Létezik-e elemi gravitációs töltés?

És ne hogy azt higyjétek, hogy Szász csak elméletezéshez ért!

Szásznak van egy technikai eljárása, amivel megoldotta az emberiség égetö energia ellátása problémáját, CO2 légszennyezés és rádioaktiv szennyezés nélkül.

A fizikai elv igen egyszerü, a hidrogénatom át tud alakulni stabil neuronná N0=(P,e), avval, hogy az elektron közelebb kerül a protonhoz és a kötési energiája megnö E(H-atom;kötés) = 13.6 eV-ról, 2.04 MeV-ra. Ennél a reakciónál a proton+elektron-rendszer 10^5-ször több energiát sugároz ki, mint minden más kémiai reakció. Ezt a reakciót a magfizikusok nem ismerik, mert nem tudják hogy egy protonból és egy elektronból álló stabil neutron is létezik.

Na kérem szépen
Origó

tudományos ostobaság az egész. Kvarkgluon plazma nem létezik, a plazma protonokból, elektronokból, pozitronokból és eltonokból áll.

Ösrobbanás nem volt sohasem, a négy stabíl elemirészecskék e,p,P,E "mindig" voltak.

A nehéz izotópok ütközésénel is csak protonok, elektronok és pozitronok tudnak kijönni, szétvállni. Nem keletkezik ennél a reakciónál egyetlen-egy új részecske sem.

Hát hogyan szabadultak volna ki az ólom-ólom ütközésnél kvarkok? A proton nem áll semmilyen más részecskéböl, ez elemirészecske, és még a szupernóva robbanásoknál sem keletkezik egyetlen-egy új részecske sem. Kvarkok nem is léteznek.

Lévai Péternek, mint a KFKI munkatásának ajánlom menjen de az intézete könyvárába és olvassa el Szász Gyula "Physics of Elemenatry Processes" címü könyvét, hogy megtudja, mi is történik az LHC-ben.

Mérjék meg Brémában a kémiai elemek eltérö szabadesését ejtökísérlettel, hogy megtudják miböl is áll az Univerzum anyaga.

Szász gravitációs elmélete a harmadik gravitáció elmélet a fizikában, ez nem tömegvonzás, nem is a tér görbölése, hanem elemi g-töltésekre alapul.

A korábbi elméletek falszifikációját, és az új elmélet alátámasztását, az experimentum crucis eredménye adja meg, a kémiai elemek ezreléknyi nagyságrendben eltérö nehézségi gyorsulásával

a(elem) = - G(grav.) m(Föld;g)/r^2 x m(elem;g)/m(elem;i) = - a0 (1 + delta(elem)).

Miben különbözik az invariáns elemi gravitációs töltésekre alapított gravitációs elmélet az eddigiektöl? Elsö sorban abban, hogy a testek kétfajta tömege különbözik,

m(test;i) = m(test;g) (1 - delta(test)) = N(P) (m(P) - m(e)) (1 - delta(test)),

és a delta(test) a test izotóp összetételétöl függ. Ez ellentmond az eddigi kísérletek eredményének, amik a kétfajta tömeg egyenlöségét állítják 10^-13-as pontossággal. De a kétfajta tömeg ezreléknyi nagyságú különségét ejtökísérletek

m(test;i) a(test) = F(e.m.) - G(grav.) m(Föld;g) m(test;g)/r^2

ki tudják mutatni 100 m magasagból, vákuumban és már 10^-5-ös pontosságu gyorsulás méréssel. Csak arra kell ügyelni hogy az F(e.m.) jóval kissebb legyen mint a gravitációs erö egy ezreléke. Magyarul mondva, a vákuumcsö nem csak ki kell nézzel a Föld felszinéböl, hanem olyan széles kell hogy legyen, hogy a vákuumcsö falából eredö elektromágneses zavarás kicsi legyen. Ilyen mérési körülmény létezik, mégpedig a brémai ejtö toronyban. Az ott 2004-ben elvégzett ejtökísérlet kimutatta, hogy még a nehéz ólom is lassabban esett mint az Al-ejtökapszula.

Visszatérve az LHC-ben elvégzett ólom-ólom ütközéshez, az csak arról számolt be, hogy egy 208-as tömegszámú ólom izotóp A =208 protonból (P), N(p) pozitronból (p) és (A + N(p)) elektronból (e) áll. Az ólom izotóp tehetetlen tömege

m(208Pb;i) = 208 (m(P) + m(e) + 2 N(p) m(e) - E(208Pb;kötés)/c^2,

és az nyilvánvalóan különbözik a súlyos tömegétöl

m(208Pb;g) = 208 (m(P) - m(e)).

Nem keletkezett ott kvark és gluon, a proton (P) stabíl elemirészecske, a spontán bömlásá több mint 10^31 évre saccolták a fizikusok, ami jóval hosszabb idö mint az Univerzum életkora az állítólagos Ösrobbanás óta.

Az ólom magot felépítö pozitronok N(p) számát nem ismerjük, de ezt modellezésböl ki lehet számítani. Az ilyen számítás alapja az hogy a magkötést (e,p)-neutrínók okozzák és hogy az atommagban tölténö mozgást a

h(0) = q^2/2c x sqrt(1/ 8 ) = h/387

Lagrange multiplikátor okozza, nem a h Planck állandó.

Az LHC-ben az állítják a részecskefizikusok hogy 3000 részecske keletkezett az ólomok ütközésénél. Erre elöször azt kell bebizonyítani, hogy tényleg csak két 208Pb nehézizotóp ötközött, ha ez a szám stimmel. A (P,e,p) felépítésü ólomnál abból indultunk ki, hogy az eltonok (E) nincsenek beépitve az atommagba, mert az eddig bomlásoknál ezek soha sem jöttek ki a magokból. Ha mégis be vannak épitve az eltonok, akkor ez a súlyos tömegen nem változtat, de a tehetetlen tömegben az N(E) megjelen, és megjelen a kötési energiában is, de úgy hogy ez

m(208Pb;i) = 208 (m(P) - m(e) (1 - delta(208Pb))

nem változik.

Ha beigazolodik, hogy két 208Pb ütközésénél tényleg 3000 részecske válik szét, az fontos lenne, mert ez arra útal, hogy egy 208Pb izotóp 1500 részecskéböl áll. Így kikapnánk egy értéket a magot alkotó pozitronok és eltonok számára. Ez fontos lenne az atommag modellezéséhez.

Hogy nem láttunk szabad eltonokat (E) kijönni az atommagok bomlásánál, az még nem bizonyíték arra, hogy nincsenek ezek beépítve a magokba. Végeredményben a magokból kijövö (e,p)-neutrínók mellett kijöhetnek (P,E)-neutrínók is.

Továbbá, léteznek (P,e,p,E) részecskék is, ahol a proton (P) és az elton (E) kötését egy (e,p) párocska teremti meg. Egy ilyen részecske az instabíl müonban fellép, az elektron mellett

müon(-) = (e,P,e,p,E) -> e + (e,p)-neutrínó + (P,E)-neutrínó.

Elég az hozzá, hogy nem kell a kvarkokra visszanyulni, hogy megértsük az ismert részecskék összetételét e,p,P,E-kböl.

A négy stabil elemirészecskére e,p,P,E alapított új részecskefizika biztos alapon áll. Az összes két-részecske rendszerek (P,e), (e,p), (P,E) összes fizikai tulajdonsága ki van már számítva, a "Physics of Elementary Processes" könyvben. Úgy néz ki, hogy három részecskéböl álló rendszerkkel nem is kell foglalkozni, mert ilyenek nem lépnek fel a természetben.

A négy-részecske rendszerek közül az instabíl neutron N=(P,e,p,e) a leggyakoribb, ennek is ismerjük kísérletekböl a kötési energiáját és a felezési idejét. Az új fizika Lagrange függvénye, amit fel lehet használni az összetett részecskék szerkezete kiszámítására, úgyanúgy kezeli a kötött és az instabíl állapotokat. Ez is új dolog, csak modellezni kell az instabíl neutront, ami természetesen nem elemi részecske. Egy másik négy-részecske-rendszer a (P,e,p,E)-részecske.

Egy öt elemirészecskéböl álló rendszer pl. a deuterium magja

D = {e,(P,e,p,e,P)}

itt jelezve van, hogy egy elektron a héjban van. Ezt is modellezni lehet az új részecske fizikában, kikapni a deutron mag kötési energiáját.

Továbbá egy öt-részecske rendszer az instabíl negatív müon is

müon(-) = (e,P,e,p,E).

Ennek is kísérletekböl ismerjük a kötési energiáját és a felezési idejét. Mehet ennek is a kiszámítása.

Nem is tudom miért nem néznek a magyar részecskefizikusok a KFKI-n bele a Szász könyvébe megtanulni az új részecskefizikát. Ott van a KFKI könyvtárában.

Ha kételyük merülne fel a részecskefiziksoknak az új fizika érvényességében, egyszerü ezen segiteni: Végezzék el az experimentum crucsi-t a kémiai elemek eltérö szabadesése ellenörzésére, pl. a brémai ejtötoronyban.

Vegyük egy saccolának alapul, hogy a 208Pb izotóp kb. 1500 részecskére válik szét az LHC-beli ütközésnél.

Ez azt jelenené, ha csak P,e és p-vel számolunk, hogy egy protonra kb 2.5 pozitron jut a 208Pb felépítésénel. Ekkor ez az izotóp 1466 részecskére bolmana.

De nem kell totózni, modellel kiszámítani is lehet a 208Pb izotópot. Természetesen egy új magmodellel.

Kedves moderátorok! Valami nem müködik rendesen a rendszeretekben: a #51 hozzászólást elírás hiba miatt módosítani akartam, de bent maradt.

Minden ismert e,p,P,E-ból álló részecske tehetetlen tömege így függ össze a kötési energiájával

m(részecske;i) = (N(P) + N(E)) m(P) + (N(p) + N(e)) m(e) - E(kötés)/c^2.

Találmányok - Felfedezések fórum 63-as hozzászólásában a következőket írtam:
2010-09-02, 01:25 AM <hr>
Sötét energia - Ugyan már ne vicceljünk!

A fizikai világszemléletünk egyik alternatívája.

Van az erő. A világunkat összetartó hatás. Ez tartja össze az atommagokat, a csillagokat. Ennek hatása a gravitáció.

Az erő csak az elemek egy részére hat. Az elemek másik csoportja számára mintha nem is létezne. Az első csoport számunkra a fizikai anyag, a második az éter fogalmába csoportosítható. Az éterre az erő nem hat, az erő számára olyan, mintha nem is létezne. Hatása mégis jelentkezik, mert az elektromos áram lüktetése az étert rezgésbe hozza, illetve az éter rezgése miatt elektron mozgás következik be.

Először foglalkozzunk az atommagok létével.
Az erő minden anyagra ugyanolyan hatással van. A minden irányból ható erő neki ütközve a fizikai részecskének nyomó erőt fejt ki. Sok elemi részecske képes egymásba csúszni. Ha több egymásba csúszik, csak egy elemi részecskének az ellenállásával fog az erő találkozni. Egy atommag szétszedéséhez kb. annyi energia kell, amennyi erő azt összetartja. Egymásba csúszni csak bizonyos elemek képesek. (proton - neutron)

Miközben az erő az elemeknek ütközik, térerőt gerjeszt. Az a térerő pedig a szomszédos elemeket távol tartja. Csak hogy érezzük a helyzetet: ha az atommag egy gombostűfej nagyságú, akkor a szomszédos atommag tőle száz méter távolságra van.

Az erő mindenhonnan hat. Így hatása kiegyensúlyozott. Ez miatt vesz fel egy vízcsepp a súlytalanság következtében gömb alakot. A vízcsepp az erővel szemben így tud a legkisebb ellenállással válaszolni.
Ha nagy mennyiségű anyag kerül a térbe, az erő nagysága azon keresztül hatolva csökken. Az égitestek (testek) felszínén a hatás kiegyensúlyozatlan. A test felszínén a szabad oldalról nagyobb erő hatás érkezik, mint a test felőli oldalról.
Ez a gravitáció.
Csakhogy érezzük az erőket: a feketelyukak felszínén valószínűleg csak az egyik oldalról jön az erő. Az az erő, amely életünket biztosítja.

Valószínűleg az éter egyenletesen kitölti a világmindenséget. Annak is kell nyomásának, mennyiségének lenni. Hogy kitölti a világmindenséget, bizonyíték, hogy amennyiben összenyomják a gázokat, az összenyomott gázból hő keletkezik. Ha a gáz szétterjed, étert szív magába, vagyis lehűl. Hiszen azt mondtuk, az éter egyenletesen kitölti a világot!
A hőmérséklet valahogyan az éter mennyiségével, áramlásával függ össze.

Néhány beírással ezelőtt azt írtam: "Csak az tudja elmagyarázni a dolgokat, aki érti is azt." Én nem értem ezeket a dolgokat, sok lett a kinyitott kapu. Amit tudok: A tudós világgal nagy baj van.

Sötét energia - Ugyan már ne vicceljünk!

Einstein kinyújtott nyelve.
Avagy a Bohr- féle atom modell vége.

Ha a pozitív töltésű atommag vonzza az elektront, miért nem csapódik az elektron az atommagba?

A magukat okosnak kikiáltó nagy emberek erre a kérdésre azt mondták, hogy hókusz - pókusz, és elővették a bolygó rendszerek mintáját.

Pedig ha egy kicsit gondolkoztak volna, mást is kitalálhattak volna helyette. Van más fizikai jelenség, mely a problémára modellt ad, ugyanazzal a eredménnyel. A Mengyelejev táblázatot nem kell átalakítani, minden kémiai, fizikai jelenség változatlanul működhet tovább.
De a további lehetőségek kitárulnak.

Szóval az elektronok nem keringenek az atom mag körül. Egyszerűen csak ott vannak. Ugyanazon a helyen, de egy másik világban. Számunkra egy képzeletbeli fal választja el az atommagot az elektrontól. Csak számunkra, mert az az elválasztó fal ott van, habár nem látjuk. Divatos szóval az elektron egy másik dimenzióban van. Az elektron nem a mi világunkhoz tartozik. A két világ közti kapcsolat az erőtéren keresztül jön létre. Az elektron erőtere a proton erőterével kiegyenlíti egymást, ezzel biztosítva, hogy a mi világunkban létező protonok minél közelebb kerülhessenek egymáshoz. Meglehet, a mi világunk protonja a másik világ számára elektron. Az elektronnak a tömege megközelítőleg ugyan az lehet mint a "mi" protonunké, de számunkra ez nem létezik, úgy látjuk, annak szinte nincs tömege.
Az elektronnak csak az erőterét láthatjuk.

A kovalens kötés, a molekulák ugyanúgy működnek tovább.
Csak az atom fizikát kell kifordítani a sarkából.

Tisztelt fizikus urak! Költői kérdés:
Melyik az a fizikai jelenség amelyik modellt ad a világ ilyen működésére?

Tisztelt fizikus urak!

Vajon a mágnesség kétpólusú hatására tudnak e valami magyarázatot adni?

A villamos áram által keltett hő, és fény energia.

A mennyezeten lévő égőbe ugyanannyi elektron megy be, mint amennyi kilép. Változatlan formába. Ha eltekintünk az izzó szál párolgásától, az izzó szál ugyan olyan marad, mint előtte.
A villamos teljesítmény átalakul hő, vagy villamos energiává.
Ez egy paradigma. Elgondolkozni rajta tilos!

Vegyünk egy hidraulika rendszerrel működtetett víz szivattyút. Ha megindul az oda és visszavezető csöveken az olaj, a hidromotor megindul, az alatta lévő tartályból a hidromotor által forgatott szivattyú nyomja bele a vizet a locsoló rendszerbe. A fenti eset alapján akkor azt mondjuk, hogy a hidraulika olaj energiája átalakult vizi energiává?

Igen, de mégsem. Mert az első esetben csináltunk egy hókusz - pókuszt- Azt mondtuk, hogy a villamos energia átalakult hőenergiává. Átalakult gondolják, hiszen ha a vasat ütjük, az is felmelegszik.
Az elektronok ütik az atommagot, attól melegszik? Sántít a dolog. Nem attól melegszik a kalapált vas, mert szerkezete átalakul? De sem az izzószál, sem az elektronok nem változtak meg!
Valójában az elektronok csak közvetítik az energiát. Mint a hidromotor esetében az olaj. Vagy mint egy meghajtó tengely. Annak sem változik a szerkezete. ( Hacsak el nem törik.)

A mai felfogás szerint logikus lenne, ha egy idő után az izzószálban egyszerűen elfogyna az ellenállás, vagy a fény "alapanyaga". Mert az elektronok változatlan formában jönnek, és mennek. A fény "anyagi utánpótlása" pedig nem akar elfogyni!

Itt valami katasztrofális ismeret hiányt érzek. Valamiről nem akar tudni a gyakorlattól elszakadt tudósvilág.
Az előző két beírásom után mondhatjuk, a válasz ott van az orrunk előtt.