Magyar őstörténet

Magam la · 2009 Május 5

Fenyolori írta:
Türk Attila: Kik vagyunk mi magyarok

Kedves Lóri!

Türk Attila téved, mi nem vagyunk törökök!

oposur · 2009 Május 5

Vázlat a Szibiánokról.
Furcsa és hihetelen természetesen amit írok (nem saját találmányom ez, de kétségem sincs az igazsága felől) vagyis az, hogy a Szibán-Hunyadiak Árpádháziak. Ki tudja valamennyire a családfájukat, hogy ezt megcáfolja?
Röviden tehát az alábbiak szerint olvastam Róluk.
Árpád második felesége Eperjes volt, a kassai kabar fejedelem lánya, őt már egyik kárpátmedencei útján feleségűlvette -891 ben!- Debrecenben. Mielőtt hozzáment Eperjes, megállapodtak: az első fiuk lesz az utód fejedelem és nem Árpád nagyfiai, akik a meghalt Abaciltól ( Nyék fejedelem lányától) születtek. Vagyis Levente, Ják, Tarhos és Üllő háttérbe szorúl.
Árpád első gyermeke -Epejestől- Zsolt (Solt) volt (892-955) tehát Ő lett az apja után a fejedelem. Három fia született: Bereg (vagy Botond), Csák és Taksony.
A Csákok nagyon szaporodtak, hamarosan a nagycsaládjuk felbomlott, megkellett tehát különböztetni a família családjait. Egyik családot Szibiánnak keresztelték, vagyis ezt a nevet vették fel. A Szibiánok jobban III. Béla után (1172-96) tünnek fel. Az első Jank ekkor karakórumi kiképzést kapott ( Temüdzsin városa ez, most ássák a németek), majd a kereszteshadat szervezi II. Endre (1205-35) számára. Tehetséges katona, délvidék bánja.
Jank unkája szintén Jank nevet visel, Ő követ Kambalukban (Peking) Kubilájnál. IV. (Kun) László küldi követségbe.
Jank egyik fia Fajsz (1309-?) Róbert Károly kedveltje volt... Fajsz fia Rajk volt (1330-?) aki Nándorfejérvár parancsnoka lett.. Rajknak a Demők nevű utódja (1362-?) többek között szörényi bán. Demők első fia Vajk (1406-56) névre hallgatott. Eleinte, míg felnem vette a korán meghalt öccse (Jank) nevét tiszteletből és kegyeletből (akkor lehetett ilyen szokás) ..Tehát Szibián Vajkból ifjúkorában Szibián Jank lett...Kedves embere lett Zsigmondnak, a legszebb udvarhölgyét vette feleségűl, Szilágyi Erzsébetet, az esküvő Hunyadváron volt 1430 pünkösdjén. Zsigmond kérésére azonban nevet változtatott és a budai kápolnában Hunyadi János névre keresztelték. Igen, Ő a nándorfejérvári győző, László és Mátyás apja..
Nagyon röviden így néz ki a Hunyadiak családja Jánosig. Ezekszerint Ők nem románok, hanem Árpádháziak...Nekem megrázó volt ez megtudni, szemben a kiváló történelemkönyvekben foglaltakkal..
Persze sok kérdés felmerűlhet, pl mit keresett Árpád a Kárpátmedencében 896 előtt? Hát felderített, pucoltatta a hágókat...na és Debrecen már létezett? Kik építették? Milyen templomban esküdtek? Hogy kerűltek ide a kabarok és fejedelmük Verecke? Inkább nem folytatom..

Magam la · 2009 Május 5

Hihető történet.
Évekkel ezelőtt láttam a tévében egy szlovén kobzost, aki Szibinyáni (Szibiáni?) Jank - azaz Hunyadi János - hőstetteiről énekelt. Megdöbbentő volt hallani, hogy ők még így emlékeznek rá!

Magam la · 2009 Május 5

Szkíta kiállítás finnugor módra

Szkíta kiállítás finnugor módra
http://www.mariaorszaga.hu/index.php?menu=bovebben&kod=4359&rovat=

estfen · 2009 Május 5

Tóth Imre: Idézetek a szkíta népekről

Trogus Pompeius: "A szkíták ezerötszáz éven át, minden más nép előtt birtokolták Káldeát, (Mezopotámiát) s ők a világ legősibb nemzete, régiségben még az egyiptomiakat is felülmúlják."
„Az első szkítáktól, azoktól a vallásos lelkületűektől és mocsoktalan jelleműektől az idegen vétkekkel való megfertőződés következtében eltávolodtak az időközben élő szkíták… addig a korig, amelyben a magyar név alatt váltak ismeretesekké és Pannóniában kezdtek örök állandó hazát alapítani. Akkor ugyanis, miként ha a tűztől eltávolítjuk a vizet, magától visszatér eredeti hűvösségéhez, éppúgy tértek vissza ők… őseredeti erkölcsi romlatlanságukhoz.” fficeffice" /><O></O>
(Eusthatius metropolita 1115-1195)

Magam la · 2009 Május 6

estfen írta:
Trogus Pompeius: "A szkíták ezerötszáz éven át, minden más nép előtt birtokolták Káldeát, (Mezopotámiát) s ők a világ legősibb nemzete, régiségben még az egyiptomiakat is felülmúlják."

Érdekes, hogy a finnugrista történetírók ezeket a forrásokat teljes mértékben figyelmen kívül hagyják!

oposur · 2009 Május 6

Mátyás király gyermekei.
Csak, hogy befejezzem a Hunyadiakat...Corvin János volt Mátyás első fia és Ő volt az, akit utódjának jelölt a trónra. A dicső és állandóan pézéhes főurakat erre meg is eskette, mégis keresztbe tettek C. Jánosnak, sőt a bírtokait is elkobozták. Mátyás nagy vagyononokat íratott pedig rá.
Amikor a visegrádi palota elkészűlt, akkor a király sokat átjárt a málnásába, a túlpartra, Nagymarosra. Görgényi Piroskáért... született is két gyermekük: a kis Mátyás és László. Beatrix ezt megtudva a bábával megmérgeztette Piroskát..Közben Piroska huga is megjelent a színen és tőle a kis Domonkos származott. A fiúkat Mátyás udvarában élő emberek (kumai és füzesgyarmati sámánok) elvitték keletre, ne történjen velük semmi rossz..
Az avar származású (Boroszló) Borbála Sopronban élt, az ausztriai hadjárat alkalmával találkozott Mátyással, két kislányuk született...róla is tudott a nápolyi feleség.
Különös, de Székely Dózsa György idején -1514 tavaszán- felbukkan a három -addig keleten élő- fiú, ezredei élén ekkor már felvették nevelőik nevét is: Kopácsi Mátyás, Gubacsi László és Csala Domonkos. Még Bakócz érsek is kedvelte Lászlót, sokat beszélegetett vele a kereszteshad kiképzése idején. Mátyás lett azután a kurucok "atyja", László a Kumától érkezett (folyó a Kaukázus előterében) , Domonkos pedig talán éppen Jászvásárról. Ugyanis Domonkosrendi vándorpap volt, egészen Füzesgyarmatig vagyis a Béla -oroszosan Bjelája- folyó felső folyásáig is vándorolt. ((Mellesleg Füzesgyarmat -az Ural ny-i oldala előtt- a Magyar Törzsszövetség fővárosa egy időben))
Mintha ma is előfordulna az országban Kopácsi, Csala és Gubacsi nevű ember..
Namost: Juliánus talált is, meg nem is magyarokat keleten...és 200 év mulva -láthatóan- még azért voltak. Megvolt még a híres Magyarka városa is a XIX. század végéig.
Így zárult le a Hunyadiak története...

petzso · 2009 Május 7

Kiszely Prof. A magyarság rövid története

<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 12"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 12"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CTULAJD%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><title>Magyar Egyház: A Magyar Biblia</title><!--[if gte mso 9]><xml> <o

ocumentProperties> <o:Subject>http://taltoshub.uw.hu/</o:Subject> <o:Author>Hunnia - Magyar Táltos Hub</o:Author> <o:Version>12.00</o:Version> </o

ocumentProperties> </xml><![endif]--><link rel="themeData" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CTULAJD%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_themedata.thmx"><link rel="colorSchemeMapping" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CTULAJD%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_colorschememapping.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:TrackMoves/> <w:TrackFormatting/> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w

unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w

oNotPromoteQF/> <w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther> <w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w

ontGrowAutofit/> <w:SplitPgBreakAndParaMark/> <w

ontVertAlignCellWithSp/> <w

ontBreakConstrainedForcedTables/> <w

ontVertAlignInTxbx/> <w:Word11KerningPairs/> <w:CachedColBalance/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> <m:mathPr> <m:mathFont m:val="Cambria Math"/> <m:brkBin m:val="before"/> <m:brkBinSub m:val="--"/> <m:smallFrac m:val="off"/> <m:dispDef/> <m:lMargin m:val="0"/> <m:rMargin m:val="0"/> <m:defJc m:val="centerGroup"/> <m:wrapIndent m:val="1440"/> <m:intLim m:val="subSup"/> <m:naryLim m:val="undOvr"/> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><style>  </style> MAGYARORSZÁG BEMUTATKOZIK
A magyarság rövid története
<o

> </o

>

<o> </o>

A Kárpát-medence – Terra benedicta (Áldott föld) – a legkorábbi időktől kezdve lakott volt, amit éghajlata, a Kárpátok védő ölelése, termékeny földje, vízzel való bőséges ellátottsága, sajátosan gazdag növény- és állatvilága biztosított. A biodiverzitás mintapéldája ez a szinte zárt földrajzi egység, ezért mindenképpen védendő a globális behatások ellen.<o

></o

>
<o

> </o

>
Kr.e. 9-8 millió évvel ezelőtt Rudabányán él az ősi emberszabású majom, a Rudapithecus hungaricus.<o

></o

>
<o

> </o

>
Kr.e. 320 000 évvel ezelőtt Vértesszőlősön kerülnek elő a magyarországi előember, a Homo (erectus seu sapiens) paleohungaricus n. ssp. Thoma maradványai.<o

></o

>
<o

> </o

>
Kr.e. 200 000 év körüli időből számos ősemberi („neandervölgyi”) lelet származik (Subalyuk-Cserépfalu, Érd, stb.).<o

></o

>
<o

> </o

>
Kr.e. 35 000 évvel jelenik meg a mai ember – a Homo sapiens – Európában, a Kárpát-medencéből életének számos bizonyítéka származik (répáshutai Balla-barlang, Pálffy-barlang, Istállóskői-barlang, Csákvár, Görömböly-Tapolca, stb.).<o

></o

>
<o

> </o

>
Kr.e. 8000 – 4500 az átmeneti kőkor idejéből több lelőhely ismert, embercsontlelet eddig nem került elő.<o

></o

>
<o

> </o

>
Kr.e. 4500 – 2300 az újkőkor (neolitikum) ideje; a korból több száz emberi települést és temetőt ismerünk (Zengővárkony, Aszód, Bicske-Galagonyás, Kopáncs-Kökénydomb, stb.) Ebben a korban ugyanolyan emberek élnek a Kárpát-medencében, mint mindenütt máshol Európában (mediterránok, alpiak, crômagnoniak, nordikusok, dináriak és kelet-baltiak. Az újkőkort nagy embermozgások, valamint növény- és állattartás jellemzi.<o

></o

>
<o

> </o

>
Kr.e. 2300 – 1900 között (a rézkor) a lakosság jelentős része állattenyésztésből él, és főleg mediterrán hatások érik őket (Polgár-Basatanya).<o

></o

>
<o

> </o

>
Kr.e. 1900 – 750 közötti idő a bronzkor. Benépesedés szempontjából mozgalmas korszak; az új lakosok magukba olvasztják a helyi lakosságot.<o

></o

>
<o

> </o

>
Kr.e. 750 – időszámításunk kezdetéig tart a vaskor. Megjelennek a Tisza és Mátra-Bükk hegység közötti területen az iráni magasföldről érkező preszkíták, majd a Kr. előtti VII-VI. században az Alföldön az ugyanonnan érkezett szkíták – ősi magyar néven a „szittyák” – telepednek meg (Szentes-Vekerzúg, Tápiószentmárton, Tápiószele, Zöldhalompuszta, stb.), akik új lovas-kultúrát hoznak. Halottaik fölé halmokat emelnek, gazdag fémművességgel és állattartással rendelkeznek. A Dunántúlra az Alpok keleti feléről a föltehetően illír származású hallstattiak érkeznek, akik a Kr. előtti III. században a Rajna-Marne folyó mentéről jött keltákhoz (Ménfőcsanak, Kölesd-Lencsepuszta, Cece, stb.) hasonlóan az időszámításunk kezdete körül elhagyják a Kárpát-medencét, leszakadt csoportjaik beolvadnak a helyi lakosságba.<o

></o

>
<o

> </o

>
A Kárpát-medencében időszámításunk kezdetétől a Kr. utáni V. századig (elméletileg 410-ig) tart a római kor. Szír, albán és más légiók tartózkodnak a dunántúli Pannónia tartományban (Tác, Bogád, Szőny, Csákvár, Dunaújváros stb.). Virágzik a római kultúra, a „törzsi arisztokrácia” római polgárjogot kap, sokan Róma adófizetői és rabszolgái lesznek. A római korban a Kárpát-medencében több nagyváros (Savaria [Szombathely], Scrabantia [Sopron], Arrabona [Győr], Brigetio [Szőny], Sopiane [Pécs], Napoca [Kolozsvár], Apulum [Gyulafehérvár] stb.) épül.<o

></o

>
A római kor elején az Iráni-fennsíkról az Alföldre érkeznek a lovas kultúrájú szauromaták, majd a jazig-szarmaták (Hódmezővásárhely, Szentes-Kistőke); megtelepednek és beolvadnak a Kárpát-medence alaplakosságába. A római foglalással csaknem egyidőben megjelennek az ún. „barbár népek” (markomannok, jazigok, alánok, vandálok, roxolánok stb.), akiknek kis része letelepedik, de többségük egy idő múlva továbbvonul. <o

></o

>
<o

> </o

>
IV-V. századtól 896-ig tartó időszakot nevezzük a népvándorlás korának. Az első szakaszt a Belső-Ázsiából származó hunok képviselik, akik Kr. után 91-ben, a hsziungnú törzsszövetség bomlása után előbb Turán (Közép-Ázsia) területére (a Csu-folyó vidékére) költöznek, majd a Fekete-tenger északkeleti részén telepednek le, ahonnan a 360-as években a római császár hívja be őket a Kárpát-medencébe, hogy a Tiszántúlon élő gepidákat „kordába tartsák”. Tehát a hunokat „behívják”, nem zsákmányolni jönnek a Kárpát-medencébe.<o

></o

>
<o

> </o

>
406-ban Kelet-Dunántúl (Valéria tartomány) Pannónia, majd 433-434-ben az egész Kárpát-medence (230 km<sup>2</sup>) területe a hunok szállásterülete lesz; a Szerémséget 441-442-ben népesítik be. A mintegy 35 000-nyire főre becsült, fegyelmezett hun lovasíjász jelentős szervezettséget jelent; Attila, aki a 390-es években a Kárpát-medencében (talán Tápiószentmárton környékén) születik, Európának a Kr. utáni első évezred egyik legjelentősebb uralkodója. Több nyelven beszél, diplomáciai kapcsolatokat tart fönt más népekkel, és fényűző palotát építtet. A hunok földművelők és állattartók, jelentős az iparuk, fémművességük és a kereskedelmük. Egyistenhívők, nyelvükre lefordítják a Bibliát (Szent Jeromos, Kr. u. V. század). Attila 453-ban bekövetkezett halála után – becsült lélekszámuk mintegy 165 000 fő lehetett – a hunok a mezőségi Csigle-mezőre, Csigle-dombra vonulnak, majd onnan benépesítik Erdélyt: ők a székelyek ősei.<o

></o

>
A népvándorlás korának második szakaszát a kései germánok korszakának nevezzük, bár a gepidák, a keleti- és nyugati gótok, a kvádok és a szkírek már a római korban is bejöttek a Kárpát-medencébe. 526-568 között tartózkodtak itt a Marne-folyó mellől érkezett langobardok, akik a többi germán néppel együtt továbbvonulnak; jelentős embertani nyomot a Kárpát-medence lakosságában nem hagynak.<o

></o

>
A népvándorlás korának harmadik szakaszát a belső-ázsiai lovaskultúrájú avarok képviselik, akik 568-ban, majd később még két „hullámban” (665-675-ben, majd 710-720 körül) az első türk birodalomból kiszakadva Ordosz vidékéről – Belső-Ázsiából – érkeznek a Kárpátok karéjába, mint zsuanzsuanok; menetközben Közép-Ázsiában csatlakoznak a var-okhoz („tarka lovúak”) népéhez. A Kárpát-medencében letelepednek és az alaplakosság egy részét alkotják. Embertani megjelenésük, kultúrájuk (írásuk, zeneszerszámaik, fémművességük, stb.) hasonló Árpád népének jellemzőihez. Az avarok mintegy 250 évig az egész Kárpát-medence urai.<o

></o

>
A szavárd hunok és a türk onogurok – Árpád népe – a Kr. utáni IV. század elején szakadnak ki a második türk törzsszövetség kötelékéből és Közép-Ázsián (Turánon), a Kaukázuson, Magna Hungarián, Levedi törzsterületén és Etelközön át Árpád vezérletével, valamint három, kazároktól leszakadt törzzsel együtt a Kárpát-medencébe érnek. A magyarság már 838-ban, az Al-Duna-i hadjáratban megismerkedik Atilla király ősi hazájával, és Álmos vezér csapatai már a 860-es években megjelennek a Kárpát-medencében. A kazároktól leszakadt „kabarok” elfoglalják a bolgároktól az erdélyi sóbányákat. 894-ben Meghal Szvatopluk morva őrgróf, akinek birtokai a Kárpát-medence északi részeibe nyúlnak bele, így Árpád vezér 895-ben hét – egymással szövetségbe lépő türk törzzsel együtt – visszafoglalja Atilla nagykirály ősi birodalmát, a Kárpát-medencét. Mivel a Dunántúl 900-ig még Arnulf frank uralkodó tartományának keleti részét alkotja, ezért Árpád népe ezt a területet csak 901-ben foglalja el. <o

></o

>
A magyar csapatok tízes, százas, ezres és tízezres egységekben harcolnak. Egy-egy harcos 3-4 tartalék lovat visz magával. A magyarok harci művészetéről Bölcs Leó bizánci császár (Kr. u. 888-911) a „Taktika” című írásában számol be. Leírja, hogy a magyarság „férfiakban bővelkedő független nemzet”, és taglalja az oldaldeszkás magyar nyerget és a vas kengyelt, amit a világ a magyarok révén ismert meg. A magyaroknak állandó készenlétben van mintegy 30 000 lovaskatonája, akik 120 000 lóval és legalább 100 tonnányi hadfelszereléssel rendelkeznek. Árpád és utódai magyar nagyfejedelmek.<o

></o

>
<o

> </o

>
907. július 4-ike (5-e?) a pozsonyi (braslauerspurchi) csata napja. Ekkor Árpád Pozsony mellett többszörös túlerővel szemben legyőzi a fiatal Lajos német uralkodót, aki büszkén kijelenti: „Ugros eliminandos esse” (a magyarokat ki kell irtani). E csatában meghal Árpád három fia, ő maga is sebet kap, és július 7-én meghal, de a magyarokat nem sikerül kiirtani Európából. <o

></o

>
<o

> </o

>
X. század a magyarság európai beilleszkedésének és államalapításának korszaka. Volt mire alapozni életüket, hiszen a Kárpát-medencében van Európa aranykincsének 40 és ezüstkincsének 50 százaléka. Emellett nagy állatállománnyal, ősi növényeikkel, magvaikkal, dugványaikkal és vesszeikkel érkeznek; arab és bizánci történetírók (Íbn Ruszta, Íbn Fadlan) nem győznek elég dicséretet zengeni a magyarok „szépségéről”, gazdagságáról, Bizánccal és az arab világgal folytatott bartell-kereskedelméről. Korabeli szerzők (frank oklevelek) leírják a „hungarusok”– a magyarok – haditaktikáját és fegyvereit (VI. Bölcs Leó bizánci császár), a Bíborbanszületett Konsztantín császár pedig a honfoglaló törzseket és magát a honfoglalást. A X. században a magyarok 55 európai hadjáratot vezetnek, de jelentős csatavesztésük csak 955-ben, az Augsburg melletti Lech-mezőn volt. A vezérek belátják, hogy Európában nem a belső-ázsiai törzsszövetség, hanem az államiság az elfogadott államforma, ezért Géza fejedelem pénzt nyomat, egész családjával felveszi a római kereszténységet, fiának – Istvánnak – bajor hercegnőt választ feleségül és lerakja a magyar állam alapjait. Géza nagyfejedelem (970 [972] – 997) egyistenhitű, keresztény, megalapítja Esztergom városát, Pannonhalmát, Székesfehérvárt és Veszprémet. <o

></o

>
<o

> </o

>
960. Taksony vezér letelepíti a besenyőket az országban.<o

></o

>
<o

> </o

>
1000. karácsonyán István királyt a hunok beavató koronájával megkoronázzák, és ezzel kezdetét veszi az Árpád-ház dinasztikus uralkodása, amely 1301-ig tart. Az Árpád-házi királyok idején a Német-Római Szent Birodalom és a Kelet-Római (Bizánci) Birodalom mellett a Magyar Királyság Európa harmadik legszervezettebb állami-politikai és gazdasági egysége, több európai uralkodó-ház vágya, hogy magyar herceg vagy hercegnő kerüljön udvarába. A világ második alkotmányát – a 720-as izlandi alkotmány után – Szent István fogalmazta meg Imre hercegnek írt intelmeiben. A világ egyetlen uralkodó háza sem adott annyi szentet (tizet) a világnak, mint az Árpád-ház. Amíg a XIII. század végéig Európában 28 uralkodó házból származó személyt avattak szentté, addig nálunk csak az Árpád-házból 10-et (Szent Istvánt, Szent Imrét, Szent Lászlót, Piroskát [Irénét], Szent Margitot, Szent Erzsébetet, Szent Kingát, Szent Jolantát, Boldog Erzsébetet és tössi Boldog Ilonát). Az Árpádok idején Magyarország bekapcsolódik az európai kulturális-szellemi vérkeringésbe, szerzetesrendek alakulnak, és számos város épül. Székesfehérvár zarándokközpont, királyi székhely és koronázóváros lesz.<o

></o

>
<o

> </o

>
1074-ben letelepednek az országban a besenyők maradványai, 1235-ben az Iráni-magasföldről érkező jászok, 1243-ban és 1246-ban a kis- és nagy kunok; ezzel befejeződik a Belső-Ázsia felől a Kárpát-medencébe költöző nagyállattartó lovas népek betelepedése. Szent István király idejében érkeznek az úzok, a rutének, majd megindul a hospesek („vendégek”) befogadása (németek, szászok, franciák vallonok, olaszok, böszörmények, kálizok, varsányok, szlovákok, románok, ruszinok és zsidók). A magyarság mindig befogadó nép volt és máig az maradt, vendégszeretetéről mindig híres volt. <o

></o

>
Az Európai Magyar Birodalmat I. (Szent) László király (1077-1095) hozza létre. Korában országunk kiterjedt az Adriáig. III. Béla király (1172-1196) Európa leggazdagabb uralkodója évi 23 000 tonna ezüsttel (a francia királyoknak 17 000, az angoloknak csak 9 000 tonna ezüstje volt). A Kárpát-medencében járó arab utazók megemlítik, hogy az Árpádok idejében a magyarok földjén 78 város volt és a XII. század végén 91 monostor működött.<o

></o

>
<o

> </o

>
1241. április 11-én a Muhi pusztánál a magyar seregek megállítják az Európára törő mongolokat és ezzel első ízben védik meg Európát a pusztítástól. A muhi csata után a mongolok kénytelenek visszavonulni hazájukba. IV. Béla magyar király (1235-1270) helyreállítja az ország rendjét, és végleg letelepíti a kunokat. Ebben az időben az országban már 89 vár állott. <o

></o

>
<o

> </o

>
1301. A „vegyesházi” királyok uralkodásának kezdete. (I.) Károly Róbert (1301-1342) az Anjou Capet-dinasztia tagja, (I.) Nagy Lajos (1342-1382), és leánya Mária királynő (1382-1395) Lengyelországnak is uralkodója, Luxemburgi Zsigmond (1387-0437) német, cseh, itáliai király majd német császár, (V.) Habsburg Albert (1437-1439) és (I.) Jagello Ulászló (1440-1444) lengyel származásúak, V. László (1444-1457) lengyel király is. Vegyes-házi királyaink nagy európai uralkodócsaládokkal tartják fenn a rokonságot, paloták épülnek, és tovább erősödik a kulturális és kereskedelmi élet. 1367-ben Pécsett egyetem működik és az országban mintegy 20 000 település van. Az 1389-es rigómezei csata után megindul a szerbek beáramlása az országba. <o

></o

>
<o

> </o

>
1456-ban az oszmán török hadak Európa felé törnek; Nándorfehérvárnál június 29-én Hunyadi János kormányzó (1444-1453) és az olasz Kapisztrán János kapucinus szerzetes kevés keresztes segítséggel megállítja a törököket; III. Calixtus pápa e győzelmet elősegítendő rendeli el a déli harangszót, amely mai napig hagyomány.<o

></o

>
<o

> </o

>
1458 (I.) Hunyadi Mátyás 15 évesen lesz az ország nagy reneszánsz uralkodója (1458-1490). Nevelését Vitéz János bíboros vállalja, így lesz Mátyás király Európa legnagyobb reneszánsz uralkodója. Első felesége a cseh Podjebrád Katalin, második a nápolyi Aragóniai Beatrix. A királyi udvarban jelen vannak a reneszánsz nagy mesterei (Janus Pannonius, Marzio Galeotto, Botticelli, stb.), kéziratos könyvtára 2500 kötetből áll. 1473-ban Budán Hess András Közép-Európa első nyomdájában megjelenik a Budai Krónika, Pozsonyban és Budán egyetem működik. Mátyás király idejében ugyanannyi (5,4, mások szerint csak 4,2 millió) ember beszéli a magyar nyelvet, mint amennyi az angolt. A nemzetiségek száma az országban mintegy 800 000 fő. <o

></o

>
Hunyadi Mátyást a trónon a lengyel II. (Jagello) Ulászló (1490-1516), majd II. Lajos (1516-1526) követi, az utóbbi felesége Habsburg Mária.<o

></o

>
<o

> </o

>
1526. augusztus 29. Mohácsnál a magyar és európai zsoldos csapatok mintegy 80 000-es sereggel megütköznek a 200 000 fős török sereggel; az ütközet 6000 magyar, 17 000 vallon zsoldos, II. Lajos magyar király, 7 püspök, 28 főúr és 500 nemes halálával végződik, és ezzel elkezdődik a közel 150 éves török uralom. Az országban két koronázott király van (Ferdinánd [1526-1564] és I. Szapolyai János [1526-1540]). <o

></o

>
<o

> </o

>
1524-ben Szulejmán békés elvonulást kér a magyaroktól, hogy V. Károly császár ellen vonulhasson, de ezt a királyi udvar megtagadja. Így hadjáratot indít a magyarok ellen. Buda töröktől való elfoglalása után (1541-ben) az ország három részre szakad; 1. a Tiszától keletre eső területre, az Erdélyi Fejedelemségre, 2. az ország nyugati részére, a Habsburgok által bekebelezett Magyar Királyságra és 3. az ország középső, törökök által megszállt területre. <o

></o

>
A magyar szellemi élet jelentős részben Erdélyben folytatódik, amely a magyar állam menedékhelyévé válik. Báthory István nemcsak erdélyi fejedelem, hanem 1575-től Litvánia és Lengyelország királya is. Bocskai István 1605-től nemcsak Erdély, de Magyarország Fejedelme is; győztes szabadságharcot vív a német seregek ellen. Erdély aranykora Bethlen Gábor (1620-1629) és I. Rákóczi György (1630-1648) uralkodása idején köszönt be. Állami monopólium lesz a sókivitel, a méhviasz, a méz, a szarvasmarha-eladás, az állatbőr és az ércek értékesítése. Az 1568-as tordai országgyűlés a világon először deklarálja a vallásszabadságot. A Magyar Királyság trónjára 1526 decemberében Habsburgok kerülnek, akik 1918. november 13-ig meg is tartják a trónt. <o

></o

>
A török hódoltság területe főleg az Alföldet foglalta magában. A közel 150 éves török „megszállás” idején a kisebb települések megszűnnek, ugyanakkor számos város épül. Nagy népességmozgás jellemzi e kort, de a gazdasági élet nem omlik össze; a törökök által megszállt területekről jelentős méreteket ölt a vörösbor (kadarka), a szilajmarha, a bakonyi sertés és a gabonakivitel. <o

></o

>
<o

> </o

>
1686. Budát XI. Ince pápa pénzügyi támogatásával a szövetséges csapatok Lotharingiai Károly fővezérségével visszafoglalják a törököktől; Lotharingiai Károly 62 000-es seregében 15 000 magyar katona harcol. A török megszállást gyakorlatilag az 1697-es zentai csatáig, illetve 1699-ig számítják. Ezt követően az országrészek újra Magyar Királysággá egyesülnek. I. Lipót császár Erdélyt német tartománnyá teszi, a várakat felrobbantja; németeket, szerbeket és románokat telepít az országba. 1718 után a Temesköz is felszabadul a török uralom alól, de nem csatolják Magyarországhoz, hanem Temesi bánság („Bánát”) néven külön tartomány marad. A törökök távozása után újabb telepesek (szlovákok, „görögök”, svábok) jönnek az országba; számuk megnő, és a gazdaság felvirágzik. Ebben az időben az ország még termékfelesleggel is rendelkezik.<o

></o

>
<o

> </o

>
1687. A magyar országgyűlés elismeri a Habsburg dinasztia örökös királyságát; a Habsburgok sok idegent jutalmaznak magyar nemességgel. Az ország bányakincseit zálogba adják, a magyarság rovására a betelepítetteknek kedveznek, az adókat duplájára emelik és betiltják a szabad vallásgyakorlást. <o

></o

>
<o

> </o

>
1699. január 26. II. Musztafa és I. Lipót között megkötött karlócai béke értelmében Erdély is Habsburg kormányzás alá kerül. Névlegesen ugyan a magyar korona alá tartozik, de valójában Magyarországtól közigazgatásilag független, különálló tartományként kezelik.<o

></o

>
<o

> </o

>
1703. A Habsburgok ellen nem jön létre a francia és a lengyel szövetség. Több ízben történik kísérlet arra, hogy az ország megszabaduljon a Habsburg elnyomás alól; legjelentősebb II. Rákóczi Ferenc szabadságharca. II. Rákóczi Ferenc kiadja a jelszót: „Cum Deo pro patria et libertate” (Az Istennel a hazáért és a szabadságért). Létrejön a Habsburgok elleni nemzeti egység. II. Rákóczi Ferenc 1704-ben erdélyi fejedelem, 1705-ben Magyarország „vezérlő fejedelme”. <o

></o

>
<o

> </o

>
1711. április 30-án a majtényi síkon II. Rákóczi Ferenc és a kurucok kényszerűségből leteszik a fegyvert („szatmári béke”). <o

></o

>
<o

> </o

>
1723 A Pragmatica Sanctio törvényesen rendezi a Habsburg uralkodó és a magyarországi rendek viszonyát.<o

></o

>
<o

> </o

>
A Habsburg Birodalomban főleg Mária Terézia (1740-1780) és fia, II. József (1780-1790), a felvilágosult abszolutizmus szellemében uralkodik; ráébrednek a paraszti réteg fontosságára, mert ők fizetik a legtöbb adót. Tizenegy magyar huszárezred ontja vérét Habsburg érdekekért Európa hadszínterein (gróf Hadik András, Nádasdy Ferenc, stb.). <o

></o

>
<o

> </o

>
A reformkor idején kiemelkedő személyiség József nádor, („osztráknak született és magyarként halt meg”), akinek 1797-1847 közötti nádorsága idején számos intézmény (Magyar Tudós Társaság, Széchényi Könyvtár, Ludovika Akadémia, stb.) jön létre. Széchenyi Istvánnal az élen az országban több jelentős építkezés zajlik (Tisza-szabályozás, Lánchíd-alagút, Pest nagyvárosiasodása, stb.).<o

></o

>
<o

> </o

>
II. József halála után az osztrák udvar nemtetszése ellenében beköszönt a magyar nyelv, irodalom, ruházat, zene, tánc új virágkora. A felvilágosodás Magyarországon számos irodalmi és művészeti alkotás motiválója. Az osztrák elnyomás egyre erősödik, amit a szabadságot szerető magyarok nehezen tűrnek. A reformkor idején jelentős magyar személyiségek (gróf Széchenyi István. Kossuth Lajos, Wesselényi Miklós, Kölcsey Ferenc, Deák Ferenc, stb.) állnak az ország érdekeit védők élére. Az ország „ébredése”, a nemzeti radikálisok (Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Táncsics Mihály) Magyarország Európához való felzárkózását eredményezi.<o

></o

>
<o

> </o

>
1848. március 15. A márciusi fiatalok Petőfi Sándor költő vezetésével vér nélküli forradalmat robbantanak ki, és érvényt szereznek a nemzet követelésének, a „12 pontnak”. Március 17-én gróf Batthyány Lajos önálló független és felelős magyar kormányt alakít, április 7-én megalakul az első független magyar kormány és felszámolják a feudális rendszert. V. Ferdinánd április 11-én szentesíti Magyarország függetlenségét és kimondják Magyarország és Erdély egyesítését. A ruszinokat és a szlovéneket kivéve a szerbek, a szlovákok, a horvátok és a románok szembe fordulnak a magyar szabadságharccal. 1848 nyarán a bécsi udvar elérkezettnek véli az időt, hogy Magyarországon visszaállítsa teljhatalmát. Szeptember 11-én Jellasics 35 000 főnyi seregével átlépi a Drávát; támadását szeptember 29-én Pákozdon leverik. <o

></o

>
<o

> </o

>
1848-49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újkori történelmének meghatározó eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve. Szerves része az 1848-as európai forradalmi hullámnak, de egyedül a magyarság jutott el a sikeres katonai ellenállásig. Az osztrákok csak a cári Oroszország beavatkozásával tudnak győzni. <o

></o

>
<o

> </o

>
1848 szeptember. Az osztrákok lemondatják Batthyány kormányát, Erdélyben kitör a román népfelkelés. Október 30-án Schwechat mellett az osztrákok győznek, Erdélyben egyedül Háromszék folytatja a szabadságharcot. Az európai forradalmak nagy részét már leverték, Windisch-Grätz a magyar csapatok ellen vonul (téli hadjárat). A magyar országgyűlés 1849. január elejétől május 31-ig Debrecenben ülésezik, majd április 2-ika és május 21-ike között megindul a „dicsőséges tavaszi hadjárat”, amely Erdély, Komárom és Buda ideiglenes felszabadításával (április 23) végződik. <o

></o

>
<o

> </o

>
1849. június közepén 200 000 főnyi orosz sereg tör az országra; Görgey Artúr serege csak 30 000 emberből áll. Görgey augusztus 13-án Világos mellett az oroszok előtt leteszi a fegyvert. <o

></o

>
<o

> </o

>
1849. október 6. Aradon kivégzik a magyar forradalom 13 tábornokát, több száz tisztet és polgári személyt halálra és várfogságra ítélnek; a foglyul ejtett magyar (főleg székely), lengyel és német katonákat besorozzák az osztrák hadseregbe. A császáriak évekig folytatják a megtorlást. A neoabszolutizmus – a rákényszerítés és a megtorlás – kora következik, amely az Osztrák Császárság Poroszországtól elszenvedett katonai vereségéig (1859 és 1866) tart. <o

></o

>
<o

> </o

>
1867. július 28-án Ferenc József megkoronázása (június 8.) után szentesíti a kiegyezési törvényt, amely révén létrejön az Osztrák Császárság és a Magyar Királyság között egy „elméletileg” paritás elvű dualista állam, az alkotmányos Osztrák-Magyar Monarchia, amely 1918-ig az I. világháború végéig áll fenn. A kiegyezés ugyan nem biztosítja Magyarország teljes függetlenségét, mégis reális kompromisszumot és mintegy 50 éves „viszonylagos” békés életet és gazdasági fejlődést jelent. Ebben az időben Magyarország a korábbi agrárországból a XX. század elejére jelentős exporttevékenységet folytató agrár-ipari országgá lesz. Magyarország gazdasága az osztrákokénál és azonos léptékű Európa gazdag államaiénál (Belgium, Hollandia, Norvégia, Nagy-Britannia, stb.) gyorsabban növekszik. Az Osztrák-Magyar Monarchiának az I. világháborús katonai vereség és a nemzetiségi mozgalmak vetnek véget.<o

></o

>
<o

> </o

>
1896 a millennium éve; az ország a honfoglalás 1000 éves jubileumát ünnepli. Felpezsdül a szellemi és nemzeti politikai élet, a főváros arculatát máig meghatározó épületek, intézmények igazolják a magyarság tehetségét és hazaszeretetét. <o

></o

>
A századfordulón az európai nagyhatalmak katonai szövetségbe tömörülnek, hogy érvényesíthessék hatalmi törekvéseiket. Az egyik oldalon Németország és a Monarchia, vele szemben kezdetben Anglia, Franciaország és Oroszország áll, majd csatlakozik Japán, Törökország, Olaszország és Románia. A fronton mintegy 20 millió katona harcol. Az első világháborút Ausztria robbantja ki; a magyar katonákat a keleti és az olasz fronton egyaránt bevetik. Veszteségeink (Gorlice, Doberdo, Piave, Isonzo) hatalmasak. 1917. április 6-án az Amerikai Egyesült Államok is hadat üzen Németországnak, ezzel eldől az első világháború sorsa. Magyarország a vesztesek között van. <o

></o

>
<o

> </o

>
1918. november 13-án IV. Károly király lemond a magyarországi államügyekbe való részételről, de a trónról nem. November 16-án kihirdetik a Független és Önálló Magyar Népköztársaságot, és 1919. március 21-én a Tanácsköztársaság létrejöttével kezdetét veszi a Vörös Terror. Július 31-én Magyarországot megszállják a világháborút megnyerő antant országok csapatai. <o

></o

>
<o

> </o

>
Az első világháborút lezáró ún. Párizs környéki békék keretében az 1920. június 4-én Trianonban aláírt szerződés Magyarországot nemzeti állammá minősíti. A mintegy 18,3 millió lakosú történelmi Magyarország területének 67,3 %-a és lakosságának 58,4 %-a a környező országokhoz kerül. 1920-ban a megcsonkított Magyarország 7 986 875 főre csökkentett lakóinak 89,6 %-a magyar anyanyelvű. Trianon után 426 000 magyar kényszerül szülőföldje elhagyására és Magyarországra menekülésre és mintegy 3 227 000 magyar kerül új államok határai közé. A trianoni békeszerződés által kijelölt új határok szétszabdalják az addig jól működő kárpát-medencei gazdasági egységet, és Közép-Európában új nemzetiségi politikát generálnak, amelyek végső soron hozzájárul a II. világháború kitöréséhez. Az antant hatalmak a mai napig semmit nem tartanak be a békediktátum rájuk vonatkozó, vállalt kötelezettségeikből.<o

></o

>
<o

> </o

>
1920 márciusában Horthy Miklós ellentengernagy a Magyar Királyság kormányzója lesz. 1921 tavaszán IV. Károly király sikertelen puccskísérletet hajt végre a királyság helyreállítására. Megalakult Bethlen István kormánya, Magyarországot felveszik a Népszövetségbe. Horthy Miklós országvezetése idején a csodával határos módon a csonka Magyarország magára talál, iskolák épülnek, felpezsdül a gazdasági (autógyárak, repülőgépgyárak, vasművek stb.), a szellemi (tudományos, színházi, operaházi, zenei) élet, és a mezőgazdaság a népfőiskolák szervezésével fölvirágzik. Hazánk ismét jelentős tényező lesz Európában.<o

></o

>
<o

> </o

>
1941. június 22. Adolf Hitler célja a francia hegemónia megszüntetése és a Szovjetunió felszámolása. Nagy-Britannia 1939 végén lép be a világháborúba. Imrédy Béla után 1939. február 16-án gróf Teleki Pál lesz a magyar miniszterelnök, aki megpróbál semleges maradni. Teleki Pál nézete, hogy „a német vereség a mi vereségünk is lesz, de a német győzelem a mi pusztulásunk!” Magyarország sokáig megtartja semlegességi politikáját, de kényszerűségből folyamatosan elkötelezi magát Németország oldalán. Horthy Miklós kormányzó és Kánya Kálmán Varsóban németellenes olasz-lengyel-jugoszláv-magyar „horizontális tengelyről” tárgyal. <o

></o

>
<o

> </o

>
1938. november 2-án Felvidéket, 1940. augusztus 30-án Észak-Erdélyt és Székelyföldet (43 591 km<sup>2</sup>, 1 123 000 magyar) visszacsatolják az országhoz; Bácskát, Baranyát és a Muraközt is visszaveszik a magyarok. <o

></o

>
<o

> </o

>
1940. szeptember 27-én Németország, Olaszország és Japán háromhatalmi egyezményt köt, amelyhez Magyarország 1940 novemberében csatlakozik. Németország 1941. június 22-én megtámadja a Szovjetuniót, június 27-én a kassai provokáció után Magyarország tudomásul veszi a hadiállapotot a Szovjetunióval. 1943 novemberében Európában megindul az amerikai offenzíva.<o

></o

>
<o

> </o

>
1943. január 12-én a második magyar hadsereg a Don-kanyarban Voronyezsnél vereséget szenved; 41 000 magyar katona elesik és 28 000 orosz fogságba kerül. A német vereség elkerülhetetlenségét látva Horthy Miklós kormányzó 1944. augusztus 24-én megpróbál átállni a szövetségesek oldalára, de a németek megszállják Magyarországot; Horthyt lemondatják és rövid időre a nyilaskeresztes párt veszi át a hatalmat. <o

></o

>
<o

> </o

>
1944 augusztus 25-én a szovjet csapatok átlépik a magyar határt. 1944-1945 telén az orosz front óriási pusztítást végezve végigvonul Magyarországon; Szovjetunió megszállja az országot. Második világháborús emberveszteségünk mintegy félmillió emberre (300 000 katonára és sok polgári áldozatra) tehető. <o

></o

>
<o

> </o

>
1945. február 13-án befejeződik Budapest ostroma. Az ország infrastruktúrája elpusztul, a nemzeti vagyon jelentős részét a németek és a szovjetek elrabolják. Valamennyi visszacsatolt országrészt (Felvidéket, Erdélyt, Kárpátalját, Bácskát, Muraközt és a Vajdaságot) elveszítjük, Pozsony előtt még három falut is elcsatolnak a magyaroktól, sőt, Őrvidék egy része is a vesztesek oldalán álló osztrákok kezébe kerül. <o

></o

>
<o

> </o

>
1945. február 4-11 ül össze a Krimben a jaltai konferencia, július 17 – augusztus 2. között zajlik az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és a Szovjetunió Potsdam-i értekezlete, amelyen Magyarország békeszerződése szerepel.<o

></o

>
<o

> </o

>
1947. február 10. A „második Trianon”, amely a párizsi béke aláírásával ér véget, amelynek értelmében Magyarország határai a trianoni határokkal egyezik meg. Magyarország a Szovjetunó megszállási övezetébe kerül; Rákosi Mátyás vezetésével a Magyar Kommunista Párt szerzi meg a hatalmat. Annak ellenére, hogy az 1945. november 4-ikei választást 57 %-al a Független Kisgazda Párt nyeri meg, a kommunista párt megfélemlítéssel, lejáratással, gyilkosságokkal, koncepciós perekkel (mintegy 1 millió embert vontak ügyészi eljárás alá) és csalásokkal kiszorítja ellenfeleit (mintegy 30 ezren kerültek rendőri őrizetbe), majd a baloldalt 1948-ban Magyar Dolgozók Pártja néven egyesíti. Kialakul Sztálin és Rákosi Mátyás személyi kultusza, az egypártrendszer és a totális diktatúra. Megtörténik az államosítás, az egyházi iskolák fölszámolása, a nagy földbirtokok megszűntetése (kolhozosítás), és az értelmiségi réteg kitelepítése Budapestről (mintegy 13 ezer főt érintett a rendelet).<o

></o

>
<o

> </o

>
1953. Meghal Sztálin, az ország miniszterelnökének Nagy Imrét nevezik ki, aki mérsékli a parasztság terheit és felszámolja az internálótáborokat. 1954-ben a kommunista központi vezetőség jelentős része Nagy Imre mellé áll, aki megszervezi a Hazafias Népfrontot. 1955 tavaszán Moszkva minden tisztséget elvesz Nagy Imrétől, a miniszterelnök Hegedűs András lesz. Rákosi Mátyás beismeri, hogy Rajk László belügyminiszter korábbi pere és kivégzése provokáción alapult. A kommunista párt főtitkára Gerő Ernő lesz.<o

></o

>
<o

> </o

>
1956. október 23. Budapesten az egyetemi ifjúság békés tüntetést tart, amely 200 000 fős tömegtüntetéssé válik. A Magyar Rádió előtti fegyvertelen tömegre a pártvezetés véres sortüzet zúdít; még aznap éjjel megkezdődik a fegyveres felkelés. Az ’56-os forradalom és szabadságharc előkészíti a kommunista rendszer bukását, rövid időre visszaadja nemzetünk (tudatosan tönkretett) önbecsülését és identitását. Bár a pártvezetés megígéri a szovjet csapatok kivonását, a többpártrendszer visszaállítását, a Varsói Szerződésből való kilépést, a nyugati hatalmak biztosítják Szovjetuniót, hogy nem nyújtanak fegyveres segítséget a magyaroknak. A Szovjetunió november 4-én hadüzenet nélküli háborút indít Magyarország ellen. A több napon át tartó hősies ellenállás ellenére a szabadságharc elbukik. 2652 magyar állampolgár meghal, 19 226 megsebesül, és mintegy negyedmillió magyar elmenekül az országból. A vonatok megindulnak a gulágok felé, magyar civilekkel – szabadságharcosokkal. <o

></o

>
<o

> </o

>
1956 végén A Szovjetunió Kádár Jánost helyezi az ország élére, aki 1957 januárjától a forradalom és a szabadságharc részvevőivel szemben kegyetlen megtorlást alkalmaz. A kommunista párt felveszi a Magyar Szocialista Munkáspárt nevet. Egyre erősebb a lakosság megfigyelése és a zsarolással kikényszerített besúgóhálózat. Mintegy 800 ezer párttag élvezi a tagság előnyeit.<o

></o

>
<o

> </o

>
1968. A kommunista párt megpróbálkozik néhány piaci újítással, amit „gazdasági mechanizmusnak” neveznek, de semmilyen jelentős eredményt nem ér el. <o

></o

>
<o

> </o

>
1970. Az ország a nyugati államoktól egyre több hitelt – kölcsönt – vesz fel. Megjelennek az ellenzéki csoportok és a reformkezdeményezések. 1979-1989 között főleg az állami eladósodás révén inog a Kádár-rendszer, amelynek következtében 1989-ben bekövetkezik a rendszerváltás. A hatalmat a kommunisták átadják, mert nem tudják tovább finanszírozni a költségvetést. <o

></o

>
<o

> </o

>
1989. június 27. Németh Miklós kormányának külügyminisztere, Horn Gyula és az osztrák külügyminiszter, Alois Mock a sajtó nyilvánossága előtt, a Szovjetunió megkérdezése nélkül lebontja az Ausztria felé épített műszaki zárat („vasfüggönyt”), ami 160 000 Német Demokratikus Köztársaságban (NDK-ban) élő állampolgárt vonz Magyarországra, akik innen Nyugatra távoznak.<o

></o

>
<o

> </o

>
1989. október 23. Szűrös Mátyás kikiáltja a Magyar Köztársaságot. <o

></o

>
<o

> </o

>
1990. március 25. Új szabad választások. A köztársasági elnök Göncz Árpád, a miniszterelnök a Magyar Demokrata Fórum vezetője, Antall József lesz. A miniszterek jelentős részének nincs kormányzati és vezetési gyakorlata.<o

></o

>
<o

> </o

>
1991. június 19. Az utolsó szovjet katona elhagyja az országot.<o

></o

>
<o

> </o

>
1992-ben Antall József súlyos betegség következtében meghal, helyét ideiglenesen Boros Péter tölti be. 2004-ben a választásokon újra a kommunista párt győz, a miniszterelnök Horn Gyula lesz. Az ország eladósodása fokozódik, a kommunista párt új formában megerősödik. <o

></o

>
<o

> </o

>
1998-ban Orbán Viktor vezetésével a Fiatal Demokraták Szövetsége (FIDESZ) kerül kormányra. 1999-ben Magyarország tagja lesz a NATO-nak. A FIDESZ a kormányzást csak egy cikluson keresztül tudja megtartani; 2002-től ismét a Magyar Szocialista Párt kerül uralomra Medgyessy Péter, majd Gyurcsány Ferenc vezetésével. Magyarország 2003-ban csatlakozik az Európai Unióhoz. Megindul a rablóprivatizáció; stratégiai fontosságú intézmények magánkezekbe kerülnek, erősödik a külföldi „multik” befolyása. Nő a munkanélküliek száma, romlik az egészségügy és az oktatási színvonala. Az ország politikai és gazdasági helyzete folyamatosan romlik, felvett kölcsönei a csőd felé vezetik az országot. A közbiztonság egyre elviselhetetlenebb, az országban káosz uralkodik, az emberek előrehozott választásra várnak. <o

></o

>
<o

> </o

>
1985-től máig a Kárpát-medence őshonos magyarsága több mint 2 millió lélekkel fogyott. Ugyanakkor a magyar vidék kezd magára találni; soha ennyi nemzeti gondolkodású intézmény, civil szervezet nem jött létre az országban, mint az elmúlt évben. A magyar emberben tudatosul, hogy a mainál volt már rosszabb és kilátástalanabb helyzetben is, de összefogással és munkával mindig megtalálta a kiutat. Ez a folyamat játszódik le szemünk előtt. Az ország talpraállását az emberek erősödő identitástudata, múlttudata és tehetsége garantálja, ha megfelelő vezetőt találnak Európa szívében, mert tehetségükkel, kultúrájukkal, mezőgazdasági adottságaikkal, elkötelezett keresztény hitükkel a működő polgári demokráciában az ország ismét Európa élvonalába juthat. <o

></o

>

Magam la · 2009 Május 7

petzso írta:
<META content=Word.Document name=ProgId><META content="Microsoft Word 12" name=Generator><META content="Microsoft Word 12" name=Originator><LINK href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CTULAJD%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_filelist.xml" rel=File-List><LINK href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CTULAJD%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_themedata.thmx" rel=themeData><LINK href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CTULAJD%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_colorschememapping.xml" rel=colorSchemeMapping><STYLE>  </STYLE> MAGYARORSZÁG BEMUTATKOZIK
A magyarság rövid története
<O
Kr.e. 8000 – 4500 az átmeneti kőkor
Kr.e. 4500 – 2300 az újkőkor (neolitikum)
Kr.e. 2300 – 1900 között (a rézkor)
Kr.e. 1900 – 750 közötti idő a bronzkor
Kr.e. 750 – időszámításunk kezdetéig tart a vaskor.

Kedves Petzso!

Ez az időrend ma már enyhénszólva túlhaladott. (A "prof" egyéb tévedéseiről nem is beszélve.) Más források után kell nézni!

oposur · 2009 Május 7

A HUN TÖRZSSZÖVETSÉG.
Aki a magyarsággal szeretne foglakozni, annak ajánlatos megértenie, hogy a magyar is un. hunfajú nép. A Hun Törzsszövetség kb 6000 éve alakult 24 hunfajú népelemből. Kezdetben a magyarok -a Magyar Törzsszövetség kialakulásakor- csak két hunfajú népelemből álltak az Uralnál: a kabarokból és a manysikból. A történet lehet hosszú is, meg rövid is, ha azt akarnán fejetegetni, hogy miért és hogyan történt ez így? Első elismert hatalamgyakorló fejedelmünk az Uralnál Magyar volt, Berény fia, kb iu. 200 körűl (van pontos adat erre). De nem menjünk bele a miértekbe most...ezt talán még a földrajz-biológia szakos K. (III/III) sem tenné. A magyarok kismértékben változtatták a letelepedési helyeiket az Urál-Volga térségében. Sőt, szaporodtak is és így a Volga ny-i oldalánál a magyariak, a keletin a magyarok éltek, de egy fejedelmük volt. Egy pásztor, egy nyáj, de két akol...A kazárok és az iszlám-arabok (Merván) színrelépése azonban kedvezőtlen volt a számukra. Ezt most megint nem részlezetezném, de ez volt az Álmos által vezetett honfoglalás külső indítéka. Volt belső is, azaz a Kárpátmedencéből érkező kérések..
Kik éltek Álmosékat közvetlenűl megelőzően a Kárpátmedencében? Hát sok hunfajú, akiket mint különálló népeket -a nemtudás gyöngyszemeként- akarnak beadni a mai magyaroknak. Pedig testvérnépek, belőlük lettünk. .
Északon éltek a kabarok és melletük (ny-ra, Pozsonyig) a palócok, akik helyesen mondva úzok. Nagyon nagy területen jász törzsek éltek legalább Szabadkáig (jászok, jazigok és szarmaták. Ez utóbbi is jász törzs neve!) Szabadka asszony jász fejedelem volt...mellesleg.
A jászok között kunok éltek itt a Kiskunságban kb középen( a kunok nemcsak IV. Béla idején érkeztek, ez téves). A felsoroltak nagyjából Jézus idején érkeztek ide, kivéve a kabarok többségét, akik már Pannonnal bejöttek, előszötr a Dunántúlra, majd átköltöztek oda, ahol ma is laknak. .
A Dunántúlon pedig -összefogaló néven- pannonok éltek. ők Pannonnal érkeztek ide ie. 800 körűl! Ők alapították pl Pécset, Veszprémet, Győrt....Kőszeget stb. Ki hallott arról, hogy a felsorot városok Árpádkoriak? Pannonnal -a Káspitól- sok hunfajú törzs és töredéktörzs érkezett és nemcsak egy hullámban. Voltak közöttük avarok, szkíták, vepszék, vótok stb...(Veszprém pl vepsze alapítású). Pannonnal 1 tyumeny ( 10 000 ember érkezett és akkor telepedett le, amikor rendetcsináltak Aranyosszéken...vagyis elűzték a görögöket innen (arany!).
Mivel a történelmünk hosszú, sajnálom de tovább is van...ugyanis 433.-ban érkezett Atilla ide és itt is maradt sok hunja, de csak akik Csaba fejedelemségéhez tartoztak, Ellák, Dengizik (ikrek) és Buda fia Aladár visszament keletre. Az Ózd környéki települések jórésze pl Atilla-kori. Aladár pl a magyarok közelében élt, egyik fia (Ambenik) még a magyarok fejedelme is lett..(lista létezik a Magyar Törzsszöv. fejedelmeiről). Főleg a hunok hívták be az avarokat, akik Baján vezetésével érkeztek meg 9 tyumennel 568-ban, majd Alpár 575-ben jött utánnuk (Ő magyar). Megjegyzem Atillával nem érkezett ide magyar...ennek persze oka van.
Az avarok és mások által behívott Álmosék pedig 895/96-ban jöttek be. Tíz hágót vettek igénybe, a honfoglalási tervüket Álmos legidősebb fia, Kurszán készítette, Lebédiában, Ő 3 évig fejedelem is volt (899-ig) Álmos halála után, majd pedig Árpád követte. A honfoglalásuk az Uzsoki hágótól a Kazán szorosig lévő hágókon (nem mindegyiken!) bonyolódott. Árpád már 895.-ben Ungváron volt a három törzsével, a többiek csak 896 tavaszán érkeztek...
Árpád új felesége (özvegy lett 890-ben) Eperjes volt, Verecke kabar fejedelem lánya ...és Zsolt anyukája.
Nagyon összenyomtam ezt a dolgot, minimum száz oldalt érdemelne..Ja és ígytehát a mai magyarok lehetnek hunok, avarok, vepszék, kunok, jászok, palócok, szkíták, de van bennünk kevés mordvin, mégkevesebb sumér és kasszu, kazahun, székely (székhelyi hun) és mongol, török továbbá egyebek..Szerintem ma kb 15 hunfajú népcsoportra jellemző a genetikánk.
Hogy hol van ma Álmos ill. mi történt vele? Ki volt Ügyek és Edemen?
Ezeket i s elhallgatják.

petzso · 2009 Május 7

Köszi a pontos ismertetőt, ha esetleg tudnál adni valamilyen forrást ami alátámasztja írásodat, nagyon megköszönném.

Üdv: Petzso

Magam la · 2009 Május 7

petzso írta:
Köszi a pontos ismertetőt, ha esetleg tudnál adni valamilyen forrást ami alátámasztja írásodat, nagyon megköszönném.

Üdv: Petzso

Kedves Petzso, ezt most kitől kérdezed?

petzso · 2009 Május 7

Kedves Magam la, bocsi elfelejtettem beírni.

Ha Oposur barátunk kisegítene az bizony nagyon jó lenne.

dancslaca · 2009 Május 7

A magyarság eredetével, de magával a honfoglalással és az azt követő időszakkal kapcsolatosan olyan sokféle elképzelés, lehetőség - de főként nem megnyugtatóan bizonyítható elmélet - merült fel az idők során, hogy a fentiek bőven elképzelhetők. a finnugor eredet mindenhatósága mintha kopni látszana, kíváncsi vagyok, mikor rokkan bele a hivatalos magyar történész társadalom...?

oposur · 2009 Május 8

Kedves dancslaca4
A probléma...szóval olyan is-is dologról van szó. Nagyon röviden: amikor a Hun Törzsszövetség létrejött Ordoszban (ma Baotou a neve a Sárgga folyónál, javasolom keresd meg esetleg)akkor 24 hunfajú törzs alkotta. Ez úgy értendő -sajnos értelmezni kell- hogy pl lehet, hogy a mongolok már ekkor is 2-3 törzzsel voltak jelen, vagy az újgúrok vagy a többiek..
namost a suomák..igen, ottvoltak. A törzsszövetség felbomlása már elég hamar elkezdődött és az innen elsők között kiváló törzsek voltak a suomák is.. Ugyanis a törzszöv. megalakulása után már 20-25 évvel nagy felderítőút indult sokfelé, pl megkeresték a sumérokat, a kurdokat is stb..VIROLÁJ (felderítőnek küldték Őt is ki Ordoszból) azonban egy északnyugati utat tett meg, mintegy 8-10év alatt oda vissza. Elmondta azután Ordoszban, hogy lakható területeket talált északnyugaton. Olyan magasan azért is érdemes volt élni mert -az akkori megfigyelések szerint- az ilyen terület járványmentes. Hozzájárult még a suomák elvándorlásához az is, hogy Ázsia abban az időben kezdett el nagymértékben kiszáradni..egyben -hogy ne legyen egyszerű a kor- ekkor kezdődnek az özönvizek is a suméroknál (Úr, Uruk, Eridu stb városok).
Magyarul: a finnek mintegy ötezer éve távolodtak el a többi testvérnépüktől és ez látható, tapintható ma mindenben (beszéd, megjelenés..)
Kicsit áttételesen rokonaink, ugyanis ha a tegnapi írásomat átfutod, látod a magyarok kb 1800 éve léteznek, sok-sok hunfajú népelemből "kialakulva", a tegnap felsoroltakból még néhányat ki is felejtettem....
Vagyis mi a hunfajúak keverékei lennénk...de a Hun Törzsszövetség alakulása idején még nem léteztünk. Csak az urali Magna Hungária óta vagyunk...a Magyar Törzsszöv. megalakulása óta..ennek története azonban hosszú..ősvallásunk legalább ennyire különös, ez visszahajaz Anyahitára, Jézusra (Anyahita követő volt) és Manira..kiemelten említésreméltó Domonkos érsek ebben, aki Vajk István tanítója is volt egy ideig, ha éppen nem keleten vándorolt, mondjuk az újgúroknál vagy Urukban stb..
Terhát a finnek szegről-végről bizony rokonaink, de csak így..Elkellene végezni már egy ilyen genetikai vizsgálatot is..

Kedves petzso!
Van forrás, persze. Idővel esetleg beléhetsz egy zártkörű társaságba is, ahol már a végefelé járunk -1 év után- a hunfajúak -és benne a magyarok- történelmének. A forrás, amellyet kb 4-szer próbáltam már értelmezni 3 év alatt, az Arvisura, Paál Zoltán a szerzője (nem él) és Püski adta ki. Általában -először kb 1/2 év kell a két kötethez, ezenkívűl jó világtérkép, kevés geológiai, őstörténeti ismeret, egyebek és a legfontosabbak: a nyitottság és a kiatartás. ELŐSZÖR ELUTASÍTOTTAM A KÖNYV MONDANDÓJÁT, AZONBAN A FOLYAMATOSAN KELETKEZŐ BIZONYÍTÉKOK HATÁSÁRA MEGGYŐZŐNEK TALÁLOM MA MÁR. A bizonyítékok ilyen messzi koroknál nem latinnyelven íródott sárga papírokon találhatóak, hanem asaját munkával -több helyről- gyűjthetők össze. A több hely esetleg többszáz is lehet.
Szóval ha érdekel, hogy ki volt Anonymus, kik az Árpádok, őseik hol éltek.. és honnan jöttek Ázsiába a hunok, miért jöttek ide Atilla hunjai, Baján avarjai és Pannon hunfajú népe...akkor rajta! Miért ilyen fontos nekik a Kárpátmedence?

petzso · 2009 Május 8

Kedves Oposur,

A fehér hunok Attilájának nevezett uralkodót nem szeretik az indiaiak. Véres kegyetlenséggel írtotta a buddhista kolostorokat és a szerzeteseket. Viszont Shíva hű követõje volt, hiszen Shíva a hindu vallás Hadura, s a harcos teginnek ez a példakép megfelelt. Shíva számára templomot építtetett fõvárosában: Sákalában a mai Pakisztánban Mihiresvára néven, majd Kásmírban egy várost hozott létre szintén Shíva tiszteletére Mihirapura néven. Ugyanakkor a Baktriában maradt kagán és a vezetõ réteg még mindig a zoroaszteri vallást követte, ez jól látszik a késõbb, de még mindig hun uralom alatt emelt bamiyáni Buddha szobrokon, ahol is a Megvilágosodottat a perzsa fõisten: Mitra által szokásosan viselt ruhában ábrázolták sajnos mára a thálibok felrobbantották ezeket a szobrokat. A késõbbi uralkodóik akik még Baktriát India elvesztése után is jó ideig uralták, például Tarkhán Nizak Buddha követõje lett, sõt egy buddhista kolostort is építtetett, melynek hun neve:Barmak. Mindazonáltal a Napisten imádata folytatódott. A Napistent mindig hét lóval ábrázolták, ez húzta a Nap szekerét, s ez az ábrázolás fennmaradt mindmáig a híres rádzsasztáni hindu templomok szobrain, melyek eredetileg 1200-1300 éve a Napisten tiszteletére épültek. A Moderai Naptemplom, amely teljes épségben fennmaradt és híres zarándokhely. Toramánáról azt lehet tudni, hogy Multánban Pakisztán Nap templomot emeltetett, s a kínai utazók szerint is a Napisten tisztelõje volt.

tejszinhab · 2009 Május 8

Bocsi a zavarásért, de amit itt olvasok arról szó sincs a suliban... mert eltitkolják(?) de mi értelme lenne, nem az a célja minden hatalomnak, hogy egészséges önérzettel rendelkező, azidentitására büszke "alattvalói" legyenek? Akkor miért titkolnák el előlünk a múltunkat... Ezt valahogy nem értem.
Persze kezdő történészként nem értek annyira a témához...
Am. nem tudna nekem valaki valamit mondani a Szent Korona kopt vonatkozásairól, olvastam valahol, de nem találtam azóta értelmes anyagot róla. Előre is köszönöm

petzso · 2009 Május 9

Hun völgy (Kiszely Prof. Svájc)

KISZELY ISTVÁN

A SVÁJCI "HUN VÖLGY"

(A Wallis tartományi Val d'Anniviers-i völgy)

<hr> "...pusztulunk veszünk,
Mint oldott kéve, széthull nemzetünk"

(Tompa Mihály: A Gólyához)

ELŐSZÓ

"A magyarság" alatt mindazon kárpát-medencei népeket értjük, amelyek mások, mint az Európát benépesítő indoeurópaiak és a szlávok. Ebben az értelemben "magyarok" voltak már a Krisztus előtti V. században itt élt iráni szkíták, majd az időszámításunk kezdete körüli időben ide beköltözött ugyancsak iráni származású szauromaták és a szarmaták, majd a Krisztus utáni V. században behatolt hunok, az 568-ban és utána több hullámban bejött avarok, a 895/96-ban ide érkező Árpád népe - "a honfoglaló magyarok" - és végül az 1235-ben beköltözött jászok és az 1246-ban letelepedett kunok. Mivel a Kárpát-medence a legnyugatibb eurázsiai sztyepp, ezek az iráni és belső-ázsiai, zömében lovas népek a Kárpát-medencében letelepedtek és otthonra találtak. Kelet felé nem mentek "vissza", mert a Népek Országútja már megtelt, Nyugaton pedig más környezet fogadta volna őket és ott már letelepült népek éltek.
A Kárpát-medencei otthon azonban nem jelentette azt, hogy a magyarság innen nem jutott volna el a Föld szinte minden részébe. A szkíták leleteivel tele van Eurázsia. Attila hunjai - különösen a galliai 451-ik évi catalaunumi (Chalonsur-Marne-i) - rómaiakkal (gótokkal, frankokkal és a burgundokkal) való találkozás után kisebb csoportokban tértek vissza a Kárpát-medencébe, sokuk menet közben letelepedett. Az avarok Nagy Károllyal való összetűzésük után (804-ben) szóródtak szét Európában, a honfoglaló magyarok pedig a X. században "kalandozták" be szinte az egész Európát. A középkorban a magyarság Távol-Keletre jutott el, majd a törökök révén a magyarábok 1516-ban határőrzőként kijutottak a mai Szudán és Egyiptom területére. 1531-ben Provance tett szert városonként 200-200 magyar kézművesre és a sort még folytathatnám tovább az 5 földrészre kitelepült magyarokkal, a franciaországi "Bercsényi huszárokkal", Papp Jánossal, a Little Big Horn-i csatában résztvett magyar katonatiszttel, a bur háborúkban résztvevő magyar honvédekkel, vagy akár az Alma Ata-i vagy az új-zélandi magyar közösséggel.
A magyarság, ahová csak eljutott nemcsak biologikumát, de szokásait, hitvilágát, nyelvét, zenéjét és népművészetét is magával vitte és - szemben a kozmopolita, mindenütt a környezetébe beolvadó népekkel - azt főbb vonásaiban meg is tartotta. Ez a megőrzés teszi lehetővé a szétszóródott magyarság kutatását. Ideje lenne már számot vetni nemcsak a Kárpát-medencében, hanem az azon kívül is élő népünkről, "kinnlévőségeinkről" Ez a számvetés nekik tartást ad és a mi látóterületünket is kinyitja. Ahová a magyarság eljutott, oda "színt", sajátos kultúrát és "másságot" vitt. Sok értékkel gazdagítottuk - és ma is gazdagítjuk - a népek palettáját, kultúráját és testi megjelenését. A Val d'Anniviers völgyben a magyarság testalkata, élettani jellemzői (mongolfoltja, mongolredője, markerjegyei stb.), rovásírása, népművészete (életfái, tulipánjai, kopjafái), ételkultúrája (húspácolása) és nyelve átvészelte az évszázadok viharait, ma is tanulmányozható, dokumentálható. Az Anniviers völgyi "magyarság" nem kuriózum, hanem egy csodálatos tanúságtétel fennmaradásunkról is vitalitásunkról.

Kiszely István

A Val d'Anniviers helységei - némelyik kiejtés szerint írva.

A svájci hegyek völgyeiben megmaradt ősi törzsek közül az egyik legérdekesebb az anniviersi lakosság. A róluk szóló svájci történeti források száma szinte kimeríthetetlen, de igazi eredetüket, hovatartozásukat máig sem sikerült tisztázni. Életmódjuk, szokásaik, testi alkatuk, zeneviláguk, néprajzkincsük, nyelvük egyaránt idegen a wallisi lakókétól. És mivel a környezetükben élő történészek csak a közelebbi, vagy csak kicsit távolabbi szomszédaiknál keresték eredetüket - a "rejtély" megoldását -, itt nem találták, ezért eredetüket illetően többnyire el is maradt bármiféle konklúzió levonása.
A magyar Horváth Mihály a "Századok" című folyóirat 1881-i évfolyamában "Egy kis hun-kérdés több nagy között" címmel a hunok utódainak nevezi őket. Ezen nézetét egyrészt szokásaik megfigyelésére, másrészt arra alapozta, hogy e különös emberek is a hunok utódainak tartották és tartják ma is magukat. Horváth Mihály többek között így ír róluk:
"Azt gyanítják, hogy a régi hunok utódai. E kis törzs Wallis kantonban lakik, mintegy 4-5000 lélekből áll, maguk is a hunok utódainak tartják magukat, s sajátságos nyelven beszélnek, de máskülönben a szomszéd vidékek népeitől alig különbözteti meg őket valami. Majdnem mindnyájan világoskék vagy szürke, zöldesbe játszó szemekkel, szőke vagy barna hajjal, széles csontos homlokkal, kissé kinyomuló járomcsonttal bírnak. Orruk közönséges, álluk széles, s nyakuk erős és vállaik kiemelkedők, de átlag alacsony termetűek. Nyelvük, mely most a francia nyelv s műveltség gyors terjedése következtében kiveszésnek indult, egyetlen európai nyelvhez sem hasonlít, de alaposan eddig nem is ismertették, valamint szokásaikat sem, de ami világra jutott, az saját mondásaiknak hitelét némileg valószínűvé teszi. Különösen érdekes adat, hogy temetkezésnél a halott mellett több óra hosszat sírnak és üvöltöznek s a temetés után hosszú élénk tor következik, s hogy végre a lakosoknak nagy hajlamuk van a kóborlásra. Néhány helynév egészen magyar hangzású, mint Penszék, Kuimez, Luk, Náva, Návaszék, Kalló, Barma, Feja stb. Nagy kár volna, ha e nyelv előbb elpusztulna, mielőtt azt szakértők egész részletességgel tanulmányozhatnák". (Horváth Mihály. Megjelent A Föld és Népei című kötetben 1881-ben)
Régebben a völgyön kívüliekkel nem is házasodtak. "Az idegenekkel szemben nyíltak, barátságosak, vendégszeretők, sohasem megalázkodók, a büszkeségtől mentesek öntudatosak" - írja róluk Anton Karl Fischer. Házaik építésmódja, szigetelése, fedőanyaga és zsindelyezése megegyezik a székelyekével. A házakra ráírják az építő nevét és az építés dátumát. "Glória Ámen" - olvashatjuk a házakon az eifischi völgyben, akár a székelyeknél: "Béke a belépőkre, Áldás a kimenőkre". Áldozati helyeik (köveik) neve: szervágó, mondavilágukban Gargantos az óriás neve, Tupil a gonosz szellemé, Kurtaczavas az éjjeli szellemé, Ladonna egy másik éjjeli szellemé és Follaton is egy szellemé.
Az anniviersi völgy lakói hosszú ideig elkülönülve éltek a szomszédos völgyek, de különösen a Rhône-völgy lakóitól, amihez nem kis mértékben járult hozzá a völgy megközelíthetetlensége. Csak a 18. században tették járhatóvá az utat - robbantások útján - Sieders felé. Ez az elszigeteltség évszázadokon keresztül változatlanul fennmaradt; a völgy lakói egymásra voltak utalva és a Rhône-völgy lakóitól való elzártságuk a 18. századig szinte teljes volt. 1834-ben a Val d'Annivierst nagy természeti csapás érte; óriási víztömeg és lavina zúdult a völgyekbe, hatalmas károkat okozva. A völgy önérzetes lakói a gyűjtésből származó adományokat visszautasították, mondván: "a sors minden csapását képesek belső erővel leküzdeni".
Mark Theodor Bourrit, a genfi székesegyház kántora 1781-ben írja, hogy mennyi gondot jelentettek annak idején a sioni püspökségnek az Eifisch-völgy (Val d'Anniviers) lakói, akik sokáig pogányok voltak és konokul ragaszkodtak régi pogány hitükhöz, még akkor is, amikor már egész Wallis régen a kereszténységnek hódolt. A térítést a hagyomány Raron vár urához, Witschard-hoz köti, aki ősi normann eredetű család sarja volt.
A sioni püspökök többször küldtek misszionáriusokat a völgybe, de ők onnan soha nem tértek vissza. Egy alkalommal - Úrnap éjszakáján - 300 páncélos vitéz indult a patak völgyébe. A völgylakók tüzek gyújtásával jelt adtak egymásnak, majd leeresztették a patak tartalék vizét; így a betolakodók kénytelenek voltak meghátrálni.
Witschard gróf udvarában élt egy törpe, Zakkeo, aki már régebben megtanulta a völgylakók nyelvét. Ő elvitt nekik egy díszes evangéliumos könyvet és felolvasott - fordított - belőle. A völgylakók vezetője először a völgy Follaton nevű szellemének, majd a Weisshorn gleccser szellemének akarta feláldozni a törpe térítőt. Be is lökték a gleccserbe, de Zakkeo valahogy életben maradt és visszatért hóhéraihoz. Csodálatukban felkiáltottak: "Jézus a Megváltónk és Zakkeo az ő főpapja!" Az elkövetkező Pünkösdöt tartják megtérésük ünnepének.
Eddig a legenda.
Mit mond a történelem?
Minden történeti forrás megegyezik abban, hogy az Eifisch-völgy lakói későbben vették fel a kereszténységet, mint a Rhône-völgy más lakói. Sigmund Furrer kapucnis provinciális történetíró írja az 1850-ben megjelent Geschichte, Statistik und Urkundensammlung (Sitten) című munkájában, hogy az Eifisch-völgyet a savoyai grófok egyik őse, Ulrich, a XI. században hűbérül adományozta unokaöccsének, II. Aimo püspöknek, a völgy megtérítése jutalmául. Nem messze Vissoie községtől egy kis helység és egy kápolna neve ma is Mission, amely név Bridel és Boccord történetírók szerint összefüggésben áll a hittérítők munkájával. Vissoie községben 1239 óta működik plébánia.
Az Eifisch-völgyben két nagy hűbérúr élt: az egyik a völgy bejáratánál fekvő Beauregard vár ura, a másik a Vissoie-i várúr. A hűbérurak legidősebbjei, a "Herren von Eifisch", - latinul de Annivisio - nem laktak állandóan a völgyben. E család utolsó leszármazottjának lánya Beatrix, 1380-ban nőül ment a hatalmas raroni várúrhoz, Peter von Raronhoz és hozományként magával vitte az Eifisch-völgy hűbéruraságát. Később Peter von Raron részt vett egy felkelésben az akkori sioni püspök ellen, de lázadását - hiába álltak mellette az Eifisch-völgyiek - leverték. Witschard von Raron, Peter von Raron negyedik fia örökölte a Val d'Anniviers-i hűbéri javakat.
Az egyházellenesség családi hagyománnyá vált, ezért az egyházhoz hű wallisiak Beauregard várának lakóit kiéheztették és a várat lerombolták. Witschard utódai 1460-ban behódoltak a sioni püspöknek. A megbékélés és a kiengesztelődés révén Witschard bekerült az Eifisch-völgyi hunok megtérítésének történetébe.
A Val d'Anniviersben lakók megtérítésének legendáját, illetve történetét Mario (Troillet) írta meg 1889-ben, Un vieux pays, croquis valasians címmel.
Forrásmunkák a Val d'Anniviers lakóiról:
A Val d'Anniviers lakóinak eredetére irányuló kutatások - nem magyar részről - a magyar nyelv ismerete hiányában nem vezettek eredményre. Sajátos nyelvük ma már eltűnt; a huszonnegyedik óra után vagyunk. De családneveikben, helységneveikben még tetten érhető a múltjuk.
A XVIII. században a genfi születésű J. J. Rousseau írt róluk: "Az anniviardok igen egyszerűek, különlegesen szorgalmasak, a tétlenség ismeretlen náluk. Nagy szerénységükben is igen vendégszeretőek és rendkívül szimpatikusak. A legnagyobb jogtalanságot is képesek derűsen elviselni. Régóta megvan ez a képességük, melyet nyilván az ősidők óta velük ellenséges környezethez való kényszerű alkalmazkodás alakított ki". Vendégszeretetüket külön kiemeli, mert a környező népekre ez a tulajdonság nem nagyon jellemző.
Mark Theodor Bourrit 1781-ben írt könyvének címe: Description des Alpes Pennines et Rhetiennes (Genéve). Szerinte "egy hun töredék keresett menedéket a völgyben és kezdetben igen primitív körülmények között, nagy nehezen tornázta fel magát egy igen életrevaló néppé... Egyedüliek talán, akik az annak idején szerteszét félelmet keltő hunok törzséből visszamaradtak".
Johannes Müller 1786-ban írta a Die Gesichten schweizerischer Eidgenossenschaft (Leipzig) című művét. A könyv 1217-ből megemlít egy einsiedelni apátot, akinek neve Konrad, a Hun nemzetségből. "Ez a régi nemzetség itt, Svájcban az egykori Waldstettenben élt, elődei a történetíró szerint Attila hunjai voltak és javaik (birtokaik) a lauterbrunneni völgyben és valószínűleg más helyeken lehettek".
Ez az 1786-ban írt történelemkönyv a svájci szövetségi tanács egyik tagjaként említi a "Tschudi" nevet. A szerző szerint "ez a férfi idegen, az alemannok fogságába került "madschare" lehetett a kalandozások korából, akikről tudjuk, hogy ezekben az időkben milyen gyakran dúlták fel az abendlandi provinciákat Magyarhon felől... Ettől az időtől fogva szabad emberekként éltek a Tschudik... tizenhétszer adtak vezető embert hazájuknak, a legkitűnőbb harcosok származtak nemzetségeikből és a svájci történetírásban is kitüntették magukat a család egyes tagjai".
Echesseriaux 1806-ban írt a wallisiakról Lettres sur le Valais et leur moeurs de ses habitants címmel (Paris).
Ph. Bridel, Pastor von Montreaux 1820-ban Zürichben kiadott könyvében, az Essai statistique sur le Canton de Valaisban néhol ugyan egy "fogalom" alá veszi a IX-X. századi kalandozó magyarokat a hunokkal, majd így ír az eifisch-völgyiekről: "Az Anniviers völgy első lakói azok a hun katonák voltak, akik Olaszországból menekülve biztos helyet kerestek a megtelepedésükre". (Tudjuk, hogy Attila a catalaunumi síkon 451-ben vívott ütközet után visszavonult szekértáborába, de a nagy csata végeredményben döntetlen maradt és Aetius nem követte őket; Attila visszatért seregével Pannóniába. A főseregtől leszakadt hun csapattöredékeket azonban tovább üldözték és ezek vetődhettek a Rhône völgyébe.)
Malten 1834-ben a Bibliothek des neuesten Weltkunde-ban a következőket írja: "Az általános nézet szerint az Eifisch-völgy lakói ázsiai eredetűek, és annak a 20 vagy 30 hun harcosnak a leszármazottai, akik Attila seregétől a Piemont-völgyben leszakadtak és az elkeseredett néptől üldöztetve, az Alpok völgyeiben kerestek menedéket". Vissoie község lelkésze szerint "elődeik", akik ott letelepedtek, a hatalmas hun néphez tartoztak. Ez a mintegy 200 katona, a főseregtől leszakadva, Piemont térségben az Aosta-völgybe tévedt, ott ide-oda bolyongtak, az ott élők nyelvét nem értették és a völgylakóktól üldözve a magasabb régiókba húzódtak vissza. Dél felől a Val d'Hérensben sikerült egy átjárót találniok (régi római, akkor még jó karban levő út) és ezen keresztül kerültek az akkor még lakatlan Val d'Anniviersbe. A legrégibb települések itt Ayer és Grimenz.
Toldy Schedel Ferenc 1834-ben a "Tudománytárban" cikket közöl: Hun maradék a helvétiai havasokban címmel. Leírja, hogy a völgylakók ázsiai eredetűek, és hun harcosok leszármazottainak tartják magukat, akik a catalaunumi csata után a főseregtől lemaradva, az Alpoknak ebben az eldugott völgyében kerestek menedéket.
Ugyanő egy német nyelvű útibeszámolót ismertetve így ír: "Az utazónak a sioni vásárnép közt egy különös arcvonású parasztasszony tünt fel, mely némely portékák mellett a hegységben gyűjtött ércdarabokat is árul és sem franciául, sem németül vagy olaszul nem szólít, hanem egy különös, félig érthetetlen dialektuson beszélt. Egy pap, plébánosa a közel fekvő Hérémence falunak (valószínűleg Grimentz) azt mondá az utazónak, hogy azon asszonynak földije, mindketten az Anniviers - németül Eifisch - völgyében születtek. A közvélemény azt tartja, hogy ők ázsiai eredetűek. Attila hadának maradékai, melyek rabló szándékkal bekalandozván e tartományokat, Piemont síkjain az anyaseregtől elvágatván kénytelenek voltak a magas hegységbe, az akkor lakatlan völgybe elvonulni.
Még ma is egy barlang, a nevezett falu szomszédságában, hunnok barlangjának (Hunnengrotte) neveztetik, melyet a nép babonás hite szerint gonosz szellemek laknak".
Boccard M. St. Maurice-i kanonok, Histoire du Vallais avant et sous l'ere chrétienne jusqu'a nos jours címmel írt könyvet. Szerinte "az Anniviers-völgyet tatár hordák népesítették be, akik Attila halála után mindenfelől üldözve, a legeldugottabb és legmegközelíthetetlenebb völgyekben kerestek menedéket.
Rude, zermatti (Wallis kanton) lelkész 1849. augusztus 29-én megmászta a Trifgratot (hegygerinc Zermatt mellett). A hegygerinc túlsó felén meredek sziklafalra talált, amelyek mélyén a Zinal-gleccser felé kanyarodtak, és a közlekedés szempontjából áthidalhatónak látszottak. Létratörmelékek darabjait találta itt, bizonyítékául annak, hogy a fal mellett valamikor egy út vezetett. "Azt beszélik - írja -, hogy az Eifisch-völgylakók málhás állataikkal időnként a Dent Blanche hegycsúcstól északkeletre vonultak, élelmiszer és bor beszerzése céljából, az Aosta-völgy irányába. Útjuknak közvetlenül a Hörnli alatt, szorosan a szikla tövében kellett elvezetni".
Az Eifisch-völgy lakói ismerték és használták ezeket a dél felé vezető utakat. Elődeik, Attila i.sz. 452. évi római hadjárata után, dél felől jöhettek a völgybe.
P. Sigmund Furrer, a kapucinus rend wallisi főnöke 1850-ben a Geschichte, Statistik und Urkundensammlung über Wallis (Sitten) című művében azt írja, hogy "az Eifisch-völgy első lakói hun katonák voltak, akik Attila halála után, Itáliából menekülve biztos menedéket keresve vetődtek az anniviersi völgybe. Eleinte elzárkózva, a többi völgylakótól elkülönülve, teljes egyszerűségben éltek. A sioni püspökök a kereszténységet jóval később kezdték köztük terjeszteni; az új tan csak huzamos vonakodás után kezdett a völgylakók közt népszerűvé válni".
Eduard Desor 1855-ben írt összefoglaló munkát Le Val d'Anniviers (Neuchatel) címmel. Értesülése szerint "a völgy lakóinak származását illetően egyesek a hunokat, mások a magyarokat említik, mint lehetséges ősöket". Ő volt az első szerző, aki a völgy lakóinak szokásairól és öltözködéséről is írt.
Horváth Mihály 1848-as magyar emigráns lelkész, történetíró, később püspök, 1853-ban a sioni Rivaz gróf 40 évnyi kutatása nyomán indult el, mert "a magyar őstörténet-kutatás szempontjából igen nagy jelentőségű annak igazolása, hogy a hun nyelv és a magyar nyelv azonos, illetve a hun nyelv, amelyről nyelvemlékünk nem maradt, a legősibb magyar nyelv lehetett" (Muzsnay).
Rivaz gróf az anniviersiekről így ír: "az anniviersi völgy lakóinak eredetéről semmi bizonyosat nem tudni, s mindaz, mi erről mondatik, nem okmányokon, hanem hagyományokon alapszik".
Horváth Mihály így folytatja: "Nem folytattam könyvekben tárgyak nyomozását, hanem elhatároztam magamat a helyszínre utazni s ott magát a népet, annak nyelvét, szokásait, hagyományait s regéit tenni vizsgálataim tárgyává".
Horváth Mihály volt az első, aki Vissoie községben a legrégibb anyakönyvet megtalálta. A könyv a völgy legrégibb családneveit tartalmazza; a korábbi könyvek valószínűleg tűzvész következtében semmisültek meg. Ebben a könyvben megkereszteltek, házasságot kötők, elhaltak és a keresztszülők, valamint az esküvői tanuk vezetéknevei találhatók 1682-1700-ig. Ezek közül 50 olyan nevet talált, amely hasonló a magyarokéhoz. Ilyenek: Bartha, Bond (a Székely Krónikában férfinévként szerepel), Rua (Attila nagybátyjának a neve), Kálló (már a Székely Krónikában is szerepel), stb.
A következőkben az idézetek Horváth Mihály: Kisebb történelmi munkái III. kötetében (Pest, 1868; megjelent a Történelmi Zsebkönyv-ben 1859-ben) találhatók.
"Nagy örömömre vált hallanom Ribordi úrtól, hogy gróf Rivaz, sioni kanonok, ki csak néhány év előtt halt meg, negyven éven keresztül fáradhatatlan buzgalommal búvárkodott Wallis-kanton őstörténelmében..." Ő az Eifisch-völgyiekről ezt írta: "Hallom mondani, hogy az anniviersi völgy a hunok maradványai által népesíttetett meg, kik Galliából űzettek ki; de erre semmi bizonyítványt nem találok" ... "Attila 451-ben intézte pusztító hadjáratát. Az egyesült rómaiak és frankok a chalonsi síkságon népéből többet megöltek kétszázezernél (mely szám azonban szemlátomást túlzott). Ezen ütközet után a Rajna felé s onnan Pannoniába vonult vissza, honnan ismét 452-ben ltáliát árasztá el..."
Idézem Horváth Mihályt tovább: "Az Anniviers völgy lakói a kanton többi népességétől még mintegy száz év előtt is csaknem teljes elszigeteltségben éltek, s azoktól mind termetre, mind nyelvre, mind szokásokra nézve most is különböznek... A völgy nyílása vagy torkolata néhány száz lábbal magasabban fekszik a Rhône nyílt völgyénél, s ebből tekintve, egy hegyhát által teljesen elfödöztetik... A torkolatot Navizsencz szilaj patak görgeteges, meredek ágya képezi, melyet kissé több száz ölnyi magasságú sziklafalak érintenek... Az út egyre emelkedik s a völgyet tulajdonképp csak két hegyhát lejtője, s annak hogy úgymondjam, vályúját a szilaj patak medre képezi. De mennél magasabbra megyünk a völgybe, annál inkább szelídül e hegyhátak lejtője, szélesebbedik a völgy; míg végre a torkolattól mintegy kétórányira, Viszój helység mellett, egy beszögellő hegyorom által két ágra szakad, melyek mindegyikének alján egy-egy patak tajtékzik alá... Az egész völgyben, melynek hossza mintegy két mérföldnyire nyúlik, s melyet Délről a magas Weisshorn teljesen elzár, összesen nyolc helység létezik, s ezekben mintegy négy-ötezer lélek lakik. A fő s legnagyobb helység Viszój, mintegy 1200 lelket foglal kebelében; általában földműveléssel s baromfitenyésztéssel foglalkozik. A beljebb fekvő Ájer és Gremencz helységekben néhány év óta kóbalt-, horgany- és czinkbányák is műveltetnek". (Lásd 7. oldalon a térképet)
"A házak falait féllábnyi vastag, a szegleteknél egymásba eresztett, s hogy jól egymásba illjenek, gyalult gerendák képezik; a hézagok, mint a hajónál, mohával tömetnek be; a falak belseje pedig, szintúgy, mint a felső és alsó padolat, deszkával van kibélelve... A szobák, minthogy falaik nem meszeltetnek, a kor által megbarnult deszkázattal komor tekintetet nyernek". (Lásd 1., 2., 3. kép)
"Most már számos család tagja hétszámra leszáll magas völgyéből s távozik a kanton termékenyebb részeire munkát keresni... Az anyakönyvekből látom - úgymond a gazdám, a lelkész -, hogy 4-5 nemzedék előtt hallatlan dolog volt egy völgybeli lakosnak házasulása a kanton más részeiből; mit egyebek közt a nyelv különbözése is gátolt".
"...Az anniviersi völgy nyelve annyira különbözik a szomszéd völgyek nyelvétől, hogy e külön völgyek lakosai őket saját nyelvökön egyáltalán nem értik meg... Helységeik nevei, úgy, miként a nép nyelvén hangzanak, de magyar hangjegyekkel írva... Penszék, Viszój, Ajer, Grimencz, Prász, Major, Külmez, Luk...
"Penszék, mint mondák a legrégibb helység, amelyet egyébiránt útjában legelébb, a völgy torkától mintegy másfél órányira ér az utas, egy igen emelkedett, az útnál sokkal magasabb hegyfokon fekszik úgy, hogy e magyar elnevezés: fenszék, sőt az is: benszék teljesen kifejezi a helység fekvésének jellemét. Tudjuk, hogy a székelyek máiglan szék-nek nevezik számos lakhelyeiket.
Viszój, a főhelység a Navezsencz patak jobbpartján, míg Penszék a balon fekszik, egyik a másiktól mintegy félórányira.
Grimencz vagy Gremencz, a völgy legtávolabbi, szintén nagyobb helysége, közel azon két hegygerinchez, melyek hegyes szögbe összefutva, érintkezési pontjukon, a Weisshornná emelkednek.
Külmez, csak néhány házból álló kis tanya, melynek lakosai a meredek hegyháton földjeiket nem igen művelhetvén, baromtenyésztésből élnek, mert legelőjük, mezejök elég van. Ha valaki e szóban külmezőt, vagy kü-, kő-mezőt látna, ám én nem ellenzem.
Luk, egy igen elrejtett, nehéz bejáratú völgyágyban fekvő helyecske, melyre neve, magyar értelemben teljesen ráillik.
A völgyet környező hegyhátak nevei: Ponset; Sándolin; Tinyózsa; Ruaz; Tónó; Barnózsa; barna vagy fekete hegy, melynek tövében egykoron számos kenyérsütő kemencze állott, melynek most már csak némi romjai láthatók. Továbbá Náva; s ennek alján néhány házból álló tanya, melynek neve: Návaszék.
További hegyhátak: Irek, Vujbe, Bendéle, Cziruk, Czászele stb.
Patakok nevei: Navezsencz, Gugra.
Legelők nevei: Tarampon, Labarma, Leszeitisz stb.
További szavak: borra = boru, feja = fejős, vujku = kuvik, dorbade = dorbézolás stb.
Családnevek: Savián, Kálló, Visszó stb.
Mitológiai nevek: Gargantoa, Tupil, Ladonna, Kurtaczavas (a magyar csorvás), Follaton stb.
Regéik, mondáik jobbára az embernek a természeti erőkkel folytatott harcára vonatkoznak. Szokás volt a halotti tor, amely Wallisban egyébként nem szokás".
I. von Tschudi, a Turista Svájcban című könyvében írja: "A vendégszerető, jóságos és józan, sokszor a nomád életmód felé hajló lakók... a Wallis vidék legszorgalmasabbjainak, legmódosabbjainak számítanak és egészen különleges szokásokkal, valamint erkölcsökkel rendelkeznek".
Hermann Alexander Berlepsch, svájci útikönyvében, az 1865-ben 3. kiadását megért Reisehandbuch-ban így ír az anniviardokról: "nem könnyű az anniviardoknál szorgalmasabb, körültekintőbb hegyi népet találni, akikről azt mondják, hogy a hunoktól származnak".
Dr. Hermann Adalbert Daniel hallei professzor, 1868-ban adta ki a Handbuch der Geographie című munkáját. A wallisi St. Maurice-i kolostorról írja: "A közelben fekszik teljesen elszigetelten az Eifisch-tal, amelynek lakói az itt letelepedett hunok leszármazottainak tekintendők".
Wolf, F. O. sioni professzor ismeretlen évjáratú, Die Thäler von Turtmann und Eifisch című munkája részletes leírást tartalmaz az Eifisch-völgy lakóinak szokásairól.
György Aladár, 1881-ben megjelent A Föld és népei című munkája III. kötetében így ír: "Kár lenne, ha a nyelvtörténet-számba menő adatok, Horváth Mihály után abbamaradt kutatása felderítetlenül maradna".
A témáról említést tett még Picaud, M. 1898-ban a Le chargat valasian souvenir de l'invasion des Huns című kötetében, de Lavallaz Léon 1899-ben Essai sur le patois d'Hérens című munkájában, Brunhes et Girardin 1906-ban a Les groupes d'habitations du Val d'Anniviers come types d'établissement humain című cikkében. Eugene Pittard antropológus 1909-ben, Les cranes valaisans de la Vallée du Rhône című cikkében tesz említést a völgylakókról.
A Val d'Anniviers - németül: Eifischtal - első "igazi" kutatója Anton Karl Fischer, erdélyi szász tudós-mérnök volt, aki 1896-ban Zürichben adta ki terjedelmes monográfiáját: Die Hunnen im schweizerischcen Eifischtale und ihre Nachkommen bis auf die heutige Zeit címmel. Munkája az eifisch-völgyiek kutatóinak "Szent-írása" lett, és tulajdonképpen azóta mindenki abból él; ahhoz igyekszik valamit hozzá tenni, azt megpróbálja megcáfolni; de annál jobbat még senki nem írt.
Fischer leírja, hogy az eifisch-völgyiek nem ismerik az orrhangokat és a szavakat a magyar fülnek megfelelően, tisztán ejtik ki. Nyelvük "egy sajátos nyelv, amely a magyartól csak kevéssé különbözö nyelvjárás volt". Nyelvük az olasz, a régi hun, valamint a latin elemekkel vegyített nyelv, amely a francia nyelvből nem vezethető le. Az első szótagon van a hangsúly. Jellemző a székely-magyar nyelvre éppúgy, mint az eifisch-völgyire a kettős hangzó előszeretettel való használata, és a mássalhangzó helyettesítése magánhangzó által (pl. luo vagy lou ló helyett, idüo vagy ideő idő helyett, és bauta balta helyett, eüme, elme helyett). Előfordul a mássalhangzók kihagyása is: ement = elment; fement = felment. A vizet viez-nek ejtik, szinte göcseji kiejtéssel. Sok ősi eredetű szavunk - például csap, csapni - szerepel az eifischi nyelvjárásban.
Fischer az alacsony istállóajtók ajtófélfáján - szemöldökfáján - belerótt jegyekre figyelt fel. A rovásjelek, mint a lakók neveinek kezdőbetűi, összefüggésbe hozhatók az ősmagyar rovásírás jeleivel. Fischer hun-magyar ABC-jeleket közöl könyvében, majd felsorolja azokat a jeleket, amelyeket a Val d'Anniviersben talált és amelyek azonosak (hasonlóak) a közöltekkel. Ezen jelek megfelelnek azon családnevek kezdőbetűinek, amelyek magyar családnevekkel hozhatók kapcsolatba és amelyeket a családok nevük jelzéseként használtak ott.
Kiemeli a völgylakók arcprofilját: "Homlokuk és hajuk legjobban a cserkesz-típust közelíti meg és azon keresztül közel áll a magyarokéhoz, illetve a hun típushoz". Kiemeli a nők szépségét, a lakók egészségi állapotát; "a kretenizmus az Eifisch-völgy lakóinál ismeretlen".
Végül a következő következtetést vonja le: "Ha magyar hangzású nyelvemlékek gyűjthetők ebben a völgyben, mindezek csak azt bizonyítják, hogy a hun és a magyar nép és nyelv azonos gyökerű". Fischer zárszava könyvében: "Hatásos támogatással nem volt számomra túl nehéz mindazt összehozni, amit sikerült összegyűjteni és feldolgozni; legyen elégséges azonban az, hogy egy nép történelmének és hagyományainak több hitelt adjunk, mint egy elfogult könyvmoly szofizmusának és okoskodásainak".
A századforduló óta Makoldy Sándor foglalta össze 1913-ban az addigi ismereteket, Die Anniviarden, die Vergangenheit und Gegenwart der sogenannten Schweizerhunnen címmel. Meyer Leo 1914-ben Untersuchungen über die Sprache von Eifisch im 13. Jahrhundert nach dem Urjundenregister der Sittner Kanzlei címmel írt nyelvészeti tanulmányt a völgy lakóiról.
Jelentős forrást adtak ki 1942-ben; Wilhelm Gyr foglalta össze az addigi összegyűlt adatokat, a zürichi egyetemre benyújtott La vie rurale et alpestre du Val D'Anniviers című doktori értekezésében; ebből 51 oldalnyit kinyomtattak. A szerző művében a völgylakók beszédhangjainak és leírt betűinek kiejtését részletezi. Nyelvükben megtalálhatók az új, letelepült életmódra vonatkozó fogalmak szavai, melyeket a latin, a korai francia és a korai alemann nyelvből vettek át, majd saját nyelvi szellemük szerint alakították oly módon, hogy a magán- és a mássalhangzók váltakoznak, ezért beszédjük igen dallamos. A c-hangot nem ismerik - miként az ősi magyar nyelv sem ismerte -, és csak később, idegenből átvett szavakkal került be nyelvünkbe.
Egy-egy kisebb cikk mellett (pl. Balázs Péter: Die hunnische Erinnerungen im Val d'Anniviers, 1962, stb.) Muzsnay Jenő hívta fel újra a kutatók figyelmét a Val d'Anniviers lakóira az 1978-ban német nyelven kiadott Das Phantom vom Val d'Anniviers, majd ugyanebben az évben magyar nyelven is megjelent Val d'Anniviers fantomja (München) című köteteivel. Két évvel később Im Dröhnen der Navizence című munkájában összefoglalta az addigi ismereteket, felhívta a figyelmet elsősorban Horváth Mihály és Anton KarlFischer megállapításaira.
Jó nyelvészeti tanulmányt írt a témában Vittay Győző 1987-ben. A következőkben tőle idézünk. "Az első időben megélhetésükhöz terelő juhokat kellett - ősi katonai szokvány szerint - zsákmányolni, majd a hiányzó asszonyokat is az ott élő családoktól ragadták el. Ezért az ott már letelepült lakosság ellenségesen lépett fel velük szemben, űzőbe vették őket. Így kerültek az Alpok déli oldalára, ahol hosszabb időt kellett eltölteniük, mert a nyelvészek megállapítása szerint nyelvükben provanszál nyelvi tájszólás is felismerhető. Jelentős számú latin szót vették át, ami a letelepedett életmódra vonatkozott, hiszen ők addig lovagoltak. Az átvett latin szavakban nem a mai újlatinban általánosan használt "sz" hangértékben vették át az "s" hangokat, hanem "s" hangértékben. Ugyanezt a kiejtést találjuk a magyar nyelvben is, a latin nyelvből átvett korai szavainknál.
A régi francia nyelvből is sok új fogalomra vonatkozó szót vettek át, természetesen nyelvi szellemük szerint leegyszerűsítve. A további üldözések miatt a svájci átjárón - a St. Bernát-hágón átvergődtek és a Rhône-folyó völgyében, a Sion-település vonalában induló Hérens-völgy déli vízválasztóján át jutottak be az addig lakatlan anniviersi völgybe. Ennek a völgynek a Rhône-síkságára nem volt megfelelő kijárat, ezért az üldözötteknek ez volt a legjobb búvóhelye. Csak 1613-ban készült egy híd és út, melyen öszvérekkel lehetett lejutni a nagy völgybe. 1840-ben kocsiközlekedésre, 1924-ben autóbuszközlekedésre tették alkalmassá az utat. Ezzel megindult a kapcsolatfelvétel a nagy völgyi emberekkel, aminek következtében bizonyos mérvű népkeveredés is bekövetkezett.
Régen, amikor ruhaanyagaikat maguk állították elő, ruhájuk fekete színű volt, ezért csak fekete juhokat tartottak. Ebben is különböztek szomszédaiktól, mert azok fekete állatot nem tartanak.
Sírkeresztjeiken ott van a hatágú csillag, ősi jellegzetes napjelvény, a régi napimádat maradványa. Ugyanezt a csillagot találjuk meg a székely és a magyar, sőt az avar nép házain, kapuin, a bölcsőkön, régi ruhásládáikon, mángorlóikon vagy akár a balatonarácsi temető sírkövein is. (Lásd 4., 5., 6. kép)
Nevük felsorolásánál elöl van a vezetéknév, utána a keresztnév, ahogy az a székelyeknél, a magyaroknál, a kínaiaknál és a japánoknál szokásos".
1985-ben jelent meg Bernard Savioz, Val d'Anniviers-i származású kutató munkája, Valasians descendents d'Attila címmel. A szerző, aki jelenleg a sioni Gravelone kórház gazdasági vezetője, gyermekkorában - a negyvenes évek elején - nomád pásztoréletet folytató nagybátyjától hallott először családja hun eredetéről. Nem kis részben ezért iratkozott be a Zürichi Egyetem Történettudományi Karára, hogy választ találjon ősi származásának kérdésére. Több évtizedes munkával, ismervén a szűk helyi ösvényeket, a temetőkertek sírkeresztjeit, az elhagyott tanyák mestergerendáinak faragásait és személyesen ismerve majdnem minden völgylakót, olyan adatokhoz jutott hozzá, amelyeket kívülálló aligha ismerhet meg. Könyve elején közli az e területről és népről szóló szinte teljes bibliográfiát, majd a franciák számára idegen szavakat gyűjti össze és próbálja elemezni. Egyedülálló értéke e kötetnek a Val d'Anniviers-i családjegyek ékjeleinek a magyar székely rovásírással való egybevetése. (Lásd 7. kép)
A völgyben valamennyi családnak külön jele volt; ezt rajzolták a sírkeresztekre, az erdők fáira, az állatok nyakára. Bernard Savioz lerajzolta, lefényképezte, rendszerezte ezeket az ősi családjeleket: közülük többnek a hangértéke azonos a hun-székely rovásírásból ismert jelekével.
A kötetben sok érdekes, addig közöletlen adat szerepel a néprajz tárgyköréből is; az ostorról, a szőlőtermesztésről, az építkezésekről, a tulipános motívumokról, az életfáról, a sírkeresztekről és a mondavilágról. (Lásd 8., 9., 10., 11., 12., 13. kép)
Véletlenek nincsenek, csak nem ismert szükségszerűségek. Bernard Savioz zürichi kollégája, a Zürichi Városi Kórház gazdasági vezetője Dr. Csihák György. Ő hozott össze mindkét Saviozzal, első útjainkat együtt tettük meg a völgyben. A "fordulatot" a Val d'Anniviers kutatásában az a vizsgálat jelentette, aminek során Dr. Jean-Marc Caloz Vissoie-i körzeti orvos a völgy legősibb lakóitól vérmintákat vett és azokat elküldtük Osakába, Hideo Matsumoto professzorhoz. A vérminták tanúsága szerint az őslakók egy része "belső-ázsiai" markerű, azaz vérsavójuk olyan speciális immunanyag-megosztást mutat, amely Európa népeire nem jellemző, viszont megtalálható azon területeken, ahonnan a hunok jöttek, ugyanakkor kimutatható az avar lakosság és a honfoglaló magyarság ősi szállásterületein is. Ebből arra a következtetésre kellett jutni, hogy az anniviardok valóban nem ősi európaiak, hanem vagy a hunok, vagy az avarok vagy a honfoglaló magyarok Svájcban élő maradványai.
A Val d'Anniviers kutatásában nem kis szerepe volt a magyarországi Salamin családnak. Salamin Márton a völgy aljában fekvő Chippis községben született, ahol 1829-1835-ig tanácselnök volt 1831-ben vette feleségül Rossier Magdolnát. 1834-ben a Val d'Anniviers-t súlyos természeti csapás érte; óriási mennyiségű víz és lavina zúdult a völgybe. Chippis községben a házak 90%-a összedőlt. Ennek hatására Salamin Márton -, akinek eredeti származási helye Grimentz vagy St. Luc volt -, családjával együtt Magyarországra költözött. A Salamin (régi ejtése szerint ugyanaz, mint ma magyarul, a völgyben ma már Szalamen-nek ejtik) név különösen Grimentzben és St. Luc-ban igen gyakori.
Érdekes, hogy a Salamin név a XII. században már szerepelt Magyarországon. 1138. szeptember 3-án II. Béla király összeírta a dömösi prépostság birtokait és az ott élő szolganépeket és az utóbbiak között Salaminok is szerepelnek; azok "a szolga-háznépek, akiket Almos herceg adományozott az ő nagyon kedvelt dömösi egyházának, hogy benne éjjel és nappal (Istennek) szolgáló kanonokoknak a mindennapi élelmet biztosítsák". Három Tolna és Somogy megyei akkori faluban; Döröcskén, Szanácson és Huston is szerepel a Salamin név. A Salamin család sok kiváló nyelvészt és mérnököt adott az országnak, jelenleg 48 leszármazottjuk él és 23-an viselik a Salamin nevet. (A Salaminok tanították báró Eötvös Lórándot és Madách Imrét francia nyelvre és ők kísérletezték ki az első magyar telefont is).
Ilyen előzmények után indult a magyar forgatócsoport a Val d'Anniviers-be, ahol Bernard Savioz kalauzolt. A völgy lakóinak eredetkutatását illetően a 24. óra után vagyunk, már csak morzsákat lehet itt-ott összecsipegetni e kétségtelenül érdekes kapcsolatokat mutató emberekről. A mai napig egyetlen néprajzkutató, családkutató, antropológus, nyelvész, történész vagy bármilyen "hivatásos" kutató nem dolgozott köztük. A legújabb szerológiai és fizikai antropológiai vizsgálatok (az ősi lakóknál erőteljes "mongolid" jellegek figyelhetők; meg; a gyermekek egy része mongolfolttal születik, jelentős részüknek ma is van mongolredője, mások a "klasszikus" vércsoporttulajdonságaik, mint környezetüké stb.) azt mutatják, hogy az ősi hagyományoknak és a homályba vesző forrásoknak - ahogy a modern történettudomány egyre inkább megállapítja - az eddigieknél nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk. Mivel pedig a helvét svájciakat nem igen érdekli déli tartományuk e maroknyi idegen népessége, azért nekünk magyaroknak kell számba venni népünk minden távoli töredékét és esetleges rokonát.
Ma Vissoie, Pinsec, St. Luc, St. Jean és Grimentz lakóinak egy része vallja magát a hunok leszármazottainak, számuk már csak mintegy kétezer. E században ők is jelentős mértékben keveredtek környékbeliekkel és az ide költözött idegenekkel, hiszen Grimentz ismert síparadicsom lett, így egyre több a betelepülők száma.
Illyés Gyula gondolatai idéződnek fel bennem. Hasonló helyzetben - amikor ellátogatott egy provencei "magyar" faluba - ő is megkérdezte: és mi van, ha mégis legenda az egész? (Megállapította, hogy az ottaniak ősei a török által megszállt, Magyarországról elhurcolt foglyok lehettek). "A nemzeti érzés hajszálgyökerei" című tanulmányában így ír: "De hisz a kérdésnek épp a legendabeli része foglalkoztat a valótényeknél jobban. A léleknek az a különös szomja, mely még legendát is fakaszt, hogy kielégüljön. Mi ez a szomj, ez érdekel...
Azért jöttünk ide, mert hitünk szerint valamiféle árvákat, világgá sodródott testvéreket akartunk fölkeresni. Ők pedig azért fogadtak szívesen bennünket, mert azt hiszik, létünk legrejtelmesebb kérdését közelíthetik meg egy lépéssel: hogy honnan eredünk, kik vagyunk."
<hr>

KÉPEK

1.kép

2.kép

3. kép

4. kép
Sajátos temetői keresztek Vissoie-ből (hasonlóak vannak Luc-ban is)
(A. K. Fischer nyomán)

5. kép
Sajátos temetői keresztek Vissoie-ből (hasonlóak vannak Luc-ban is)
(A. K. Fischer nyomán)

6. kép
Sajátos temetői keresztek Vissoie-ből (hasonlóak vannak Luc-ban is)
(A. K. Fischer nyomán)

7. kép
Ősi Val d' Anniviers-i családok rovásjegyei.

8. kép
Tulipánmintás útmenti kápolna Mission-ból.
Lent: Ugyanennek a kápolnának a virágmintái és (jobboldalt)
Mayeaux-i ugyanilyen kápolna hasonló virágmintái.
Az edény kárminpiros, a virág szára zöld, a tulipánok tűzpirosak,
a kis csillag alakú virágok közepe sárga, a szirmai kékek.
(A. K. Fischer nyomán)

9. kép
Fent: szimmetrikus kapudíszítés Csekefalváról
(Székelyudvarhely mellett); középen: ugyancsak csekefalvai oromdísz;
lent: virágdíszítések a Mayeaux-i kápolna oltár mögötti boltívről.
(A. K. Fischer nyomán)

10. kép
Fent: tulipános virágmotívum a Mayeaux-i kápolna mögötti falról;
lent: a templom mögötti városháza homlokfalán levő tulipánminta
Grementz-ben
(A. K. Fischer nyomán)

11. kép
Sajátos szív alakú fából készült gyertyaminta-nyomó lapocskák
1891-ből Val d' Annivierből.
(A. K. Fischer nyomán)

12. kép
Sargatának nevezett ostor a Val d' Anniviers-ből,
amelyet Guigoz professzor nagyapjától szerzett 1880-ban.
(Bernard Savioz nyomán)

13. kép
Pinceablak nyílászárók (fent: a Val d' Anniviersből; lent: Székelyföldről).
(A. K. Fischer nyomán)

14. kép
Grimentz (Grimencz) - Az imaház és a falu - 1910.

15. kép
Zinal (Szinál) - A régi kápolna a falu elején - 1910.

16. kép
Chandolin (Sandolin) - A kápolna - 1900.

17. kép
Vissoie (Viszój) - Visszatérés a piacról - 1929.

18. kép
Pinsec (Penszék) - Pásztorkunyhó - 1915.

19. kép
Cuimey (Külmez) - A kápolna - 1929.

'); //--> </script>

estfen · 2009 Május 10

Zajti Ferenc: Zsidó volt-e Krisztus

A könyv címe egy kicsit félrevezető,a nyagyobbrésze inkább a szkítákról szól,nem Jézusról.

petzso · 2009 Május 10

Hun és Hunzák közti rokonság.

"Az íjasok hazája" - avagy kik a hunzák?

HOL ÉLNEK ÉS MIÉRT HUN-zák?

A fehér hunokat, Attila hunjainak rokonait nevezik így, ők maguk is a hunok leszármazottainak tartják magukat. A Himalája hegyei között, zárt völgyekben élnek, melyeket csak igen magas hágókon át, nehezen lehet megközelíteni. A Hunza-völgy Kína, Tadzsikföld és Pakisztán határán húzódik, ahova még nem jutott el a civilizáció romboló hatása.

Nevük eredete:[FONT=&quot] [/FONT]Tibetiül hun+za="a hunok szállásterülete". [FONT=&quot] [/FONT]Burusaszkiul (hunzául): "húnts"=visszacsapó nyíl, íj - "Az íjasok hazája"

HÁNYAN VANNAK?

Mindössze14 ezer főt számláló népről van szó.

MIÉRT ÉRDEKESEK ŐK MÉG SZÁMUNKRA?

A nagar nép és a szomszédos hunzakut nép egy nyelvet beszélnek, vérségileg is rokonok (burusó nyelven beszélnek).
Hegyük szent hegy, neve: Ultár-hegy (Oltár-hegynek kell szakszerűen ejteni), több mint hétezer méter magas. Állítólag tündérek lakják. Két külön királyság létezéséről adnak bizonyítékokat: ezek nevei: Nagar királyság és Hunza királyság. A magyar nyelvre emlékeztető városnevek: Hon (itt csak a vérségileg idetartozó családokat tűrik meg), Huru, Nagar, Baba, Sumayar stb.

The people of the Hunza Valley do not look Pakistani at all. T. Aima and Shamila smile happily for the camera. Karimabad, Pakistan (9/99).

A kamerába vidáman néző gyerekek, Aima és Shamila egyáltalán nem tűnnek pakisztáninak, írja az angol oldal.

Egyértelműen hunok, nem "makedónok", ahogyan próbálják őket beállítani

ORNAMENTIKA Hunza szimbóluma egy stilizált tulipán, melyet íjként is értelmeznek
Figyelem! Tulipán nem él ezen a tájékon, az Ujguroknál nő csak igen messze tőlük, akiket genetikailag szintén kapcsolatba hoztak a mai magyarokkal.
Életfára és szarvasagancsra emlékeztető motívumokra bukkant Csáji és csapata Ghanesben. Talált Madármotívumokat is a ló és a szavas mellett ? más állatokat nemigen ábrázolnak
Jellemző még: Csodaszarvas-motívum életfává alakulása faragott függőleges oszlopokon (!). Sokszor alkalmazzák a kört és a benne lévő hatszirmú virágot mint napszimbólumot.
A lovas szertartás során mutatják meg az újszülött gyermeket az égnek
TÁNC A nőké zárt körben, a férfiaké nyíltan zajlik. Legényesre és verbunkosra emlékeztető táncaik vannak: Nyugat-Nepálban és Ujguriában is találkozhatunk hasonló táncokkal.
DALLAMVILÁG Ereszkedő pentaton dallamok
ÜNNEP December 21, a Téli napforduló.: ünnepnap, amikor mindenki a saját házi tüzéből egy nagy máglyára lángocskát visz, ezzel űzi el a gonosz lelkeket.

Samandár - a hunza hitvilág
A sámánizmusban és a lélekvándorlásban való hitük erős, amely a muzulmán hatásra sem rengett meg: vallják, hogy a test halála nem egyenlő a lélek halálával. Az állatoknak, növényeknek is van lelkük, a létformák egymásra épülnek, a lélek egyre magasabb rendű alakba fejlődhet. Érdekesség, hogy Nirvánát a Mennyek országaként ismerik.
A koponyatorzítás szokása él ma is, a hunoknál is szokás volt.
ÁRTÓ ERŐK ELLENI KÜZDELEM A valódi neve a gyerekeknek szinte titok, hogy ne tudjanak visszaélni vele az ártó erők. (A magyar és tibeti kultúrában is más néven szólították a gyerekeket, hogy megtévesszék a gonoszt.) Érdekes a levágott haj és köröm elégetése ? ősi magyar szokás is, hogy a gonosz erők ne élhessenek vissza velük.
A zarándokhely sztúpáját háromszor meg kell kerülni, így végzik el imájukat.
A VILÁG felépítése a következőképpen néz ki: a középső világ a mi világunk; van ezen kívül hét alsó világ és hét felső világ (figyeljük meg a népmesei varázslatos hetes szám visszaköszönését egy másik hunoktól származó kultúrában!), a legfelsőben lakik Insáan, a Lelkek Ura, és az ő "hímzése", a Tejút. A tündérek a miénkhez legközelibb világ lakói, ezért átjöhetnek a miénkbe. Uralkodójuk a Tündérkirálynő, aki az Ultar-hegy tetején lakik kristálypalotájában. Itt valósul meg tehát a világok közötti átjárás.

Az Ultar, a "dimenziókapu"

[FONT=&quot]Aki eddig megpróbálta megmászni az Oltárt, meghalt. (A könyvíró kutató, Csáji László Koppány ottjártakor egy spanyol fiatalember is odaveszett) "Immár jó ideje ez a világ legmagasabb még megmászatlan csúcsa" írja Csáji László Koppány.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Légifelvételért kattints IDE![/FONT]

"Dunyáa" a fenti világ neve. [FONT=&quot]Az élőlények a "rúumutse samandár"-ból, a lelkek tengeréből keletkeznek (Tengeristen-kultusz nálunk, magyaroknál is volt: Yo-tengrit, Jó Tenger Isten). [/FONT][FONT=&quot]A Hunza-folyót az élet vizeként tartják számon.[/FONT]
[FONT=&quot] "Baráai" azon tündérek neve, akik az emberek barátai, jószándékú tündérek.[/FONT]
[FONT=&quot] "Deén" óriás démonok, óriások. "Magasságuk egy kisebb hegy méretét is elérheti". (Gondoljunk a Balaton óriás és Badacsony legendájára: a halála után heggyé váló órásról szóló történetekre.)[/FONT]
[FONT=&quot] A törpék az alsó világban élnek. A világok szintjein az alsó fertály talán az ösztönöket is szimbolizálja.[/FONT]

SÁMÁNOK A tündérek választják ki, kiből lesz sámán. 8-14 éves korukban a gyerekeknek egy-egy súlyos betegség alkalmával eljön egy tündér, és megváltoztatja az életüket (beavatás). Ha akkor elfogadják ezt, akkor életben maradnak, ha nem, megnyomorítják őket vagy meg is halhatnak. [FONT=&quot]Sámánizmusuk egyedi a sámánkultúrák tengerében a dob kiemelkedő lélekhívó szerepe miatt. Ám maga a sámán nem dobolhat. A tündérhívó zene a "siri zaman".[/FONT]
[FONT=&quot]A gonosz párák neve (gonosz lélek): "ghuníqish parí". [/FONT][FONT=&quot]A boszorkányok jövőbe látnak, nevük "síre gús"; transzba esve gyógyítanak. [/FONT]A fekete mágiát űző "jaadugár"-ok (varázslók) szemmel verést, rontást végezhetnek, de nem büntetik őket, mert a rontásukat ki lehet védeni.
THÁMOK A hunza vezetők neve: "thám". (Jó támpont, támasz, de támadási felület is lehet Ez a szőgyök tehát a magyarban is él) . a thámoknak szakrális erejük van, a gleccsereknek is tudnak parancsolni.
LÓISTEN A hunza, csak úgy, mint a magyar, lovasnép; az íjászat nagy szerepe mellett a lóistenben, [FONT=&quot]"tísh-haghúr"-ban való hitük[/FONT] is megemlítendő.

Magyar őstörténet

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag