Egyfolytában boldogságban úszunk,és örömmel élünk meg minden egyes pillanatot
Azt,hogy mit eszünk(?)..az már tizedrangú kérdésnek számit akkor..mindig lesz annyi,amennyire éppen szükségünk lesz!
A vágy,mint fogalom,megszűnik számunkra,és szerintem nem is lesz rá szükségünk -éppen ezért.
Ha csak a boldogság lenne a cél akkor elég lenne ha valaki rövid élete végig különféle szereken élne. Ugye ennek következménye is a rövid élet.
Sokkal "nehezebb" annak a dolga úgy gondolom aki átél egyféle ideiglenes teljes tudatosodást minden téren. Ha valaki ragyogó tiszta látással napba néz, mennyivel kellemetlenebb mintha egy fél vak tenné ezt. Mennyivel erősebben érinthet valakit egy érzés ha azt sokkal jobban áttudja érezni, mert megvan a tapasztalata róla.
Én azt gondolom a végtelen boldogság nem lenne más mint végtelen pokol, mint minden ami örökké tart változás nélkül, az elképzelhetetlen szörnyűség lenne.
A létezés is folyamatos vibráció ha hullámokban akarnánk kifejezni, ahogy a nemlét pedig a folyamatos stagnálás a sima egyenes folytonos vonal lehetne mint jelkép, az örök változatlanság.
De a kellemes közérzet következmény lehet, nem pedig végcél.
A vágyak én azt gondolom azok számára sem szűnnek meg létezni akik már pl nem érzik szükségességét, hogy mondjuk a Földre leszülessenek. A különbség, hogy mások lettek azok a dolgok amiket megélne és az itteni lehetőségek ezt nem nyújtják már számára. Nem elég, kitudja talán ez az oka a "nagy" civilizációk végének is, egyszerűen továbblépnek. Még ha itt ez szörnyű katasztrófának és veszteségnek is tűnne sokunk szemében.
Azok amiket mi annyira vágyunk valószínűleg egyesek számára kb annyira csábítóak mint nekünk, hogy földet túrjunk gilisztaként.
Itt emberként, hogy mit eszünk legtöbb esetben egyenlő azzal, hogy mit teszünk meg érte. Ami igen csak nem elhanyagolható dolog azt gondolom. Főleg egy olyan társadalmi berendezkedésű világban ami igen csak a kizsákmányolásról szól. Akár a környezet akár embertársaink vagy más kizsákmányolásáról. Egy bolti eladó is ha belegondolunk egy másokat a megélhetésétől kitúró cég gyarapításában vesz részt.
De persze ez nem jelent gondot ha tudunk elfogadni bármit, bár minél többet ismerünk annál nehezebb ez. Az aki az ismeret ellenére képes elfogadni, az meg is érdemli a tudást. Aki nem az igazándiból nem is ismeri, amit nem képes elfogadni.
A központi kollektív tudat (isten) is mindent elfogad, ha nem így lenne nem létezne minden (semmi).
