......arról nem is szólva, hogy két kormányos vitáját nyílt témába vinni még nagyobb hiba lenne.
Nem is vitáznék - de talán ha már felhoztad - érdemes lenne ezt egy picit boncolgatni:
Kedves Flamingo!
Tökéletesen egyetértünk! Boncolgatni lehet. Az, hogy különböző szemszökből boncolgatjuk a kérdést, különböző információk alapján
az nem jelenti azt, hogy ne képviselhetnénk álláspontunkat nyilt fórumon. Valós, létező problémák megvitatása nincs tiltva, még kormányosok között sem és nem hiszem, hogy bármelyikünk ebből személyes problémát csinálna. Ha valaki már ideírta véleményét miért kellene "átlépni" felette csak azért, mert kormányos? Mivel tudom, hogy közöttünk ebből nem lehet személyes vita, még arra is hajlandó vagyok, hogy a boncolgatást a CH Rádió egyik műsorában folytassuk, hisz sokakat érint és érdekel a téma.
Nem mellékesen figyelembe véve a "magyar" gondolkodásban elterjedt röghöz kötöttséget, a magyar (állampolgár) nehezen mozdul meg. Ha erre kényszer viszi rá, akkor sem fog 8-10000 km-t "mozdulni". ekkora távolság megtételéhez nyilván szükségeltetik a háttérben valami motiváció.
Ugyanis a "menekülés" közben kiváltani az útlevelet (régebben még a vízumot is), megvenni a repülőjegyet, esetleg eladni az értéktárgyakat...stb. az én gondolkodásmódomban valahogy pont a menekülés szó használatát teszik elfogadhatatlanná ebben a kontextusban.
Az én gondolkodásmódomban ez egy kicsit másképp van. Ma azért az emberek nagyrésze rendelkezik érvényes útlevéllel, menekülési szándék nélkül is. Vízumkényszer ideje alatt, nem érkezett ide menekültáradat, még a csinosabb fiatal hölgyeknek is megtagadták a vízum megadását, tartva attól, hogy táncolni jön/jönne. / Szerintem a sokakban "felháborodást keltő" időszak a vízumkényszer előtti és utáni időszak. / Ha az útlevél kiváltását és minden más érvedet figyelembe veszem, a menekülést kiváltó szituáció és a tényleges menekülés között lévő idő egy és maximum két hónap között mozog.
Ha nekem ugyanis mennem kell (ami szerencsére a menekülés szó klasszikus értelemben vett jelentése alapján még tényleg nem fordult velem elő), akkor én csapot-papot hátrahagyva az első biztonságos pontig próbálok meg eljutni.
Ez viszont nem tudom milyen érvrendszer alapján lenne Kanada (sőt újabban Ausztrália és Új-Zéland is).
Az első biztonságos pont elérése senkinél sem Kanada. Az első biztonságos pont egy vidéki rokon, egy barát egy olyan hely, ahol ki lehet húzni azt a rövid időt, ami a gyors alapvető ügyintézéshez szükséges és onnan történik a lépés kanadába, vagy máshová.
Hogy milyen érvrendszer alapján Kanada? Ha van alternatív lehetőség, elköltözés egy másik városba, közelbe vagy távolabb, akkor az emberek azt választják. Kanada akkor kerül/kerülhet szóba, ha a menekülő tudja, hogy az ország vagy a közeli országok és hatóságaik nem nyujtanak biztonságot számára. Ha valóban olyan a helyzet, hogy hagyni kell "csapot-papot" és a szomszéd város, vagy az ország másik csücske sem biztonságos, akkor pl. Bécs sem az mert gondolom az üldözőknek sem jelent nagyobb terhet a benzinköltség kifizetése ha olyan ügyről van szó, hogy akár az emberölést is bevállalják. Ha logikusan gondolkodunk talán olyan helyre kellene/kell menekülni, ahol tudható, hogy magyar nyelven is kaphatunk segítséget, talán vannak sorstársak és talán az sem árt, ha a törvényeken kívül a lakosság is befogadó. Nem tartom valószínűnek, hogy megkérdőjelezhető lenne, hogy valakinek miért nem egy szomszédos de nem túl baráti ország jutott az eszébe, mint alternatív menekülési célállomás az élete újrakezdéséhez.
Természetesen, ha a nyomor elől kell menekülnöm, akkor (gazdasági) menekültként lehet, hogy van lehetőségem a fenti lépések megtételére, de akkor arra is kell, hogy legyen érkezésem, hogy átgondoljam a jövőt.
És ebbe már bele KELL tartoznia a kommunikációs boldogulás fogalmának, egyszerűbben szólva a nyelvtudásnak.
"....
faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve
meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása, avagy politikai meggyőződése miatti üldözéstől való
megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől
való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni; ....."
A "nyomor elöl menekülve" nincs rá lehetőség, hogy "(gazdasági) menekültként" bárki, bármilyen lépést tegyen. A gazdasági menekült szókapcsolat, már önmagában hordozza, hogy a menekült az nem is igazi menekült, mert ugye a felsorolt kategóriákban nincs benne a gazdasági okokra való hivatkozás lehetősége.
Bár lentebb írtad, hogy ezek a sorok már általános, nem nekem szóló mondatok, azért jelezném, hogy a fenti dolgok (rossz szomszéd, feljelentés...) a mai napig megtalálhatók szinte bármelyik országban, tehát ez nem lehet érv, de még csak ürügy sem a menekülésre. (És most én is általánosságban írog polemizálgatva.) Ugyanis Kanadától Svájcig mindenütt van/lehet rossz szomszéd, feljelentgetés, bűnözés...
Lehet, hogy nem fogalmaztam részletezve, de
ezt írtam: "Hogyan tudnak megítélni olyan embereket, akik
Európa viharos történelme során, tartva attól, hogy a szomszéd, állampolgári kötelezettségének eleget téve, a vélt vagy valós bűnök bejelentésével az életére tör?"
Én úgy látom, hogy történelmünk során volt néhány sötét időszak amikor egy- egy bejelentéstől emberek sorsa és élete függött és magam részéről ezt nem tudom elbagatelizálni.
Természetesen nem ítélkezem, sőt még sok szerencsét is kívánok a próbálkozóknak, azonban a jelenségtől nem függetleníthetjük magunkat, mert végső soron még azt is megkaphatjuk, hogy ezen a módon próbáljuk meg exportálni a problémáinkat.
Értem én az érvelés lényegét és tudom, hogy sokan azon fáradoznak, hogy a kialakult helyzetben valahogy védjék Magyarország hírnevét. Ha hiteltelenné válnak a külföldön elmondott történetek....., ha emberek meggondolják magukat és inkább vállalják a veszélyt, vagy önkezüleg vetnek véget a problémáknak... akkor az mind mind egy kifehérített "folt". Össznemzeti érdek. De mi van azokkal akiknek valóban menedékre van szükségük? Áldozzuk fel őket a nemzet oltárán, elzárva minden esélyt és lehetőséget? Sok sok megfeszített energia, hogy takarjuk amit takarni kell.
Eközben egyre erősebben feszülnek egymásnak a társadalmi csoportok, roma családok rettegnek a magyaroktól, magyar családok rettegnek a romáktól, egymás után alakulnak a társadalmi problémákkal foglalkozó szervezetek és bizottságok, törvényt kell hozni a kirekesztés és a gyűlöletkeltés ellen, cenzurázzák a médiát, nap mint nap vannak akik olyan nyilatkozatot adnak, amik csak erősítik a problémákat és vannak akik könnyező szemmel csendben figyelik a gárdisták egyenruhájának szineit.
Meddig lehet a megoldások helyett a "szőnyeg alá seperni" a problémákat?
