Koós Attila versei

Szél kerget

...nem tudom, nem tudom...
Szél kerget engemet,
Úgy szalad utánam,
Mint anyátlan gyerek,
Bokorba bújik el
- ne fordulj! ne kérdezz!-
Harmat-könny pereg szép
Zokogó zenédhez...

...nam szabad, nem szabad...
Vándorbot elhasad,
Sarudon folton folt,
Száz falu elmarad-
Szép sudár tornyaik
Felhőknek feszülnek,
Elhagyott imáink
seregben repülnek...

...nem hiszem, nem hiszem...
Vágyam csak egyre nő,
Egeket ostromol
Büszke-szép hegytető,
Ormán új nép: dala
Nyelvében, hitében
Nem szólít testvérnek,
Apának szívében...

Új szárnyak

Új, könnyű szárnyak ragadnak innen,
Magammal vihetem egyetlen kincsem:
Mi legyen? Ki legyen?
Felhők, Hófehérek!
Takarjon irgalom, hol földet érek!

Vásárnap

Mosolyog a Hold, öreg jóakaró,
A mindent megértő, eltakaró.
Vén, kerek arczán már ott ül a Holnap:
Köszike, megvagyok...Te is, remélem, jól vagy!

Mocorog bennem a régi varázslat:
Új ruhát szabni a megkopott háznak-
Hófehér ingébe bújjon az utcza,
Ha szabad a tánc, ha tilos a munka!

Szabadszáj...kiírom magamból 1.

1. Sótlanná vált az ízed, te tömény Élet!
Fals hangjait csak tűröm zenédnek,
És savad hergel, hogy magamról meséljek.

2. Mert bánat becéz lelkemben, bús, árva,
Kongó napokba lett vágyam, hitem zárva
S nyüszít kidobva egy idegen világra.

3. Megköszönném hát, ahogy csak én vagyok képes,
Hogy homlokom ráncos, a tenyerem kérges,
Fogatlan, girhes vagyok, s még csak 37 éves.

4. De még bármi büszke érzés, ha lehet,
(Bár erre sem akaszt a kín méltó becsületet):
Hát sem pénz, sem ember előtt le nem térdepelek.

5. De talán könnyű is így két lábon állva
Mellem verni, mert nem voltam megpróbálva
Még soha: milyen lennék gazdaggá válva.

6. Ha most megteszem, hogy mélyen magamba nézek,
Hogy eldöntsem, mi jó, mi kell, szükséget
Miben szenvedek, minek hiánya élve eléget-

7. Nem találok mást csak csupasz ürességet,
Társtalan magányt s ehhez illő népet-
Mit szereztem hát magamnak eddig értéket?

8. Nézz vissza hát, szivem: az emlékek intenek:
Ha igazságod nem is ízlik ma még mindenkinek,
Önmagadhoz úgy légy hű, hogy ne hazudj senkinek.

9. S ha visszatart mondani iszony vagy szégyen,
Csúfságát rejtsd szirmok közé, szemérem-
Mert már jó sem így, sem úgy nem lehetsz egészen...

0. (Úgy gondoltam, ennek sem kell címet adnom:
Csak engedem hogy follyon, hogy felszakadjon
Bennem a múlt- s mivé terem, úgy maradjon)

Szabadszáj...kiírom magamból 2.

10. Tobzódni kéjben, szenvedélyben
Kitárulkozni tiszta-kéken
Dühöngő nyárban, tiszta télben
Ha farkasfog ropog, csikordul

Zuhanni bódult örömbe, zúgva
Kacagva tiporni, hörögve újra
Féktelen eszmélni, rongyokra hullva
Hogy a testből a lélek kifordul

Hintázni felhő-kócos ágon
Logogni izzadt szivárványon
Csüggeni szakadt kiáltáson
Szerelmet bolond, ki koldul!

11. Nincs kisebb vagy nagy bűn- a bűn létezik,
S hogy a szegény lelkére a Sátán jobban éhezik?
Nem igaz. Gazdag, nincstelen: ha lop, elszegényedik.

12. De kit hová tett le az Isten a Földre,
Úgy vezet majd útja a titkos jövőbe,
S fut rajta szépen, vagy bolyg összetörve.

13. Kit csillaga csalogat, kit zászló lobogása;
Van ki előtt lebeg rajzolt képzet égi mása,
S ki csak gyűjt az útfélen, hogy jusson vacsorára.

14. Boldog lehet mind, saját kis világában,
S ahogy ösvények, ütköznek távol s a mában,
Megrogynak lábaik, halva a másik karjában.

15. Akad ki úgy dönt, egyedül jobb haladni,
Erről kezd idővel mindaz leszakadni,
Mit csak magának gyűjtött, s nem volt szíve adni.

16. Részvét és jó szó, mint drága kincs, a porban
Szerteszét hever, lám, körülöttünk egy korban,
Mikor ezért szűköl, vergődik a világ emésztő kórban.

Ébressz fel!

Számban halott szavak alszanak
Csak alszanak
Ki érti? Ki ébred először
A Nap alatt,
Kinek visszakérdezni mersze
Nemsokára
Az igazságot koronázza
Homlokára?

Csak kérdezek néma, holt nyelven
Halott nyelven:
Ki kapja fel büszke fejét, ki
Ismer engem?
S ki az, ki mocsárba ránt élőt
Élni vágyót,
Hogy kiköpje új fogakkal, mint
Régi rágót?

Sorsunk csak egy. Egy csak a sorsunk
Jaj a sorsunk:
Kősziklába nyald, szélbe harapd
Hogy itt voltunk
Átkozottak!- Halott szavaim
Csak alszanak-
Ébreszd élő sziveddel drága
Halottamat!

Csak így...

Ha gyöngyként fűzöm is a szavakat,
Hogy szívemből csobogjon feléd az ének,
Csak hullámok hátán nyújtom át magamat
S őszinte hang kisér: szeretlek Téged...

Röpkém

Útban hazafelé kicsit leültem egy padra.
Az ég súlyos arca szinte földig ért.
Rád gondoltam; átfonó-lágy illatodra,
S nyugodt vágy borult rám: Élni valakiért.

Éjszakai műszak

Sötétben kuporgok. Öklöm rejti a parazsat.
Bennem, mint téltől búvó lomha darazsak,
Megülnek moccanatlan a zajok.
Szitáló nesz csupán a világ.
Tompa a tudat s a kíváncsiság:
A Holdról látják-e árnyékomat?
Repülő dong, sipít játékvonat,
S megnyugtató, hogy buta vagyok.

Az éj bújna csontos testem melegéhez,
Mint páncél, körülöttem a lég. Szegényes
Hangokból csiszolna harmóniát
A homály. Egy gép hörög s a szél
Kavar fel port és ammóniát.
Már szombat van, de messze még a dél.

(J.S.B. Maximiano Cobra-Collegium Invisibile)

Kedves...

Kedves
Talán a Szent Márk téren
Most galambok tánca kavarog
S a lányok röppenő szoknyája
Játszik
A fiúk csókoló szemében
Ahogy kivillan Janett vagy
Juliettte bokája
S úszik utánuk
Mint színes szalagok
A fiatalság
És nevető, tarka ruhájuk
A kora reggeli fényben
Talán most is éppen
Ahogy a villamos döcög
A vén Duna álma fölött
S befut a hévem
Itthon, Budapest szivében...

Amikor felporzik...

Lám, lám, lám...

Lám, lám, lám! mennyire vittem:
Van egy téglám a falban,
S halomnyi lelki kincsem
Száz elszívott s elnyomott dalban
Szökkelő, szunnyadó rímem
Lám, lám, lám!
Már több lenne kevesebb innen.
Nyugalom, takarj be, baj van!
Segíts!
"Segítsen Isten!"

Bátorság az, ha félelmed és a hagyományok
ellenére is tenni szándékozod azt, amit lelkiismereted szerint helyesnek tartasz, mérlegelés nélkül a biztos bukás tudatában is.

Álmodik a nyár

Nézd, álmodik a nyár
A Ház tetején,
Már hűs szava jár
De csupa dísz a remény.

Mint fürge hajó
Ma a szél: "gyere!"- int,
Ahogy átfut a jó
Öreg őszbe megint.

Álmodik a nyár a
Poros út közepén,
Bús nóta szárnya
Simít lágy köpenyén;

Távoli harangszó
Szava pázsiton lép,
Halk ima bong, tó
Tükrén térdel az ég.

Álmodik a nyár:
Álma új ezer év,
Hol a régi határ
Ősi nyelve becéz.

De még álmodik a nyár,
Benne alszik a nép,
Piheg a föld, a gyár,
Szuszog a toll és a gép.

Egy darabka est

Olyan szép-hozó, balzsamos az est,
Munkám, gondom mögöttem tudom.
Már álmosan, fáradtan mozdul a test,
De még lelkemmel üstökös pályáját futom...
...Halk sóhajom rezdül. Függönyöd mögött
Imám érint álom és ébrenlét között...

Ha volna...

Ha volna egy csodás, hatalmas radírom,
Nyakamba akasztva húznám, amíg bírom:
Húznám én keresztül széles e világon,
E széles világban sok szíven, sok szájon.

Sok szívnek, sok szájnak átkozó keservén,
Napoknak magányán, fullasztó szerelmén,
Ünnepek álszent és dőzsölő fényein
Húznám a radírom, míg bírnák a térdeim.

Neked egy csodás, hatalmas toll kéne:
Húznám a radírom s utánam jönnél Te:
Igazat szájakra, jóságot szívekbe
Rajzolni, festeni ember-szép színekre!

Ahogy a dal...

Ahogy a dal érinti a csöndet
szépen, lágyan,
Simogatóan bús harmóniában,
Hogy zúgjon benne minden,
Az örök ember:
Úgy fonnálak körül ringató,
Tiszta szerelemmel!

Tavaszt ültetek magamból,
Illatokkal körberakom,
Színét fonom szép szavakból
S ha kész leszek, Neked adom!

Ennyi

Nincs per,mi rám ne hullna
Nincs óra, hogy el ne múlna
De visszatér úgyis, újra és újra

Nincs vágy, mi meg ne hágna
Nincs bánat, mi körbejárva
Ne támadna hátba, jól mellbevágva

Nincs átok mi meg ne tépne
Nincs út, mi ne vinne félre
Sorsom pörögve ront, söpör a térbe

Tudom én, mi jut? Vagy túlélem
S ha így sikerül, sincs benne érdem
Szeretetnek- ezt dobta most a gépem.

Dal a lámpást tartó kézhez

Fényre gyűlik minden élet,
Minden szárnyaló kis jámbor,
Akit űznek szenvedélyek,
Lelke csillag körül táncol-
Jól tartsd hát a lámpásodat, Gazda!

Szöszke, csillám lényke álma,
Hogy ő maga is tűz legyen,
Néhány, kinek gyönge szárnya,
Villanás csak tündér-szemen-
Óvatosan a tüzeddel, Gazda!

Mire megvénül a vessző,
Friss lombokat bont e játék,
Új bimbók ajkáról csengő
Dalba öltözik a tájék-
Tisztán tartsd a tüzed fényét, Gazda!

(Hogy szavaim kicsit furcsák?
De a gazdák jó, ha értik.
Fénynek indulók sem tudják
Mit találnak: őrzik? féltik? )-
Jó magasra tartsd a lámpást, Gazda!