Megvilágosodás

evapatocs írta:
Drága hannah!
Amikor elérkezett eme idő,akkor válunk tudatossá.Persze dönthetünk,mert tudjuk,a választás rajtunk áll,hogy sodródunk az árral(az elmével),vagy nem...
Ez csodálatos dolog! DE: Van,aki már benne sincs.És ez bizony nem akarat,vagy döntés következménye.Talán ez maga a Kegyelem!
Puszi Neked Drága !!:)
Kattints a kibontásához...

Drága Drága!
Tényleg a Kegyelem, vagy kegyelem.... megkegyelmezünk magunknak :hurra: és megengedjük a lehetőséget, hogy önmagunk lehessünk ...
Nem tudunk nem benne lenni, és időnként nem tudunk nem megérintődni, ám annyi a különbség, hogy a "gyakorlott rálátó" rögtön felismeri: hoppá engedtem a mókának, jaaa !!:rohog: ez meg nem én vótam, na és helyrebillennek a dolgok ...

Választás nélküli tudat ott benn van, és csak van, nem kell választania, döntenie, tudja, amit tud ...:dr_16: ennyi ....
ám az önmaga tudatában lévő tudatosság él a választási, döntési lehetőséggel ...:cool: most ezt játszom, mert kifejez, már nem játszom, mert nem fejez ki ..... majd azt játszom, mert tetszik ..... mindezt végtelenül könnyedén, mert nem akar jó lenni, hanem egyszerűen csak igaz és természetes ... jelen lévő ....

óriás ölelés Évinek
h
 
evapatocs írta:
Kedves eede!
Én nem vagyok megvilágosodott,de tudom,mert érzem ott belül,hogy ki az.Rendkivülimódon vonzanak az ilyen emberek!Valami megmagyarázhatatlan húz hozzájuk,mert érzem,hogy Ők tudnak-e világban lenni,de Benne tudnak lenni "egy másikban" is,ami olyan nyugalmat,és csöndet teremt.
Természetesen oldja a stresszt,ami a civilizált társadalmunk betegsége,de ezen felül érzem,hogy sokkal több,szinte a minden,ami Ott van.Tudom,hogy az ott,az itt van:),mégis "valami" nem engedi,hogy meglássuk azt a valóságot,ami tulajdonképpen Ez a valóság.

Az elvárások,amik a gátló tényezők lehetnek....
Kattints a kibontásához...
Tudod, én elhiszem Adynak, hogy minden ember fennség. És ezzel nagyon jól el is vagyok, amikor egyedül vagyok. Amikor más is képbe kerül, akkor már ez nem tud érvényesülni, mert akkor már előjön at ilyen- olyan rendező elv.
Ugyhogy hidd el, te is megvilágosult vagy. Csak az a fránya beszéd megkívánja az igeidőket.
Ha tegyük fel rendetlenség van a szobádban, te látod a rendet, mert tudod, hogy rendet tudsz rakni. De ha beszélni kell róla, vagy valaki látja, akkor viszont nem lehet rendnek nevezni, de attól még az, mert megvan mindennek a helye.
evapatocs írta:
Kedves eede!
Én nem vagyok megvilágosodott,de tudom,mert érzem ott belül,hogy ki az.Rendkivülimódon vonzanak az ilyen emberek!Valami megmagyarázhatatlan húz hozzájuk,mert érzem,hogy Ők tudnak-e világban lenni,de Benne tudnak lenni "egy másikban" is,ami olyan nyugalmat,és csöndet teremt.
Természetesen oldja a stresszt,ami a civilizált társadalmunk betegsége,de ezen felül érzem,hogy sokkal több,szinte a minden,ami Ott van.Tudom,hogy az ott,az itt van:),mégis "valami" nem engedi,hogy meglássuk azt a valóságot,ami tulajdonképpen Ez a valóság.

Az elvárások,amik a gátló tényezők lehetnek....
Kattints a kibontásához...
 
Nemrég rá jöttem a fény gyakorlatokat végzek, véletlenül vastag fát vágtunk ki és igen lassan sikerült kidőlnie, gondoltam egyet hogy fénykötelet vetek a fára és ennek segítségével fogom a fa kidöntését segíteni, 1-3 másodperc múlva sikerült látnom a fénykötelet. Az nap sikerült éjjel tudatos álomban látnom érdekes jelenséget, akit építettek és aki épített és aki messziről figyelte egyazon személy volt, érdekes hármasság eseménye volt, a lényeg valamiféle részekből létre lett hozva egy emberi test, de ez kék színű volt a fejrésze fehér volt. Következő nap megint tudatos álomban láttam a kék fénytestet, most már az energia gyakorlatokat kell gyakorolni hogy a fénykötéllel ha valamikt tennék az sikerüljön, de lehetséges sikerült volna de nem volt merszem még rá. :)
 
Kedves Io...;)
Huncutkodunk, huncutkodunk, amúgy spirituálisan.... Kigondolódott és hipp-hopp ott is vót,- ez ám a teremtés:hurra:
túlhaladva a dualitást, itt a trialitás ...
Drága Élet, kinek kell a gyakorlás, merésztelenül? ... kinek fontos, h sikerüljön? ... és ki az, aki próbálkozik?
A hannikán próbálkozhat Kend' a "kötéllel", csak vigyázat nyaktájékon kissé érzékeny ...:)
pusszantás szerencsés Io-nak, aki sokat van a természetben:cool:
 
TANMESE

A tanítványok már lassan egy hónapja vannak a kolostorban és nem nagyon értenek semmit. Az egyik aztán oda is megy a mesterhez és kérdi tőle:
- Mester, mi is valójában a megvilágosodás és mikor érhetjük el?
A mester így felelt:
- Amikor ülök, akkor ülök... Amikor állok, akkor állok... Amikor megyek, akkor megyek.
A tanítványok nagyon furcsálják ezt a választ s az egyik így reagál:
- Dehát mi ugyanígy teszünk mester, akkor már mi is megvilágosodottak vagyunk??
- Á, dehogy is! Amikor ti ültök, már félig felálltatok.
Amikor álltok, már félig elindultatok. S amikor mentek már félig megérkeztetek...
:)
 
Egy háromfős csoport először látogatta meg Mahárádzsot. Noha Mahárádzs az ágyban feküdt, és hallatlanul gyenge volt, mégis megkérdezte tőlük, van-e kérdésük. Ők röviden megtanácskozták a dolgot maguk között, majd arra az elhatározásra jutottak, hogy csak egy kérdést tesznek fel. Ez így hangzott:
-„Mahárádzs, mindhármunk végez bizonyos szellemi gyakorlást egy ideje, de úgy tűnik, nem jön a megfelelő eredmény. Mit tegyünk?
-"Mahárádzs azt felelte, hogy minden erőfeszítés célja az, hogy megszerezzünk valami olyat, amivel nem rendelkezünk.
-Mi az, amit el akartok érni? - kérdezte.
-A válasz nem késett: „Olyanok akarunk lenni, mint Mahárádzs - megvilágosodottak."

Mahárádzs nevetett, és felült az ágyban. Miután adtak neki néhány párnát, amelyeknek nekidőlhetett, s kényelmesebben elhelyezkedhetett, így folytatta: Itt van a félreértés. Azt gondoljátok, hogy elkülönült létezők vagytok, akiknek el kell érniük valamit, hogy olyan elkülönült létezővé válhassatok, amilyennek engem gondoltok! Ez a gondolat jelenti a „rabságot": az azonosulás egy elkülönült létezővel, és semmi, egyáltalán semmi más nem hozhatja el a "megszabadulást", mint ennek az azonosulásnak a felszámolása.

Amint mondtam, elkülönült létezőknek látjátok magatokat és engem, én viszont éppen úgy látlak benneteket, mint önmagamat. Ti azok vagytok, ami én, de ti azonosultatok azzal, aminek gondoljátok magatokat - egy tárggyal -, és megszabadulást kerestek e tárgy részére. Hát nem hatalmas vicc ez? Hát lehet-e bármilyen tárgynak független léte és cselekvési szabadsága? Lehet-e egy tárgy rabságban? És megszabadulhat-e?

A kérdező összetette a kezét namaszkárban, és nagy tisztelettel megjegyezte: Amit Mahárádzs mondott, azt elméleti elgondolásként lehetetlen kétségbe vonni, de -még ha az emberek képzelt létezők is, nem többek puszta megjelenéseknél a tudatosságban - hogyan éljünk mégis a világban, ha nem fogadjuk el a különböző elkülönült létezőket elég „valósnak" az életben?

A párbeszéd elképesztő lendülettel töltötte el Mahárádzsot, és a gyengeség a hangjában fokozatosan eltűnt. Látod, milyen nehezen megfogható ez a téma? - kérdezte. - Meg is adtad a választ a kérdésedben, de elkerülte a figyelmedet. Azt mondtad, hogy tudod, hogy a különálló létező teljesen képzeletbeli, és nincs saját, független léte; csak egy képzet. Ám ennek a képzeletbeli elkülönült létezőnek a normális életét kell élnie. Hol itt a probléma? Hát olyan nehéz normális életet élni, tudva azt, hogy maga az élet egy képzet? Érted a lényeget? Ha egyszer hamisnak látod a hamisat, ha egyszer megláttad a kettős természetét annak, amit „életnek" nevezel - amely tulajdonképpen „élés" -, akkor a többi már egyszerű lesz. Olyan egyszerű, mint ahogy a színész szívvel-lélekkel játssza a szerepét, de tudja, hogy nem többet, csak szerepet játszik egy színdarabban vagy filmben.

Felismerni ezt meggyőződéssel és megérteni a helyzetet: ennyi az igazság. A többi szerepjátszás.

A jelenségvilágon túl: Sri Niszargadatta Mahárádzs [kal.:720]
tanítása
 
A meditáció egy bizonyos pontján mondjuk amikor a koncentráció 12x légzésig folyamatosan megmarad eltérés nélkül, akkor bekövetkezhet a samadhi extázis ahol a tárgyat tapasztaló (a meditáló) saját maga számára megszűnik és tudatában csak a meditáció tárgya ragyog. A fenti példa egyrészt erre utalhat. Persze más egy hindunak és egy buddhistának a magyarázata arra mi a megvilágosodás. A fenti példa utalhat arra is, hogy minden lény Isten részeként és elkülönülten s létezik egyszerre. Amíg valaki különállóként gondolja magát, addig távolodik Istentől és egyre boldogtalanabb. amikor viszont mindenkit egyformának lát aki nem más mint isten szolgája akkor egyre boldogabbá (szenvedésmentesebbé válik). A buddhista megközelítés a megvilágosodásra eredetileg annyi volt hogy ha valaki annyira függetleníteni tudta az érzékeit a világtól hogy nem keltek fel benne semmilyen vágyak (a gyakorláson és gyümölcsöző tetteken kívül) akkor megvilágosodottnak tekintették. A végső megvilágosodás azonban az amikor valaki már egyáltalán nem lép be újra a létforgatagba, (nem születik meg újra semmilyen létformába) inkább a nirvánába. Persze ahány tradíció és közösség, annyi értelmezés is.)
 
"A buddhista megközelítés a megvilágosodásra eredetileg annyi volt hogy ha valaki annyira függetleníteni tudta az érzékeit a világtól hogy nem keltek fel benne semmilyen vágyak"
Én úgy értem, hogy még a párnára se vágyik.
 
Kys Kaaroj írta:
"A buddhista megközelítés a megvilágosodásra eredetileg annyi volt hogy ha valaki annyira függetleníteni tudta az érzékeit a világtól hogy nem keltek fel benne semmilyen vágyak"
Én úgy értem, hogy még a párnára se vágyik.
Kattints a kibontásához...
A test szükségleteit a buddhisták sem tagadják tudtommal.Vágy nélkül is kérhet az ember,például párnát,csak hogy kényelmesebben tudjon ülni. :)

Egyszer megkérdeztek egy megvilágosodott Mestert,hogy nem kivánják-e meg egy csinos nöt,ha elmegy mellette?
Azt felelte: - addig amig elhalad előtte...

Ők is megélik a pillanat szépségeit,de nem gondolkodnak róla még 2 óra múlva is...
És ezt mindenre lehet vonatkoztatni!
 
"Vágy nélkül is kérhet az ember,például párnát"
Nem kérhet, mert hiszen akkor kér, ha nem elégedett a jelenlegi helyzetével, s nagyobb kényelemre vágyik.
Mindenki másnál ez "természetes", de náluk a cél a lemondás.
"ha valaki annyira függetleníteni tudta az érzékeit a világtól hogy nem keltek fel benne semmilyen vágyak"
Ez alapján az előtte sétáló nő se befolyásolhatja a gondolatait.
Ez természetesen nem vonatkozik a "kis" buddhistákra, akik még az út elején vannak a megvilágosodás felé. :)
A ruha lehet mindkettőn ugyan az, s mert az egyik mesternek szólíttatja magát, még nem jelenti, hogy az is.
A cél lehet még messze van számára, s minden előtte elsétáló nő, csak hátráltatja ezen az úton. :)
A végén nem a (bizonytalan) nirvánába, hanem a purvánába akar menni. :)
 
Kys Kaaroj írta:
"Vágy nélkül is kérhet az ember,például párnát"
Nem kérhet, mert hiszen akkor kér, ha nem elégedett a jelenlegi helyzetével, s nagyobb kényelemre vágyik.
Mindenki másnál ez "természetes", de náluk a cél a lemondás.
"ha valaki annyira függetleníteni tudta az érzékeit a világtól hogy nem keltek fel benne semmilyen vágyak"
Ez alapján az előtte sétáló nő se befolyásolhatja a gondolatait.
Ez természetesen nem vonatkozik a "kis" buddhistákra, akik még az út elején vannak a megvilágosodás felé. :)
A ruha lehet mindkettőn ugyan az, s mert az egyik mesternek szólíttatja magát, még nem jelenti, hogy az is.
A cél lehet még messze van számára, s minden előtte elsétáló nő, csak hátráltatja ezen az úton. :)
A végén nem a (bizonytalan) nirvánába, hanem a purvánába akar menni. :)
Kattints a kibontásához...
A kérés nem minősülhet vágynak semmiképp - szerintem,de hagyjuk. :)
Buddha is ostorozta magát,nem evett,nem ivott,csak hogy megszabaduljon a testi vágyaktól,de nem ezzel "érte el " a nirvánát.

Biztosan hallottál már Ramana Maharsi-ról,ő valóban megvilágosodott volt,mégis volt benne harag,ami mindig csak egy pillanatig tartott,és nem hurcolta tovább.
Egy alkalommal megkérte az embereket,hogy szedjék le a gyümölcsöket a fáról,mert megérettek.
Ki is mentek botokkal,és úgy ütlegelték le a fáról a gyümülcsöket,miközben lehullottak az ágak egy része,és rengeteg levél.
Mikor meglátta Masharsi rájuk ripakodott,hogy miért tették ezt a fával,és össze szedte a letépett ágakat,és leveleket...

A megvilágosodott emberek mindig a Jelenben élnek!!
 
Mikor elindulunk a megvilágosodás felé vezető "úton", legtöbben nem a tényleges felébredés,teljesség,kiteljesedés elkötelezett szándékával,hanem jobb anyagi körülményekért,párkapcsolatért, új munkahelyért ..... stb. teszik. Valószínű folytatódik a szundikálás....:))))
A villanyt végleg felkapcsolni információval,logikai úton,folytonos kereséssel lehetetlen, nem lehet elérni, világosság vagy van,vagy nincs pillanatnyilag. Az egy létállapot, amelyről konkrét információt lehetetlen beszerezni ... csak a lényegiségét lehet szavakba önteni.
h.
 
Mindenki ott van éppen,ahová vágyai vezették,.... vagy a nem vágyai.... :(
Vágy és vágy között gigantikus különbség van....
Vagy elfogadjuk az élet/létezés törvényszerűségét, miszerint minden pillanatban alkotunk, vagy mesterséges lemondással nihilikus,sivár létre ítéltetjük magunk, egy félreértelmezett keleti nézet alapján.
Itt van az eb elhantolva.
Van, aki ránéz a világra és hiányérzetből,félelemből,kétségbeesésből,bizonytalanságból,bizalmatlanságból,tudatlanságból (meg van adatva neki) satnya,erőtlen vágyképeket dédelget,maszatolgat,miközben annak erős nemlétét érzékeli. Nah, erről beszél a keleti filozófia,... az önsanyargatásról, csalódásról.... a hiányérzet önmagát generálja.
Ám létezik az a másikfajta vágy, amit alkotásnak/teremtésnek/önmegvalósításnak is neveznek, ... és itt vékonyodik el a jég, miközben szavakká,fogalmakká zsugorítjuk,tördeljük azt, amit lehetetlen..... dimenziós ugrás.... :)))
Annak a másik vágynak a lényegisége:
Tudván tudom ki vagyok, ott bent( kint is),tudom hogyan működnek a dolgok, amely határtalan bizalommal tölt el önmagam és a létezés felé ... ez amolyan felhőtlen, végtelen nyugalmi állapot, melyben megszületik,tőlem függetlenül egy szűnni nem akaró, játékos, boldogság,- és biztonságérzet,... és ez már nem a hanninak nevezett személyről szól...
Így rátekintve a világra, az alkotást látom mindenütt, mindenben, és egyszer-csak az érzékelem, hogy összhangban vagyok valamivel, összerezonálok, kifejez.... ez az a másik vágy, melyhez nem kell gondolat, csak a kép .... ehhez azonban egy kicsit dolgoznunk szükséges önmagunkon ... ilyen ez a pop-szakma :hurra:
és mindig van tovább ....
h.
 
Arra, h a megvilágosodott a jelenben él, buddhista rövid történet:
Kivonultak a kolostorból a szerzetesek fát vágni.
A favágók, akik mellett elhaladtak, később rájuk kérdeztek, segítsenek-e.
Mire a buddhista szerzeteseknek az volt a válaszuk, h:
''Nem, mert mi ha fát vágunk, akkor csakis arra gondolunk, h vágjuk a fát, míg ti már a fa melegén merengtek.
Ha begyújtunk a fával, akkor csakis arra az egyre figyelünk, h most begyújtunk, míg nektek már az étel elkészítésén jár az eszetek!''

Élj a jelenben, kedves olvasó! :)
 
A válaszhoz kattints ide és lépj be Facebook-al, Gmail-el stb.

Hasonló témák

N
KImondta?!
Válaszok
2
Olvasás
240
Nagy-Olivér
N
K
CanadaHun oldal használata
Válaszok
1
Olvasás
260
setni
setni
Melitta
Hírek Ez a valódi különbség halottak napja és mindenszentek között – Sokan összekeverik
Válaszok
9
Olvasás
834
Örökmozgó
Örökmozgó
Melitta
Hírek Itt az igazság az olcsó orosz olajról, erről nem beszél a kormány
Válaszok
10
Olvasás
700
Amazon77
A
eto demerzel
Betat keresek
Válaszok
0
Olvasás
123
eto demerzel
eto demerzel
Oldal tetejére