A Biblia kanonizációja a 397-es III. Kárthágói Zsinaton zárult le. A Biblia könyveihez hasonló, de az egyház által hamisítványnak vagy nem Isten által sugalltnak ítélt, és ezért a kánonból kihagyott könyveket apokrifoknak nevezik. Közel 30 különböző – sokszor a keresztény erkölcsnek, életigenlésnek ellentmondó – evangéliumból választották ki az egyházatyák azt a négyet, amely ma a keresztény Biblia része (Máté, Márk, Lukács, János evangéliuma).
Az apokrifek a bibliai könyvekhez hasonló zsidó és keresztény iratok, amelyeket szerzőjük ugyanolyan isteni kinyilatkoztatásként, szent iratként tárt a nyilvánosság elé, de amelyek ennek ellenére nem szerepelnek a mai Biblia könyvei között. Némelyikük azonban egyes korábbi bibliaváltozatokban benne volt, illetve egyes mai kisebb egyházak Bibliájában szerepel (például a kopt és az etióp keresztényekében).
Az apokrif (apokripha) görög kifejezés jelentése: „elrejtett”.
A rabbik szefarim hiconimnak, azaz különálló könyveknek nevezik azokat a szamaritánus vagy eretnek iratokat, amik nem voltak benne a kánonban, azaz az ortodox zsidó gyűjteményben. Először azokra a könyvekre használták ezt a szót, amelyeket eltitkoltak a nagyközönség előtt, csak a beavatottak olvashatták. A katolikusok a bibliai korban keletkezett kánonba fel nem vett iratokat nevezik apokrifeknek. Ami nem került be a kánonba, azt nem lehetett nyilvánosan olvasni. Másolásukat megtiltották, ezért kevés maradt belőlük az utókornak.
Alexandria püspöke, Athanasius 39-es ünnepi körlevelében, 367-ben állapítja meg először egész egyházmegyéje területére a kanonikus írásokat abban a 27 darabban, amiből a mostani Újszövetség áll.
/Frank: A fent leírtakat a zsidó és keresztény iratokkal követték el az egyházatyák!
Mi történt vagy történhetett azokkal az írásos emlékeinkkel, amik ráadásul nem is tartoztak ebbe a körbe?/
Tatárlaka
1961-ben Erdélyben, Tatárlakán, Nicolae Vlassza, kolozsvári régész egy hamuval telt sírgödröt tárt fel, amelyben egy 40 év körüli ember összetört, megégett csontjaira, mellette pedig 26 agyagszoborra, két kőfigurára, egy tengeri kagylókból készült karperecre, egy égetett agyagból készített korongra és két téglalap alakú táblácskára bukkant. A korongon írás és képírás, az egyik táblácskán csak képírás van, ezek a felső harmaduknál át vannak fúrva. A másik táblácskán két kecskének tűnő állat és egy növény képe látható. A korongon és a képírásos táblácskán lévő jelek 1000-1500 évvel idősebbek a sumér képírás első emlékeinél, valamint helyi, tatárlakai agyagból készültek.
A leletek korát Hans E. Suess, amerikai kémikus rádiokarbon mérések alapján 7500-7000 évben határozta meg, azaz időszámításunk előtti 5500-5000-ből származnak.
1966 óta létezik egy pontosabb, dendrokronológiai, azaz fa évgyűrűs módszer, amely szerint minden 3000 évnél idősebb lelet korához hozzá kell adni 700 évet. Táblácskáink így 8200-7700 évesek, de ezt most ne vegyük figyelembe.
/Frank: A Biblia kanonizációja a 397-es III. Kárthágói Zsinaton zárult le.
Szerintetek 397-ben lehettek olyan írásos emlékeink, /direkt nem használok más pontosabb meghatározást/ amik zavarták a hitrendszert kialakító egyházatyák terveit? És ebbe a TEREMTŐT ne keverjük bele! Én az egyházatyákról beszélek, célokkal és érdekekkel!/
/Száraz tények, gyógyszerek és Gy.Pedagógia nélkül! Vagy lehet, hogy nekem is kellene szednem valamit?/
Kedves Frank-FHI!
Nem is olyan szárazak azok a tények. Különösen jó, hogy betetted az "apokrif" jelentését, hogy azt jelenti "elrejtett". Ha nem mondanák meg az értelmét, akkor még véletlenül rosszul olvasnám és az hinném a görögök vicceltek velünk, mivel úgy olvasnám "a pócra fö", ez meg igaz, mert ha egy könyvet nem akarok olvasni, felrakom a polcra. A rabbik ugyanilyen módon vicceltek meg bennünket, a könyveket, amelyeket eltitkoltak a nagyközönség előtt, és csak a beavatottak olvashatták, úgy hivták "szefarim hiconim". Abban az időben ez nem okozhatott gondot, mert még nem létezett a magyar nyelv, de mostanra kifejlődött és olyannyira sikeresen lopkodtuk össze a kifejezéseket, meg azt is megengedhetjük magunknak, hogy betűt cseréljünk, akkor is érthető marad amit mondunk. Olvassuk így "szef ra imö hiszomin", szebben "széf ráemē(l) hiszemény". Ha meg tanuljuk értelmezni, amit olvasunk, vagy hallunk, akkor tiszta szórakozás lesz az életünk, tabletta nélkül is.
Mindenkinek boldog, békés és főleg vidám új évet kívánok!