Szépek ezek a versek!
Keresztenyzene ,vers, hit, Biblia
- Téma inditó kata53
- Kezdés dátuma
A BÖLCSESSÉG ISTEN ÚTJÁN VEZET Példabeszédek 2.
Fiam, ha megfogadod mondásaimat,
és parancsaimat magadba zárod,
ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre,
és szívből törekszel értelemre,
bizony, ha bölcsességért kiáltasz,
és hangosan kéred az értelmet,
ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt,
és úgy kutatod,
mint az elrejtett kincseket, akkor megérted,
hogy mi az Úr félelme, és rájössz,
mi az istenismeret.
és parancsaimat magadba zárod,
ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre,
és szívből törekszel értelemre,
bizony, ha bölcsességért kiáltasz,
és hangosan kéred az értelmet,
ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt,
és úgy kutatod,
mint az elrejtett kincseket, akkor megérted,
hogy mi az Úr félelme, és rájössz,
mi az istenismeret.
Csak az Úr ad bölcsességet,
szájából ismeret és értelem származik.
A becsületeseknek jutalmat tartogat,
pajzsot a feddhetetlenül élőknek.
Vigyáz a törvény ösvényeire,
és híveinek útját megőrzi.
Majd megérted mi az igazság és a törvény,
a becsületesség és az igazán jó út.
Bölcsesség költözik szívedbe,
és az ismeret gyönyörködteti lelked.
szájából ismeret és értelem származik.
A becsületeseknek jutalmat tartogat,
pajzsot a feddhetetlenül élőknek.
Vigyáz a törvény ösvényeire,
és híveinek útját megőrzi.
Majd megérted mi az igazság és a törvény,
a becsületesség és az igazán jó út.
Bölcsesség költözik szívedbe,
és az ismeret gyönyörködteti lelked.
Megfontolás őrködik feletted,
értelem oltalmaz téged.
Megment a helytelen úttól,
és az álnokul beszélő embertől;
azoktól, akik elhagyják az egyenes ösvényeket,
és sötét utakon járnak.
Örülnek, ha rosszat tehetnek,
vígadnak a gonosz fonákságokon.
Ösvényeik görbék, útjaik hamisak.
értelem oltalmaz téged.
Megment a helytelen úttól,
és az álnokul beszélő embertől;
azoktól, akik elhagyják az egyenes ösvényeket,
és sötét utakon járnak.
Örülnek, ha rosszat tehetnek,
vígadnak a gonosz fonákságokon.
Ösvényeik görbék, útjaik hamisak.
De a bölcsesség megment a más asszonyától,
a hízelgő szavú idegen nőtől,
aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik
az Isten előtt kötött szövetségről.
Mert halálba süllyed a háza,
és útja az árnyak közé.
Aki bement hozzá, nem tud visszafordulni,
és nem talál rá az élet ösvényeire!
Te azért járj a jók útján,
és ügyelj az igazak ösvényeire!
a hízelgő szavú idegen nőtől,
aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik
az Isten előtt kötött szövetségről.
Mert halálba süllyed a háza,
és útja az árnyak közé.
Aki bement hozzá, nem tud visszafordulni,
és nem talál rá az élet ösvényeire!
Te azért járj a jók útján,
és ügyelj az igazak ösvényeire!
Mert a becsületesek fogják lakni a Földet,
és a feddhetelenek maradnak meg rajta.
De a bűnösök kivesznek a Földről,
és a hűtlenek kipusztulnak onnan.<O
</O
és a feddhetelenek maradnak meg rajta.
De a bűnösök kivesznek a Földről,
és a hűtlenek kipusztulnak onnan.<O
</O<?xml:namespace prefix = v ns = "urn:schemas-microsoft-com:vml" /><v:shapetype class=inlineimg id=_x0000_t75 title=Razz alt="" border="0" src="http://www.canadahun.com/forum/images/smilies/icon_razz.gif" stroked="f" filled="f" path="m@4@5l@4@11@9@11@9@5xe" o</v:shapetype>referrelative="t" o:spt="75" coordsize="21600,21600"><v:stroke joinstyle="miter"></v:stroke><v:formulas><v:f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"></v:f><v:f eqn="sum @0 1 0"></v:f><v:f eqn="sum 0 0 @1"></v:f><v:f eqn="prod @2 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @0 0 1"></v:f><v:f eqn="prod @6 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="sum @8 21600 0"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @10 21600 0"></v:f></v:formulas><Vath o:connecttype="rect" gradientshapeok="t" o:extrusionok="f"></Vath><?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
</o:lock><v:shape id=_x0000_i1025 style="WIDTH: 68.25pt; HEIGHT: 98.25pt" alt="" type="#_x0000_t75"><v:imagedata src="file:///C:\DOCUME~1\KATA~3.SAJ\LOCALS~1\Temp\msohtml1\01\clip_image001.gif" o:href="http://web.tvnetwork.hu/~vaise/images/nyilorozsa.gif"></v:imagedata></v:shape><O></O>
</v:shapetype>referrelative="t" o:spt="75" coordsize="21600,21600"><v:stroke joinstyle="miter"></v:stroke><v:formulas><v:f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"></v:f><v:f eqn="sum @0 1 0"></v:f><v:f eqn="sum 0 0 @1"></v:f><v:f eqn="prod @2 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @0 0 1"></v:f><v:f eqn="prod @6 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="sum @8 21600 0"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @10 21600 0"></v:f></v:formulas><Vath o:connecttype="rect" gradientshapeok="t" o:extrusionok="f"></Vath><?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
></O><O
></O>
keresztényzene vers
Vándor
V<BIG>ándor roskad le az útszél kövére.
Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!
De nem megy tovább! Hogyan érje el,
ha olyan nehéz terheket cipel?
Amikor indult, erős volt és boldog.
Azóta annyi minden összeomlot</BIG><BIG>
Szívében ott a kérdés szüntelen:
Mért lett ilyen az út, én Istenem?!
Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye,
és leperdül az útszéli göröngyre.
Aztán elcsendesedik. Lehet-e
ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke?
Magasba emeli tekintetét.
Ott majd megérti, amit itt nem ért.
Fogja botját, és indul vánszorogva.
Mintha a domboldalon kunyhó volna!
Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik.
Elég volt már a vándorlásból estig.
Soká eltöpreng még a bajon, hiányon,
míg végre lassan elnyomja az álom.
S magát álmában is vándornak látja,
útban a távol mennyei hazába.
A mennyei város ragyog feléje.
Oda igyekszik, siet, hogy elérje.
Kezében vándorbot, vállán keresztje.
Vállára azt maga Isten helyezte.
Siet örömmel. Föl! Előre! Föl!
A messzi cél, mint csillag, tündököl.
Hőség tikkasztja. Keresztje teher.
Útközben néha pihennie kell.
Kedves ház kínál pihenést neki.
Súlyos keresztjét ott leteheti.
S ahogy továbbindulna, mit vesz észre?
Tekintete ráesik egy fűrészre.
"Olyan súlyos keresztet cipelek.
Jobb, ha belőle lefűrészelek"
- mondja magában.
"De jó, hogy megtettem!
Sokkal könnyebb!" - sóhajt elégedetten.
Siet tovább. Mindjárt elfogy az út,
s eléri a ragyogó gyöngykaput.
Ó, már csak egy patak választja el!
Jön-megy a partján, hídra mégse lel.
De hirtelen eszébe jut keresztje:
A túlsó partra az most híd lehetne.
Jaj, nem ér át! Hiába próbálgatja:
hiányzik a lefűrészelt darabja.
"Mit tettem!" - kiált kétségbeesetten.
"Most a cél közelében kell elvesznem,
mert keresztemet nehéznek találtam!"
S ott áll a parton keserű önvádban.
Azután új vándort lát közeledni,
s mert keresztjéből nem hiányzik semmi,
mint hídon, boldogan indulhat rajta,
hogy átjusson békén a túlsó partra.
"Rálépek én is!" Reménykedni kezd:
az ismeretlen, idegen kereszt
hátha átsegíti. Rálép, de reccsen
lába alatt. "Jaj, Istenem, elvesztem!
Uram, segíts!" Így sikolt, és felébred.
Még a földön van. Előtte az élet.
Csak álom volt a kín, a döbbenet.
"Megváltó Uram, köszönöm Neked!
Keresztemet Te adtad, ó, ne engedd,
hogy egy darabot is lefűrészeljek!
Amilyennek adtad, olyan legyen!
Te vezetsz át a szenvedéseken.
A Te kereszted szerzett üdvösséget,
de mivel az enyémet is kimérted,
Te adj erőt és kegyelmet nekem,
hordozni mindhalálig csendesen!"
Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe.
Nem bírom már!
- sóhajtod csüggedezve.
De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted,
hogy a keresztre miért volt szükséged.</BIG>
(ismeretlen szerző)
<BIG><BIG></BIG></BIG>
<BIG><BIG></BIG></BIG>
<BIG><BIG>
</BIG></BIG>
Vándor
V<BIG>ándor roskad le az útszél kövére.
Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!
De nem megy tovább! Hogyan érje el,
ha olyan nehéz terheket cipel?
Amikor indult, erős volt és boldog.
Azóta annyi minden összeomlot</BIG><BIG>
Szívében ott a kérdés szüntelen:
Mért lett ilyen az út, én Istenem?!
Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye,
és leperdül az útszéli göröngyre.
Aztán elcsendesedik. Lehet-e
ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke?
Magasba emeli tekintetét.
Ott majd megérti, amit itt nem ért.
Fogja botját, és indul vánszorogva.
Mintha a domboldalon kunyhó volna!
Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik.
Elég volt már a vándorlásból estig.
Soká eltöpreng még a bajon, hiányon,
míg végre lassan elnyomja az álom.
S magát álmában is vándornak látja,
útban a távol mennyei hazába.
A mennyei város ragyog feléje.
Oda igyekszik, siet, hogy elérje.
Kezében vándorbot, vállán keresztje.
Vállára azt maga Isten helyezte.
Siet örömmel. Föl! Előre! Föl!
A messzi cél, mint csillag, tündököl.
Hőség tikkasztja. Keresztje teher.
Útközben néha pihennie kell.
Kedves ház kínál pihenést neki.
Súlyos keresztjét ott leteheti.
S ahogy továbbindulna, mit vesz észre?
Tekintete ráesik egy fűrészre.
"Olyan súlyos keresztet cipelek.
Jobb, ha belőle lefűrészelek"
- mondja magában.
"De jó, hogy megtettem!
Sokkal könnyebb!" - sóhajt elégedetten.
Siet tovább. Mindjárt elfogy az út,
s eléri a ragyogó gyöngykaput.
Ó, már csak egy patak választja el!
Jön-megy a partján, hídra mégse lel.
De hirtelen eszébe jut keresztje:
A túlsó partra az most híd lehetne.
Jaj, nem ér át! Hiába próbálgatja:
hiányzik a lefűrészelt darabja.
"Mit tettem!" - kiált kétségbeesetten.
"Most a cél közelében kell elvesznem,
mert keresztemet nehéznek találtam!"
S ott áll a parton keserű önvádban.
Azután új vándort lát közeledni,
s mert keresztjéből nem hiányzik semmi,
mint hídon, boldogan indulhat rajta,
hogy átjusson békén a túlsó partra.
"Rálépek én is!" Reménykedni kezd:
az ismeretlen, idegen kereszt
hátha átsegíti. Rálép, de reccsen
lába alatt. "Jaj, Istenem, elvesztem!
Uram, segíts!" Így sikolt, és felébred.
Még a földön van. Előtte az élet.
Csak álom volt a kín, a döbbenet.
"Megváltó Uram, köszönöm Neked!
Keresztemet Te adtad, ó, ne engedd,
hogy egy darabot is lefűrészeljek!
Amilyennek adtad, olyan legyen!
Te vezetsz át a szenvedéseken.
A Te kereszted szerzett üdvösséget,
de mivel az enyémet is kimérted,
Te adj erőt és kegyelmet nekem,
hordozni mindhalálig csendesen!"
Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe.
Nem bírom már!
- sóhajtod csüggedezve.
De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted,
hogy a keresztre miért volt szükséged.</BIG>
(ismeretlen szerző)
<BIG><BIG></BIG></BIG>
<BIG><BIG></BIG></BIG>
<BIG><BIG>
Scheffer János:
Ne félj
Talán az életben előreszaladtál néha,
Talán törékeny szivednek van félnivalója,
Ne félj, mert van Valaki, aki figyel rád ott fenn,
De olyan is van, ki nagyon vigyázna rád itt lenn.
Ha a szived még óvatos és azt mondja ne menj,
Akkor várj még és maradj a jól megszokott helyen,
De ne félj elindulni ha szived nagyot dobban,
Egyszer egy magányos, varázslatos alkonyatban.
Akkor, mit valójában gondolsz, ne félj kitárni,
Akkor, szivedben a lélek nem fog tovább várni.
Lelked csak a tiéd, nem lehet mindig bezárni,
Másoknak zsarolni, nyomorgatni, megtépázni.
Amikor szivünk egymás felé, egyszerre dobban
Ne félj, fogni kezem, mikor szerelmünk fellobban.
Akkor ne félj rálépni az útra, otthagyni a magányt,
Amitől szived oly sokáig félve félreállt.
Bízz benne, hogy Valaki fenn figyeli a lépted,
Igazi társsal lesz teljes, s valódi az élted.
Ne félj
Talán az életben előreszaladtál néha,
Talán törékeny szivednek van félnivalója,
Ne félj, mert van Valaki, aki figyel rád ott fenn,
De olyan is van, ki nagyon vigyázna rád itt lenn.
Ha a szived még óvatos és azt mondja ne menj,
Akkor várj még és maradj a jól megszokott helyen,
De ne félj elindulni ha szived nagyot dobban,
Egyszer egy magányos, varázslatos alkonyatban.
Akkor, mit valójában gondolsz, ne félj kitárni,
Akkor, szivedben a lélek nem fog tovább várni.
Lelked csak a tiéd, nem lehet mindig bezárni,
Másoknak zsarolni, nyomorgatni, megtépázni.
Amikor szivünk egymás felé, egyszerre dobban
Ne félj, fogni kezem, mikor szerelmünk fellobban.
Akkor ne félj rálépni az útra, otthagyni a magányt,
Amitől szived oly sokáig félve félreállt.
Bízz benne, hogy Valaki fenn figyeli a lépted,
Igazi társsal lesz teljes, s valódi az élted.
Hálaadás Isten hűséges szeretetéért
<?xml:namespace prefix = v ns = "urn:schemas-microsoft-com:vml" /><v:shapetype class=inlineimg id=_x0000_t75 title=Razz alt="" border="0" src="http://www.canadahun.com/forum/images/smilies/icon_razz.gif" o</v:shapetype>referrelative="t" o:spt="75" coordsize="21600,21600"><v:stroke joinstyle="miter"></v:stroke><v:formulas><v:f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"></v:f><v:f eqn="sum @0 1 0"></v:f><v:f eqn="sum 0 0 @1"></v:f><v:f eqn="prod @2 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @0 0 1"></v:f><v:f eqn="prod @6 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="sum @8 21600 0"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @10 21600 0"></v:f></v:formulas><Vath o:connecttype="rect" gradientshapeok="t" o:extrusionok="f"></Vath>ffice
ffice" /><?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
</o:lock><v:shape id=_x0000_i1025 style="WIDTH: 320.25pt; HEIGHT: 240pt" alt="" type="#_x0000_t75"><v:imagedata src="file:///C:\DOCUME~1\KATA~3.SAJ\LOCALS~1\Temp\msohtml1\01\clip_image001.jpg" o:href="http://web.tvnetwork.hu/~vaise/images/orchidea2.jpg"></v:imagedata></v:shape>
138. ZSOLTÁR
"Dávidé.
Magasztallak, Uram, teljes szívemből,
istenekkel szemben is csak Rólad énekelek!
Leborulok szent templomodban,
és magasztalom nevedet hűséges szeretetedért.
Mert mindennél magasztosabbá tetted nevedet és beszédedet.
Amikor kiáltottam, meghallgattál engem,
bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél.
Téged magasztal, Uram, a föld minden királya,
amikor meghallják szád mondásait.
Énekelni fogok az Úr útjairól, mert nagy az Úr dicsősége.
Bár fenséges az Úr, meglátja a megalázottat,
és messziről megismeri a fennhéjázót.
Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet.
Haragos ellenségeim ellen kinyújtod kezedet,
jobbod megsegít engem.
Az Úr javamra dönti el ügyemet.
Uram, örökké tart szereteted, ne hagyd el kezed alkotását!"
Ámen.
<v:shape id=_x0000_i1026 style="WIDTH: 24pt; HEIGHT: 24pt" alt="" type="#_x0000_t75"></v:shape>
<?xml:namespace prefix = v ns = "urn:schemas-microsoft-com:vml" /><v:shapetype class=inlineimg id=_x0000_t75 title=Razz alt="" border="0" src="http://www.canadahun.com/forum/images/smilies/icon_razz.gif" o
</v:shapetype>referrelative="t" o:spt="75" coordsize="21600,21600"><v:stroke joinstyle="miter"></v:stroke><v:formulas><v:f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"></v:f><v:f eqn="sum @0 1 0"></v:f><v:f eqn="sum 0 0 @1"></v:f><v:f eqn="prod @2 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @0 0 1"></v:f><v:f eqn="prod @6 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="sum @8 21600 0"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @10 21600 0"></v:f></v:formulas><Vath o:connecttype="rect" gradientshapeok="t" o:extrusionok="f"></Vath>fficeffice" /><?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
138. ZSOLTÁR
"Dávidé.
Magasztallak, Uram, teljes szívemből,
istenekkel szemben is csak Rólad énekelek!
Leborulok szent templomodban,
és magasztalom nevedet hűséges szeretetedért.
Mert mindennél magasztosabbá tetted nevedet és beszédedet.
Amikor kiáltottam, meghallgattál engem,
bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél.
Téged magasztal, Uram, a föld minden királya,
amikor meghallják szád mondásait.
Énekelni fogok az Úr útjairól, mert nagy az Úr dicsősége.
Bár fenséges az Úr, meglátja a megalázottat,
és messziről megismeri a fennhéjázót.
Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet.
Haragos ellenségeim ellen kinyújtod kezedet,
jobbod megsegít engem.
Az Úr javamra dönti el ügyemet.
Uram, örökké tart szereteted, ne hagyd el kezed alkotását!"
Ámen.
<v:shape id=_x0000_i1026 style="WIDTH: 24pt; HEIGHT: 24pt" alt="" type="#_x0000_t75"></v:shape>
WILLIAM BLAKE: A mások bánata
Láthatok búsulni mást
S ne érezném bánatát?
Láthatok-e szenvedőt,
Hogy ne vigasztaljam őt?
Látva könnyet más szemén,
Bánatát ne osszam én?
Apa síró kisfiát
Nézze, s bú ne járja át?
Ülhet némán egy anya,
Míg szorong, sír magzata?
Nem, nem, ó, ez nem lehet,
Ez nem eshet soha meg.
S ki mosolyt hint, merre jár,
Hallva, hogy egy csöpp madár
Bútól, gondtól sújtva zeng,
S egy kisded kínban mint eseng:
Nem ül fészkéhez talán,
S enyhít szíve bánatán?
Vagy a kis bölcső felett
Nem sír gyermek-könnyeket?
S ülve éjt-napot vele,
Könnyeit nem törli le?
Nem, nem, ó, ez nem lehet,
Ilyet soha nem tehet.
Örömét szétosztva mind
Szinte kisded lesz megint,
A bú ismerőjeként
Hordja bánatunk felét.
S ne hidd, míg száll sóhajod,
Hogy Teremtőd nincsen ott,
És ne hidd, ha könnyezel,
Hogy Teremtőd nincs közel.
Belénk oltja örömét:
Hogy bajunk ő zúzza szét,
És míg meg nem enyhülünk,
Mellénk ül és sír velünk.
Láthatok búsulni mást
S ne érezném bánatát?
Láthatok-e szenvedőt,
Hogy ne vigasztaljam őt?
Látva könnyet más szemén,
Bánatát ne osszam én?
Apa síró kisfiát
Nézze, s bú ne járja át?
Ülhet némán egy anya,
Míg szorong, sír magzata?
Nem, nem, ó, ez nem lehet,
Ez nem eshet soha meg.
S ki mosolyt hint, merre jár,
Hallva, hogy egy csöpp madár
Bútól, gondtól sújtva zeng,
S egy kisded kínban mint eseng:
Nem ül fészkéhez talán,
S enyhít szíve bánatán?
Vagy a kis bölcső felett
Nem sír gyermek-könnyeket?
S ülve éjt-napot vele,
Könnyeit nem törli le?
Nem, nem, ó, ez nem lehet,
Ilyet soha nem tehet.
Örömét szétosztva mind
Szinte kisded lesz megint,
A bú ismerőjeként
Hordja bánatunk felét.
S ne hidd, míg száll sóhajod,
Hogy Teremtőd nincsen ott,
És ne hidd, ha könnyezel,
Hogy Teremtőd nincs közel.
Belénk oltja örömét:
Hogy bajunk ő zúzza szét,
És míg meg nem enyhülünk,
Mellénk ül és sír velünk.
Szent Pál I.levele a Korintusiakhoz –A szeretet
Törekedjetek azonban az értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek.
1Kor 13
1Kor 13.1
Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
1Kor 13.2
Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
1Kor 13.3
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.
1Kor 13.4
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély.
1Kor 13.5
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
1Kor 13.6
Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli.
1Kor 13.7
Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
1Kor 13.8
S a szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás végetér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik.
1Kor 13.9
Most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is.
1Kor 13.10
Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes, az véget ér.
1Kor 13.11
Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek, úgy gondolkoztam, mint a gyerek, úgy ítéltem, mint a gyerek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyerek szokásait.
1Kor 13.12
Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek.
1Kor 13.13
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.
1Kor 14
1Kor 14.1
Törekedjetek a szeretetre, de igyekezzetek a lelki adományokat is elnyerni, különösen azt, hogy prófétálhassatok.
1Kor 14.2
Aki ugyanis az elragadtatás nyelvén szól, nem emberekhez beszél, hanem az Istenhez. Senki sem érti, hiszen a Lélektől indíttatva titokzatos dolgokat mond.
Törekedjetek azonban az értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek.
1Kor 13
1Kor 13.1
Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
1Kor 13.2
Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
1Kor 13.3
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.
1Kor 13.4
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély.
1Kor 13.5
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
1Kor 13.6
Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli.
1Kor 13.7
Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
1Kor 13.8
S a szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás végetér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik.
1Kor 13.9
Most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is.
1Kor 13.10
Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes, az véget ér.
1Kor 13.11
Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek, úgy gondolkoztam, mint a gyerek, úgy ítéltem, mint a gyerek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyerek szokásait.
1Kor 13.12
Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek.
1Kor 13.13
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.
1Kor 14
1Kor 14.1
Törekedjetek a szeretetre, de igyekezzetek a lelki adományokat is elnyerni, különösen azt, hogy prófétálhassatok.
1Kor 14.2
Aki ugyanis az elragadtatás nyelvén szól, nem emberekhez beszél, hanem az Istenhez. Senki sem érti, hiszen a Lélektől indíttatva titokzatos dolgokat mond.
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD class=text width="100%">A két magzat
</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="100%" height=5></TD></TR><TR vAlign=top><TD width="100%">Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy "kis hívő", a másik egy "kis szkeptikus". A "szkeptikus" azt kérdezi:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Hát persze - mondja a kis "hívő". - Az itteni életünk arra va1ó, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!
- Hülyeség! - mondja a "szkeptikus". - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
- Pillanatnyilag még nem tudom - mondja a kis "hívő" -, de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Lehet, hogy a szánkkal fogunk enni es a lábunkkal fogunk menni!
- Nonszensz, lehetetlen! - mondja a "szkeptikus". - Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!
- Hát persze hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni - mondja a kis "hívő".
- Soha sem fog működni! - véli a kis "szkeptikus". - Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
- Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet - mondja a kis "hívő" -, de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és Ő nagyon vigyáz majd ránk!
- Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis "szkeptikus".
Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem is létezhetnénk! - válaszolja a kis "hívő".
- Mire a kis "szkeptikus":
- Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!
A kis "hívő" elgondolkozik egy pillanatra.
- Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! - Majd halkan hozzáteszi:
- Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!
</TD></TR></TBODY></TABLE>
</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="100%" height=5></TD></TR><TR vAlign=top><TD width="100%">Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy "kis hívő", a másik egy "kis szkeptikus". A "szkeptikus" azt kérdezi:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Hát persze - mondja a kis "hívő". - Az itteni életünk arra va1ó, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!
- Hülyeség! - mondja a "szkeptikus". - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
- Pillanatnyilag még nem tudom - mondja a kis "hívő" -, de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Lehet, hogy a szánkkal fogunk enni es a lábunkkal fogunk menni!
- Nonszensz, lehetetlen! - mondja a "szkeptikus". - Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!
- Hát persze hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni - mondja a kis "hívő".
- Soha sem fog működni! - véli a kis "szkeptikus". - Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
- Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet - mondja a kis "hívő" -, de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és Ő nagyon vigyáz majd ránk!
- Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis "szkeptikus".
Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem is létezhetnénk! - válaszolja a kis "hívő".
- Mire a kis "szkeptikus":
- Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!
A kis "hívő" elgondolkozik egy pillanatra.
- Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! - Majd halkan hozzáteszi:
- Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!
</TD></TR></TBODY></TABLE>
Assisi Szent Ferenc: Tégy engem békéd eszközévé
Uram,
tégy a béke eszközévé.
hogy szeretetet vigyek oda,
ahol gyűlölet van,
hogy megbocsássak,
ahol bűn van,
hogy egyesítsek,
ahol széthúzás van
hogy igazságot hozzak,
ahol tévedés van,
hogy hitet vigyek,
ahol sötétség van,
hogy örömet vigyek oda,
ahol szenvedés van
Nem azért, hogy vigasztalódjam,
hanem, hogy vigasztaljak;
nem azért, hogy megértsenek,
hanem, hogy megértsek
nem azért, hogy szeressenek,
hanem, hogy szeressek;
csak ez a fontos,
mert amikor adunk - kapunk,
amikor megbocsátunk - bocsánatot nyerünk,
amikor meghalunk - új életre kelünk.
Uram,
tégy a béke eszközévé.
hogy szeretetet vigyek oda,
ahol gyűlölet van,
hogy megbocsássak,
ahol bűn van,
hogy egyesítsek,
ahol széthúzás van
hogy igazságot hozzak,
ahol tévedés van,
hogy hitet vigyek,
ahol sötétség van,
hogy örömet vigyek oda,
ahol szenvedés van
Nem azért, hogy vigasztalódjam,
hanem, hogy vigasztaljak;
nem azért, hogy megértsenek,
hanem, hogy megértsek
nem azért, hogy szeressenek,
hanem, hogy szeressek;
csak ez a fontos,
mert amikor adunk - kapunk,
amikor megbocsátunk - bocsánatot nyerünk,
amikor meghalunk - új életre kelünk.
Dsida Jenő: Gyöngék imája
Jó Uram, aki egyként letekintesz
bogárra, hegyre, völgyre,
virágra, fűre, szétmálló göröngyre, -
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz
csak nagyon-nagyon gyönge.
Mert pókháló és köd a szív,
selyemszőttes az álom,
pehelykönnyű és szinte-szinte semmi
s én erőtlen kezem
még azt sem tudja Hozzádig emelni.
De azért vágyaim ne dobáld a sárba,
ami az Óceánnak
legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!
Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz,
csak gyönge, nagyon gyönge.
http://gportal.hu/gindex.php?pg=3064607&nid=755947#top
Jó Uram, aki egyként letekintesz
bogárra, hegyre, völgyre,
virágra, fűre, szétmálló göröngyre, -
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz
csak nagyon-nagyon gyönge.
Mert pókháló és köd a szív,
selyemszőttes az álom,
pehelykönnyű és szinte-szinte semmi
s én erőtlen kezem
még azt sem tudja Hozzádig emelni.
De azért vágyaim ne dobáld a sárba,
ami az Óceánnak
legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!
Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz,
csak gyönge, nagyon gyönge.
http://gportal.hu/gindex.php?pg=3064607&nid=755947#top
Balogh József:
- Fohász
Jobban annál, amint illet.
Kolonc pórázt viselt lélek
Félelméből lassan éled.
Uram, tudod, sok volt vétkünk,
Fáradt, kérges szívvel élünk.
Bálványoknak nem volt arcuk,
Hiteinket veszni hagytuk.
Osztott bűnök oka számos,
S a vezeklés általános.
Ne engedd, hogy fékevesztett
Módon éljen ez a nemzet!
Gyarlóságok mindig lesznek,
Nézd el nekünk, embereknek.
Megőrizni emberségünk,
Segíts, Uram, kérve kérünk.
Haragvásunk már ne szítsad,
Vigyázd józan álmainkat;
Aki jó még, higgyél annak,
Jókból talán többen vannak.
Önmagunkra rátaláljunk,
Béke-hajlék legyen nálunk,
Békítsd össze népeinket,
Jaj, Istenem, segíts minket- Fohász
Márai Sándor:
- Mennyből az angyal
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Agyal, vigyél hírt a csodáról.
Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.
Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett -
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.
És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta -
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.
Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta -
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.
És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: ,,Elég volt.''
Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?
Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
- A költő, a szamár, s a pásztor -
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, -
mennyből az angyal
New York, 1956- Mennyből az angyal
Ratkó József: ZSOLTÁR
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=10 border=0><TBODY><TR><TD>Az anyák halhatatlanok.
Csak testet, arcot, alakot
váltanak; egyetlen halott
sincs közülük; fiatalok,
mint az idő.
Újra születnek
minden gyerekkel; megöletnek
minden halottal - harmadnapra
föltámadnak, mire virradna.
Adassék nekik gyönyörűség,
szerelmükért örökös hűség,
s adassék könny is, hogy kibírják
a világ összegyűjtött kínját.</TD></TR></TBODY></TABLE>
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=10 border=0><TBODY><TR><TD>Az anyák halhatatlanok.
Csak testet, arcot, alakot
váltanak; egyetlen halott
sincs közülük; fiatalok,
mint az idő.
Újra születnek
minden gyerekkel; megöletnek
minden halottal - harmadnapra
föltámadnak, mire virradna.
Adassék nekik gyönyörűség,
szerelmükért örökös hűség,
s adassék könny is, hogy kibírják
a világ összegyűjtött kínját.</TD></TR></TBODY></TABLE>
Üdv ! Kiváncsi vagyok, hogy elolvasod-e ?!....
Helló, Kata !
Szóval, ide szoktál járni..... ez nagyszerű...
Ha lesz több időm, lehet, hogy megpróbálok szétnézni.
Most izgulok, hogy meheteünk-e május 15-én haza. Akkora tetettük át a repülőjegyet. Hát majd meglátjuk, mi is lesz !
29-én volt Viktor 25 éves. Tegnap együtt ünnepelt a család Bp-en.
Üdv. minden Canada.hu olvasóinak.
Egyszer majd csak megtanulom ezt is, ha tudom....
Helló, Kata !
Szóval, ide szoktál járni.....
ez nagyszerű...Ha lesz több időm, lehet, hogy megpróbálok szétnézni.
Most izgulok, hogy meheteünk-e május 15-én haza. Akkora tetettük át a repülőjegyet.
Hát majd meglátjuk, mi is lesz !29-én volt Viktor 25 éves. Tegnap együtt ünnepelt a család Bp-en.
Üdv. minden Canada.hu olvasóinak.
Egyszer majd csak megtanulom ezt is, ha tudom....
Hasonló témák
