Magyar őstörténet
- Téma inditó Ivan
- Kezdés dátuma
- Státusza
Nagyon szeretem a Magyar tört,üénelmet,szerintem az iskolában nem tanítanak annyit mint amennyit kellene....
Mivel az ókori Egyiptom is nagyon érdekel,valószínülegg erről a témáról többet is tudok....
Keresek könyveket folyóiratokat melyek a Magyarok őstörténetével foglalkozik..
Van ötlet?
Mivel az ókori Egyiptom is nagyon érdekel,valószínülegg erről a témáról többet is tudok....
Keresek könyveket folyóiratokat melyek a Magyarok őstörténetével foglalkozik..
Van ötlet?
Kedves buba7712!
A 20 hozzászólásod már meg van csak 48 órát kell kivárni és nagyon sok könyvet,írást letölthetsz ebből a topicból.Szerintem nagy mennyiségű hasznos irodalmat gyüjtöttünk itt össze a témáról.
Üdv:István
Szia!
A Téma engem is érdekel. Kivételes lehetőségünk van őseink fellelésére, mert a minden nyomunkat századokon át eltörölni igyekvő szándék ellenére egyedülálló mennyiségű tárgyi bizonyítékaink vannak. Lehet sokan megvetnek érte, de szerintem, nem is a mi őseinket kellene kinyomozni, hanem hogy az összes többi nemzet ugyan honnan bukkant elő, és mikor szakítottak ősi közös nyelvünkkel. Na meg miért?
Gondolok itt olyan népek szavaira, mint a Holland "de toren", német "der Turm", angol "tower" ez bizony alighanem a mi tornyunk. Ha jól tudom, már akkor kőházaink voltak, palotáink, mikor a Germán népek még primitív lepleikben bújtak félig földbe vájt üregeikbe.
Akkor most hogy is van azzal a toronnyal? Nem is beszélve a jelzőkről, amikkel gyakran illetnek minket.
Köszönöm a figyelmet.
üdv.
Zoltán
A Téma engem is érdekel. Kivételes lehetőségünk van őseink fellelésére, mert a minden nyomunkat századokon át eltörölni igyekvő szándék ellenére egyedülálló mennyiségű tárgyi bizonyítékaink vannak. Lehet sokan megvetnek érte, de szerintem, nem is a mi őseinket kellene kinyomozni, hanem hogy az összes többi nemzet ugyan honnan bukkant elő, és mikor szakítottak ősi közös nyelvünkkel. Na meg miért?
Gondolok itt olyan népek szavaira, mint a Holland "de toren", német "der Turm", angol "tower" ez bizony alighanem a mi tornyunk. Ha jól tudom, már akkor kőházaink voltak, palotáink, mikor a Germán népek még primitív lepleikben bújtak félig földbe vájt üregeikbe.
Akkor most hogy is van azzal a toronnyal? Nem is beszélve a jelzőkről, amikkel gyakran illetnek minket.
Köszönöm a figyelmet.
üdv.
Zoltán
Eleink
Magyar Őstörténet folyóirat
-------------------
Az ókori történelem egyik legfontosabb kérdése, a szkíta etnogenezis, továbbra is vita tárgya a mai tudományban. A szkítakérdés első kutatói a török-mongol népek közé sorolták a szkítákat. Csak jóval később vették át ezt a kezdeményezést az iranisták, akik a tudományban hagyományossá tették a felfogást, amelyet a kutatók többsége vall, és a szkítákat az iráni népek közé sorolja.
Ugyanakkor, bármilyen különösen hangzik is, a történészek, régészek és antropológusok többsége, legalábbis azok, akiknek a munkáit ismerjük, még csak nem is próbálnak érveket felsorakoztatni arra, miért tartják a szkítákat iráni nyelvűeknek. Ebben a dolgozatban kísérletet teszünk a szkíták iráni eredetét valló kutatók érveinek kritikai elemzésére.
A többnyelvű szkíta társadalom
A szkítakutatásban – scythológiában – hagyomány, hogy minden szkíta iráni nyelvű. Valamennyi szkíta törzs teljes körű iráni nyelvű voltának a hagyománya olyan mélyen gyökerezik a tudományban, hogy tekintélyes enciklopédiák („Scythian” Encyclopedia Britannica) is így tárgyalják. Hérodotosz a „Historiá”-ban említi, hogy Scythiában hét különböző nyelv van (Herodotus 1921, IV. 24)2. Arról nem közöl semmit, milyen nyelvek voltak ezek. Egyetlen kivételt jelent az a megjegyzése, hogy a szkíták egy része hellén nyelven beszél (Herodotus 1921, IV, 17, 18).
A szkítakérdés egyik első kutatói, F. G. Misenko és V. Miller, vizsgálódásaik során ugyancsak arra a következtetésre jutottak, hogy etnikai különbségek vannak a szkíta törzsek között. Misenko két csoportot különböztetett meg: 1. árják (kallippidák, alizónok – földművesek, szántóvetők), 2. urál-altajiak (nomád szkíták, királyi szkíták). Miller viszont három ethnoszba sorolja a szkítákat: 1. királyi szkíták és nomádok, 2. keleti szkíták, 3. nyugati földműves szkíták. Ahogy Miller megjegyzi, míg ő és Misenko a szkíta társadalmat polietnikus formációnak tekintik, a többi kutató vagy kizárólag iráni, vagy kizárólag urál-altaji népnek tartja (Misenko 1884, 55–76; Miller 1887, 135). E. H. Minns is azon a véleményen van, hogy a szkíta társadalom több ethnoszból állt, a királyi szkítákat a török-mongol népek közé sorolta (Minns 1971, 10). A régészeti adatokat írott források is alátámasztják, hogy többféle ethnoszból állt a szkíta birodalom. Régészeti adatok alapján például T. Sulimirski kiemelten hangsúlyozza, hogy a szkíta nem volt egységes nép. Véleménye szerint a „szkíta” néven igen változatos nomád törzseket kell érteni, akiket az eurázsiai sztyeppén azonos életmód, kultúra s néha eredet jellemez (Sulimirski 1954, 282). Helytálló B. A. Ribakov megjegyzése arról, hogy az iráni elem néhány szkíta tulajdonnévben nem lehet akadálya, hogy egyik-másikszkíta törzset ószlávnak tekintsünk (Ribakov 1979, 238). Hérodotosz, F. G. Misenko, V. Miller, T. Sulimirski és B. A. Ribakov nyomán mi is azt valljuk, hogy
a szkíta társadalom polietnikus társadalom volt (Гасанов 2002).
Meggyőződésünk szerint azon az alapon is el lehet dönteni, milyen csoportok népesítették be Szkítiát, hogy megvizsgáljuk mindazon népeknek az etnikai folytonosságát, amelyekről a rá következő századok politikai történelme beszél a történelmi szkíta területek kapcsán. Az egykori Szkítia területén többféle etnikai formáció településeire is utalnak nyomok, köztük vannak török-mongol, finnugor, szláv, germán, iráni és kaukázusi nyelvűek.
A cikk további részét az Eleink folyóirat 2010/1-es számában találja.
Magyar Őstörténet folyóirat
Haszanov Zaur:
Módszertani hibák a szkíták eredetének iráni verziójában
Módszertani hibák a szkíták eredetének iráni verziójában
-------------------
Az ókori történelem egyik legfontosabb kérdése, a szkíta etnogenezis, továbbra is vita tárgya a mai tudományban. A szkítakérdés első kutatói a török-mongol népek közé sorolták a szkítákat. Csak jóval később vették át ezt a kezdeményezést az iranisták, akik a tudományban hagyományossá tették a felfogást, amelyet a kutatók többsége vall, és a szkítákat az iráni népek közé sorolja.
Ugyanakkor, bármilyen különösen hangzik is, a történészek, régészek és antropológusok többsége, legalábbis azok, akiknek a munkáit ismerjük, még csak nem is próbálnak érveket felsorakoztatni arra, miért tartják a szkítákat iráni nyelvűeknek. Ebben a dolgozatban kísérletet teszünk a szkíták iráni eredetét valló kutatók érveinek kritikai elemzésére.
A többnyelvű szkíta társadalom
A szkítakutatásban – scythológiában – hagyomány, hogy minden szkíta iráni nyelvű. Valamennyi szkíta törzs teljes körű iráni nyelvű voltának a hagyománya olyan mélyen gyökerezik a tudományban, hogy tekintélyes enciklopédiák („Scythian” Encyclopedia Britannica) is így tárgyalják. Hérodotosz a „Historiá”-ban említi, hogy Scythiában hét különböző nyelv van (Herodotus 1921, IV. 24)2. Arról nem közöl semmit, milyen nyelvek voltak ezek. Egyetlen kivételt jelent az a megjegyzése, hogy a szkíták egy része hellén nyelven beszél (Herodotus 1921, IV, 17, 18).
A szkítakérdés egyik első kutatói, F. G. Misenko és V. Miller, vizsgálódásaik során ugyancsak arra a következtetésre jutottak, hogy etnikai különbségek vannak a szkíta törzsek között. Misenko két csoportot különböztetett meg: 1. árják (kallippidák, alizónok – földművesek, szántóvetők), 2. urál-altajiak (nomád szkíták, királyi szkíták). Miller viszont három ethnoszba sorolja a szkítákat: 1. királyi szkíták és nomádok, 2. keleti szkíták, 3. nyugati földműves szkíták. Ahogy Miller megjegyzi, míg ő és Misenko a szkíta társadalmat polietnikus formációnak tekintik, a többi kutató vagy kizárólag iráni, vagy kizárólag urál-altaji népnek tartja (Misenko 1884, 55–76; Miller 1887, 135). E. H. Minns is azon a véleményen van, hogy a szkíta társadalom több ethnoszból állt, a királyi szkítákat a török-mongol népek közé sorolta (Minns 1971, 10). A régészeti adatokat írott források is alátámasztják, hogy többféle ethnoszból állt a szkíta birodalom. Régészeti adatok alapján például T. Sulimirski kiemelten hangsúlyozza, hogy a szkíta nem volt egységes nép. Véleménye szerint a „szkíta” néven igen változatos nomád törzseket kell érteni, akiket az eurázsiai sztyeppén azonos életmód, kultúra s néha eredet jellemez (Sulimirski 1954, 282). Helytálló B. A. Ribakov megjegyzése arról, hogy az iráni elem néhány szkíta tulajdonnévben nem lehet akadálya, hogy egyik-másikszkíta törzset ószlávnak tekintsünk (Ribakov 1979, 238). Hérodotosz, F. G. Misenko, V. Miller, T. Sulimirski és B. A. Ribakov nyomán mi is azt valljuk, hogy
a szkíta társadalom polietnikus társadalom volt (Гасанов 2002).
Meggyőződésünk szerint azon az alapon is el lehet dönteni, milyen csoportok népesítették be Szkítiát, hogy megvizsgáljuk mindazon népeknek az etnikai folytonosságát, amelyekről a rá következő századok politikai történelme beszél a történelmi szkíta területek kapcsán. Az egykori Szkítia területén többféle etnikai formáció településeire is utalnak nyomok, köztük vannak török-mongol, finnugor, szláv, germán, iráni és kaukázusi nyelvűek.
A cikk további részét az Eleink folyóirat 2010/1-es számában találja.
Kedves moroszlán!
Ha ebben a témában van a hivatalostól eltérő véleményed,akkor sok jót nem várhatsz,főleg ha közzé is teszed őket.Ha hivatalosan végzett szakember vagy,akkor kizárnak a szakemberek köréből,a keresztények újpogánynak titulálnak,a zsidók antiszemitának,a baloldaliak fasisztának,a jobboldaliak anarchistának stb.
A genetikusok szerint a ma élő magyarok 85-90%-ának az ősei visszamenőleg vagy 35 000 évre európai emberek,főleg az úgynevezett „szlávok“-kal nagy az egyezés.Itt tényleg nagyon érdekes a nyelvelkülönülés kérdése.Ezt intézik el azzal,átvettük azoktól,akiket ma „szláv” nyelven beszélőknek neveznek.
Nekem egy társadalom nem akkor művelt,ha kőházai,meg palotái vannak,hanem attól,hogy mennyire tud együttélni a természettel és a környezetével.A kőház ,palota,felhőkarcoló,csak az uralkodó réteg telhetetlenségét,nagyravágyását mutatja.Ma is csak szét kell nézni magunk körül.Ráadásul ezek az emberek a közösség felé egyre tehetetlenebbek.A felső vezetőréteg vagy 200 éve egyazon közösségből kerül ki,csak a rendszer változik hűbérúri,szocialista, kapitalista demokrácia.Az árvizeknél a szegény réteg általában összefog.Az 1965-ös nagy árvízben Csehszlovákiában Gúta és Komárom környékén úgy 6 000 ház dőlt össze.Az új 6 000 ház 1966-ban állt.Az akkori elit még erre is képes volt.
Példa: Jóllehet a lakosság igen tapasztalt volt az árvizekkel való harcban, 1965-ben mégis meglepte őket egy olyan pusztító áradat, amely a mai napig ott szerepel emlékeik többségében. A város krónikája az alábbiakat őrizte meg az árvízről: 1965 tavasza rendkívül esős volt. A Vág és Duna vízszintje állandóan növekedett. Május közepén árvízkészültséget rendeltek el. Június 17-én a Duna vize átszakította Csicsónál a töltést. Újabb védőgátakat emeltek, megkezdődött a harc a községhez kérlelhetetlenül közeledő természeti elemmel. Június 19-én megkezdték a gyermekek és az idős emberek evakuációját. A községből 1800 személyt szállítottak el. 1965. június 25-én a víz átszakította a töltést, és Gúta néhány óra elteltével víz alá került. A felbőszült ár lerombolt minden házat, amely az útjában állt. A lakosok csak a legfontosabbat mentették meg, gyakran csupán a puszta életüket. 10687 lakosból addigra már csak 620 maradt a településen. Két hónap elteltével, amikor a víz leapadt, feltárult Gútán a pusztulás szörnyű képe. A községben 768 ház dőlt össze, 1568 súlyosan megrongálódott, csak 107 hajlék maradt ép.
Megkezdődött a károk felszámolása. Csehszlovákia különböző részeiből jött a segítség. Az újjáépítésben leginkább Prága, Pozsony és Brünn, de az olomouci, nagyszombati, nagytapolcsányi és az érsekújvári járás is segített. Új családi házak épültek, hiszen ebben a helyzetben ez volt a legfontosabb. Az 1965 végén már 175 családi ház állt. A lakossági ellátás intézményeinek felújítását 1966-ban kezdte meg a község. Elkezdődött a 12-osztályos alapiskola és a 200 személyes diákotthon építése, épülni kezdett a két óvoda és a bölcsőde, felépült az egészségügyi központ és a benzinkút. Megkezdték a község csatornázásának építését és a távfűtés rendszerének lefektetését. A gútai gyermekek az 1965/66-os tanévben Csehszlovákia különböző községeiben, üdülőhelyein térítésmentesen tanulhattak.
1967-ben kezdődött a kultúrház, továbbá az új üzletközpont építése. Megkezdték az utak javítását, felállítottak egy gömbkutat (hidroglóbusz), és korszerűsítették a villanyvezetéket. Két év sem kellett, és a község felépült romjaiból az ország lakosságának és üzemeinek önzetlen segítsége nyomán.
Szlovákiában a 2010 májusi árvízben kb.2000 ház dőlt össze,Mo-n nemtudom mennyi? 2011 végén majd összehasonlíthatjuk a mostani elit teljesítményét nálunk is meg nálatok is,pl Felsőzsolca – Gúta viszonylatban.
Ami a Holland "de toren", német "der Turm", angol "tower" kifejezéseket illeti,miért a „ToRoNy“ a jó?Őseink használták a ToRoN,TuRuN,TuRuNy,ToRoM,TaRaN/ahol az a olyan a meg o között hangzik/,sőt ToNyoR,ToMoR is lehetne,ha alkalmazom,amit az 1846-ban kiadott Magyar nyelv rendszere című könyvből tanulhattunk és még folytathatnánk tovább a kombinációkat.Minket is eltérítettek a szakijaink,meg a tanuraink.Ezek közül a kifejezések közül egyiknek sincs értelme csak ha megmagyarázzuk,hogy a ToRoNy egy olyan építmény amelyik a magasba ér,ível,nyúlik,tör, felhőket karcol,eléri a mennyet.A leghíresebb bábeli torony is arra szolgált volna,hogy feljussanak az emberek a mennybe az istenhez,összekösse a mennyet és a földet./Az őskori űrutazásokkal foglalkozók agyának megmozgatására a „bábeli“ kisértetiesem egybeesik a „baubeli,búbeli,búbele, bújbele“ kifejezéssel.“Bújbele torony,nem találó kifejezés,ha az első űrhajósokra gondolunk?/
Mindezekhez még hozzátesszük a cirilikával foglalkozó Timkovič felismerését,hogy a szkíták nagyon szerettek sok magánhangzót használni és a szó eleje és vége is arra végződött,akkor érdekesebb lesz a helyzet.Betöltve ToRoNy – āToRo Nyú – āTaoRa Nyú ,most „általra nyúl”, ma is mondják az igazság odaát van.Most jön az ami a szaktudósoknak megemészthetetlen.A torony az általában magas,hegyes,ékszerű,stb.Hasonlít a felállított Tű-re/ami hangzott az eleinknél töű,tűö,tő,tőü-nek,stb./,vagy TőR-re,/itt ugyanúgy sokféle hangzással eljátszadozhatunk/.A de ToReN ---TöR ē/g/Ne,TőR-eN,Tőr-eNy.A der TuRM---TuRuM, āTuRa Mё /menni,mint „nёmёmā ē/l/”olyan igazi parasztosan/,de ami kimagasodik az „kitüremlik”,ebből TüReM.A ToWeR---ToVeR,TouueR,-Tű/v/eR,Tű FēRe/mint „tedd fёrréb aszt a lécet” nem félre,hanem feljebb /.
Ehhez még hozzátehetjük a spanyol Torre,finn Torni,latin Turris,román Turn,horvát Toranj /tőr ánjö,állni parasztosan ányi,ma tőr álló lenne/,ahol a tű,tűr,tőr,tör-rel értelmessé lehet tenni a kifejezéseket.A német TuRM másképp BauWeRK- ē/g/Be VeReK-ma „eget verek”,vagy választhatjuk az ē/g/Be uueReK,ma „égbe érek” fogalom is átvitt értelmekbe leírja a tornyot.Ugyanez a helyzet a francia TouR-ral,másképp BuRJ - é/g/BeéRJö --búrja, berója /töri,karcolja/ az eget,mégmásképp éDiFiC-éD/G/iViC/Sz/-jó parasztosan az „ēgi/g/visz”,ha kell éD/G/i FöéC/Sz/- „ēgi/g/főē/r/sz”.Következő csoport a szlovák VeŽa/vezsa/,cseh VěŽ /vjezs/,lengyel WieŽa,orosz вежа/vezsa/,ami felfelé „ível“ az „íVeZs/S/ö”.A török-KuLe, bolgár- Кула/Kula/ nagyon hasonlít a magyar GúLa-ra,de értelme éK áLó,éKeLő.Oroszok, szlovének használják a столп,SToLP/sztolp/,magyarul oSzLoP,oSzTLoPh,értelme aSz Tű áL Phő/Fő/,vagy fordítva FöL ToSz,vagyis fölszúr.Mongol Цамхаг/CaMChaG/,c=k=g akkor aGa Ma ChaG,rendesebben eGe Mё HáG,vagyis „meghágja az eget“,de fordítva is eGeKe MáC/Sz/,irodalmilag „egeket mász“.Kiswahili nyelven MNaRa,MaNaRa – lehetséges megoldás MaN áR,irodalmi MeNy áR,vagyis a mennyet átszúró ár/mint a cipészek szerszáma/.Ehhez rokon a MiNaReT - MiNRe Tű,irodalmilag „mennyre tű”.Egyenlőre a Torony-hoz ennyire futotta.
Üdv:István
Cenzúra?-vagy szebben "nemkívánatos könyvek" a Kurultajon
Divide et impera! Oszd meg és uralkodj!
(aD VaDá őT Mё P/B/íRo, szebben Tedd vaddá őt/és/ meg bírod!)
Az alábbi cikkekből is jól látni,hogy ahol ott van az üzlet,a pénzszerzés lehetősége ott nagyon sikeres a megosztás.Mindenesetre nagyon figyelemre méltó dolog,hogy a demokratikusnak mondott Magyarországon,ahol szabad véleménynyilvánításról beszélnek,egy komoly tudósnak,aki a Kurultaj rendezésében részt vesz,eszébe jut könyvekre tiltólistát készíteni csak azért,mert nem az ő nézetét képviselik,amelyik mellesleg egybeesik az MTA hivatalos Ázsiából jöttünk tanával.Nekem szimpatikusabb Varga Csaba hozzáállása,aki azt mondja,hogy emlékezzünk meg a keletről jött uralkodó rétegről is,hiszen azok is magyarok.Nálam azonban nem jár tisztelet és ünneplés annak az akkori és mostani megalkuvó elitnek,akik a magyar köznépet elárulták és elárulják ma is. Ahogy a Magyarországi történéseket figyelem,egyre inkább azt érzem,nagyon jó,nagyon érzékeny helyre tapintottak azok,akik a Kárpát-medencei magyar folytonosságot hirdetik.Mutatja azt,hogy egyre több indokolatlan támadás, mocskolódás éri őket úgy a hivatalos szaktudósok,mind az egyház részéről.
Igaz a mondás:Nem zörög a haraszt,ha a szél nem fújja”!
Kurultaj 2010 - avagy merre halad Bíró úr?
Rendezvények - Kurultaj
Írta: Marosics Tamás 2010. Áldás hava 22. csütörtök, 12:21
Alább a Szilaj Csikó 2010. július 15-i számából idézünk:
"Nem akartunk hinni a fülünknek, a híreszteléseknek, aztán meg a szemünknek. Ám minden igaznak bizonyult. Varga Csaba, a kiváló írástörténész (hogy csak idevágó hivatását említsük) elküldte levelét szerkesztőségünkbe, csatolva hozzá azt a mintegy félszáz kiadványcímet tartalmazó listát, amelyen piros színnel jelölték meg, mely művek árusítása nem kívánatos a közelgő kurultaj bugaci rendezvényén.
A Magyarok Szövetsége is az elhallgatandók között szerepel. A Szilaj Csikó megkérdezte a Szövetség elnökét: nem fenyeget-e az a veszély, hogy Bíró Andrásék előbb a Bugacon megrendezendő Kurul-tájjal, aztán a Szegeden megtartandó Székely–Magyar Világtalálkozóval a Magyarok Országos Gyűlésének látogatottságát gyengítik, igen tervszerűen. Vukics Ferenc úgy vélte, hogy ezzel nekünk nincs foglalkoznivalónk. Nekünk meg kell valósítanunk azokat a programokat, amelyeket terveztünk, amelyeket ígértünk, s örülni fog annak is, ha valaki majd nálunk találja meg azt a jó érzést, amelyet a magyarok együttléte ébreszt, de annak is, ha éppen másutt.
Alább a Szilaj Csikó bemutatja a tiltott kiadványok listáját, aztán idézi Püski István tárgyilagos nyilatkozatát arról, hogyan is keletkezett a szóban forgó tiltás, s mindezt végül két tiltakozó levél követi. A továbbiakban a magunk részérõl lezártnak tekintjük a témát. (a szerk.)"
Varga Csaba írástörténész levele:
"Kedves Szilaj Csikó!
Mellékeltem a Kurultájon betiltott könyveket: a mellékletben a pirosított című könyvek árulása tilos.
Látható:
1. Minden tilos, ami a Magyarok Szövetségéről ad hírt (DVD-k).
2. Minden tilos, ami arról szól, hogy a magyar nép törzsökös része Kárpát-medencei őslakos. (Egy könyv kerülte el Bíró András figyelmét: Kolozsvári Grandpierre Endre: Őshonos-e a magyar a Kárpát- Medencében?)
3. A FRÍG Kiadó a legsújtottabb könyvkiadó, lásd a 2. pont első mondatát.
A cél tehát a „kései idetévedő” szerepkörünk fenntartása. Holott épp ebből a hazugságból kellene kiverekednünk magunkat, ez talán az utolsó mentsvárunk. A fejük felett cserélődő uralkodó rétegekkel (hun, avar, magyar: melyektől a nép mindig megkülönbeztette magát, ekként fogalmazván: „magyari urak”) semmi baj, a magyariak, megyeriek csodálatosan rendbe tették a szétzilált országot, Avariát.
Nyelvünk pedig semmiképp sem keletrõl jött, ez a Kárpát-medence ősnyelve. A rendkívül óvatos Bakay Kornél írja: „Az újabb kutatások alapján lehetséges, hogy a Kárpát-medencében is évtízezredek óta laktak magyar nyelvû népcsoportok….”
Erre minden bizonyítékunk megvan! Szerintem talán legfontosabb feladatunk a folytonosság tudatának helyreállítása. Mármint a Kárpát-medencei folytonosságunk tudatáról van szó. E tudat csodálatos erőket szűlhet. De meg kell adnunk a tiszteletet a mindenkori katonai szervezettségű uralkodó rétegeinknek is. Tehát nincs itt semmiféle ellentét. Aki az egyik felünket, az őslakosságot le akarja tagadni, nem járhat egyenes úton, vagy rendkívül tudatlan. Hiszen a Kárpát-medencére való ősi történelmi jogfolytonosságunkat ássa alá s tünteti el. (Épp ez a feladata a finnugorizmusnak is, ezért kellett kitalálni.)
Szeretettel:
Varga Csaba"
Püski István nyilatkozata a Kurultaj honlapján:
"Általában nem szoktam reagálni különböző emberek különböző embereket támadó írásaira. De mivel engem érintően másokat támadnak, ezért az alábbiakban tényszerűen leírom a történteket.
Mikor megtudtam, hogy lesz Kurultaj, néhány kiadóval egyeztetve megkerestem Bíró Andrást, hogy szeretnénk részt venni a rendezvényen a könyveinkkel. Személyes találkozásunkkor elmondta, hogy mivel a rendezvényen szeretnék a szakmaiságot megőrizni, arra kér, hogy az őstörténetben, régészetben csak olyan könyvekkel jelenjünk meg, amik állításai tudományos módszerekkel is alátámaszthatóak vagy legalább tudományos igényességgel vannak megírva és ellenőrizhető forrásokból (valós leletek, dokumentumok) merítenek. Egyben felajánlotta, hogy ingyen helyet biztosítanak számunkra, mivel fontosnak tartja a könyvek megjelenését a rendezvényen. Az érvelését elfogadtam, de mivel őstörténetben nem vagyok szakember, elküldtem számára egy listát az ebben a témában megjelenő könyvekről. Ebben a listában bejelölték, hogy mely könyveknek nem szeretnének ingyen reklámot csinálni egy tudományos kiállítás szomszédságában. A saját rendezvényüktől eltekintve semmilyen kritikát vagy megjegyzést sem fűztek egyik műhöz sem.
Sajnálom, hogy ebből az esetből ilyen cirkusz lett és néhányan a felesleges konfliktusok gerjesztésére használják fel az esetet és ezzel a nemzeti oldal összeugrasztását provokálhatják ki. Bízom benne, hogy lenyugszanak a dolgok valamint ez a nemzeti rendezvény és ünnep a várt sikerrel lebonyolódik.
Budapest, 2010.06.29
Tisztelettel Püski István"
Szerk.: Idézet bezárva. A szakmaiság megőrzése érdekében akár a Magyar Tudományos Akadémiát is megkérdezhették volna, hogy melyik valós leletek, dokumentumok (és az ebből fakadó ill. erre épülő elméletek) támasszák alá a betiltásra nem kerülő könyveket. Hogy melyik könyvek kerültek volna akkor a támogatni valók közé, azt megkérdezhetjük minden iskolás gyerektől, akik az MTA történelmi igazságait tanulják.
Magyar Táltos Honlap
Divide et impera! Oszd meg és uralkodj!
(aD VaDá őT Mё P/B/íRo, szebben Tedd vaddá őt/és/ meg bírod!)
Az alábbi cikkekből is jól látni,hogy ahol ott van az üzlet,a pénzszerzés lehetősége ott nagyon sikeres a megosztás.Mindenesetre nagyon figyelemre méltó dolog,hogy a demokratikusnak mondott Magyarországon,ahol szabad véleménynyilvánításról beszélnek,egy komoly tudósnak,aki a Kurultaj rendezésében részt vesz,eszébe jut könyvekre tiltólistát készíteni csak azért,mert nem az ő nézetét képviselik,amelyik mellesleg egybeesik az MTA hivatalos Ázsiából jöttünk tanával.Nekem szimpatikusabb Varga Csaba hozzáállása,aki azt mondja,hogy emlékezzünk meg a keletről jött uralkodó rétegről is,hiszen azok is magyarok.Nálam azonban nem jár tisztelet és ünneplés annak az akkori és mostani megalkuvó elitnek,akik a magyar köznépet elárulták és elárulják ma is. Ahogy a Magyarországi történéseket figyelem,egyre inkább azt érzem,nagyon jó,nagyon érzékeny helyre tapintottak azok,akik a Kárpát-medencei magyar folytonosságot hirdetik.Mutatja azt,hogy egyre több indokolatlan támadás, mocskolódás éri őket úgy a hivatalos szaktudósok,mind az egyház részéről.
Igaz a mondás:Nem zörög a haraszt,ha a szél nem fújja”!
Kurultaj 2010 - avagy merre halad Bíró úr?
Rendezvények - Kurultaj
Írta: Marosics Tamás 2010. Áldás hava 22. csütörtök, 12:21
Alább a Szilaj Csikó 2010. július 15-i számából idézünk:
"Nem akartunk hinni a fülünknek, a híreszteléseknek, aztán meg a szemünknek. Ám minden igaznak bizonyult. Varga Csaba, a kiváló írástörténész (hogy csak idevágó hivatását említsük) elküldte levelét szerkesztőségünkbe, csatolva hozzá azt a mintegy félszáz kiadványcímet tartalmazó listát, amelyen piros színnel jelölték meg, mely művek árusítása nem kívánatos a közelgő kurultaj bugaci rendezvényén.
A Magyarok Szövetsége is az elhallgatandók között szerepel. A Szilaj Csikó megkérdezte a Szövetség elnökét: nem fenyeget-e az a veszély, hogy Bíró Andrásék előbb a Bugacon megrendezendő Kurul-tájjal, aztán a Szegeden megtartandó Székely–Magyar Világtalálkozóval a Magyarok Országos Gyűlésének látogatottságát gyengítik, igen tervszerűen. Vukics Ferenc úgy vélte, hogy ezzel nekünk nincs foglalkoznivalónk. Nekünk meg kell valósítanunk azokat a programokat, amelyeket terveztünk, amelyeket ígértünk, s örülni fog annak is, ha valaki majd nálunk találja meg azt a jó érzést, amelyet a magyarok együttléte ébreszt, de annak is, ha éppen másutt.
Alább a Szilaj Csikó bemutatja a tiltott kiadványok listáját, aztán idézi Püski István tárgyilagos nyilatkozatát arról, hogyan is keletkezett a szóban forgó tiltás, s mindezt végül két tiltakozó levél követi. A továbbiakban a magunk részérõl lezártnak tekintjük a témát. (a szerk.)"
Varga Csaba írástörténész levele:
"Kedves Szilaj Csikó!
Mellékeltem a Kurultájon betiltott könyveket: a mellékletben a pirosított című könyvek árulása tilos.
Látható:
1. Minden tilos, ami a Magyarok Szövetségéről ad hírt (DVD-k).
2. Minden tilos, ami arról szól, hogy a magyar nép törzsökös része Kárpát-medencei őslakos. (Egy könyv kerülte el Bíró András figyelmét: Kolozsvári Grandpierre Endre: Őshonos-e a magyar a Kárpát- Medencében?)
3. A FRÍG Kiadó a legsújtottabb könyvkiadó, lásd a 2. pont első mondatát.
A cél tehát a „kései idetévedő” szerepkörünk fenntartása. Holott épp ebből a hazugságból kellene kiverekednünk magunkat, ez talán az utolsó mentsvárunk. A fejük felett cserélődő uralkodó rétegekkel (hun, avar, magyar: melyektől a nép mindig megkülönbeztette magát, ekként fogalmazván: „magyari urak”) semmi baj, a magyariak, megyeriek csodálatosan rendbe tették a szétzilált országot, Avariát.
Nyelvünk pedig semmiképp sem keletrõl jött, ez a Kárpát-medence ősnyelve. A rendkívül óvatos Bakay Kornél írja: „Az újabb kutatások alapján lehetséges, hogy a Kárpát-medencében is évtízezredek óta laktak magyar nyelvû népcsoportok….”
Erre minden bizonyítékunk megvan! Szerintem talán legfontosabb feladatunk a folytonosság tudatának helyreállítása. Mármint a Kárpát-medencei folytonosságunk tudatáról van szó. E tudat csodálatos erőket szűlhet. De meg kell adnunk a tiszteletet a mindenkori katonai szervezettségű uralkodó rétegeinknek is. Tehát nincs itt semmiféle ellentét. Aki az egyik felünket, az őslakosságot le akarja tagadni, nem járhat egyenes úton, vagy rendkívül tudatlan. Hiszen a Kárpát-medencére való ősi történelmi jogfolytonosságunkat ássa alá s tünteti el. (Épp ez a feladata a finnugorizmusnak is, ezért kellett kitalálni.)
Szeretettel:
Varga Csaba"
Püski István nyilatkozata a Kurultaj honlapján:
"Általában nem szoktam reagálni különböző emberek különböző embereket támadó írásaira. De mivel engem érintően másokat támadnak, ezért az alábbiakban tényszerűen leírom a történteket.
Mikor megtudtam, hogy lesz Kurultaj, néhány kiadóval egyeztetve megkerestem Bíró Andrást, hogy szeretnénk részt venni a rendezvényen a könyveinkkel. Személyes találkozásunkkor elmondta, hogy mivel a rendezvényen szeretnék a szakmaiságot megőrizni, arra kér, hogy az őstörténetben, régészetben csak olyan könyvekkel jelenjünk meg, amik állításai tudományos módszerekkel is alátámaszthatóak vagy legalább tudományos igényességgel vannak megírva és ellenőrizhető forrásokból (valós leletek, dokumentumok) merítenek. Egyben felajánlotta, hogy ingyen helyet biztosítanak számunkra, mivel fontosnak tartja a könyvek megjelenését a rendezvényen. Az érvelését elfogadtam, de mivel őstörténetben nem vagyok szakember, elküldtem számára egy listát az ebben a témában megjelenő könyvekről. Ebben a listában bejelölték, hogy mely könyveknek nem szeretnének ingyen reklámot csinálni egy tudományos kiállítás szomszédságában. A saját rendezvényüktől eltekintve semmilyen kritikát vagy megjegyzést sem fűztek egyik műhöz sem.
Sajnálom, hogy ebből az esetből ilyen cirkusz lett és néhányan a felesleges konfliktusok gerjesztésére használják fel az esetet és ezzel a nemzeti oldal összeugrasztását provokálhatják ki. Bízom benne, hogy lenyugszanak a dolgok valamint ez a nemzeti rendezvény és ünnep a várt sikerrel lebonyolódik.
Budapest, 2010.06.29
Tisztelettel Püski István"
Szerk.: Idézet bezárva. A szakmaiság megőrzése érdekében akár a Magyar Tudományos Akadémiát is megkérdezhették volna, hogy melyik valós leletek, dokumentumok (és az ebből fakadó ill. erre épülő elméletek) támasszák alá a betiltásra nem kerülő könyveket. Hogy melyik könyvek kerültek volna akkor a támogatni valók közé, azt megkérdezhetjük minden iskolás gyerektől, akik az MTA történelmi igazságait tanulják.
Magyar Táltos Honlap
Kösz a hírt estfen,ezt még nem hallottam.Alapból nagyon idegesítő,hogy kettéváltak Bíró és Vukics.Megjelent a pénz,és a Katolikus Egyház is beleszólt a dologba,Vukics meg behódolt a hírek alapján.Mindig ez a vége,nem hiszem el.Ehhez nagyon értünk,meg gyengének is bizonyulunk.A tavalyi M.O.Gy. is már akkora rakás sz.r volt szerintem,hogy ihaj.Egy rendezvény az első egy-két évben szól csak arról,amire életre hívták,utána elmerül a fertőben.Ááááá...
No a témánál maradva itt egy kis összefoglaló Padányi Viktor-VÉRBULCSÚ c. könyvéről(elnézést a néhol kissé közvetlen fogalmazásért,eredetileg egy baráti fórumra írtam):
Padányi Viktor:Vérbulcsú (írom régi jegyzeteim után)
A Honfoglalás utáni 100 esztendőből alig tanulunk valamit:933.merseburgi,955.augsburgi vereségek említtetnek a kalandozások-rablóhadjáratok korából.Pedig sok a furcsaság a hazai és külföldi forrásokban.
A 955.-ös háború valójában 954.-955.-ös és az akkori Európa szenzációja(ismertebb mint a XV.sz.-ban a nándorfehérvári diadal),ahogy a megelőző 18 év is,Bulcsú és ottó párharca.E hadjárat volt főhősünk 2. nagy vállalkozása,méreteiben nem volt hasonló hozzá Nagy Karcsi fosztogatásától(avarok)Batuig.
Helyzet itthon akkor:honfoglaló generáció már meghalt(Árpád 907.-ben),a törzsszövetség széthullott,egységes nemzet nincs.Gyepük választották el a törzsek földjeit,külön kül- és belpolitikával.A fejedelem cím csak névleges-Gézáig jelentéktelenek:Zsolt,Taksony,Fajsz stb.-és a törzse központi fekvése miatt pont a legpasszívabb a külkapcsolatok terén.Megnemtámadási szerződés van törzseink közt,mégcsak véd- és dacszövetség sem.A föld a népé,nem az uralkodóé;nincs magántulajdon,csak használatra bízott közjavak és a szabad magyar mindössze a köznek van alárendelve,önbíráskodás jogát is bírja.
Erős méltóság ekkor a gyula(igazságszolgáltatás)és a főhorka:Honfoglaló Tas vezér fia Kál fia Bulcsú.Kortársai nevezték Vérbulcsúnak,híres-neves személy Európában:"bizánci császár vendégbarátja"(akit félistenként tiszteltek)és "római patrícius" címek birtoklója.Utóbbit még Alarich,Theodorik,Klodvig és Nagy Károly is viselte.Megkeresztelkedett,politikai okból.Kora legnagyobb hadvezére,vezérkari főnöke Zoárd fia Lehel(Huba unokája).
Helyzet Európában:Csehek kb. 100 éve vannak itt,morva uralomból Árpád szabadította föl őket.950.-ben aztán újra szolgák lesznek-Nagy Ottó miatt.Morvák 906.óta a mi szolgáink(1002.-ig).Lengyelek a Német-római császár hűbéresei,Kiev pedig erősödik Vladimir normann uralma alatt.Mai Romániában besenyők élnek,kunoktól ütve keletről.Bolgárok hanyatlóban,Bizánc le is veri őket.Szerbek összevissza élnek,majd Császláv(haha)fogja össze kissé népét.Horvátok egységesek,longobárd királyság Észak-Itáliában haldoklik.Nyugaton 907.-től új határaink vannak-Enns folyó(ober Enns="Óperencia").Két nagyhatalom Bizánc és Madarász Henrik és fia Nagy Ottó(936.-tól)Német-római Birodalma.Anarchia mindenütt,az ún.Kalandozások ezt segítették elő gondosan megtervezve a saját biztonságunk érdekében,szövetségi rendszerünk mindig az aktuális helyzethez igazodott,nem pedig rabolni jártunk.Központosító német uralkodó ellen lázadó hűbéreseit támogattuk.Merseburgig néhány ütközetet leszámítva győzelmesek voltunk,ez is inkább presztízsveszteség:nyílt csatában 40 év óta az első vereség.937.-ben Bulcsú fényesen visszavág persze.
Ottó 936.-ban lesz császár,elődjénél is erősebb kezű.Hűbéresei lázadnak.Bulcsú őket támogatja 2 nagy hadjáratával:937.és 954.-955.,de a 18 év alatt alig van esztendő,hogy ne csépeltük volna ottót.Ahogy szerzett egy támogatót,már pusztítottuk is.Ez a 18 év az ő nagy párharcuk.Ottó fokozatosan mégis erősödik,kiütve ellenfeleit és birtokaival határainkra kerül.Mikorra kezd egyenesbe kerülni,új lázadás tör ki:Ludolf sváb herceg,Konrád Lotharingia- és Arnulf Bajorország jog szerinti(ő a lázadással mostmár tényleges is)ura szövetkezik ellene és kérik Bulcsú segítségét.
Rémület lett Európában.30-35ezer ember hadra fogva;ez rengeteg volt akkor,pl. 30 évnek előtte Itália majd minden harcosa ott volt a brentai csatában-15ezer fő!Persze nálunk a lakosság nagyobb része tudott harcolni.Bulcsú és Lehel a törzseikből 7-7ezer fővel,a többi törzsek összesen kb.10e fővel,csehek 4ezer,+bolgárok,besenyők.'54 tavaszán indulás 120e lóval.Bajor,sváb területen átvonulunk,majd Rajnán inneni frank erőket megsemmisítjük;Lotharingiában szintén,így Konrád visszatérhetett.Köln,Brabant(Belgium ma)semlegesítése következik,Cambray-ban viszont a fellegvárat nem vesszük be és Bulcsú öccse elesik.Föl akarja égetni a várost haragjában,de a magisztrátus kérésére lemond róla.Burgundiát végigpusztítjuk,irány Itália.Friaul,Verona és 500 évvel Atilla után Aquileia.954.szeptember 2.felében innen haza.Mögöttünk 5000km,7 hónap,5 nagy folyóátkelés és a rengeteg sereg és ló etetése,itatása.Európa kétségbeesett hadunktól,gyorsaságától,erejétől.Óriási fegyvertény volt ez,remek szervezéssel.
A német köznép viszont fölkelt a minket behívó lázadók ellen,látva a pusztításunkat.Ludolf,Konrád meghunyászkodik,'55 tavaszán az utolsó Arnulf is elesik Regensburgnál.A menekültek hozzánk jőve ismét segítséget kérnek.Sajnos németföldön már nincs támogatás és Bulcsú már nem bírja Taksony fejedelem és a többi törzsek támogatását-azok nincsenek tisztában a német veszéllyel.Saját törzse is pihenne,cseh,bolgár,besenyő se jön.Így a 2 hadosztály egy része megy csak,kb.10e fő.Két hónapot kivár Bulcsú a határon,ez idő alatt is sokan hazamennek.Június elején követeit(adóért cserébe békét ígér)elutasítja Ottó.A győzelemhez szükséges 40-50e fő helyett 8-10 ezerrel mégis támad júliusban,máris nagy késésben.Addig a német megerősíti Regensburgot,2 hetet ostromra pocsékolunk,majd tovább aprózva seregünket pár ezer embert itthagyunk.A maradék megy Ottó főereje ellen;a beígért bajor támogatás sehol,ifjabb Arnulf hoz össz.120 embert,azok is maradtak R.-nál.7-8e fő megy körülbelül Lech mezejére,ahol a német nehézlovasság győz.Fegyverletételért szabad elvonulást ígér Ottó,de nem állja szavát és lemészárol 5ezer embert,Bulcsút,Lehelt kivégzik.A regensburgi hadat szintén elpusztítják,a mondák szerint csak a 7 csonkított gyászmagyar került haza.
Bulcsú hibázott,nem vitás.Mégis a legfájdalmasabb,hogy az otthoni rengeteg harcos az egység hiánya miatt nem üt vissza.S bármily nagyra vannak a németek a győzelemmel,két tény gúnyosan tekint rájuk:a német föld szívében,támogatás nélkül volt a csata és a "diadal" ellenére 75 évig nem jönnek ránk,pedig bevallottan hódítani akartak!
A könyvet a szerző 1955.-ben írta,azóta sok megállapítását meghaladták,vagy vélték meghaladni mások;mégis ha ez igaz Bulcsúról,akkor újabb legendás hőst szereztünk.Huj huj huj!
No a témánál maradva itt egy kis összefoglaló Padányi Viktor-VÉRBULCSÚ c. könyvéről(elnézést a néhol kissé közvetlen fogalmazásért,eredetileg egy baráti fórumra írtam):
Padányi Viktor:Vérbulcsú (írom régi jegyzeteim után)
A Honfoglalás utáni 100 esztendőből alig tanulunk valamit:933.merseburgi,955.augsburgi vereségek említtetnek a kalandozások-rablóhadjáratok korából.Pedig sok a furcsaság a hazai és külföldi forrásokban.
A 955.-ös háború valójában 954.-955.-ös és az akkori Európa szenzációja(ismertebb mint a XV.sz.-ban a nándorfehérvári diadal),ahogy a megelőző 18 év is,Bulcsú és ottó párharca.E hadjárat volt főhősünk 2. nagy vállalkozása,méreteiben nem volt hasonló hozzá Nagy Karcsi fosztogatásától(avarok)Batuig.
Helyzet itthon akkor:honfoglaló generáció már meghalt(Árpád 907.-ben),a törzsszövetség széthullott,egységes nemzet nincs.Gyepük választották el a törzsek földjeit,külön kül- és belpolitikával.A fejedelem cím csak névleges-Gézáig jelentéktelenek:Zsolt,Taksony,Fajsz stb.-és a törzse központi fekvése miatt pont a legpasszívabb a külkapcsolatok terén.Megnemtámadási szerződés van törzseink közt,mégcsak véd- és dacszövetség sem.A föld a népé,nem az uralkodóé;nincs magántulajdon,csak használatra bízott közjavak és a szabad magyar mindössze a köznek van alárendelve,önbíráskodás jogát is bírja.
Erős méltóság ekkor a gyula(igazságszolgáltatás)és a főhorka:Honfoglaló Tas vezér fia Kál fia Bulcsú.Kortársai nevezték Vérbulcsúnak,híres-neves személy Európában:"bizánci császár vendégbarátja"(akit félistenként tiszteltek)és "római patrícius" címek birtoklója.Utóbbit még Alarich,Theodorik,Klodvig és Nagy Károly is viselte.Megkeresztelkedett,politikai okból.Kora legnagyobb hadvezére,vezérkari főnöke Zoárd fia Lehel(Huba unokája).
Helyzet Európában:Csehek kb. 100 éve vannak itt,morva uralomból Árpád szabadította föl őket.950.-ben aztán újra szolgák lesznek-Nagy Ottó miatt.Morvák 906.óta a mi szolgáink(1002.-ig).Lengyelek a Német-római császár hűbéresei,Kiev pedig erősödik Vladimir normann uralma alatt.Mai Romániában besenyők élnek,kunoktól ütve keletről.Bolgárok hanyatlóban,Bizánc le is veri őket.Szerbek összevissza élnek,majd Császláv(haha)fogja össze kissé népét.Horvátok egységesek,longobárd királyság Észak-Itáliában haldoklik.Nyugaton 907.-től új határaink vannak-Enns folyó(ober Enns="Óperencia").Két nagyhatalom Bizánc és Madarász Henrik és fia Nagy Ottó(936.-tól)Német-római Birodalma.Anarchia mindenütt,az ún.Kalandozások ezt segítették elő gondosan megtervezve a saját biztonságunk érdekében,szövetségi rendszerünk mindig az aktuális helyzethez igazodott,nem pedig rabolni jártunk.Központosító német uralkodó ellen lázadó hűbéreseit támogattuk.Merseburgig néhány ütközetet leszámítva győzelmesek voltunk,ez is inkább presztízsveszteség:nyílt csatában 40 év óta az első vereség.937.-ben Bulcsú fényesen visszavág persze.
Ottó 936.-ban lesz császár,elődjénél is erősebb kezű.Hűbéresei lázadnak.Bulcsú őket támogatja 2 nagy hadjáratával:937.és 954.-955.,de a 18 év alatt alig van esztendő,hogy ne csépeltük volna ottót.Ahogy szerzett egy támogatót,már pusztítottuk is.Ez a 18 év az ő nagy párharcuk.Ottó fokozatosan mégis erősödik,kiütve ellenfeleit és birtokaival határainkra kerül.Mikorra kezd egyenesbe kerülni,új lázadás tör ki:Ludolf sváb herceg,Konrád Lotharingia- és Arnulf Bajorország jog szerinti(ő a lázadással mostmár tényleges is)ura szövetkezik ellene és kérik Bulcsú segítségét.
Rémület lett Európában.30-35ezer ember hadra fogva;ez rengeteg volt akkor,pl. 30 évnek előtte Itália majd minden harcosa ott volt a brentai csatában-15ezer fő!Persze nálunk a lakosság nagyobb része tudott harcolni.Bulcsú és Lehel a törzseikből 7-7ezer fővel,a többi törzsek összesen kb.10e fővel,csehek 4ezer,+bolgárok,besenyők.'54 tavaszán indulás 120e lóval.Bajor,sváb területen átvonulunk,majd Rajnán inneni frank erőket megsemmisítjük;Lotharingiában szintén,így Konrád visszatérhetett.Köln,Brabant(Belgium ma)semlegesítése következik,Cambray-ban viszont a fellegvárat nem vesszük be és Bulcsú öccse elesik.Föl akarja égetni a várost haragjában,de a magisztrátus kérésére lemond róla.Burgundiát végigpusztítjuk,irány Itália.Friaul,Verona és 500 évvel Atilla után Aquileia.954.szeptember 2.felében innen haza.Mögöttünk 5000km,7 hónap,5 nagy folyóátkelés és a rengeteg sereg és ló etetése,itatása.Európa kétségbeesett hadunktól,gyorsaságától,erejétől.Óriási fegyvertény volt ez,remek szervezéssel.
A német köznép viszont fölkelt a minket behívó lázadók ellen,látva a pusztításunkat.Ludolf,Konrád meghunyászkodik,'55 tavaszán az utolsó Arnulf is elesik Regensburgnál.A menekültek hozzánk jőve ismét segítséget kérnek.Sajnos németföldön már nincs támogatás és Bulcsú már nem bírja Taksony fejedelem és a többi törzsek támogatását-azok nincsenek tisztában a német veszéllyel.Saját törzse is pihenne,cseh,bolgár,besenyő se jön.Így a 2 hadosztály egy része megy csak,kb.10e fő.Két hónapot kivár Bulcsú a határon,ez idő alatt is sokan hazamennek.Június elején követeit(adóért cserébe békét ígér)elutasítja Ottó.A győzelemhez szükséges 40-50e fő helyett 8-10 ezerrel mégis támad júliusban,máris nagy késésben.Addig a német megerősíti Regensburgot,2 hetet ostromra pocsékolunk,majd tovább aprózva seregünket pár ezer embert itthagyunk.A maradék megy Ottó főereje ellen;a beígért bajor támogatás sehol,ifjabb Arnulf hoz össz.120 embert,azok is maradtak R.-nál.7-8e fő megy körülbelül Lech mezejére,ahol a német nehézlovasság győz.Fegyverletételért szabad elvonulást ígér Ottó,de nem állja szavát és lemészárol 5ezer embert,Bulcsút,Lehelt kivégzik.A regensburgi hadat szintén elpusztítják,a mondák szerint csak a 7 csonkított gyászmagyar került haza.
Bulcsú hibázott,nem vitás.Mégis a legfájdalmasabb,hogy az otthoni rengeteg harcos az egység hiánya miatt nem üt vissza.S bármily nagyra vannak a németek a győzelemmel,két tény gúnyosan tekint rájuk:a német föld szívében,támogatás nélkül volt a csata és a "diadal" ellenére 75 évig nem jönnek ránk,pedig bevallottan hódítani akartak!
A könyvet a szerző 1955.-ben írta,azóta sok megállapítását meghaladták,vagy vélték meghaladni mások;mégis ha ez igaz Bulcsúról,akkor újabb legendás hőst szereztünk.Huj huj huj!
Körárkok Magyarországon
Tóth Imre Magyar őstörténet oldalán találtam erre az érdekes cikkre „Újkőkori körárkok és körülárkolt területek kutatása Baranyában".Nagynehezen kibökték az illetékesek,hogy a Kárpát-medencében,Magyarországon is van ilyen,nem is egy.Azt amit kiemelten hangsúlyozni kellene,az elveszik a szövegben:“ A közfelfogás leginkább Stonehengehez szokta hasonlítani ezeket a építményeket, bár korban jóval megelőzik azt.“Na ezzel a közfelfogással kell közölni,hogy a magyarországi körárkok több ezer évvel idősebbek Stonehengenél!Polgár-Csőszhalom úgy 3000 évvel.Normális esetekben nem az ükapa hasonlít az unokára,hanem fordítva.Külföldön még a diákok is tudják,hogy honnan indul ki a kőárkos kultúra.A cseh pardubicei egyetem diákjának Vít Ronovskýnak 2008-ben készült szemináriumi munkájában „Evropské rondely”/európai körárkok/ címen találtam: Hlavní období vznikání rondelů bylo 5. tisíciletí př. Kr. Objevují se nejdříve ve středním Podunají a záhy se šíří na západ na Moravu, do Čech, Bavorska, Porýní a v eneolitu dokonce až do Británie. Z území Evropy je známo přes 100 rondelů. Ford.:A körárkok fő keletkezési ideje ie.5000.Legkorábban a Dunamente középső részén jelennek meg,majd később terjednek el nyugat felé Morvaország,Csehország,Bajorország,Rýnmentére és az eneolitban egészen Britániába.Európa területén többmint 100 körárok ismereretes.
A magyarok ezt sem nagyon akarják tudatosítani,kik voltak az építők. További idézet:Výzkumy posledních desetiletí poopravily představy o lidech mladší doby kamenné a o jejich životě. Naši nejstarší zemědělci se v zrcadle jejich výsledků jeví jako velmi civilizovaní lidé s vyspělou výrobou. Objev nejstarší sociokultovní architektury – rondelů mladšího neolitu – pak představil naše neolitické předky jako schopné projektanty a stavitele s překvapivými znalostmi základů exaktních věd (geometrie, matematiky, astronomie, kosmologie), i jako dobré organizátory společenského života. Ford.Az utóbbi évtizedek kutatásai kijavították az újkőkori emberekről és az életükről kialakított elképzeléseket.A legöregebb földműveseink az elért eredményeik tükrében nagyon is civilizált embereknek mutatkoznak,fejlett termeléssel.A legöregebb társadalmi-kultikus építészet alkotásainak meglelése –újkőkori körárkok- pedig újkőkori elődeinket,mint alkalmas tervezőket,építészeket mutatja be meglepően nagy alaptudással a természettudományok terén/geometria,matematika,asztronómia, kozmológia/,valamint jól megszervezett társadalmi élettel.
Továbbá: Mezi nejpodstatnější složky náboženského života tehdejších lidí je nejčastěji řazen kult plodnosti, ženského božského principu (Magna Mater – Velká Matka, Matka Země) a kult předků. V této době se postupně domácí kult začal oddělovat od veřejného, který měli na starosti specialisté vybraní komunitou, což se projevilo především zvýšenou koncentrací posvátných objektů (určitých „náboženských center“) na jednotlivých, i neobydlených místech. Jedním z častých typů těchto kruhových objektů byly v Evropě také rondely.Ford.:Az akkori emberek hitéletének alapvető elképzelése közé sorolható a termékenység kultusza,a női isteni princípium hite/Magna Mater-Nagy Anya,Földanya/ és az elődökben való hit.Ebben az időben a családi kultusz kezdett elszakadni a közéletitől,amelyiket erre specializálódott közösségek képviseltek,ez hozta,hogy emelkedett a szenthelyek tömörülete /úgynevezett „vallási központok“/ egyes helyeken,vagy a nem lakott területeken.Európában gyakori típusai az ilyen körobjektumoknak a körárkok.
Ezeket a földművelőket,ezeknek a kultúráját,tudását,hitét kell a magyaroktól távoltartani,leválasztani,mert ha összejön a kapcsolat a fölművesekkel,akkor nem vagyunk kizárólag lovas-nomádok,nincs honfoglalás,nemcsak az úri leigázó réteget képviselői vagyunk,keletről,Ázsiából.Ha ezek a fölművesek az őseink,akkor sokmindent fordítva kell értékelni,nem a sumírok,babiloniak találták fel az asztronómiai megfigyeléseket,mert az itteni kultúra öregebb,mint a mezopotámiai,amelynek kezdeteit teszik ie.4000 körülre.A körárkoknál pedig ie.5000-6000-ről beszélünk.Itt lenne az ideje foglalkozni a „szlávokkal“,akik szintén őslakosok a genetikai vizsgálatok szerint,csak a nyelvünk eltérő.Ez is csak akkor igaz,ha nem merjük kimondani,hogy a „szláv“ szavak,ha helyesen kitöltjük magángangzókkal, ha a mássalhangzó torzulásokat sikerül feloldanunk, akkor a magyar paraszti beszédet ismerőnek érhetővé válik.Nem onnan vettük, hanem közös őseink szavait torzítottuk az idők során mindannyiunknak érthetetlenné.
A körárok németül Kreisgrabenanlage – KöReiS-GaRBeN-aNLaGe – KöRöS-KaRBeN- āNLoGö-ma KöRöS KöRBeN áLLoK,ha még tovább feszegetjük KöRöS KöRBeN aNa āLoGa – ma úgy modjuk „körös körben anya álldogál“ és ez volt az ősi földművesek hitvallása.Másik kifejezés a RoNDeL,RoNDeLa – benne van,hogy mi ellen szolgál áRoNDā eLē – válogathatunk árondás,mint áradás ellen,vagy mint ā RoNThā /Th=D/, a rontás ellen,akármelyik illik.A HeNGe-ből csak a „r“ hiányzik.A „circular enclosure“ sem áll távol az átvitt értelmű leírástól,az ünnepekkor ebben a KöR KöLRe éNeKLőS/z/óRa folyt az ünnepség.
Ezekután itt a cikk:
BERTÓK GÁBOR - GÁTI CSILLA
Újkőkori körárkok és körülárkolt területek kutatása Baranyában
Sokszor először csak légi-, vagy műholdfelvételeken rajzolódnak ki azok a hatalmas méretű, közel hétezer éves árokrendszerek, amelyek közül a közelmúltban több, mint tucatnyit sikerült azonosítanunk Baranya megyében.
A késő újkőkor idejére (Kr. e. 5000 - 4400 körül) keltezhető körárkok és egyéb körülárkolt területek kutatása Közép-Európában több évtizedes hagyományokkal bír. Itt elsősorban a dél-németországi, ausztriai, morvaországi és szlovákiai kutatási eredményeket kell megemlíteni, ahol ezeknek a létesítményeknek a felderítése és vizsgálata hagyományosan több szinten folyik már évtizedek óta. Többségüket a levegőből fedezik fel, majd ezt követően esetenként geofizikai mérésekkel és/vagy kisebb-nagyobb szondázó ásatásokkal nyernek pontosabb képet az építmények szerkezetéről és koráról.
A belvárdgyulai körárok
A címben is szereplő különbségtétel oka az, hogy e kör alakú földműveknek két fő, bár nem minden esetben pontosan elhatárolható csoportját lehet megkülönböztetni. Körároknak (Kreisgrabenanlage, rondel, henge, circular enclosure) inkább azokat a létesítményeket nevezzük, melyek alaprajza valóban a kör vagy legalábbis valamiféle szimmetria felé látszik törekedni, illetve emellett hangsúlyos, sokszor fő égtájak felé tájolt bejáratokkal, valamint cölöpkerítésekkel rendelkeznek. A körülárkolt terület elnevezéssel pedig azokat az objektumokat illetjük, amelyek esetében a szabályosság nem kritérium; a földművek elsődleges funkciója pedig vélhetőleg egy-egy terület megjelölése, lehatárolása, esetlegesen védelme volt. (Képek egy újra felépített késő neolitikus körárokrendszerről itt láthatóak, egy másik virtuális rekonstrukciója itt nézhető meg.)
Körárok Vokánynál
A körárkok funkcióját illetően egyenlőre csak találgatások vannak. A közfelfogás leginkább Stonehengehez szokta hasonlítani ezeket a építményeket, bár korban jóval megelőzik azt. A kutatásban leggyakrabban csillagászati, naptári, és a jeles napokhoz (napfordulók, holdtölték etc.) kötődő közösségi, ceremoniális használatuk mellett érvelnek. Az is előfordul ugyanakkor, hogy fellegvár-szerű védműnek rekonstruálják ezeket az építményeket, de leginkább több funkció együttes megléte feltélezhető.
A körárkok méretükben és formájukban igen eltérő képet mutatnak, a kisebb, 50-80 méteres átmérőjű, egyszeres, esetleg kétszeres árokrendszerektől a fél kilométeres átmérőt is elérő, többszörös, és valószínűleg több fázisban létrejött óriásokig. A legtipikusabb változat a 100-200 méter közötti átmérőjű, kétszeres, vagy háromszoros árokrendszerrel körülvett, négy kapuval rendelkező szerkezet, de emellett vannak két, három és öt kapuval ellátott, nem feltétlenül szabályos kör alakú formák is.
Körárok Villánykövesden
Az építményt alkotó árkok általában V vagy U keresztmetszetűek és többnyire igen mélyek (a mai felszíntől mérve elérhetik a 2-4 méter is). Sok esetben meg lehet megfigyelni paliszádsorokat vagy cölöpkerítések keskenyebb árkait a nagyobb kerítőárkok mentén. A legtöbb esetben azonban úgy tűnik, hogy az árkok önmagukban funkcionáltak; nem társult hozzájuk sánc, jelentősebb faszerkezettel pedig a kapuk és a kerítőfalak esetében lehetett csak számolni.
Az esetek többségében a körárok közvetlen környezetében található egy hozzá kapcsolódó település is, melytől a körárokrendszer elhatárolódott; de az is előfordul, mint az alábbi példa is mutatja, hogy a többszörös árokrendszer külső gyűrűi kerítenek körül települést, míg a legbelső gyűrű viszonylag kevés objektumot tartalmaz.
Körárkok kutatása Magyarországon
Az autópálya-feltárásokig mindössze néhány, a fentiekben leírt építményről volt tudomásunk a Dunántúlról, melyek az ún. lengyeli kultúra időszakához köthetők (a Tolna megyei Mórágy; a Vas megyei Sé; a Baranya megyei Vokány, Villánykövesd; és a Zala megyei Becsehely közelében).
Az elmúlt években az M7-es, valamint a Kaposvárt elkerülő út nagyfelületű leletmentései során ugyanakkor sorban kerültek elő Somogy és Zala megyéből neolitikus körárokok részletei a nyomvonalon belül, amelyekről fotók az alábbi linkeken láthatóak:
Kaposújlak–Várdomb-dűlő
Sormás–Török-földek
Szólád–Kisaszó
Nagykanizsa–Palin
Fontos megjegyezni, hogy a Kárpát-medence késő neolitikumában nem csupán a főként a Dunántúlon virágkorát élő lengyeli kultúrára volt jellemző a körárkok létesítése: az Tokajban és környékén fellelhető, szerszámkészítésre igen alkalmas obszidián miatt a korszakban kiemelkedő fontosságú Felső-Tiszavidékről, az ún. Tisza-Herpály-Csőszhalom kulturális komplexum területéről is ismerünk ilyet. Ugyanakkor az is megemlítendő, hogy e kultúrkör bizonyíthatóan kapcsolatban állt a lengyeli kultúrával, és az elsősorban a lengyeli kultúrkörre jellemző objektum jelenléte a stratégiai fontosságú helyszínen is ezen kapcsolatok jelentőségét látszik megerősíteni.
Körárkok Baranya megyében
Baranya megye légirégészeti szempontból gyakorlatilag kutatatlan maradt a 2000-es évek közepéig, annnak ellenére, hogy a régebbi lelőhelyek közül épp a megyében folytatott repülése során fedezett fel a 90-es években Zalai-Gaál István régész két körárkot (Villánykövesd és Vokány határában).
Az elmúlt 5 év folyamán egy Európai Uniós, Culture 2000 programon belül megvalósított projektnek köszönhetően, valamint 2008–2009-ben a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával 14 a fentiekben leírt késő neolitikus, a lengyeli kultúrához kapcsolható körárokrendszert és körülárkolt területet találtunk a légifelderítések illetve az interneten is hozzáférhető műholdfelvételek elemzése során. Mivel ebben a térségben korábban még nem folyt intenzív légirégészeti kutatás, így a kapott eredmények az újdonság erejével hatottak.
A Baranya megyében eddig felfedezett újkőkori körárkok (klikk a nagyításhoz)
Ezeket a körárkokat és körülárkolt területeket légifelvételezés után, a terepen gyűjtött leletek, illetve formai analógiák alapján tudjuk korszakhoz kötni. Az így kapott eredmények azt látszanak bizonyítani, hogy ez a fajta késő neolitikus építkezési mód és településszerkezet a mi térségünkben sem volt kevésbé elterjedt, mint tőlünk nyugatabbra.
A fent említett pályázatok segítségével a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának intézményi keretében módunk nyílt néhány körárokrendszer részletesebb kutatására is.
Szemely–Hegyes
Szemely község határában még 2005 folyamán azonosítottunk egy nagy kiterjedésű körárokrendszert, illetve tőle délebbre egy kisebb méretű szerkezetet. Szerencsés módon alkalmunk nyílt még 2006-ban és 2008-ban a két objektum geofizikai kutatására, valamint szondázó ásatására is.
A két körárok Szemely-Hegyesen, előtérben a nagyobb, háttérben a kisebb
Részben a légifelvételek, részben pedig a közel 22 hektáron végzett felmérés alapján jelöltük ki a szondázó ásatások kutatóárkait, melyekkel célunk a két árokrendszer elemeinek átvágása, és ily módon szerkezeti megfigyelések nyerése volt. Az ásatások során megbizonyosodtunk arról amit a felszíni leletek alapján korábban is sejtettünk már: a lelőhely a késő neolitikus lengyeli kultúra (Kr.e. 4700-4000) időszakába keltezhető. A geofizikai felmérés mágneses anomáliái pedig valóban nagy kiterjedésű, széles, mély, V metszetű árkokat jelölnek.
Az ásatás és körárok a levegőből 2006-ban
A nagyobb körárokrendszer külső, enyhén hatszöges formájú, 4-5 árokból álló árokcsoportjának mérete 550×400 méter, a legbelső, szabályos körárok átmérője 100 méter. A középső, 200 méteres átmérőjű árkot úgy tűnik, hogy a lelőhely élete során valamikor feltöltötték.
A nagy körárok magnetométeres felmérése
Érdekesek a kapuk körüli, félköríves, bástya-szerű alaprajzzal rendelkező árokszerkezetek, melyekhez hasonlók Baranya megyén kívül eddig csak a fentebb már említett, nemrégiben felfedezett dél-dunántúli lelőhelyekről ismerünk csupán (Nagykanizsa, Szólád, Kaposújlak közeléből). Funkciójukat egyelőre teljes homály fedi, védelmi szerepük merült fel a kaposújlaki árok esetében, ahol az árok egy dombvéget határol le, tehát nem tipikus körárokról van szó.
Kapuk különböző körárkoknál: 1. Nagykanizsa 2. Szolad 3. Kaposujlak 4. Szemely I.
A kapuk tájolása csak részben egyezik a főbb égtájakkal (K-NY irányban), ellenben úgy tűnik, hogy a csak nagyjából É-D irányú tengelyen lévő kapukon keresztül egyenesen a háromszög alakú sziluettel rendelkező Szársomlyó hegy csúcsára lehetett rálátni. A hegy esetleges jelentőségét további kutatások tisztázhatják. (Talán nem véletlenül: hasonló, a kiemelkedő földrajzi jelenségekkel való összefüggés látszik kirajzolódni néhány angliai lelőhely esetében is).
Szársomlyó a szemelyi körárok belsejéből Google Earthban
Az egyes árkok, árokszakaszakaszok egymáshoz való időbeni viszonyát még nem sikerült kétséget kizáróan tisztáznunk, ugyanakkor két faszénmintát is tudtunk gyűjteni, melyek alkalmasak voltak radiokarbonos kormeghatározásra: egyet a legbelső, egyet pedig a legkülső körárokcsoport alsó betöltésrétegéből. A belső árokból vett minta kalibrált kora Kr. e. 4950 – 4790, míg a külsőből vett minta 4720 – 4530 közötti időszakra tehető.
Noha ez az eredmény sokféleképp magyarázható, az elmondható, hogy mindkét minta a késő neolitikus-kora rézkori lengyeli kultúra általában elfogadott neolitikus időszakába esik (kb. Kr. e. 5000-4500/4400). A két minta közti átlagosan 200 év különbségnek pedig lehet jelentősége az árokrendszer elemeinek kronológiai viszonyára nézve is.
Elekintve a kronológiai kérdésektől, valószínűnek tűnik, hogy a különböző árkok bejáratait a többi figyelembevételével alakították ki; azaz a rendszer elemei közül legalább kettő valószínűleg mindig egyidőben létezett.
A kisebbik körárok ásatásából és felméréséből származó eredmények még feldolgozás alatt állnak, ezekről pontos információt még nem tudunk szolgálni.
A légifelderítés, geofizikai mérések és szondázó ásatás alapján tehát a lelőhely minimális roncsolása mellett a lehető legtöbb információt tudtuk meg a szerkezetről: a légifelderítés útján megtaláltuk, a geofizikai mérésekkel pontosítottuk az alaprajzát, és így a szándékainknak leginkább megfelelő módon tudtunk ásatást kezdeni, mellyel végül pontosítottuk és megerősítettük az előzetesen kapott képet.
Belvárdgyula–Szarkahegy
A szemelyi lelőhely kutatását követően 2008-ban módunk nyílt egy kisebb körárok kutatására. Belvárdgyula határában még a 2006/07-es években az M60 autópálya nyomvonalán sor került egy nagyméretű (203×213 m), szintén a lengyeli kultúrához tartozó telep egy részének feltárására. Ettől északra légifelvételezés során sikerült felfedezni egy enyhén ovális körárkot.
A belvárdgyulai körárok és újkőkori település feltárása 2007-ben
A georeferált, azaz számítógépes úton mérethelyessé és torzításmentessé alakított légifelvételek alapján kijelölt területen végzett geofizikai felmérés eredményeként egy 4 kapuval ellátott, kétszeres árokkal körülvett, nyomott kör alakú objektum képe rajzolódott ki, melynek belső területe jórészt üresnek mutatkozik, hasonlóan sok más, Ausztriában és Szlovákiában azonosított körárokhoz. A körárok a felszíni leletek alapján kétség kívül összefügg a tőle délre található teleppel.
A körárok georefeált légifelvétele és térképre illesztett geofizikai felmérése
A fentiek mellett nemrégiben geofizikai méréseket végeztünk a villánykövesdi és a zengővárkonyi telephez tartozó körárkok területén is. E mérések adatainak feldolgozása azonban még folyamatban van.
A többi, légifotók és űrfelvételek alapján azonosított, és a terepen már bejárt körárkot még nem állt módunkban hasonló részletességgel kutatni, de amennyire a múzeum anyagi és emberi erőforrásai engedik folyamatosan végezzük a feltérképezésüket.
Kutatásaink távlati célja a térség neolitikus településszerkezetének minél alaposabb megismerése, illetve a fent leírt objektumok funkciójának tisztázása, ami a jelek szerint erősen összefüggött az egykor élt emberek élet- és gondolkodásmódjával.
A kutásban részt vettek illetve segítséget nyújtottak:
Bánkuti Attila, Dr. Molnár Gábor, Pethe Mihály, Simon Béla, Szabó Tibor, Dr. Székely Balázs Vajda Olga és a Baranya Megyei Repülő és Ejtőernyős Klub
Tanácsaikkal segítettek és pulikációk létrejöttét előremozdították:
Prof Dr Raczky Pál
Prof Dr Zalai-Gaál István
Eredeti cikk:http: //sirasok.blog.hu/2010/07/07/ujkokori_korarkok_es_korularkolt_teruletek_kutatasa_baranyaban
Tóth Imre Magyar őstörténet oldalán találtam erre az érdekes cikkre „Újkőkori körárkok és körülárkolt területek kutatása Baranyában".Nagynehezen kibökték az illetékesek,hogy a Kárpát-medencében,Magyarországon is van ilyen,nem is egy.Azt amit kiemelten hangsúlyozni kellene,az elveszik a szövegben:“ A közfelfogás leginkább Stonehengehez szokta hasonlítani ezeket a építményeket, bár korban jóval megelőzik azt.“Na ezzel a közfelfogással kell közölni,hogy a magyarországi körárkok több ezer évvel idősebbek Stonehengenél!Polgár-Csőszhalom úgy 3000 évvel.Normális esetekben nem az ükapa hasonlít az unokára,hanem fordítva.Külföldön még a diákok is tudják,hogy honnan indul ki a kőárkos kultúra.A cseh pardubicei egyetem diákjának Vít Ronovskýnak 2008-ben készült szemináriumi munkájában „Evropské rondely”/európai körárkok/ címen találtam: Hlavní období vznikání rondelů bylo 5. tisíciletí př. Kr. Objevují se nejdříve ve středním Podunají a záhy se šíří na západ na Moravu, do Čech, Bavorska, Porýní a v eneolitu dokonce až do Británie. Z území Evropy je známo přes 100 rondelů. Ford.:A körárkok fő keletkezési ideje ie.5000.Legkorábban a Dunamente középső részén jelennek meg,majd később terjednek el nyugat felé Morvaország,Csehország,Bajorország,Rýnmentére és az eneolitban egészen Britániába.Európa területén többmint 100 körárok ismereretes.
A magyarok ezt sem nagyon akarják tudatosítani,kik voltak az építők. További idézet:Výzkumy posledních desetiletí poopravily představy o lidech mladší doby kamenné a o jejich životě. Naši nejstarší zemědělci se v zrcadle jejich výsledků jeví jako velmi civilizovaní lidé s vyspělou výrobou. Objev nejstarší sociokultovní architektury – rondelů mladšího neolitu – pak představil naše neolitické předky jako schopné projektanty a stavitele s překvapivými znalostmi základů exaktních věd (geometrie, matematiky, astronomie, kosmologie), i jako dobré organizátory společenského života. Ford.Az utóbbi évtizedek kutatásai kijavították az újkőkori emberekről és az életükről kialakított elképzeléseket.A legöregebb földműveseink az elért eredményeik tükrében nagyon is civilizált embereknek mutatkoznak,fejlett termeléssel.A legöregebb társadalmi-kultikus építészet alkotásainak meglelése –újkőkori körárkok- pedig újkőkori elődeinket,mint alkalmas tervezőket,építészeket mutatja be meglepően nagy alaptudással a természettudományok terén/geometria,matematika,asztronómia, kozmológia/,valamint jól megszervezett társadalmi élettel.
Továbbá: Mezi nejpodstatnější složky náboženského života tehdejších lidí je nejčastěji řazen kult plodnosti, ženského božského principu (Magna Mater – Velká Matka, Matka Země) a kult předků. V této době se postupně domácí kult začal oddělovat od veřejného, který měli na starosti specialisté vybraní komunitou, což se projevilo především zvýšenou koncentrací posvátných objektů (určitých „náboženských center“) na jednotlivých, i neobydlených místech. Jedním z častých typů těchto kruhových objektů byly v Evropě také rondely.Ford.:Az akkori emberek hitéletének alapvető elképzelése közé sorolható a termékenység kultusza,a női isteni princípium hite/Magna Mater-Nagy Anya,Földanya/ és az elődökben való hit.Ebben az időben a családi kultusz kezdett elszakadni a közéletitől,amelyiket erre specializálódott közösségek képviseltek,ez hozta,hogy emelkedett a szenthelyek tömörülete /úgynevezett „vallási központok“/ egyes helyeken,vagy a nem lakott területeken.Európában gyakori típusai az ilyen körobjektumoknak a körárkok.
Ezeket a földművelőket,ezeknek a kultúráját,tudását,hitét kell a magyaroktól távoltartani,leválasztani,mert ha összejön a kapcsolat a fölművesekkel,akkor nem vagyunk kizárólag lovas-nomádok,nincs honfoglalás,nemcsak az úri leigázó réteget képviselői vagyunk,keletről,Ázsiából.Ha ezek a fölművesek az őseink,akkor sokmindent fordítva kell értékelni,nem a sumírok,babiloniak találták fel az asztronómiai megfigyeléseket,mert az itteni kultúra öregebb,mint a mezopotámiai,amelynek kezdeteit teszik ie.4000 körülre.A körárkoknál pedig ie.5000-6000-ről beszélünk.Itt lenne az ideje foglalkozni a „szlávokkal“,akik szintén őslakosok a genetikai vizsgálatok szerint,csak a nyelvünk eltérő.Ez is csak akkor igaz,ha nem merjük kimondani,hogy a „szláv“ szavak,ha helyesen kitöltjük magángangzókkal, ha a mássalhangzó torzulásokat sikerül feloldanunk, akkor a magyar paraszti beszédet ismerőnek érhetővé válik.Nem onnan vettük, hanem közös őseink szavait torzítottuk az idők során mindannyiunknak érthetetlenné.
A körárok németül Kreisgrabenanlage – KöReiS-GaRBeN-aNLaGe – KöRöS-KaRBeN- āNLoGö-ma KöRöS KöRBeN áLLoK,ha még tovább feszegetjük KöRöS KöRBeN aNa āLoGa – ma úgy modjuk „körös körben anya álldogál“ és ez volt az ősi földművesek hitvallása.Másik kifejezés a RoNDeL,RoNDeLa – benne van,hogy mi ellen szolgál áRoNDā eLē – válogathatunk árondás,mint áradás ellen,vagy mint ā RoNThā /Th=D/, a rontás ellen,akármelyik illik.A HeNGe-ből csak a „r“ hiányzik.A „circular enclosure“ sem áll távol az átvitt értelmű leírástól,az ünnepekkor ebben a KöR KöLRe éNeKLőS/z/óRa folyt az ünnepség.
Ezekután itt a cikk:
BERTÓK GÁBOR - GÁTI CSILLA
Újkőkori körárkok és körülárkolt területek kutatása Baranyában
Sokszor először csak légi-, vagy műholdfelvételeken rajzolódnak ki azok a hatalmas méretű, közel hétezer éves árokrendszerek, amelyek közül a közelmúltban több, mint tucatnyit sikerült azonosítanunk Baranya megyében.
A késő újkőkor idejére (Kr. e. 5000 - 4400 körül) keltezhető körárkok és egyéb körülárkolt területek kutatása Közép-Európában több évtizedes hagyományokkal bír. Itt elsősorban a dél-németországi, ausztriai, morvaországi és szlovákiai kutatási eredményeket kell megemlíteni, ahol ezeknek a létesítményeknek a felderítése és vizsgálata hagyományosan több szinten folyik már évtizedek óta. Többségüket a levegőből fedezik fel, majd ezt követően esetenként geofizikai mérésekkel és/vagy kisebb-nagyobb szondázó ásatásokkal nyernek pontosabb képet az építmények szerkezetéről és koráról.
A belvárdgyulai körárok
A címben is szereplő különbségtétel oka az, hogy e kör alakú földműveknek két fő, bár nem minden esetben pontosan elhatárolható csoportját lehet megkülönböztetni. Körároknak (Kreisgrabenanlage, rondel, henge, circular enclosure) inkább azokat a létesítményeket nevezzük, melyek alaprajza valóban a kör vagy legalábbis valamiféle szimmetria felé látszik törekedni, illetve emellett hangsúlyos, sokszor fő égtájak felé tájolt bejáratokkal, valamint cölöpkerítésekkel rendelkeznek. A körülárkolt terület elnevezéssel pedig azokat az objektumokat illetjük, amelyek esetében a szabályosság nem kritérium; a földművek elsődleges funkciója pedig vélhetőleg egy-egy terület megjelölése, lehatárolása, esetlegesen védelme volt. (Képek egy újra felépített késő neolitikus körárokrendszerről itt láthatóak, egy másik virtuális rekonstrukciója itt nézhető meg.)
Körárok Vokánynál
A körárkok funkcióját illetően egyenlőre csak találgatások vannak. A közfelfogás leginkább Stonehengehez szokta hasonlítani ezeket a építményeket, bár korban jóval megelőzik azt. A kutatásban leggyakrabban csillagászati, naptári, és a jeles napokhoz (napfordulók, holdtölték etc.) kötődő közösségi, ceremoniális használatuk mellett érvelnek. Az is előfordul ugyanakkor, hogy fellegvár-szerű védműnek rekonstruálják ezeket az építményeket, de leginkább több funkció együttes megléte feltélezhető.
A körárkok méretükben és formájukban igen eltérő képet mutatnak, a kisebb, 50-80 méteres átmérőjű, egyszeres, esetleg kétszeres árokrendszerektől a fél kilométeres átmérőt is elérő, többszörös, és valószínűleg több fázisban létrejött óriásokig. A legtipikusabb változat a 100-200 méter közötti átmérőjű, kétszeres, vagy háromszoros árokrendszerrel körülvett, négy kapuval rendelkező szerkezet, de emellett vannak két, három és öt kapuval ellátott, nem feltétlenül szabályos kör alakú formák is.
Körárok Villánykövesden
Az építményt alkotó árkok általában V vagy U keresztmetszetűek és többnyire igen mélyek (a mai felszíntől mérve elérhetik a 2-4 méter is). Sok esetben meg lehet megfigyelni paliszádsorokat vagy cölöpkerítések keskenyebb árkait a nagyobb kerítőárkok mentén. A legtöbb esetben azonban úgy tűnik, hogy az árkok önmagukban funkcionáltak; nem társult hozzájuk sánc, jelentősebb faszerkezettel pedig a kapuk és a kerítőfalak esetében lehetett csak számolni.
Az esetek többségében a körárok közvetlen környezetében található egy hozzá kapcsolódó település is, melytől a körárokrendszer elhatárolódott; de az is előfordul, mint az alábbi példa is mutatja, hogy a többszörös árokrendszer külső gyűrűi kerítenek körül települést, míg a legbelső gyűrű viszonylag kevés objektumot tartalmaz.
Körárkok kutatása Magyarországon
Az autópálya-feltárásokig mindössze néhány, a fentiekben leírt építményről volt tudomásunk a Dunántúlról, melyek az ún. lengyeli kultúra időszakához köthetők (a Tolna megyei Mórágy; a Vas megyei Sé; a Baranya megyei Vokány, Villánykövesd; és a Zala megyei Becsehely közelében).
Az elmúlt években az M7-es, valamint a Kaposvárt elkerülő út nagyfelületű leletmentései során ugyanakkor sorban kerültek elő Somogy és Zala megyéből neolitikus körárokok részletei a nyomvonalon belül, amelyekről fotók az alábbi linkeken láthatóak:
Kaposújlak–Várdomb-dűlő
Sormás–Török-földek
Szólád–Kisaszó
Nagykanizsa–Palin
Fontos megjegyezni, hogy a Kárpát-medence késő neolitikumában nem csupán a főként a Dunántúlon virágkorát élő lengyeli kultúrára volt jellemző a körárkok létesítése: az Tokajban és környékén fellelhető, szerszámkészítésre igen alkalmas obszidián miatt a korszakban kiemelkedő fontosságú Felső-Tiszavidékről, az ún. Tisza-Herpály-Csőszhalom kulturális komplexum területéről is ismerünk ilyet. Ugyanakkor az is megemlítendő, hogy e kultúrkör bizonyíthatóan kapcsolatban állt a lengyeli kultúrával, és az elsősorban a lengyeli kultúrkörre jellemző objektum jelenléte a stratégiai fontosságú helyszínen is ezen kapcsolatok jelentőségét látszik megerősíteni.
Körárkok Baranya megyében
Baranya megye légirégészeti szempontból gyakorlatilag kutatatlan maradt a 2000-es évek közepéig, annnak ellenére, hogy a régebbi lelőhelyek közül épp a megyében folytatott repülése során fedezett fel a 90-es években Zalai-Gaál István régész két körárkot (Villánykövesd és Vokány határában).
Az elmúlt 5 év folyamán egy Európai Uniós, Culture 2000 programon belül megvalósított projektnek köszönhetően, valamint 2008–2009-ben a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával 14 a fentiekben leírt késő neolitikus, a lengyeli kultúrához kapcsolható körárokrendszert és körülárkolt területet találtunk a légifelderítések illetve az interneten is hozzáférhető műholdfelvételek elemzése során. Mivel ebben a térségben korábban még nem folyt intenzív légirégészeti kutatás, így a kapott eredmények az újdonság erejével hatottak.
A Baranya megyében eddig felfedezett újkőkori körárkok (klikk a nagyításhoz)
Ezeket a körárkokat és körülárkolt területeket légifelvételezés után, a terepen gyűjtött leletek, illetve formai analógiák alapján tudjuk korszakhoz kötni. Az így kapott eredmények azt látszanak bizonyítani, hogy ez a fajta késő neolitikus építkezési mód és településszerkezet a mi térségünkben sem volt kevésbé elterjedt, mint tőlünk nyugatabbra.
A fent említett pályázatok segítségével a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának intézményi keretében módunk nyílt néhány körárokrendszer részletesebb kutatására is.
Szemely–Hegyes
Szemely község határában még 2005 folyamán azonosítottunk egy nagy kiterjedésű körárokrendszert, illetve tőle délebbre egy kisebb méretű szerkezetet. Szerencsés módon alkalmunk nyílt még 2006-ban és 2008-ban a két objektum geofizikai kutatására, valamint szondázó ásatására is.
A két körárok Szemely-Hegyesen, előtérben a nagyobb, háttérben a kisebb
Részben a légifelvételek, részben pedig a közel 22 hektáron végzett felmérés alapján jelöltük ki a szondázó ásatások kutatóárkait, melyekkel célunk a két árokrendszer elemeinek átvágása, és ily módon szerkezeti megfigyelések nyerése volt. Az ásatások során megbizonyosodtunk arról amit a felszíni leletek alapján korábban is sejtettünk már: a lelőhely a késő neolitikus lengyeli kultúra (Kr.e. 4700-4000) időszakába keltezhető. A geofizikai felmérés mágneses anomáliái pedig valóban nagy kiterjedésű, széles, mély, V metszetű árkokat jelölnek.
Az ásatás és körárok a levegőből 2006-ban
A nagyobb körárokrendszer külső, enyhén hatszöges formájú, 4-5 árokból álló árokcsoportjának mérete 550×400 méter, a legbelső, szabályos körárok átmérője 100 méter. A középső, 200 méteres átmérőjű árkot úgy tűnik, hogy a lelőhely élete során valamikor feltöltötték.
A nagy körárok magnetométeres felmérése
Érdekesek a kapuk körüli, félköríves, bástya-szerű alaprajzzal rendelkező árokszerkezetek, melyekhez hasonlók Baranya megyén kívül eddig csak a fentebb már említett, nemrégiben felfedezett dél-dunántúli lelőhelyekről ismerünk csupán (Nagykanizsa, Szólád, Kaposújlak közeléből). Funkciójukat egyelőre teljes homály fedi, védelmi szerepük merült fel a kaposújlaki árok esetében, ahol az árok egy dombvéget határol le, tehát nem tipikus körárokról van szó.
Kapuk különböző körárkoknál: 1. Nagykanizsa 2. Szolad 3. Kaposujlak 4. Szemely I.
A kapuk tájolása csak részben egyezik a főbb égtájakkal (K-NY irányban), ellenben úgy tűnik, hogy a csak nagyjából É-D irányú tengelyen lévő kapukon keresztül egyenesen a háromszög alakú sziluettel rendelkező Szársomlyó hegy csúcsára lehetett rálátni. A hegy esetleges jelentőségét további kutatások tisztázhatják. (Talán nem véletlenül: hasonló, a kiemelkedő földrajzi jelenségekkel való összefüggés látszik kirajzolódni néhány angliai lelőhely esetében is).
Szársomlyó a szemelyi körárok belsejéből Google Earthban
Az egyes árkok, árokszakaszakaszok egymáshoz való időbeni viszonyát még nem sikerült kétséget kizáróan tisztáznunk, ugyanakkor két faszénmintát is tudtunk gyűjteni, melyek alkalmasak voltak radiokarbonos kormeghatározásra: egyet a legbelső, egyet pedig a legkülső körárokcsoport alsó betöltésrétegéből. A belső árokból vett minta kalibrált kora Kr. e. 4950 – 4790, míg a külsőből vett minta 4720 – 4530 közötti időszakra tehető.
Noha ez az eredmény sokféleképp magyarázható, az elmondható, hogy mindkét minta a késő neolitikus-kora rézkori lengyeli kultúra általában elfogadott neolitikus időszakába esik (kb. Kr. e. 5000-4500/4400). A két minta közti átlagosan 200 év különbségnek pedig lehet jelentősége az árokrendszer elemeinek kronológiai viszonyára nézve is.
Elekintve a kronológiai kérdésektől, valószínűnek tűnik, hogy a különböző árkok bejáratait a többi figyelembevételével alakították ki; azaz a rendszer elemei közül legalább kettő valószínűleg mindig egyidőben létezett.
A kisebbik körárok ásatásából és felméréséből származó eredmények még feldolgozás alatt állnak, ezekről pontos információt még nem tudunk szolgálni.
A légifelderítés, geofizikai mérések és szondázó ásatás alapján tehát a lelőhely minimális roncsolása mellett a lehető legtöbb információt tudtuk meg a szerkezetről: a légifelderítés útján megtaláltuk, a geofizikai mérésekkel pontosítottuk az alaprajzát, és így a szándékainknak leginkább megfelelő módon tudtunk ásatást kezdeni, mellyel végül pontosítottuk és megerősítettük az előzetesen kapott képet.
Belvárdgyula–Szarkahegy
A szemelyi lelőhely kutatását követően 2008-ban módunk nyílt egy kisebb körárok kutatására. Belvárdgyula határában még a 2006/07-es években az M60 autópálya nyomvonalán sor került egy nagyméretű (203×213 m), szintén a lengyeli kultúrához tartozó telep egy részének feltárására. Ettől északra légifelvételezés során sikerült felfedezni egy enyhén ovális körárkot.
A belvárdgyulai körárok és újkőkori település feltárása 2007-ben
A georeferált, azaz számítógépes úton mérethelyessé és torzításmentessé alakított légifelvételek alapján kijelölt területen végzett geofizikai felmérés eredményeként egy 4 kapuval ellátott, kétszeres árokkal körülvett, nyomott kör alakú objektum képe rajzolódott ki, melynek belső területe jórészt üresnek mutatkozik, hasonlóan sok más, Ausztriában és Szlovákiában azonosított körárokhoz. A körárok a felszíni leletek alapján kétség kívül összefügg a tőle délre található teleppel.
A körárok georefeált légifelvétele és térképre illesztett geofizikai felmérése
A fentiek mellett nemrégiben geofizikai méréseket végeztünk a villánykövesdi és a zengővárkonyi telephez tartozó körárkok területén is. E mérések adatainak feldolgozása azonban még folyamatban van.
A többi, légifotók és űrfelvételek alapján azonosított, és a terepen már bejárt körárkot még nem állt módunkban hasonló részletességgel kutatni, de amennyire a múzeum anyagi és emberi erőforrásai engedik folyamatosan végezzük a feltérképezésüket.
Kutatásaink távlati célja a térség neolitikus településszerkezetének minél alaposabb megismerése, illetve a fent leírt objektumok funkciójának tisztázása, ami a jelek szerint erősen összefüggött az egykor élt emberek élet- és gondolkodásmódjával.
A kutásban részt vettek illetve segítséget nyújtottak:
Bánkuti Attila, Dr. Molnár Gábor, Pethe Mihály, Simon Béla, Szabó Tibor, Dr. Székely Balázs Vajda Olga és a Baranya Megyei Repülő és Ejtőernyős Klub
Tanácsaikkal segítettek és pulikációk létrejöttét előremozdították:
Prof Dr Raczky Pál
Prof Dr Zalai-Gaál István
Eredeti cikk:http: //sirasok.blog.hu/2010/07/07/ujkokori_korarkok_es_korularkolt_teruletek_kutatasa_baranyaban
Ľuboš Trubíni: A Zsitva mente rondelái /körárkai/
A körárok téma folytatása.Mivel az ie.5000-ben élt őseink nem ismerték a mai államhatárokat és bizonyosan nem voltak olyan nyelvi problémáik,mint a mai államok lakosainak,egy nagyobb területen alkottak egységes kultúrát.Így lehetséges az,hogy Szlovákia területén is találtak hasonló körárkokat,ahogy ők nevezik "rondel"-okat.A csatolásban az ezekről szóló cikk fordítása.
A körárok téma folytatása.Mivel az ie.5000-ben élt őseink nem ismerték a mai államhatárokat és bizonyosan nem voltak olyan nyelvi problémáik,mint a mai államok lakosainak,egy nagyobb területen alkottak egységes kultúrát.Így lehetséges az,hogy Szlovákia területén is találtak hasonló körárkokat,ahogy ők nevezik "rondel"-okat.A csatolásban az ezekről szóló cikk fordítása.
Kitalált finnugrizmus 150 éven át - osztrák nyomásra - a finnugor eredet volt az elfogadott nézet, ahol az őshaza a Közép-Uralba , a Káma folyó vidékére helyeződött. E szerint az ősmagyarok időszámításunk kezdetén még halászó-vadászó hordát alkottak egy olyan területen, ahol a régészet becslése szerint a népsűrűség 0.1-0.2 ember volt km2-enként.(a franciák szerint 1-2 fő)
"...Az állítják, hogy a magyar nyelv, amely a világ egyik leggazdagabb szókincsű ősnyelve, több százezer szóval, szóbokorral, eredetileg csak abból a 4-500 (maximum 660) szóból állt volna, amely - úgymond - minden finnugor nyelvben fellelhető. Az a szavunk, amelyik nincs meg egyik rokonnyelvben sem, az eredetileg nem létezett. A biztos vogul megfelelés száma: 319, az osztyáké 287, a zürjéné 221, a votjáké 199, a cseremiszé 153, a mordviné 156, a finné 212, az észté 160, a lapp megfelelés száma pedig 173 szó.
A Kr.sz. előtti VI-IV. évezredben, így szól az elmélet, vagyis az un. uráli korban, amikor még valamennyi finnugor elő-ősnép együtt élt valahol Szibériában vagy az Ural nyugati oldalán vagy a keleteurópai hátságon (őshazalánc?!) vagy másutt, beszélték, képzetük szerint, az un. uráli ősnyelvet. Ma is azt vallják a nyelvészek, hogy a rekonstruált alapnyelv a valóságban létezett, sőt az alapnyelvet beszélő népek nyelvszövetségeket (Sprachbund) hoztak létre, s ezek a nyelvek családfa-modellben felrajzolhatók (August Schleier találmánya a nyelvek családfája!). Hóman Bálint szavával élve: uráli ősnép természetesen nem volt, amint uráli ősnyelv sem létezett soha. Ma már sok nyelvész is idejétmúltnak nevezi a keletről nyugatra vándorló népek nyelvi migrációját. De alapjukat vesztették az un. őshaza-meghatározások is. Azért kell a kitalált őshazát az Ural környékére és Szibéria tajgáira és tundrás vidékeire tenni, mivel a rokon kis népek ma is ezen a területen laknak, érvelnek vonalas és mérvadó tudósaink.
A finn őstörténészek azonban egyre határozottabban utasítják el a keletről bevándorlás dogmatikus hipotézisét s síkraszállnak amellett, hogy az ő eleik 8-9 ezer éve ugyanott laknak, azaz Skandináviában, mégpedig a lappokkal együtt!
Ezzel halálos döfést kapott a finnugrizmus.
Amikor a szamojédok kiváltak, így szól a hivatalos elmélet, akkortól már az un. finnugor alapnyelvet beszélők maradtak csak együtt. Ez Kr.sz. előtt 4000-3000 tájékán lehetett. Ezután ismét osztódott a nép: s lett finn-permi és ugor ág. Az ugor ágból 2500 körül vált ki az előmagyarság, de továbbra is gyűjtögetésből, halászatból, vadászatból éldegélt, majd egyszercsak a korábbi sztyeppe félsivataggá vált, amikor is a vogulok és az osztyákok északra a hideg és zord tajgára-tundrára költöztek rénszarvasaikkal és kutyaszánjaikkal, az előmagyarság azonban, valamilyen oknál fogva, helyben maradt, illetve délebbre vándorolt és áttért az állattenyésztésre. Majd valamikor Kr.sz. előtt 500 körül a magyarság a mai Baskiriába költözött, onnan pedig lesodródott a Fekete-tenger vidékére, innen tovább, megveretve és elüldözve, fejveszett meneküléssel bezúdultak a IX. században a Kárpát-medencébe. Annak pedig, hogy délen nem olvadtunk bele a török népek tengerébe, az az oka, egy másik jeles mérvadó akadémikus (Róna-Tas András) szerint, hogy vészhelyzetben eleink egyszerűen visszaszaladtak a rejtekadó erdőkbe s ott vészelték át a nehéz időket. Majd a vész elmúltával újra elbújtak az erdőrengetegekből.
Íme, itt a nagy elmélet, pőrére vetkőztetve. S aki ezen teóriát nem fogadja el, amint ezt a közelmúltban elhunyt egyik mérvadó akadémikusunk (Engel Pál) nagy garral kijelentette: az kirekeszti magát a tudományból, mert a finnugor rokonság-elmélet tagadásánál véget ér a tudomány! (t.i. a finnugorászok tudománya! a szerk.)
Nos, milyen új eredmények születtek az elmúlt évtizedekben s ezek az eredmények megerősítik a finnugor-elméletet avagy ellenkezőleg: megcáfolják?
Kezdjük a nyelvészettel. A több százezres magyar szókincs-állomány elemzése során a Magyar nyelv etimológiai szótárának készítői arra az "exakt eredményre" jutottak, hogy az alapszókincsen kívül (4-600 szó) a magyar szavak javarésze idegen nyelvekből átvett jövevényszó, közel fele azonban ismeretlen eredetű. Az tehát fel sem vethető, hogy a magyar átadó nyelv is lehetett, csakis és
mindig kizárólag átvevő. Átvettünk mindent az iráni nyelvekből, a török nyelvekből, a szláv nyelvekből, a német és latin nyelvből, etc.
Azon tényt azonban, hogy ti. az un. magyar- finn típusú nyelvek, nyelvtanilag is és csekély szókészleti egyezés révén is, közel állanak a magyarhoz, nem lehet kétségbe vonni. Mi hát a valós magyarázat? Nyilvánvalóan az, hogy ezredévekkel, vagy az obi ugorok esetében cca. másfélezer évvel ezelőtt a nagy lélekszámú magyarság szállásterületének közelében laktak ezek a kis, nyelvileg és gazdaságilag is fejletlen népcsoportok, akik a kereskedelmi és egyéb kapcsolatok folytán átvették a magyar nyelv szerkezetét és bizonyos mennyiségű alapszavát. Ez a térség Közép-Ázsiában és Nyugat-Belső-Ázsiában volt, ahonnan eleink a VII. század végén nyugatabbra költöztek, mégpedig három irányban. A nép zöme a kazár birodalom része, létrehozója lett a Kaszpi-tenger és a Kaukázus vidékén, egy részük a kaukázusi szavárd magyarok ősei lettek, a harmadik csoport pedig a volgai bolgárokkal felhúzódott a Volga-Káma vidékére, ők Julianus barát baskiriai magyarjai.
Az obi-ugor vogul (manysi) és osztyák (hanti) nyelvben például megvan a magyar ló (lu) szó és több más lótartásra vonatkozó kifejezés, ám lovat sohasem tenyésztettek, nem hátálták, magyarán: nem voltak lovas nép. Vagyis: csak átvették a szavakat és elsősorban az isteneik történeteiben szerepeltették őket, mint "a déli tájak szárnyaslábú szép állatait" vagy az isteneik áldozati állatait, ami azt is jelzi, hogy a magyarok uralmuk alatt tartották ezeket a mongoloid és paleoszibirid népeket. A kengyel szó is megvan a vogulban, de bőrharisnyát jelent! A lovagló ostor alapszava pedig egyszerű vesszőt jelent. Nem arról van tehát szó, hogy az ősmagyarok, úgymond, kiszakadtak az uráli, majd a finnugor őshaza primitív népei közül és valamilyen csoda folytán, egyedül e csoportok közül, dél felé sodródva, a törökök vezetésével, megtanulták az állattartás fortélyait, hanem arról, hogy a magyar nyelvű nép a kultúrájával és az erejével hatott a peremterületeiken élő kis népek nyelvére, mint közlekedő nyelv (lingua franca). Az elmaradott peremterületek izolált nyelveit beszélők ugyanis mindig nyelvileg is és kulturálisan is átvették a fejlettebb szomszédaik nyelvét és műveltségének bizonyos elemeit. A magyar és a finnségi nyelvek keleti és permi csoportjának érintkezési területe azonban nem a szibériai tajga és tundra volt, hanem Közép-Ázsia térségének északi, északkeleti és északnyugati övezetei.
Ugyanakkor ma már az is világos, hogy a magyar nyelvhasonlítás eddig követett útja tökéletes zsákutca, hiszen minden nem finnugor típusú nyelvvel való egybevetés fő bűnnek és tudománytalan, gálád tettnek minősül. Holott igenis szükséges és fontos a török, a mongol, a sumer, stb. nyelvvel való egybevetés, aminthogy továbbra is vizsgálni kell a finn, az észt, a lapp, a lív, etc. nyelvvel való rokonság történeti, régészeti és nyelvészeti hátterét. Annál is inkább, mert az elmúlt évtizedekben a finn kutatás alapjaiban döntötte össze a finnugor rokonság dogmáját, kimutatván, hogy a finnek ősei sehonnan sem vándoroltak mai hazájukba, hanem mindig (8-9000 éve!) ott élnek, ahol ma. Lehetséges, hogy az embertanilag a germánsághoz közeli nép nyelvcsere révén jutott a nyelvéhez valahol Közép-Európában vagy annak északkeleti térségében. Még azt sem helyénvaló kategorikusan kizárni, hogy az őskor idejében végbemehetett egy nyugat-keleti irányú népmozgás is, akár a Kárpátmedencéből kiindulóan is.
Amint a szkíta-szarmata népek nyelvi hovatartozását is szakadatlanul vizsgálni kell, hiszen hiteles bizonyítékunk máig sincs arra nézvést, hogy a szkíta és a szarmata nyelv iráni nyelv lett volna, aminthogy a finnségi nyelvek közül sincs egyiknek sem, nemhogy többezer éves, archaikus nyelvemléke, de félezer esztendős is csak a finneknek.
Az elfogadott tudományos dogmák a tudomány fejlődésének legnagyobb kerékkötői. Ugyanis vitathatatlanul olvasható (tehát két vagy több nyelvű, mint például a világhírű rosette-i kő vagy az Orchon vidéki türk rovásfeliratok!) szkíta, szarmata, hun és avar nyelvemlékünk nincs! Tettek és tesznek ugyan kísérleteket, mint például a magyar nyelvben fellelhető avar szavak összegyűjtése (törő, terem, etc), ám ezek még nagyon a kezdeti stádiumban vannak. Ugyanakkor fellendültek az antropológiai kutatások, amelyek kimutatták, hogy a magyarság embertani alkata még ma is 46%-ban turanid és csak 4,6%-ban kelet-balti (Henkey Gyula adatai), sőt a történeti antrpológiai adatok szerint a IX-XI. századi magyar csontvázak legközelebbi rokonleletei a Kaszpi-tenger melléki szarmata sírokban lelhetők fel (Tóth Tibor).
Ma már egyértelműen bizonyított, hogy a finnugristák által az eddig fő érvekként felsorakoztatott adatok és forrásidézetek nem alkalmasak a magyar nyelv- és néprokonság un. finnugor származtatására.
Kiderült, hogy a XV. századi adatok nem a vogulokra és az osztyákokra vonatkoznak, kiderült, hogy az un. ugor őshazának vélt Jugriához az Ungariának és a magyarságnak semmi köze sem volt, Jugria nem Szibéria tartománya volt, kiderült, hogy Sigismundus Herberstein XVI. századi királyi követ megjegyzéseinek semmi alapja sincs, kiderült, hogy Philip Johann Strahlenberg 1730-ban kiadott műve nem tartalmaz perdöntő adatokat, csak megerősíti a finnségi nyelvek, kivált az obi ugor nyelvek és a magyar nyelv közötti felszínes nyelvi rokonság tényét. Kiderült, hogy nagyon is igaza volt azoknak a nyelvtudósoknak, akik a magyar nyelvet egy eredeti ősnyelvnek tekintették, így mindenek előtt Sir John Bowringnak, aki a következőket állapította meg: "A magyar nyelv távoli és magányos. Pontos megértéséhez más nyelvek tanulmányozása rendkívül csekély haszonnal jár. Lényegében saját öntőformájából került ki, kialakulása és felépítése bízvást oly korszakra tehető, amikor a mai európai nyelvek többsége vagy nem is létezett, vagy nem hatott a magyarlakta térségre."
Beigazolódott, hogy a magyar nemzeti történetírás jelesei kezdettől elutasították a finnugor származás-elméletet: Beregszászi Nagy Pál, Körösi Csorna Sándor, Jászay Pál, Fessler Ignác, Wenczel Gusztáv, Szabó Károly, Toldy Ferenc, Bartal György, Ribáry Ferenc, Vámbéry Ármin, Czuczor Gergely, Mátyás Flórián, Szilády Áron, etc.
A hivatalos és a bécsi udvar által elismert és támogatott történeti irányzat az 1848/49-es forradalom és szabadságharc után mégis döntő fölénybe került, elsősorban Hunfalvy Pál, Budenz József, Pápay József, Munkácsi Bernát révén. A kiegyezés korában a kérdés másodrendűvé vált, a trianoni Magyarország pedig elfogadta a finnugor származás-elméletet, aminthogy teljesen vitathatatlanná és támadhatatlanná tették ezt az elméletet a marxista történettudósok 1945 után, akik és utódaik ma már odáig jutottak el, hogy kijelenthetik: aki a finnugor rokonság és származáselméletet nem fogadja el vagy kritikával illeti, egyszer és mindenkorra kizárja magát a történettudományból.
A finnugor-elmélet egyeduralma azonban a XX. század elmúlásával végetért. Új korszak kezdődött, új kutatási módszerekkel és új kutatási szemlélettel.
A finnugor származás-elmélet összeomlását előidéző a legnagyobb erejű bomba a legújabb DNS-vizsgálatok egyre bővülő sorozatai, amelyek természettudományos módszerekkel mutatták ki, hogy a magyaroknak semmi közük sincs sem a finnekhez, sem a permi, sem az obi-ugorokhoz. Maradtak persze nyitott kérdések, mint például a finn és a magyar nyelv rokonságának okai és kialakulásának helye és ideje, avagy a török-magyar nyelvi kapcsolatok kora és mélysége, de ezekre a kérdésekre is meg fogjuk találni a helyes és hiteles válaszokat.
Törődnünk kell a múltunkkal, mert az a sajátunk, az a mi ősi örökségünk. Hallgassunk Bél Mátyás intelmére: "Az a mi népünk legfőbb baja, hogy a saját dolgaival rút hanyagságig nem törődik és semmibe veszi a sajátját, csak az idegent magasztalja."
A magyar nyelvre pedig jobban kell vigyáznunk, mint a szemünk fényére, mivel - ahogyan a német Eugen Kremserből lett magyar író, Rákosi Jenő mondotta volt - "a magyar nyelvnek rendkívüli ereje van. A magyarság fennmaradásának egyetlen biztosítéka és jövőjének záloga a nyelv. Ez a nyelv csodatévő hatású, titokzatos erő van benne s még fizikailag is átalakítja annak az agyvelejét, aki elsajátítja." Egy negyed évezred óta mozdultak meg hatalmas erők a magyar nyelv és ezen keresztül a magyar nép közvetett kiirtására, mindenek előtt múltjától való megfosztása révén, amelyet kiválóan jelez az, hogy a magyar nyelv használatát már a XV. században meg akarták tiltani, majd II. József, a kalapos király rendeletben tiltotta meg a magyar történelem tanítását az iskolákban! S hogy egy nép kiirtása lehetséges, ezt éppen egy finnségi nyelvű nép, a lív igazolja, akikből ma már csak húsz fő él a világon!..."
Az elmúlt másfél évszázad alatt a finnugorizmus is némi fejlődésen ment át. Ma már nem nevezik rokonnak finnugor nyelvészeink a finneket, csak NYELVROKONnak. Ami valóban vitathatatlan tény, csak a nyelvrokonsági fokon lehet vitatkozni, meg az átvétel irányán. A finnugorászok sem egységesek már:
VERES PÉTER: Az uráli és magyar őshaza meghatározása a legújabb adatok fényében
"....Az ősmagyarok minden valószínűség szerint a Kr. e. 12-10. század között kerültek az erdő zónájából a sztyeppövezetbe. Ezt az ökológiai okok által kiváltott vándorlást tükrözi az andronovói jellegű cserkaszkuli régészeti kultúra beékelődése a sztyepp zónájába. Őseink a Kr. e. 2-1. évezred fordulója után váltak klasszikus lovasnomádokká, amikor a 12-7. évszázad között az eurázsiai sztyeppi nagyállattartás mint gazdasági-kulturális típus kialakult...."
"...Az állítják, hogy a magyar nyelv, amely a világ egyik leggazdagabb szókincsű ősnyelve, több százezer szóval, szóbokorral, eredetileg csak abból a 4-500 (maximum 660) szóból állt volna, amely - úgymond - minden finnugor nyelvben fellelhető. Az a szavunk, amelyik nincs meg egyik rokonnyelvben sem, az eredetileg nem létezett. A biztos vogul megfelelés száma: 319, az osztyáké 287, a zürjéné 221, a votjáké 199, a cseremiszé 153, a mordviné 156, a finné 212, az észté 160, a lapp megfelelés száma pedig 173 szó.
A Kr.sz. előtti VI-IV. évezredben, így szól az elmélet, vagyis az un. uráli korban, amikor még valamennyi finnugor elő-ősnép együtt élt valahol Szibériában vagy az Ural nyugati oldalán vagy a keleteurópai hátságon (őshazalánc?!) vagy másutt, beszélték, képzetük szerint, az un. uráli ősnyelvet. Ma is azt vallják a nyelvészek, hogy a rekonstruált alapnyelv a valóságban létezett, sőt az alapnyelvet beszélő népek nyelvszövetségeket (Sprachbund) hoztak létre, s ezek a nyelvek családfa-modellben felrajzolhatók (August Schleier találmánya a nyelvek családfája!). Hóman Bálint szavával élve: uráli ősnép természetesen nem volt, amint uráli ősnyelv sem létezett soha. Ma már sok nyelvész is idejétmúltnak nevezi a keletről nyugatra vándorló népek nyelvi migrációját. De alapjukat vesztették az un. őshaza-meghatározások is. Azért kell a kitalált őshazát az Ural környékére és Szibéria tajgáira és tundrás vidékeire tenni, mivel a rokon kis népek ma is ezen a területen laknak, érvelnek vonalas és mérvadó tudósaink.
A finn őstörténészek azonban egyre határozottabban utasítják el a keletről bevándorlás dogmatikus hipotézisét s síkraszállnak amellett, hogy az ő eleik 8-9 ezer éve ugyanott laknak, azaz Skandináviában, mégpedig a lappokkal együtt!
Ezzel halálos döfést kapott a finnugrizmus.
Amikor a szamojédok kiváltak, így szól a hivatalos elmélet, akkortól már az un. finnugor alapnyelvet beszélők maradtak csak együtt. Ez Kr.sz. előtt 4000-3000 tájékán lehetett. Ezután ismét osztódott a nép: s lett finn-permi és ugor ág. Az ugor ágból 2500 körül vált ki az előmagyarság, de továbbra is gyűjtögetésből, halászatból, vadászatból éldegélt, majd egyszercsak a korábbi sztyeppe félsivataggá vált, amikor is a vogulok és az osztyákok északra a hideg és zord tajgára-tundrára költöztek rénszarvasaikkal és kutyaszánjaikkal, az előmagyarság azonban, valamilyen oknál fogva, helyben maradt, illetve délebbre vándorolt és áttért az állattenyésztésre. Majd valamikor Kr.sz. előtt 500 körül a magyarság a mai Baskiriába költözött, onnan pedig lesodródott a Fekete-tenger vidékére, innen tovább, megveretve és elüldözve, fejveszett meneküléssel bezúdultak a IX. században a Kárpát-medencébe. Annak pedig, hogy délen nem olvadtunk bele a török népek tengerébe, az az oka, egy másik jeles mérvadó akadémikus (Róna-Tas András) szerint, hogy vészhelyzetben eleink egyszerűen visszaszaladtak a rejtekadó erdőkbe s ott vészelték át a nehéz időket. Majd a vész elmúltával újra elbújtak az erdőrengetegekből.
Íme, itt a nagy elmélet, pőrére vetkőztetve. S aki ezen teóriát nem fogadja el, amint ezt a közelmúltban elhunyt egyik mérvadó akadémikusunk (Engel Pál) nagy garral kijelentette: az kirekeszti magát a tudományból, mert a finnugor rokonság-elmélet tagadásánál véget ér a tudomány! (t.i. a finnugorászok tudománya! a szerk.)
Nos, milyen új eredmények születtek az elmúlt évtizedekben s ezek az eredmények megerősítik a finnugor-elméletet avagy ellenkezőleg: megcáfolják?
Kezdjük a nyelvészettel. A több százezres magyar szókincs-állomány elemzése során a Magyar nyelv etimológiai szótárának készítői arra az "exakt eredményre" jutottak, hogy az alapszókincsen kívül (4-600 szó) a magyar szavak javarésze idegen nyelvekből átvett jövevényszó, közel fele azonban ismeretlen eredetű. Az tehát fel sem vethető, hogy a magyar átadó nyelv is lehetett, csakis és
mindig kizárólag átvevő. Átvettünk mindent az iráni nyelvekből, a török nyelvekből, a szláv nyelvekből, a német és latin nyelvből, etc.
Azon tényt azonban, hogy ti. az un. magyar- finn típusú nyelvek, nyelvtanilag is és csekély szókészleti egyezés révén is, közel állanak a magyarhoz, nem lehet kétségbe vonni. Mi hát a valós magyarázat? Nyilvánvalóan az, hogy ezredévekkel, vagy az obi ugorok esetében cca. másfélezer évvel ezelőtt a nagy lélekszámú magyarság szállásterületének közelében laktak ezek a kis, nyelvileg és gazdaságilag is fejletlen népcsoportok, akik a kereskedelmi és egyéb kapcsolatok folytán átvették a magyar nyelv szerkezetét és bizonyos mennyiségű alapszavát. Ez a térség Közép-Ázsiában és Nyugat-Belső-Ázsiában volt, ahonnan eleink a VII. század végén nyugatabbra költöztek, mégpedig három irányban. A nép zöme a kazár birodalom része, létrehozója lett a Kaszpi-tenger és a Kaukázus vidékén, egy részük a kaukázusi szavárd magyarok ősei lettek, a harmadik csoport pedig a volgai bolgárokkal felhúzódott a Volga-Káma vidékére, ők Julianus barát baskiriai magyarjai.
Az obi-ugor vogul (manysi) és osztyák (hanti) nyelvben például megvan a magyar ló (lu) szó és több más lótartásra vonatkozó kifejezés, ám lovat sohasem tenyésztettek, nem hátálták, magyarán: nem voltak lovas nép. Vagyis: csak átvették a szavakat és elsősorban az isteneik történeteiben szerepeltették őket, mint "a déli tájak szárnyaslábú szép állatait" vagy az isteneik áldozati állatait, ami azt is jelzi, hogy a magyarok uralmuk alatt tartották ezeket a mongoloid és paleoszibirid népeket. A kengyel szó is megvan a vogulban, de bőrharisnyát jelent! A lovagló ostor alapszava pedig egyszerű vesszőt jelent. Nem arról van tehát szó, hogy az ősmagyarok, úgymond, kiszakadtak az uráli, majd a finnugor őshaza primitív népei közül és valamilyen csoda folytán, egyedül e csoportok közül, dél felé sodródva, a törökök vezetésével, megtanulták az állattartás fortélyait, hanem arról, hogy a magyar nyelvű nép a kultúrájával és az erejével hatott a peremterületeiken élő kis népek nyelvére, mint közlekedő nyelv (lingua franca). Az elmaradott peremterületek izolált nyelveit beszélők ugyanis mindig nyelvileg is és kulturálisan is átvették a fejlettebb szomszédaik nyelvét és műveltségének bizonyos elemeit. A magyar és a finnségi nyelvek keleti és permi csoportjának érintkezési területe azonban nem a szibériai tajga és tundra volt, hanem Közép-Ázsia térségének északi, északkeleti és északnyugati övezetei.
Ugyanakkor ma már az is világos, hogy a magyar nyelvhasonlítás eddig követett útja tökéletes zsákutca, hiszen minden nem finnugor típusú nyelvvel való egybevetés fő bűnnek és tudománytalan, gálád tettnek minősül. Holott igenis szükséges és fontos a török, a mongol, a sumer, stb. nyelvvel való egybevetés, aminthogy továbbra is vizsgálni kell a finn, az észt, a lapp, a lív, etc. nyelvvel való rokonság történeti, régészeti és nyelvészeti hátterét. Annál is inkább, mert az elmúlt évtizedekben a finn kutatás alapjaiban döntötte össze a finnugor rokonság dogmáját, kimutatván, hogy a finnek ősei sehonnan sem vándoroltak mai hazájukba, hanem mindig (8-9000 éve!) ott élnek, ahol ma. Lehetséges, hogy az embertanilag a germánsághoz közeli nép nyelvcsere révén jutott a nyelvéhez valahol Közép-Európában vagy annak északkeleti térségében. Még azt sem helyénvaló kategorikusan kizárni, hogy az őskor idejében végbemehetett egy nyugat-keleti irányú népmozgás is, akár a Kárpátmedencéből kiindulóan is.
Amint a szkíta-szarmata népek nyelvi hovatartozását is szakadatlanul vizsgálni kell, hiszen hiteles bizonyítékunk máig sincs arra nézvést, hogy a szkíta és a szarmata nyelv iráni nyelv lett volna, aminthogy a finnségi nyelvek közül sincs egyiknek sem, nemhogy többezer éves, archaikus nyelvemléke, de félezer esztendős is csak a finneknek.
Az elfogadott tudományos dogmák a tudomány fejlődésének legnagyobb kerékkötői. Ugyanis vitathatatlanul olvasható (tehát két vagy több nyelvű, mint például a világhírű rosette-i kő vagy az Orchon vidéki türk rovásfeliratok!) szkíta, szarmata, hun és avar nyelvemlékünk nincs! Tettek és tesznek ugyan kísérleteket, mint például a magyar nyelvben fellelhető avar szavak összegyűjtése (törő, terem, etc), ám ezek még nagyon a kezdeti stádiumban vannak. Ugyanakkor fellendültek az antropológiai kutatások, amelyek kimutatták, hogy a magyarság embertani alkata még ma is 46%-ban turanid és csak 4,6%-ban kelet-balti (Henkey Gyula adatai), sőt a történeti antrpológiai adatok szerint a IX-XI. századi magyar csontvázak legközelebbi rokonleletei a Kaszpi-tenger melléki szarmata sírokban lelhetők fel (Tóth Tibor).
Ma már egyértelműen bizonyított, hogy a finnugristák által az eddig fő érvekként felsorakoztatott adatok és forrásidézetek nem alkalmasak a magyar nyelv- és néprokonság un. finnugor származtatására.
Kiderült, hogy a XV. századi adatok nem a vogulokra és az osztyákokra vonatkoznak, kiderült, hogy az un. ugor őshazának vélt Jugriához az Ungariának és a magyarságnak semmi köze sem volt, Jugria nem Szibéria tartománya volt, kiderült, hogy Sigismundus Herberstein XVI. századi királyi követ megjegyzéseinek semmi alapja sincs, kiderült, hogy Philip Johann Strahlenberg 1730-ban kiadott műve nem tartalmaz perdöntő adatokat, csak megerősíti a finnségi nyelvek, kivált az obi ugor nyelvek és a magyar nyelv közötti felszínes nyelvi rokonság tényét. Kiderült, hogy nagyon is igaza volt azoknak a nyelvtudósoknak, akik a magyar nyelvet egy eredeti ősnyelvnek tekintették, így mindenek előtt Sir John Bowringnak, aki a következőket állapította meg: "A magyar nyelv távoli és magányos. Pontos megértéséhez más nyelvek tanulmányozása rendkívül csekély haszonnal jár. Lényegében saját öntőformájából került ki, kialakulása és felépítése bízvást oly korszakra tehető, amikor a mai európai nyelvek többsége vagy nem is létezett, vagy nem hatott a magyarlakta térségre."
Beigazolódott, hogy a magyar nemzeti történetírás jelesei kezdettől elutasították a finnugor származás-elméletet: Beregszászi Nagy Pál, Körösi Csorna Sándor, Jászay Pál, Fessler Ignác, Wenczel Gusztáv, Szabó Károly, Toldy Ferenc, Bartal György, Ribáry Ferenc, Vámbéry Ármin, Czuczor Gergely, Mátyás Flórián, Szilády Áron, etc.
A hivatalos és a bécsi udvar által elismert és támogatott történeti irányzat az 1848/49-es forradalom és szabadságharc után mégis döntő fölénybe került, elsősorban Hunfalvy Pál, Budenz József, Pápay József, Munkácsi Bernát révén. A kiegyezés korában a kérdés másodrendűvé vált, a trianoni Magyarország pedig elfogadta a finnugor származás-elméletet, aminthogy teljesen vitathatatlanná és támadhatatlanná tették ezt az elméletet a marxista történettudósok 1945 után, akik és utódaik ma már odáig jutottak el, hogy kijelenthetik: aki a finnugor rokonság és származáselméletet nem fogadja el vagy kritikával illeti, egyszer és mindenkorra kizárja magát a történettudományból.
A finnugor-elmélet egyeduralma azonban a XX. század elmúlásával végetért. Új korszak kezdődött, új kutatási módszerekkel és új kutatási szemlélettel.
A finnugor származás-elmélet összeomlását előidéző a legnagyobb erejű bomba a legújabb DNS-vizsgálatok egyre bővülő sorozatai, amelyek természettudományos módszerekkel mutatták ki, hogy a magyaroknak semmi közük sincs sem a finnekhez, sem a permi, sem az obi-ugorokhoz. Maradtak persze nyitott kérdések, mint például a finn és a magyar nyelv rokonságának okai és kialakulásának helye és ideje, avagy a török-magyar nyelvi kapcsolatok kora és mélysége, de ezekre a kérdésekre is meg fogjuk találni a helyes és hiteles válaszokat.
Törődnünk kell a múltunkkal, mert az a sajátunk, az a mi ősi örökségünk. Hallgassunk Bél Mátyás intelmére: "Az a mi népünk legfőbb baja, hogy a saját dolgaival rút hanyagságig nem törődik és semmibe veszi a sajátját, csak az idegent magasztalja."
A magyar nyelvre pedig jobban kell vigyáznunk, mint a szemünk fényére, mivel - ahogyan a német Eugen Kremserből lett magyar író, Rákosi Jenő mondotta volt - "a magyar nyelvnek rendkívüli ereje van. A magyarság fennmaradásának egyetlen biztosítéka és jövőjének záloga a nyelv. Ez a nyelv csodatévő hatású, titokzatos erő van benne s még fizikailag is átalakítja annak az agyvelejét, aki elsajátítja." Egy negyed évezred óta mozdultak meg hatalmas erők a magyar nyelv és ezen keresztül a magyar nép közvetett kiirtására, mindenek előtt múltjától való megfosztása révén, amelyet kiválóan jelez az, hogy a magyar nyelv használatát már a XV. században meg akarták tiltani, majd II. József, a kalapos király rendeletben tiltotta meg a magyar történelem tanítását az iskolákban! S hogy egy nép kiirtása lehetséges, ezt éppen egy finnségi nyelvű nép, a lív igazolja, akikből ma már csak húsz fő él a világon!..."
Az elmúlt másfél évszázad alatt a finnugorizmus is némi fejlődésen ment át. Ma már nem nevezik rokonnak finnugor nyelvészeink a finneket, csak NYELVROKONnak. Ami valóban vitathatatlan tény, csak a nyelvrokonsági fokon lehet vitatkozni, meg az átvétel irányán. A finnugorászok sem egységesek már:
VERES PÉTER: Az uráli és magyar őshaza meghatározása a legújabb adatok fényében
"....Az ősmagyarok minden valószínűség szerint a Kr. e. 12-10. század között kerültek az erdő zónájából a sztyeppövezetbe. Ezt az ökológiai okok által kiváltott vándorlást tükrözi az andronovói jellegű cserkaszkuli régészeti kultúra beékelődése a sztyepp zónájába. Őseink a Kr. e. 2-1. évezred fordulója után váltak klasszikus lovasnomádokká, amikor a 12-7. évszázad között az eurázsiai sztyeppi nagyállattartás mint gazdasági-kulturális típus kialakult...."
© 2010
Egyetlen értelmes hozzászólás a topicban...
Igen igazad van Timike!
Furcsa,hogy történelem órán is a kitalált dolgok,hogy finnugor eredtű a magyar nép.Igen és ezt tanuld be érettségire,mert ott csak ezt fogadják el.Ha mást mondasz szerintem kidobnának a teremből.Sajnálatos ,hogy áll a mai történelemtanítás a középiskolákban.
Furcsa,hogy történelem órán is a kitalált dolgok,hogy finnugor eredtű a magyar nép.Igen és ezt tanuld be érettségire,mert ott csak ezt fogadják el.Ha mást mondasz szerintem kidobnának a teremből.Sajnálatos ,hogy áll a mai történelemtanítás a középiskolákban.
Nagyon kemény vagy pajti.Jól megmondod mindenkinek a témában.Hiába,te egyetemen tanulsz...
A Magyarok génállománya
Tóth Imre:Génjeink
Az utóbbi két évtizedben a genetika rendkívül sokat fejlődött. Az eredmények egyre megbízhatóbbak lettek, az elvégzett vizsgálatok száma pedig nagyságrendekkel nőtt a korábbiakhoz képest. Mindez bennünket, magyarokat is érint, mert ugyan a hazai források ezen a területen is szűkösek, de a nagy nemzetközi populációgenetikai vizsgálatokba legtöbbször minket is bevontak. Ezek révén egyre több adat áll a rendelkezésünkre. Sokaknak talán meglepő, de ezek az adatok éles ellentétben állnak "hivatalos" történelmünkkel. A genetikai vizsgálatok ugyanis egyáltalán nem igazolják se "finnugor", se "török" eredetünket. Azért nem, mert mi nem vagyunk se finnugorok, se törökök, és a genetika a finnugrizmussal és a turkológiával ellentétben valódi tudomány.
A külföldi vizsgálatok közül a legismertebb a Semino-féle, 2000-ben elvégzett sorozat, mondhatni mérföldkő a nemzetközi összehasonlítások területén. Az általuk elvégzett Y-kromoszómás vizsgálatok szerint: "A magyar férfiak 60 %-a az EU-19-es - őskőkorszakbeli - ősapa leszármazottja. ...A magyar férfiak további 13,3 %-a az EU-18, 11 %-a az EU-7, és 8,9 %-a az EU-4 ősapa utóda. Mindez azt jelentheti, hogy a jelenlegi magyar férfiak 93,3 %-a négy ősapától ered, és 73,3 %-a már az őskőkorszakban itt élt férfiak utódja." (Dr. Czeizel Endre: A magyarság genetikája 235. oldal, 3. bekezdés.)
További fontos megállapítása volt a Semino-féle vizsgálatnak az, hogy az urali népekre jellemző TAT (EU13+EU14) a magyarokból teljesen hiányzik!
http://www.science.gov/?honnan=Nemzeti_Hirhalo
Szabó István Mihály a következőképpen kommentálta mindezt:
"2000-ben, a világ egyik legautentikusabbnak elismert folyóiratában, az USA-ban megjelenő Science-ben, Semino és 16 genetikus munkatársa közös közleményt tettek közzé. Kiterjedt összehasonlító populációgenetikai vizsgálataik alapján állást foglaltak az európai népek genetikai rokonsági kapcsolatairól... E vizsgálatok keretében, reprezentatív mintákon, genetikailag a magyar népességet is elemezték.
Népünk vonatkozásában az alábbi megállapításokat tették:
1. A magyar nép ősei a napjainktól számított 40-35 ezer évvel ezelőtt Európában elsőnek megjelent europoid őstelepesek között voltak.
2. A magyar nép populációgenetikai szempontból ma Európa egyik legkarakterisztikusabban elhatárolható népessége (amire az Eu19 haplotípus - őskőkori genetikai marker - igen magas, kontinensünk népei között a magyarokban legmagasabb százalékarányban kimutatható jelenléte utal).
3. A magyar nép legközelebbi - genetikai szinten igazolható - rokonai a lengyel, az ukrán, továbbá a horvát nép.
Semino és társainak közlése az első olyan nyugat-európai tudósoktól származó kollektív állásfoglalás, mely a magyarság őseurópai származását ismeri el."
Seminoék eredményeit persze máig kétségbe vonják azok, akik másra számítottak, de a későbbi vizsgálatok csak megerősítették őket.
"Luigi Luca Cavalli-Sforza volt az első genetikus, aki a magyarság összetételéhez szólt hozzá. Fontos az a megfigyelése, hogy a magyar nyelv finnugor eredete és a mai nép európai jellegű genetikai összetétele eltér egymástól..." - írja a Magyar Tudomány 2008. októberi száma.
"A genetikusok a magyarok esetében tudnak arról a látszólagos ellentmondásról, hogy míg a nyelvük és eredetük nem-indoeurópai, a genetikai összetételük viszont európai... Elgondolkodtató, hogy az EU19 marker a magyarokat a lengyelországi és ukrajnai recens népességhez kapcsolja (Semino et al., 2000; Bosch et al., 2006), márpedig azt komolyan senki sem gondolná, hogy a magyarok lengyel vagy ukrán, vagy fordítva: a lengyelek és az ukránok magyar származásúak volnának."
Itt most célszerű megállni, és a tényeket elválasztani a szövegkörnyezettől. Az ugyanis - feltehetően szándékosan - vakvágányra tereli a lényeget! Genetikailag olyan, hogy "indoeurópai" nem létezik. Nincs "szláv" sem, csak "európai" - értik ez alatt éppen a magyarságra legjellemzőbb haplotípusok csoportjával jellemezhető népeket. Ezzel szemben az idézett szöveg azt sugallja, hogy nyelvünk és eredetünk mégsem európai, azaz mi valójában nem Európából származunk. Vegyük észre: ez csak az eddig hirdetett hamis történelem állítása, ami - ha jól figyeltünk - éppen most cáfoltatott meg! Kiderült ugyanis, hogy a mai magyar nép genetikailag európai, sőt, "őseurópai". (Természetesen a nyelvünk is az, de erről majd később.)
"Elgondolkodtató, hogy az EU19 marker a magyarokat a lengyelországi és ukrajnai recens népességhez kapcsolja..." (Itt valamiért kihagyták a horvátokat, az osztrákokat, a szerbeket és a szlovákokat.) Bizony, elgondolkodtató! De ha már tudjuk, hogy őshonosak vagyunk a Kárpát-medencében, és hogy az újkőkori őseink innen terjeszkedve népesítették be a környező területeket is, akkor ez nem is annyira meglepő, mint inkább magától értetődő! Hozzájuk tartozunk, pontosabban ők hozzánk. Legközelebbi genetikai rokonaink, és ezt nem lehet semmiféle ázsiai magyar betolakodással megmagyarázni! Ha mi onnan jöttünk volna, akkor nekik is onnan kellett volna jönniük. Ha viszont ők nem, akkor mi sem! Ezt diktálja a tiszta logika.
A Magyar Tudomány szerkesztői ezúttal is élnek a régi finnugrista módszerrel: a más véleményen lévők szájába adnak egy állítást, amit aztán ők maguk cáfolnak, miközben igyekeznek nevetségessé tenni "ellenfeleiket". Ezzel itt egyúttal meg is kérdőjelezik a kényszerűen beismert tényt: "...márpedig azt komolyan senki sem gondolná, hogy a magyarok lengyel vagy ukrán, vagy fordítva: a lengyelek és az ukránok magyar származásúak volnának." Olyannyira nem, hogy ezt nem is állította senki. Ami viszont a közös génekből feltétlenül következik az az, hogy ezek a népek és a magyarok részben közös ősöktől származnak.
Nézzük ezek után a hazai vizsgálatokat! Hazai kutatóink kezdetben mindenáron a honfoglalók csontjaiból akarták meghatározni a magyar géneket. (Az "urali gén" megtalálására úgy nyilván több esélyük volt, ők pedig mindenáron azt keresték. Persze, ők sem találták.) Nyilvánvaló azonban, hogy ha mi, mai magyarok valóban a saját őseinket keressük, akkor mindenekelőtt a saját jellemzőinket kell meghatároznunk, azokból kell kiindulnunk! Már csak azért is, mert nem kizárólag a honfoglalók utódai vagyunk, ezt már régen tisztáztuk. És hogy az eredményeket ne lehessen félremagyarázni, szögezzük le azt is: géneket nem lehet "kölcsönözni", "átvenni", stb., csak és kizárólag örökölni! Azok teljes egészében a valódi őseink hagyatékai. Leegyszerűsítve és megfordítva a képletet azt is mondhatjuk, hogy amilyenek mi vagyunk, olyanoknak kellett lennie az őseinknek is. (Ezért is nem lehettek alacsony termetű, görbe lábú mongolidok.)
"A recens minták azt mutatják, hogy a 132 magyarországi és 99 székelyföldi férfitól, valamint ugyanolyan 113, illetve 84 nőtől nyert minta összetétele nem különbözik egymástól, és valamennyiüknek jó kilenctizede az európai őslakosságéval egyezik meg. Ez egyértelműen a mai magyarság genetikailag európai eredetét jelzi." - olvashatjuk a Magyar Tudomány említett számában. Fontos észrevenni: a székely és a magyar nem különbözik egymástól!
"Súlyos történeti következtetést készít elő a körülmény, hogy a Raskó és csoportja által sikeresen izolált 27 db 10-11. sz.-i genetikai mintán belül az egyik legjelentősebb csoportot az európai lakosság legősibb rétegére utaló markerek jelentik, s mindössze két egyéné mutat ázsiai eredetet. ...Tehát a mai magyarság szerológiai, és genetikai összetételében egyértelműen kimutatott európai jelleg, ugyanakkor az ázsiainak hiánya nem egyedül az eltelt ezer év keveredéseinek köszönhető, hanem már a honfoglalás- és Szent István-kori Magyarország lakossága is szinte kizárólag biológiailag európai eredetűekből állt."
Hogy is van ez?
"...a Kárpát-medencébe érkező ázsiai eredetű csoportok genetikai lenyomata természetes módon kihígulhatott. Kérdés azonban, hogy ez a hígulási folyamat egyenletes módon, évszázadonként csökkenő tendenciát mutatva ment végbe, vagy már az Árpád-kor első évszázadának végére minimálisra csökkent az ázsiai eredetű népességcsoportok aránya. Ez utóbbi esetben ugyanis arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a Kárpát-medence népessége nagyságrendileg múlta felül az újonnan érkezők számát..."
Igen, erről van szó. A Kárpát-medence lakossága nagyságrendileg múlta felül a honfoglalók számát, ezért a mai magyarság őseinek is elsősorban őket kell tekintenünk. Ne tagadjuk meg azért Árpád népét sem! Ázsiai eredetük máig is csak hipotézis, lehet hogy tévedés, és így könnyen előfordulhat, hogy csak ezért nem találják genetikai nyomaikat! Talán ők is csak hazatértek őseik földjére...
Tóth Imre:Génjeink
Az utóbbi két évtizedben a genetika rendkívül sokat fejlődött. Az eredmények egyre megbízhatóbbak lettek, az elvégzett vizsgálatok száma pedig nagyságrendekkel nőtt a korábbiakhoz képest. Mindez bennünket, magyarokat is érint, mert ugyan a hazai források ezen a területen is szűkösek, de a nagy nemzetközi populációgenetikai vizsgálatokba legtöbbször minket is bevontak. Ezek révén egyre több adat áll a rendelkezésünkre. Sokaknak talán meglepő, de ezek az adatok éles ellentétben állnak "hivatalos" történelmünkkel. A genetikai vizsgálatok ugyanis egyáltalán nem igazolják se "finnugor", se "török" eredetünket. Azért nem, mert mi nem vagyunk se finnugorok, se törökök, és a genetika a finnugrizmussal és a turkológiával ellentétben valódi tudomány.
A külföldi vizsgálatok közül a legismertebb a Semino-féle, 2000-ben elvégzett sorozat, mondhatni mérföldkő a nemzetközi összehasonlítások területén. Az általuk elvégzett Y-kromoszómás vizsgálatok szerint: "A magyar férfiak 60 %-a az EU-19-es - őskőkorszakbeli - ősapa leszármazottja. ...A magyar férfiak további 13,3 %-a az EU-18, 11 %-a az EU-7, és 8,9 %-a az EU-4 ősapa utóda. Mindez azt jelentheti, hogy a jelenlegi magyar férfiak 93,3 %-a négy ősapától ered, és 73,3 %-a már az őskőkorszakban itt élt férfiak utódja." (Dr. Czeizel Endre: A magyarság genetikája 235. oldal, 3. bekezdés.)
További fontos megállapítása volt a Semino-féle vizsgálatnak az, hogy az urali népekre jellemző TAT (EU13+EU14) a magyarokból teljesen hiányzik!
http://www.science.gov/?honnan=Nemzeti_Hirhalo
Szabó István Mihály a következőképpen kommentálta mindezt:
"2000-ben, a világ egyik legautentikusabbnak elismert folyóiratában, az USA-ban megjelenő Science-ben, Semino és 16 genetikus munkatársa közös közleményt tettek közzé. Kiterjedt összehasonlító populációgenetikai vizsgálataik alapján állást foglaltak az európai népek genetikai rokonsági kapcsolatairól... E vizsgálatok keretében, reprezentatív mintákon, genetikailag a magyar népességet is elemezték.
Népünk vonatkozásában az alábbi megállapításokat tették:
1. A magyar nép ősei a napjainktól számított 40-35 ezer évvel ezelőtt Európában elsőnek megjelent europoid őstelepesek között voltak.
2. A magyar nép populációgenetikai szempontból ma Európa egyik legkarakterisztikusabban elhatárolható népessége (amire az Eu19 haplotípus - őskőkori genetikai marker - igen magas, kontinensünk népei között a magyarokban legmagasabb százalékarányban kimutatható jelenléte utal).
3. A magyar nép legközelebbi - genetikai szinten igazolható - rokonai a lengyel, az ukrán, továbbá a horvát nép.
Semino és társainak közlése az első olyan nyugat-európai tudósoktól származó kollektív állásfoglalás, mely a magyarság őseurópai származását ismeri el."
Seminoék eredményeit persze máig kétségbe vonják azok, akik másra számítottak, de a későbbi vizsgálatok csak megerősítették őket.
"Luigi Luca Cavalli-Sforza volt az első genetikus, aki a magyarság összetételéhez szólt hozzá. Fontos az a megfigyelése, hogy a magyar nyelv finnugor eredete és a mai nép európai jellegű genetikai összetétele eltér egymástól..." - írja a Magyar Tudomány 2008. októberi száma.
"A genetikusok a magyarok esetében tudnak arról a látszólagos ellentmondásról, hogy míg a nyelvük és eredetük nem-indoeurópai, a genetikai összetételük viszont európai... Elgondolkodtató, hogy az EU19 marker a magyarokat a lengyelországi és ukrajnai recens népességhez kapcsolja (Semino et al., 2000; Bosch et al., 2006), márpedig azt komolyan senki sem gondolná, hogy a magyarok lengyel vagy ukrán, vagy fordítva: a lengyelek és az ukránok magyar származásúak volnának."
Itt most célszerű megállni, és a tényeket elválasztani a szövegkörnyezettől. Az ugyanis - feltehetően szándékosan - vakvágányra tereli a lényeget! Genetikailag olyan, hogy "indoeurópai" nem létezik. Nincs "szláv" sem, csak "európai" - értik ez alatt éppen a magyarságra legjellemzőbb haplotípusok csoportjával jellemezhető népeket. Ezzel szemben az idézett szöveg azt sugallja, hogy nyelvünk és eredetünk mégsem európai, azaz mi valójában nem Európából származunk. Vegyük észre: ez csak az eddig hirdetett hamis történelem állítása, ami - ha jól figyeltünk - éppen most cáfoltatott meg! Kiderült ugyanis, hogy a mai magyar nép genetikailag európai, sőt, "őseurópai". (Természetesen a nyelvünk is az, de erről majd később.)
"Elgondolkodtató, hogy az EU19 marker a magyarokat a lengyelországi és ukrajnai recens népességhez kapcsolja..." (Itt valamiért kihagyták a horvátokat, az osztrákokat, a szerbeket és a szlovákokat.) Bizony, elgondolkodtató! De ha már tudjuk, hogy őshonosak vagyunk a Kárpát-medencében, és hogy az újkőkori őseink innen terjeszkedve népesítették be a környező területeket is, akkor ez nem is annyira meglepő, mint inkább magától értetődő! Hozzájuk tartozunk, pontosabban ők hozzánk. Legközelebbi genetikai rokonaink, és ezt nem lehet semmiféle ázsiai magyar betolakodással megmagyarázni! Ha mi onnan jöttünk volna, akkor nekik is onnan kellett volna jönniük. Ha viszont ők nem, akkor mi sem! Ezt diktálja a tiszta logika.
A Magyar Tudomány szerkesztői ezúttal is élnek a régi finnugrista módszerrel: a más véleményen lévők szájába adnak egy állítást, amit aztán ők maguk cáfolnak, miközben igyekeznek nevetségessé tenni "ellenfeleiket". Ezzel itt egyúttal meg is kérdőjelezik a kényszerűen beismert tényt: "...márpedig azt komolyan senki sem gondolná, hogy a magyarok lengyel vagy ukrán, vagy fordítva: a lengyelek és az ukránok magyar származásúak volnának." Olyannyira nem, hogy ezt nem is állította senki. Ami viszont a közös génekből feltétlenül következik az az, hogy ezek a népek és a magyarok részben közös ősöktől származnak.
Nézzük ezek után a hazai vizsgálatokat! Hazai kutatóink kezdetben mindenáron a honfoglalók csontjaiból akarták meghatározni a magyar géneket. (Az "urali gén" megtalálására úgy nyilván több esélyük volt, ők pedig mindenáron azt keresték. Persze, ők sem találták.) Nyilvánvaló azonban, hogy ha mi, mai magyarok valóban a saját őseinket keressük, akkor mindenekelőtt a saját jellemzőinket kell meghatároznunk, azokból kell kiindulnunk! Már csak azért is, mert nem kizárólag a honfoglalók utódai vagyunk, ezt már régen tisztáztuk. És hogy az eredményeket ne lehessen félremagyarázni, szögezzük le azt is: géneket nem lehet "kölcsönözni", "átvenni", stb., csak és kizárólag örökölni! Azok teljes egészében a valódi őseink hagyatékai. Leegyszerűsítve és megfordítva a képletet azt is mondhatjuk, hogy amilyenek mi vagyunk, olyanoknak kellett lennie az őseinknek is. (Ezért is nem lehettek alacsony termetű, görbe lábú mongolidok.)
"A recens minták azt mutatják, hogy a 132 magyarországi és 99 székelyföldi férfitól, valamint ugyanolyan 113, illetve 84 nőtől nyert minta összetétele nem különbözik egymástól, és valamennyiüknek jó kilenctizede az európai őslakosságéval egyezik meg. Ez egyértelműen a mai magyarság genetikailag európai eredetét jelzi." - olvashatjuk a Magyar Tudomány említett számában. Fontos észrevenni: a székely és a magyar nem különbözik egymástól!
"Súlyos történeti következtetést készít elő a körülmény, hogy a Raskó és csoportja által sikeresen izolált 27 db 10-11. sz.-i genetikai mintán belül az egyik legjelentősebb csoportot az európai lakosság legősibb rétegére utaló markerek jelentik, s mindössze két egyéné mutat ázsiai eredetet. ...Tehát a mai magyarság szerológiai, és genetikai összetételében egyértelműen kimutatott európai jelleg, ugyanakkor az ázsiainak hiánya nem egyedül az eltelt ezer év keveredéseinek köszönhető, hanem már a honfoglalás- és Szent István-kori Magyarország lakossága is szinte kizárólag biológiailag európai eredetűekből állt."
Hogy is van ez?
"...a Kárpát-medencébe érkező ázsiai eredetű csoportok genetikai lenyomata természetes módon kihígulhatott. Kérdés azonban, hogy ez a hígulási folyamat egyenletes módon, évszázadonként csökkenő tendenciát mutatva ment végbe, vagy már az Árpád-kor első évszázadának végére minimálisra csökkent az ázsiai eredetű népességcsoportok aránya. Ez utóbbi esetben ugyanis arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a Kárpát-medence népessége nagyságrendileg múlta felül az újonnan érkezők számát..."
Igen, erről van szó. A Kárpát-medence lakossága nagyságrendileg múlta felül a honfoglalók számát, ezért a mai magyarság őseinek is elsősorban őket kell tekintenünk. Ne tagadjuk meg azért Árpád népét sem! Ázsiai eredetük máig is csak hipotézis, lehet hogy tévedés, és így könnyen előfordulhat, hogy csak ezért nem találják genetikai nyomaikat! Talán ők is csak hazatértek őseik földjére...
A magyar ôstörténet-kutatás új távlatai?
Szabó István Mihály
A magyar őstörténetkutatás új távlatai?
A magyar őstörténelem egy biológus szemével
Szabó István Mihály akadémikus, mikrobiológus, az ELTE TTK mikrobiológiai tanszékének vezetője (1974–95) „A bioszféra mikrobiológiája I–IV” egyetemi tankönyv nemzetközi hírű szerzője, az utóbbi években vizsgálat alá vette annak a kornak az „embertörténelmét”, amely kornak korábban növény- és állatvilágát tanulmányozta (Kr. e. 90 000-től). Első eredményeit az MTA Társadalomkutató Központ rendezvényén ismertette, ahol nagy visszhangot és élénk vitát váltott ki őstörténész, nyelvész, régész kollégái körében. A hosszú, írásban is elkészített, kiadásra váró előadást Farkas Ildikó foglalta össze.
Az ugorok
A Kelet-Európa nagy térségeit elfoglaló uráli vadászok legészakabbra nyomult és ott szétszóródott nagycsaládjai az évezredek során szoros kötelékekkel kapcsolódtak egymáshoz, miközben egyre inkább nyelvileg is elkülönültek a többi uráli néptől. Az ugorok nagyvad-vadászó életmódja az északi, mostohább természeti viszonyoknak megfelelően alakult ki. Ez azonban azt is jelentette, hogy sokkal kiszolgáltatottabbak voltak a zsákmányállatok – elsősorban a mamutok – viszonyainak (pl. vonulási útvonalainak), mint a kedvezőbb természeti adottságú délebbi területek népessége.
Amikor a jégkorszak végén a felmelegedés hatására a mamutok Európa egész területén észak-északkelet felé vándoroltak (13-14 ezer éve), és Európából gyakorlatilag el is tűntek, az ugoroknak is váltani kellett. Vagy életformát, vagy szállásterületet. Ahol a természeti feltételek lehetővé tették, megtörtént az életmódváltás. A kelet-európai síkságokon a felmelegedés hatására lehetővé vált a növénytermesztés, az itt élő uráliak itt is maradtak, és az állattenyésztő, földművelő indoeurópai népek térhódítása során nagyrészt be is olvadtak közéjük. Nyelvüket indoeurópaira cserélték, a kelet-európai uráliak a beözönlő szláv népek hatására elszlávosodtak. Az északabbi területek (az uráliak területének központja, a Volga-könyök és a Káma folyó környéke) azonban még nem nyújtott ilyen kedvező lehetőséget, az itteni uráliak követték a nagyvadak útját fel, északra, majd pedig a (ma már ismert) tömeges nagyvadpusztulás után átkeltek az Urálon, és az Ob alsó folyása mentén telepedtek meg, ahol még népes csordái éltek a nagyvadaknak.
Szabó István Mihály az Urálon való átkelést, a különböző tényezők figyelembevételével, 10-12 ezer évvel ezelőttre teszi. Ez az a terület, amelyet az ugorok őshazájának tekintettek eddig, noha csak egyik szállásterületük volt, ráadásul az utolsó, mert itt bomlott fel az utolsó európai nagyvad-vadászok társadalma, itt kezdtek különféle etnikumokra oszlani, és innen rajzottak ki egyes ugor csoportok különböző irányokba. Innen kezdődött meg a kialakuló magyarság több ezer éves visszavándorlása Európa felé, amelyet már többé-kevésbé ismerünk. (Orosz kutatók egy Kr. e. VI. évezredben itt feltűnt lovas nomád népet a magyarokkal azonosították.) Az ugorok egy része persze itt maradt, mai maradékaikat a vogulok és osztjákok jelentik, de vándoroltak dél felé is, és a Kaukázus területét is elérhették. Egy jelentős csoportjuk pedig – a legfőbb élelemforrást jelentő nagyvadak után kutatva – mind keletebbre és keletebbre vonult, és az akkor még létező földnyelven, a mai Bering-szoroson át haladva Amerikába is eljutott.
Az amerikai ugorok
Az amerikai történettudomány egyik legnagyobb és legvitatottabb kérdése Amerika ősi benépesülésének története, a kontinens őslakóinak kiléte. A legelterjedtebb nézet – miszerint az indiánok mongoloid ősei Ázsiából érkeztek az amerikai földrészre 10-12 ezer éve – mellett a legújabb leletek és kutatások (Szabó István Mihály erre vonatkozóan az 1998 és 2003 közötti amerikai szakirodalom eredményeit tekintette át) más elméleteket is valószínűsítenek. Egyrészt az időhatárok itt is mind távolabb tolódnak, részben az újabban felfedezett ősi maradványok miatt, részben amiatt, hogy a már ismert leleteket az újabb kormeghatározó vizsgálatokkal pontosabban lehet datálni. Másrészt az amerikai földrészen talált legősibb emberi maradványok nem egységesek, ugyanis találhatók közöttük ázsiai típusúak és europoid jelleget mutatók is (ráadásul azok a régebbiek). (Észak-Amerika legjelentősebb embertani lelete, az 1996-ban talált, 9 ezer évesre datált Kennewick ember egyértelműen europoid. Csoportjáról, kultúrájáról folyamatosan vitáznak az amerikai tudósok.)
Ami tehát valószínű: Amerika benépesülése több hullámban, több népcsoport részvételével zajlott, és ezek között jelentős szerepet játszott egy – vagy több – európai eredetű népcsoport is, akik már 8-10 ezer éve a földrészen voltak. Modern genetikai vizsgálatok – ez részben a csontmaradványok vizsgálatát, részben a ma élő indiánok genetikai állományának vizsgálatát jelenti! – azt derítették ki, hogy létezik egy bizonyos Eu19-haplotípus (az Y-kromoszómában), amely Nyugat-Európában nem fordul elő, de jelen van Magyarország, Lengyelország és Ukrajna népességében. Az ugyanazon leszármazási vonalból eredő Eu22-típus általánosan fordul elő az észak-amerikai indiánok és egyes szibériai népek között. Az észak-amerikai indiánok egy kis részében egy olyan genetikai variánst találtak, amely csak Közép-Kelet-Európa egyes népeiben fordul elő.
Feltételezhető tehát – állítja Szabó István Mihály –, hogy ez az europoid népesség, amely Amerikát elérte, az ugorok csoportjából került ki. Az Ob torkolati régiójában, a széteső ugor népességből 11 800–11 500 évvel ezelőtt kivált csoportok Szibérián keresztül vándorolva, szárazföldi úton jutottak el a Bering-szorosig, amelyen 11 ezer évvel ezelőtt még száraz lábbal átkelhettek. (Erre utalnak az Észak-Ázsiában mindenütt, az Uráltól a Bajkálig feltárt ősi kaukázoid – azaz europoid – koponyák is, ezek ugyanolyan fogazatúak, mint a Kennewick ember.)
Az amerikai ugorok elméletét nyelvészeti kutatás is alátámaszthatja. Az indián nyelvek rendszerében a „penuti” nyelveket az ugor nyelvekkel rokonították. Amerikai tudósok feltételezik, hogy az obi-ugorok egy része Amerikába érkezett, ott szétszóródott (a penut indiánok 3 ezer éve élnek Kalifornia területén). A penut indiánok a spanyolok megjelenésével szinte teljesen kihaltak, ma az Egyesült Államok területén alig 8 ezren beszélnek valamilyen penut nyelvet.
A magyarok
Szabó István Mihály hangsúlyozza: az ugorok így feltárt története a magyarság őstörténetét is más megvilágításba helyezi. Az ugorok történetével a magyarság őstörténete mintegy 40 ezer év távlatáig vezethető vissza. Eredetét tekintve rokonának tartható a horvát, a lengyel és az ukrán nép. Európában szinte egyedüliként tartotta meg ugor etnikai jellegét és nyelvét is.
Szabó István Mihály
A magyar őstörténetkutatás új távlatai?
A magyar őstörténelem egy biológus szemével
Szabó István Mihály akadémikus, mikrobiológus, az ELTE TTK mikrobiológiai tanszékének vezetője (1974–95) „A bioszféra mikrobiológiája I–IV” egyetemi tankönyv nemzetközi hírű szerzője, az utóbbi években vizsgálat alá vette annak a kornak az „embertörténelmét”, amely kornak korábban növény- és állatvilágát tanulmányozta (Kr. e. 90 000-től). Első eredményeit az MTA Társadalomkutató Központ rendezvényén ismertette, ahol nagy visszhangot és élénk vitát váltott ki őstörténész, nyelvész, régész kollégái körében. A hosszú, írásban is elkészített, kiadásra váró előadást Farkas Ildikó foglalta össze.
Az ugorok
A Kelet-Európa nagy térségeit elfoglaló uráli vadászok legészakabbra nyomult és ott szétszóródott nagycsaládjai az évezredek során szoros kötelékekkel kapcsolódtak egymáshoz, miközben egyre inkább nyelvileg is elkülönültek a többi uráli néptől. Az ugorok nagyvad-vadászó életmódja az északi, mostohább természeti viszonyoknak megfelelően alakult ki. Ez azonban azt is jelentette, hogy sokkal kiszolgáltatottabbak voltak a zsákmányállatok – elsősorban a mamutok – viszonyainak (pl. vonulási útvonalainak), mint a kedvezőbb természeti adottságú délebbi területek népessége.
Amikor a jégkorszak végén a felmelegedés hatására a mamutok Európa egész területén észak-északkelet felé vándoroltak (13-14 ezer éve), és Európából gyakorlatilag el is tűntek, az ugoroknak is váltani kellett. Vagy életformát, vagy szállásterületet. Ahol a természeti feltételek lehetővé tették, megtörtént az életmódváltás. A kelet-európai síkságokon a felmelegedés hatására lehetővé vált a növénytermesztés, az itt élő uráliak itt is maradtak, és az állattenyésztő, földművelő indoeurópai népek térhódítása során nagyrészt be is olvadtak közéjük. Nyelvüket indoeurópaira cserélték, a kelet-európai uráliak a beözönlő szláv népek hatására elszlávosodtak. Az északabbi területek (az uráliak területének központja, a Volga-könyök és a Káma folyó környéke) azonban még nem nyújtott ilyen kedvező lehetőséget, az itteni uráliak követték a nagyvadak útját fel, északra, majd pedig a (ma már ismert) tömeges nagyvadpusztulás után átkeltek az Urálon, és az Ob alsó folyása mentén telepedtek meg, ahol még népes csordái éltek a nagyvadaknak.
Szabó István Mihály az Urálon való átkelést, a különböző tényezők figyelembevételével, 10-12 ezer évvel ezelőttre teszi. Ez az a terület, amelyet az ugorok őshazájának tekintettek eddig, noha csak egyik szállásterületük volt, ráadásul az utolsó, mert itt bomlott fel az utolsó európai nagyvad-vadászok társadalma, itt kezdtek különféle etnikumokra oszlani, és innen rajzottak ki egyes ugor csoportok különböző irányokba. Innen kezdődött meg a kialakuló magyarság több ezer éves visszavándorlása Európa felé, amelyet már többé-kevésbé ismerünk. (Orosz kutatók egy Kr. e. VI. évezredben itt feltűnt lovas nomád népet a magyarokkal azonosították.) Az ugorok egy része persze itt maradt, mai maradékaikat a vogulok és osztjákok jelentik, de vándoroltak dél felé is, és a Kaukázus területét is elérhették. Egy jelentős csoportjuk pedig – a legfőbb élelemforrást jelentő nagyvadak után kutatva – mind keletebbre és keletebbre vonult, és az akkor még létező földnyelven, a mai Bering-szoroson át haladva Amerikába is eljutott.
Az amerikai ugorok
Az amerikai történettudomány egyik legnagyobb és legvitatottabb kérdése Amerika ősi benépesülésének története, a kontinens őslakóinak kiléte. A legelterjedtebb nézet – miszerint az indiánok mongoloid ősei Ázsiából érkeztek az amerikai földrészre 10-12 ezer éve – mellett a legújabb leletek és kutatások (Szabó István Mihály erre vonatkozóan az 1998 és 2003 közötti amerikai szakirodalom eredményeit tekintette át) más elméleteket is valószínűsítenek. Egyrészt az időhatárok itt is mind távolabb tolódnak, részben az újabban felfedezett ősi maradványok miatt, részben amiatt, hogy a már ismert leleteket az újabb kormeghatározó vizsgálatokkal pontosabban lehet datálni. Másrészt az amerikai földrészen talált legősibb emberi maradványok nem egységesek, ugyanis találhatók közöttük ázsiai típusúak és europoid jelleget mutatók is (ráadásul azok a régebbiek). (Észak-Amerika legjelentősebb embertani lelete, az 1996-ban talált, 9 ezer évesre datált Kennewick ember egyértelműen europoid. Csoportjáról, kultúrájáról folyamatosan vitáznak az amerikai tudósok.)
Ami tehát valószínű: Amerika benépesülése több hullámban, több népcsoport részvételével zajlott, és ezek között jelentős szerepet játszott egy – vagy több – európai eredetű népcsoport is, akik már 8-10 ezer éve a földrészen voltak. Modern genetikai vizsgálatok – ez részben a csontmaradványok vizsgálatát, részben a ma élő indiánok genetikai állományának vizsgálatát jelenti! – azt derítették ki, hogy létezik egy bizonyos Eu19-haplotípus (az Y-kromoszómában), amely Nyugat-Európában nem fordul elő, de jelen van Magyarország, Lengyelország és Ukrajna népességében. Az ugyanazon leszármazási vonalból eredő Eu22-típus általánosan fordul elő az észak-amerikai indiánok és egyes szibériai népek között. Az észak-amerikai indiánok egy kis részében egy olyan genetikai variánst találtak, amely csak Közép-Kelet-Európa egyes népeiben fordul elő.
Feltételezhető tehát – állítja Szabó István Mihály –, hogy ez az europoid népesség, amely Amerikát elérte, az ugorok csoportjából került ki. Az Ob torkolati régiójában, a széteső ugor népességből 11 800–11 500 évvel ezelőtt kivált csoportok Szibérián keresztül vándorolva, szárazföldi úton jutottak el a Bering-szorosig, amelyen 11 ezer évvel ezelőtt még száraz lábbal átkelhettek. (Erre utalnak az Észak-Ázsiában mindenütt, az Uráltól a Bajkálig feltárt ősi kaukázoid – azaz europoid – koponyák is, ezek ugyanolyan fogazatúak, mint a Kennewick ember.)
Az amerikai ugorok elméletét nyelvészeti kutatás is alátámaszthatja. Az indián nyelvek rendszerében a „penuti” nyelveket az ugor nyelvekkel rokonították. Amerikai tudósok feltételezik, hogy az obi-ugorok egy része Amerikába érkezett, ott szétszóródott (a penut indiánok 3 ezer éve élnek Kalifornia területén). A penut indiánok a spanyolok megjelenésével szinte teljesen kihaltak, ma az Egyesült Államok területén alig 8 ezren beszélnek valamilyen penut nyelvet.
A magyarok
Szabó István Mihály hangsúlyozza: az ugorok így feltárt története a magyarság őstörténetét is más megvilágításba helyezi. Az ugorok történetével a magyarság őstörténete mintegy 40 ezer év távlatáig vezethető vissza. Eredetét tekintve rokonának tartható a horvát, a lengyel és az ukrán nép. Európában szinte egyedüliként tartotta meg ugor etnikai jellegét és nyelvét is.
A második világháború zsidóüldözése után a zsidósággal kapcsolatos témák a legkényesebbek közé tartoznak.Szlovák munkatársaimmal gyakran ez a kérdés is felvetődik,amikor a történelmünkről,vagy őstörténelmünkről beszélgetünk.Felvetődött,hogy a hazafias magyarokat,akik nem a hivatalos nézeteket követik és rámutatnak valamilyen visszásságra,összehasonlítják a leírások szerint a szkíta erkölcsöket a zsidóságéval,s a szkítát pozitívabbnak itélik, rögtön antiszemitizmussal vádolják.Ilyen témával foglalkozott Badinyi Jós Ferenc a - Jézus királyban,Zajti Ferenc a - Zsidó volt-e Krisztusban,Magyar évezredekben,Bíró Lajos-A magyar Jézusban,Dr.Zakar András a –Talmudista államcsín Kazárországban és ami.... Érinteni szokta a témát előadásaiban Papp Gábor, írásaiban Botos László és még sokan mások,amiért meg is kapják a jelzőt.Szlovák munkatársaim úgy két hete,hogy bizonyítsák, nemcsak Magyarországon nem szeretik a hazafiasságot,hoztak egy cikket, amelyik az egyik legolvasottabb szlovák /bulvár/ hetilapban a Plus 7 dní –ben /plusz hét nap/ jelent meg.A cikkben az író egészen 1840-től,a szlovák nemzeti mozgalom legismertebb tagjainak és a huszadik század irodalmárainak erkölcsi tisztaságát kérdőjelezi meg. A cikket lefordítottam,elolvashatjátok a csatolásban, szerintem tanulságos.
- Státusza