A pofám leszakad! Hogy tud ez a raccsolós habsburgbérenc hazudni!
Beszélgetés Róna-Tas András akadémikussal A tudományos kutatás a magyar nép és a magyar nyelv eredetét, honfoglalás előtti történetét írott források, régészeti emlékek alapján vizsgálja. Az Élet és Tudomány interjúja Róna-Tas András akadémikussal. Feszty Árpád: Honfoglalás Mikor kezdődött a magyarság kialakulásának folyamata?
- Ez definíció kérdése. Elég nagy hiba a nyelvet meg a népet összekeverni. Egy népnek számos kritériuma van. Ezek közé tartozik a közös kulturális jelrendszer, amelynek a nyelv csak az egyik része. Fontos, de nem kizárólagos alkotóeleme, hiszen egyes népek megmaradhatnak akkor is, ha nyelvet váltanak. A kulturális jelrendszerhez tartozik még a nép azonosságtudata, valamint a neve, amelyet önmagának ad, hogy ezzel is megkülönböztesse magát. A magyar nép nevéről a történeti források alapján már nagyon korán, a honfoglalás előtti időkből vannak biztos adataink. Azoktól a magyaroktól ugyanis, akik a Volga mentén éltek s akiket Juliánusz is megtalált - az ő létezésüket régészeti emlékek mellett újabban egy felirat is igazolja -, véleményem szerint valamikor a VII. század körül vált el a mai magyarság. S azt biztosan tudjuk, hogy ez a volgai magyarság már magyarnak nevezte magát.
Honnan eredt ez a név?
- Két forrásra támaszkodhatunk: egyfelől a Volga vidékén nagyon sok, tizenöt-húsz falunév található, amely a magyar népnevet tükrözi, s amelyik azt az állapotot rögzíti, amikor a tatárjárás után a volgai magyarokat szétszórták a Volgától nyugatra olyan népek közé, ahol meg kellett magukat különböztetni. Szenzációs felfedezés volt 1986-ban egy arab felirat a csisztopoli temetőben. Az egyik síron a magyar népnév szerepel. Egy 1311-ben elhunyt Izmail nevű, iszlám vallású férfi sírkövén az áll, hogy az apját Madzsarnak hívták.
Az igaz, hogy a magyar népnév jelentése ember?
- Nagyon sok népnév ember jelentésű. A magyar népnév két elemből áll: az első a magy, ami a voguloknak és az osztjákoknak az önelnevezésében ma is fellelhető, a második része az er, ami egy másik finnugor nép neve. A magyar népnév tehát két finnugor népnév egyesüléséből jött létre.
A VII. századot említette a magyarság különválásának időpontjaként. De a magyar nép kialakulása nyilván korábbra tehető...
- Igen. A magyarság valamikor a Kr. e. X-VIII. században már biztosan kivált az Urál középső vidékén a környező népekből, s levonult délre, a sztyeppe szélére. A magyar az egyetlen olyan nép, amelyik a Kr. e. 1. évezredben északról dél felé húzódva bekapcsolódott a sztyeppe életébe. Ebben az időben főként indoeurópai és iráni népekkel álltak szorosabb kapcsolatban.
Ha már a kapcsolatoknál tartunk, megkerülhetetlen a kérdés: milyen kapcsolatban álltak a magyarok a hunokkal? Milyen nyelvet beszéltek például a hunok?
- Nem tudjuk. Három hun szót ismerünk: a sztráva a halotti tor, a medosz a mézsör, a kamon a kölessör neve. Ez olyan kevés, mintha a Coca-Colából meg a Fantából akarnánk a magyar nyelvet rekonstruálni. Ezek kulturális szavak, valószínűleg szláv eredetűek. A hun személyiségek neveiből is megpróbáltak a hun nyelvre következtetni. Ám amikor a hunok 375-ben átlépték a Volgát, gótokat találtak ott, őket legyőzték, s ezután a hun katonaság legnagyobb részét a gótok adták, vagyis germánok. Szkíta nyakék Attila neve is gót, úgyhogy bármennyire szépen hangzana is, hogy a nagyvezér magyar nevet viselt, neve germán eredetű. Attila 453-ban halt meg, ekkor a hunok visszavonultak a Kárpát-medencéből a Kaukázus vidékére, és eltűntek. Később számos forrás mindenféle népet hunnak nevez, de a magyarok és a hunok kapcsolatára semmiféle egykorú biztos adatunk nincsen. Attila birodalma megszűnt, s egyetlen dolog marad a sztyeppén: az Attila-legenda. De ez nemcsak a magyaroknál található meg, hanem például a bolgároknál is, előkelő dolognak számított ugyanis az Attilától való származtatás. Mialatt a hunok Európában hódítottak, a magyarok lassan vonultak az Urál déli részéről a Don irányába, s valószínűleg a hunok által elhagyott területekre telepedtek le.
Tartós, alapos kapcsolatra azonban nincsen adatunk, mivel a hunok európai feltűnése és eltűnése mindössze nyolc évtized alatt zajlott le. A hun hatás azonban a magyarság tudatában mégis igen jelentős, s ennek két forrása van. Egyrészt az imént említett, előkelőnek tartott származtatás, másfelől pedig egy sokkal későbbi hatás, s a magyar krónikák inkább ezt tükrözik: Európa tudatában a hunok Isten ostoraiként szerepelnek, s amikor újabb és újabb népek jelentek meg, akkor ezeket azonosították velük. Így történt a magyarokkal is. Ez azután visszakerült a latin forrásokon keresztül a magyar krónikákba, majd a magyarság népi tudatába.
A magyarok európai elnevezésében sokan máig a hun szót vélik felfedezni, elég csak az angol Hungarianre gondolni. Ennek mi az alapja?
- A szlávok bennünket ungrinnak neveztek, ez átkerült a németbe. A nevünk elején a h hang pedig a X. századból származik. A francia írásbeliség őrzői a francia papok voltak. A nyelvükből ekkor tűnt el a h hang a szó elejéről, azóta írják ugyan, de már nem ejtik ki. A korabeli francia papok természetesen minden saját szavukról pontosan tudták, mikor kell az elejére h-t írni és mikor nem. De az idegen szavak esetében már nem tudták. Jött egy idegen nép, amelynek a neve magánhangzóval kezdődött, s mivel azt gondolták, hogy a hunok leszármazottairól van szó, tehát elkezdték használni a h-s alakot.
S az avarok? Velük milyen mély a kapcsolat?
- A 890-es években a Kárpát-medencében élő lakosság két alapvető elemből állt: szlávokból és avarokból. Az avarok ekkorra már elszlávosodtak, s a magyarok nagyjából harmadik generációjukat érték itt. Ezek az avarok valószínűleg szlávul beszéltek, ugyanis néhány olyan szavunk van, amely az avarból került be a magyar nyelvbe, s ezek furcsa szláv keverékek. Ilyen az ispán vagy a terem. Az avarok népi tudatában azonban még az avar önazonosság igen erősen szerepelhetett, s bár gazdag nép voltak, szláv fennhatóság alatt álltak. Ezért a magyarokat felszabadítóként fogadták. Nélkülük nem lehetett volna ezt a nagy vállalkozást ilyen zökkenőmentesen végrehajtani.
Mi bizonyítja a magyar nyelv finnugor eredetét?
- Nincsen különösebb okunk kételkedni abban, hogy a magyar nyelv finnugor eredetű: alapvető szavai, nyelvtani rendszere ugyanolyan szabályszerű megfeleléseket mutat a többi finnugor nyelvekével, mint ahogy az indoeurópai nyelvek egymáséival. Elegendő, ha a sok száz ősi magyar szóból egy sorozatot említek: fej, agy, velő, haj, homlok, szem, orr, fül, száj, arc, ajak, fog, nyelv, íny, áll, torok, mell, szív. A szókészleten kívül a szabályos nyelvtani megfelelések is ugyanezt bizonyítják. Ősi finnugor eredetűek a magyar nyelv ragjai. Csak ismét példaképpen: A hol? kérdésre felelő szavakban Pesten, vízen s az azonos eredetű időjelölő télen finnugor eredetű, a vogulban viten 'vizen' és a zürjénben telin 'télen'. Az más kérdés, hogy mikor válik el a magyar nyelv a rokon finnugor nyelvektől. Ez egy hosszú folyamat, bizonyos, hogy a Kr. e. 2. évezredben már megindult. Bolgár város maradványai a Volga és a Káma összefolyásánál Melyek a magyar nyelv finnugor jellegzetességei?
- Ezer fölött van azoknak az alapszavaknak a száma, amelyek ősi finnugor szavak. De a toldalékoló jelleg is finnugor sajátosság, bár ez egyben tipológia is, tehát a világon még nagyon sok hasonló szerkezettel élő nyelv található, számos indián vagy afrikai nyelv fő sajátossága is ez.
Miért maradt fenn a magyarság a Kárpát-medencében?
- Ennek négy fő oka van. Az első a társadalmi szerkezetben keresendő. Mindig volt a magyarságnak egy földművelő-állattartó, az erdős tisztásokon is élő része és volt egy nomád, vitézkedő rétege. E kettő szimbiózisa igen fontos tényező. Ha a nomád réteg esetleg vereséget szenvedett, akkor bevonult az erdőbe, s a földművelők tették lehetővé, hogy új erőre kapjon. Ha pedig győzött, akkor a zsákmányból, dicsőségből és ismeretekből a földművelők is részesedtek. Még a magyar szókincs is e kettősséget mutatja: tele vagyunk igen régi török eredetű nomád és földművelő életformára vonatkozó szavakkal.
A másik a magyarság befogadó jellege: a magyarság története során befogadott szkítákat, szarmatákat, gótokat, törököket, kazárokat, kabarokat, szlávokat - ez a folytonos gazdagodás régi magyar kulturális hagyomány. A harmadik az avarok már említett csatlakozása, amely segített elkerülni az elszlávosodást, ami például a bolgárokat elérte. A negyedik ok pedig maga a magyar nyelv. Azáltal, hogy a magyar nyelv ennyire különállt a környező nyelvektől, a "mi és a ti" tudatot erősítette. Bár a magyar nyelv mindig gazdagodott a bejövő elemekkel, megmaradt magyarnak, tehát lehetett tudni, hogy itt a mi nyelvünket beszélik, amott, a nyelvi határ másik részén pedig már másokét.
Gózon Ákos
