A magyarok közül:
Rejtő Jenő - gyermekkorom bálványa, akinek a fénye sok évtized alatt sem fakult meg. És nem csak a humora miatt! A Csontbrigád az egyik legszívbemarkolóbb lágertörténet amit valaha is olvasta.
Bornai Tibor - A Lőj az ördögre! szerintem a legjobb magyar regény.
Most éppen Bódi Attila és Fehér Tibor két- két könyve ragadott magával, de azért kedvencnek még nem nevezném őket.
Az abszolút kedvenc pedig Vámos Miklós. Nincs két egyforma könyve, és mind remek.
A nagyon-lektűr műfajban pedig Nemere István ( kamaszkorom meghatározó olvasmányélménye a Rejtélyes elődök), és Lőrincz L. László ( még annak ellenére is, hogy a könyvei gyakorlatilag önmaguk klónjai).
A nemzetközi irodalomból:
Humor vonalon: Vian, Wodehouse, Leacok szentháromsága + Douglas Adams és Tom Sharpe. Ja ,meg Christopher Moore!
"Komolyabb" műfajban:
Bukowski - egyszerűen zseniális a pasas!
Vonnegut - jó értelemben agyament.
Heller - a 22-es csapdája szerintem a világirodalom egyik legjobb könyve.
King - a könyvei sokkal mélyebbek mint amilyennek sokan tartják. kiválóan működnek horrorként, de azon túl olyan briliánsan képes a lélekábrázolásra mint kevés "komoly" író.
De ez a lista persze esetleges. Lehet egy hét múlva másokat neveznék meg ( bár azért a kemény mag maradna). Inkább kedvenc könyveim vannak. Kevés író van, aki képes több nagy dobásra, vagy folyamatos magas színvonalra. De egy könyvvel is dobhat valaki hatost.