SZENT BERNÁT
UJJONGÁSA JÉZUS NEVÉRE
Jézus, édes emlékezet,
te adsz szivünknek örömet.
Se méz, se semmi nem lehet
jelenlétednél édesebb.
Hallani boldogabb soha
nincs, se dalolni muzsika,
sem elgondolni idea,
mint Jézus, az Isten fia.
Nyelv sohase mondhatja ki,
betű föl nem jegyezheti,
csak aki tudja, hiheti,
mit tesz Jézusért érzeni.
Jézus szívbéli szent öröm,
igazság kútja, fényözön,
gyönyör, túl minden gyönyörön,
kihez a vágy közel se jön.
Ki Téged ízlel, éhezik
s szomjasabb lesz, aki iszik,
de másra már nem szomjazik,
csak Jézusért óhajtozik.
Estére zárva reteszem
ágyamban Jézust keresem:
titkon vagy fényes tereken
csak őt szeretem, őt lesem.
Máriával bús reggelen
sírjához megyek s nem lelem;
nyögve és sírva keresem:
szivem keresi, nem szemem.
A sirt könnyemmel áztatom,
a tért betölti sóhajom,
Jézus lábaihoz bukom,
testét csüggve szorongatom.
Jézusnak, vívom nyomdokát,
sírva csókolom ajakát,
hogy nyerhessem bocsánatát
s teljes malasztja hasson át.
Maradj velünk, Uram, maradj,
fényedből fényességet adj,
elménkben ködöket ne hagyj,
ki e világnak méze vagy!
Ha szívünket látogatod,
az igazság fölragyog ott,
a hiúság elpárolog
s a mélyben szeretet lobog.
Jézus szerelme mennyei
édességgel telis-teli,
ezerszer inkább isteni,
mint ki tudhatnám mondani.
Ez amit kínod is - amit
véred ömlése bizonyít
mely útat váltságunkra nyit
s Istent szemlélni megtanít.
Kegyesem, Jézus, add nekem
szerelmed bővét érzenem,
színed előtt lenni jelen
s glóriádba tekintenem.
Ezer vágyam feléd eped:
Mikor jössz, Jézus? kérdelek.
Mikor vidítsz föl engemet?
s elégíted ki lelkemet?
Ég országának népe, szállj,
ajtót, kaput elébe tárj,
köszöntsd a győztest, harsonálj:
"Üdvözlégy, Jézus,
nagy király!"
