Ki az aki nem hágy pusztulni csendben?
Besóztál görgő tengered savával
és csapkodsz, mintha játszanál csigával.
Mert megfogyatkozott bennem a lélek:
de az én Uram akará hogy éljek.
Ebének kíván engemet a Pásztor
és megszabadított a rothadástól.
Jössz már, Uram, jössz, záraim kizárod
s csahos szókkal futok zargatni nyájad.
Mert imádságom elhatott tehozzád
és végigjárta a Magasság hosszát.
Csapkodj hát, csapkodj, ostorozva bölcsen,
hogy amit megfogadtam, ne felejtsem,
mert aki éltét hazugságba veszti,
a boldogságtól magát elrekeszti.«
Igy szóla Jónás, s eljött a negyednap
és akkor az Ur parancsolt a halnak,
ki Jónást a szárazra kivetette,
vért, zsirt, epét okádva körülötte.


<HR>
<TABLE width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="100%">Harmadik rész


</TD><TD></TD><TD></TD><TD></TD></TR></TBODY></TABLE>S mondta az Ur Jónásnak másodizben:
»Kelj föl és menj, mert én vagyok az Isten.
Menj, a nagy Ninivéig meg se állj,
s miként elédbe irtam, prédikálj!«
S fölkele Jónás, menvén Ninivébe,
melynek három nap volt járó vidéke,
három nap taposhatta azt akárki
s kanyargós utcáiból nem talált ki.
Menvén hát Jónás, első nap kiére
egy sátrakkal telt, csillagforma térre
s az árusok közt akik vad szakállát
és lotykos, rongyos, ragadós ruháját,
ahol helyet vőn, kórusban nevették,
kiáltott, mint az Ur meghagyta, ekként:
»Halld az Egek Urának Istenének
kemény szózatját, nagy Ninive, térj meg,
vagy kénkövekkel ég föl ez a város
s föld alá süllyed, negyven napra mához!«
Igy szólott Jónás, s szeme vérbeforgott,
kimarjult arcán veritéke csorgott,
de az árusok csak tovább nevettek,
alkudtak, csaltak, pöröltek vagy ettek
s Jónás elszelelt búsan és riadtan
az áporodott olaj- s dinnyeszagban.
Másod estére másik térre ére,
a szinészek és mímesek terére,
kik a homokon illegve kigyóztak
s szemérem nélkül a nép előtt csókolóztak.
Ott Jónás a magas ülés-sorok csucsára
hágván, olyat bődült bozontos szája,
hogy azt hitték, a szinre bika lép.
Mohón hökkenve némult el a nép,
mig Jónásból az Ur imígyen dörgött:
»Rettegj, Ninive, s tarts bünbánva böjtöt!
Haminckilencszer megy le még a nap,
s Ninive napja lángba, vérbe kap!«
S az asszonyok körébe gyültek akkor
s kisérték Jónást bolondos csapattal.
Hozzá simultak, halbüzét szagolták
és mord lelkét merengve szimatolták.
Igy ért, az asszonyoktól közrevéve,
harmadnap a királyi ház elébe.
Ott már tudták és várták és bevitték
egy nagy terembe, hol arany teríték
mellett hevertek a Hatalmasok,
nyüzsgvén köröttük szép rabszolga sok,
és meztelen táncoltak ott a szolgák
vagy karddal egymást ölték, kaszabolták
játékul. Jónást meg egy cifra oszlop
tetejébe tették hogy szónokoljon
és jövendölje végét a világnak.
És Jónás akkor egy iszonyu átkot
kiáltva a királyra s udvarára
s az asszonyokra és a palotára
s a szinészekre és a mímesekre
s az árusokra és a mívesekre
s az egész Ninivére mindenestül,
leugrott, és az őrökön keresztül
kitört, s a termen át, s a szoborerdőn,
csarnokon, folyosókon és a kerten,
tavat megúszva, rácsokon lekúszva,
s a vizvezeték-csatornán lecsúszva,
utcán és bástyán, falmentén szaladva
rohant ki Ninivéből a szabadba,
egyetlen látomással dult szivében:
hogy kő kövön nem marad Ninivében.
És méne a pusztába, hol a sáskák
a gyér fü szomjas zöldjét mind levásták,
hol aki a forró homokra lépett
jó saru nélkül, a talpa megégett:
ott megfogadta, harmincnyolc napig
böjtölve s imádkozva ott lakik
s nem mozdul, mignem messze kénköves
lángoktól lenne lenn az ég veres
s hallanék hogy a föld egyszerre szörnyet
dördül, s a nagy vár tornyai ledőlnek
s ugy elpusztul minden ninivei,
maga és apja s anyja, fiai
s lányai, huga-öccse, nénje-bátyja,
mint hajdan a Jeroboám családja.
S azontul, harmincnyolcból visszamenve,
a napokat számlálja vala rendre,
kiáltozván az Urhoz: »Halld, Hatalmas!
Hires Bosszuálló, szavamra hallgass!
Elküldtél engem, férgekhez a férget,
kik ellenedre s fricskád nélkül éltek.
Én inkább ültem volna itt a pusztán,
sorvadva, mint ma, gyökéren és sáskán
De böjt s jámborság néked mint a pélva,
mert vétkesek közt cinkos aki néma.
Atyjafiáért számot ad a testvér:
nincs mód nem menni ahova te küldtél.
Csakhogy a gonosz fittyet hány a jóra.
Lám, megcsufoltak, Egek Alkotója!
Szolgádat pellengérre állították,
mert gyönge fegyver szózat és igazság.
Nincs is itt haszna szépszónak s imának,
csak harcnak és a hatalom nyilának.
Én Jónás, ki csak a Békét szerettem,
harc és pusztulás prófétája lettem.
Harcolj velük hát, Uram, sujtsd le őket!
Irtsd ki a korcs fajt s gonosz nemzedéket,
mert nem lesz addig igazság, se béke,
mig gőgös Ninive lángja nem csap az égre.«
S elmult egy hét, és kettő, három, négy, öt,
és már a harmincnyolcadik nap eljött.
Jött a reggel és a dél és az este:
Jónás egész nap az ég alját leste.
S már a láthatár elmerült az éjben,
s egy árva ház sem égett Ninivében.


<HR>
<TABLE width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="100%">Negyedik rész


</TD><TD></TD><TD></TD><TD></TD></TR></TBODY></TABLE>Mert látá az Ur, hogy ott egyik-másik
szivben még Jónás szava kicsirázik
mint a jó mag ha termőföldre hullott,
s pislog mint a tüz mely titkon kigyulladt.
S gondolta: »Van időm, én várhatok.
Előttem szolgáim, a századok,
fujják szikrámat, mig láng lesz belőle;
bár Jónás ezt már nem látja, a dőre.
Jónás majd elmegy, de helyette jő más,«
igy gondolá az Ur; csak ezt nem tudta Jónás,
s azért felette megharaguvék,
és mondta: »Mikor ide kijövék,
s azóta napról-napra s egyre többen
jöttek a városból kérdezni tőlem,
kicsit gunyolva, kicsit félve-bánva,
hány nap van hátra még? S én számról-számra
közlém pontossan. S most szégyenben hagytál!
Hazudtam én, és hazudott a naptár.
És hazudott az Isten! Ezt akartad?
Bünbánók jószándékát megzavartad.
Hiszen tudhattam! Kellett volna tudni!
Azért vágytam hajón Tarsisba futni...
Mert te vagy aki fordit rosszat jóra,
minden gonosznak elváltoztatója.
De már az én lelkem vedd vissza tőlem,
mert jobb nekem meghalnom hogysem élnem.«
Tudnivaló pedig itt hogy kimenve,
a városból Jónás, ül vala szembe,
a város ellenébe, napkeletnek,
árnyékban, mert egy nagylevelü töknek
indái ott fölfutva egy kiszáradt,
hőségtől sujtott fára olyan árnyat
tartottak, ernyőt eltikkadt fejére,
hogy azalól leshetett Ninivére,
fátylában a nagy fények fonta ködnek.
S örüle Jónás módfelett a töknek.
Aztán egy reggel, hajnaltájra, szerzett
a nagy Uristen egy kicsinyke férget,
mely a töknek tövét megrágta volna
és tette hogy indája lekonyulna,
levele megpörögve kunkorodna
s az egész tök elaszva szomorodna.
Oly vékonnyá fonnyadt, amily nagyra felnőtt:
nem tartott többet sem árnyat sem ernyőt.
S akkor az Isten szerze meleget
s napkeleti szárasztó szeleket
s lőn hogy a nap hévsége megsütötte
Jónás fejét, és megcsapván, felette
bágyadttá széditette, ugyhogy immár
ugy érzé, minden körülötte himbál,
mintha megint a hajón volna; gyomra
kavargott, és gyötrőn égette szomja
s ezt nyögte csak: »Lelkem vedd vissza, kérlek,
mert jobb már hogy meghaljak, semhogy éljek.«
S monda az Ur Jónásnak: »Lásd, valóban
méltán busulsz s vádolsz-e haragodban
a széleslombu, kövér tök miatt,
hogy hüs árnya fejedről elapadt?«
S felelt, kitörvén Jónásból a méreg:
»Méltán haragszom azért, migcsak élek!«
És monda akkor az Isten: »Te szánod
a tököt amely egy éjszaka támadt
s egy másik éjszaka elhervadott;
amelyért kezed nem munkálkodott;
amelyet nem ápoltál, nem neveltél,
lombja alatt csak lustán elhevertél.
És én ne szánjam Ninivét, amely
évszázak folytán épült vala fel?
melynek tornyai vetekedve kelnek?
mely mint egy győztes harci tábor terjed
a sivatagban, és utcái mint
képeskönyv amit a történet irt,
nyilnak elém? Ne szánjam Ninivének
ormát mely lépcsőt emel a jövőnek?
A várost amely mint egy fáklya égett
nagy korszakokon át, és nemzedékek
éltek fényénél, s nem birt meg vele
a sivatagnak annyi vad szele?
Melyben lakott sok százszor ezer ember
s rakta fészkét munkálva türelemmel:
ő sem tudta, és ki választja széllyel,
mit rakott jobb-, s mit rakott balkezével?
Bizd azt reám, majd szétválasztom én.
A szó tiéd, a fegyver az enyém.
Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem.
Ninive nem él örökké. A tök sem,
s Jónás sem. Eljön az ideje még,
születni fognak ujabb Ninivék
és jönnek uj Jónások, mint e töknek
magvaiból uj indák cseperednek,
s negyven nap, negyven év, vagy ezer-annyi,
az én szájamban ugyanazt jelenti.«
Igy szólt az Ur, és Jónás hallgatott.
A nap az égen lassan ballagott.
Messze lépcsős tornyai Ninivének
a hőtől ringatva emelkedének.
A szörnyü város mint zihálva roppant
eleven állat, nyult el a homokban.


<HR>
<TABLE width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="100%">Jónás imája


</TD><TD></TD><TD></TD><TD></TD></TR></TBODY></TABLE>Hozzám már hűtlen lettek a szavak,
vagy én lettem mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan
s ugy hordom régi sok hiú szavam
mint a tévelygő ár az elszakadt
sövényt jelző karókat gátakat.
Óh bár adna a Gazda patakom
sodrának medret, biztos útakon
vinni tenger felé, bár verseim
csücskére Tőle volna szabva rim
előre kész, s mely itt áll polcomon,
szent Bibliája lenne verstanom,
hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan
bujkálva, később mint Jónás a Halban
leszálltam a kinoknak eleven
süket és forró sötétjébe, nem
három napra, de három hóra, három
évre vagy évszázadra, megtaláljam,
mielőtt egy mégvakabb és örök
Cethal szájában végkép eltünök,
a régi hangot s, szavaim hibátlan
hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran
szólhassak s mint rossz gégémből telik
és ne fáradjak bele estelig
vagy mig az égi és ninivei hatalmak
engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.

Semmiképpen nem haraguszom. Köszi.
Képzeld, milyen háládatos dolog történt velem a múlt héten. Purimot tartottunk a gyüliben. Ilyenkor eljátszuk az Eszter könyvét (persze humoros formában). Azon gondolkodtam, hogy de jó lenne, ha én játszhatnám a Hámán szerepét, mert milyen jól dühbe tudnék jönni. Voltunk 38-an. Hét jelenetre osztottuk a történetet, hogy mindenki játszhasson. Tehát több szereposztás is volt. Minden jelenetre más. És a sok szerep közül én pont a Hámánt húztam (sorsoltuk), és a hét jelenet közül pont a dühbejövőst. Tehát kedvemre dühönghettem a széken állva, miközben a többiek fújoltak, füttyögtek, kereplőztek. Volt aki azt kiabálta, hogy "Monnyonle!"
NAgyon élveztem.

b

SÁndor JÓzsef Benedek

Keresztenyzene


Köszönöm Ödönke!
Jót derültem az írásodon. Nagyon tetszik az Eszter könyve.
Igen ,nem semmi Hámán azért a tombolása mellett ott volt, hogy az emberek neki alázkodnak meg. Márdokeussal mit tettél? Nagyon jó volt a sztorid. Köszi.
Szeretettel:Kata53
<O</O
:4: <O></O>
<O></O>
<O></O>
<O></O>
Szia zolcsika!
Köszönöm a Sándor József Benedekről az infót.
Egyet tudok ez ügyben, hogy az én férjem, és fiam Józsefek
A jó időt meg már elhozta más mert nagyon jó az idő nálunk.
<O></O>

Ó, hát semmi különöset nem tettem vele, hiszen az már egy másik jelenet, azt mások játszották. Csak ráförmedtem, hogy boruljon le, az meg fityiszt mutatott nekem. Erre ott dühöngtem és toporzékoltam a széken állva.
A többiek meg fújoltak közben. Én meg veszekedtem velük, hogy így nem lehet játszani, maradjanak csendben. Erre mégjobban fújoltak, ahogy kell. nagyon élveztem. Valami ilyesmit gondoltam előre.

b

Reményik Sándor: Ne ítélj


Istenem, add, hogy NE ítéljek -
Már tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy NE ítéljek.

Istenem, add, hogy NE bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek -
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül NE legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van

Antoine de Saint-Exupery: Fohász<o></o>
<o></o>

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
<o></o>
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
Tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
<o></o>
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
Vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy NE csak
átfussak AZ életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
A váratlan örömöket és magaslatokat!
<o></o>
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy AZ életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
Kudarcok, sikertelenségek, visszaesések AZ élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
<o></o>
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete AZ igazság kimondásához!
Az igazságot AZ ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.
<o></o>
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
<o></o>
Add, hogy AZ élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
<o></o>
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
A megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!
<o></o>
Őrizz meg AZ élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!


<o></o>

Keresztenyzene vers

Szeretettel köszöntelek Vokri!
Látom új tag vagy érezd jól magad az egész fórumon.
Szólj hozzá itt is ,és bárhol. A topikokban.
Köszönöm a verseket.
Szeretettel:Kata53

​

Világnézetek malomkövei közt,
Emberlelkek dárdahegyei közt,
Jelszavak felszálló röppentyűi között,
Cselszövevények fekete ködként húzódó mérges-gáz kígyói között

A versben, a dalban,
Egyetlen szilárd önmagamban
Szeretnék megfogózni.
Ebben a zárt, szigorú, büszke külön világban,
Ebben a gömbalakú csodálatos kristálykamrában,
Mely, ha földgömb, maga megsemmisül,
mint külön földgömb, mint külön világ
Forog tovább
A nap körül.

Kezdetben vala az ige.
S az Ige testté lőn.
Nem csak az Úrvacsora szent testévé,
De tisztátalan embertestté,
Gyilkos éhséggé, még gyilkosabb szerelemmé,
Röppentyűvé, mérges gázzá, dárdaheggyé, malomkővé.

Ez pedig a költészet:
Hogy a test ismét Igévé legyen.
Igévé váljak ismét én-magam,
Igévé embertársam, nemzetem,
A testté lett Mindenség új Igévé.
Mert ami bennem az Igén kívül van: por -
És ami embertársamban az Igén kívül van: por -
És ami nemzetemben az Igén kívül van: por,
És mindez szenny és hamu és hiábavalóság és értéktelenség.
Költeményembe, kristálykamrámba,
Ebbe a zárt, szigorú, büszke külön világba
Menteném át magamból, nemzetemből,
Embertársamból, az emberiségből
Az Igét, amely kezdetben vala.

Így képzelem én a költészetet.
Új evangéliumnak,
Melynek alfája és ómegája
Ez a tétel:
A test Igévé lett.

Aztán, ha a földgömb megsemmisül:
A törhetetlen kristálykamra,
Ez a földgömbalakú új világ
Forog tovább
A nap körül.

Sziasztok!
Lipcsei Ferencnek hívnak, és 16 éves vagyok Bélmegyeren lakom. A világból tértem meg. A gyermekkorom elég nehéz volt, mert 5 éves voltam mikor Édesanyámat elvesztettem. Nagymamám és Édesapám nevelt ezután és talán a két féltestvérem, akik a nővéreim voltak. Később nővérem Heni visszament az édesapjához. Ami kicsit megviselt. 1. Osztálytól jártam hittanórára. Itt hallottam először Istenről. De Istent úgy kezeltük a családban, mint tényt. A baptista gyülekezethez úgy kerültem, hogy a legjobb barátom Zsolti hívott el egy gyermekfoglalkozásra. De később Tahiba is elmentem vele.<o></o>
Itt nagyon jól éreztem magam. Ezután ők felköltöztek Budapestre. Ami kicsit rossz volt. Tahiba ezután is jártam. Ők elhívtak engem hozzájuk és ott sikerült közelebb kerülnöm Istenhez.<o></o>
De letértem a hit útjáról. Így ment ez tovább 3-4 évig.<o></o>
2005. június. 14-én elhunyt hőn szeretett nagymamám. Mikor megtudtam, hogy meghalt, nagyon elkeseredtem. Elkezdtem biciklizni a faluban nem, tudtam, hogy hova megyek végül is az Imaháznál, kötöttem ki Istentisztelet volt.<o></o>
Bementem, mert nagyon rosszul voltam. De mélyponton voltam egyaránt. Istentisztelet végén a <o></o>
a lelkipásztor megkérdezte, hogy imádkozzunk-e érted, akkor ezt elutasítottam.<o></o>
Újra találkoztam Zsoltiékkal. Ekkor Isten megint beköltözött a szívembe. Szeptemberbe összebarátkoztam egy hívő családdal, akik Békésen éltek. Ismertem már egy kicsit őket. Új iskolába is kerültem és kollégista lettem. <o></o>
A szobatársaimnak nem mondtam el, hogy én hívő vagyok. Csak titokba imádtam Istent. De a bibliát sem olvastam. Akkor se tettem olyan dolgokat, amit a mai fiatalok. De nem is vágytam ilyesmire. 2006. Február 18-án elmentem Ifjúsági órára, Békésre. Nagyon jó volt a tanítás. A testi-lelki gyógyulásokról beszélt a gyulai ifi vezető. Ekkor nagyon megérintette a szívemet Isten és éreztem, hogy szólt hozzám. De féltem, hogy mi lesz a kollégiumba. És nem is mentem ezen a héten iskolába. Következő héten csütörtökön már úgy voltam minek menjek ma este Imaházba mikor dettó olyan, vagyok, mint a világiak. Bementem a szobába azzal, hogy olvasni fogok. Ez így is volt elolvastam egy történetet, amiben a bűnökről volt szó. Aztán pedig elszégyelltem magam, és imádkozni kezdtem. Imádkoztam egy fél órát. És tudtam, hogy nekem Isten megbocsátott. Nagyszerű érzés fogott el nagyon boldog voltam. Este elmentem Imaházba de nem nagyon figyeltem csak az volt bennem, hogy most milyen boldog vagyok. Másnap az egyik osztálytársamnak bizonyságot tettem. Elmondtam neki, hogy mit tett az én életembe Isten. Teljesen máshogy láttam mindent. És nagyon jó volt mikor már a próbákat is meg tudtam oldani. Azóta rendszeresen olvasom a Bibliát. És most itt állhatok a Bemerítésem előtt.

Ez a megtérésem története gondoltam leírom nektek!
Szeretettel Ferike

Szia, csodálatos volt amit leírtál, és szeretettel köszöntelek.
Isten mindíg segít nekünk, szól,hozzánk, sok esetben betegség, vagy egy szeretet halála ráz fel minket, és keressük az örökkévalóság útját...és sokan meg is találják!

Magamról egy pár mondatot:


Magamról egy pár szóval röviden .<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
Karsay Istvánnak hivnak,1958 évében február 16.-án születtem a Vízöntő<o></o>
jegyében. Szüleim nem voltak semmilyen vallásnak hivői, teljesen materialista<o></o>
nevelésben részesültem. Istenről az elképzelésem 36 éves koromig csak annyi volt,<o></o>
hogy valahol szerintem valami van.<o></o>
<o> </o>
1994-es év augusztusában történt valami, ami megváltoztatta az életem.<o></o>
Előzményként csak annyit ,hogy feleségem megmagyarázhatatlan okból (?)<o></o>
hirtelen beteg lett. Orvostól orvosig vittem , de sehol sem állapítottak meg<o></o>
semmilyen elváltozást ,betegségre utaló okot. Ez az egész betegség rövid<o></o>
lefolyású volt, egy hónap alatt fogyott 10 kilót és egyre rosszabbul lett.<o></o>
Aznap reggel ,mikor a legszebb dolog történt velem az életemben<o></o>
Mosonmagyaróváron volt dolgom, reggel lementem autóval, de túl korán<o></o>
értem le, még volt másfél órám a munkám kezdetéig.<o></o>
Leparkoltam az autóval a főutcán, elhatároztam ,hogy kávézással eltöltöm<o></o>
a hátralévő időt. Valami belső kényszernél fogva az út mellett álló templom felé<o></o>
vettem lépteimet és bementem a templomba. Egyedül voltam teljesen.<o></o>
Csodálatos csend vett körül. Belső érzéstől vezérelve egy gyertyát gyújtottam<o></o>
az előkészített mécsesekből és elkezdtem imádkozni feleségem gyógyulásáért,<o></o>
életemben először teljes szívemből és teljes odaadással. Megkértem hangosan<o></o>
az általam elképzelt Istent ,hogy segítsen nekem, ha nem tud segíteni akkor<o></o>
azt is elfogadom, de ha tudja ezt tudassa velem. Ekkor megszólalt bennem <o></o>
egy belső hang és közölte ,hogy a feleségem meg fog gyógyulni, semmi baja<o></o>
nem fog történni . Átjárt egy különleges érzés, amit eddig még nem ismertem.<o></o>
Egy kicsit még hallgattam a csöndet és kimentem a templomból. <o></o>
Teljesen az átélt élmény hatása alatt voltam, s mikor leléptem a járdáról <o></o>

az úttestre egy pillanatra megállt az idő. Átjárta a testem egy<o></o>
leírhatatlan ,megfoghatatlan csodálatos érzés, elfogott egy remegés.<o></o>
Olyan volt az egész , mintha nem a másodperc töredékéig ,hanem percekig<o></o>
tartott volna. Közben leléptem az úttestről, leért a lábam a talajra és én<o></o>
eközben a lépés közben megéreztem Isten erejét, csodálatos hatalmát.<o></o>
Átjárt egy csodálatos szeretet érzés, ami azóta is végigkíséri életem.<o></o>
<o></o>
<o> </o>
<o> </o>
<o> </o>
<o> </o>
Az élmény után felhívtam a feleségem rádiótelefonon, de még sírtam a telefonban<o></o>
az élmény hatása alatt. Elmeséltem neki ,hogy azt tudatta velem egy hang, hogy <o></o>
nem történik vele semmi baj ,meg fog gyógyulni. <o></o>
A történet végéhez hozzátartozik, hogy feleségemnek három nap múlva<o></o>
megszűnt a betegsége teljesen, az orvosok sem tudják ezt megmagyarázni,<o></o>
mivel betegségére még diagnózist sem tudtak felállítani.<o></o>
Utólag sokat gondolkoztam a történteken és rájöttem, hogy ez a betegség<o></o>

nem lehetett véletlen ,valamilyen felhívó figyelmeztetés volt a számomra.

szeretettel:

István
<o></o>