A történelem ugyanaz, kérdés, kinek a szemével nézzük.
1711- be amikor aláírták a Szatmári békét, a főurak rákényszerítették a királyt a nemesi kiváltságos jogok tiszteletben tartására. Ezzel a főurak egyben megadták a kegyelem döfést a magyar nemzetnek.
Rákóczi tudta jól, mi fog történni. pedig ha aláírta volna a hűségesküt, megtarthatta volna minden vagyonát. Nem adta a nevét hozzá. akárcsak később Nagy Imre.
Az "elit" átvedlett német ruhába. (1948- ba pufajkába.) Németül öltözködtek, a tanult emberek latinul intézték ügyeiket. A gazdasági haszon érdekében (gondolom osztrák tanácsra) jobbágyaikat létfenntartási szint alá nyomták, nehogy létszámuk növekedjen. Idegeneket telepítettek be az országba.
Szülőfalum a felvidékről áttelepített magyarok voltak.(magyar anyanyelvűek)
Rokonságom másik fele szlovák anyanyelvű volt. A Kis-Fátra környékéről kerültek az Alföldre. Onnan sejtem ezt, mert amely családok nevet változtattak a 20- as években, azoknak az eredeti neve az ottani helység nevekkel volt kapcsolatos. Pld: Turányi. Akik nem változtattak nevet, azok nevei igazi szláv kiejtésűek.
Az öregek még tudták, hogy mely család költözött Morvaországból, és mely került Lengyelországból Magyarországra. Pld: Lieszkovszki, Kindricz. Ezért amióta erre felfigyeltem, döbbenten nézem az 1000 körüli történelmi térképeket, ahol a Kis-Fátra környékére ráírják: szlovákok. Márcsak azért is, mert igen nagy a bizonyíték rá, hogy szlovákia a szlovénekről kapta a nevét. a XV.században Jiskra kiirtotta a fél felvidéket. Amit aztán Szlovéniából a török elől menekülők telepítettek be újra. Az öregek bizony úgy emlegették Szlovákiát, mint Szlovén-szkót.
Hogy mi történt az 1700- as évekbe, példának felhozom az 1800 körül megalapított Eperjes falu történetét.
Mivel ez egy teljesen újonnan alapított falu, a nevét az ideköltözők szülőhelyéről kapta. Érdemes volt áttelepülni, mert ez hosszan tartóan mentesített a jobbágysági kötelezettségek alól. A település egy része kisbíróval, tanítóval, kántorral együtt gazdasági előnyök miatt költöztek át. Az új helyen ugyanúgy éltek tovább, mint előtte.
Ez volt az a nagy magyar bűntett a nemzetiségek ellen. Ami miatt szét kellett szedni Magyarországot. (Persze Németországba kötelező beilleszkedni az idegennek.)
A felvidékről Alföldre települtek helye Morvaországból, Lengyelországból töltődött fel.
Egy családi vonatkozás az akkori időkre.
A családunknak volt egy Mrena nevű ága is. Ezt a vezeték nevet az 50-es évekbe magyarosították. Az egyik rokonunk utána járt a családnév eredetének. Kíváncsi volt, honnan származunk.
Az eredmény: Az a családi név eredetileg nem "Mrena" volt, hanem "Berena", ami ősi magyar név. Csakhogy a járási hivatalban a hivatalnokok szlovákok voltak, akik nem értették rendesen a magyart, és mindig Mrenát írtak Berena helyett. Nem tudtak mit tenni, úgy maradt.
Pedig a XVIII. századi magyar "elit" jól láthatta, mi történik. Csak ők a pillanatnyi érdekükre gondoltak.
Amikor a Duna felső völgyébe látogat a magyar turista, tátott szájjal néz szét a rengeteg vár, kastély láttán. Milyen szorgalmasak ezek az osztrákok! Pedig mást kellene mondania.
A magyar turista nem tudja, hogy nekünk azért nincsenek olyan szép váraink, mert a Rákóczi szabadságharc alatt nagy probléma volt az osztrákoknak a sok vár hazánkba. A várat pillanatok alatt elfoglalhatta a helyi lakosság, azt viszont komoly munka volt visszafoglalni. Így a Szatmári békekötés után az osztrákok a következő konfliktusra készülve a várakat felrobbantották, köveit széthordatták.
A magyar pedig tovább fogyott. Igaz, az elit megtömhette a hasát.